Fejezetekről.

Sziasztok! Minden héten hétvégén lesz fejezet, ha csak valami CSODA folytán nem lenne előbb. :) 
Köszii a 4 db. rendszeres olvasót! Sokat jelent hogy tetszik. 
Remélem lesz még több is. :) 
Akkor hétvégén fejezet. 
Puszii Mercíí.

1. Fejezet Címlapokon szerepelek.

Sziasztok Ím kövi fejezet. Remélem tetszik a blog. :) 
Ha kérhetem írjatok véleményt, chatbe vagy komiba.



Még jó pár percig lehettem ledöbbenve mikor úgy határoztam hogy vissza megyek a McLarenhez. 
Apu és Martin épp beszélgettek, és valamibe nagyon is bele voltak mélyedve. 
-Sziasztok! -köszöntem nekik mosolyogva. 
-Áh szia.Úgy hallom le álltál az "ellenséggel" kicsim. -mondta apu mosolyogva.
-Jajj apu ne már. Csak beszélgettem vele. -mondtam komoran.
-Jó jó nem úgy gondoltam. -próbált védekezni. 
-Hát remélem is. -mosolyogtam el. Aztán jött Jenson és Lewis akik még pár szót váltottak Martinnal majd felvették a sisakokat és úgy tíz perc múlva kezdődött az edzés amit én a McLaren kivetítőjén néztem végig.. Persze izgultam hogy ne legyen semmi baja a srácoknak, na meg Sebastiannak se. 


Az edzés hamar lement. A srácokat meg megviharozták az újságírók. 
Apa még maradni kívánt, én meg menni. Így arra jutottunk hogy én haza megyek a kocsival ő meg majd haza jön a szállodába taxival. 
Elköszöntem Martintól meg aputól, és kifelé vettem az irányt. 
Épp hogy majdnem kiléptem a kapun amikor meghallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. 


-Nikola! Nikola! -hátra fordultam és Sebastiant láttam meg.
-Hát te?! -néztem rá mosolyogva. 
-Utánad rohantam. Tudod mondtam hogy ma még akarlak látni. -mosolyodott el.
-Ez aranyos. 
-De látom épp menni készülsz.. -mintha elszomorodott volna, ami furcsa volt.. 
-Nos igen. Miért?! 
-Gondoltam maradhatnál is és megihatnánk valamit. -mosolygót rám féloldalas mosolyával. 
-Oké meggyőztél. -nevettem el magam. Ő pedig kézen fogott, ami totál fura volt és így mentünk egyenesen egy kisebb kávézóig. Ott leültünk az egyik asztalhoz én rendeltem egy narancs juicet, Sebastian pedig egy Red Bullt. :) 


-Red Bull mi?! -mosolyodtam el. 
-Megszokás. -mosolyodott el. 
-Értem én. -nevettem el magam. 
-Na és mivel foglalkozol?! -kérdezte meg. 
-Jelenleg egyetemre járok Magyarországon. 
-Az jó. 
-Igen az de szerencsére már csak pár hónap és meg van a diplomám és vége.
-Ennyire várod?! 
-Igen tudod egy kicsit már uncsi az egyetem. 
-Nos én nem jártam így nem tudhatom.. 
-Áh persze te kis szerencsés. 
-És hol is laksz?! Mert tudod ez nem tiszta.
-Ja persze. Hat éves voltam amikor Münchenbe költöztem a családommal Magyarországról, majd tizenkettő voltam amikor vissza költöztünk Magyarországra és azóta ott is lakunk. Persze eközben is voltunk Németországban hiszen az édesapám szülei is ott laknak. 
-Így már világos minden. Bocs ha sokat kérdezek csak szeretnélek megismerni. -mosolygót rám.
-Na és rólad mit kell tudni?! 
-Forma 1-es pilóta vagyok és hároméves korom óta vezetek. Imádom a száguldást és a kocsikat, a példaképe pedig Michael Schumacher. 
-Azta. Hát ezt tudod eddig is tudtam. 
-Tényleg?! 
-Igen. Informált vagyok. -Ezen elnevettük magunkat. Majd megszólalt a telefonja. Alig tartott a beszélgetés egy percig le is tette. 
-Bocsi mennem kel. -Állt fel.
-Semmi baj. -mondtam és én is felálltam. -Kösz a juicet, finom volt. 
-Ugyan nincs mit. 
-Holnap is jössz?! -kérdezte miközben már indultunk kifelé.
-Igen és az után is. -mosolyogtam rá. 
-Remek akkor holnap reggel várlak a kapuban remélem hamar jössz.. 
-Kösz oké ígérem itt leszek reggel nyolcra az megfelel?! -kérdeztem tőle.
-Tökéletesen. Akkor legalább lesz időnk edzés előtt. Most pedig ha nem bánod kikísérlek. 
-Nem dehogy is. 


