6. Fejezet Igazság.

Sziasztok itt egy újabb fejezet. 

Remélem tetszik!! 

Benne Sebastian Vettel.  :) 

Másfél hónappal ezelőtt**********

Jó pár napja nem mozdultam ki és a telefonomat sem kapcsoltam be. Nem éreztem fontosan azt hogy bárki is elérjen. A szobámban a sötétség uralkodik. A napfényt rég láttam. 

Nem beszéltem senkivel sem. A napjaimat a gondolkodással töltöm.

Nem éreztem fontosnak sem a beszédet sem semmit. 

Egyedül volt kellemes, vagyis nem teljesen egyedül, hiszen a szívem alatt hordom a gyermekemet. Az Ő gyermekét. 

Az 5. napon. *****

Kopogtam az ajtón. Vajon ki lehet az?! Olyan rég nem beszéltem senkivel. Az ajtóhoz sétáltam.

-Ki az?! -kérdeztem.

-Mi vagyunk engedj be! -szólt egyszerre Daniela és Lily. A kulcsot elfordítottam a zárban majd lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. 

-Annyira hiányoztatok! -ugrottam a nyakukba. Majd beinvitáltam őket a szobába és vissza zártam az ajtót. 

-Anyukád mondta hogy őt napja itt kuksolsz! -nézett rám Daniela. -Ez nem jó. 

-Tudom. -sóhajtottam. -De mit tehetnék?! Hiszen.. Nem tudhatják ki a baba apja! 

-Nem is kell tudniuk. -szólalt meg Lily. -Csak mond azt hogy nem akarod elmondani és kész. Viszont ma kimozdulsz. Jössz velünk vásárolni! -ujjongót.

-Remek. -szóltam. 

-De szerintem beszélned kellene akkor is anyukáddal ő szeret téged és biztosan el fogja fogadni a döntésed. -nézett rám biztatóan Daniela.

-Oké. -Szóltam. Majd az ajtóhoz sétáltam és , mint az előbb kinyitottam. 

A folyósora léptem ahol épp anya sétált kezében egy nagy kosár ruhával. Amint meglátott a ruhák a földön landoltak és felém igyekezett! 

Amikor elém ért szorosan át ölelt, és a fülembe suttogót. 

-Én mindig támogatlak bármilyen döntést is hozol és a papa is. 

-Köszönöm! -mondtam majd bementünk a szobába, ami immáron fényben úszott, a függönyök elhúzva az ablakok kinyitva. 

-Jó titeket újra együtt látni. -mosolygót ránk Daniela.

-Köszönjük. -mosolyogtam rá.

-Te mosolyogsz! -nevetett Lily.

-Na akkor jössz vásárolni?! Sőt nincs is olyan hogy jössz-e ez kötelező! -unszolta tovább a vásárlás témát Lily.

-Na jó megyek! De így jövök ahogy vagyok! 

-Na jó elfogadva, de csak azért mert jössz! -nevetett Lily.

-Lent megvárunk. -mondta Dana majd kiléptek Lilyvel a szobából. 

-Jót fog tenni egy kis kimozdulás. -mosolyogót rám anyu.

-Igen biztosan, és köszönöm. 

-Igazán nincsen mit. Szeretlek és a lányom vagy. Ha nem is értek veled egyet támogatlak ez a dolgom! -mosolygót rám. 

-Anyu bekapcsolnád a telefonom én addig össze pakolok a táskámba! -szóltam neki. 

Megkerestem addig a kedvenc táskám amibe bepakoltam a cuccaim, meg egy üveg vizet. 

Fújtam magamra egy kis parfümöt, feltettem egy órát a csuklómra a kezembe vettem az egyik napszemüvegemet, és kiléptem a szobámba. 

-Van pár nem fogadott hívásod! -nevetett anya.

-Oh. Ja anyu betudnál jelenteni a  nőgyógyászhoz? -néztem rá.

-Persze! Szívesen. 

-Köszi. -mosolyogtam rá, a kezembe nyomta a telefont, majd adtam neki egy puszit és kilépett a szobából. Én még maradtam és megnéztem a hívásokat. A legtöbb Lilytől, Daniellától és Collintól volt. Viszont volt egy ami csak a számot írta ki az pedig nem magyar szám volt. Vajon ki lehet az?! Talán.. Na nem.. Talán Ő?! 

Felhívtam a számot. Nem bírtam ezt a kételkedést, szinte egyből felvették és beleszóltak. 

-Sebastian Vettel. -Istenem! Ez Ő. De hát miért?! Miért keresett?!  Nem értettem a  dolgot. Vajon miért!? Egyszer csak sírni kezdtem és a könnyeim patakokban folytak. Bele szipogtam a telefonba. 

-Nikola te vagy az...?! -kérdezte. Honnan?! Honnan tudta hogy én vagyok az..?! Gyorsan letettem a telefont. A könnyeimet letöröltem és leindultam a lányokhoz. Lent a hallban már vártak a lányok. 

-Na mehetünk?! -kérdezte Lily.

-Igen indulás. -nevettem. 

-Okékaaa! -szórakozott tovább. 

-Olyan vagy mint egy nagy gyerek! -mosolyogtam rá.

-Tudom! 

Beszálltunk a kocsiba ami Danieláé volt és Lily kikérte magának, hogy ő ül hátra. Mivel én állapotos vagyok és el kell, hogy férjek kényelmesen. 

-Na és hová megyünk vásárolni?! -kérdeztem.

-Én az Andrássy útra gondoltam vagy a Váczi útra. -mosolygót. 

-Na ne! Én oda nem megyek ilyen ruhában! -tiltakoztam. -A plázába oké de oda nem! Még a végén kinéznek.

-Oké. Legyen. De meg kell hogy ígérd hogy legközelebb oda megyünk. -nézett rám kiskutya szemekkel Lily. 

-Megígérem. - mosolyogtam. 

Hamar oda értünk a plázába. Majd bevettük Lily kedvenc boltjait. Lily rengeteget vásárolt és Daniela is vett jó pár ruhát. Nekem "csak" 4 szatyrom volt, és mivel hamar elfáradtam beültünk egy étterembe.  

-Na és mi lesz ezután veled és a sulival? -kérdezte Daniela.

-Hát arra gondoltam hogy előbb befejezem a szemesztert. Mondjuk egy hónap múlva, csak mégis feltűnő lenne hogy csak én egyedül és nem akarok a pletykák árnyékában lenni. 

-Majd én segítek mármint majd együtt letesszük előbb a diplomát. Ha mit szólsz?! 

-Az remek lenne. Annyira köszönöm Lily. -öleltem át szorosan. Nem hiába Lily a legjobb barátnőm. 

Még sokat csacsogtunk és nevettünk, mikor megláttuk bejönni Collint, aki egyből oda jött hozzánk!

-Collin- álltam fel és átöleltem.

-Szia Nikola. Hogy vagy?! -kérdezte mosolyogva. 

-Jól köszönöm. 

-Csatlakozol?! -kérdezte Daniela. 

-Igen köszi. 

Rendeltünk magunknak és megebédeltünk majd még beszélgettünk egy kicsit és arra jutottunk, hogy haza megyünk. Elég volt mára a vásárlásból. Meghívtam Collint magunkhoz. 

Aki elfogadta így elindultunk haza a nyomunkban Collinnal. 

Amikor haza értünk és kiszálltam a kocsiból kicsit megszédültem, ha nincs ott mellettem Collin tuti fel nyalom a földet az pedig nem lett volna szerencsés. 

-Nikola jól vagy? -jött ki anya.

-Hát persze ha nincs itt Collin tuti felnyalom a földet. -nevettem. 

-Collin?! -kérdezte. 

-Ö ja igen. Anya ő itt Collin Martinez. Col ő itt Violet Deutsch az édesanyám. 

-Örvendek asszonyom. -mosolygót Col.

-Ugyan nem vagyok olyan öreg. Tegeződjünk. -nevetett anya.

Bementünk a házba és leültünk a kanapéra. Anya hozott frissítőket majd beszélgetni kezdtünk. 

-Na és milyen felmenőkkel rendelkezel Collin? 

-Magyar - Amerikaival. 

-Oh szóval innen a tökéletes beszéded. -mosolyodott el anya.

-Igen. 

-Na és hol nőttél fel?! 

-Igazából Prágában. Mivel a szüleim ötéves koromban elváltak. Anya ott hagyta apámat és az Upper East Side-ot. Londonba költözött ahol megismerte a nevelő apámat, majd két év múlva hozzá ment és azóta is boldogok együtt, van két féltestvérem. 

-Oh sajnálom a szüleid válását, de legalább édesanyád megtalálta a boldogságot.

-Igen. Szerencsére. 

-Na és az édesapáddal szoktál találkozni?! 

-Jaj anya ne légy kíváncsi. Sajnálom Collin de anyám ilyen. 

-Semmi baj Nikola. Szívesen mesélek.-mosolygót.

-Mivel a Columbiára jártam egyetemre amit tavaly fejeztem be, így apámnál laktam hétvégeként. Emelet  amíg kicsi voltam a Hálaadást és a nyári szünetet is apámnál töltöttem, és év közben is sokszor láttam.

-Milyen szerencsés, hogy így kijöttek a szüleid.

-Igen az Violet. 

-Jaj már ennyi az idő. -nézett az órájára anyám.

-Mennem kell ma lesz gyűlés az iskolában. Ja és Nikola a nőgyógyász holnap vár. 

