Rich and Famous 12.

Sziasztok! :) 

Meghoztam még így a futam előtt a Folytatást. ;) 

Remélem tetszeni fog, és kapok kommikat. :D -vagy pipát. :P 

Jó olvasást. 

xx. Mercii.
És! NAGYON-NAGYON SZORÍTSUNK SEBASTIANÉRT!!!
Ez egy fontos nap neki is, és nekünk is! :) 
Hajrá.! :D 

Az Indiába tartó gépen ülök, eljöttem hát. Ott hagytam Nolan –t, hogy jól döntöttem e? Nem tudom, csak azt, hogy Én most épp útban vagyok Új- Delhibe!

És félek.. Milyen lesz újra látni a nővéremet, Kimit, és Sebastiant! Mit fognak hozzám szólni?

-Kisasszony! –érzek meg egy kezet a vállamon- Kisasszony!

-Hm.. Igen? –pillantok fel, és a stewardess áll fel lettem.

-Kisasszony leszálltunk. –mosolyog rám.

-Oh köszönöm. –állok fel azonnal, és a táskámat megfogva hagyom el a gépet.

Új – Delhi különlegesen furcsa hely! Nem a kedvenceim az Indiai emberek, persze a kultúra nagyon szép, és különleges, meg azt szerettem is, csak mondom Én, az emberek nem szimpatikusak!

Taxit fogva megyek az Új –Delhitől nem messze lévő Buddha pályára. Közben végig a tájat, és az embereket figyelem. Olyan tipikus India.

-Megjöttünk! –szól hátra a taxi sofőr. –Ennyire elbambultam volna?

-Oh, Köszönöm. –fizetem ki a taxist, és a bőrönddel a kezemben indulok a pálya bejárata felé, de hamar rá jövök, Én oda nem fogok tudni bejutni! –hisz nincs jegyem.

A telefonomért nyúlva tárcsázom Ritát, de persze, hogy nem veszi fel, és Kimit sem érem el, a nap meg mindjárt lemegy, és itt állok egyedül. Komolyan elkapott a para!

Újra próbálkozva Sebastiant hívom, aki a harmadik csengésre fel is veszi.

-Halló.. –szól bele a készülékbe.

-Ne kérdez semmit, csak, hogy ez izét, amivel bejuthatok és gyere ki a kapu elé. Siess! –teszem le a telefont, mert egy férfi furcsán méregetni kezd.

Öt percbe is beletelik, mire meglátom a Red Bull –ba öltözött Sebet, közeledni, végre fellélegzek, és újra elindulok a bejárat felé.

-El sem hiszem Te itt! –hallom meg a szöszi hangját- Jó látni! –ölel át, szorosan bújok a karjai közé, hiányzott már.

-Én sem hiszem el, hogy itt vagyok. Ez India, és az első öt percben lessokolt! –tuszkolom be a kapun.

-Hé nyugi mi van már? –állít meg, és a nyakamba akaszt egy kártyát, amin a nevem is rajta van.

-Hogy mi? Az a férfi.. –bökök kifelé –jé ez meg mi? –vizsgálgatom a nyakamba akasztott valamit.

-Ez kérlek a V.I.P. Belépőd. –mosolyog rám, és a bőröndömért nyúl, majd belevetjük magunkat a tömegbe, akik mind- mind itt dolgozó emberekből állnak.

Seb még egy szobát is intézett nekem-én mondom angyali ez a srác –egyszerűen imádom!

-Remélem, megfelel.- nyit be a szobába.

-Hogyne felelne. –mosolyodok el, és az ablakhoz lépek, amelynek tökéletes kilátása van a pályára!

-Na és milyen a házas élet? –pillantását érzem magamon, de egyszerűen nincs erőm megfordulni, nem tudnék a szemébe nézni. Talán rossz ötlet volt idejönni?

-Hát.. Jó. –válaszlom egyszerűen, mást nem tudnék mondani, főként, hogy nem is éltem benne!

