Andy és a Száguldás 37.Fejezet

Sziasztok.! :)

Ím itt is van a friss! ;) 

Remélem tetszeni fog, és  kapok hozzá kommit, vagy pipát! 

Jó olvasást.!

xx. Mercii.

Sebastian a következő hetet a Gyárban töltötte, gőzerővel szimulátorozott, és gyakorolta az Austin-i pályát. Ez idő alatt Én visszautaztam Amerikába, még pedig egyből Austin-ba, de nem egyedül voltam. Silver és Teddy velem volt, mivel az én drága nővéremnek nem volt szíve egyedül hagyni!

-Oké akkor ezt nézzük meg? –pillog ránk ártatlanul Silver- Mármint akkor filmet fogunk nézni nem?! –tekint ránk. Teddy és Én, pedig zavartan nézzünk egymásra. Nekem teljesen mindegy volt mit teszünk, nem voltam a legjobb állapotban!

-Nekem teljesen mindegy. –dőltem el a kanapén, egyenesen Teddy ölébe –Tényleg Te mázlista! –csaptam meg- Véget ért már a szezon! Ráadásul a világ lista második helyén vagy! –mosolyodtam el, őszintén örültem a sikerének.

-El felejtettem volna szólni? –vakarta meg a fejét- Akkor vedd úgy, hogy most szóltam- vigyorog rám az ezer wattos mosolyával, sokan ölni tudnának akár egy ilyen mosolyért.

-Áh, dehogy! –durcáztam be.

-Oké gyerekek elég volt! –ült le közénk Silver- a filmet beraktam, normálisan végig akarom nézni. –morogta összevissza, és a popcornnal a kezében elindította a DVD lejátszót.

-Uh Én is! –kaptam ki a kezéből a tálat.

-Meghibbantál? –von kérdőre Silver- Te, soha nem szeretted a pattogatott kukoricát!

-Hát az lehet, de most, hogy itt etted, muszáj volt megkóstolnom. Elvégre, amit nem kóstolunk, meg honnan tudjuk, hogy milyen nem de?! –veszem elő, mindent tudó énemet- Te legalábbis mindig ezt mondod, és nem is olyan rossz. –mosolygok.

-Hát jó. –zárja le a témát.

Pár perccel később Teddy már előttem, ül, és a kukoricával szórakozunk! Teddyt azért is szeretem, mert minden hülyeségben benne van, abban is, amiben más nem lenne. No meg teljesen hibbant pont, mint Én. Elégé hasonlítunk, aminek már az esőpercben nagyon örültem!

Azt hiszem a film alatt elég jól sikerült kikészítenünk Silvert! Úgy, hogy ebben csillagos ötös osztályzatot kaptam volna az iskolapadban, nem is értem miért nem valami ilyesmit kellett tanulni anno a suliban. Nem épp a legjobb tanuló voltam, és ezért a szüleim nagyon sokszor ki voltam rám akadva, de az óta a kapcsolatunk nem a legjobb. Idejét sem tudom mikor beszéltem utoljára velük!- a szüleimmel.

Hétfőn este szállt le a Red Bull gépe Austin-ban, az egész csapat most jött, eléggé rákészültek a hétvégére, amit nem csodálok, hiszen öt év után újra visszatér a Forma 1 az Egyesült Államokba! Nagy szó volt ez itt bizony.

Amerikában nem a legkedveltebb sport, valamiért soha nem aratott nagy sikert, ám most más lesz mégis. Az új Austin-i pálya egy rendes a Forma 1 számára épített pálya, sok lehetőséget látnak bele, én magam is szurkolok, hogy a Forma 1 sikert éljen el itt Amerikában is. Talán nagyobb lesz az érdeklődés most, hogy itt vagyok Én is. Egy Amerikai versenyző is benne van a Forma 1-ben, ráadásul egy Nő, egy erős csapatnál, egy kétszeres Világbajnok csapattársaként, és nem utolsó indokként itt születtem Texas-ban, ahol a pálya épült, ráadásul Austin-ban lakom! Kell ennél több indok?!

