Rich and Famous 7.

Sziasztok! :)

Ím itt is lenne a folytatást. Nem fűznék hozzá különösebben semmit sem.

Csak szeretnék Jó olvasást Kívánni. :D

xx. Mercii.

A randi remekül sikerült. Nolan tényleg rendes volt, Én, pedig tényleg kedvelem Őt.

Emily is csak jókat mondott róla, és talán meg is próbálhatnám Vele.

Itt lenne az ideje felnőttesen viselkedni, úgy ahogy azt kell. Hisz huszonhat évesen úgy kellene.. Tudom, hogy Én vagyok a család kicsi lánya, mert ezt mindig meg is kapom. De tudom azt is, hogy ha más lenne a helyemben, nyilván az illető is  ami egykoron történt, szükségem van erre. Talán ezzel próbálom korrigálni a dolgokat, a rosszakat, a történteket.

Valószínűleg nagyon jól megy is, mert most itt tartunk. A szüleim úgy bánnak velem, mint egy tizenévessel, nem mellesleg Én vagyok a „kis” Hercegnőjük!

-Jó reggelt. –nyit be a ’szobámba’ Emily.

-Jó reggelt. –ülök fel az ágyban. –Minden rendben? –pillantok rá.

-Persze. –mosolyog rám. –Ma lesz egy Parti Victoria Grayson-nál gondoltam el jöhetnél. Talán Nolan is eljön, úgy hogy.. –veti fel az ötletet. Talán el kellene mennem? Össze kéne ismerkednem újra Hamptonnal? Kislányként imádtam ezeket a Hampton-i partikat, tiniként már kevésbé, de most újra kipróbálhatnám. Ha pedig nem tetszik akár el is, jöhetek, vagy ha kell, szökök, mint anno..

Nina Ricci 15 évesen egy Hampton-i Nyári Partin.

-Muszáj anya? –nyavalygok. Semmi kedvem egy újabb Partihoz, amire ki kell öltözni, és illedelmesen kell viselkedni, na meg jó pofizni a házigazda, tökéletes lányaival..

Nem akarok Én ezeket. Soha nem voltam jó ebben.

-Igen, muszáj! Meglásd, jól fogod érezni magad. – simít végig az arcomon. Jelezvén, hogy jössz, mert Én azt mondtam!

Nagy nehezen fel veszem a ruhát, amit anya is jónak talált egy ilyen partira. A hajamat szigorúan össze kell fognom, így egy szoros kontyba fogom össze. Egy méreteiben nagyobb márkás táskát szedek elő, és csomagolok bele pár lazább ruhát. Ki tudja, hogy sül el ez a Parti..

Tapasztalataim már bőven voltak Partikat illetően. Kicsi lányként még élveztem is őket, de később már nem igazán..

Minden nyarat Hampton-ban töltöttünk. A szüleink a társasági élet központjában voltak. Szívesen barátkoztak, és jártak össze más családokkal Partizni, persze a társadalmi rangokat betartván.

Náluk lehetetlennek tűnt, hogy olyan Partira menjenek, amelyen szallonát és kolbászt sütünk, és olcsó sört iszunk.

Nekem viszont voltak olyan barátaim, akiknek nem futotta a legdrágább pezsgőkre, és kaviárra. Ez, pedig olyan dolog volt a szüleim részéről, amit nehezen tudtak megemészteni. Sosem értettem miért ragaszkodtak annyira ezekhez, persze később rá jöttem, és Ma már egyet kell, hogy értsek velük..

-Csak légy kedves. Nem, muszáj egész este velük beszélgetned. – biztat anya, miközben már épp a családi ház ajtajában toporgunk.

-Remek. –morgok, és nyílik az ajtó, mi pedig belépünk.

-Nina Ricci. –hallom meg a két lány nyávogok hangját. Ikrek voltak. És idegesítők! Még soha senki nem idegesített annyira, mint Ők akkoriban. Azt hitték, hogy csak, mert gazdagok az Övéké az egész világ!

-Oh.. –mosolyodok el gúnyosan, miközben megfordulok. –Itt van egyes és kettes. Mondjátok csak ki kinek a klónja? –nevetek fel.

-Hagyd ezt abba. –szűri a fogai között egyeske –ahogy Én hívom.

-Miért mi lesz? Újabb botrány. Ti kitaláltok valamit, Én tagadom, Nekem hisznek, Ti szívtok? –vázolom fel a szokásos állást.

