Rich and Famous 6.

Sziasztok! :) 

Meg is hoztam a folytatást. A kommenteket Nagyon köszönöm! ;) 

Holnapra..  SOK SIKERT SEB!!!

Jó olvasást kívánok! 

xx. Mercii.

Nolan.

Ahogy megláttam Ninát szinte semmiben, egyértelműen beindult a fantáziám.. Egy ilyen lányt nem mindennap látni! Tipikus az a lány akiért küzdeni kell. Van benne valami meghatározatlan dolog ami vonz, és épp olyan titokzatos, mint Emily, ami kifejezetten tetszik! 
-Na miről akarsz beszélgetni? -ült le velem szembe, maga előtt egy pohár teával. 
-Nekem mindegy. -rántottam meg vállamat, és le nem tudtam venni a szemeimet a melleiről. 
-Ha azért jöttél, hogy a melleimet bámuld kár volt.. -legyezi előttem a kezeit.
-Oh.. Bocs. -mosolyodok el. -De tudod nem mindennap lát az ember ilyen darabokat. 
-Ha ezt bóknak szántad elég ócska volt, egy olyan férfitól, mint Te. Szemlátomást gazdag vagy elég jóképű. Nincs más lány akit el szórakoztass?! -teszi fel a kérdést. Nem fél ki mondani azt amit akar, ám még így is csodás. 
-Tudod nekem nem felel meg egy egyszerű lány. Sokkal inkább Te érdekelsz! -mosolyogtam rá.
-Muszáj neked minden egyes pillanatban mosolyognod? -húzza fel a szemöldökét.
-Bocsáss meg. -nevetek fel. -Te tényleg nem vagy egyszerű eset. De tudod szeretem a kihívásokat! -kacsintok rá. 
-Hihetetlen egy alak vagy. De most megyek és felöltözök. -rakja el a poharát és megindul fel az emeletre. 

Nina.

Ez a Nolan lehetetlen egy fickó, bár megmondom nagyon is ínyemre van, ahogy így teper, és folyamatosan bókol. Ráadásul nem is olyan rossz, egész jól néz ki, és még gazdag is! 

Próbálom kiverni a fejemből ezeket a fantázia dolgokat, és másra koncentrálni. A bőröndömből elő szedek pár megfelelő ruhát. Egy kék farmert, és trikót kapok magamra, magassarkú cipőt, és fekete kardigánt veszek magamra. A hajamat fel kötöm, sminkelek, és egy hosszú fülbevalót akasztok a füleimbe. Bepakolok egy bordó táskába, és már kész is vagyok. 

-Már kész is vagy?- ijeszt meg újra Nolan.
-Neked kötelező mindig megijeszteni? -szegezem neki. 
-Ezer bocsánat. -mosolyodik el.
-Túl teszem magamat rajta. -indulok kifelé a házból.
-Na és hová megyünk? -lép ki Ő is. 
-Ne beszélj többes számban csak Én megyek. -magyarázom neki. 
-Tudtommal nincs autód, és kér lenne, ha gyalogolnál. Enged meg, hogy szolgálatodba álljak, mint sofőr. -hajol meg előttem.
-Legyen benne vagyok. -megyek bele, mert érvei sajnos igazak.. -De! -szabok feltételt. -Csakis kizárólag, mint sofőr.. Esetleg barát! 
-Jó. -megy bele, és megindulunk a kocsija felé.. 

-Még mindig nem hiszem el, hogy Te meg Emily ennyire jobban vagytok. -lépkedünk a kikötőben.
-Pedig jó lenne, ha elhinnéd. Olyan vagyok Emily-nek, mint egy legjobb barát. -magyarázza.
-Meglepő. -mosolyodok el. -De akkor ezek szerint nem vagy olyan rossz fej.. -mosolygok rá.
-Ez bók volt? -lepődik meg, de közbe fülig ér a mosolya. 
-Nem, nem bók! -tiltakozok. -Csak megjegyeztem! 
-Ahogy akarod. De mi lenne, ha ma velem vacsoráznál? -ülünk le egy padra.
-Vacsora? -kérdezek rá. -Úgy, mint randi? -pillantok rá.
-Aha. -mosolyodik el.
-Nem is tudom.. Elvégre Emily.. -tiltakoznék.
-Emily meg fogja érteni úgy, hogy nincs kifogás! -húzz csőbe.
-Nolan! Utállak, de jó. -megyek bele végül. Más választásom úgy sincs, nem de?! 

