Andy és a Száguldás 35.Fejezet

Sziasztok! 

Meg is hoztam a folytatást.! :) 

Remélem el nyeri a tetszéseteket, és kapni is fogok kommentett! :D 

Nem is beszélek tovább..

xx. Mercii.

A Svájcban töltött napok alatt..

-Még mindig nem mondta el Heikki. –panaszkodtam.

-Te tényleg ezzel vagy még mindig elfoglalva? –mosolyodott el Seb, és az ölébe húzott.

-Igen, mert érdekel. Már Augusztus óta titkolja. Azon se lepődnék meg, ha soha nem tudnánk meg, vagy csak az esküvő után. –morogtam.

-Jaj kicsim, ha szeretné, majd elmondja. –puszilta meg a fejem, én, pedig a mellkasának dőltem.

-Ha te mondod. –öleltem át. –na de mesélj, hogy halad Melanie az esküvő szervezéssel? –érdeklődtem.

-Jól, Stephanie elég sokat segít neki, meg ott van anyja, és a barátai is. –válaszolta. –Mondtam neki, hogy hívjon fel téged is..

-Jaj Seb. –néztem rá. –Melanie az Melanie.. Kár próbálkozni, én azon is meg fogok lepődni, ha meghív az esküvőre. Ez olyan dolog, amiben a családod, és a barátaid segítenek.

-Az lehet, de te is a család része vagy. –csókolt meg.

-Még nem.. És nem várom el tőle, hogy hívjon fel azzal, hogy segítsek neki. Majd segítek Silvernek, ha szeretné, de őszintén egész biztos vagyok benne, hogy már most tudja, mit akar, és két perc alatt mindent elintéz! –mosolyodtam el, hisz tudom milyen a nővérem.

-Szóval szerinted nem is fogja kérni a segítségedet? –nézz rám meglepetten.

-Ne lepődj meg!- nevettem fel. –Ő a tipikus család centrikus, mindent Ő akar intézni típus. –adtam, magyarázatot  –Én tuti rábíznám egy esküvő szerevezőre, elképzelésem sincs milyen a tökéletes esküvő, mert soha nem álmodtam erről kislányként. –bújtam vissza ölelésébe.

-Miért Te miről álmodoztál? –kérdezett rá.

-Hogy megnyerem a Nascart, és Ashtonnal együtt örülünk a sikeremnek. –szöktek könnyek a szemembe.

-Hát a Nascart megnyerted, Ashtont pedig visszakaptad. –ölelt szorosabban, ahogy érezte, rázkódik a testem.

-Tudom. Csak jó lett volna, ha Ő is ott van, és velem együtt örül. –töröltem meg szemeimet.

-Elhiszem. Szóval akkor a Mi esküvőnk milyen lenne? –kérdezett rá.

-Kicsit előre szaladtál. –néztem rá meglepetten. –De édes tőled, hogy ezt kérdezed. –csókoltam meg. –Igazából, ha esküvőről beszélünk nekem mindig Vegas jut eszembe! –mosolyodtam el.

-Vegas? –lepődik meg.

-Igen. Las Vegas. –mosolygók tovább.

-És milyen az a Vegas-i esküvő? –kérdez rá félénken, elég furcsa arckifejezéssel. Azzal az „ebből vajon mi sül ki” arccal.

-Nos a ruhám az tuti, hogy fehér vagy kék.. –gondolkodok el. –Hatalmas és csodaszép, ez kötelező. –mosolygók. –Te mindegy, hogy öltözöl, ahogy akarsz. –pillantok rá futólag. –a pap Elvis imitátor, a gyűrű lehet akár egy egyszerű ajándék bolti kétdolláros darab, ami Vegasra emlékeztet. Ja és ami fontos! Csak mi vagyunk ott ketten! –mesélem el az Én „állom esküvőmet” amin meglepődik.

-Soha nem hittem volna, hogy Te egy ilyen esküvőről álmodozol. –nézz a szemembe.