Mindig ez van.. Azok a tinik, akik részt vesznek a Partijaikon, nem önszántukból teszik azt, a szüleik veszik rá őket. Pár kedves szót kell váltaniuk mindenkivel, aztán pedig halálra unják magukat. Így voltam ezzel Én is. Persze Én mindig megtaláltam a módját annak, hogy a két lányt kikészítsem-, ami pedig sokszor volt- ilyenkor mindig behisztiztek, és mentek panaszkodni a szüleiknek. Én pedig, ha elérkezettnek, láttam az időt léptem. A többiek szívesen segítettek, és álltak mellém. Állításuk szerint semmi nem történt, nem érti a lányok viselkedését, nem Én tehetek róla. –ez volt a szokásos szöveg, amit mindenki bevett. Kivéve a szüleimet, akik rendszerint egy- egy ilyen parti után leszidtak. Bár nem, mintha érdekelt volna engem ez.

A lányok amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek. Persze pár perc múlva a hír köre zengte az egész Partit. Én megint valamit tettem ellenük. Unalmasak, és szánalmasak voltak már nagyon. Ráadásul semmi rosszat nem mondtam, azt kivéve, hogy a szokásos névvel illettem őket –ezt, pedig minden egyes alkalommal lejátszom.

-Már megint mi a baj? –hajol oda hozzám anya.

-Mit tudom én! –rántottam meg a vállamat. –Most aztán semmi rosszat nem tettem tényleg. Csak a szokásossal üdvözöltem őket. –kacsintok rá.

-Nem volt elég eddig? –nézz rám. –Lehetsz, hogy Neked ez vicces, de Én és az Apád már unjuk. Nina kérlek, viselkedj! –szól rám. De persze nekem egyik fülemen be, másikon ki.

Ahogy a két lány körbe járt mindenkit és valamit kitaláltak az Én bűnösségemre, lassan minden szem engem kezdett figyelni.

Azt hitték, nem látom, hogy nem veszem észre. Tévedtek! Láttam.. Az összes tekintetett.

Tíz perc után unhattam meg a dolgot, és mentem be a házba, egyenesen a fürdőszobába, ahol előszedtem az általam hozott táskából a ruhákat. –kopott, több helyesen is lyukas farmernadrág, egy derékig érő rövid, kivágott top. –a hajam kiengedtem, és kicsit összeborzoltam, a szememet kifestettem feketére, ajkaimat vörös rúzzsal kentem ki.

Körbe forogtam a tükör előtt, és a kinézet tetszett.

Ezzel a kinézettel sétáltam vissza a Partira, és álltam meg. Ha lehet most aztán még jobban megbámultak. A szüleim mérgesen pillantottak rám, míg a klónok dühösek voltak, és épp forrtak magukban. Emily csak mosolygót, Rita, pedig a fejét rázta.

-Hé klónok  –kiabáltam nekik oda. A levegő megfagyott hirtelen mindenki csöndben maradt. –Gondoltam nem játszom tovább a szerepemet. Már unalmas.. Vagy két – három éve minden nyáron ez megy. Lássuk be mindig Én voltam a hibás, Ti, pedig a hazugok. Eljött az ideje, hogy szint valljunk. Lányok titeket soha senki nem szeretett, a Partijaitokra nem szívesen járnak a srácok, Én meg most döntöttem. Nem játszom tovább a szerepem, úgy hogy itt hagylak titeket! A Soha Viszont nem látásra! –intettem feléjük majd elhagytam a házat, ezzel együtt a Partit is.

2012.

-Biztos jó ötlet ez? –kérdezek rá Emily-nél. Már a Grayson ház bejárata előtt álltunk, és egy kicsit a rég múltra emlékeztetett a helyzet.

-Miért ne lenne? Nem fogsz belehalni. – biztat. Az ajtó, pedig nyílik, mi pedig belépünk a hatalmas kúriába.

-Daniel. –lépünk oda az említetthez, Emily-vel egyből átölelik egymást, Én, pedig bájosan mosolygók mellettük.

-Örülök, hogy eljöttél. –mosolyog rám Daniel. –Édesanyám már nagyon meg szeretett volna ismerni téged. –az édesanyja? Ha jól emlékszem Emily azt említette, hogy Victoria Grayson a neve. Emellett Hampton egyik befolyásos embere, és a Partik Úrnője.

