2. Fejezet Elárulva.

Sziasztooooooook!!!  :) 
Végre megérkezett az új fejezet. 
Remélem ez is tetszeni fog mint az eddigi (2). :) 
Pusziii. 




Hosszan, lágyan és szenvedélyesen. Szerelemmel. Azt hiszem. 
Sokáig csókolóztunk így szorosan egymást ölelve..
Mikor meghallottunk valakit magunk mögül amint "köhög"..


Mi persze egyből szét robbantunk, és a hang  irányába fordultunk..
Christian Horner állt mögöttünk furcsa ábrázattal az arcán. 
Én persze egyből elpirultam és bocsánatot kértem majd távoztam.. 


Nem tudom hogy hogy tehettem ezt egy olyan férfivel kavarok akinek van barátnője, és azt hiszem egyre jobban szeretek belé.. Szóval nem hiszem el hogy tehetem.. 
Sebastiannak van barátnője, és megláttak minket. Most biztosan azt fogják hinni hogy egy szajha vagyok! Pedig nem vagyok az! 
Csak.. Istenem kinek is akarom bemagyarázni!?


Úgy döntöttem hogy ma nem maradok.Nem szerettem volna. 
Valahogy ma nem ment. Főként nem ezek után. 
Kimentem a parkolóba a kocsihoz és vissza hajtottam a szállodába. 
Még csak reggel fél 9. 


Amikor beértem a lakosztályba anya kíváncsi tekintette fogadott.
A kezében pedig.. A ma reggeli újság.
Egyből tudtam mire gondol. Meglátta a cikket. Ez hihetetlen! Jaj ne máááár.. 


-Szia anya! -küldtem felé egy félénk mosolyt. 
-Szia Nikola! Milyen korán felkeltél. 
-Öhm.. Igen tudod este hamar elaludtam. Reggel pedig sétáltam egyet a reggeli után. 
-Aha igen. Nem inkább Sebastian Vettelt látogattad meg a reggeli újság miatt?! -nézett rám. 
-Micsoda? Miről beszélsz anya? -muszáj megjátszanom magam nem tudhatja meg az igazat! Nem. Nem engedem meg hogy rájöjjenek. Lefogom tagadni ha kell. 
-Erről beszélek. -felém fordította az újságot amiben benne van a csókunk. 
-Az ott nem én vagyok! 
-Biztosan? Tegnap zaklatott voltál, Sebastianról beszéltél. Aztán reggel eltűnsz.. Ugye nem kell hogy soroljam? -nézett rám. 
-Nem nem kell! De az ott nem én vagyok! És elegem volt a vádaskodásból. Most pedig ha megbocsájtasz be megyek a szobámba! -elmentem mellette dühöngve, és bementem a szobámba.  Fogtam magam és felvettem egy fürdőruhát majd egy másik ruhát magamra kaptam , fogtam egy táskát és beleraktam naptejet és törölközött. Kerestem egy papucsot és felvettem. Megnéztem magam a tükörbe és elmosolyodtam.


-Hová mész? -kérdezte anya amint elmentem mellette. 
-El. -válaszoltam flegmán és már ott sem voltam. 


A part közel volt a szállodához így nem ültem kocsiba. 
A partra menet  megálltam egy koktél erejéig. 
Aztán belevetettem magam a tengerbe .


Amíg a tengerparton voltam boldog voltam. 
Nem gondoltam sem az újság pletykára sem anyára sem Sebastianra. Na jó rágondoltam.. 
De akkor is végre kikapcsolódtam. 
Napoztam és fürödtem.. 
Valencia csodás homokos partjai.. 


Csak este hétkor mentem vissza a szállodába. 
A lakosztály üres volt egy üzenetet találtam anya írásával. 


"Apáddal vacsorázunk egy közeli étteremben csók édesanyád.." 


A szobámba mentem és lezuhanyoztam mert idegesített a sós víz érzése a bőrömön. 
Épp hogy kiértem a telefonom csöngött. 
Gyorsan oda mentem a táskámhoz és kikerestem a telefonom. Egy ismeretlen szám volt ki írva. 
Felvettem és beleszóltam >magyarul<


-Nikola Deutsch.
-Szia Sebastian vagyok.
-Sebastian. Mond csak.
-Tudnánk találkozni? Beszélni szeretnék veled. 
-Öhm.. Oké hol és mikor? 
-Áttudnál jönni a szállodába ahol lakok?
-Igen persze. Akkor fél óra múlva?
-Oké várlak.
-Szia. -köszöntem el és letettem a telefont. 