-Köszi anyu. Ja és kérlek tudnál beszélni az igazgatóval, előbb szeretnénk le tenni a diplomát Lilyvel. 

-Hát persze. 

-köszönöm. -álltam fel és átöleltem anyát.  Ő pedig felsétált az emeletre. Percekkel később jött le át öltözve. Rémekül nézett ki nagyon csinos volt...

Másfél hónappal később********

"Ballagási"  ruha.

Így történt meg az hogy előbb diplomáztunk le és így vagyunk most nálunk. Mivel nem akartam nagy diploma partit. Ezért csak Daniela, Collin és Lily szülei vannak itt. 

A hasam már látszódik. Lily szülei is tudják hogy babát várok, de semmi furcsa arc meg ilyenek. 

-Gratulálok Nikola. -jött oda hozzám Abigél, Lily édesanyja. 

-Köszönöm Abi. 

-Én is gratulálok Nik. -ölelt meg Ákos, Lily édesapja. 

Lily szülei gazdagok, az apja Ákos egy üzlet láncolt vezet, amelynek van itthon két cége és Ausztriában is. Az anyja Abigél modell volt illetve szépségkirálynő. 

-Na mizu?! -jött oda Col mosolyogva és átölelt. 

-Jaj semmi. -nevettem. -Kikészülök a gratulálástól. Ha még egyet hallok sikítok. -nevettem tovább..

-Akkor gyere menjünk le a tóhoz. -javasolta. 

-Oké menjünk. -elindultunk  le a tóhoz. Alig lehetett hallani a teraszról jövő beszélgetést. 

Kész mennyország  volt ott lenni. 

-Na és hogy vagy a baba?! 

-Kösz jól vagyunk. -mondtam kissé szomorkásan.

-Hé Nik mi a baj?! -kérdezte.

-Tudod ma voltam harmadszorra orvosnál és..

-Hiányzik? -kérdezte.

-Nos igen. 

-Még mindig szereted Őt nem igaz?! 

-Igen szeretem. 

-Sajnálom.

-Hát én is. -mosolyogtam el. -Hé tudod mit csinálom mikor hiányzik vagy szomorú vagyok?! -néztem rá. 

-Na mit? 

-Meg van a száma. Tudod másfél hónapja mikor napok múltán bekapcsoltam a telefonomat voltak nem fogadott hívásaim köztük egy számmal amit felhívtam, és ő volt az. Azóta sokszor felhívom. Ő rá jött már az első hívásomnál hogy én vagyok, bőgtem is. 

-Na és most felhívod?! -nézett rám.

-Ezt hogy érted?! 

-Hiányzik nem?! Hát akkor meg. Magyarázattal tartózik nem de?! 

-De. -egyeztem bele, és tárcsázni kezdtem. Szinte egyből fel vette a telefont. 

-Nikola te vagy az?! -szólt bele. -Nikola kérlek.. Szólalj meg.

-Én.. Én vagyok az. Magyarázattal tartozol tértem a  lényegre.

-Tudom és sajnálom. 

-Beszélj. 

-Amikor távoztál a lakosztályból és össze futottál Hannahval azért jött oda hogy elmondja beteg. Halálos beteg. -kezdte el.. 

-Hogy mi?! 

-Hannah rákos, nem járt szűrő vizsgálaton rég és amikor elment késő volt. Talán ha előbb ment volna el akkor nem lett volna ez. Most is kórházban van, és nincs remény. Meg fog halni. Kitudja mennyi ideje van hátra. Ezért maradtam vele. Nem azért mert szerettem. Azért hogy támogassam. Muszáj  mellette lennem. Szüksége van rám érted Nikola, neked viszont.. -nem hagytam hogy befejezze. 

-Nekem is szükségem lenne rád! Te idióta! -azonnal lecsaptam a telefont. 

-Te hallottad ezt?! -néztem Colra.

-Igen. 

-Hogy nekem nincs rá szükségem?! 

-Nem tudja ezért mondta. 

-Tudom.. De akkor is. Talán.. Én már majdnem elmondtam neki! 

-Azért nem mondtad nem de?! Mert azt mondta majdnem, hogy.. -nem fejezte gondolom azért nem mert tudta hogy fáj nekem. 

-Igen azért. De most menjünk vissza. -halványan rámosolyogtam. Majd segített felállni a földről, és vissza sétáltunk a teraszra. Ekkor már Lily szülei nem voltak ott.

-Hol voltatok?! -kérdezte anya.

-A tónál. Beszélgettünk és telefonáltam.

-Áh értem. Kivel beszéltél?! -Úgy tettem mintha meg sem halottam volna.

-Hol vannak a szüleid Lily?

-Elmentek. Üzleti vacsorára kell menniük. -mosolygót.

-Értem. 

-De puszilnak titeket. -célzott itt a babára.

-Én is őket. 

-Kivel beszéltél Nikola? -tette fel anya újra a kérdést.

-Muszáj állandóan kíváncsiskodni?! Miért kell mindig mindent tudnod?! -borultam ki. -De ha ennyire tudni akarod a gyerekem apjával! 

-Mi!? És Collin.. Collin ott volt. Collin tudja ki a gyerek apja? -nézett rám anyám.

-Igen tudja. 

-Akkor.. Lily Daniela -nézett anyám rájuk- Ti is tudjátok nem de?! 

-Igen. -bólogattak. 

-Ők mind tudják! De mi a saját szüleid miért nem tudhatjuk ha..?! Mégis ki ez a nagyokos fiú aki teherbe ejtett és ennyire véded?! -anya szinte hiszti rohamot kapott. 

-Nem mondom meg! Mondtam már! 

Azonnal elviharzottam Danaval, Lilyvel és Collinnal a nyomomban. Felsiettem a szobámba. Majd leültem az ágyra. Lily és Dana mellém ült Collin pedig elém állt. 

-Mit mondott?! -kérdezte Lily. 

-Hannah rákos. Súlyos beteg. Meg fog halni. Ezért maradt vele. 

-Sajnálom. -mondta Daniela. 

-Most mi lesz?! -kérdezte Col.

-Nem tudom.. De Novemberben úgyis találkozunk. -mondtam.

-Tényleg. De nyugi mi is megyünk! -nevetett Lily. -Majd megvédünk. 

-Szuper. -szóltam. 

-Mi lesz Novemberben?! -kérdezte Collin.

-Megyünk Brazíliába. Apa hivatalos Martinhoz pont mint tavaly. Ez egy Forma 1-el összekötött nyaralás lesz, és Lily meg Dana is jön Lilynek nyaralás fotózás lesz. -mosolyogtam.

-Én is megyek! -szólt Col.- Majd én segítek neked. 

-Nem Collin nem kérhetem ezt.

-Szívesen megyek. Brazília szép hely, és a Forma 1-et is szerettem. 

-Oké. Akkor hajrá. -nevettem. 

Tudtam, hogy nem lesz könnyű látni Sebastiant. Főként azért is, mert fájt az amit mondott. 

De túl kell, hogy tegyem magam. Meg kell hogy tegyem. 

És meg is fogom tenni! 

Túl teszem magam és emelt fővel fogok Sebastian elé állni Brazíliában. 

Sebastian Vettel: 

El sem hiszem felhívott és beszélt velem. Nikola beszélt velem. 

De olyan csúnyán tette le. Ezt miért tette?! 

Mire volt jó ez neki?! 

Talán megbántottam?! Van amit nem tudok?! 

Jaj Nikola ha tudnád mennyire szeretlek és hogy mennyire sajnálom azt amit tettem.. 

5. Fejezet Én létezem!

Na sziasztok! Meghoztam az új fejezettet! Mint ígértem bepótoltam a lemaradásomat! :) 
Remélem ez a fejezet is tetszik és kapok komit. :) 
Puszii nektek!! 

***Másfél hónappal ezelőtt.. ***




Remekül mulattunk a lányokkal. Sokat nevettünk és vásároltunk. 
Az itt tartózkodásomból nem két hét lett, hanem három. 
Lilyt is felkérték még két reklám leforgatására és egy újabb fotózás is jött. Plusz itt akartunk maradni míg egy kicsit kikapcsolódni. 
A tizenötödik napomat töltöttem itt. Épp reggeliztem. Sajnos egyedül. 
Lily és Dana már hajnalok hajnalán távoztak. Ma forgatják az utolsó reklámot. 
Mondták is hogy korán el mennek és valószínűleg késő estig bent is lesznek. 
Azaz ma egyedül töltöm a napom. 
Nem is terveztem mára semmi különleges dolgot. 
Egy kis Tévézgetés, pihenés.. 


Tojás rántotta és narancslé fogadott, a házvezető hölgy készít minden reggel valami finomságot. 
Egy 45-50 év körüli asszony aki kedves és figyelmes. 
Örül neki hogy még maradtunk mert így őt is tovább fizetik. 


Mivel szeretem a tojás rántottát nem értettem a reakciómat mikor beértem a konyhába. 
Egyszerűen rosszul lettem az illatától is. Nem tudtam ezt mire vélni. 
Leültem a székre és belekortyoltam a narancslevembe. 
Andelina épp a mosogatást fejezte be. Andelinának hívják a házvezető hölgyet de én csak Linának szoktam szólítani. Mondhatni össze barátkoztam vele hiszen annyit vagyok ebben a házban. 


Miután eleget ittam a villámhoz nyúltam és enni kezdtem a rántottát. Nem ehettem sokat épp hogy pár falatott. Amikor is hányingerem lett és irtó rosszul lettem. 
Éreztem hogy a rántotta vissza jön. Azonnal a lenti mosdóba szaladtam, majd kiadtam magamból az ételt. Egyáltalán nem volt jó érzés.. 
Lina egyből utánam rohant, és az állapotom felől érdeklődött. 


