Remélem ez a fejezet is tetszik és kapok komit. :)
Puszii nektek!!
***Másfél hónappal ezelőtt.. ***
Remekül mulattunk a lányokkal. Sokat nevettünk és vásároltunk.
Az itt tartózkodásomból nem két hét lett, hanem három.
Lilyt is felkérték még két reklám leforgatására és egy újabb fotózás is jött. Plusz itt akartunk maradni míg egy kicsit kikapcsolódni.
A tizenötödik napomat töltöttem itt. Épp reggeliztem. Sajnos egyedül.
Lily és Dana már hajnalok hajnalán távoztak. Ma forgatják az utolsó reklámot.
Mondták is hogy korán el mennek és valószínűleg késő estig bent is lesznek.
Azaz ma egyedül töltöm a napom.
Nem is terveztem mára semmi különleges dolgot.
Egy kis Tévézgetés, pihenés..
Tojás rántotta és narancslé fogadott, a házvezető hölgy készít minden reggel valami finomságot.
Egy 45-50 év körüli asszony aki kedves és figyelmes.
Örül neki hogy még maradtunk mert így őt is tovább fizetik.
Mivel szeretem a tojás rántottát nem értettem a reakciómat mikor beértem a konyhába.
Egyszerűen rosszul lettem az illatától is. Nem tudtam ezt mire vélni.
Leültem a székre és belekortyoltam a narancslevembe.
Andelina épp a mosogatást fejezte be. Andelinának hívják a házvezető hölgyet de én csak Linának szoktam szólítani. Mondhatni össze barátkoztam vele hiszen annyit vagyok ebben a házban.
Miután eleget ittam a villámhoz nyúltam és enni kezdtem a rántottát. Nem ehettem sokat épp hogy pár falatott. Amikor is hányingerem lett és irtó rosszul lettem.
Éreztem hogy a rántotta vissza jön. Azonnal a lenti mosdóba szaladtam, majd kiadtam magamból az ételt. Egyáltalán nem volt jó érzés..
Lina egyből utánam rohant, és az állapotom felől érdeklődött.
-Nikola ugye jól vagy?! -nézett rám kedvesen.
-Hát persze. Csak valahogy nem is értem miért hánytam ki. - Nem értettem ezt az egész dolgot. - Tudod amikor jöttem be a konyhába már az illatától is rosszul lettem. Nem értem.
-Készítek neked egy kamilla teát. Addig te csak ülj le szépen a konyhába. Lenne hozzád egy kérdésem. -Szépen vissza mentünk a konyhába. Bár Lina el nem engedett. Állítólag olyan fal fehér voltam hogy rám nézni is rossz volt. Leültetett a székre és neki is állt lefőzni a teát.
-Lina kérlek ne fáradj jól vagyok. -próbáltam leállítani. Nem olyan nagy dolog ami velem történt. Biztos csak a tojás volt rossz. Így elő is álltam vele. -Lina lehet hogy csak a tojás volt rossz és gyomor rontásom lett. -mosolyogtam rá.
-Az lehetetlen! -ellenkezett továbbra is. -Ugyan abból a pakkból volt való amelyből Daniela és Lily is evett. Nekik pedig semmi bajuk nem lett. Most pedig szeretnék kérdezni egy eléggé személyes dolgot hogy ha nem haragszol. -nézett rám elégé komoly tekintettel.
-Oké. Mond csak. -egyeztem bele. Hiszen vagy válaszolók vagy nem, úgyis csak ez a két választás lehetséges.
-Nem lehet.. Szóval mikor volt meg utoljára a menzeszed?! -Azta hát erre tényleg nem számítottam, viszont minden más egyébre igen.
-Hú.. Hát azt hiszem. Múlt hónap elején.
-Aha. Gondolom azóta voltál férfival. Ami azt jelenti hogy késik nem de?! Nem gondoltál arra hogy terhes vagy? Volt már rosszul léted ezelőtt?! -kérdezősködött. Annyi kérdést tett fel egyszerre. A legrosszabb az volt hogy mindnek volt értelme! Az egésznek amit állít van értelme!
