Andy és a Száguldás 38.Fejezet

Sziasztok! 

Először is tartozom egy Nagyon Nagy Bocsánat kéréssel, amiért eddig Nem jelentkeztem  ennek meg volt az oka. 

Sajnos a suli miatt nem tudtam megírni a fejezetet, illetve emésztenem kellett. 

Sebastian vasárnap megszerezte a 3. VILÁGBAJNOKI CÍMÉT. Nagyon büszke vagyok rá! :'D 

Különösképp nem írnék semmi féle tapasztalatot a futamról. 

Helyette inkább elmeséli Andy amit éreztem/éreztünk! :) 

Illetve lenne itt még valami.! Ez az utolsó fejezet! Nem hittem volna, hogy ez a nap is eljön, de eljött! Holnap hozom a Befejezést! :) 

Ezzel pedig December 1-én lezárul Andy Clark története.. 

Most pedig Jó olvasást szeretnék kívánni. ;)

xx. Mercii. 

A parti áttelepedett az én házamba, ahol ott voltak a testvéreim is. A szerelő srácok nagyon jól elmulattak. Stue különös kép el volt, hiszen Erica is ott volt, aki sajnos csak a futamra, végére ért Austin –ba, de legalább ott volt!

-Szép ez a ház! –mosolyog rám Christian miközben épp le, ül mellém. Jelenleg egyedül ülök, mivel Seb épp Teddy –vel, és Sam –el, beszélget. Természetesen mindketten szurkolnak neki, ám még egyikük sem sejti, hogy nem fogok indulni a Brazil Nagydíjon.

-Köszönöm Chris. –mosolygok rá.

-Minden rendben? –faggat.

-Öhm.. Igen, csak tudod ez az egész dolog.. Annyira bonyolult, és én félek. Nem tudom, hogy mi lesz Sebastian –al a jövő héten, vagy velem pár hét múlva. Félek a terhességtől. –magyarázom neki, hisz Chris általában meghallgat, és ő kérdezett rá, hogy mi bajom. Valakinek, pedig el kell mondanom, hisz csak Sonja és Ő tudják ezt.

-Hé Andy. –mosolyog rám- Én, hiszem, hogy te jó anya leszel, ahogy Sebastian jó apa. Jövőhéten pedig Seb csakis Világbajnok lehet. –szavai hihetetlenül csengenek, ám mégis csak megnyugtatnak. Jó, hogy valaki azt mondja, hogy hisz bennem, és Sebastian –ban is.

-Köszönöm Chris. –ölelem át.

-Ugyan –legyint egyet, és már megy is a dolgára.

Talán hallgatnom kellene Chris –re, hiszen mégis csak Ő a csapat főnöke, és neki kizárólagos alapon csakis igaza lehet. Talán tényleg igaz, és Seb lesz a világbajnok, mert ha nem.. Jó ideje félek már, és nagyon jól tudom, hogy nem csak a baba miatt nem tudnám végig csinálni a Sao Paulo –i futamot.

-Hello- jön oda hozzám Erica.

-Erica! –állok fel egyből, és átölelem, már olyan rég nem láttam, hisz mindketten elfoglaltak voltunk, és nem volt időnk. Engem lekötött a versenyzést, Őt meg az üzlet.

-Az elveszett bárány. –nevet fel.

-Nem vagyok én annyira elveszett –mosolygok rá- De igaz, ami igaz, már rég nem találkoztunk, de a futamok.. –természetesen nem akartam én semmit sem a versenyzésre kenni, de azért az is benne volt, hiszen mégis csak az volt a fontosabb.

-Jól van csak vicceltem! –ölel át –na de mond csak, hogy vagy? –kérdez rá. Mégis mit mondhatnék neki? Mondjam el, hogy hé gyereket várok, de minden oké? Seb nem tudja, de ne is szólj neki? Már épp elég, hogy Sonja és Christian tudja, csak maga az apa nem..

-Kösz jól vagyok, minden rendben. De te hogy vagy?  -terelem a témát egyből, inkább rá.

-Én jól vagyok. Tudod, hogy van ez.. Semmire sincs időm, az étterem minden időmet leköti, de nem bánom, mert azzal foglalkozhatok, amit szeretek. De képzeld csak ki volt nálam a minap, Scotter. Ne tudd meg mit mondott! Ő és Pénelopé a szakítás szélén állnak, el sem, hiszem, hogy ennyi év után vége lesz a kapcsolatuknak. Lehet, hogy ma már együtt sincsenek! –nem lep, meg ami mond, Scotter és Pénelopé kapcsolata sosem állt stabil lábakon, és valahogy mindketten mást akartak mindig is.

-Hüm.. Nem lep, meg- rántom meg a vállamat, és bele harapok a kezemben lévő süteménybe –Scotter egy nagy nő csábász, Ő a Nascar Kimi Räikkönen –e. Mit vártunk tőle? Ő és a hűség? Olyan nem létezik!- kuncogok fel.

-Teljesen igazad van, de hagyjuk is. –legyint egyet-, Tudod mire gondoltam, elmennék a Brazil futamra, ha már ezt kihagytam.- veti fel az ötletet, meg lep, hogy ki szeretne jönni. De örülök is neki, nekem aztán tényleg mindenkire szükségem lesz a Szezonzáró futamon!

-Benne vagyok! –ölelem meg.

Hétfő hajnalig folyt a buli, bár volt, aki már előtte ki dőlt, volt, aki elment a városba bulizni.  Én már éjfél körül ki dőltem, és fel mentem lepihenni, míg Seb olyan hajnali kettő körül jött fel.

Hétfőn Seba majdnem az egész napot átaludta, elhiszem, hogy szüksége volt a pihenésre, én addig Silver –el, Célia –val, Grace –el, és Erica –val vásárolgattam a városban egy csajos nap kereteiben. Míg a fiúk otthon lazsáltak, elég jó dolguk volt. Szegény sportolok!

Kedden még pihentünk, és csak a családdal voltunk el foglalva, legalábbis az enyémmel. Seb a nap egyeztetett az édesapjával, aki jön a Brazil futamra.

Szerdán délben indult a gépünk Sao Paulo –ba, hosszú út várt ránk, de már kezdem megszokni. Szerencsére Chris meg tudta beszélni Webber –el, hogy majd Ő ül be helyettem a futamon az RB8- ba, míg én a box –ból nézhetem a futamot, Sebastian majd csak a helyszínen lesz tájékoztatva, mivel csak reggel derült ki, és úgy gondolom jobb, ha Christian mondja el neki.

Oda érve Seb telefonja egyből jelzett miszerint SMS –e jött, az örült barátja Kimi volt, aki leírta az üzenetében, hogy lekéste a Los Angeles –ből induló gépét, így csak egy későbbivel jön! Csak tudnám mit keresett, LA –ben?! Na és, hogy lehet annyira idióta valaki, hogy lekésse a gépét? Bár ez egy tipikus Kimi esett!

A pályán elfoglaltuk a szállásokat, és már mentünk is a megbeszélésre. Sebet nagy meglepetés érte mikor meglátta Mark –ot a teremben ülve.

-Mark! –köszöntötte egyből csapattársát.

-Hello Seb- rázott vele kezet az Ausztrál –Andy Clark, ha nem tévedek! –mosolyodott el, és egyből kezet rázott velem.

-Te, pedig Mark Webber. –mosolygok rá.

-Kezdhetünk? –jött be Chris, Adrian, és Dietrich. Egy, egybe hangzó igen után kezdetét vette az ülés, és már az első pont Mark volt.

-Úgy határoztunk, hogy mivel Mark már a jövő szezon nyitó futamán autóba ül, miért ne ülhetne akár már most be a Red Bullba. Természetesen Andy –t is megkérdeztük, aki nyugodt szívvel adja át a helyét az idényzáróra. Egyébként Andy jövőre visszavonul a versenyzéstől. –tájékoztatta, a csapatott Chris.

-Ez végleges döntés? –kérdezett rá Ciaron.

-Igen- válaszolom –Ez így van. Jövőre teljesen más terveim vannak. –adok egy igen sejtelmes választ, de amint megtudják az indokomat, minden bizonnyal meg fogják érteni!

Az értekezlet elég sokáig elhúzódott így én ott is hagytam, Chris látta rajtam, hogy nem vagyok a toppon, így kiküldött. Pár perc múlva, pedig Sonja jött utánam, aki egyből a segítségemre volt. Fel kísért a szobámba és egész este velem volt, amíg Sebastian meg nem érkezett, erre, pedig csak késő este került sor. Elég sokáig elhúzódott a megbeszélés, de természetesen erre szükség volt.

Reggel már kicsit jobban voltam, de még nem voltam a toppon. Seb már nem volt mellettem, de egy levél várt rám. Miszerint elment, és direkt nem keltett fel, hagyott pihenni, hiszen nekem ma úgy sincs dolgom, míg neki igen.

Nagy nehezen ki keltem az ágyból, de a reggeli rosszul lét megtalált, nem értem, hogy eddig miért nem voltak rosszul léteim, az egész Austin –ban kezdődött, és az óta is tart, sajnos. Amint felálltam meg is szédültem, így egyből vissza is ültem. A telefonomért nyúltam, és Erica számát kikeresve tárcsáztam is. Szerencsére fel vette nagy mázlimra, pedig már itt volt, így azonnal tudott is jönni hozzám.