-Akkor jó, remélem boldog vagy.- leheletét már a nyakamon érzem, valami féle furcsa bizsergés fut végig rajtam. Akarom én ezt?

-Seb- fordulok meg, de túl közel van hozzám, én magam sem hittem, hogy valami ilyet fogok iránta érezni, Ő iránta, aki annyira megbántott pár hónapja –ezt nem kéne. –kerülöm ki.

-Mit? –nézz rám értetlenül, de az a kisfiús hatalmas mosoly ott bujkál.

-Te is nagyon jól tudod. –ülök le a kanapéra. Nekem most idő kellene, azt hiszem..

-Nem, nem tudom. –játssza az értetlent, és leül mellém, túlságosan is közel.

-Seb ne.. –sírom el magamat, és eszembe jut minden. A közös pillanatok, a nevetések, az amikor megbántott, de Én mégis meg tudtam neki bocsátani, az amikor együtt főztünk –legalábbis próbálkoztunk- az összes jó és rossz pillanat, és minden olyan jónak tűnt mégis.

-Hé Nina! –fogja meg a karomat, és maga felé fordít. Mikor szemeibe nézzek, látom azt a csillogást, amit mindig, azt az órási szeretettet  és amit Ő maga ad a számomra. Meg mondani sem tudom, hogy miért pont Ő, miért pont Sebastian Vettel? Hogy mikor kezdődött..

-Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat. –állok fel, és könnyeimet törölgetem- Most jobb, lenne, ha elmennél. –nézzek az ajtó felé.

-Biztos? Minden oké? –fogja meg a vállamat.

-Igen minden rendben, most menj! –rázom le magamról a kezeit, és szinte kitolom a szobából.

Csak most jövök rá, mekkora hibát követtem el. Mekkora hiba volt megismerni Sebastiant. Eljönni otthonról, ahelyett, hogy mindent megbeszéltem volna Nolan- el, és most minden rendben lenne. Egy boldog Hampton- i feleség lennék. Ehelyett én elmenekültem a problémák elől, és mint egy tini siettem ide, ahhoz az emberhez, akit azt, hiszem, tudnék szeretni, és talán szeretem is, de nem tehetem!

Mindig is azt, hittem, hogy ha megházasodok az olyan lesz, mint a szüleimé. Mindig is szent intézmény volt számomra a házasságkötése, és a fogadalom, az örök hűség, amíg a halál el nem választ..

Vajon mit ronthattam el? És hol..? Tizenhat évesen? Mikor megerőszakoltak, és öt napig eltűntem? Vagy már az előtt?  Mikor jött el az a pillanat mikor Nina Ricci élete zátonyra futott?

Tényleg születésünkkor megírják az életünket, és bármit teszünk az úgy fog haladni, ahogy azt oda fent megírták? Vagy mi még tudunk rajta változtatni? Vagy ez az egész egy nagy hülyeség?

Talán így írták meg az életemet? Vagy én tettem mindent.. Én kavartam meg ennyire az egészet? Mégis hol, és mikor..?

 

Elegem van ebből a sok zagyvaságért, így a telefonom kezdem keresni, amire hamar rá is lelek, így tárcsázom azt a számot, aki tud segíteni –legalábbis nagyon remélem.

-Kora reggel van! – nyűszögi.

-Én.. Sajnálom, el felejtettem. –bőgöm el magamat, már a hangja is megnyugtat, és tudatja velem, mekkora idióta vagyok.

-Nina. –eszmél fel –Édesem mi a baj? Miért sírsz? –halmoz el egyből kérdéseivel.

-Én.. Jaj Emily. –könnyeim úgy folynak, mintha olyan, muszáj lenne nekik –Én nem tudom, mit tegyek. Haza mentem, aztán veszekedtünk, és eljöttem, most meg itt vagyok Indiába. –mondok el mindent egy szuszra, nagyon remélem, hogy értette, mit mondok!