-A kurva életbe! -csak ennyit mondtam és ezt is magyarul. Így gondolom sokat nem érthetett belőle szegény Lina.
-Mi az? -nézett rám értetlenül.
-Semmi Lina.Azon kívül hogy valószínűleg igazad van. Az egész két napja kezdődött. Azaz vasárnap, amikor kimenőt kaptál Lilytől, meghívtuk Collint vendégségbe. Jól szórakoztunk aztán éhesek lettünk mire Collin felajánlotta hogy elkészíti a nagymamája amerikai palacsinta receptét. Nem voltam semmi bajom egészen addig amíg el nem kezdte sütni a palacsintákat. Annyira rosszul lettem hogy ki kellett mennem. Enni sem ettem belőle. Annyira sajnáltam Colt, hogy megbántom. Bár ő olyan kedves hogy megértette, és nekem akart jót.
-Szóval már három napja ez megy?
-Pontosan Lina.
-Én nem akarok vészjósló lenni.. -kezdte majd oda hozta nekem a teát. - Ezt itt most idd meg. -adta át a csészét.
-Köszönöm Lina. De azt hiszem jobb lesz ha vissza fekszem piheni. -mondtam két kortyolás között.
-Rendben. -egyezett bele. Felálltam az asztaltól kezemben a csészével de ez csak újabb baklövés volt. Amint felálltam úgy szédültem meg. A csésze a kezemből kiesett és a földön landolt velem együtt, az utolsó emlékem az ahogyan a csésze földet ér és szét törik, majd Lina hangja ahogyan a nevemet kiálltja.
Nem tudom meddig nem lehettem magamnál. Csak azt hogy amikor felébredtem az ágyamban feküdtem betakarva és Lina állt mellettem.
Amint meglátta hogy a szemeim nyitva vannak megszólított.
-Nikola jól vagy? -kérdezte aggódva.
-Hát persze. De mi történt?! -néztem rá.
-Elájultál a konyhában, épp fel akartál menni a szobádba. Tíz percig nem voltál magadnál. Már hívtam az orvost. És hát.. -itt nem beszélt tovább.
-Mi az Lina?
-Értesítettem Danielát is. Aki azonnal szólt Lilynek és már úton vannak haza felé.
-Mi de mi lesz így a reklámmal?! -kérdeztem.
-Elnapolják. Lilynek te sokkal fontosabb vagy mint az a reklám.
-Rendben. -mondtam végül. Tudtam hogy igaza van. De annyi sajnálom hogy miattam kell elnapolni hiszen nincs semmi komoly bajom.. Hiszen még az sem biztos hogy.. Féltem kimondani azt a szót. Tartottam tőle. Mi van ha igaz?! Mégis mit kellene akkor tennem?! Hiszen..
Gondolkodni sem volt időm tovább. Nyílt az ajtó és Daniela jött be mögötte gondolom az orvos, majd Lily és.. Collin?!
-Jól vagy Nikola? -tette fel a kérdést Daniela.
-Igen.Azt hiszem.
-Helló kisasszony. -nyújtott kezet az orvos. -Dr. Philip Brandt vagyok.
-Helló. Nikola Deutsch. -ráztam vele kezet.
-Akkor én most megvizsgálnám, de kérem hogy a többiek a folyóson várakozzanak. -nézett maga mögé. Ők pedig kimentek.
-Nos akkor had kérdezem meg Ms. Deutsch mi is történt pontosan?!
-Hát.. -kezdtem bele. Elmondtam hogy két napja rosszulléteim vannak hogy elájultam és a mondottak alapján tíz percig nem voltam magamnál, és amikor felkeltem itt találtam magam.
Megvizsgált és írt is valamit.
-Meg is volnánk Ms. Deutsch. Azt ajánlom ha haza megy keressen fel egy nőgyógyászt. -mosolygót rám. -Ugyanis gratulálok ön kisbabát vár, édesanya lesz.