-Itt vagyok! –kopogott az ajtón, nagy nehezen fel álltam, és elbotorkáltam addig, hogy ki nyissam neki.

-Jézus Andy! Mi baj? –karolt belém egyből, és segített le ülnöm.

-Nem.. –kaptam a kezem elé, és siettem be a fürdőbe, ahol rám talált a reggeli rosszullét- Most már jól vagyok. –jöttem ki, így hogy már minden rendben volt –Kösz, hogy jöttél. –mosolygok rá, és átölelem.

-Biztosan? Mi volt ez az előbb? –tudakolja.

-Semmi Erica, semmi. –rázom meg a fejemet, nem fogom neki elmondani, még nem mondhatom el.

A csütörtököm végig így telt, hol rosszul voltam, hol minden rendben volt. Sebastian –nal alig találkoztam, neki mindig mennie kellett a dolgára, hiszen Ő volt az egyik aki esélyes a Világbajnoki címre, és vezetett is, ha nem is olyan sokkal, de vezetett, tizenhárom pont, az tizenhárom pont!

Pénteken az első szabadedzést Hamilton nyerte meg, aminek ugyan nem örültem, de Seb ott volt a második helyen, és ez bizakodással töltött el. Az ebédet Sebbel fogyasztottuk el a Home –ban, velünk volt Norbert is –Seb édesapja- és Erica is. A második szabadedzés is elég jól sikerült, bár sikerülhetett volna jobban is.

A szombati időmérőtől már előre tartottam..

 

Szombat.

Az Év utolsó harmadik szabadedzése, ilyenre már csak jövőre fog, sor kerülni! Bele gondolni is furcsa..

Az ebédet most csak hármasban fogyasztottuk el, Seb én és Norbert. Erica tegnap megismerte Kimit, és vele lézengett utoljára, mikor láttam.

Az időmérő.. Hogy milyen állapotban voltam? Nem jobban. Egész héten sokkos állapotban voltam, ráadásul teljesen ki voltam. Ez, pedig csattant is rajtam szombat délután az időmérő keretein belül, majdnem az egészet végig bőgtem, mint valami örült. Szerencse, hogy a kamerák nem láthattak, hiszen hátulról néztem a futamot, velem volt Sonja is.

Végül McLaren első sor alakult ki, Mark a harmadik lett, Seb, pedig a negyedik, elég jó hely, hisz Alonso csak a nyolcadik helyet szerezte meg. Ám Maldonado büntetése miatt előrébb került eggyel. Csak, hogy így is előtte voltak olyan nevek, mint Massa, Kimi, és Michael is.

Szombat este a Red Bull csapata újra összeült, így Seb megint nem volt velem. Helyette Kimi –vel, és Erica –val voltam, akik elég jobban lettek ez alatt a két nap alatt.

-De ugye minden rendben lesz? –nézek rájuk, és érzem szemeim már majdnem megteltek könnyel.

-Andy. –karol át barátnőm –Nem lesz semmi baj. Seb ő.. remek versenyző, láthattuk mit vitt véghez Abu – Dhabi –ban, hidd el, megnyeri a Világbajnokságot! –próbált nyugtatgatni.

-Ne! –sikítottam fel –Ne mond ki. Ne szóld el magadat! Nem szabad, túl bizakodónak sem lenni, olyan, mintha azt mondták volna, hogy a Németek biztos nyernek a második világháborúban, és tessék! Nézd mi lett! –esek kétségbe.

-Andrea Clark! Nem tudom, mi van veled, vagy mi nincs az utóbbi napokban, de hello! Térj észhez!- figyelmeztet Kimi, tudom, hogy igaza van, de még így sem tudok észhez térni. Hiába is próbálnak vissza rángatni a földre, én jelenleg nem ott vagyok!

-De Kimi.. Mégis, hogy vagy, mint tegyem ezt? –támasztom meg könyökeimet az asztalon, és fejemet a kezeimbe temetem –Én se vagyok komplett! –rázom meg a fejemet.

-Akkor hát kislány, fordulj felsőbb körökhöz! –először nem értem mit akar ezzel mondani, de rá jövök, hogy van, aki tud nekem segíteni, aki talán tud valamit mondani nekem, ami megnyugtat. Ráadásul, ő egy többszörös világbajnok.

-Kösz Kimi! –ugrott fel, és egy puszit nyomva Kims arcára, rohanok a Mercedes felé.

-Andy? –lepődik meg Nico mikor, meglát a Home előtt.

-Szia Nico –intek neki –Te Nico! –állítom meg –Michael merre van? –kérdezem meg.

-Öhm.. Oda bent. Nyugodtan menj csak be.- mosolyog rám, én, pedig úgy teszek, ahogy mondja, benyitok.

Pár furcsa tekintetek érzek magamon, de nem törődve velük, indulok meg Michael felé. Oda érve hozzá, megkocogtatom a hátát.

-Andrea! –lepődik meg, de egyúttal örül is nekem –Andy- ölel át.

-Michael –sírom el magamat újra- Michael segíts nekem! –úgy bőgök, mint egy kislány. Talán a hormonok miatt is, de kitudja.. Ez az egész nehéz nekem, nagyon nehéz.

-Mi a baj? –öltet le, és megfogja a kezemet.

-Mi lesz, ha.. Ha holnap. Michael én annyira félek, ugye te tudsz nekem valami biztatott mondani? –kétségbe esetten, sírva, már csak ő az egyetlen, aki egy kis reményt tud belém önteni.

-Jaj Andy, hidd el semmi baj nem lesz. Sebastian rettentő jó versenyző, és sokat tud. Hidd, el nekem meg fogja tenni, ha más miatt nem is, de miattad! Andy, nem hiába mondják, hogy Ő még rajtam is túl tud tenni, mert ő meg fogja tenni Andy. –mosolyog rám.

-Köszönöm!- ölelem át.

-Ugyan! –legyint egyet-, De megígérem, ha úgy adódna, akkor én el fogom engedni a kölyköt, és ezt neki is el fogom mondani. Oké? –mosolyodik el, amitől nekem is mosoly szökik arcomra.

-Te vagy a legjobb! –ugrok újra a nyakába, és egy rövid búcsú után, elhagyom a Mercedes csapatát.

Az estét Sebbel töltöm, és elég sokáig beszélgetünk, a holnapról, arról, ami ránk vár. Én próbálok teljesen bizakodó lenni, és magamat is biztatni ezzel együtt. Mert hát ugyebár a remény hal meg utoljára, nem de? 

Vasárnap.

-Hé sikerülni fog! –mosolygok Sebre, mikor készül ki menni a rajtrácsra, de előtte még elbúcsúzunk egymástól hátul, mert két óra múlva már más lesz minden.

-Szeretlek! –csókol meg. 

-Én is téged. –ölelem át - Hiszek benned, ahogy mindenki más is, itt a csapatban! –mosolyodok el, és most én csókolom meg - most pedig menj. –elengedi a kezemet, és ezzel együtt tudom, most minden meg fog változni!

Christian úgy döntött, hogy kapok egy helyet a pitwalk –on, hogy ’szem’ előtt legyek, és onnan majd mindenről első körben fogok értesülni.

-Chris rossz érzésem van! –tördelem a kezeimet, miközben félve pillantok a csapat főnőkre, épp most megy a félvezetőkör.

-Andy, ha bevonzod a rosszat, akkor az is lesz.. –tájékoztat.

-De Chris! –esek még nagyobb kétségbe, mint a hétvége folyamán bármikor- Nekem az ilyen dolgok legalább 80% -a bejön! –Chris látván kétségbe esettségemet, megfogja a kezeimet, és próbál nyugtatni.

A kocsik felsorakoznak, a lámpák, pedig sorjában felgyulladnak. Hogy mit éreztem? Még soha nem dobogott így a szívem a torkomban. A kezeimet tördeltem, szorítottam Seb pólóját, amit még úgy vettem el tőle. Kellett valami, egy kis apró belőle.

A fények kigyúltak, a mezőny elrajtol, az első kanyar. Nagyon féltem, és nem hiába. Mikor Kimi, már ki ment a bukó térbe, tudtam, hogy valami nagy baj van, mikor, pedig kamera váltott és megláttam Seb autóját az út kellős közepén a mezőnnyel szemben, felsikítottam –ezzel elérve, hogy az egész box utca engem figyeljen –majd, elkapott a sírás, és bőgni kezdtem.

-Nem maradhatsz itt! –tájékoztat Chris, és intett a box –ban álló Heikki –nek, aki oda jött értem, és bevitt a box –ba. Hátra mentünk, ahol Sonja, Britta és Erica is ültek, Heikki leültetett, és onnan figyeltük a futamot!

-Ti látjátok ezt?! –emeltem fel a hangomat, miközben még mindig sírtam –Webber ráhúzta a kormányt! –csattanok fel.

-Nyugi! –ültet le Sonja –Ez se neked, se a babának nem jó. Talán nem is kellene nézned. –fogja meg remegő kezeimet, ám lábaim még mindig úgy járnak össze vissza, remegnek.

Ott ültem és folyamatosan figyeltem a képernyőt, és Sebet. Alonso már a harmadik helyen volt, míg Seb hátrébb, de szerencsére folyamatosan kapaszkodott fel.

Ez, pedig így ment, a huszadik körég végig sírtam a futamot, vagy ez inkább már hiszti volt? Egyedül akkor sikerült jobban éreznem magamat, mikor Kims kitért a pályáról, ezen a jeleneten még el is mosolyodtam.