Kifelé menet még egy csomó dologról dumáltunk. Mint például az idei szezon a népszerűség. 
Magyarország.. És stb..


-Kösz hogy kikísértél. Akkor holnap reggel nyolckor a kapunál. Ugye?! -néztem rá mosolyogva.
-Természetesen ahogy megbeszéltük pontban reggel nyolckor várlak a kapuban. 
-Rendben. Nem foglak megváratni. 
-Remélem is. 
-Akkor szia. -mondtam.
-Szia. Ja és kérlek ezért ne haragudj rám.. 
-Miért..?! -kérdeztem de ahogy kimondtam megcsókolt.. Először ledöbbentem aztán észbe kaptam és vissza csókoltam. A hajába túrtam, ő pedig szorosan magához húzott. 
Úgy két perc múlva levegő hiányában elváltak ajkaink. 
Én pedig zavaromban csak dobtam felé egy "sziát" és beszálltam a kocsiba és elhajtottam. 


El sem hiszem. Sebastian Vettel megcsókolt engem! ENGEM Nikola Deutschot! 
Te jó ég! És 100% hogy ezt nem álmodtam! 


Gyorsan a szállodához értem, amint kipattantam a kocsiból elindultam a lifthez onnan pedig a 10.-re ahol a szobánk található. Anyu épp a kanapén ült és olvasgatott. 
-Szia! Hát te?! Ilyen hamar?! -nézett rám mosolyogva.
-Szia anyu! -mondtam neki immáron magyarul. 
-Ja igen. -folytattam. -Apu még maradt majd jön. Nagyon el van Martinnal. -nevettem. Próbáltam nem arra gondolni ami köztem és Sebastian között történt. 
-Tavaly óta van mit kibeszélniük. 
-Igen persze.
-Na és te találkoztál valakivel?! 
-Igen. Lewissal és Jensonnal. Sőt még Sebastian Vettelel is. -amint kimondtam a nevet óriási mosoly húzódót arcomra és pár percre vissza gondoltam arra ami történt és az ajkamhoz kaptam. Még most is éreztem az ajkát az ajkaimon. 
-Tényleg?! Ez fantasztikus. 
-Igen az, de ha nem baj most lepihennék. Tudod kilenc óta kint vagyok és most meg már délután öt van.. 
-Menj csak nyugodtan. -Ezzel újra az újságot kezdte böngészni én meg bementem a szobámba. 


Ledobáltam magamról a ruháimat. Majd a fürdőbe mentem és beálltam a zuhanyzó alá ahol magamra engedtem a forró vizet. 
Vagy negyed órán át zuhanyoztam, majd kiszálltam a víz alól. 
A hajamra tekertem egy törölközőt, és felkaptam egy köntöst. 
Majd befeküdtem az ágyba, és rám tört a fáradtság.. Egyszer csak azt vettem észre hogy mélyen alszom.. 


Erős napsütésre ébredtem. A szemeimet nagy nehezen sikerült kinyitnom. 
Ekkor azt vettem észre hogy tárva nyitva a szobámban az erkély ajtó a függöny pedig elhúzva. Vagyis tegnap délután fél hat körül úgy ahogy voltam el is aludtam.
Remek! -csaptam össze a kezeimet. 


Felkeltem és az órámra pillantottam. Reggel fél hét van. Remek. 

Felálltam és a szekrényhez sétáltam.  Kiválasztottam egy fehér alapon rózsaszín virágos ruhát aminek a derekán van egy öv és egy szürke magassarkút.
Bementem a fürdőbe ahol feltettem egy sima sminket és megfésülködtem a hajamat lófarokba kötöttem majd felvettem a ruháim. Közben rendeltem fel magamnak a szoba szolgálattal görög salátát és málna turmixot reggeli kép, és a reggeli újságot is. 
Tudom a kettő nem éppen passzol de én szeretem. 


