Sziasztok.! :)
Ím itt is van a friss! ;)
Remélem tetszeni fog, és kapok hozzá kommit, vagy pipát!
Jó olvasást.!
xx. Mercii.
Sebastian a következő
hetet a Gyárban töltötte, gőzerővel szimulátorozott, és gyakorolta az Austin-i
pályát. Ez idő alatt Én visszautaztam Amerikába, még pedig egyből Austin-ba, de
nem egyedül voltam. Silver és Teddy velem volt, mivel az én drága nővéremnek
nem volt szíve egyedül hagyni!
-Oké akkor ezt nézzük
meg? –pillog ránk ártatlanul Silver- Mármint akkor filmet fogunk nézni nem?!
–tekint ránk. Teddy és Én, pedig zavartan nézzünk egymásra. Nekem teljesen
mindegy volt mit teszünk, nem voltam a legjobb állapotban!
-Nekem teljesen
mindegy. –dőltem el a kanapén, egyenesen Teddy ölébe –Tényleg Te mázlista!
–csaptam meg- Véget ért már a szezon! Ráadásul a világ lista második helyén
vagy! –mosolyodtam el, őszintén örültem a sikerének.
-El felejtettem volna
szólni? –vakarta meg a fejét- Akkor vedd úgy, hogy most szóltam- vigyorog rám
az ezer wattos mosolyával, sokan ölni tudnának akár egy ilyen mosolyért.
-Áh, dehogy!
–durcáztam be.
-Oké gyerekek elég
volt! –ült le közénk Silver- a filmet beraktam, normálisan végig akarom nézni.
–morogta összevissza, és a popcornnal a kezében elindította a DVD lejátszót.
-Uh Én is! –kaptam ki
a kezéből a tálat.
-Meghibbantál? –von
kérdőre Silver- Te, soha nem szeretted a pattogatott kukoricát!
-Hát az lehet, de
most, hogy itt etted, muszáj volt megkóstolnom. Elvégre, amit nem kóstolunk,
meg honnan tudjuk, hogy milyen nem de?! –veszem elő, mindent tudó énemet- Te
legalábbis mindig ezt mondod, és nem is olyan rossz. –mosolygok.
Pár perccel később
Teddy már előttem, ül, és a kukoricával szórakozunk! Teddyt azért is szeretem,
mert minden hülyeségben benne van, abban is, amiben más nem lenne. No meg
teljesen hibbant pont, mint Én. Elégé hasonlítunk, aminek már az esőpercben
nagyon örültem!
Azt hiszem a film
alatt elég jól sikerült kikészítenünk Silvert! Úgy, hogy ebben csillagos ötös
osztályzatot kaptam volna az iskolapadban, nem is értem miért nem valami
ilyesmit kellett tanulni anno a suliban. Nem épp a legjobb tanuló voltam, és
ezért a szüleim nagyon sokszor ki voltam rám akadva, de az óta a kapcsolatunk
nem a legjobb. Idejét sem tudom mikor beszéltem utoljára velük!- a szüleimmel.
Hétfőn este szállt le
a Red Bull gépe Austin-ban, az egész csapat most jött, eléggé rákészültek a
hétvégére, amit nem csodálok, hiszen öt év után újra visszatér a Forma 1 az
Egyesült Államokba! Nagy szó volt ez itt bizony.
Amerikában nem a
legkedveltebb sport, valamiért soha nem aratott nagy sikert, ám most más lesz
mégis. Az új Austin-i pálya egy rendes a Forma 1 számára épített pálya, sok
lehetőséget látnak bele, én magam is szurkolok, hogy a Forma 1 sikert éljen el
itt Amerikában is. Talán nagyobb lesz az érdeklődés most, hogy itt vagyok Én
is. Egy Amerikai versenyző is benne van a Forma 1-ben, ráadásul egy Nő, egy
erős csapatnál, egy kétszeres Világbajnok csapattársaként, és nem utolsó
indokként itt születtem Texas-ban, ahol a pálya épült, ráadásul Austin-ban
lakom! Kell ennél több indok?!
-Seb! –ugrottam a
nyakába a reptéren. Egy teljes hete nem láttam, rettentően hiányzott, főként
most! –de még nem mondhatom el neki.
-Hm.. El sem, hiszem,
hogy itt vagyok. –tart szorosan a karjai között.
-Rossz volt nélküled
ez az egy hét! –suttogom ajkaira, Ő pedig egyből azok után csapva megcsókol.