-Nikola ugye jól vagy?! -nézett rám kedvesen. 
-Hát persze. Csak valahogy nem is értem miért hánytam ki. - Nem értettem ezt az egész dolgot. - Tudod amikor jöttem be a konyhába már az illatától is rosszul lettem. Nem értem. 
-Készítek neked egy kamilla teát. Addig te csak ülj le szépen a konyhába. Lenne hozzád egy kérdésem. -Szépen vissza mentünk a konyhába. Bár Lina el nem engedett. Állítólag olyan fal fehér voltam hogy rám nézni is rossz volt. Leültetett a székre és neki is állt lefőzni a teát.
-Lina kérlek ne fáradj jól vagyok. -próbáltam leállítani. Nem olyan nagy dolog ami velem történt. Biztos csak a tojás volt rossz. Így elő is álltam vele. -Lina lehet hogy csak a tojás volt rossz és gyomor rontásom lett. -mosolyogtam rá. 
-Az lehetetlen! -ellenkezett továbbra is. -Ugyan abból a pakkból volt való amelyből Daniela és Lily is evett. Nekik pedig semmi bajuk nem lett. Most pedig szeretnék kérdezni egy eléggé személyes dolgot hogy ha nem haragszol. -nézett rám elégé komoly tekintettel. 
-Oké. Mond csak. -egyeztem bele. Hiszen vagy válaszolók vagy nem, úgyis csak ez a két választás lehetséges. 
-Nem lehet.. Szóval mikor volt meg utoljára a menzeszed?! -Azta hát erre tényleg nem számítottam, viszont minden más egyébre igen. 
-Hú.. Hát azt hiszem. Múlt hónap elején. 
-Aha. Gondolom azóta voltál férfival. Ami azt jelenti hogy késik nem de?! Nem gondoltál arra hogy terhes vagy? Volt már rosszul léted ezelőtt?! -kérdezősködött. Annyi kérdést tett fel egyszerre. A legrosszabb az volt hogy mindnek volt értelme! Az egésznek amit állít van értelme! 
-A kurva életbe! -csak ennyit mondtam és ezt is magyarul. Így gondolom sokat nem érthetett belőle szegény Lina. 
-Mi az? -nézett rám értetlenül.
-Semmi Lina.Azon kívül hogy valószínűleg igazad van. Az egész két napja kezdődött. Azaz vasárnap, amikor kimenőt kaptál Lilytől, meghívtuk Collint vendégségbe. Jól szórakoztunk aztán éhesek lettünk mire Collin felajánlotta hogy elkészíti a nagymamája amerikai palacsinta receptét. Nem voltam semmi bajom egészen addig amíg el nem kezdte sütni a palacsintákat. Annyira rosszul lettem hogy ki kellett mennem. Enni sem ettem belőle. Annyira sajnáltam Colt, hogy megbántom. Bár ő olyan kedves hogy megértette, és nekem akart jót. 
-Szóval már három napja ez megy? 
-Pontosan Lina. 
-Én nem akarok vészjósló lenni.. -kezdte majd oda hozta nekem a teát. - Ezt itt most idd meg. -adta át a csészét. 
-Köszönöm Lina. De azt hiszem jobb lesz ha vissza fekszem piheni. -mondtam két kortyolás között. 
-Rendben. -egyezett bele. Felálltam az asztaltól kezemben a csészével de ez csak újabb baklövés volt. Amint felálltam úgy szédültem meg. A csésze a kezemből kiesett és a földön landolt velem együtt, az utolsó emlékem az ahogyan a csésze földet ér és szét törik, majd Lina hangja ahogyan a nevemet kiálltja. 


Nem tudom meddig nem lehettem magamnál. Csak azt hogy amikor felébredtem az ágyamban feküdtem betakarva és Lina állt mellettem. 
Amint meglátta hogy a szemeim nyitva vannak megszólított. 
-Nikola jól vagy? -kérdezte aggódva. 
-Hát persze. De mi történt?! -néztem rá. 
-Elájultál a konyhában, épp fel akartál menni a szobádba. Tíz percig nem voltál magadnál. Már hívtam az orvost. És hát.. -itt nem beszélt tovább.
-Mi az Lina? 
-Értesítettem Danielát is. Aki azonnal szólt Lilynek és már úton vannak haza felé.
-Mi de mi lesz így a reklámmal?! -kérdeztem.  
-Elnapolják. Lilynek te sokkal fontosabb vagy mint az a reklám. 
-Rendben. -mondtam végül. Tudtam hogy igaza van. De annyi sajnálom hogy miattam kell elnapolni hiszen nincs semmi komoly bajom.. Hiszen még az sem biztos hogy.. Féltem kimondani azt a szót. Tartottam tőle. Mi van ha igaz?! Mégis mit kellene akkor tennem?! Hiszen.. 


Gondolkodni sem volt időm tovább. Nyílt az ajtó és Daniela jött be mögötte gondolom az orvos, majd Lily és.. Collin?! 
-Jól vagy Nikola? -tette fel a kérdést Daniela. 
-Igen.Azt hiszem. 
-Helló kisasszony. -nyújtott kezet az orvos. -Dr. Philip Brandt vagyok. 
-Helló. Nikola Deutsch. -ráztam vele kezet. 
-Akkor én most megvizsgálnám, de kérem hogy a többiek a folyóson várakozzanak. -nézett maga mögé. Ők pedig kimentek. 
-Nos akkor had kérdezem meg Ms. Deutsch mi is történt pontosan?! 
-Hát.. -kezdtem bele. Elmondtam hogy két napja rosszulléteim vannak hogy elájultam és a mondottak alapján tíz percig nem voltam magamnál, és amikor felkeltem itt találtam magam. 
Megvizsgált és írt is valamit. 
-Meg is volnánk Ms. Deutsch. Azt ajánlom ha haza megy keressen fel egy nőgyógyászt. -mosolygót rám. -Ugyanis gratulálok ön kisbabát vár, édesanya lesz. 


Nem akartam hinni a fülemnek. Alig tudtam feldolgozni azt amit mondott. A kezembe nyomott egy papírt. Majd távozott. Lina kikésérte az orvost a többiek pedig azonnal bejöttek. 
Daniela és Lily az ágyamra ültek míg Collin állt. 
-Na mi az? Mi történt?  -kezdte a kérdezősködést  Lily. 
-Linának igaza volt.. -nyögtem ki nagy nehezen. 
-Miről beszélsz? -vette át a szót Dana.  
Azért volt jó hogy mind beszéltük a magyar nyelvet beleértve Collint is mert tudtunk magyarul beszélgetni. 
Még mindig nem válaszoltam. csak néztem magam elé, talán percekig.. 
Aztán kopogtak az ajtón és Lina nyitott be. 
-Hogy vagy Nikola? -kérdezte meg. 
-Igazad volt. -mondtam rá nézve. 
-Édes istenem Nikola. De hát ez.. Most jó vagy sem?! 
-Mi folyik itt? -csattant fel Lily. -Mond már el.. 
-Lina kérlek.. 
-Biztos? 
-Igen.. 
-Nikola állapotos. 
-Hogy mi van? -kapcsolt egyből Dana. Nos igen ő mindig előbb kapcsolt mint akárki más és nem fagy le. Lily csak nézett maga elé Collinnal együtt.  -Ez igaz? 
-Igen Dana az. 
-De ki az ap... -nem fejezte be. -Uram isten! -Szóval leesett neki. 
-Na ne.. -szólalt meg Lily is. 
-Akkor én most megyek és nekilátok az ebédnek. Nikola kérsz valamit? 
-Nem Lina köszönöm. - Lina távozott a szobából. 
-Te terhes vagy? -szólalt meg Collin is. 
-Igen. 
-De.. De nem azt mondtad hogy nem jársz senkivel?
-Collin ahhoz hogy gyereked legyen mióta kell járás? -nézett rá Lily. 
-Oké tudom na de. Legalább tudod ki az apja? 
-Collin nem kurva vagyok! Persze hogy tudom, és épp ez a baj! Hogy Ő az apja, és Ő neki.. Istenem. Ez hogy lehet?! Egyszer feküdtünk le és.. 
-Túlzottan is passzoltok. -nevetett Daniela. -Mármint tudom nem vicces de láthatod! 
-Igen látom! Érzem! -csattantam fel.
-Valaki nekem is mondana valamit?! -nézett a szemembe Col. 
-Elmondok mindent! De meg kell hogy ígérd hogy nem szólsz a sajtónak! Nem tudhatja meg senki hogy ki az apa. 
-Vagyis valami híresség?! 
-Pontosan. Emlékszel három hete Valenciából tartottam haza. Elégé szomorú voltam és feldúlt. Mint később meséltem a Forma 1-en voltam a szüleimmel. Hiszen apám és Martin régóta a legjobb barátok. Csak hogy azon a hétvégén nem úgy alakultak a dogok. Én megismertem Sebastian Vettelt, akit 17éves kórom óta vagy előbb csodálok és istenítek.. Számomra Ő volt a férfi ideáll.
Aztán vonzódni kezdtünk egymáshoz. Csütörtökön lefényképeztek minket csókolózva. Pénteken az újságok erről cikkeztek, majd amikor ő azt mondta, hogy nem érdekli annyit mondtam kb.. hogy oké. Pénteken este lefeküdtünk. Szombaton amikor bementem a pályára megláttam Hannahval. A barátnőjével, mérges lettem és eljöttem! Azóta nem láttam. Mivel csak vele voltam egy ideje csakis ő lehet az apa, és az orvos szerint is stimmel az hogy 3-4 hetes terhes lehetek. 
-Vagyis Sebastian Vettel forma 1-es pilóta a gyerek apja?! -nézett rám kidülledt szemekkel.
-Igen Ő. 
-Azta.. Ez durva, és igen csak.. Nem tudok rá mit mondani. 
-Én se! -emelte fel egyszerre a kezét Dana és Lily.
-Köszi lányok. Legalább tudom hogy számíthatók rátok. -nevettem. 
-Végre mosolyogsz -nézett rám mosolyogva Collin. 
-Na igen. -lökdöstek a lányok. 
-Mihez fogsz kezdeni? -tette fel az újabb kérdést Col. 
-Nem tudom. Haza fogok menni az biztos. Felkeresek egy nőgyógyászt és megtartom a babát. Akármit is szólnak a szüleim. Mindig is  az abortusz ellen voltam. Én akarom ezt a babát. -néztem a hasamra. 
-Mi melletted leszünk csak hogy tud. -szólt Dana. 
-Köszönöm. 
-Mi most megyünk. Beszélgess csak Collinnal. Tudod mit gyorsan leforgatom még ma azt a reklámot és egy holnap délutáni gépre foglalok helyet és utazunk haza. Na mit szólsz?! 
-Rendben köszönöm. Az jó lenne. 
-Hé lányok! Foglalnátok nekem is helyet?! 
-Hát persze Col. Sziasztok. 