Mikor, pedig Fernando a második helyen állt, Seb, pedig a hetediken tudtam, ő lesz, ő lehet a világbajnok. Tudtam, hogy ki van előtte, Michael. Ez, pedig annyit jelentett, hogy őt biztosan meg tudja előzni, ami pár körön belül meg is történt.

Az egész Red Bull ünneplésbe kezdett, mikor Seb Világbajnok lett, az eddigi legfiatalabb háromszoros! El sem akartam hinni, a könnyeim, pedig utat törtek maguknak..

Mikor Seb végre visszatért a csapathoz, boldogan ugrottam a nyakába, nem érdekelt, hogy Heikki is velünk van, el akartam neki végre mondani, azt, amit már hetek óta titkolok előtte.

-Seb! –sikítottam könnyes szemekkel.

-Én.. Köszönöm! –csókolt meg, és ölelt át.

-Valamit mondanom kell! –néztem a szemébe.

-Mond csak. –mosolyog rám.

-Seb ez komoly! –figyelmeztettem –Terhes vagyok! –mondtam végre ki, és egy fajta megkönnyebbülés esett le a vállamról.

-Babánk lesz! –pörgetett meg a levegőben, majd mikor letett, egy szenvedélyes csókot kaptam tőle..

Rich and Famous 12.

Sziasztok! :) 

Meghoztam még így a futam előtt a Folytatást. ;) 

Remélem tetszeni fog, és kapok kommikat. :D -vagy pipát. :P 

Jó olvasást. 

xx. Mercii.
És! NAGYON-NAGYON SZORÍTSUNK SEBASTIANÉRT!!!
Ez egy fontos nap neki is, és nekünk is! :) 
Hajrá.! :D 

Az Indiába tartó gépen ülök, eljöttem hát. Ott hagytam Nolan –t, hogy jól döntöttem e? Nem tudom, csak azt, hogy Én most épp útban vagyok Új- Delhibe!

És félek.. Milyen lesz újra látni a nővéremet, Kimit, és Sebastiant! Mit fognak hozzám szólni?

-Kisasszony! –érzek meg egy kezet a vállamon- Kisasszony!

-Hm.. Igen? –pillantok fel, és a stewardess áll fel lettem.

-Kisasszony leszálltunk. –mosolyog rám.

-Oh köszönöm. –állok fel azonnal, és a táskámat megfogva hagyom el a gépet.

Új – Delhi különlegesen furcsa hely! Nem a kedvenceim az Indiai emberek, persze a kultúra nagyon szép, és különleges, meg azt szerettem is, csak mondom Én, az emberek nem szimpatikusak!

Taxit fogva megyek az Új –Delhitől nem messze lévő Buddha pályára. Közben végig a tájat, és az embereket figyelem. Olyan tipikus India.

-Megjöttünk! –szól hátra a taxi sofőr. –Ennyire elbambultam volna?

-Oh, Köszönöm. –fizetem ki a taxist, és a bőrönddel a kezemben indulok a pálya bejárata felé, de hamar rá jövök, Én oda nem fogok tudni bejutni! –hisz nincs jegyem.

A telefonomért nyúlva tárcsázom Ritát, de persze, hogy nem veszi fel, és Kimit sem érem el, a nap meg mindjárt lemegy, és itt állok egyedül. Komolyan elkapott a para!

Újra próbálkozva Sebastiant hívom, aki a harmadik csengésre fel is veszi.

-Halló.. –szól bele a készülékbe.

-Ne kérdez semmit, csak, hogy ez izét, amivel bejuthatok és gyere ki a kapu elé. Siess! –teszem le a telefont, mert egy férfi furcsán méregetni kezd.

Öt percbe is beletelik, mire meglátom a Red Bull –ba öltözött Sebet, közeledni, végre fellélegzek, és újra elindulok a bejárat felé.

-El sem hiszem Te itt! –hallom meg a szöszi hangját- Jó látni! –ölel át, szorosan bújok a karjai közé, hiányzott már.

-Én sem hiszem el, hogy itt vagyok. Ez India, és az első öt percben lessokolt! –tuszkolom be a kapun.

-Hé nyugi mi van már? –állít meg, és a nyakamba akaszt egy kártyát, amin a nevem is rajta van.

-Hogy mi? Az a férfi.. –bökök kifelé –jé ez meg mi? –vizsgálgatom a nyakamba akasztott valamit.

-Ez kérlek a V.I.P. Belépőd. –mosolyog rám, és a bőröndömért nyúl, majd belevetjük magunkat a tömegbe, akik mind- mind itt dolgozó emberekből állnak.

Seb még egy szobát is intézett nekem-én mondom angyali ez a srác –egyszerűen imádom!

-Remélem, megfelel.- nyit be a szobába.

-Hogyne felelne. –mosolyodok el, és az ablakhoz lépek, amelynek tökéletes kilátása van a pályára!

-Na és milyen a házas élet? –pillantását érzem magamon, de egyszerűen nincs erőm megfordulni, nem tudnék a szemébe nézni. Talán rossz ötlet volt idejönni?

-Hát.. Jó. –válaszlom egyszerűen, mást nem tudnék mondani, főként, hogy nem is éltem benne!

-Akkor jó, remélem boldog vagy.- leheletét már a nyakamon érzem, valami féle furcsa bizsergés fut végig rajtam. Akarom én ezt?

-Seb- fordulok meg, de túl közel van hozzám, én magam sem hittem, hogy valami ilyet fogok iránta érezni, Ő iránta, aki annyira megbántott pár hónapja –ezt nem kéne. –kerülöm ki.

-Mit? –nézz rám értetlenül, de az a kisfiús hatalmas mosoly ott bujkál.

-Te is nagyon jól tudod. –ülök le a kanapéra. Nekem most idő kellene, azt hiszem..

-Nem, nem tudom. –játssza az értetlent, és leül mellém, túlságosan is közel.

-Seb ne.. –sírom el magamat, és eszembe jut minden. A közös pillanatok, a nevetések, az amikor megbántott, de Én mégis meg tudtam neki bocsátani, az amikor együtt főztünk –legalábbis próbálkoztunk- az összes jó és rossz pillanat, és minden olyan jónak tűnt mégis.

-Hé Nina! –fogja meg a karomat, és maga felé fordít. Mikor szemeibe nézzek, látom azt a csillogást, amit mindig, azt az órási szeretettet  és amit Ő maga ad a számomra. Meg mondani sem tudom, hogy miért pont Ő, miért pont Sebastian Vettel? Hogy mikor kezdődött..

-Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat. –állok fel, és könnyeimet törölgetem- Most jobb, lenne, ha elmennél. –nézzek az ajtó felé.

-Biztos? Minden oké? –fogja meg a vállamat.

-Igen minden rendben, most menj! –rázom le magamról a kezeit, és szinte kitolom a szobából.

Csak most jövök rá, mekkora hibát követtem el. Mekkora hiba volt megismerni Sebastiant. Eljönni otthonról, ahelyett, hogy mindent megbeszéltem volna Nolan- el, és most minden rendben lenne. Egy boldog Hampton- i feleség lennék. Ehelyett én elmenekültem a problémák elől, és mint egy tini siettem ide, ahhoz az emberhez, akit azt, hiszem, tudnék szeretni, és talán szeretem is, de nem tehetem!

Mindig is azt, hittem, hogy ha megházasodok az olyan lesz, mint a szüleimé. Mindig is szent intézmény volt számomra a házasságkötése, és a fogadalom, az örök hűség, amíg a halál el nem választ..

Vajon mit ronthattam el? És hol..? Tizenhat évesen? Mikor megerőszakoltak, és öt napig eltűntem? Vagy már az előtt?  Mikor jött el az a pillanat mikor Nina Ricci élete zátonyra futott?

Tényleg születésünkkor megírják az életünket, és bármit teszünk az úgy fog haladni, ahogy azt oda fent megírták? Vagy mi még tudunk rajta változtatni? Vagy ez az egész egy nagy hülyeség?

Talán így írták meg az életemet? Vagy én tettem mindent.. Én kavartam meg ennyire az egészet? Mégis hol, és mikor..?

 

Elegem van ebből a sok zagyvaságért, így a telefonom kezdem keresni, amire hamar rá is lelek, így tárcsázom azt a számot, aki tud segíteni –legalábbis nagyon remélem.

-Kora reggel van! – nyűszögi.

-Én.. Sajnálom, el felejtettem. –bőgöm el magamat, már a hangja is megnyugtat, és tudatja velem, mekkora idióta vagyok.

-Nina. –eszmél fel –Édesem mi a baj? Miért sírsz? –halmoz el egyből kérdéseivel.

-Én.. Jaj Emily. –könnyeim úgy folynak, mintha olyan, muszáj lenne nekik –Én nem tudom, mit tegyek. Haza mentem, aztán veszekedtünk, és eljöttem, most meg itt vagyok Indiába. –mondok el mindent egy szuszra, nagyon remélem, hogy értette, mit mondok!

-Állj! Mit keresel te Indiába? Miért hagytad ott Nolan –t? –teszi fel a kérdéseit, mindent tudni akar, mint mindig. Jellemző.

-Én.. Mert veszekedtünk, és az egészért én vagyok a hibás, mert felkaptam a vizet, és Ő csak védekezett, és neki teljesen igaza volt. Én meg megsértődtem, meg elegem is lett, hogy haza megyek, és ez van.. Szóval úgy döntöttem, elutazom a következő versenyre, úgyis itt van Rita. Meg Sebastian is.. –teszem hozzá suttogva.