-Ti is itt? –lepődök
meg, és szorosan ölelem, csak Ő tudja a dolgot, és szükségem van rá, a
tanácsaira.
-Zavarunk? –puszil
meg Heikki is.
-Nem, ellenkezőleg
örülök nektek. A többiek? –nyújtogatom nyakamat, ismerősöket keresve.
-Christian csak
holnap reggel tud elszabadulni, és Adrian is vele jön. –magyarázza Sebastian,
és kézen fogva hagyjuk el a repülőteret.
-Hol szálltatok meg?
–kérdezem meg barátainkat.
-Arra gondoltunk,
hogy kiveszünk egy hotel szobát. –mosoly rám Sonja.
-Ha van kedvetek,
jöhettek hozzám, épp elég nagy a házam, no meg ha nem zavar titeket, hogy
Silver és Teddy is ott lesz! –a ház elég nagy, és ha nem akarna a nővérem
egyfolytában a nyakamon lógni, észre sem venném, hogy ott vannak, persze Ő a
fejébe vette, hogy bizony a kicsi húgának valami baja van, bajom az van is, de
nem fogom neki elmondani még egy darabig.
-Uh az jó lenne, elég
késő van, és nem igazán ismerjük Austin-t a csapat meg egyből a pályára megy
ahová mi nem akarunk. –mosolyog Heikki –Akkor veletek megyünk. –indulunk meg a
kocsim felé. Még jó, hogy Austin-ban a nagy kocsit használom, így mind
elférünk.
-Wháó! –szállnak ki a
kocsiból tátott szájjal a ház előtt vendégeim.
-Igen? –pislogok
rájuk –Valami baj van? -ijedek meg.
-Baj? –neveti el
magát Sonja- Az semmi, csak nem gondoltam volna, hogy ekkora a ház, ráadásul ez
gyönyörű! –mutat rá.
-Nagyon köszönöm.
–pirulok el-, De elég hideg van, menjünk be. –indulok el az ajtó felé, és
kinyitva azt belépek a házba, szorosan mögöttem Sonja, majd Heikki és Seb
–Megjöttem! –kiabálom el magamat.
-Épp ideje volt. Azt
hittem valami történt már! –siet ki a konyhából, fakanállal a kezében Silver-
Oh szóval nem csak Seb jött. –lepődik meg, de már mosolyog –sziasztok!
–köszönti a vendégeinket-, Vacsorát főzők! –újságolja el.
-Akkor jobb lesz, ha
rendelünk. –nevettek fel.
-Mielőtt még
kitalálnád, hogy oly annyira béna vagyok, hogy egy egyszerű vacsorát sem tudok
elkészíteni tudatom veled drága húgom, hogy ez egyáltalán nem így van!
Tökéletesen tudok főzni, valamennyire, elég jól, majdnem kitűnően..
–magyarázza, és csak mondja, és mondja, nekem, pedig már most túl sok, amit fel
sorolt –szóval tudjátok a lényeg az, hogy van vacsora, akinek ízlik, az meg
eszi, akinek meg nem, az azt eszik, amit akar! –teszi helyre a dolgokat Silver,
nagy nehézségek árán.
-Remek. –csapom össze
a tenyereimet- akkor tehát mindenki készen áll megkóstolni Silver főztjét? –pillantok
a többiekre, akik bőszen bólogatnak –Akkor együnk! –kacsintok rájuk –Vagyis
előbb megmutatom a szobáitokat! –mosolygók rájuk, és felnavigálóm őket az
emeletre, ahol megmutatom a mi kis párunknak szánt szobát, ami épp elég
távolságra van mindenkiétől.
Miután lemegyünk, már
megterített asztal vár ránk, Silver tökéletes munkát végzett. Leülünk az
asztalhoz, és elkezdünk lakmározni. A Silver által készített étele nagyon
finomra sikeredett, mindenki dicséri nővéremet, aki nem győzi, megköszöni azt a
sok szép szót.
A vacsora
elfogyasztása után ki-kimegy a saját dolgára. –Sonja és Heikki fel mennek
lepihenni, Silver és Teddy filmet nézni mennek a szobájukba, míg én és
Sebastian kimegyünk egy kicsit a kertbe.
-Hogy tetszik?
–mosolyogva bújok meleg ölelő karjai közé amik, mint mindig most is
megnyugtatnak, és ontják magukból a szeretettet.
-Csodás. –puszilja
meg a homlokomat- sok volt ez az egy hét –ül le a padra –annyira nagyon
hiányoztál, de tudom, hogy neked nem kell bejönnöd a Gyárba, mert Christian nem
írta bele a Szerződésedbe, no meg nem is szereted annyira, úgyhogy megértelek.