-Seb! –ugrottam a nyakába a reptéren. Egy teljes hete nem láttam, rettentően hiányzott, főként most! –de még nem mondhatom el neki.

-Hm.. El sem, hiszem, hogy itt vagyok. –tart szorosan a karjai között.

-Rossz volt nélküled ez az egy hét! –suttogom ajkaira, Ő pedig egyből azok után csapva megcsókol.

-Hello gerlepár! –ölel át Sonja, ezzel elhúzva páromtól.

-Ti is itt? –lepődök meg, és szorosan ölelem, csak Ő tudja a dolgot, és szükségem van rá, a tanácsaira.

-Zavarunk? –puszil meg Heikki is.

-Nem, ellenkezőleg örülök nektek. A többiek? –nyújtogatom nyakamat, ismerősöket keresve.

-Christian csak holnap reggel tud elszabadulni, és Adrian is vele jön. –magyarázza Sebastian, és kézen fogva hagyjuk el a repülőteret.

-Hol szálltatok meg? –kérdezem meg barátainkat.

-Arra gondoltunk, hogy kiveszünk egy hotel szobát. –mosoly rám Sonja.

-Ha van kedvetek, jöhettek hozzám, épp elég nagy a házam, no meg ha nem zavar titeket, hogy Silver és Teddy is ott lesz! –a ház elég nagy, és ha nem akarna a nővérem egyfolytában a nyakamon lógni, észre sem venném, hogy ott vannak, persze Ő a fejébe vette, hogy bizony a kicsi húgának valami baja van, bajom az van is, de nem fogom neki elmondani még egy darabig.

-Uh az jó lenne, elég késő van, és nem igazán ismerjük Austin-t a csapat meg egyből a pályára megy ahová mi nem akarunk. –mosolyog Heikki –Akkor veletek megyünk. –indulunk meg a kocsim felé. Még jó, hogy Austin-ban a nagy kocsit használom, így mind elférünk.

-Wháó! –szállnak ki a kocsiból tátott szájjal a ház előtt vendégeim.

-Igen? –pislogok rájuk –Valami baj van? -ijedek meg.

-Baj? –neveti el magát Sonja- Az semmi, csak nem gondoltam volna, hogy ekkora a ház, ráadásul ez gyönyörű! –mutat rá.

-Nagyon köszönöm. –pirulok el-, De elég hideg van, menjünk be. –indulok el az ajtó felé, és kinyitva azt belépek a házba, szorosan mögöttem Sonja, majd Heikki és Seb –Megjöttem! –kiabálom el magamat.

-Épp ideje volt. Azt hittem valami történt már! –siet ki a konyhából, fakanállal a kezében Silver- Oh szóval nem csak Seb jött. –lepődik meg, de már mosolyog –sziasztok! –köszönti a vendégeinket-, Vacsorát főzők! –újságolja el.

-Akkor jobb lesz, ha rendelünk. –nevettek fel.

-Mielőtt még kitalálnád, hogy oly annyira béna vagyok, hogy egy egyszerű vacsorát sem tudok elkészíteni tudatom veled drága húgom, hogy ez egyáltalán nem így van! Tökéletesen tudok főzni, valamennyire, elég jól, majdnem kitűnően.. –magyarázza, és csak mondja, és mondja, nekem, pedig már most túl sok, amit fel sorolt –szóval tudjátok a lényeg az, hogy van vacsora, akinek ízlik, az meg eszi, akinek meg nem, az azt eszik, amit akar! –teszi helyre a dolgokat Silver, nagy nehézségek árán.

-Remek. –csapom össze a tenyereimet- akkor tehát mindenki készen áll megkóstolni Silver főztjét? –pillantok a többiekre, akik bőszen bólogatnak –Akkor együnk! –kacsintok rájuk –Vagyis előbb megmutatom a szobáitokat! –mosolygók rájuk, és felnavigálóm őket az emeletre, ahol megmutatom a mi kis párunknak szánt szobát, ami épp elég távolságra van mindenkiétől.