Gyorsan felvettem egy fehér trikót, egy sárga mintás buggyos nacit, egy napszemcsi és egy egyszerű szandál. 
A halon át távoztam ahol hagytam egy üzenetet a recepción anyáéknak. 
Majd a kocsival irányba vettem Sebastian szállodáját amit igen könnyű volt megtalálni a recepción elmondtam hogy kit keresek, Sebastian előre szólt hogy megyek így elmondtam melyik emeletre kell mennem. 
A lifttel hamar fent voltam a tizenkettediken. Bekopogtam az ajtón és  Sebastian egy hatalmas féloldalas mosollyal fogadott.  


-Szia. -köszöntem neki mire a válasza az volt hogy megcsókolt.. 
Pár másodpercig döbbent voltam és el is akartam tolni de olyan erősen szorított magához és olyan szenvedéllyel csókolt hogy nem volt hozzá erőm. 
Magamhoz húztam amennyire csak lehetett. 


A pólóm alá nyúlt és simogatni kezdett, az egész testem örült bizsergésbe kezdett.
Végig simított a gerincemen, én pedig kibujtattam eközben a pólójából, egyszer csak azt vettem észre hogy az ágyon fekszünk és ott csókolózunk tovább (......) 


*Másnap reggel*


Reggel a napégető sugarai keltettek remek érzés volt Seb karjaiban tölteni az egész estét s így kelni. Ahogy az  este emlékei az eszembe jutottak újra bizseregni kezdtem.. 
Életem legszebb éjszakája volt a tegnapi. 


-Jó reggelt. -köszönt édes mosollyal az arcán Sebastian. 
-Neked is. -csókoltam meg. 


Sokáig csak mosolyogtunk egymásra aztán megszólalt a telefon, Seb pedig érte nyúlt. 
Nem tartott sokáig a beszélgetés viszont mikor Sebastian rám nézett az arcáról egyszerre volt leolvasható az idegesség a ijedtség.. 


-Mi a baj? -kérdeztem meg. 
-Sajnálom de el kell hogy menj most. Mert.. Sajnálom nem tudtam. Én megesküszöm neked Nikola. 
-Seb én nem értek semmit elmondanád kérlek? -néztem rá mosolyogva hisz ekkor még nem tudtam mit akar mondani. 
-Hanna itt van és most tart felfelé. Nem tudtam hogy jön hisz rég nem beszéltünk. Kérlek most el kell hogy menj beszélek Hannával elmondok neki mindent. Oké?! 
-Öhm.. -megszólalni sem tudtam oly annyira le voltam döbbenve. Nem hittem a fülemnek. -Oké!? -én magam sem tudtam hogy ez most kijelentés vagy kérdés. 
-Megyek. -fogtam magam és gyorsan felöltöztem a táskámból kikerestem egy hajgumit és össze fogtam a hajam. 
-Hé Nik. Drágám szeretlek. -lehelt csókot a számra Seb. 
-Aha én is. - válaszoltam majd kisiettem a szobából még mielőtt a drága Hanna Prater megjelenne. 


A lifthez siettem és nem figyeltem senkire és semmire. Dühített a tudat hogy Hanna itt van.. Itt Sebastian közelében. 
Hiszen miért is kell itt lenni?! Mit akarhat hirtelen?! Istenem mi van ha látta az újságot?! 
Ha azért jött..?! Te jó ég. Csak ne találkozzak vele össze... 
A lift ajtó kinyílt és beakartam szállni, majdnem neki mentem valakinek. 
Felnéztem bocsánatot kérni és ekkor megláttam.. 
Ő állt velem szembe. 
Hanna Prater és én szemtől szembe. Azt hiszem legszívesebben felpofoztam volna -bár nem tudom miért.. - de persze nem tettem meg. Így magamra erőltettem egy mosolyt. 


-Oh. Úgy restellem hogy majdnem önnek mentem. Sajnálom. -mosolyogtam rá bájosan. 
-Ugyan semmisség. -mosolygót vissza ártatlanul. 