–húzz az ölébe-, Szeretlek. –nézz mélyen a szemembe, lelkemet simogatja ez az
egy szó, minden olyan romantikus, én pedig.. Soha nem voltam a romantika híve,
most mégis itt ülök az ölében, elveszve a tekintetébe, és megszólalni sem
tudok!
-Szeretlek! –mondom
végre ki azt az egyetlen egy értelmes szót, ami eszembe jut, és megcsókolom.
Kedden úgy
döntöttünk, hogy átruccanunk Dallas-ba. Egyrészről mégis csak az, az otthonom,
ott születtem. Másrészt pedig, már rég járta ott, vagy egyáltalán arra felé.
Még a családi
házunkat is megmutattam neki, amiben már oly nagyon rég nem jártam, nem volt
merszem visszamenni, és a szüleimet sem szeretném látni. Meg vagyok Én nélkülük
is, mindig volt valaki, aki mellettem állt, mikor Ők nem!
Szerdán Austint
mutattam meg, mégis csak ott van a Forma 1.
Míg Seb nyugodtan
sétálgatott mellettem, engem páran kiszúrtak, és oda is jöttek fotókért, meg
autogramért, még jó, hogy nem volt semmi érintkezés kettőnk közt, különben
másnap az újságok címlapján végeztük volna.
Persze miután
kiszúrták, hogy Andy Clark mellett a csapattársa Sebastian Vettel sétálgat, Ő
sem menekülhetett! –ezen Én jót nevettem, ne csak engem nyüstöljenek!
Csütörtökön már a
pályán voltunk. Seb is és Én is egy délelőtti sajtótájékoztatóval kezdtünk. –Én
azért, mert Hazai Futamon van, meg Austin-ban lakom, ráadásul Amerikai
versenyző vagyok! –míg Sebastian az esélyes a Világbajnoki címre pont, mint a
mellette ülő Alonso, balján Kimi ült. Mellettem Lewis, Ő mellette, pedig
Sergio. A lényeg az volt, hogy Kimi és Seb nagyon jól végig röhögték, Alonso
meg a telefonját nyomkodta, és minden válasza nagyképűen hangzott! Sergio és
Lewis is jól mulattak látszólag, én pedig.. Nos egyetlen egy kérdésem volt még
a sajtótájékoztató előtt, így a maradék időt végig röhögtem, legalábbis
próbáltam el fojtani a nevetésemet. –az előttem ülő két jó madár nevetséges
volt, a telefonjaikat nyomkodták –lemertem volna fogadni, hogy épp egymással
SMS- ek.
A sajtó után jött a
kötelező autogramosztás, ahol lemertem volna fogadni, hogy nálunk állt a
legnagyobb sor, mindenki az Én nevemet sikongatta, és hozzám jött autogramért!
Pénteken jött a két
szabadedzés, amire Én már készültem, bár tudtam, hogy a pálya nem egyszerű, és
én sem voltam a legjobb formámban, ráadásul a csapat sem tudta, hogy miért is
voltam az utóbbi versenyeken ennyire rossz, nem mellesleg az Abu- Dhabi
kiesésemet!
Az első szabadedzést
több mint egy másodperces előnnyel nyerte meg Sebastian amire, már lehetett
reménykedni. –a Red Bull- nak menni fog a pálya, és Seb akár már itt
Világbajnok lehet (!)
A második
szabadedzésen, Sebastian kocsiját szerelték, így csak az edzés vége felé tudott
kimenni, ám míg így is nyerni tudott, bár már nem volt oly nagy az előnye.
Szombaton minden ment
a szokásos kerékvágásban, Sebastian megnyerte harmadik szabadedzést is, ám itt
is csökkent az előnye –már nem volt kerek egy másodperc.
Az időmérő előtt jól
bekajáltam, mert rettentő éhes voltam, Sebastiant viszont nem láttam, csak
annyit tudtam, hogy Rocky- val és Christian –nak van!
Majd kezdetét vette
az Időmérő edzés, ahol könnyen bejutottam a Q3-ba, ráadásul a harmadik is
lettem, míg az első párom –rettentő büszke voltam rá-, a harmadik Lewis lett,
aki befurakodott közénk! Ám Én legalább a tiszta ívről rajtolhatok!
Szombaton még volt
pár megbeszélésünk, de azután mehetünk is haza, még jó, hogy Austin-ban laktam,
és közel volt a házam a pályához, így a saját ágyamban aludhattam, és készülhetem
a hazai versenyemre!