-Pedig de. –fogja meg a kezeimet. –Soha nem akartam azt a hatalmas Hercegnőesküvőt, nagy tömeget..

-Pedig a lányok általában erről álmodoznak.- gondolkodik el.

-Igen, de mint mondtam Én, nem erről álmodtam. –cáfolom meg.

-Tudom. Te Nascar bajnok akartál lenni, és az is lettél. –puszilta meg az arcomat.

-Akkor Én megkaptam a magam Álom esküvőjét. –nevetek fel.

-Hát.. Így is felfoghatod a dolgot, és igen. –mosolyog. –Tudod ez az esküvő, kicsit hasonlít a Míg a Jackpot el nem választ, című filmbelire. –nevet fel.

-Akár. –nevetek vele. –De egy különbség van, Én már alapból gazdag lennék, és Nem veszekednék a pénzen! Meghagynám a férfinak. –nevetek tovább.

-Bölcs döntés lenne. –csókol meg.

-Tudom. –csókolom most én meg.

Abu – Dhabi.

India után nem utaztunk haza, hisz a futam egyből a következő héten van. Hétfőn délelőtt utazott a csapat Abu – Dhabi-ba az Arab országba. Őszintén szólva a tv-ből már láttam az országot, és az itt élő népet, de akkor is furcsa volt itt lenni.

Persze a tenger az csodás volt, meg az épületek is, minden olyan gazdag volt. De kifejezetten tetszett.

Viszont furcsa volt, hogy a nők a teljes testüket eltakarva járkáltak, ahogy a férfiak fején is volt ilyen turbán valami csoda. –sajnálom, de nem készültem fel Arab szavak ismeretéből. –Szóval ezek a hosszú ruhák, ebben a melegben.

Ha az utcán sétáltunk Sebastian szorosan húzott magához. Először nem értettem, de aztán egy kis kutakodás a nép után és mindenre rá jöttem.

Itt akár négy (!) felesége is lehet a férfinak, ha el tudja tartani őket, imádják az aranyat, és a nőket kb. semmibe, veszik, a férfi számít! A lányokat elég korán férjhez adják. A szőke nőket meg imádják.. Én meg sajnos szőke voltam.

Lehetett hallani olyan esetről is, hogy három kecskéért eladták a nőt.. Borzasztó!

Így, hát, ha utcára merészkedtünk, akkor Seb mellett mentem szorosan és szorítottam a kezét.

-Miért szorítod a kezemet? –kérdezett rá este, amikor a városban sétáltunk.

-Mert félek.. –súgtam neki.

-Mitől? –lepődik meg.

-Először nem értette mire fel, húzol magadhoz, aztán utána néztem. Elég durva dolgokat olvastam, amikkel nem értek egyet. És szőke is vagyok! –emlékeztettem. Mire ő csak fel nevetett, és megpuszilta az arcomat. Hamarosan vissza értünk a biztonságot nyújtó Szállodába, így fel lélegeztem. Vacsoraidő volt, így megcéloztuk az éttermet, ahol kiszórtuk Heikkit és Sonját az egyik asztalnál.

-Kettesben akartok enni? –léptem oda, Seb kicsit lemaradt, a másik asztalnál, pedig épp Arab férfiak ültek, akik feltűnően méregettek, így oda szóltam Sebnek, aki oda sietett én, pedig egyből magamhoz húztam, és átöleltem.

-Öhm nem. –válaszolta Heikki, aki furcsán nézett rám. A lehető legtávolabb ültem le a szomszéd asztaltól, és jó szorosan a mellettem ülő Sebhez.

-Oké most már megmondod mi bajod? –kérdezett rá Heikki.

-Fél. –kuncogott Seb.

-Hé! –csaptam vállba. –Erről szó sincs, csak.. Ha láttad volna, hogy méregettek azok a férfiak, akkor megértenéd. És csak, hogy tud pusztán megijedtem. –mosolyogtam rá.