Nem akartam hinni a fülemnek. Alig tudtam feldolgozni azt amit mondott. A kezembe nyomott egy papírt. Majd távozott. Lina kikésérte az orvost a többiek pedig azonnal bejöttek.
Daniela és Lily az ágyamra ültek míg Collin állt.
-Na mi az? Mi történt? -kezdte a kérdezősködést Lily.
-Linának igaza volt.. -nyögtem ki nagy nehezen.
-Miről beszélsz? -vette át a szót Dana.
Azért volt jó hogy mind beszéltük a magyar nyelvet beleértve Collint is mert tudtunk magyarul beszélgetni.
Még mindig nem válaszoltam. csak néztem magam elé, talán percekig..
Aztán kopogtak az ajtón és Lina nyitott be.
-Hogy vagy Nikola? -kérdezte meg.
-Igazad volt. -mondtam rá nézve.
-Édes istenem Nikola. De hát ez.. Most jó vagy sem?!
-Mi folyik itt? -csattant fel Lily. -Mond már el..
-Lina kérlek..
-Biztos?
-Igen..
-Nikola állapotos.
-Hogy mi van? -kapcsolt egyből Dana. Nos igen ő mindig előbb kapcsolt mint akárki más és nem fagy le. Lily csak nézett maga elé Collinnal együtt. -Ez igaz?
-Igen Dana az.
-De ki az ap... -nem fejezte be. -Uram isten! -Szóval leesett neki.
-Na ne.. -szólalt meg Lily is.
-Akkor én most megyek és nekilátok az ebédnek. Nikola kérsz valamit?
-Nem Lina köszönöm. - Lina távozott a szobából.
-Te terhes vagy? -szólalt meg Collin is.
-Igen.
-De.. De nem azt mondtad hogy nem jársz senkivel?
-Collin ahhoz hogy gyereked legyen mióta kell járás? -nézett rá Lily.
-Oké tudom na de. Legalább tudod ki az apja?
-Collin nem kurva vagyok! Persze hogy tudom, és épp ez a baj! Hogy Ő az apja, és Ő neki.. Istenem. Ez hogy lehet?! Egyszer feküdtünk le és..
-Túlzottan is passzoltok. -nevetett Daniela. -Mármint tudom nem vicces de láthatod!
-Igen látom! Érzem! -csattantam fel.
-Valaki nekem is mondana valamit?! -nézett a szemembe Col.
-Elmondok mindent! De meg kell hogy ígérd hogy nem szólsz a sajtónak! Nem tudhatja meg senki hogy ki az apa.
-Vagyis valami híresség?!
-Pontosan. Emlékszel három hete Valenciából tartottam haza. Elégé szomorú voltam és feldúlt. Mint később meséltem a Forma 1-en voltam a szüleimmel. Hiszen apám és Martin régóta a legjobb barátok. Csak hogy azon a hétvégén nem úgy alakultak a dogok. Én megismertem Sebastian Vettelt, akit 17éves kórom óta vagy előbb csodálok és istenítek.. Számomra Ő volt a férfi ideáll.
Aztán vonzódni kezdtünk egymáshoz. Csütörtökön lefényképeztek minket csókolózva. Pénteken az újságok erről cikkeztek, majd amikor ő azt mondta, hogy nem érdekli annyit mondtam kb.. hogy oké. Pénteken este lefeküdtünk. Szombaton amikor bementem a pályára megláttam Hannahval. A barátnőjével, mérges lettem és eljöttem! Azóta nem láttam. Mivel csak vele voltam egy ideje csakis ő lehet az apa, és az orvos szerint is stimmel az hogy 3-4 hetes terhes lehetek.
-Vagyis Sebastian Vettel forma 1-es pilóta a gyerek apja?! -nézett rám kidülledt szemekkel.
-Igen Ő.
-Azta.. Ez durva, és igen csak.. Nem tudok rá mit mondani.
-Én se! -emelte fel egyszerre a kezét Dana és Lily.