Végül az egész napot Nolan-el töltöttem, mivel Emily eltűnt Daniel-el, persze megértem. Ha nem lenen olyan vőlegényem, mint Dan! 
Nolan meg.. Legalább megtudom jobban ismerni, és az estére is bele jövünk a beszélgetésbe. Meg nem is olyan, mint amilyennek ki néz, tényleg kedves és jól el lehet vele beszélgetni. 

-Akkor este? -kérdez rá újra Nolan.
-Igen este. -megyek bele újra és el mosolyodok.
-Nyolcra itt vagyok érted. -szól utánam, mikor már kiszálltam a kocsiból.
-Várni foglak. -intek neki, Ő pedig elhajt. 

Nolan.. Nolan.. Talán még a végén lehet közte meg köztem valami?! Nem.. Az kizárt. Én nem vagyok az a fajta, aki kapcsolatba lép egy férfivel. Az olyan Ritás lenne, én pedig nem vagyok Rita. Ráadásul nem vagyok olyan, hogy megbízzak egy férfiban, vagy ilyesmi. A párkapcsolatok nem nekem valók, előbb vagy utóbb, de egészen biztos félre lépnék, vagy lenne valami ami bekavarna.. 

-Hello. -lépek be a házba, és meglátom Emilyt és Daniel, amint a kanapén beszélgetnek. 
-Áh szia. -köszön egyből Emily. -Egész jól el foglaltad magadat, merre voltál? -érdeklődik.
-Csak Nolan-el.. Egész nap elszórakoztatott úgy, hogy nem unatkoztam. -lépek a hűtőhöz, és kiemelek egy palack vizet.
-Nolan? -lepődik meg Daniel.
-Igen, az este is el megyek vele, ha nem baj. -vázolom fel a helyzetet.
-Dehogy. Örülök neki, hogy Te és Nolan ilyen jobban vagytok! -biztat.
-Remek. Akkor megyek is készülődni. -rohanok fel az emeletre. 

Első utam a fürdőbe vezet, ahol szépen lezuhanyzom, magamra tekerek egy törölközőt  és be megyek a szobámba, ahol el kezdek készülődni. 
A hajamat begöndörítem, és kiengedve hagyom, egy egészen egyszerű sminket teszek fel. A fülembe fehér gömb fülbevalót rakok, a kezemre karkötőt húzok. Körmeimet fehérre festem. 
Ruha választás terén egy ideig gondolkodok, míg végül egy fehér mélyen dekoltált rövid koktél ruha mellett döntök, cipőnek a kedvenc kék darabomat választom, amit imádok, mivel nagyon kényelmes, és jól is néz ki. 
Gyorsan magamra kapom a kiválasztott ruhákat, még le ellenőrzöm a kinézetemet a tükörben, és megbizonyosodok róla, hogy tökéletesen mutatok. 
Ezeket után le indulok a nappaliba, ahol nem várt meglepetés fogad. Nolan és Emily a kanapén ülnek és beszélgetnek, majd át ölelik egymást.
-Ti tényleg nagyon jó barátok vagytok. -mosolyodok el rajtuk.
-Hát igen. Nolant már rég ismerem. -mosolyodik el Em.
-Csodásan festesz. -bókol Nolan.
-Nagyon köszönöm. -pirulok el, mégis csak egy férfi dicsér! -Daniel merre van? -érdeklődök, hisz nem látom sehol sem.
-Át ment az édesanyához. -pillant a ház felé.
-Értem. Akkor mehetünk? -nézek Nolanra.
-Persze. -mosolyodik el. -Szia Emily. -köszön el.
-Szia Nolan. -nevet fel barátnőm. 
-Szia Em. -mosolyodok el, és át ölelem.
-Vigyázz magadra. -simít végig hátamon, és utamra enged. 