-Ti annyira.. Jaj édesem miért kellett ezt? És mi az, hogy haza mentél? Nem úgy volt, hogy ti a Nászutatokról értettek vissza? És Sebastian? Mi van vele? –persze, hogy kérdéseket tesz fel, nem, hogy elmondaná, mit kellene tennem!

-Én.. Emily! – sikítok fel- Bele fogok ebbe örülni! –adom tudtára- Nolan Japánba volt, én meg Franciaországban. Nem volt semmiféle Nászutunk, mert ő üzletelt, én meg nyaraltam. Hát ez volt a mi nagy nászutunk.. –fel nevetek, hogy lehetek ennyire ökör, ez nászút.. Ez egy nagy semmi, egy, egyszemélyes nyaralás- Sebastian pedig.. Emily ő olyan kedves, és megértő. Annyira más, tudod, hogy ha nemet mondok Nolan- nek akkor a végén mellette kötöttem, volna ki.. – szipogóm, szerencsére sikerült egy kicsit lenyugodnom- De Emily ő nem érdemel meg engem, én nem tudom neki megadni azt, amit ő szeretne. De ezt sosem fogja megérteni, hogy én nem vagyok hozzá való.. Emily.. Mikor a közelemben van az olyan..

-Fájdalmas.. –sóhajt fel –Nina te aztán jól bele csaptál a dolgok közepébe. Kicsikém, én erre nem tudom mit mondani csak azt, hogy felejtsd el Sebet, ha nem akarod, hogy fájjon neki és neked is. Gyere vissza az Államokba, és rendezd el az életedet Nolan –el. Én sajnos csak ennyit tudok tanácsolni, az elmondottak alapján. –csendül el a hangja.

-Igazad van. –könnyebbülök, meg- Köszönök mindent. –élénkül fel egy kicsit a hangom, és kinyomom a telefont.

Akkor tehát ezt kellene tennem? Emily mindig is jobb volt az ilyenekben, mint Én. Csak igaza van.. És én.. Mindig hallgattam rá, és csak jól jártam. Pont most nem járnék jól? Vagy csak a saját magam feje után akarok menni, ami egyenlő a csalódással, és a fájdalommal? Tényleg ennyire mazochista lennék?

Miután úgy éreztem kellőképp, kidühöngtem magamat, beléptem a hálószobába, és rávetettem magamat az ágyra, nem vágytam másra, mint egy jó kiadós alvásra, remélem, az majd segít.

 

Autó zaj, minden hangos, éljenző tömeg? –mi van itt? –teszem fel magamnak a kérdést.

Az órára pillantok, ami fél tizenegyet mutat, ma, pedig szombat van!

Szóval ma lenne a harmadik szabadedzés? Épp ezt hallom? Nagyon valószínű, de nem számítottam ekkora zajra! Én holnapra megsüketülök!

Ki kellek az ágyból, és a tegnapi ruháimat ledobálom magamra, hogy le tudjak zuhanyozni, hát, ha sikerül felfrissülnöm!

Miután le zuhanyzók, felöltözöm, és a táskámba bepakolva, elhagyom a szobát, a belépőkártyát, amit tegnap Seb adott a nyakamba akasztom. Kész vagyok, hát meghódítani a paddockot!

Rich and Famous 11.

Sziasztok! :) 

Hoztam az új részt. :D 

Jó olvasást! :D 

xx. Mercii. 

Provance csodás ám mégis különleges környezete, teljesen elvarázsolt. Jó érzés volt ott lenni, és minden egyes bajomat elfelejteni. Egy csepp gond nélkül élni az életemet! Hogy miért tetszett ennyire ez?! Talán azért, mert egyedül lehettem, nem kellett senkivel sem törődnöm. Élhettem a magam életét, de erre sajnos csak két hetem volt. Nolan nem sokára visszaér, és akkor nekem nem lesz magányom. Ott lesz Ő –Nolan- akivel együtt kell élnem, mert a férjem..

-Nina? –szakítja félbe gondolataimat Gemma.

-Igen? –fordulok, meg és a lányra pillantok, rajtam, és a kertészen kívül még Ő él itt, a házban.

-Nem kérsz valamit enni? Mióta fel keltél itt ülsz, reggelizni sem reggeliztél. Nem lesz ez így jó, enned kell! Tudom, hogy nincs rendben minden, és egyedül akarsz lenni, de kérlek, egyél valamit! –tuszkolta rám, az ebédet, bár nagyon jól tudtam, igaza van. Semmit nem ettem!

-Igen. Öhm igazad van. Ennem kell. –egyezek bele, és besétálok a konyhába, ahol már vár rám az ebéd. Neki látok hát, és elég unott fejjel, de elkezdek enni, az étel finom, csak nekem nincs étvágyam.

-Köszönöm Gemma, nagyon finom volt. –állok fel az asztaltól, és egyenes a kertbe vettem magamat. A szőlők közt sétálgatok, csodás az a sok virágzó ültetvény. Sokáig el lehet köztük kalandozni, a gondolataimmal, végre egyedül lehettem, csakis egyedül!

Mikor vissza értem a házba, a szobámban kötöttem ki, ahol csak ültem az ágyon. Végre azt éreztem, hogy üres a fejem. Nem kavarog benne semmi, nem kell kattogni az agyamnak. Túl tökéletes volt..

-Halló? –szólók bele a telefonba, szinte azonnal, mikor meghallom azt csörögni.

-Sz.. Szia. –szól bele egy bizonytalan Sebastian.

-Sebastian?! –mosolyodok el, el sem hittem, hogy Vele beszélek. Annyira rég halottam a hangját, és most Ő vele, magával Sebbel beszélek!

-Ugye nem zavarok? Mert nem akarok.. Tudom, hogy Nászúton vagy.. Én csak.. Szerettem volna hallani a hangod. –teljes úgy magyaráz, mint egy kisgyerek, és Én el sem hittem, hogy tényleg Ő az, hogy gondol rám, abban a pillanatban, a fellegekben jártam.

-Nem, dehogy zavarsz. Tudod, most épp egyedül vagyok, és jó valakivel beszélni. Mármint otthonról. –magyarázom meg, mégsem hiheti azt, hogy unom magamat, mert nekem a nászutamon kellene lennem.

-Akkor megnyugodtam –sóhajt fel- Nina.. –habozik-, Tudod, sajnálom, hogy nem mentem el csak.. Nem tudtam megtenni, nem tudtam részt venni azon, amivel nem értek egyet. –mondja ki kerek perec.

-Seb –lágyul el a hangom, szemeimbe könnyek szöknek- köszönöm, hogy őszinte vagy, és tudod, egyáltalán nem haragszok rád. Ígérd meg, hogy ha haza értem, akkor találkozunk! –kérem meg.

-Megígérem. –mosolyodik el a hangja.

-Begyszó?

-Begyszó. –nevet fel- Bocsáss meg, de most mennem kell. Légy jó, és találkozunk, ha haza értél. –teszi le a telefont. Kedvem lett volna mindent itt hagyni, és egyenesen oda utazni hozzá, bár nem tudtam, hogy hol van versenye, de akkor is. Nem azért lettem volna mellette, mert nem hittem benne, hanem azért, mert Vele akartam lenni. Nem tudom miért, vagy hogyan, de ezt éreztem! Hirtelen fogalmam sem volt, hogy amit érzek, miért van. Vagy, hogy helyes e?! Én férjes asszony vagyok, de mégis.. Nolan most sincs mellettem. Tudom, hogy volt ez az egyességünk, na de akkor is..

Hirtelen azt sem tudjam, mit kezdjek magammal.. Vagy mit kellene tennem. El voltam veszve, és úgy éreztem segítségre, van szükségem, de az egyetlen, aki segíthetett volna, azzal nem volt merszem beszélni! Ez a valaki Rita volt..

-Gemma! –sétálok le reggel a konyhába- Gemma! –szólok újra, de nem jön válasz- Gemma! –kiabálom most már, de még mindig semmi. Ekkor kiállok a teraszra, és észre is veszem Gemmát odakint a kertben a virágágyásnál. –Gemma! –kiabálok neki oda.

-Jó reggelt Nina!- integet nekem oda.

-Gemma te mit csinálsz? –kötöm össze a hajamat egy copfba, miközben azt vizsgálom, mit is csinálhat ott Gemma.

-Csak az ágyást rendezgetem, tegnap észre vettem, hogy mennyire hanyagolt! De a reggelid kint vár a teraszon! –kiabálja vissza.

-Gemma kérlek, hagyd csak! –szólok neki oda- Gyere, és reggeliz velem! –kérem meg.

Pár percen belül már ott is van frissen és üdén. Sosem értettem ezeket az embereket! Korán reggel olyanok, mint akik órák óta fent vannak. Én meg.. A fél délelőttöm azzal ment el, hogy összeszedjem magamat!

-Na és milyen itt? –teszi fel a kérdést Gemma, én, pedig nem tudom, hogy mégis mit válaszolhatnék.

-Jó. Kellemes, csak tudod itt minden más. Nyugodtabb. Persze Svájc is az, de Provance teljesen más, azt hiszem itt kellett, volna leérnem az életemet, és akkor most nem lennének kétségeim. –iszok bele a kávémba.

-Ennyire bonyolult lenne az életed? –lepődik Gemma.