-Most akkor mi van? –nézz továbbra is értetlenül Heikki.

-Ahj. –nevettem el magamat értetlenségén. –Heikki, Heikki. –ráztam a fejemet. –Az van, hogy utána néztem az Araboknak, és nem szimpatizálok velük. Egyébként észre vetted, hogy Sonját úgy nézik, mint akik még életükben nem láttak nőt. –pillantottam a férfiakra, akik épp Sonját méregették. Heikki amint észre vette komor lett, és közelebb ült Sonjához.

-Na erről beszéltem. –mosolyogtam rá.

A pincér hamarosan megjött és fel vette a rendelésünket. Mivel Heikki itt volt, így Seb csak mértékkel ehetett, nekem viszont nem volt Grace-em!

-Állj. Ilyet nem ehetsz! –szólt közbe Heikki.

-Miért ne ehetnék? –lepődtem meg. –Én nem hízok úgy, meg se látszik, ha eszek.. És nincs itt Grace! –emlékeztettem.

-Az egy dolog, de engem párnapja hívott fel, hogy jó lenne, ha rajtad tartanám a szememet. –nézz rám, én, pedig nem hiszek a fülemnek. Még Amerikából is irányítsa az életemet! – Szóval az előbbit már ne hozza ki. –szólt a pincérnek. Én, pedig mérgesen bámultam rá.

A telefonomért nyúltam, de el felejtettem kilépni az Internetből mikor legutóbb néztem, így szembesültem a legfrissebb hírekkel.

-Jézus! –kaptam számhoz.

-Mi az? –néznek rám ijedten a többiek.

-Ti tudtátok mi folyik az Államokban? New Yorkot kiürítették, a Keleti Partra meg Szökőár várható! –ijedtem meg. –Te jó ég. Remélem semmi baja a többieknek, és elutaztak, hogy biztonságba legyenek. –a testvéreim mind a Keleti Parton laktak, és Kalifornia Állam is érintett volt. Nekem talán annyi mázlim van, hogy Palos Verdes Estrates a hegyekben, ezáltal valamennyire magasabban fekszik.

-Nyugodj meg. –ölel át Seb. –Egész biztos nem lesz semmi bajuk. –próbál megnyugtatni, de Én mégis csak izgulok.

-Oké. –próbálom magamat megnyugtatni, így a társaságra koncentrálok.

A vacsora után mindenki nyugovóra tér, így mi is. Már nyugodtabban fekszek le aludni, és várom a másnapot. Vajon most mi folyhat az Államokban?

Sajnos Én hülye láttam a 2012 című filmet, és mindig is parás voltam.. Ez 2012. December 21.-e előzménye lenne? Tényleg jön a Világvége..? 

Rich and Famous 4.

Sziasztok! :) 

Meghoztam az ÚJ fejezetet, amelyben megismerhetitek a lányok szüleit! ;) 

Remélem tetszeni fog, és megilletek kommental! :D 

Hát akkor jó olvasást! ;)

xx. Mercii.

Rita.

Rettentő dühös voltam Sebastianra! Nem tudom, hogy volt képes ilyet mondani a húgomra! Ő nem ilyen. Persze Nina is elvetette a sulykot, na de akkor is. Bocsánatot kért, és Kimi nem haragudott rá! Sebastian nem is értem miért szólt bele.. Nem az Ő dolga!

-Úr isten! –kiáltottam fel, mikor Nina elájult. Nagyon jól tudom, ki mondta neki mindig azt a szót. Utálta magát a miatt, ami vele történt, mivel csakis Ő volt a hibás.. Mégis próbált megváltozni, és sikerült is neki. Nem akart Ő senkinek sem rosszat, csak élni. Tizenhat évesen mindenki azt akar! –Emily! –pillantottam a lányra.

-Nem lesz semmi baja. –próbált nyugtatni.