-Köszi lányok. Legalább tudom hogy számíthatók rátok. -nevettem.
-Végre mosolyogsz -nézett rám mosolyogva Collin.
-Na igen. -lökdöstek a lányok.
-Mihez fogsz kezdeni? -tette fel az újabb kérdést Col.
-Nem tudom. Haza fogok menni az biztos. Felkeresek egy nőgyógyászt és megtartom a babát. Akármit is szólnak a szüleim. Mindig is az abortusz ellen voltam. Én akarom ezt a babát. -néztem a hasamra.
-Mi melletted leszünk csak hogy tud. -szólt Dana.
-Köszönöm.
-Mi most megyünk. Beszélgess csak Collinnal. Tudod mit gyorsan leforgatom még ma azt a reklámot és egy holnap délutáni gépre foglalok helyet és utazunk haza. Na mit szólsz?!
-Rendben köszönöm. Az jó lenne.
-Hé lányok! Foglalnátok nekem is helyet?!
-Hát persze Col. Sziasztok.
A lányok távoztak. Mi pedig ketten maradtunk. Collin leült mellém az ágyra és megfogta a kezemet.
-Nik. Ugye tudod hogy rám bármiben számíthatsz?! -nézett a szemeibe.
-Igen tudom és köszönöm. -közelebb hajoltam hozzá és átöleltem.
Másnap***
Már nagy készülődésben voltunk. Hamarosan utazunk haza. Lily és Dana ma számolnak fel a házzal a kocsikkal és munkával. Délután megy csak a gépünk, de Collin már itt van.
Örül neki hogy végre haza mehet Magyaroszágra. Egy éve nem volt otthon.
Elmondta, hogy a Rózsa Dombon van egy lakása.
Órák múltán:
A repülőn ülünk. Lily és Dana egymás mellett én pedig Col mellett ölük. Biztos a lányok akarták így. Bár felesleges a próbálkozásuk. Col tudja hogy terhes vagyok, és amúgy is nekem ő olyan mit egy barát.
Annyira félek. Vajon a szüleim mit szólnak majd hozzá?! Hogy fogadják a terhességem?!
Végre leszállt a gépünk a reptéren. Ahonnan taxival megyünk tovább.
Collin és Daniela együtt mennek, hiszen Daniela is a Rózsa Dombon lakik.
Én Lilyvel megyek, mivel pár utcányira laknak tőlünk.
Elbucsuzdtunk Daniellától és Coltól akinek megadtam a lakcímemet. Majd beszálltunk a taxiba és elindultunk. Lily felajánlotta hogy haza jön velem. De nem szerettem volna. Egyedül kell elmondanom. Ezt egyedül kell megtennem.
Hamarosan haza érek. Épp most álltunk meg Lilyék házánál.
Kiszálltunk és elbúcsúztam Lilytől aki sok szerencsét kívánt majd elnyelte a sötétség ahogy belépett a kapun. Én pedig tovább indultam. Tudta hogy már csak percek vannak hátra..
Amint megérkeztünk kifizettem a taxit, és befelé sétáltam.
A kulcsaimmal kinyitottam a bejárati ajtót majd beléptem a hatalmas halba.
Épp anya sétált lefelé a lépcsőn egy könyvvel a kezében. Amint meglátott a könyv a lépcsőn landolt, anya pedig örült tempóban haladt felém.
-Nikola! -amint oda ért elé szorosan átölelt.
-Szia anya. -köszöntöttem.
-Azt mondta Jenson hogy haza utaztál. De te nem voltál itthon. A telefonod pedig nem vetetted fel. Annyira izgultunk érted! Aztán Jessica megmutatta azt a képet az újságban. Nikola ugye jól vagy?! Hol voltál?!
-Jajj anya! Annyira sajnálom, de el kellett hogy menjek. Prágában voltam Lilynél és Dananál.
-Annyira örülök neki hogy jól vagy és hogy végre haza jöttél.
-Én is anya. De beszélnünk kell!