-Ha te azt tudnád- nevetek fel- Az Én életem maga egy tele regény, amelyet még én magam sem tudom, hogy fognak befejezni. Tudod ebben a történetben, van, amikor rossz vagyok, és van mikor jó. Egyszer minden boldog, és tökéletes, és van, amikor rossz, sőt szörnyű!

-Tehát neked sem lehet könnyű az életed. –sóhajt fel- Hidd el a történetek méltó befejezést, kapnak Mindig! –ez az egy mondata valahogy megbűvöl. Méltó befejezés? Van olyan?

-Hát köszönöm Gemma. Tudod még nem nagyon értem, hogy mire akarsz kilyukadni, de ha rájöttem, értesítelek. –állok fel az asztaltól- De ma újabb nap virradt ránk, és meggyőztél, hogy vegyem kezem az irányítást. –rohanok fel a szobámba, ahol gyorsan felöltözök.

Nem akarok azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha.. Mi lenne ha.. Csakis magamra, és a jelenre szeretnék gondolni, mert erre van szükségem, egy kis önzésre! Hogy csak magamra gondoljak, hát, ha megváltozik majd most valami..

Hampton, a ’Nászút’ után.

-Nina! –ölel át Nolan, már az otthonunkban.

-Szia. –adok az arcára egy puszit.

-Nem tűnsz valami feldobottnak. –húzza el a száját.

-Jaj Nolan! –csattanok fel- Csak fáradt vagyok oké?! –rohanok fel az emeltre, a ruháimat kidobálom a bőröndből, én magam, pedig beállok a zuhany alá, hogy végre letisztuljak.

-Na és milyen is volt.. Provance? –mosolyog rám, mikor lesétálok fürdőköpenyemben.

-Jó, kicsit kikapcsoltam. –magyarázom neki-, na és Japán? –kérdezem meg jó feleséghez méltóan-, Ugye ott voltál? –biztosítom magamat.

-Igen ott.. –sóhajt fel –Látom ennyire, figyeltél! –fűzi hozzá a sajátos, cinikus stílusában.

-Szed le a fejemet! –csattanok fel- Miért nem lehet megérteni? Miért kell nekem mindig mindent megjegyezni?! Mi vagyok Én határidő naptár? –nevetek fel.

-Oh.. Nina Ricci már megint kezdi.. Ha nem úgy történik valami, ahogy Ő azt szeretné, már hisztizik, és jönnek a hangulatváltozások! –kezd el Ő is kiabálni.

-Hagyd már abba! –ordítom torok szakadtából  Tudod mit, én megyek és csomagolok. Ritának szüksége van rám, úgy hogy megyek és utazok Vele és Kimivel! –durranok be, és a szobában el kezdem csomagolni a ruháimat bele egy nagy méretű bőröndbe.

-Most tényleg elmész? –jött utánam, és hitetlenkedve nézi, amin Én csomagolok.

-Nem csak úgy teszek. –fintorgok- El, megyek, és majd jövök, ha van kedvem. Jelenleg Te elfoglalt vagy, én meg.. Teljesen mindegy mit teszek, úgyis egyedül lennék, úgy hogy! –csapom le a bőrönd tetejét, és behúzom azt –Öltözök, és foglalok jegyet a következő Indiába tartó gépre! –hagyom magára.

Az Interneten hamar lefoglalom a jegyet egy késő esti gépre, ami Új- Delhibe megy. Nolan csak tegyen azt, amit akar, Én megyek a nővéremhez! És legalább láthatom Sebastiant is!

Andy és a Száguldás 37.Fejezet

Sziasztok.! :)

Ím itt is van a friss! ;) 

Remélem tetszeni fog, és  kapok hozzá kommit, vagy pipát! 

Jó olvasást.!

xx. Mercii.

Sebastian a következő hetet a Gyárban töltötte, gőzerővel szimulátorozott, és gyakorolta az Austin-i pályát. Ez idő alatt Én visszautaztam Amerikába, még pedig egyből Austin-ba, de nem egyedül voltam. Silver és Teddy velem volt, mivel az én drága nővéremnek nem volt szíve egyedül hagyni!

-Oké akkor ezt nézzük meg? –pillog ránk ártatlanul Silver- Mármint akkor filmet fogunk nézni nem?! –tekint ránk. Teddy és Én, pedig zavartan nézzünk egymásra. Nekem teljesen mindegy volt mit teszünk, nem voltam a legjobb állapotban!

-Nekem teljesen mindegy. –dőltem el a kanapén, egyenesen Teddy ölébe –Tényleg Te mázlista! –csaptam meg- Véget ért már a szezon! Ráadásul a világ lista második helyén vagy! –mosolyodtam el, őszintén örültem a sikerének.

-El felejtettem volna szólni? –vakarta meg a fejét- Akkor vedd úgy, hogy most szóltam- vigyorog rám az ezer wattos mosolyával, sokan ölni tudnának akár egy ilyen mosolyért.

-Áh, dehogy! –durcáztam be.

-Oké gyerekek elég volt! –ült le közénk Silver- a filmet beraktam, normálisan végig akarom nézni. –morogta összevissza, és a popcornnal a kezében elindította a DVD lejátszót.

-Uh Én is! –kaptam ki a kezéből a tálat.

-Meghibbantál? –von kérdőre Silver- Te, soha nem szeretted a pattogatott kukoricát!

-Hát az lehet, de most, hogy itt etted, muszáj volt megkóstolnom. Elvégre, amit nem kóstolunk, meg honnan tudjuk, hogy milyen nem de?! –veszem elő, mindent tudó énemet- Te legalábbis mindig ezt mondod, és nem is olyan rossz. –mosolygok.

-Hát jó. –zárja le a témát.

Pár perccel később Teddy már előttem, ül, és a kukoricával szórakozunk! Teddyt azért is szeretem, mert minden hülyeségben benne van, abban is, amiben más nem lenne. No meg teljesen hibbant pont, mint Én. Elégé hasonlítunk, aminek már az esőpercben nagyon örültem!

Azt hiszem a film alatt elég jól sikerült kikészítenünk Silvert! Úgy, hogy ebben csillagos ötös osztályzatot kaptam volna az iskolapadban, nem is értem miért nem valami ilyesmit kellett tanulni anno a suliban. Nem épp a legjobb tanuló voltam, és ezért a szüleim nagyon sokszor ki voltam rám akadva, de az óta a kapcsolatunk nem a legjobb. Idejét sem tudom mikor beszéltem utoljára velük!- a szüleimmel.

Hétfőn este szállt le a Red Bull gépe Austin-ban, az egész csapat most jött, eléggé rákészültek a hétvégére, amit nem csodálok, hiszen öt év után újra visszatér a Forma 1 az Egyesült Államokba! Nagy szó volt ez itt bizony.

Amerikában nem a legkedveltebb sport, valamiért soha nem aratott nagy sikert, ám most más lesz mégis. Az új Austin-i pálya egy rendes a Forma 1 számára épített pálya, sok lehetőséget látnak bele, én magam is szurkolok, hogy a Forma 1 sikert éljen el itt Amerikában is. Talán nagyobb lesz az érdeklődés most, hogy itt vagyok Én is. Egy Amerikai versenyző is benne van a Forma 1-ben, ráadásul egy Nő, egy erős csapatnál, egy kétszeres Világbajnok csapattársaként, és nem utolsó indokként itt születtem Texas-ban, ahol a pálya épült, ráadásul Austin-ban lakom! Kell ennél több indok?!

-Seb! –ugrottam a nyakába a reptéren. Egy teljes hete nem láttam, rettentően hiányzott, főként most! –de még nem mondhatom el neki.

-Hm.. El sem, hiszem, hogy itt vagyok. –tart szorosan a karjai között.

-Rossz volt nélküled ez az egy hét! –suttogom ajkaira, Ő pedig egyből azok után csapva megcsókol.

-Hello gerlepár! –ölel át Sonja, ezzel elhúzva páromtól.

-Ti is itt? –lepődök meg, és szorosan ölelem, csak Ő tudja a dolgot, és szükségem van rá, a tanácsaira.

-Zavarunk? –puszil meg Heikki is.

-Nem, ellenkezőleg örülök nektek. A többiek? –nyújtogatom nyakamat, ismerősöket keresve.

-Christian csak holnap reggel tud elszabadulni, és Adrian is vele jön. –magyarázza Sebastian, és kézen fogva hagyjuk el a repülőteret.

-Hol szálltatok meg? –kérdezem meg barátainkat.

-Arra gondoltunk, hogy kiveszünk egy hotel szobát. –mosoly rám Sonja.

-Ha van kedvetek, jöhettek hozzám, épp elég nagy a házam, no meg ha nem zavar titeket, hogy Silver és Teddy is ott lesz! –a ház elég nagy, és ha nem akarna a nővérem egyfolytában a nyakamon lógni, észre sem venném, hogy ott vannak, persze Ő a fejébe vette, hogy bizony a kicsi húgának valami baja van, bajom az van is, de nem fogom neki elmondani még egy darabig.

-Uh az jó lenne, elég késő van, és nem igazán ismerjük Austin-t a csapat meg egyből a pályára megy ahová mi nem akarunk. –mosolyog Heikki –Akkor veletek megyünk. –indulunk meg a kocsim felé. Még jó, hogy Austin-ban a nagy kocsit használom, így mind elférünk.