Tíz perc múlva már a szoba pincér kopogtatott én pedig kinyitottam az ajtót és mutattam hogy vigye a teraszra az ételt. Ő pedig tette a dolgát. Kapott is érte pénzt majd megköszöntem és elment. 
Én pedig enni kezdtem majd a kezembe vettem az újságot. 
Amint elolvastam a főcímet a szemeim kitágultak és félre is nyeltem. 
Én voltam a címlapon!!!    Volt egy kép rólam és Sebastianról nagyban amin épp hevesen csók csatát vivunk majd egy másik ahol Jensonnal beszélgetek és épp nevetgélünk. 
Majd egy felirat : "¿Quién es la chica guapa que tiene un giro particular en la forma de la cabeza del piloto?Además, para que cada piloto tiene dos novias. Me pregunto qué es esto Hanna Prater y Jessica Michibata? "


Mivel a Spanyol nyelvet nem értettem és nem tudtam hogy mit jelent a szöveg minden egyes része azonnal hoztam a laptopom és lefordítottam.
Meghökkentem mikor megláttam mit is jelent. 


"Ki az a csinos lány aki sorban csavarja el a forma 1-es pilóták fejét?! Ráadásul úgy hogy mind két pilótának van barátnője. Vajon mit szól ehhez Hanna Prater és Jessica Michibata?! "


Te jó ég! Azt hiszem az én képemmel lesz tele az egész világon a sajtó! 
A fenébe ezt jól elcsesztem... 
Az étvágyam el is ment. 
Csapot papot otthagytam jelen pillanatban nem érdekelt semmi és úgyis fél 8-ra járt. 
Így a kocsikulcsért és a táskámért nyúltam. 
Azonnal indultam a Valenciai pályára.


Ki a folyóson le a lifttel. Majd negyed órányi kocsikázás után a pályánál találtam magamat. Korábban értem ide és teljes mértékben ideges voltam! 
A fenébe azok a szemét fotósok! De hogy.. Na jó azt nem kell firtatni hogy hogyan csinálták hiszen tudom és azt is hogy mire képesek! 


Úgy döntöttem nem várok tovább elindulok befelé a pályára. De amint kiszálltam a kocsimból neki mentem valakinek.. 


-A fenébe bocs.. -már épp kezdtem a magyarázkodást mikor megláttam ki is az akit majdnem "fellöktem"
-Nikola. 
-Sebastian. 
-Miért vagy ideges?! -nézett rám kérdő arccal.
-Sebastian te nem láttad a reggeli újságot?! -néztem rá ezúttal én kérdő arccal. 
-Nem miért?! Kellett volna?! 
-Igen! -csattantam fel. 
-Nyugi gyere bemegyünk és megnézem te meg nyugodj le! 


Bementünk a Red Bull csapathoz és Sebastian máris megnézte az újságot ahogy ígérte. Amint meglátta eltépett arcot vágott.. 


-Oh..- Nyögte ki.. 
-Oh..?! -kérdeztem rá.
-Igen Oh. Figyelj ez hülyeség. 
-Te tudod mit írnak?! Azt írják hogy elcsavarom a fejeteket és hogy a barátnőitek mit szólnak.. 
-Ami igaz az igaz az én fejemet tényleg elcsavartad. Már csak az a kérdés hogy Hanna mit szól ehhez. -mosolygót rám.
-Ennek most örülnöm kéne?! -kérdeztem rá.
-Hanna és én rég nem találkoztunk. Emellett pedig a kapcsolatunk sem a régi.. És azt hiszem kezdek beléd szeretni. Amikor megláttalak Jenson mellett egyből megtetszettél. És amikor bemutatkoztál és kezet fogtunk ott volt az a szikra... 
-Nos igen. 
-Hát akkor meg. Figyelj Jenson Jessicát szereti és régi jó barátok vagytok. Ott nem lesz gond. Max Hanna lesz kiakadva, és magyarázatot követel én meg szakítok vele. Mert nem szeretem téged viszont.. Azt hiszem igen.. 


El sem hittem amit mondott ő szeret engem?! Ez annyira lehetetlen és képtelen dolog. 
Hogy szerethet ő engem?! 
Nem tudtam se a választ se semmit.. 
Köppnyi nyelni nem tudtam újból pont, mint tegnap.. 
Ő pedig csak oda jött hozzám és újból megcsókolt.. 