-Kíváncsian várom már, hogy megismerhessem. Csupa jót halottam róla. –válaszolom mosolyogva. S én magam sem tudom eldönteni, hogy ez most kényszer mosolya e, vagy sem.

-Nina Ricci. –lép oda mellém egy szőke srác.

-Áh Nolan. –mosolyodok el és üdvözlöm.

-Emily említette, hogy lehet, hogy eljössz, de nem hittem volna, hogy tényleg itt leszel. Azok után, amit 2001-ben műveltél. –emlékeztette az ominózus esetre.

-Még mit tudsz rólam Nolan? –kérdezek rá.

-Sok mindent. –válaszolja nyugodtan.

-Egyre jobban érdekel miket. –suttogom neki oda.

A Parti kellemes hangulatban telik, nem olyan, mint amilyenre emlékszem. Talán tényleg más lett.. Olyan, mint mikor kis lány voltam. Erre van esély?

 

-Nina. –fogja meg valaki a vállamat.

-Igen. –fordulok meg egyből.

-Szeretném bemutatni az édesanyámat Victoria Grayson. –mosolyog rám Daniel. A mellette lévő nő, és Ő szemlátomást hasonlítanak, le sem tagadhatná az édesanyját.

-Nagyon örülök. –fogok vele kezet. –Nina Ricci. –mosolyodok el.

-Victoria Grayson. Köszöntelek Hampton-ban, és persze a Partimon. –előre látom, hogy Ő a kiskirálynő itt. Mindenki fél tőle, és szinte tejhatalma van.

-Nagyon köszönöm. –hozom elő legjobb oldalamat. –a Parti csodás Ms. Grayson. Hihetetlen, amit ide varázsolt. –futtatom szemeimet végig a helyen.

-Köszönöm. Ha nem haragszotok meg most mennék, lenne egy kis elintézni valóm.- lép el mellőlünk, és az oda érkező Emily váltja fel.

-Na megismerted? –mosolyog rám.

-Igen, fantasztikus asszony- mosolygok, bár nem ez az őszinte véleményem, és amint ellép tőlünk Daniel, Emily- re meredek. –Ez a Nő! Kész haptákba kell állnod mellette. –nevetek fel.

-Az bizony, és Ő lesz az anyósom. –nevet velem együtt.

-Sajnállak. –vágok szomorú arcot. –Őszinte részvétem. –nyújtok kezet, és Ő meg is rázza azt.

-Látod azt a lányt ott? –mutat egy barna hajú, és bőrű lányra.

-Persze, hogy látom. –forgatom meg szemeimet.

-Akkor jól figyelj, mert amit mondani fogok, azon meg fogsz lepődni. –vele szembe fordulok, és hegyezem füleimet. –Az a lány ott az klónok egyike, Ashley. A testvére tavaly hunyt el, egy szörnyű autóbalesetben. Most pedig itt van, ez az első Parti, amin megjelenik az óta.. –hihetetlen. Nem az a lány áll előttem, aki tizenegy éve volt, teljesen más lett, megváltozott! De még mennyire..

Két nap múlva..

Fáradtan nyúlok a telefonomért, és nagy nehezen találom meg. Ki az a hülye aki az éjszaka közepén felhív?

-Halló. –veszem fel.

-Rita vagyok. –szól bele a nővérem.

-Mond csak.. –fekszek rá a hátamra.

-Baj van.. –csuklik el a hangja.

-Mégis mi az? –kérdezek rá.

-Ki tudódott, hogy Kimi meg Én együtt vagyunk. Annyi a nyaralásnak, még ma este haza akar menni. Nina nagyon ideges, és Én nem értem miért.. –sír fel.

-Rita. Nyugalom. –túrok bele a hajamba, és próbálom megnyugtatni. –Biztos nem az a baja, hanem valami más.. Kérlek, nyugodj meg. Várd, meg míg Ő is lehiggad és beszéljétek meg a dolgokat rendben? –javasolom Neki.

-Oké. De lenne még itt valami. –most már nyugodtabb a hangja, és remélem az is, marad. Nem lenne jó ez, nem értem mi baja lett Räikkönennek. Persze nem ismerem, de ki az, aki ilyen miatt ki akad?!

-Mégis mi? –ijedek meg. Mi lehet még itt?

-Két hetes terhes vagyok.. –sírja el magát újra, nekem, pedig egy szó sem jön ki a torkomon…