Miután lemegyünk, már megterített asztal vár ránk, Silver tökéletes munkát végzett. Leülünk az asztalhoz, és elkezdünk lakmározni. A Silver által készített étele nagyon finomra sikeredett, mindenki dicséri nővéremet, aki nem győzi, megköszöni azt a sok szép szót.

A vacsora elfogyasztása után ki-kimegy a saját dolgára. –Sonja és Heikki fel mennek lepihenni, Silver és Teddy filmet nézni mennek a szobájukba, míg én és Sebastian kimegyünk egy kicsit a kertbe.

-Hogy tetszik? –mosolyogva bújok meleg ölelő karjai közé amik, mint mindig most is megnyugtatnak, és ontják magukból a szeretettet.

-Csodás. –puszilja meg a homlokomat- sok volt ez az egy hét –ül le a padra –annyira nagyon hiányoztál, de tudom, hogy neked nem kell bejönnöd a Gyárba, mert Christian nem írta bele a Szerződésedbe, no meg nem is szereted annyira, úgyhogy megértelek. –húzz az ölébe-, Szeretlek. –nézz mélyen a szemembe, lelkemet simogatja ez az egy szó, minden olyan romantikus, én pedig.. Soha nem voltam a romantika híve, most mégis itt ülök az ölében, elveszve a tekintetébe, és megszólalni sem tudok! 

-Szeretlek! –mondom végre ki azt az egyetlen egy értelmes szót, ami eszembe jut, és megcsókolom.

Kedden úgy döntöttünk, hogy átruccanunk Dallas-ba. Egyrészről mégis csak az, az otthonom, ott születtem. Másrészt pedig, már rég járta ott, vagy egyáltalán arra felé.

Még a családi házunkat is megmutattam neki, amiben már oly nagyon rég nem jártam, nem volt merszem visszamenni, és a szüleimet sem szeretném látni. Meg vagyok Én nélkülük is, mindig volt valaki, aki mellettem állt, mikor Ők nem!

Szerdán Austint mutattam meg, mégis csak ott van a Forma 1.

Míg Seb nyugodtan sétálgatott mellettem, engem páran kiszúrtak, és oda is jöttek fotókért, meg autogramért, még jó, hogy nem volt semmi érintkezés kettőnk közt, különben másnap az újságok címlapján végeztük volna.

Persze miután kiszúrták, hogy Andy Clark mellett a csapattársa Sebastian Vettel sétálgat, Ő sem menekülhetett! –ezen Én jót nevettem, ne csak engem nyüstöljenek!

Csütörtökön már a pályán voltunk. Seb is és Én is egy délelőtti sajtótájékoztatóval kezdtünk. –Én azért, mert Hazai Futamon van, meg Austin-ban lakom, ráadásul Amerikai versenyző vagyok! –míg Sebastian az esélyes a Világbajnoki címre pont, mint a mellette ülő Alonso, balján Kimi ült. Mellettem Lewis, Ő mellette, pedig Sergio. A lényeg az volt, hogy Kimi és Seb nagyon jól végig röhögték, Alonso meg a telefonját nyomkodta, és minden válasza nagyképűen hangzott! Sergio és Lewis is jól mulattak látszólag, én pedig.. Nos egyetlen egy kérdésem volt még a sajtótájékoztató előtt, így a maradék időt végig röhögtem, legalábbis próbáltam el fojtani a nevetésemet. –az előttem ülő két jó madár nevetséges volt, a telefonjaikat nyomkodták –lemertem volna fogadni, hogy épp egymással SMS- ek.

A sajtó után jött a kötelező autogramosztás, ahol lemertem volna fogadni, hogy nálunk állt a legnagyobb sor, mindenki az Én nevemet sikongatta, és hozzám jött autogramért!

Pénteken jött a két szabadedzés, amire Én már készültem, bár tudtam, hogy a pálya nem egyszerű, és én sem voltam a legjobb formámban, ráadásul a csapat sem tudta, hogy miért is voltam az utóbbi versenyeken ennyire rossz, nem mellesleg az Abu- Dhabi kiesésemet!

Az első szabadedzést több mint egy másodperces előnnyel nyerte meg Sebastian amire, már lehetett reménykedni. –a Red Bull- nak menni fog a pálya, és Seb akár már itt Világbajnok lehet (!)