Nolan egy elegáns étterembe vitt, ahol asztalt foglalt a számunkra. A hely igazán különleges volt, hatalmas, és persze csupa elegancia. Én pedig már rég nem jártam ilyen helyen.. 
Hogy miért!? Egyszerűen időm sem volt, pedig régen rengeteget jártam ilyen helyekre, és mindig élveztem a profi kiszolgálást, a sok finom ételt s a többit. 
-Tetszik? -kérdez rá Nolan mikor már megrendeltük az ételt, én pedig még meg sem szólaltam, csak néztem ki a fejemből és csodáltam a helyet.
-Igen, nagyon kellemes. Rég jártam ilyen helyen.- mosolyodok el.
-Őszintén szólva elég gyenge és hülye kifogás, de nem volt túl sok időm az utóbbi időben. -magyarázom. -Tudod lekötöttek a fotózások, és a többi munkám. 
-Sokat dolgozol. -jegyzi meg.
-A tavasztól - őszig tartó időszakom mindig ilyen. Nehéz velem együtt élni. -kortyolok a borból.
-Meg lehet szokni. -tiltakozik egyből. -És amúgy is, minden embernek vannak dolgai.. -mosolyodik el.
-Neked mi? -teszem fel a kérdést.
-Nos.. Szeretek bele férkőzni mások életébe. Lásd: Emily. 
-Mi a helyzet az enyémmel? -kérdezek rá. -Nyomoztál már utánam? -nézek rá, de Ő csak mosolyog. -Most komolyan. -pillantok végig rajta. -Mit tudtál meg rólam? -kérdezek rá nyíltan. 
-Nos.. -mosolyodik el. - Tudom, hogy van egy nővérem. A családod Németországban lakik, Te a nővéreddel laksz Svájcban. A nővéredet Ritának hívják, és az élettársa Kimi Räikkönen aki Forma 1-es világbajnok, két évig pedig a Rally-ban versenyzett...- sorolja szép sorjában. Én egy idő után el vesztettem a fonalat. Többet tud a nővérem életéről,és majdhogynem az enyémről is, mint Én magam. És Én egyáltalán nem bánom! Legalább nem kell mindent el mondanom, mert meg tudta magától is. Saját el mondása szerint az Ő élete korántsem oly bonyolult és érdekes, mint az Enyém. Bár érdekes mód egy szót sem szól arról a bizonyos esetről, ami miatt újra menekültem. Talán nem tudja? Vagy nem érdekli? 
-Te tényleg sokat tudsz! -szólok közbe.
-mint mondtam érdekel az emberek élete. -mosolyodik el.
-Legalább nem kell feleslegesen járatnom a számat. -mosolygok most Én. -De a lényeg az, hogy nem bánom, hogy ennyire mindent tudsz. 

A vacsora kellemes hangulatban telt, és igen jól elbeszélgettem Nolan-el. Kedves volt, és nem az a srác aki ma reggel "rám tört." Teljesen megnyert, és nagyon is igaz, hogy mindenkinek van egy másik oldala. Természetesen nekem is volt. Örültem, hogy Nolan megmutatta nekem azt a másik oldalt, mert így Én is megtudtam neki a sajátomat mutatni. 

-Köszönöm a vacsorát csodás volt. -mosolygok rá a Verandán állva. 
-Nem a vacsora volt csodás, hanem Te. -mosolyog rám.
-Bókolni azt nagyon tudsz. -kuncogok fel. -A lényeg az, hogy jól éreztem magam, és szívesen megismételném. -adok az arcára egy puszit.
-Ennek örülök. -simít végig az arcomon. 
-Akkor jó. -lépek el tőle, és indulok a házba, még utoljára vissza nézek, és intek egyet a mosolygó Nolan-nek.