-Wháó! –szállnak ki a kocsiból tátott szájjal a ház előtt vendégeim.

-Igen? –pislogok rájuk –Valami baj van? -ijedek meg.

-Baj? –neveti el magát Sonja- Az semmi, csak nem gondoltam volna, hogy ekkora a ház, ráadásul ez gyönyörű! –mutat rá.

-Nagyon köszönöm. –pirulok el-, De elég hideg van, menjünk be. –indulok el az ajtó felé, és kinyitva azt belépek a házba, szorosan mögöttem Sonja, majd Heikki és Seb –Megjöttem! –kiabálom el magamat.

-Épp ideje volt. Azt hittem valami történt már! –siet ki a konyhából, fakanállal a kezében Silver- Oh szóval nem csak Seb jött. –lepődik meg, de már mosolyog –sziasztok! –köszönti a vendégeinket-, Vacsorát főzők! –újságolja el.

-Akkor jobb lesz, ha rendelünk. –nevettek fel.

-Mielőtt még kitalálnád, hogy oly annyira béna vagyok, hogy egy egyszerű vacsorát sem tudok elkészíteni tudatom veled drága húgom, hogy ez egyáltalán nem így van! Tökéletesen tudok főzni, valamennyire, elég jól, majdnem kitűnően.. –magyarázza, és csak mondja, és mondja, nekem, pedig már most túl sok, amit fel sorolt –szóval tudjátok a lényeg az, hogy van vacsora, akinek ízlik, az meg eszi, akinek meg nem, az azt eszik, amit akar! –teszi helyre a dolgokat Silver, nagy nehézségek árán.

-Remek. –csapom össze a tenyereimet- akkor tehát mindenki készen áll megkóstolni Silver főztjét? –pillantok a többiekre, akik bőszen bólogatnak –Akkor együnk! –kacsintok rájuk –Vagyis előbb megmutatom a szobáitokat! –mosolygók rájuk, és felnavigálóm őket az emeletre, ahol megmutatom a mi kis párunknak szánt szobát, ami épp elég távolságra van mindenkiétől.

Miután lemegyünk, már megterített asztal vár ránk, Silver tökéletes munkát végzett. Leülünk az asztalhoz, és elkezdünk lakmározni. A Silver által készített étele nagyon finomra sikeredett, mindenki dicséri nővéremet, aki nem győzi, megköszöni azt a sok szép szót.

A vacsora elfogyasztása után ki-kimegy a saját dolgára. –Sonja és Heikki fel mennek lepihenni, Silver és Teddy filmet nézni mennek a szobájukba, míg én és Sebastian kimegyünk egy kicsit a kertbe.

-Hogy tetszik? –mosolyogva bújok meleg ölelő karjai közé amik, mint mindig most is megnyugtatnak, és ontják magukból a szeretettet.

-Csodás. –puszilja meg a homlokomat- sok volt ez az egy hét –ül le a padra –annyira nagyon hiányoztál, de tudom, hogy neked nem kell bejönnöd a Gyárba, mert Christian nem írta bele a Szerződésedbe, no meg nem is szereted annyira, úgyhogy megértelek. –húzz az ölébe-, Szeretlek. –nézz mélyen a szemembe, lelkemet simogatja ez az egy szó, minden olyan romantikus, én pedig.. Soha nem voltam a romantika híve, most mégis itt ülök az ölében, elveszve a tekintetébe, és megszólalni sem tudok! 

-Szeretlek! –mondom végre ki azt az egyetlen egy értelmes szót, ami eszembe jut, és megcsókolom.

Kedden úgy döntöttünk, hogy átruccanunk Dallas-ba. Egyrészről mégis csak az, az otthonom, ott születtem. Másrészt pedig, már rég járta ott, vagy egyáltalán arra felé.

Még a családi házunkat is megmutattam neki, amiben már oly nagyon rég nem jártam, nem volt merszem visszamenni, és a szüleimet sem szeretném látni. Meg vagyok Én nélkülük is, mindig volt valaki, aki mellettem állt, mikor Ők nem!

Szerdán Austint mutattam meg, mégis csak ott van a Forma 1.

Míg Seb nyugodtan sétálgatott mellettem, engem páran kiszúrtak, és oda is jöttek fotókért, meg autogramért, még jó, hogy nem volt semmi érintkezés kettőnk közt, különben másnap az újságok címlapján végeztük volna.

Persze miután kiszúrták, hogy Andy Clark mellett a csapattársa Sebastian Vettel sétálgat, Ő sem menekülhetett! –ezen Én jót nevettem, ne csak engem nyüstöljenek!

Csütörtökön már a pályán voltunk. Seb is és Én is egy délelőtti sajtótájékoztatóval kezdtünk. –Én azért, mert Hazai Futamon van, meg Austin-ban lakom, ráadásul Amerikai versenyző vagyok! –míg Sebastian az esélyes a Világbajnoki címre pont, mint a mellette ülő Alonso, balján Kimi ült. Mellettem Lewis, Ő mellette, pedig Sergio. A lényeg az volt, hogy Kimi és Seb nagyon jól végig röhögték, Alonso meg a telefonját nyomkodta, és minden válasza nagyképűen hangzott! Sergio és Lewis is jól mulattak látszólag, én pedig.. Nos egyetlen egy kérdésem volt még a sajtótájékoztató előtt, így a maradék időt végig röhögtem, legalábbis próbáltam el fojtani a nevetésemet. –az előttem ülő két jó madár nevetséges volt, a telefonjaikat nyomkodták –lemertem volna fogadni, hogy épp egymással SMS- ek.

A sajtó után jött a kötelező autogramosztás, ahol lemertem volna fogadni, hogy nálunk állt a legnagyobb sor, mindenki az Én nevemet sikongatta, és hozzám jött autogramért!

Pénteken jött a két szabadedzés, amire Én már készültem, bár tudtam, hogy a pálya nem egyszerű, és én sem voltam a legjobb formámban, ráadásul a csapat sem tudta, hogy miért is voltam az utóbbi versenyeken ennyire rossz, nem mellesleg az Abu- Dhabi kiesésemet!

Az első szabadedzést több mint egy másodperces előnnyel nyerte meg Sebastian amire, már lehetett reménykedni. –a Red Bull- nak menni fog a pálya, és Seb akár már itt Világbajnok lehet (!)

A második szabadedzésen, Sebastian kocsiját szerelték, így csak az edzés vége felé tudott kimenni, ám míg így is nyerni tudott, bár már nem volt oly nagy az előnye.

Szombaton minden ment a szokásos kerékvágásban, Sebastian megnyerte harmadik szabadedzést is, ám itt is csökkent az előnye –már nem volt kerek egy másodperc.

Az időmérő előtt jól bekajáltam, mert rettentő éhes voltam, Sebastiant viszont nem láttam, csak annyit tudtam, hogy Rocky- val és Christian –nak van!

Majd kezdetét vette az Időmérő edzés, ahol könnyen bejutottam a Q3-ba, ráadásul a harmadik is lettem, míg az első párom –rettentő büszke voltam rá-, a harmadik Lewis lett, aki befurakodott közénk! Ám Én legalább a tiszta ívről rajtolhatok!

Szombaton még volt pár megbeszélésünk, de azután mehetünk is haza, még jó, hogy Austin-ban laktam, és közel volt a házam a pályához, így a saját ágyamban aludhattam, és készülhetem a hazai versenyemre!

 

Vasárnap reggel még otthon reggeliztünk, persze Heikki szigorúan figyelte mit eszek, Én meg húztam a számat! –de mégsem állhatok elé azzal, hogy.. – így betartottam azt, amit mond! Majd mentünk is a pályára, ahol volt egy gyors interjúm Szujó Zolival, onnan, pedig rohantam a box –ba.

Az nap a versenyig elég keveset ettem, és nem voltam valami jól, de nem hittem volna, hogy ennek lehet következménye!

A rajton még mindig rendben volt, a nővéremék és Teddy a box –ból nézte a futamot, míg Grace, Sam, Célia, és Ashton a home –ból. Mind nekem szurkoltak, ami büszkeséggel töltött el, hogy ott volt a családom, a hazai futamomon!

A rajt kezdetekor megelőzött Hamilton, de visszavettem a helyemet, majd újra megelőzött ekkor azonban már nem volt esélyem vele, valamit nagyon jól csinált az Angol, és tökéletesen működött alatta a McLaren! Én, pedig nem lehettem sokáig a verseny része mivel a tizenötödik kör körül éreztem, hogy valami nincs rendben, elkezdtem émelyegni, és rosszul voltam, de úgy voltam vele, hogy nem lesz semmi baj, legyűröm, és tökéletes lesz minden, ám a tizenhetedik körben már nem bírtam, így rádión tájékoztattam a csapatott, hogy valami nem oké a kocsival, és kiálltam.

Amint kiszálltam a kocsiból sietősen le vettem a bukómat, amit az egyik pályamunkás kezébe adtam, és kiadtam magamból azt, amit kellett. Nem érdekelt, hogy kilátja és ki nem, de próbált úgy tenni azt, hogy ne lássák, és teljesen leguggoltam. –nem volt szükségem nekem a kombinálásokra –miután úgy éreztem minden rendben, felültem a motorra, ami visszavitt, majd mentem a kötelező mérlegelésre, de ez után visszamentem a csapathoz.

-Mi történt? –jött oda rögtön Sonja.

-Ez ne itt. –szaladtam be a pihenőmbe.