A lányok távoztak. Mi pedig ketten maradtunk. Collin leült mellém az ágyra és megfogta a kezemet. 
-Nik. Ugye tudod hogy rám bármiben számíthatsz?! -nézett a szemeibe. 
-Igen tudom és köszönöm. -közelebb hajoltam hozzá és átöleltem.


Másnap***


Már nagy készülődésben voltunk. Hamarosan utazunk haza. Lily és Dana ma számolnak fel a házzal a kocsikkal és munkával. Délután megy csak a gépünk, de Collin már itt van. 
Örül neki hogy végre haza mehet Magyaroszágra. Egy éve nem volt otthon. 
Elmondta, hogy a  Rózsa Dombon van egy lakása.


Órák múltán: 


A repülőn ülünk. Lily és Dana egymás mellett én pedig Col mellett ölük. Biztos a lányok akarták így. Bár felesleges a próbálkozásuk. Col tudja hogy terhes vagyok, és amúgy is nekem ő olyan mit egy barát. 
Annyira félek. Vajon a szüleim mit szólnak majd hozzá?! Hogy fogadják a terhességem?! 




Végre leszállt a gépünk a reptéren. Ahonnan taxival megyünk tovább. 
Collin és Daniela együtt mennek, hiszen Daniela is a Rózsa Dombon lakik.
Én Lilyvel megyek, mivel pár utcányira laknak tőlünk. 


Elbucsuzdtunk Daniellától és Coltól akinek megadtam a lakcímemet. Majd beszálltunk a taxiba és elindultunk. Lily felajánlotta hogy haza jön velem. De nem szerettem volna. Egyedül kell elmondanom. Ezt egyedül kell  megtennem. 


Hamarosan haza érek. Épp most álltunk meg Lilyék házánál. 
Kiszálltunk és elbúcsúztam Lilytől aki sok szerencsét kívánt majd elnyelte a sötétség ahogy belépett a kapun. Én pedig tovább indultam. Tudta hogy már csak percek vannak hátra.. 


Amint megérkeztünk kifizettem a taxit, és befelé sétáltam. 
A kulcsaimmal kinyitottam a bejárati ajtót majd beléptem a hatalmas halba. 
Épp anya sétált lefelé a lépcsőn egy könyvvel a kezében. Amint meglátott a könyv a lépcsőn landolt, anya pedig örült tempóban haladt felém. 


-Nikola! -amint oda ért elé szorosan átölelt. 
-Szia anya. -köszöntöttem. 
-Azt mondta Jenson hogy haza utaztál. De te nem voltál itthon. A telefonod pedig nem vetetted fel. Annyira izgultunk érted! Aztán Jessica megmutatta azt a képet az újságban. Nikola ugye jól vagy?! Hol voltál?! 
-Jajj anya! Annyira sajnálom, de el kellett hogy menjek. Prágában voltam Lilynél és Dananál. 
-Annyira örülök neki hogy jól vagy és hogy végre haza jöttél. 
-Én is anya. De beszélnünk kell! 
-Jézusom ugye nincs semmi bajod?! 
-Nem nincs. Legalább is nem úgy. Apa hol van?! 
-A dolgozó szobájában. 
-Akkor mennyünk be hozzá és beszéljünk vele! 
-Rendben.Ahogy szeretnéd Nikola. 


Anyával az oldalamon besétáltunk a papához. Amint meglátott fel állt az asztala mögül és oda sétált hozzám majd ő is szorosan át ölelt. 
-Nikola! De örülök neked. 
-Én is papa. De beszélnünk kell. Üljetek le kérlek. -Úgy tettek ahogy kértem és helyet foglaltak. 
-Mond csak kicsim. -szólt anya biztatóan. 
-Én. Hol is kezdjem?! Na jó. Kezdem az elején. Azért jöttem el mert, hát igazából mindegy. Semmi bajom nincs. Lilyéknél voltam Prágába és jól mulatunk. Aztán az egész négy napja kezdődött. Rosszul léteim voltak tegnap a reggelimet kihánytam, és el is ájultam. Orvost hívtak hozzám aki.. Szóval. Megállapította hogy állapotos vagyok. Nos ennyi. 


A szüleim megszólalni sem tudtak. Gondolom elégé meglepte őket a hír. 
Egymásra néztek és .. Nem tudom. Nem tudtam semmit sem leolvasni az arcukról és nem is szólaltak meg. 
-Mondanátok valamit?! -néztem rájuk. 
-Mi az hogy terhes vagy? -nézett rám apám.
-Ezt meg hogy érted?! 
-Apád arra gondolt, hogy hogyan lehetséges hogy teherbe estél nem védekeztetek?! Egyáltalán ki az apja?! 
-Mi.. Nem nem védekeztünk és egyetlen egy éjszaka volt viszont nem mondhatom el hogy ki az apja. Higgyétek el nagyon sajnálom! De nem tehetem! 
-Mi az hogy nem tehetted Nikola? -dühöngőt apám. 
-Nem tehetem! -emeltem fel a hangot. -Sajnálom de nem mondhatom el! 


Kirohantam a szobából, egyenesen fel az emeletre a szobámba a saját birodalmamba. 
A szobám valahol a régi énemet és ezzel a bennem élő lányt tükrözte aki imádja a rózsaszínt és valahol belül még mindig egy kislány. 
Bezártam magam után az ajtót és nem akartam senkit sem látni. 
Egyedül akartam lenni és nem akartam senkivel sem beszélni, így a telefonomat továbbra sem kapcsoltam be. 
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. 
Felvettem egy pizsamát és lefeküdtem az ágyamba, aludni akartam és felejteni és csakis a kicsire koncentrálni. Gondolkodtam és közben a hasamat simogattam. 






********Napjainkban (Másfél hónappal később)*********


Furcsa volt visszagondolni arra ami másfél hónappal ezelőtt történt. 
Akkor nagyon rosszul éreztem magam. Nem beszélni napokig senkivel. 
Aztán egyszer csak megtört a jég! 
Rájöttem hogy nem tehetem ezt. Erősnek kell lennem!
Elő kell vennem azt az énemet akit eldobtam magamtól pár éve.
Újra annak a lánynak kell lennem.
Önzőnek és manipulatívnak- ha kell. 
Tudniuk kell hogy itt vagyok. 
Választhatsz létezni vagy nem létezni. ÉS ÉN LÉTEZEM.


A szüleim azóta úgy tudják hogy Collin a baba apja. Arra pedig hogy nem akartam elmondani ki az apa választ nem kaptak azóta se. Col és én persze nem feküdtünk le, sőt még csak nem is csókolóztunk. 


Nehéz Ő nélküle. Én szeretném ha ismerné a gyermekét de.. Mégis mit tegyek?! Álljak elé.
Hé szia! Terhes vagyok és gyereked lesz! Nem akarod elhagyni Hannah Pratert?! 
Na ezt azért mégsem tehetem! 
Istenem adj erőt! Kérlek! Segíts nekem! Nekünk.. 

4. Fejezet Apám tuti beájulna!

Sziasztok! Ezer bocs a késésemért! De végre itt a fejezet. Egy kis csavarral. Amit már nagyon vártam hogy beletehessek! És végre itt van! Eljött az idő. Egy kicsit ugrunk a fejezet vége felé az időben! Remélem nem gond és tetszeni fog! És kapok kritikát is. :) 
Sok sok Puszancs nektek. Mercíí. 



Csodák csodájára oda találtam a címre amit Dana adott meg, és ráadásul elég gyorsan is. 
A hatalmas kapuhoz hajtottam ahol becsengettem. 
-Jó napot! Be van jelentkezve? -kérdezte egy férfi hang.
-Helló.Nikola Deutsch vagyok.Már várnak. 
Erre válasz nem jött csak a kapu nyílt ki, én pedig behajtottam. 
A ház gyönyörű volt és hatalmas.Nekem egyből elnyerte a tetszésemet, a külváros területén helyezkedett el.A cég bérli Lilynek akiknél most épp dolgozik. Lily az egyik legtöbbet kereset modell Európában. Sőt már Amerikában is fotózták egyszer-kétszer. Sikeres és szereti a munkáját, emelet remekül csinálja. 