A második szabadedzésen, Sebastian kocsiját szerelték, így csak az edzés vége felé tudott kimenni, ám míg így is nyerni tudott, bár már nem volt oly nagy az előnye.

Szombaton minden ment a szokásos kerékvágásban, Sebastian megnyerte harmadik szabadedzést is, ám itt is csökkent az előnye –már nem volt kerek egy másodperc.

Az időmérő előtt jól bekajáltam, mert rettentő éhes voltam, Sebastiant viszont nem láttam, csak annyit tudtam, hogy Rocky- val és Christian –nak van!

Majd kezdetét vette az Időmérő edzés, ahol könnyen bejutottam a Q3-ba, ráadásul a harmadik is lettem, míg az első párom –rettentő büszke voltam rá-, a harmadik Lewis lett, aki befurakodott közénk! Ám Én legalább a tiszta ívről rajtolhatok!

Szombaton még volt pár megbeszélésünk, de azután mehetünk is haza, még jó, hogy Austin-ban laktam, és közel volt a házam a pályához, így a saját ágyamban aludhattam, és készülhetem a hazai versenyemre!

 

Vasárnap reggel még otthon reggeliztünk, persze Heikki szigorúan figyelte mit eszek, Én meg húztam a számat! –de mégsem állhatok elé azzal, hogy.. – így betartottam azt, amit mond! Majd mentünk is a pályára, ahol volt egy gyors interjúm Szujó Zolival, onnan, pedig rohantam a box –ba.

Az nap a versenyig elég keveset ettem, és nem voltam valami jól, de nem hittem volna, hogy ennek lehet következménye!

A rajton még mindig rendben volt, a nővéremék és Teddy a box –ból nézte a futamot, míg Grace, Sam, Célia, és Ashton a home –ból. Mind nekem szurkoltak, ami büszkeséggel töltött el, hogy ott volt a családom, a hazai futamomon!

A rajt kezdetekor megelőzött Hamilton, de visszavettem a helyemet, majd újra megelőzött ekkor azonban már nem volt esélyem vele, valamit nagyon jól csinált az Angol, és tökéletesen működött alatta a McLaren! Én, pedig nem lehettem sokáig a verseny része mivel a tizenötödik kör körül éreztem, hogy valami nincs rendben, elkezdtem émelyegni, és rosszul voltam, de úgy voltam vele, hogy nem lesz semmi baj, legyűröm, és tökéletes lesz minden, ám a tizenhetedik körben már nem bírtam, így rádión tájékoztattam a csapatott, hogy valami nem oké a kocsival, és kiálltam.

Amint kiszálltam a kocsiból sietősen le vettem a bukómat, amit az egyik pályamunkás kezébe adtam, és kiadtam magamból azt, amit kellett. Nem érdekelt, hogy kilátja és ki nem, de próbált úgy tenni azt, hogy ne lássák, és teljesen leguggoltam. –nem volt szükségem nekem a kombinálásokra –miután úgy éreztem minden rendben, felültem a motorra, ami visszavitt, majd mentem a kötelező mérlegelésre, de ez után visszamentem a csapathoz.

-Mi történt? –jött oda rögtön Sonja.

-Ez ne itt. –szaladtam be a pihenőmbe.

-Minden oké? –jött utánam, én már rángattam le magamról az overallomat, és az arcom mostam.

-Nem semmi sincs rendben! –lettem ideges- a kocsinak semmi baja, Én lettem rosszul! Amint kiszálltam dobtam el mindent, és a pálya mellé okádtam! –vágtam le a törölközött –Szerinted, hogy ülhetnék így kocsiba a jövő héten, ha most is rosszul vagyok? –sírtam el a magamat.

-Hé! –siet oda egyből –Nem lesz semmi gond, megoldjuk, hidd el-, ölel át-, Ne sírj –nyugtat.

-Oké – szipogóm –Akkor most megyek, és letusolok utána, mehetünk az interjúkra- biztatólag próbálok mosolyogni, de az inkább egy fancsali grimasz lesz.