Hosszan, lágyan és szenvedélyesen. Szerelemmel. Azt hiszem. 
Sokáig csókolóztunk így szorosan egymást ölelve..
Mikor meghallottunk valakit magunk mögül amint "köhög"..

Bevezető fejezet.

Sziasztok először is amint látjátok más lesz a történet nos igen úgy érzem hogy erről kell írnom mert ez az amit tudok, és szeretek.
Előre szólok hogy a helyszínek ugyan azok lesznek /versenyek szempontjából/. Igazából tök mindegy hogy melyik évben játszódik a történet, viszont nem biztos hogy éppen azt a futamot Sebastian, Jenson, Lewis vagy akár Mark nyerte meg.. 


Ím itt a bevezető!!!


-Nikola! -szólt édesanyám.
-Mond mama! -szóltam magyarul. Igen a nevem megtevézhet, de ne tegye. Félig német-félig magyar származású vagyok. Édesanyám magyar, édesapám német. Így lehet hogy kiskorom óta tökéletesen beszélem mind két nyelvet. 
Apám építész mérnök rengeteget dolgozik, de amint teheti és van szabadideje velünk foglalkozik. Egyke vagyok a családban ami jó is meg nem is. 
Magyarországon laktunk úgy hatéves koromig ekkor Németbe költöztünk Münchenbe. 
Hat év múlva amikor 12 lettem vissza költöztünk Magyaroszágra. Szeretek ott lakni gyönyörű ország és emelet a nyelv is igazán különleges örülök hogy beszélhetem. 
A Német és a Magyar nyelv mellett folyékonyan beszélem az Angolt is. 
Most 21éves vagyok és az Egyetem utolsó Szemesztert végzem amit nem sokára be is fejezek. Hála a jó égnek szeretem meg minden de jó hogy végre befejezem egyébként Magyarországra járok az Andrássy Gyula Német Nyelvű  Egyetemre. 


Szóval hogy hogy is van ez?!   Most épp Valenciában vagyunk, apu itt dolgozik valami építészeti izé.. Igazából nem nagyon foglalkoztat a dolog, mármint valahogy nem köt le az építészet.
Apa jó barátja még az Egyetemről Martin Whitmarsh a Forma 1 McLaren csapat főnöke. 
Ő hívta meg apát a hétvégére a családdal együtt nos igen így kerültem én ide Valenciába ahol süt a nap és plusz 35 fok van legalább! 
Őrjítő a meleg. 


-Itt vagyok! -jelentem meg anyu előtt. 
-Apád lent vár a halban! -mosolygót rám. Na igen most egy szállodában lakunk.
-Oké és te hol leszel?! -mosolyogtam rá tudtam hogy anyu csak a futamra jön ki mert őt nem igazán köti le ez az egész Száguldó Cirkusz dolog. 
-Lent a medencénél süttetem a hasam. -mosolyodott el.
-Oké akkor majd jövünk szia anyu. -dobta felé egy puszit és indultam le a halba. A lift hamar le ért és egyből megpillantottam apámat aki már tűkön ült. 


-Jajj bocsi a késésért papi! -mondtam neki. Ő csak rám mosolygót és mentünk is a kocsihoz apu bepattant és már száguldott is a Valenciai pályához. 
Hamar oda értünk és én csak bámultam. Elég sokan kijöttek ahhoz képest hogy ma még csak csütörtök van és ez az első edzési nap..  

Vagyis ez a nap nem tesz semmit. Még csak próba körök meg ilyenek. Nem nagy dolog. Na de mindegy is. 
Apámmal az oldalamon beléptünk a hátsó bejáraton ahol a Forma 1-es pilóták is bemennek. 
Volt külön belépő kártyánk aminek segítségével akkor mentünk ki-be amikor csak akartunk. 
Papa egyből a McLaren istállóhoz sietett én meg utána loholtam mint valami idióta. Hát igen rajtam mégis csak magassarkú volt.  Mire oda értem apám már épp kezet fogott Martinnal. 


-Áh.. Nikola! Szia! -köszöntött Martin egy öleléssel. 
-Martin hogy van?! -mosolyogtam rá.
-Jaj ugyan már Nikola! Te kész nő vagy mennyi is vagy 20-22?! Nyugodtan tegez még öregnek néznek.. -viccelődött.
-Rendben Martin, és kösz a bókot. 
-Oh.. Nincs mit tényleg nagyon csinos vagy. 
-Köszönöm. 