Ahogy leparkoltam már nyílt is az ajtó bejárata és Dana rohant oda hozzám majd szorosan át ölelt.
-Alig bírtam ki várni hogy mikor érsz ide! -mosolygót rám.
-Én is örülök hogy láthatlak Daniela! 
-Tudod hogy utálom hogy ha valaki Danielának hív- lökött oldalba.
-Persze ezért mondtam- nevettem.
-Kösz, na de gyere menjünk be! -A kézi poggyászomat a kezébe vette és beinvitált abba a nagy házba.


-Tudod Lily még a fotózáson van, nekem meg szabad délutánom van. 
-Aha értem. És Lily mikor jön meg? -érdeklődtem legjobb barátnőmről.
-Fogalmam sincs. Van amikor hajnalok hajnalán ér haza, mert elhúzódik a fotózás vagy épp a reklámok forgatása. Van amikor meg elég hamar  a ha-maron az este kilenc - tízet értem. -mosolygót rám. 
-Szuper! 
-Na igen.De ez a munkája. Most pedig mit kérsz?! 
-Hát egy hideg limonádé jól esne. 
-Oké. Akkor menjünk a konyhába majd felviszi a csomagjaidat a bejáró nő. 


Átsétáltunk az elégé nagy konyhába. Dana elővett egy kancsó limonádét és mindkettőnknek töltött. 
-Na de most mesélj Nikola Deutsch! -mosolyodott el. Én sóhajtottam egyet és elkezdtem mesélni neki az egészet ami velem történt Valenciában. Ő figyelmesen végig hallgatott, néhol kidülledt szemekkel bámult rám. Néha meg csak mosolygót. 
Én magam is ugyanezt gondoltam az egész történetről. 
Hiszen olyat tettem amit én magam sem szoktam. De kinek akartam hazudni?! Ő volt mindig is álmaim férfia az első pillanattól kezdve mikor megláttam.. 
4 éve láttam őt először. Akkor még szinte kisfiú volt, és a BMW csapatnál versenyzett.
Akkor láttam először, annyira édes volt már akkor is. 
Én csak rá mosolyogtam de persze akkor még én is másképp néztem ki. Hiszen 17éves voltam.
Te jó ég. Milyen más voltam! 

Mivel fáradt voltam az úttól és még mindig a történtek hatása alatt vagyok úgy döntöttem hogy lefekszem aludni, és nem várom meg most Lilyt. Holnap úgyis találkozom vele. 
Dana felkísért és bevezetett az egyik vendégszobába. 
Ami csodásan nézett ki. 


A csomagjaim már a szobában voltak. Így elővettem egy pizsit, egy papucsot és egy köntöst. 
A fürdőben letusoltam, és az egyéb teendőimet is elvégeztem.
Majd felöltöztem és befeküdtem az ágyba aludni.  



Szerencsémre hamar elaludtam. Nem lett volna sok kedvem sem gondolkodni, sem Sebastianra gondolni. Még mindig fájt, hiszen nagyon megbántott. Nem tudom miért érdemeltem ki azt amit tett! 


Másnap reggel amikor felkeltem végre kipihentnek éreztem magamat. 
Alig vártam hogy végre lássam Lilyt. 
Amikor felkeltem boldog mosoly húzódott az arcomra. 
Felkeltem és leindultam a lépcsőn, hangokat halottam a konyha felől így arra indultam.
Amint beléptem megláttam Lilyt a konyha pultnál állni. 
Oda futottam hozzá és szorosan át öleltem. 


-Nikola!? -nézett rám csodálkozva. -Istenem Nik! Mit keresel te itt?! -mosolyogót rám. 
-Meglepetés! -mosolyogtam rá. 
-Jajj de örülök neked. 
-Én is örülök hogy itt lehetek.
-De tényleg neked nem a kis pilótád mellett lenne a helyed?! -nézet rám mosolyogva. -Ajjaj! -gondoltam magamban. 
-Nem. Tudod.. Ez hosszú. Viszont ha ma eljössz. Jöttök vele- mutattam Danara is. -Akkor elmesélek neked mindent Lily! -nevettem. 
-Rendben úgyis végeztem pár nap múlva kezdődnek csak az újabb fotózások. 
-Remek. Akkor hajrá! Gyerünk készülni! 
-Oké! 


Ittam egy pohár tejet, majd vissza mentem az ideiglenes szobámba. 
Lekaptam magamról a ruháimat a fürdőben majd beálltam a zuhany alá. 
Lefürödtem és hajat mostam. 
Magamra csavartam egy törölközőt és a hajamra is, majd jól megdörzsöltem és elkezdtem megszárítani azt. 
Mivel Prágában hidegebb van, mint Valenciában volt ezért egy hosszú cső szárú farmert vettem fel a fehérneműm felé. Egy fehér - kék csíkos pólót kaptam magamra, egy kék magassarkút. Pár kiegészítőt is magamra kaptam. Egy fehér kardigánt vettem a pólót felé és egy kék táskát vettem magamhoz. A hajamat össze fogtam és a kezembe vettem az elmaradhatatlan napszemüveget, és le indultam. 
A halba érve szembe találtam magam Lilyvel és Danaval akik már rám vártak.


-Indulhatunk? -nézet rám mosolyogva Daniela.
-Persze. Persze. Nyomás. 
-Akkor hajrá. -nevetett Lily. 


Kimentünk az udvarra ahol egy fekete Jepp állt. 
Beszálltunk és elindultunk a városba. Mint később kiderült a Jepp jelenleg Lilyé. Az ügynökség fizeti neki. 

Hamar a Városba értünk és a legnevesebb üzleteket vettük célul. 
Bejártuk a Gucci, a D&G, a Channel, a Prada és a többi neves üzletet és egy hely sem volt ahonnan nem jöttünk volna ki szatyrokkal. 
A vásárlás közben Lily is megtudta a Valenciában történteket. Persze ő nem úgy fogta fel a helyzetet ahogyan én. 
Bár ő nem élte át azt amit én. Ő neki csak egy ártatlan kaland lett volna és nem szeretett volna belé. Mert ő nem szereti úgy ahogyan én már évek óta.. Ellentétben vele.
Lily volt hogy egy férfit ugródeszkának használt csak hogy elérhesse a célját. 
A családja nem mindig állt sajnos mellette. Persze ma már más a helyzet. De nem is Lily a lényeg... 


Úgy fél kettő körül térhettünk be egy étterembe. Ahol nagy meglepetésemre össze futottam Collinnal. Mi pedig csatlakoztunk hozzá az ebédhez. Rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk. 
Úgy vettem észre hogy Lily és Dana is megkedvelte Colt ahogyan ő is a lányokat. 
De ő mégis végig engem nézett. Meglepett voltam ám mégis mosolyogtam rá. 
Egészen biztos vagyok benne hogy van köztünk valami féle szikra, ám mégis Ő hozzá köt a szívem..


Két és fél hónappal később*****************


-Hé kicsim! -jött oda hozzám anya. -Remek vagy! Megszerezted a diplomádat. Én tudtam hogy sikerülni fog. Főként hogy előre hozottan tetted le. Persze Lilyvel együtt akinek szintén gratulálok. -mosolygót továbbra is anyám aki Lilyt is át ölelte. 
-Köszönöm Violet. -mosolygót Lily anyámra. 
-Szép volt kincsem. -ölelt át a papa is. 
-Köszi. De ideje indulnunk. 
-Igen igaz.  -Egyeztek bele és haza felé indultunk. Lily is át jön hozzánk, és Col is vár már minket, mert felhívott. 


Szerencsére nem volt dugó a városban. Bár eléggé meghökkentő lett volna ha délelőtt 11-órakor Budapesten dugó van. 
Otthon már a kapunk előtt várt Col a kocsija mellett állva. 

Nikoláék háza Budán. 

Apa kinyitotta kaput és beállt a házhoz, Colal a nyomunkban. 


Na igen. Lily nehezen tudja titkolni az igazat a szüleim előtt, de mivel a legjobb barátnője vagyok tartja magát. Csak Lily és Daniela tudják hogy mi is az igazság. 
Azt hogy nem Collin a gyermekem apja, hanem Sebastian Vettel. 
Persze Collin is tudja, de ajánlotta fel hogy felneveli a gyermekemet úgy mint a sajátját, ha szeretném.. és én.Belegyeztem. De csak is azért hogy a gyermekemnek legyen apja.Colt nagyon kedvelem és tetszik is. De azt hiszem számomra a szerelemet Sebastian jelenti. 
Igen lehet hogy hülye vagyok! De nem érdekel. Szeretem őt még mindig a mai napig. 


Sajnos Jessicával és Jensonnal azóta hogy leléptem vagy éppen megszöktem Valenciából nem beszéltem velük. Sajnos.. Bár ők úgysem fogadnák el azt amit teszek. Hiszen saját magamnak is nehéz valamelyest ezt el fogadnom! 
Sokszor gondolok rá hogy mi lenne ha.. Ha Sebastian tudná az igazat! Ha a szüleim tudnák! 
Ha a papám tudná hogy kitől vagyok valójában terhes! 
Anyám talán még elfogadná, de apám tuti beájulna! 

Sajnaa...