Vasárnap reggel még
otthon reggeliztünk, persze Heikki szigorúan figyelte mit eszek, Én meg húztam
a számat! –de mégsem állhatok elé azzal, hogy.. – így betartottam azt, amit
mond! Majd mentünk is a pályára, ahol volt egy gyors interjúm Szujó Zolival,
onnan, pedig rohantam a box –ba.
Az nap a versenyig
elég keveset ettem, és nem voltam valami jól, de nem hittem volna, hogy ennek
lehet következménye!
A rajton még mindig
rendben volt, a nővéremék és Teddy a box –ból nézte a futamot, míg Grace, Sam,
Célia, és Ashton a home –ból. Mind nekem szurkoltak, ami büszkeséggel töltött
el, hogy ott volt a családom, a hazai futamomon!
A rajt kezdetekor
megelőzött Hamilton, de visszavettem a helyemet, majd újra megelőzött ekkor
azonban már nem volt esélyem vele, valamit nagyon jól csinált az Angol, és
tökéletesen működött alatta a McLaren! Én, pedig nem lehettem sokáig a verseny
része mivel a tizenötödik kör körül éreztem, hogy valami nincs rendben,
elkezdtem émelyegni, és rosszul voltam, de úgy voltam vele, hogy nem lesz semmi
baj, legyűröm, és tökéletes lesz minden, ám a tizenhetedik körben már nem
bírtam, így rádión tájékoztattam a csapatott, hogy valami nem oké a kocsival,
és kiálltam.
Amint kiszálltam a
kocsiból sietősen le vettem a bukómat, amit az egyik pályamunkás kezébe adtam,
és kiadtam magamból azt, amit kellett. Nem érdekelt, hogy kilátja és ki nem, de
próbált úgy tenni azt, hogy ne lássák, és teljesen leguggoltam. –nem volt
szükségem nekem a kombinálásokra –miután úgy éreztem minden rendben, felültem a
motorra, ami visszavitt, majd mentem a kötelező mérlegelésre, de ez után
visszamentem a csapathoz.
-Mi történt? –jött
oda rögtön Sonja.
-Minden oké? –jött
utánam, én már rángattam le magamról az overallomat, és az arcom mostam.
-Nem semmi sincs
rendben! –lettem ideges- a kocsinak semmi baja, Én lettem rosszul! Amint
kiszálltam dobtam el mindent, és a pálya mellé okádtam! –vágtam le a
törölközött –Szerinted, hogy ülhetnék így kocsiba a jövő héten, ha most is
rosszul vagyok? –sírtam el a magamat.
-Hé! –siet oda egyből
–Nem lesz semmi gond, megoldjuk, hidd el-, ölel át-, Ne sírj –nyugtat.
-Oké – szipogóm –Akkor
most megyek, és letusolok utána, mehetünk az interjúkra- biztatólag próbálok
mosolyogni, de az inkább egy fancsali grimasz lesz.
Gyorsan lezuhanyzom,
és felöltözök, a hajamat felkötöm, és fel veszem a napszemüvegemet.
Az interjúk alatt
elmondom, hogy a kocsinak nem tudom mi volt a baja, én csak észleltem a hibát,
amire a csapat azt mondta, hogy álljak ki!
-A futam után Chris
beszélni akar veled-, suttogja a fülembe az interjúk után Sonja.
-Remek! –húzom el a
számat.
Mikor visszaérünk, én
a Home –ba megyek, és neki állok enni, mert már nagyon, de nagyon éhes vagyok,
és megiszok vagy egy liter vizet is!
-Szia Chris! –nyitok
be a futam után a főnök irodájába, ahogy azt kérte- Úgy tudom, kerestél. –ülök
le azonnal a székbe, mert megszédülök.
-Szia Andy, nos látom
igen. De épp most bizonyosodtam meg róla.. –rázza meg a fejét –Miért nem mondtátok
el? –kérdez rá –Elvégre azt is elfogadtam, hogy együtt vagytok –áll fel –Nézd
fiatalok, vagytok, és szeretitek egymást, Seb tényleg boldog veled. –mondandója
végére elmosolyodik –épp most lett a csapatunk zsinórban harmadszor
világbajnok, Ő is boldog és Én is. –mosolyog tovább.