-Minden oké? –jött utánam, én már rángattam le magamról az overallomat, és az arcom mostam.

-Nem semmi sincs rendben! –lettem ideges- a kocsinak semmi baja, Én lettem rosszul! Amint kiszálltam dobtam el mindent, és a pálya mellé okádtam! –vágtam le a törölközött –Szerinted, hogy ülhetnék így kocsiba a jövő héten, ha most is rosszul vagyok? –sírtam el a magamat.

-Hé! –siet oda egyből –Nem lesz semmi gond, megoldjuk, hidd el-, ölel át-, Ne sírj –nyugtat.

-Oké – szipogóm –Akkor most megyek, és letusolok utána, mehetünk az interjúkra- biztatólag próbálok mosolyogni, de az inkább egy fancsali grimasz lesz.

Gyorsan lezuhanyzom, és felöltözök, a hajamat felkötöm, és fel veszem a napszemüvegemet.

Az interjúk alatt elmondom, hogy a kocsinak nem tudom mi volt a baja, én csak észleltem a hibát, amire a csapat azt mondta, hogy álljak ki!

-A futam után Chris beszélni akar veled-, suttogja a fülembe az interjúk után Sonja.

-Remek! –húzom el a számat.

Mikor visszaérünk, én a Home –ba megyek, és neki állok enni, mert már nagyon, de nagyon éhes vagyok, és megiszok vagy egy liter vizet is!

-Szia Chris! –nyitok be a futam után a főnök irodájába, ahogy azt kérte- Úgy tudom, kerestél. –ülök le azonnal a székbe, mert megszédülök.

-Szia Andy, nos látom igen. De épp most bizonyosodtam meg róla.. –rázza meg a fejét –Miért nem mondtátok el? –kérdez rá –Elvégre azt is elfogadtam, hogy együtt vagytok –áll fel –Nézd fiatalok, vagytok, és szeretitek egymást, Seb tényleg boldog veled. –mondandója végére elmosolyodik –épp most lett a csapatunk zsinórban harmadszor világbajnok, Ő is boldog és Én is. –mosolyog tovább.

-Nézd Christian –kezdem komolyan- Igen Én tényleg.. Nos tényleg gyereket várok, és nem a kocsi volt a hibás, hanem Én. De még Sebastian sem tudja, hogy babát várok, majd csak Sao Paolo után szeretném neki elmondani, miután vége van a szezonnak, hogy ne idegeskedjen, és nehogy ezen bukja el a címét. –sorolom érveimet, főnökömnek- Kérlek, ne mond el neki, és lenne itt még valami.. –hajtom le a fejemet-, Szeretném, ha a hivatalos nyilatkozat az lenne, hogy a Generátorral volt a gond, tudom nagy kérés, de kérlek. –pillantok rá, és szememet már könny áztatja.

-Értem, tehát akkor Sebnek egy szót sem szólunk, megértem, hogy miért nem akarod neki elmondani, és az Én véleményem is ez. A kocsi pedig.. Generátor. –nevet fel- Tudod ez már megszokottnak, számítana, szóval legyen! De mindez Sebastian és Te érdeked! –mosolyog rám, nekem, pedig nagy kő esik le a vállamról –és Gratulálok! –ölel át.

-Nagyon szépen köszönöm. –mosolygok rá- De Chris.. Én. Nem tudom, hogy mi lesz velem holnap vagy akár ma este, ha Sao Paolo -ban is ez történik.. –kezdem el tördelni a kezemet.

-Nem szeretnél autóba ölni? –lepődik meg.

-Nem.. –suttogom –a baba és a saját egészségem fontosabb, na meg a csapat érdeke. Mi lenne, ha Mark visszajönne? Jövőre úgyis Ő ül vissza! –vetem fel az ötletet.

-Mark.. –mosolyog rám Chris –Meglátom, mit tehetek, de biztosítalak, nem kell vezetned Brazíliában. Ha Mark nem tud autóba ülni, majd beültetjük Buemit. –mosolyog továbbra is, szerintem engem akar ezzel biztatni!

-Ja és lenne egy ötletem! –mosolyodok el-, Mi lenne, ha ezt a kis Partit, hogy mi nyertünk nálam tartanánk? Elég nagy a kertem! –kacsintok rá.

-Ez egy remek ötlet benne vagyok! –ezzel távozunk az irodából, és az ünneplő csapatba vessük magunkat, hogy mi is elkezdjük az Ünneplést, elvégre a Red Bull már harmadik éve lett a Csapatok Világbajnoka!

-Gratulálok, szép az a második hely! –ölelem át Sebet, hátulról mikor meglátom. Már rajta is ünneplő póló van.

-Köszönöm! –ölel át, és megpuszilja az arcomat –Sajnálom a generátort. –hatja le a fejét.

-Hé semmi baj. –nyúlok az álla alá, ezzel felemelve a fejét- Minden rendben van. –csókolom meg.. 

Rich and Famous 10.

Sziasztok! :D 

Meg is hoztam a folytatást, ami ugyan nem olyan hosszú, de kész! ;)

Sebastian MIND HÁROM Szabadedzést megnyerte, ami Biztató. 

Remélem a Nemsoká kezdődő Időmérőn is ilyen jól megy majd. :) 

Vasárnap pedig begyűjti a Győzelmet is! 

Most pedig jó olvasást. :) 

xx. Mercii.

-Biztos, hogy ezt akarod? -néz rám Rita, én már talpig fehérben állok előtte. Mivel nem szerettünk volna nagy felhajtást, egy kis Kápolnában tartjuk a szertartást, itt Németországban. 
A vendégek közt van, Emily és Daniel, Rita és Kimi, és a szüleim. Sebastian nem jött el, pedig Ő is meghívott volt. Azt mondta Kiminek, hogy nem akarja végig nézni, ahogy hozzá megyek máshoz.
Talán tényleg szeret?! Akárhogy is legyen, Én ma férjhez megyek! 
-Biztos, hogy ez a ruha a tökéletes döntés? -néz rajtam végig Rita.
-Mi bajod a ruhámmal?- vonom kérdőre, és végig simítok az anyagon. -Ez a ruha egyszerű, és nagyszerű, és még csinos is. Nekem megfelel.- mondom el a véleményemet, és újra a tükörbe nézzek. A hajam fel van tűzve, egy csinos sminket viselek, minden tökéletes. Nem?!
-Megjöttem. -nyit be apa.-Készen állsz? -pillant rám. -Vagy el akarsz szökni? -mosolyodik el.
-Nem Julia Robets vagyok aki megszökik az esküvőjéről! -vágok vissza, mire apa kérdően pillant rám. -Julia Robets, az Oltári Nő című filmben. -sóhajtok fel. - Most már menjünk. -kezdem magam után húzni. 
A zene elindul mi pedig lassan, de elindulunk az oltár felé, ahonnan Nolan mosolyog rám, mellette Daniel áll, mint tanúja, a másik oldalon az Én tanúm áll, aki Emily. 
-Akkor most mit kellene mondanom? -vakarja meg apa a fejét.
-Semmit. -mosolyodok el, és arcon puszilom. -Menj csak. -nézek anya irányába. 
-Szeretlek. -ölel át.
-Én is papa. -mosolyodok el, és Nolan kezét megfogva a pap felé fordulunk.. 

Rita.

-Most akkor tényleg összeházasodtak? -hajolok Kimihez, és kérdezek rá suttogva.
-Igen. -válaszolja közömbösen. Tudom, hogy Ő neki sincs ínyére ez az egész, főként Seb miatt. És én is úgy gondolom, hogy ez elhamarkodott döntés volt. Talán két hónapja ismerik egymást, és így egymásba bonyolódtak! 
-Én nem örülök neki. -ülök be a kocsiba. 
-Mert Én igen. -csókol meg.
-Hát nem, de akkor is.. Nem értem miért jó ez Ninának. De nem is akarom tudni! -rázom meg a fejemet. 
Pár perce mentek el, semmi össze jövetel, bár Nina nem az a fajta. Mindig is ilyen esküvőt képzeltem el neki. Magamnak annál nagyobbat, és szebbet.. 
Az a ruha is! Honnan jött neki ez az ötlet?! Mintha nem is esküvői ruha lett volna! 
-Seb hogy van? -kérdezek rá.
-Délelőtt mikor beszéltem vele, elégé semleges volt a hangja. Ő tényleg érzett valamit a húgod iránt, és most padlón van. -válaszolja Kimi, és látszik rajta, hogy az útra koncentrál. Ő se érti Nina viselkedését, gondolom most pikkel is rá, amiért ezt tette a haverjával. Én pedig ezt teljes mértékben megértem. Annyira lazán közölte velünk azt, hogy hozzá megy Nolan-hez! 
Boldog volt, de mégsem. Nem csillogót úgy a szeme, a hangjából nem hallatszott az ami ilyenkor szokott a menyasszonyoktól, mintha maga az esküvő szervezését sem élvezte volna! 

Nina.