A beszélgetésünk ennyi volt mert ő elindult Sebastian szobája felé én pedig beszálltam a liftbe és "haza" felé indultam. 


Haza felé menet azon gondolkodtam hogy mit tett vajon Hanna akkor ha tudja hogy ki vagyok. Ha tudja hogy a pasija a múlt éjjel épp velem volt együtt, épp velem feküdt le.. 
Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám. 


A szállodához érve nagy mosollyal mentem be, épp beléptem amikor egy kedves hölgy jött oda hozzám hogy menjek a recepcióhoz mert üzenetet kaptam. 


-Jó reggelt. -köszöntem a recepciónál. 
-Jó reggelt kisasszony. -köszönt a pult mögött álló férfi. 
-A nevem Nikola Deutsch úgy tudom üzenetet kaptam. 
-Oh igen tessék. Összesen 2 üzenete jött. Az egyik Mr.Jenson Buttontól és egy fura nevű hölgytől aki végül a Ms. Lily Smith nevet adta meg. -átnyújtott két papírt. 
-Köszönöm. -mosolyogtam rá majd a lifthez mentem. 


A lakosztályunkba érve egy nagy üres szoba fogadott. Senki nem volt ott. 
Szuper- gondoltam magamban. 


Leültem a kanapéra és kinyitottam a borítékokat amelyekben a nekem hagyott üzenetek álltak. 
Először a Jensontól kapott üzenetet nyitottam ki. 


"Láttam az újságokat. Nem mondom nem vesztegetted az idődet!  De amit rólunk írnak! Nem mondom eléggé nevetséges! És persze nincs harag. Jess is csak nevetett rajta úgy hogy nyugodtan kitolhatod a formás kis hátsód a pályára a McLarenhez. Úgyis szeretném bemutatni Jessicát. X.o.X.o. Jenson." 


Vicces üzenet volt bár ez Jensontól megszokott mindig is szerettem a humorát. 
És örülök hogy Jessica Michibata akit még nem is ismerek de ilyeneket hall rólam. Nem haragszik rám. Hál' istennek! 


A másikat a legjobb barátnőm hagyta. Ő szintén magyar és már általános suli óta a legjobb barátnők vagyunk. A neve Kovács Lili ismertebb nevén Lily Smith. 
Mint említettem az általános együtt jártuk majd sikeresen a gimit is, és  most a Fősulit is. 
Lily és én elválaszthatatlanok vagyunk emelet Lily azért is ismertebb a Lily Smith névvel, mert modellkedik és nagyon jól csinálja. Több külföldi divatcégnek is dolgozott már így külföldön is ismert. 


"Egyenesen az újságok címlapjáról nem más mint te! Sebastian Vettelel smárolsz! Te jó ég! Te csaj! Gratulálok! Amint haza élsz egy talit megejtünk még a szemeszter folytatása előtt mindent tudni akarok! Azért én is mondok pár dolgok magamról! Épp Prágában vagyok egy fotózáson. Imádom ezt a várost. Csóóóók csajszi. Lily. " 


Legalább Lily büszke rám, ha már anya kiakadt. 
Bár ugye előtte letagadtam de ha így haladok rá fog jönni.. 
Milyen jó Lilynek Prágában van remélem jól érzi magát. 


Teljesítve azt amit Jenson kért úgy döntöttem ma kimegyek a pályára.  Legalább megismerem Jessicát is. Abból ítélve amit Jenson mondott róla csak kedves lehet. 

A fürdőmbe mentem és letusoltam meg hajat mostam. 
Aztán ruhát kezdtem válogatni. Mivel ma igen meleg volt egy egyszerű szettet dobtam össze. 
Egy rózsaszín felső, rózsaszín magassarkúval szintén rózsaszín táska és ezekhez egy hosszú boleró.  Egy rövid farmer gatya, öv és kiegészítők és az elmaradhatatlan napszemüveg. 

A hajamat lazán feltűztem egy hajtűvel. 
Majd indultam ki a pályára. Anyáék bárhol is lehetnek biztos hogy taxival mehetek. Talán épp a pályán vannak.. 


Negyedórámba telt kint lenni a pályán. Mint eddig most is a hátsó bejáraton mentem be.
Egyenesen a McLaren Istállóhoz tartottam. 
Ahol megpillantottam Anyát ás apát mellettük Martinnal. 


-Sziasztok! -köszöntöttem őket mosolyogva. 
-Áh szia! -köszönt Martin. 
-Szia. -öleltem meg. 
-Szia anyu apu. -nyomtam egy egy puszit az arcukra. 
-Jaj nem tudjátok hol van Jenson?! -néztem rájuk. 
-Épp most indultak ebédelni ha sietsz utol éred őket. -mosolygót anya. Én pedig azonnal a pálya étterem felé indultam. Még mielőtt Jenson és Jessica beért volna oda szóltam.


-Jenson! -ő egyből megfordult és elém jöttek. 
-Áh szóval ide toltad a formás popsid. 
-Igen ide. -nevettünk együtt. 
-Oh szia. Biztos te vagy Jessica. -köszöntöttem a barna hosszú hajú, magas lányt Jenson mellett. 
-Nikola Deutsch vagyok. -mutatkoztam be és kezet nyújtottam. 
-Te pedig Jenson egyik ismerőse. Örülök hogy megismerhetlek Nikola sokat halottam rólad.
-Tényleg? -néztem Jensonra. 
-Te kis pletykás.. 
-Nem én az újságot.. 
-Ja persze azok.. 
-Velünk ebédelsz?! -kérdezte mosolyogva Jessica. 
-Persze szívesen. 
-Akkor gyerünk. -bementünk az étterembe ahol egy csomó kaja volt, amint megláttam öket megkordult a gyomrom.. 
-Hmm..Most esik le hogy kajás vagyok. -nevettem. 
-Akkor hajrá válasz. Van sok minden. -nevetett Jessica. Igazam volt vele kapcsolatban igazán kedves lány. 
-Hát igen de nehéz döntés. -mosolyogtam. 


Végül sült krumplit és hamburgert választottam. Jessica pedig görög salátát. 
Jenson meg valami eredeti spanyol kaját aminek kimondhatatlan a neve.. 


Már egy ideje ettünk, beszélgettünk és nevettünk mikor megláttam bejönni kézen fogva Hannát és Sebastiant.. Azt hittem hogy nem látok rendesen de igaz volt! 
Elöntött a méreg.. És tudtam hogy valami nem stimmel. Jenson látva a reakciómat megszorította a kezemet mire rá néztem és halvány rá mosolyogtam egy "köszi" mosollyal. 


-No lám Hanna Prater ide tolta a képét.. -nézett arra az asztalhoz Jess amelyhez leültek. 
-Nem bírod? -kérdeztem rá.
-Tudod hónapokig ki sem tolja a képét van amikor egy teljes idénynél ki sem jön ilyenkor meg amikor kijön játssza az eszét! Akkora egy ribanc.. 
-Oh értem. Hát látom ebben is egy véleményen vagyunk. 
-Még szép. Láttam az újságot és most mondok két dolgot! Még szép hogy nem haragszom rád jó ideje ismered Jensont és barátok vagytok. Melletted áll beszélgetek még szép. Az újságírók mindent eltúloznak. A másik pedig annyi lenne hogy a csók közted és Sebastian között, fogalmam sincs volt e több. De Hanna megjelenése rossz ómen. És innentől Sebastiannal nem igen fogsz tudni beszélni főként nem négyszemközt.. Az a hiéna úgy akaszkodik rá mint valami zsákmányra! 
-Azta kösz a biztatást... -Újra Sebastiannék felé pillantottam de kár volt. Látom amint az a szajha megcsókolja. Nekem sem kellett több azonnal felálltam az asztalunktól, bocsánatot kérve Jesstől és Jensontól. Azonnal elrohantam.. 


Nem hiszem el hogy tehette ezt Sebastian?! Hiszen azt mondta hogy szeret?! Hát hazudott volna?! De én őt nem ilyenek ismertem meg! Legalább is nem ezt mutatta! 
Hiszen nem ezt mondta. Azt ígérte hogy elhagyja Hannát! 
De mit is hittem hogy majd miattam elhagyja!?
Hogy lehettem ennyire naiv kislány?! 
Hogy dőlhettem be neki?!