Sziasztok.
Sajna ma sem lesz új fejezet. :///
Nem tudtam megírni, és csak a fele van kész azt pedig nem akarom felrakni így. :( 

Sorry. :'(

Tudom hogy azt ígértem hogy pénteken lesz fejezet, de sajnos nem tudtam megírni mert nem jutottam géphez. 
Ma meg barátnőmmel találkozom akit pár hónapja nem láttam. :/ 
Remélem megértitek! 
És ma este vagy holnap megpróbálom hozni a fejezetet, ha nem is az egészet akkor legalább a felét! 
Puszii. Mercíí. 

3. Fejezet Viszlát Valencia! Irány Prága!

Sziiiiasztok! Új feji ahogy ígértem.
Remélem tetszik és jön kritika. 
Pusziii 


Ui.: ÚJ SZEREPLŐK. :))))





Vissza mentem a szállodába és a szobámban dühöngtem. 
Hogy tehette velem ezt Sebastian?!
Tényleg ennyi lettem volna neki?! 
Hogy lehet egy ekkora szemét láda valaki?!  Pedig soha nem ezt mutatta, legalábbis a tv-ben..
És pont ez az a tv-ben. Mert a való életben egy szemét láda aki csak kihasználja a nőket.. 
Miközben ott van neki a drága Hanna Prater.. 
Akkora egy marha voltam.


De eldöntöttem hogy nem leszek az többet! 
Nem fogok siránkozni egy hiba miatt! Hiszen nem szerettem! Csak kedveltem nagyon is. De ez már semleges. 
Nem szenvedek olyasmi miatt ami teljes mértékben értelmetlen. 
Ami pedig segíteni fog az pedig nem más mint, hogy haza utazom. Az lesz a legjobb úgyis egy héten belül kezdődik a II. szemeszter ezzel pedig a vizsgáim. (Amiket egyébként a kisujjamból kirázok, hiszen mind két nyelvet anya nyelv szerűen beszélem.) 


Ekkor támadt még jobb ötletem. Minek menjek haza ha ott legalább 3napot még egyedül lennék, és a barátaim meg mind a vizsgákra készülnek. 
Viszont van valaki aki szint úgy mint én nem készül semmiféle vizsgára és emelet a legjobb barátnőm. 
Tudom mit teszek! Megyek Prágába Lilyhez. 
A telefonomért nyúltam és tárcsáztam, de nem Lily vette fel hanem Dana. Aki Lily személyi asszisztense, barátnője és legfőbb divat tanácsadója, mivel Dana stylist is. 


-Lily Smith telefonja. -Szólt bele Dana kissé morcos hangon. 
-Szia Dana! Nikola vagyok. 
-Nikola! Jaj de örülök hogy hallom a hangod. Bocsáss meg hogy úgy szóltam csak a fotós mindent össze kavar és nekem kell mindent helyre raknom. Eközben Lilyvel is törődnöm kell és azt sem tudom hogy hol áll a fejem. De szerencsére most sminkelik így van pár perc szabad időm. 
Jaj de mit fecsegek itt össze vissza?! Mond csak! -Na igen ő Dana. Elégé sokat beszél. 
-Semmi baj Dana. Örülök hogy halhatom a hangod! Meddig is maradtok Prágában?! 
-A szemeszter kezdetéig. 
-Remek! Akkor utazom Prágába! -mosolyodtam el.
-Hogy hogy Nik!? Azt hiszem Valenciában vagy, vagy nem?! 
-De ott vagyok csak.. Jaj hosszú lenne elmondani de ha ott leszek elmondom. Azonnal foglalok jegyet a következő Prágai gépre! Puszancs Dana! Ja és ez MEGLEPETÉS! Kérlek ne szólj Lilynek! 
-Igen is. Várlak! Majd küldök eléd egy autót ami a tied lesz amíg itt leszel! 
-Okés köszi Dana. 


Letettem a telefont és csomagolni kezdtem. Egy bőrönddel jöttem és egy kézi poggyásszal. 
Felhívtam a repteret és a következő gépre kaptam is jegyet ami délután 5kor megy. 
Mivel még csak két óra volt, így bőven volt időm. 
Lassan bepakoltam és írtam egy levelet is anyáéknak. 
Persze azt nem írtam bele hogy miért is megyek el. Nem szeretném ha megtudnák ezt az egészet. Akkor 100% hogy vége lenne Sebnek apámat ismerve.. "Senki nem bánthatja az ő kicsi lányát!" Viszont elfelejt valamit nem vagyok már kicsi! Felnőttem! És én felelek a tetteimért! És én is ugyan úgy akartam ahogy Sebastian. 


Miután megírtam a rövid kis levelet lefürödtem és elkezdtem készülődni. 
Fel vettem az egyik alsó nemű szettemet, a fekete leggingemet egy egyszerű fehér ruhát.A kedvenc magassarkú cipőmet aminek imádtam a színét. Pár karkötőt, egy gyűrűt és fülbevalót. A hajamat összefontam és feltettem a fejemre a napszemcsim. 
Az itt vásárolt nyári darabjaimat is becsomagoltam. 
Mire kész voltam már 3óra volt úgy gondoltam ideje lenne indulni hisz még a reptérre is ki kell érnem, és már bőven benne van Valencia a Forma 1-es hét lázban így az ide utazók is jönnek vagyis várhatóak a dugók. 
Összeszedtem a cuccaim a táskámat megfogtam, a bőröndömet magam után húztam és elindultam a lift felé. 


Tudtam hogy jól cselekszem hittem hogy jól teszem amit teszek.
Úgy döntöttem hogy a levelet amit anyáéknak írtam a recepción leadom. Így mégis csak jobb lesz.
A lift mint mindig most is hamar leért. 
Oda sétáltam a recepcióhoz ahol most is a tegnapi férfi állt.


-Jó napot uram! -mosolyogtam rá kedvesen.
-Jó napot Deutsch kisasszony. -köszönt vissza mosolyogva.
-Ha megkérhetném ezt a levelet át tudná adni a szüleimnek. 
-Persze kisasszony.
-Köszönöm és viszlát. 
-Elhagyja a szállodánkat kisasszony?
-Igen elutazom. Haza megyek. 
-Áh értem akkor jó utat kisasszony.
-köszönöm és Viszlát.


A szállodából kiléptem a napsütésbe. Meleg volt és nap szinte égette a bőrömet. 
Meleg volt és ez tetszett. 
Fogtam egy taxit és a reptére vitettem magamat. 
Furcsa volt nem a majdnem saját kocsimmal menni hiszen már úgy megszoktam azt a kocsit.
Persze az sem volt az enyém... 


A reptére az út csak fél óra volt így még marad egy órám a felszállásig.
Kifizettem a taxit és bementem. Bent a levegő hűvös volt a légkondik jól hűtöttek és nem mondom jól esett végre egy kis hűs levegő. 


Csak vártam és vártam de az idő mintha meg állt volna egészen addig míg el nem jutottam a gép felszállásának utolsó félórájába. 
Ekkor azonban megcsörrent a telefonom. 
Ismeretlen számon hívtak. De úgy döntöttem felveszem.


-Hol az istenbe vagy Nikola?! -a hang ismerős volt, ám először mégsem tudtam hova tenni a hangot. Aztán eszembe jutott... 
-Jessica?! -eszméltem fel. 
-Na de jó hogy az eszedbe jut a nevem.. -pár másodperces nevetés után újra komolyra fordította a hangját.
-Hol a fenében vagy?! Úgy eltűntél ebédkor és azóta nem is láttunk! Ja és ki vagy hangosítva! - Na szuper vajon kik hallanak?! 
-Oké először is ki hallja ezt a beszélgetést?! -tettem fel az első kérdésem. -Másodszor válaszolj az elsőre és megtudod! -mosolyodtam el. 
-Én, Jenson, és.. -egy kis csönd következett majd nagy nehezen kinyögte.. -Sebastian. 
-Mi van?? -néztem nagyokat. Aki láthatott az tuti hülyének nézett. Totál kiakadtam.. Hogy a fenébe lehet ez az egész?! miért hallja Sebastian?! 
-Mi a jó büdös francért hallja a beszélgetést az a seggfej?! -tettem fel a kérdést. 
-Hogy? -kérdezte meg.. Ő..
-Jól halottad seggfej vagy. EL se hiszem hogy tehetted azt amit tettél és ha tudni akarjátok épp most szállok fel egy gépre amivel haza utazom! Úgy hogy a SOHA VISZONT NEM LÁTÁSRA. Jenson sok sikert a versenyen! Remélem nyersz! Csók. -mérgemben rájuk csaptam a telefont. 


El sem hiszem! El akarnak árulni a barátaim?! Na ne.. 
Hogy a fenében lehet ez az egész..?! 


Felszálltam a gépre és helyet foglaltam az első osztályi helyemen. Remek. Végre nekem megfelelő hely tökéletes.. Sőt remek. 
Most itt hagyom ezt az egész borzadályt és új élet kezdődik a számomra. 
Viszlát Valencia! Irány Prága! 


Azt hittem hogy a gépen nem fog mellettem senki sem ülni míg nem az utolsó pillanatban helyet foglalat mellettem egy rendkívül helyes srác.. Valahonnan ismerős volt de fogalmam sem volt hogy honnan.. 


Én rendeltem egy koktélt tele alkohollal ő pedig whiskyt. Szép kis felállás.. 
Épp kiakart szállni az üléséből amikor hirtelen jött egy kisebb légörvény és szó szerint az ölembe esett.. 