Gyorsan lezuhanyzom, és felöltözök, a hajamat felkötöm, és fel veszem a napszemüvegemet.

Az interjúk alatt elmondom, hogy a kocsinak nem tudom mi volt a baja, én csak észleltem a hibát, amire a csapat azt mondta, hogy álljak ki!

-A futam után Chris beszélni akar veled-, suttogja a fülembe az interjúk után Sonja.

-Remek! –húzom el a számat.

Mikor visszaérünk, én a Home –ba megyek, és neki állok enni, mert már nagyon, de nagyon éhes vagyok, és megiszok vagy egy liter vizet is!

-Szia Chris! –nyitok be a futam után a főnök irodájába, ahogy azt kérte- Úgy tudom, kerestél. –ülök le azonnal a székbe, mert megszédülök.

-Szia Andy, nos látom igen. De épp most bizonyosodtam meg róla.. –rázza meg a fejét –Miért nem mondtátok el? –kérdez rá –Elvégre azt is elfogadtam, hogy együtt vagytok –áll fel –Nézd fiatalok, vagytok, és szeretitek egymást, Seb tényleg boldog veled. –mondandója végére elmosolyodik –épp most lett a csapatunk zsinórban harmadszor világbajnok, Ő is boldog és Én is. –mosolyog tovább.

-Nézd Christian –kezdem komolyan- Igen Én tényleg.. Nos tényleg gyereket várok, és nem a kocsi volt a hibás, hanem Én. De még Sebastian sem tudja, hogy babát várok, majd csak Sao Paolo után szeretném neki elmondani, miután vége van a szezonnak, hogy ne idegeskedjen, és nehogy ezen bukja el a címét. –sorolom érveimet, főnökömnek- Kérlek, ne mond el neki, és lenne itt még valami.. –hajtom le a fejemet-, Szeretném, ha a hivatalos nyilatkozat az lenne, hogy a Generátorral volt a gond, tudom nagy kérés, de kérlek. –pillantok rá, és szememet már könny áztatja.

-Értem, tehát akkor Sebnek egy szót sem szólunk, megértem, hogy miért nem akarod neki elmondani, és az Én véleményem is ez. A kocsi pedig.. Generátor. –nevet fel- Tudod ez már megszokottnak, számítana, szóval legyen! De mindez Sebastian és Te érdeked! –mosolyog rám, nekem, pedig nagy kő esik le a vállamról –és Gratulálok! –ölel át.

-Nagyon szépen köszönöm. –mosolygok rá- De Chris.. Én. Nem tudom, hogy mi lesz velem holnap vagy akár ma este, ha Sao Paolo -ban is ez történik.. –kezdem el tördelni a kezemet.

-Nem szeretnél autóba ölni? –lepődik meg.

-Nem.. –suttogom –a baba és a saját egészségem fontosabb, na meg a csapat érdeke. Mi lenne, ha Mark visszajönne? Jövőre úgyis Ő ül vissza! –vetem fel az ötletet.

-Mark.. –mosolyog rám Chris –Meglátom, mit tehetek, de biztosítalak, nem kell vezetned Brazíliában. Ha Mark nem tud autóba ülni, majd beültetjük Buemit. –mosolyog továbbra is, szerintem engem akar ezzel biztatni!

-Ja és lenne egy ötletem! –mosolyodok el-, Mi lenne, ha ezt a kis Partit, hogy mi nyertünk nálam tartanánk? Elég nagy a kertem! –kacsintok rá.

-Ez egy remek ötlet benne vagyok! –ezzel távozunk az irodából, és az ünneplő csapatba vessük magunkat, hogy mi is elkezdjük az Ünneplést, elvégre a Red Bull már harmadik éve lett a Csapatok Világbajnoka!

-Gratulálok, szép az a második hely! –ölelem át Sebet, hátulról mikor meglátom. Már rajta is ünneplő póló van.

-Köszönöm! –ölel át, és megpuszilja az arcomat –Sajnálom a generátort. –hatja le a fejét.

-Hé semmi baj. –nyúlok az álla alá, ezzel felemelve a fejét- Minden rendben van. –csókolom meg..