-Kimi.. –pillantottam rá, Ő egyből fel kapta a karjaiba Ninát, és fel fektette a kanapéra. –Nina drágám. –simogattam a homlokát, és haját. –Nina kérlek.. –sírtam el magam újra. –Emily mi lesz, ha.. –nem akarom kimondani, ez Nina magánélete. De kétségbe vagyok esve.

-Nem lehet semmi baja. –jön oda mellém a lány is.

Pár percen belül Nina felébred, az arca sápadt, a szemei vörösek, és kisírtak.

-Mi történt? –kérdezi, meg és közben remeg.

-Semmi baj. –ölelem át jó szorosan. –Elájultál, de minden rendben. Itt vagy velem. –szorítom.

-Annyira rossz volt. –ölel át.

-Tudom. –simogatom a hátát. –Itt van Emily is. –mosolygok a lányra.

-Emily. –szólal meg Nina, és Em oda jön hozzánk, és Ő is átöleli húgomat.

Ott hagyom Ninát, Emily-vel tudom, hogy jó kezekben lesz, és a fiúkhoz sétálok, akik ki mentek a konyhába.

-Ha még egyszer egy rossz szót is szólsz a húgomra neked annyi! –fenyegetem meg Vettelt.

-Nagyon sajnálom, én nem akartam. Nem értem mi baja lett. –hajtja le a fejét.

-Ez csakis ránk tartozik a családjára. Ne kérdezősködjetek, úgysem fogja el mondani. –tudatom velük. –Már jobban van. De bocsánatot fogsz tőle kérni! –pillantok Sebastianra.

-Ez csak természetes. –szólal fel.

-Oké. Azt hiszem mi most haza fogunk menni. Ninának is jót fog tenni. –nézzek ki húgomra, még mindig Emily- bekapaszkodik.

-Menjetek csak. –ölel át Kimi, és homlokon puszil.

-Sajnálom. –bújok hozzá.

Nina.

Soha többé nem akarom azt érezni, amit ez miatt a Sebastian miatt éreztem! Újra oda kerültem, ahová nem akartam! Gyűlölöm ezt a férfit, és megvettem!

Nem érdekel ki Ő, soha nem akarok vele szoba állni, még csak egy légtérbe se szeretnék vele kerülni!

-Minden rendben? –pillant rám Emily.

-Jó, hogy itt vagy. –ölelem még mindig szorosan.

-A legjobb barátnőm vagy, ez természetes! –ölelő karjai közt úgy érzem, nem bánthatnak, Emily mindig erős volt, és bárki ellen szegült, és mindig ő került ki győztesen. Nem félt.. Talán ez vitte mindig győzelemre!

-Gyertek haza, megyünk. –jön be Kimi és Rita.

-Te maradj csak. –pillantok Ritára.

-Nem nem! –mosolyodik el. –Veled megyek. –ellenkezik.

-Kérlek. Én voltam az, aki ide jött, és balhézott. Itt van nekem Em. Majd Ő, segít. –pillantok barátnőmre.

-Biztos? –kérdezi nővérem.

-Igen! –válaszolom határozottan.

-Akkor rendben. –egyezik bele. –Vigyázz magadra. –ölel át.

-Oké. –fogom a táskám, és Emily-be kapaszkodva hagyom el a házat. Em besegít az autóba, Ő is beül, és haza felé vesszük az irányt.

Otthon Emily készít nekem egy forró fürdőt, miszerint az majd megnyugtat, és zöld teát, hogy ellazítson.

Em a legjobb barátnő, mindig itt van, ha kell, és bajom van. Szeret és én is Őt, támogat és ez fontos.

-Jobban vagy? –kérdez rá mikor már köntösben, sétálok le.

-Azt hiszem. –válaszolom.

-Remélem is. –mosolyog halványan. –Gyere ide. –leülök mellé, Ő, pedig átölel. Sírni kezdek.

-Annyira rossz volt, az.. Az jutott az eszembe! – szipogóm.