-Oh a fenébe is ezek a hülye örvények.- szólalt meg hirtelen magyarul?! MI VAN MAGYARUL?
-Semmi baj. -válaszoltam. Egészen meglepődött mikor magyarul szóltam hozzá.
-Magyar vagy? -kérdezte. 
-Igen az. Na és te?
-Félig. 
-Nos ha bővebben nézzük én is csak félig. -mosolyodtam el.
-Ez szuper. 
-Igen az. 
-Na és bővebben milyen származású is vagy?! 
-Félig magyar félig német. 
-Én magyar-amerikai. 
-Hú a tengeren túlról jöttél. -nevettem. 
-Igen azon belül is New York.
-Oh. Ez fantasztikus. Már jártam ott. Fantasztikus hely. Az Upper East Side. A Times Square, a Broadway. 
-Látom sokat tudsz. Bár nem meglepető hiszen az első osztályon utazom. Feltételezem egyedül. 
-Pontosan. Valenciából jövök de ez hosszú és most még nem szívesen beszélek vele. -mosolyogtam rá. 
-Oké. Én nem faggatlak.- mosolygót rám. 
-Kösz.. Na és te? 
-Oh. Hát én tudod Tunéziából jövök mert nyaralni voltam. Valenciában pedig meg kellett állnom egy üzlet miatt. Most meg megyek majdnem "haza" Mivel hogy anyám és a nevelő apám ott élnek.
-Áh értem.. 
-Amúgy Colin vagyok. Colin Martinez.
-Én meg Nikola Deutsch.
Az út további részében rengeteget beszélgettünk és számot cseréltünk.
Édes a mosolya és a szemei ahogy csillognak.. Áh.


Aztán a repülő leszállt és együtt kisétáltunk.
Őt várta egy kocsi sofőrrel engem pedig szintén egy másik kocsi, aminek a sofőrje átadta a kulcsot és távozott azt mondta hogy ez volt a "feladata."
Egy csodaszép bordó BMW állt előttem amibe rögtön beleszerettem. 
Bepakoltam a bőröndömet a csomagtartóba és elhajtottam a Danatól kapott címre. 

Hamarosan..

Sziasztoooook! 
Hamarosan hozom az új fejezettet! :))))
Vagy még ma ESTE. Vagy holnap valamikor. :D
Remélem örültök és már várjátok!!! *-*
Puszii. 

2. Fejezet Elárulva.

Sziasztooooooook!!!  :) 
Végre megérkezett az új fejezet. 
Remélem ez is tetszeni fog mint az eddigi (2). :) 
Pusziii. 




Hosszan, lágyan és szenvedélyesen. Szerelemmel. Azt hiszem. 
Sokáig csókolóztunk így szorosan egymást ölelve..
Mikor meghallottunk valakit magunk mögül amint "köhög"..


Mi persze egyből szét robbantunk, és a hang  irányába fordultunk..
Christian Horner állt mögöttünk furcsa ábrázattal az arcán. 
Én persze egyből elpirultam és bocsánatot kértem majd távoztam.. 


Nem tudom hogy hogy tehettem ezt egy olyan férfivel kavarok akinek van barátnője, és azt hiszem egyre jobban szeretek belé.. Szóval nem hiszem el hogy tehetem.. 
Sebastiannak van barátnője, és megláttak minket. Most biztosan azt fogják hinni hogy egy szajha vagyok! Pedig nem vagyok az! 
Csak.. Istenem kinek is akarom bemagyarázni!?


Úgy döntöttem hogy ma nem maradok.Nem szerettem volna. 
Valahogy ma nem ment. Főként nem ezek után. 
Kimentem a parkolóba a kocsihoz és vissza hajtottam a szállodába. 
Még csak reggel fél 9. 


Amikor beértem a lakosztályba anya kíváncsi tekintette fogadott.
A kezében pedig.. A ma reggeli újság.
Egyből tudtam mire gondol. Meglátta a cikket. Ez hihetetlen! Jaj ne máááár.. 


-Szia anya! -küldtem felé egy félénk mosolyt. 
-Szia Nikola! Milyen korán felkeltél. 
-Öhm.. Igen tudod este hamar elaludtam. Reggel pedig sétáltam egyet a reggeli után. 
-Aha igen. Nem inkább Sebastian Vettelt látogattad meg a reggeli újság miatt?! -nézett rám. 
-Micsoda? Miről beszélsz anya? -muszáj megjátszanom magam nem tudhatja meg az igazat! Nem. Nem engedem meg hogy rájöjjenek. Lefogom tagadni ha kell. 
-Erről beszélek. -felém fordította az újságot amiben benne van a csókunk. 
-Az ott nem én vagyok! 
-Biztosan? Tegnap zaklatott voltál, Sebastianról beszéltél. Aztán reggel eltűnsz.. Ugye nem kell hogy soroljam? -nézett rám. 
-Nem nem kell! De az ott nem én vagyok! És elegem volt a vádaskodásból. Most pedig ha megbocsájtasz be megyek a szobámba! -elmentem mellette dühöngve, és bementem a szobámba.  Fogtam magam és felvettem egy fürdőruhát majd egy másik ruhát magamra kaptam , fogtam egy táskát és beleraktam naptejet és törölközött. Kerestem egy papucsot és felvettem. Megnéztem magam a tükörbe és elmosolyodtam.


-Hová mész? -kérdezte anya amint elmentem mellette. 
-El. -válaszoltam flegmán és már ott sem voltam. 


A part közel volt a szállodához így nem ültem kocsiba. 
A partra menet  megálltam egy koktél erejéig. 
Aztán belevetettem magam a tengerbe .


Amíg a tengerparton voltam boldog voltam. 
Nem gondoltam sem az újság pletykára sem anyára sem Sebastianra. Na jó rágondoltam.. 
De akkor is végre kikapcsolódtam. 
Napoztam és fürödtem.. 
Valencia csodás homokos partjai.. 


Csak este hétkor mentem vissza a szállodába. 
A lakosztály üres volt egy üzenetet találtam anya írásával. 


"Apáddal vacsorázunk egy közeli étteremben csók édesanyád.." 


A szobámba mentem és lezuhanyoztam mert idegesített a sós víz érzése a bőrömön. 
Épp hogy kiértem a telefonom csöngött. 
Gyorsan oda mentem a táskámhoz és kikerestem a telefonom. Egy ismeretlen szám volt ki írva. 
Felvettem és beleszóltam >magyarul<


-Nikola Deutsch.
-Szia Sebastian vagyok.
-Sebastian. Mond csak.
-Tudnánk találkozni? Beszélni szeretnék veled. 
-Öhm.. Oké hol és mikor? 
-Áttudnál jönni a szállodába ahol lakok?
-Igen persze. Akkor fél óra múlva?
-Oké várlak.
-Szia. -köszöntem el és letettem a telefont. 

Gyorsan felvettem egy fehér trikót, egy sárga mintás buggyos nacit, egy napszemcsi és egy egyszerű szandál. 
A halon át távoztam ahol hagytam egy üzenetet a recepción anyáéknak. 
Majd a kocsival irányba vettem Sebastian szállodáját amit igen könnyű volt megtalálni a recepción elmondtam hogy kit keresek, Sebastian előre szólt hogy megyek így elmondtam melyik emeletre kell mennem. 
A lifttel hamar fent voltam a tizenkettediken. Bekopogtam az ajtón és  Sebastian egy hatalmas féloldalas mosollyal fogadott.  


-Szia. -köszöntem neki mire a válasza az volt hogy megcsókolt.. 
Pár másodpercig döbbent voltam és el is akartam tolni de olyan erősen szorított magához és olyan szenvedéllyel csókolt hogy nem volt hozzá erőm. 
Magamhoz húztam amennyire csak lehetett. 


A pólóm alá nyúlt és simogatni kezdett, az egész testem örült bizsergésbe kezdett.
Végig simított a gerincemen, én pedig kibujtattam eközben a pólójából, egyszer csak azt vettem észre hogy az ágyon fekszünk és ott csókolózunk tovább (......) 


*Másnap reggel*


Reggel a napégető sugarai keltettek remek érzés volt Seb karjaiban tölteni az egész estét s így kelni. Ahogy az  este emlékei az eszembe jutottak újra bizseregni kezdtem.. 
Életem legszebb éjszakája volt a tegnapi. 


-Jó reggelt. -köszönt édes mosollyal az arcán Sebastian. 
-Neked is. -csókoltam meg. 


Sokáig csak mosolyogtunk egymásra aztán megszólalt a telefon, Seb pedig érte nyúlt. 
Nem tartott sokáig a beszélgetés viszont mikor Sebastian rám nézett az arcáról egyszerre volt leolvasható az idegesség a ijedtség.. 


-Mi a baj? -kérdeztem meg. 
-Sajnálom de el kell hogy menj most. Mert.. Sajnálom nem tudtam. Én megesküszöm neked Nikola. 
-Seb én nem értek semmit elmondanád kérlek? -néztem rá mosolyogva hisz ekkor még nem tudtam mit akar mondani. 
-Hanna itt van és most tart felfelé. Nem tudtam hogy jön hisz rég nem beszéltünk. Kérlek most el kell hogy menj beszélek Hannával elmondok neki mindent. Oké?! 
-Öhm.. -megszólalni sem tudtam oly annyira le voltam döbbenve. Nem hittem a fülemnek. -Oké!? -én magam sem tudtam hogy ez most kijelentés vagy kérdés. 
-Megyek. -fogtam magam és gyorsan felöltöztem a táskámból kikerestem egy hajgumit és össze fogtam a hajam. 
-Hé Nik. Drágám szeretlek. -lehelt csókot a számra Seb. 
-Aha én is. - válaszoltam majd kisiettem a szobából még mielőtt a drága Hanna Prater megjelenne. 