-Nézd Christian
–kezdem komolyan- Igen Én tényleg.. Nos tényleg gyereket várok, és nem a kocsi
volt a hibás, hanem Én. De még Sebastian sem tudja, hogy babát várok, majd csak
Sao Paolo után szeretném neki elmondani, miután vége van a szezonnak, hogy ne
idegeskedjen, és nehogy ezen bukja el a címét. –sorolom érveimet, főnökömnek-
Kérlek, ne mond el neki, és lenne itt még valami.. –hajtom le a fejemet-,
Szeretném, ha a hivatalos nyilatkozat az lenne, hogy a Generátorral volt a gond,
tudom nagy kérés, de kérlek. –pillantok rá, és szememet már könny áztatja.
-Értem, tehát akkor
Sebnek egy szót sem szólunk, megértem, hogy miért nem akarod neki elmondani, és
az Én véleményem is ez. A kocsi pedig.. Generátor. –nevet fel- Tudod ez már megszokottnak,
számítana, szóval legyen! De mindez Sebastian és Te érdeked! –mosolyog rám,
nekem, pedig nagy kő esik le a vállamról –és Gratulálok! –ölel át.
-Nagyon szépen
köszönöm. –mosolygok rá- De Chris.. Én. Nem tudom, hogy mi lesz velem holnap
vagy akár ma este, ha Sao Paolo -ban is ez történik.. –kezdem el tördelni a
kezemet.
-Nem szeretnél autóba
ölni? –lepődik meg.
-Nem.. –suttogom –a
baba és a saját egészségem fontosabb, na meg a csapat érdeke. Mi lenne, ha Mark
visszajönne? Jövőre úgyis Ő ül vissza! –vetem fel az ötletet.
-Mark.. –mosolyog rám
Chris –Meglátom, mit tehetek, de biztosítalak, nem kell vezetned Brazíliában.
Ha Mark nem tud autóba ülni, majd beültetjük Buemit. –mosolyog továbbra is,
szerintem engem akar ezzel biztatni!
-Ja és lenne egy
ötletem! –mosolyodok el-, Mi lenne, ha ezt a kis Partit, hogy mi nyertünk nálam
tartanánk? Elég nagy a kertem! –kacsintok rá.
-Ez egy remek ötlet
benne vagyok! –ezzel távozunk az irodából, és az ünneplő csapatba vessük
magunkat, hogy mi is elkezdjük az Ünneplést, elvégre a Red Bull már harmadik
éve lett a Csapatok Világbajnoka!
-Gratulálok, szép az
a második hely! –ölelem át Sebet, hátulról mikor meglátom. Már rajta is ünneplő
póló van.
-Köszönöm! –ölel át,
és megpuszilja az arcomat –Sajnálom a generátort. –hatja le a fejét.
-Hé semmi baj.
–nyúlok az álla alá, ezzel felemelve a fejét- Minden rendben van. –csókolom
meg..
Szia :)
VálaszTörlésJaaaaaj ez a rész eléggé tetszett :)
Kezdeném a végéről, mert amilyen lightosan indult akkorát robbant a végére ez az austini hétvége :)
Szóval Andy terhes!!+ Volt egy ilyen érzésem, és hát be is igazolódott, bár sajnos pont a hazai futamán derült ki verseny közben :D :( Generátor, generátor...nagyon jó kis álca, bárcsak igazából is így lett volna, akkor nem kéne szétaggódnunk magunkat, hogy ezen a hétvégén ne köpjön be a Seb levesébe :)
Na de visszatérve örülök, hogy Andynek gyereke lesz, és jogos, hogy Sebnek csak később mondja el. Szeretem, ahogy Andy mindig úgy aggódik Sebért, tuti jó anya lesz ez alapján ;)
Húú hát azt kell mondjam most nagyon kíváncsi leszek erre a bulira, ha ezt is beleveszed a kövi részbe, meg amúgy a szezonzáró hétvégére is, amit igazából is rettenetesen várok :)
Gondolom a Rich and Famous-ből azért még lesz Brazília előtt is friss, mert én várom :)
Puszi ^^.
Szia!
VálaszTörlésBocs,hogy csak most jelentkezem,de a tegnap nem nagyon volt időm,viszont most itt vagyok.Ez a rész remek lett és végig mosolyogtam olvasás közben,nagyon örülök,hogy Andy és Seb közt ilyen összhang van és ennyire szelemesek egymásba.
Sylver és Teddy baromi aranyosak,de azért nem gondoltam volna,hogy Andy azért állt félre a cersenyen,mert rosszul lett.
Nagyon várom a folytatást és remélem valamelyik történethez minél gamarabb kapunk is frisset.
Puszi:*:*