-Két hét múlva ugyan itt? -kérdezek rá Nolan-nél.
-Igen, két hét. Én addig Japánba megyek. -emlékeztet. Nem mintha el felejtettem volna. Úgy határoztunk, nem megyünk Nászútra. Neki Hong-Kong- ba kell menni egy Üzleti tárgyalást le bonyolítani, én pedig addig azt csinálok amit akarok.
-Te hová is mész? -jön ki a fürdőből, épp az ing gallérját igazgatja. 
-Provence- be. -válaszolom. -Tudod a múlt héten pár papírt kerestem az esküvőhöz kapcsolatosan, és találtam pár fényképet, a Provence-i házról. -magyarázom neki, de mint akit elvarázsoltak.
-Aha, értem. Az jó. -mennyire megerőlteti magát, alig egy órája házasodtunk össze máris nem figyel rám! Milyen korán megtapasztalhatom, milyen is a házas élet! 
-Most megyek. -kapja fel a táskáját, és indul ki. 
-Khm! -köhentem. 
-Oh persze. Szia drágám. -siet vissza, és megcsókol, majd távozik.

A hajamat kiengedem, és el kezdem le venni magamról, a köntöst amiben eddig voltam. 
A csomagjaim már össze vannak pakolva, illetve a ház ügyeit is intéztem. 
Magamra veszek egy hosszú mintás farmert, egy kék pólót, és kék csizmát húzok a lábamra, a szememet egy napszemüveggel takaróm el. A táskámba beleszórom az irataimat, és indulásra kész vagyok.


Magángéppel utazom Provence-be, hogy senki ne tudja, hová megyek. 
Nem lenne túl jó, hogy ha kiderülne nem is Nászúton vagyunk, és Nolan a világ másik felén van. míg Én itt Európában. 
Szerencsém van, hogy a szüleim már rég nem voltak Provence- be.  Még Amerikában laktunk mikor megvették a házat és a szőlőst, akkoriban néhányszor voltunk ott, de azóta nem. 
Talán már el is feledkeztek róla.. 

A géppel hamar megérkeztem. A reptéren már vár rám a bérelt kocsi, ami történetesen egy Smart volt, itt elég kicsi autókkal mászkálnak, de nekem ez szimpatikus. 

A táj valami elképesztően szép volt, Provence igazi szépség volt, a sok szőlős, igazi Borvidék. A régi házak, pedig csak még csodásabbá tették a város szépségét, rabul ejtett ez a környezet. 

Sikeresen oda találtam a házhoz, ami még mindig olyan volt, mint régen. 
A hátsó kertben egy medence, azon túl pedig ameddig a szem ellát szőlő. 
Talán ide kellene költöznöm, el dugva a külvilágtól..  
Se Nolan, Se Sebastian, Se a nővéremék.. Semmi probléma! 

Rich and Famous 9.

Sziasztok!

Itt is lenne a friss!

 Annyit kell tudnotok, hogy a dőlt betűvel írt rész az elején az, az utóbbi egy hónapban történtek, azaz az eljegyzés előzményei! 

A részben kiderül az is, hogy KI kéri meg Nina kezét. 

Jó olvasást a fejezethez! A végén még beszélek! ;) *

-Nolan. –mosolyodok el.

-Nina. –nevet fel.

-Jó újra látni. –ölelem át.

-Tudtam Én, hogy nem tudsz nélkülem élni. –mosolyodik el.

-Egoista vagy. –nevetek fel.

-Az lehet, de Te ezzel együtt szeretsz, pont úgy, ahogy mondtam. –öleli át a derekam, és kifelé visszük az irányt a reptérről.

-Tessék ez a Szálloda címe, ahol szobát foglaltam. –ad a kezembe egy cetlit.

-Erre nem lesz szükséged- dobom el. –Mond csak le, nálunk fogsz lakni. –mosolyodok el.

-Hmm mik a terveid. –kezdi el simogatni a combomat.

-Vezetni próbálok. –emlékeztettem.

-Oké. –veszi el a kezét.

~°~

-Nolan ne.. –nevetek fel, és leszaladok a lépcsőn, de amint leérek, nem tudom hová is, kellene mennem, amíg pedig gondolkodok, Nolan leér, és elkap a derekamnál fogva.

-Meg vagy! –nevet fel, és leheletét érzem a nyakamon.

-Biztos?! –mosolyodik el, és el kezdi csókolgatni azt.

-Én.. –mondanám tovább, de hirtelen olyan pontot talál meg, hogy felnyögök. –Nolan! –sóhajtozok. Megfordulok ölelésében, és letámadom, de szó szerint.

A kanapén találunk egymásra, és leljük örömünket egymásban.

~°~

-Nina.- hallom meg Rita hangját.

-A konyhában. –kiáltom ki. Mire meghallom a hangokat.

-Túl sok. –szólok rá Nolan-re, akivel épp főzők.

-Oké, értettem. –bólint, és puszit nyom az arcomra.

-Szia.. sztok. –lép be a konyhába Rita, Kimi és Sebastian.

-Sziasztok. –köszönök nekik, és Nolan is így tesz.

-Nolan. –pillantok a srácra. –Ő a névérem Rita Ricci, a barátja Kimi Räikkönen, és Sebastian Vettel. –mutatom be őket. –Srácok Ő itt Nolan Ross. –Miután üdvözlik egymást el kezdenek beszélgetni, közben én és Rita is kellemesen elbeszélgetünk. Én érdeklődök a babáról, Ő meg Nolan-ről.

~°~

-Boldogok vagytok? –kérdez rá Sebastian. Nolan két napja ment el, két hetet töltött itt.

-Igen. Nolan rendes srác. –mosolyodok el. -Öt nap múlva utána megyek Hampton-ba. –mosolyodok el.

-Ennyire komoly? –lepődik meg.

-Seb.. Ez bonyolult.. Én és Nolan.. Nem vagyok belé szerelmes, de szeretem. Egyébként meg nem csak miatta megyek Hampton-ba, hanem Emily miatt is. –indokolom.

~°~

-Végre itt! –szállok le a helikopterről Hampton-ban, Nolan küldte értem a New York-i Reptérre.

-Végre itt vagy! –lép hozzám az említett és forrón megcsókol.

-Na menjetek szobára! –ugrik elém Emily és átölel.

-Em! –mosolyodok el. –Rettentő volt nélküled ez a majd egy hónap. –nevetek fel.

-Tudom. Nélküled is. –ölel át újra, és fel nevettünk.

-Szerintem ránk nincs is szükség. –hallom meg Daniel hangját.

~°~

-Nem vagy vicces Grayson! –lépek elé.

-Hello Ricci. –nevet fel, és átölel.

-Na akkor mehetünk? –mosolyog ránk Emily.

-Persze.- mosolyodok el a két srác, pedig készségesen vállalja a csomagjaimat.

~°°~

-Akkor mi a válaszod? Hozzám jössz feleségül? –újra a gyűrűre pillantok majd rá, az arcán mosoly ül.

-Én.. Igen hozzád megyek! –mosolyodok el, és átölelem.

-Minden rendben? –pillant rám Nolan.

-Persze, hogy ne lenne. –mosolyodok el. –a feleséged leszek, és minden rendben lesz. –csókolom meg.

-Akkor jó. –ölel át.

-Igen. Most átnéznék Emily-hez. –állok fel. –Két napja láttam utoljára, és hiányzik.. –mosolygok Nolan- re.

-Menj csak. –mosolyog rám. –De várj csak. –áll fel, és az asztalához sétál. –Ezt add át neki. –nyújt át egy lezárt borítékot.

-Oké. –mosolyodok el, nyomok egy csókot a szájára, és már megyek is.

-Szia Emily. –lépek be mosolyogva a házba.

-Nina. –ad két puszit.

-Ezt Nolan küldi neked. –nyújtom át neki, és azonnal ki nyitja.

-Nolan. –nevet fel.

-Mi az? –kérdezek rá, majd elém, tolja a lapot.

-Nolan vet egy New York- i lakást nektek? –nézek végig Emily-n.

-Daniel jövőre vissza szeretne menni az Egyetemre.- magyarázza. –Gondolkodtunk, hogy nézzünk valami lakást, ezt, pedig Nolan is hallotta. Nézd csak levelet is csatolt. –emeli fel Em.

Emily Thorne és Daniel Grayson!

A lakást nektek szánom, gondoltam ez lesz a Nászajándékotok!

Remélem tetszeni fog majd a lakás, ami egyébként New York legjobb környékén található.

A lakásavatóra meghívni.

Nolan.

Állt a levélben. Elmosolyodtam, ez olyan Nolan- es volt. De Ő így tökéletes.

-Ő Nolan. –nevettem fel.

-Igen Nolan. –mosolyodik el Ő is.

-Na mutasd csak. –veszi észre az ujjamon a gyűrűt. –Hát meg tette, megkért.- mosolyodik el. –Helyes, gratulálok. –ölel át.

-Köszönöm. –ölelek vissza, és ha csak halványan is, de elmosolyodok.

~°°~

-Biztos, hogy ez jó ötlet? –pillantok Nolan- re.

-Mármint vajon mit fog szólni Rita, és a szüleim! –jut eszembe. –Nolan a szüleim nem is tudják, hogy van valakim. Csak állítsak úgy oda veled? –ijedek be.

-Hé nyugi! –nyugtat meg. –Minden rendben lesz. Megnyerő a külsőm, gazdag vagyok. Az egyik legjobb Parti Hampton- ban.- ahogy elő adta magát, muszáj volt nevetnem. Milyen igaza van.. Ő a legjobb Parti!

 *Most, hogy tujátok, hogy Nolan kérte meg Nina kezét. 

Ne! -legyetek elkeseredve, ez csak egy dolog.. 

Majd megtudjátok! 

Remélem tetszett, ha IGEN kérlek komit írjatok, vagy pipáljatok! 

puszii.