Nagyából ennyi volt a beszélgetésem Martinnal mert apám és ő egyből dumálni kezdtek a családról meg arról hogy utoljára mikor is találkoztak. Na erre én tudtam a választ! Tavaly. Méghozzá a Brazil Nagydíjon amin ő is és anya is ott voltak csak én nem! Mert a drága családom rá ért elmenni nyaralni Brazíliába csak én nem tudtam menni az Egyetem miatt. 


Kb. Két percig lehettem egyedül mert épp a box előtt álltam és nézelődtem mikor meghallottam két nevetgélő hangot majd nagy csönd. Mikor megfordultam szembe találtam magam két régi ismerőssel. Lewis Hamiltonnal és Jenson Buttonnal. Ők csak néztek rám kissé bambán..


-Oké srácok most meg mi van?! -mosolyogtam rájuk. Ők egyből nevetni kezdtek. 
-Nikola mit keressel itt. -lépett hozzám Button és egyből át is ölelt majd kaptam tőle két puszit. 
-Jó téged látni. Apuval jöttem csak Martin és ő pár perce itt hagytak. 
-Jaj te szegény majd mi elszórakoztatunk. -lépett Jenson mellé Lewis és ő is át ölelt.
-Haha.. -ütöttem bele a vállába viccesen. 
-Na és miért nem voltál tavaly Braziliában?! -kérdezett rá Jenson. 
-Na igen. Én akartam csak az Egyetem miatt nem tudtam elmenni. -néztem a két srácra szomorúan.
-Ja tényleg hogy megy az Egyetem?! 
-Kösz Lewis elég jól. Már csak ezt a Szemesztert kell végig csinálnom és vége hála az égnek. Már elég untató. 
-El hiszem. Na és utána mihez fogsz?! 
-Igazából nem tudom. -mosolyogtam rájuk. 
-Micsoda tervek! -nevetett Jenson.
-Ja tudom srácok de ez van.. 
-Na és hol van édesanyád?! - tette fel a kérdést Jenson.
-Na igen anya. Ő csak a futamra jön ki. Tudod ő inkább a medencét és a napot választotta.
-Nap van itt is! -mutatott az égre Lewis. 
-Ja igen csak a medence hiányzik okos tojás. -nevetett Jenson.
-Hát ja. -értettem vele egyet.
-Na jó srácok ha így leteremtetettek mennem kell úgyis van pár dolgom remélem még látlak Nikola! -mosolygót rám és máris eltűnt.
.Én viszont rá érek gyere körbe vezetlek! -nyújtott kezet Button és belekaroltam az oldalába majd indultunk. 


Egy csomó mindent megmutatott jó pár Box mellett eljöttünk. Majd leültünk beszélgetni ő elmesélte hogy a barátnője Jessica Michibata is itt van de ő csak később jön be. 
Aztán félre pillantottam és akkor megláttam.. 


A Red Bull Istállóját. Ott volt ő.. Sebastian Vettel, akit a tv-ben mióta csak megláttam imádom. 
Azt ahogy vezet, a stílusát és azt hogy mennyire laza és hétköznapi. 
Nem tartja magát nagyra nem riad meg hétköznapi dolgoktól és olyan szerény.. 
És bevallom őszintén hogy élőben soha nem láttam de így még helyesebb, és a tv-n keresztül se semmi.. Milyen szép kékek a szemei.. ÁLLJ! A SZEMEI? Én azokat nézem és ő is engem néz! Te jó ég! 
Rögtön elfordultam de a másik irányban sem volt jobb a helyzet mert Button pimaszul vigyorgot.. 