-Jézusom ugye nincs semmi bajod?!
-Nem nincs. Legalább is nem úgy. Apa hol van?!
-A dolgozó szobájában.
-Akkor mennyünk be hozzá és beszéljünk vele!
-Rendben.Ahogy szeretnéd Nikola.
Anyával az oldalamon besétáltunk a papához. Amint meglátott fel állt az asztala mögül és oda sétált hozzám majd ő is szorosan át ölelt.
-Nikola! De örülök neked.
-Én is papa. De beszélnünk kell. Üljetek le kérlek. -Úgy tettek ahogy kértem és helyet foglaltak.
-Mond csak kicsim. -szólt anya biztatóan.
-Én. Hol is kezdjem?! Na jó. Kezdem az elején. Azért jöttem el mert, hát igazából mindegy. Semmi bajom nincs. Lilyéknél voltam Prágába és jól mulatunk. Aztán az egész négy napja kezdődött. Rosszul léteim voltak tegnap a reggelimet kihánytam, és el is ájultam. Orvost hívtak hozzám aki.. Szóval. Megállapította hogy állapotos vagyok. Nos ennyi.
A szüleim megszólalni sem tudtak. Gondolom elégé meglepte őket a hír.
Egymásra néztek és .. Nem tudom. Nem tudtam semmit sem leolvasni az arcukról és nem is szólaltak meg.
-Mondanátok valamit?! -néztem rájuk.
-Mi az hogy terhes vagy? -nézett rám apám.
-Ezt meg hogy érted?!
-Apád arra gondolt, hogy hogyan lehetséges hogy teherbe estél nem védekeztetek?! Egyáltalán ki az apja?!
-Mi.. Nem nem védekeztünk és egyetlen egy éjszaka volt viszont nem mondhatom el hogy ki az apja. Higgyétek el nagyon sajnálom! De nem tehetem!
-Mi az hogy nem tehetted Nikola? -dühöngőt apám.
-Nem tehetem! -emeltem fel a hangot. -Sajnálom de nem mondhatom el!
Kirohantam a szobából, egyenesen fel az emeletre a szobámba a saját birodalmamba.
A szobám valahol a régi énemet és ezzel a bennem élő lányt tükrözte aki imádja a rózsaszínt és valahol belül még mindig egy kislány.
Bezártam magam után az ajtót és nem akartam senkit sem látni.
Egyedül akartam lenni és nem akartam senkivel sem beszélni, így a telefonomat továbbra sem kapcsoltam be.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.
Felvettem egy pizsamát és lefeküdtem az ágyamba, aludni akartam és felejteni és csakis a kicsire koncentrálni. Gondolkodtam és közben a hasamat simogattam.
********Napjainkban (Másfél hónappal később)*********
Furcsa volt visszagondolni arra ami másfél hónappal ezelőtt történt.
Akkor nagyon rosszul éreztem magam. Nem beszélni napokig senkivel.
Aztán egyszer csak megtört a jég!
Rájöttem hogy nem tehetem ezt. Erősnek kell lennem!
Elő kell vennem azt az énemet akit eldobtam magamtól pár éve.
Újra annak a lánynak kell lennem.
Önzőnek és manipulatívnak- ha kell.
Tudniuk kell hogy itt vagyok.
Választhatsz létezni vagy nem létezni. ÉS ÉN LÉTEZEM.
A szüleim azóta úgy tudják hogy Collin a baba apja. Arra pedig hogy nem akartam elmondani ki az apa választ nem kaptak azóta se. Col és én persze nem feküdtünk le, sőt még csak nem is csókolóztunk.
Nehéz Ő nélküle. Én szeretném ha ismerné a gyermekét de.. Mégis mit tegyek?! Álljak elé.
Hé szia! Terhes vagyok és gyereked lesz! Nem akarod elhagyni Hannah Pratert?!
Na ezt azért mégsem tehetem!
Istenem adj erőt! Kérlek! Segíts nekem! Nekünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése