Love in the Alps 13.

Nicky Hilton.

Heikki teljesen elkényeztet. Ő végre úgy kezel, ahogy azt megérdemlem. Meg kapok tőle mindent, szeret, és elfogad, úgy ahogy vagyok. Mindig is ilyen férfira volt szükségem, és most megkaptam. Tudom ő olyan, akit végre érdemes otthon bemutatni, és akit a szüleim is elfogadnak. Ráadásul normális állása is van.. Hihetetlen, nem de? Nicky Hilton, aki a címlapok és Celeb Királykisasszony talált magának egy normális férfit!

-Szeretlek! –bújok hozzá a gépen. Billy halála óta először megyek haza, és hogy mi fog fogadni, még nem tudom.

-Én is téged, de most már aludj. –puszilja meg a fejemet, és magához ölel.

Los Angeles, itt télen is meleg van. Kellemes idő fogadott minket, még jó, hogy nyaralásból jöttünk, és lenge ruhát viseltünk! Mindig is szerettem a várost, és mindig is ezt tekintettettem a világ legjobb helyének.

A reptérről taxival mentünk haza. Jó volt újra látni az ismerős tájat, a házat. Azt a házat, amelyben felnőttem. Számomra mindig is egy palota volt, és az is marad!

A ház előtt meg állt a sofőr, segített a csomagokkal, majd fizetünk és elhajtott. Mi pedig megindultunk befelé, a macskaköves úton. Direkt nem szerettem volna, ha a sofőr beljebb visz minket, így tudtam csodálni a rég látott otthont, és nem kellett látnia.. Bár elég sokan tudják, hogy kik Holton –ék..

Matildé.

-Anya! Apa! –lépek be a házba.

-Nicky kislányom! –siet ki a konyha irányából Matildé, a házvezető nő.

-Matildé! –mosolyodok el, átölelem a már idős hölgyet- Olyan jó újra látni.

-Téged is kislányom. Oh.. Ő, pedig biztosan a barátod. –pillant Heikki –re.

-Igen Matildé, ő itt Heikki Houvinen. –egy gyors bemutatkozás után Matildé elmondja, hogy a szüleim kint vannak a hátsó kertben, és a szokásos huszonegy partijukat játsszák.

Matildé elvállalja, hogy fel viteti a csomagokat, mi csak menjünk ki a szüleimhez. Így aztán hallgatván Matildé –re, átszelem a házat, Heikki –vel az oldalamon.

A szüleim a medence melletti asztalnál ülnek, kerek asztal, négy szék, és egy napernyő. Ám anya még így is napszemüveget, és kalapot visel. Édesapám szájában szivar, napszemüvege ingén foglal helyet. Anya egy igen drágának tűnő nyári ruhát visel, és egy szandált- természetesen magas sarkút- apa, mint említettem egy inget, egyszerű fehéret, lábán strandpapucs, és halász nadrág. Kinézetük is tükrözi, melyikőjük milyen jellem..

-Sziasztok! –lépek ki a teraszra, Heikki mögöttem, jön.

-Hercegnőm! –áll fel azonnal apa, oda jön hozzám, és átölel.

-Papi! –szorítom magamhoz, és mélyen beszívom jellegzetes parfümének illatát.

-Nicole. –áll fel anya is, és végre leveszi napszemüvegét-, Örülünk, hogy haza jöttél. –mindig is volt benne kimértség, arisztokrácia, egy fajta feljebb rendűség.

-Anya. –hozzám lép, átölel, de csak lazán –itt nincs csimpaszkodás, mint apán- két puszit nyom arcomra, és visszalép a helyére.

-Anya, apa velem jött Heikki is, remélem nem baj.- mutatok a finnemre.

-Dehogy baj, gyere csak közelebb fiam! –invitálja az asztalhoz apa, aki kezet ráz vele.