-Mi van?! -néztem rá.. 
-Áh.. Semmi csak tudod én csak beszéltem beszéltem neked vagy két percig te meg meg sem nyikkantál amikor meg szolóngátalak semmi.. És akkor észre vettem hogy kivel is flörtölsz és tudatom veled hogy van barátnője.. Bár nem igazán látni.. 
-Bocs. Én csak.. -de be fejezni sem tudtam mert valaki meg jelent mögöttem..
-Sziasztok! -köszönt egy selymes férfi hang. Amint oda néztem mosolyra húztam a számat. 
-Szia! -köszönt Jenson és kezet fogtak. 
-Szia. -köszöntem neki mosolyogva ő kezet nyújtott és amikor megfogtam a kezét mint valami szikra.. Te jó ég. 
-Sebastian Vettel. -mutatkozott be.. De édes istenem! 
-Igen tudom. -mosolyogtam rá. -Nikola Deutsch. -mutatkoztam be én is.
-Német vagy?! -kérdezett rá. 
-Igen félig. 
-Áh értem. Na és a másik feled?! -mosolyodott el féloldalasan ami olyan édes volt. 
-Magyar. Anyu részéről. 
-Oh akkor értem.. -csak ennyit mondott én meg -Most akkor mi van MIT ÉRT?
-Mégis mit értesz?! -kérdeztem rá.
-Azt hogy honnan a szépséged a magyar nők szépek. És te is az vagy. -Istenem ez egy bók volt.. Sebastian Vettel bókol nekem.. 
-Azt hiszem megyek mielőtt még elolvadok.. -nevetett Jenson.
-De vicces kedvedben vagy. -bokszoltam bele a kezébe. Ő meg drámaian oda kapott..
-Ezzel a lelkembe tiportál.. 
-Te szegény.. -nevettünk együtt..
-De tényleg mennem kell. 
-Oké majd találkozunk akkor. Ja és ha a pályára lépésig nem akkor kéz és láb törést! -meg öleltem ő meg elszaladt.. 


-Rég óta ismered?! -jött a kérdés balomról.
-Hát az biztos hogy régebb óta mint téged.- nevettem vele együtt. -Igazából úgy 2, 2és fél éve. 
-Jobban vagytok?! 
-Mi ez a kérdez felelek?! Egyébként igen legalább őt jobban bírom  mint Lewist de ez nálam köz hit tény.. 
-Látom ami a szíveden az a szádon. 
-Ja valahogy úgy.. -nevettem.
-Az jó legalább őszinte vagy. 
-Az biztos. -nevettem. 
-Lehet még egy kérdésem?! -kérdezte.
-Már megtetted nem.. Na ki vele! 
-Ki a kedvenc forma 1 -es pilótád! És az igazat! -mutatott az ujjával.. 
-Áh ez könnyű kérdés.. -mosolyogtam rá.. -Kiskorom óta Michael Schumacher volt de ő elment, és aztán nem volt úgy olyan nagyon kedvenc.. Aztán tudod Schumi vissza jött de nem volt az igazi és akkor felfigyeltem valakire.. Szőke haja volt és kék szeme emelet nagyon precíz és ügyes. Képzeld még Világbajnok is lett. -mosolyogtam rá. 
-Ki az?! -kérdezett rá. 
-Jaj te buta! Hát te! -mosolyogtam rá.
-Én?! 
-Igen te. 
-Kösz.. de
-Á-Á- emeltem fel az ujjam. -Semmi de nem csak azért mondom. Szeretem amit és ahogy csinálsz! 
-Akkor kösz.. -ölelt át. Ami tök fura volt mert alig negyed órája ismerem és nem hiszem hogy ezt kellett volna kapnom. De attól még nagyon jól esett.. Finom illata volt így jó mélyen beszívtam.. 
Aztán egyszer csak eleredt az eső.. Én nálam meg nem volt semmi Sebastian gyorsan le vette a melegítő felsöjét és a fejünk fölé fogta.. 
-Oh köszi -néztem rá és az arcunkat csak pár centi választotta el ahogy a szemébe néztem.. Édes istenem.. Már majdnem össze értek az ajkaink amikor meghalottan egy hangot.. 
-Seb! Gyere hív Christian! -a hang irányába kaptuk a fejünket és Markot láttam meg a boxban épp úgy állt hogy az eső nem érte. 
-Most mennem kell de tartsd meg a felsőt nehogy megázz nekem és esetleg beteg lény. Bízom benne hogy még látlak. Szia.-nyomot egy puszit az arcomra és elszaladt. 
Én meg ott maradtam egyedül. Köppnyi-nyelni nem tudtam.. Az lehetséges hogy alig pár másodperce Sebastian Vettel és én majdnem smároltunk?! 


Ím ennyi a bevezető remélem tetszik, és kapok kritikát. Pusziii.