A lifthez siettem és nem figyeltem senkire és semmire. Dühített a tudat hogy Hanna itt van.. Itt Sebastian közelében. 
Hiszen miért is kell itt lenni?! Mit akarhat hirtelen?! Istenem mi van ha látta az újságot?! 
Ha azért jött..?! Te jó ég. Csak ne találkozzak vele össze... 
A lift ajtó kinyílt és beakartam szállni, majdnem neki mentem valakinek. 
Felnéztem bocsánatot kérni és ekkor megláttam.. 
Ő állt velem szembe. 
Hanna Prater és én szemtől szembe. Azt hiszem legszívesebben felpofoztam volna -bár nem tudom miért.. - de persze nem tettem meg. Így magamra erőltettem egy mosolyt. 


-Oh. Úgy restellem hogy majdnem önnek mentem. Sajnálom. -mosolyogtam rá bájosan. 
-Ugyan semmisség. -mosolygót vissza ártatlanul. 


A beszélgetésünk ennyi volt mert ő elindult Sebastian szobája felé én pedig beszálltam a liftbe és "haza" felé indultam. 


Haza felé menet azon gondolkodtam hogy mit tett vajon Hanna akkor ha tudja hogy ki vagyok. Ha tudja hogy a pasija a múlt éjjel épp velem volt együtt, épp velem feküdt le.. 
Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám. 


A szállodához érve nagy mosollyal mentem be, épp beléptem amikor egy kedves hölgy jött oda hozzám hogy menjek a recepcióhoz mert üzenetet kaptam. 


-Jó reggelt. -köszöntem a recepciónál. 
-Jó reggelt kisasszony. -köszönt a pult mögött álló férfi. 
-A nevem Nikola Deutsch úgy tudom üzenetet kaptam. 
-Oh igen tessék. Összesen 2 üzenete jött. Az egyik Mr.Jenson Buttontól és egy fura nevű hölgytől aki végül a Ms. Lily Smith nevet adta meg. -átnyújtott két papírt. 
-Köszönöm. -mosolyogtam rá majd a lifthez mentem. 


A lakosztályunkba érve egy nagy üres szoba fogadott. Senki nem volt ott. 
Szuper- gondoltam magamban. 


Leültem a kanapéra és kinyitottam a borítékokat amelyekben a nekem hagyott üzenetek álltak. 
Először a Jensontól kapott üzenetet nyitottam ki. 


"Láttam az újságokat. Nem mondom nem vesztegetted az idődet!  De amit rólunk írnak! Nem mondom eléggé nevetséges! És persze nincs harag. Jess is csak nevetett rajta úgy hogy nyugodtan kitolhatod a formás kis hátsód a pályára a McLarenhez. Úgyis szeretném bemutatni Jessicát. X.o.X.o. Jenson." 


Vicces üzenet volt bár ez Jensontól megszokott mindig is szerettem a humorát. 
És örülök hogy Jessica Michibata akit még nem is ismerek de ilyeneket hall rólam. Nem haragszik rám. Hál' istennek! 


A másikat a legjobb barátnőm hagyta. Ő szintén magyar és már általános suli óta a legjobb barátnők vagyunk. A neve Kovács Lili ismertebb nevén Lily Smith. 
Mint említettem az általános együtt jártuk majd sikeresen a gimit is, és  most a Fősulit is. 
Lily és én elválaszthatatlanok vagyunk emelet Lily azért is ismertebb a Lily Smith névvel, mert modellkedik és nagyon jól csinálja. Több külföldi divatcégnek is dolgozott már így külföldön is ismert. 


"Egyenesen az újságok címlapjáról nem más mint te! Sebastian Vettelel smárolsz! Te jó ég! Te csaj! Gratulálok! Amint haza élsz egy talit megejtünk még a szemeszter folytatása előtt mindent tudni akarok! Azért én is mondok pár dolgok magamról! Épp Prágában vagyok egy fotózáson. Imádom ezt a várost. Csóóóók csajszi. Lily. " 


Legalább Lily büszke rám, ha már anya kiakadt. 
Bár ugye előtte letagadtam de ha így haladok rá fog jönni.. 
Milyen jó Lilynek Prágában van remélem jól érzi magát. 


Teljesítve azt amit Jenson kért úgy döntöttem ma kimegyek a pályára.  Legalább megismerem Jessicát is. Abból ítélve amit Jenson mondott róla csak kedves lehet. 

A fürdőmbe mentem és letusoltam meg hajat mostam. 
Aztán ruhát kezdtem válogatni. Mivel ma igen meleg volt egy egyszerű szettet dobtam össze. 
Egy rózsaszín felső, rózsaszín magassarkúval szintén rózsaszín táska és ezekhez egy hosszú boleró.  Egy rövid farmer gatya, öv és kiegészítők és az elmaradhatatlan napszemüveg. 

A hajamat lazán feltűztem egy hajtűvel. 
Majd indultam ki a pályára. Anyáék bárhol is lehetnek biztos hogy taxival mehetek. Talán épp a pályán vannak.. 


Negyedórámba telt kint lenni a pályán. Mint eddig most is a hátsó bejáraton mentem be.
Egyenesen a McLaren Istállóhoz tartottam. 
Ahol megpillantottam Anyát ás apát mellettük Martinnal. 


-Sziasztok! -köszöntöttem őket mosolyogva. 
-Áh szia! -köszönt Martin. 
-Szia. -öleltem meg. 
-Szia anyu apu. -nyomtam egy egy puszit az arcukra. 
-Jaj nem tudjátok hol van Jenson?! -néztem rájuk. 
-Épp most indultak ebédelni ha sietsz utol éred őket. -mosolygót anya. Én pedig azonnal a pálya étterem felé indultam. Még mielőtt Jenson és Jessica beért volna oda szóltam.


-Jenson! -ő egyből megfordult és elém jöttek. 
-Áh szóval ide toltad a formás popsid. 
-Igen ide. -nevettünk együtt. 
-Oh szia. Biztos te vagy Jessica. -köszöntöttem a barna hosszú hajú, magas lányt Jenson mellett. 
-Nikola Deutsch vagyok. -mutatkoztam be és kezet nyújtottam. 
-Te pedig Jenson egyik ismerőse. Örülök hogy megismerhetlek Nikola sokat halottam rólad.
-Tényleg? -néztem Jensonra. 
-Te kis pletykás.. 
-Nem én az újságot.. 
-Ja persze azok.. 
-Velünk ebédelsz?! -kérdezte mosolyogva Jessica. 
-Persze szívesen. 
-Akkor gyerünk. -bementünk az étterembe ahol egy csomó kaja volt, amint megláttam öket megkordult a gyomrom.. 
-Hmm..Most esik le hogy kajás vagyok. -nevettem. 
-Akkor hajrá válasz. Van sok minden. -nevetett Jessica. Igazam volt vele kapcsolatban igazán kedves lány. 
-Hát igen de nehéz döntés. -mosolyogtam. 


Végül sült krumplit és hamburgert választottam. Jessica pedig görög salátát. 
Jenson meg valami eredeti spanyol kaját aminek kimondhatatlan a neve.. 


Már egy ideje ettünk, beszélgettünk és nevettünk mikor megláttam bejönni kézen fogva Hannát és Sebastiant.. Azt hittem hogy nem látok rendesen de igaz volt! 
Elöntött a méreg.. És tudtam hogy valami nem stimmel. Jenson látva a reakciómat megszorította a kezemet mire rá néztem és halvány rá mosolyogtam egy "köszi" mosollyal. 


-No lám Hanna Prater ide tolta a képét.. -nézett arra az asztalhoz Jess amelyhez leültek. 
-Nem bírod? -kérdeztem rá.
-Tudod hónapokig ki sem tolja a képét van amikor egy teljes idénynél ki sem jön ilyenkor meg amikor kijön játssza az eszét! Akkora egy ribanc.. 
-Oh értem. Hát látom ebben is egy véleményen vagyunk. 
-Még szép. Láttam az újságot és most mondok két dolgot! Még szép hogy nem haragszom rád jó ideje ismered Jensont és barátok vagytok. Melletted áll beszélgetek még szép. Az újságírók mindent eltúloznak. A másik pedig annyi lenne hogy a csók közted és Sebastian között, fogalmam sincs volt e több. De Hanna megjelenése rossz ómen. És innentől Sebastiannal nem igen fogsz tudni beszélni főként nem négyszemközt.. Az a hiéna úgy akaszkodik rá mint valami zsákmányra! 
-Azta kösz a biztatást... -Újra Sebastiannék felé pillantottam de kár volt. Látom amint az a szajha megcsókolja. Nekem sem kellett több azonnal felálltam az asztalunktól, bocsánatot kérve Jesstől és Jensontól. Azonnal elrohantam.. 


Nem hiszem el hogy tehette ezt Sebastian?! Hiszen azt mondta hogy szeret?! Hát hazudott volna?! De én őt nem ilyenek ismertem meg! Legalább is nem ezt mutatta! 
Hiszen nem ezt mondta. Azt ígérte hogy elhagyja Hannát! 
De mit is hittem hogy majd miattam elhagyja!?
Hogy lehettem ennyire naiv kislány?! 
Hogy dőlhettem be neki?!