-Állj! Mit keresel te Indiába? Miért hagytad ott Nolan –t? –teszi fel a kérdéseit, mindent tudni akar, mint mindig. Jellemző.

-Én.. Mert veszekedtünk, és az egészért én vagyok a hibás, mert felkaptam a vizet, és Ő csak védekezett, és neki teljesen igaza volt. Én meg megsértődtem, meg elegem is lett, hogy haza megyek, és ez van.. Szóval úgy döntöttem, elutazom a következő versenyre, úgyis itt van Rita. Meg Sebastian is.. –teszem hozzá suttogva.

-Ti annyira.. Jaj édesem miért kellett ezt? És mi az, hogy haza mentél? Nem úgy volt, hogy ti a Nászutatokról értettek vissza? És Sebastian? Mi van vele? –persze, hogy kérdéseket tesz fel, nem, hogy elmondaná, mit kellene tennem!

-Én.. Emily! – sikítok fel- Bele fogok ebbe örülni! –adom tudtára- Nolan Japánba volt, én meg Franciaországban. Nem volt semmiféle Nászutunk, mert ő üzletelt, én meg nyaraltam. Hát ez volt a mi nagy nászutunk.. –fel nevetek, hogy lehetek ennyire ökör, ez nászút.. Ez egy nagy semmi, egy, egyszemélyes nyaralás- Sebastian pedig.. Emily ő olyan kedves, és megértő. Annyira más, tudod, hogy ha nemet mondok Nolan- nek akkor a végén mellette kötöttem, volna ki.. – szipogóm, szerencsére sikerült egy kicsit lenyugodnom- De Emily ő nem érdemel meg engem, én nem tudom neki megadni azt, amit ő szeretne. De ezt sosem fogja megérteni, hogy én nem vagyok hozzá való.. Emily.. Mikor a közelemben van az olyan..

-Fájdalmas.. –sóhajt fel –Nina te aztán jól bele csaptál a dolgok közepébe. Kicsikém, én erre nem tudom mit mondani csak azt, hogy felejtsd el Sebet, ha nem akarod, hogy fájjon neki és neked is. Gyere vissza az Államokba, és rendezd el az életedet Nolan –el. Én sajnos csak ennyit tudok tanácsolni, az elmondottak alapján. –csendül el a hangja.

-Igazad van. –könnyebbülök, meg- Köszönök mindent. –élénkül fel egy kicsit a hangom, és kinyomom a telefont.

Akkor tehát ezt kellene tennem? Emily mindig is jobb volt az ilyenekben, mint Én. Csak igaza van.. És én.. Mindig hallgattam rá, és csak jól jártam. Pont most nem járnék jól? Vagy csak a saját magam feje után akarok menni, ami egyenlő a csalódással, és a fájdalommal? Tényleg ennyire mazochista lennék?

Miután úgy éreztem kellőképp, kidühöngtem magamat, beléptem a hálószobába, és rávetettem magamat az ágyra, nem vágytam másra, mint egy jó kiadós alvásra, remélem, az majd segít.

 

Autó zaj, minden hangos, éljenző tömeg? –mi van itt? –teszem fel magamnak a kérdést.

Az órára pillantok, ami fél tizenegyet mutat, ma, pedig szombat van!

Szóval ma lenne a harmadik szabadedzés? Épp ezt hallom? Nagyon valószínű, de nem számítottam ekkora zajra! Én holnapra megsüketülök!

Ki kellek az ágyból, és a tegnapi ruháimat ledobálom magamra, hogy le tudjak zuhanyozni, hát, ha sikerül felfrissülnöm!

Miután le zuhanyzók, felöltözöm, és a táskámba bepakolva, elhagyom a szobát, a belépőkártyát, amit tegnap Seb adott a nyakamba akasztom. Kész vagyok, hát meghódítani a paddockot!