-Örülünk, hogy újra láthatjuk Heikki. –Heikki, mint valami profi, tudja, mit kell tennie, kezet csókol anyámnak, aki láthatóan megkönnyebbül, olyan férfival áll szemben, aki tudja, hogyan kell viselkednie vele –a ház asszonyával- szemben. Apa és Heikki remekül elbeszélgetnek, így nekem az anyám marad.

-Hogy vagytok? –kérdezek rá.

Vivianne & Bruce Hilton. 

-Jól vagyunk Nicole. Tudod, hogy a testvéred elvesztésére mindig is fel voltunk készülve. –épp ez az, ők már Billy tizenhetedik születésnapjától kezdve számoltak ezzel.. Örült volt, mindig is, ezt, pedig a születés napján is bemutatta..

-Nem is hiányzik? –faggatom tovább.

-Billy sosem volt itthon, te többet voltál a családdal, a kötelező ünnepségeken. Billy már rég nem volt a mi fiúnk. –egyes édesanyák csodálkoznának e kijelentéseken, nem tudnák azt mondani, amit az én anyám, de ő kitudja, és ki is fogja mondani. Ebben más Ő..

-Értem. Ugye nem baj, hogy Heikki velem jött? –terelem el a témát, azt hiszem épp elég szó esett Billy –ről.

-Egyáltalán nem baj, Nicole. Örülök, hogy végre találtál magadnak egy rendes férfit. Heikki pont ilyen, bele illik a családba. –mosolyog rám, és közben martini –át, kevergeti. Szavai jól esnek, elvégre nem mindennap hal az ember lánya ilyet Vivianne Hilton –tól.

-Úgy örülök neki, hogy elfogadjátok. Én tényleg szeretem Heikki –t. –mosolyodok el, és belekortyolok limonádémba.

-Tudom. Látszik rajtad, és rajta is, hogy szeret téged. Elfogadjátok egymást olyannak amilyenek vagytok. Ez, pedig fontos egy kapcsolatban. Nézz csak rám és az apádra. Én elfogadom őt, úgy ahogy van, hogy amellett, hogy ez gazdag és befolyásos ember, szeret lazítani, és egyszerű ember lenni. Ő, pedig elfogadja, hogy én nem tudok úgy felszabadulni, mint ő, mindig is lesz egy fajta merevségem, és tudja nagyon jól, hogy meg van bennem az, ami a gazdagokban.. –nagyon jól értettem a célzását, anya nem egyszer tiport földbe valaki, aki szegényebb volt nála. Feltétel nélkül, bárkin átgázolt, ha kellett.

Heikki. <3 

Egy felől felnéztem ezért rá, másfelől viszont sajnáltam azokat, akikkel azt tette amit. De ő volt az én édesanyám, és tudtam, hogy amit tesz, annak meg van az oka, soha nem ítéltem el érte!

-Ez így van. –mosolyogok rá- jó, hogy tudod, hogy mit érzünk..

-Az évek során gyűjtöttem elég tapasztalatot- mosolyodik el, ez volt az a mosoly, amit mindig is irigyeltem, túl tökéletes volt- Heikki.. Ez milyen név? –kérdi meg.

-Heikki Finn, Finnországban született, és lakott, de jelenleg Svájcban él. –magyarázom el.

-Svájc szép hely. –mosolyodik el anya- Apáddal pár éve síeltünk ott.

Örültem, hogy végre el tudtam beszélgetni az édesanyámmal, talán tényleg csak egy normális férfi kellett.. Vagy Billy halála is közre játszott? Akármi is legyen, végre számíthattam rá..

Sziasztok! Így a kora reggeli órákban:)

Ugyan nem a leghosszabb rész, ám teljes egészében Nicky -ről szól. :) 

Remélem tetszik, és kapok hozzá pár kommit, mondjuk 3-4 és még MA este hozok Új részt? 
Rajtatok múlik. 

Holnap mindenféle képen  jövök! ;)

xX. Mercii.