-Shh.. Ne beszélj róla! –Emily-be kapaszkodok. Ha akkor nem lett volna ott nekem Emily és Rita, egész biztos, hogy öngyilkos lettem volna.

-Szeretnék Bajorországba menni. –kérem Emilyt.

-Biztos ezt akarod? Itt hagyni mindent? –kérdez rá.

-Máshoz úgysem értek. –hajtom le a fejemet. –Akkor is menekültem, és akkor jó volt Svájc, de most nem! –sírom el magam újra.

-Rendben, akkor még ma elutazunk. –szorítja meg kezemet.

Segít nekem összecsomagolni a bőröndömbe a ruhákat, majd Ő is összecsomagol magának, e közben én átöltözöm.

Közben telefonálok Ritának is, de a nem érem utol, így csak egy üzenetet hagyok neki a hangpostáján, hogy elmentünk anyuékhoz. Remélem, meg fogja érteni, hogy most nem volt erőm itt maradni, és szükségem volt a változásra, és az tűnt a legegyszerűbbnek, ha haza megyek!

-Indulhatunk? –jön be a szobámba Emily.

-Persze kész vagyok. –mosolygok halványan.

-Most már sokkal jobban nézel ki.- ölel meg.

-Jobban is érzem magamat. –válaszolom.

A bőröndöket Emily berakja a kocsiba, míg én bezárom a házat.

-Vezetek. –mosolygok Em-re.

-Egész biztos? –kérdez rá.

-Igen, nem lesz semmi bajom. –engedek meg egy mosolyt. –És a tudat, hogy Passau-ba megyek, csak javít a helyzetemen. –mosolyodok el.

-Végre nem egy vérszegény mosoly. –mosolyog Emily is.

Passau. A város, amit annyira szeretek! Mindig jól érzem magamat, ha haza mehetek a családomhoz, és a várost is imád, annyira nyugodt, és Német, az a tipikus Német, amit annyira szeretek.

Öt és fél órán át kellett utaznunk mire Passau-ba értünk. Nem mondom, hogy kényelmes volt ennyit ülni, de mivel vezetni szeretek jó volt, és szeretem a tájat is, amelyen jöttünk. Végül csak el hagytuk a Passau táblát is..

A ház előtt parkolok le, imádom a szüleim házát, mindig felüdülés oda menni, most meg a történtek után végkép az. Mosolyogva szállok ki a kocsiból, és mosolygok a házra.

-Nina! –szalad ki édesanyám, és jó szorosan magához ölel.

-Anyu!- ölelem magamhoz, és egy – két könnycsepp fut végig arcomon. –Elhoztam Emilyt is. –mutatok a lányra, aki mosolyogva figyelt minket.

-Emily kislányom, de jó téged látni. –öleli meg őt is anya. Édesanyám az a tipikus anya, aki imádja a lányait, Emilyt is annak tekinti, hisz a legjobb barátnők vagyunk gyerekkorunk óta, és rengeteget voltunk együtt, általában nálunk, mivel Emily édesanyja korán meghalt, az édesapja, pedig sokat dolgozott.

-Eugénia!- mosolyog Emily anyára. –Remekül nézz ki, és úgy hiányzott.

-Apu merre van? –kérdezem meg.

-Hátul a kertben. –mosolyodik el anya. –Gyertek, menjünk csak hátra. –szokásához híven megfogja az én- és Emily kezét is, így megyünk a hátsó kertbe apuhoz.

-Michael! –szól édesanyám, apámnak, aki épp a növényekkel bajlódik, milyen jó az embernek, ha milliárdos, és nincs más dolga! Apu épp, hogy fel nézz, már mosolyog is, ahogy meg lát minket!

-Nina! –ölel át. –Jó, hogy haza jöttél kicsim. –puszil homlokon.

-Én is örülök, hogy itthon lehetek. –mosolygók.

-Emily. –köszönti Őt is. –Mennyire megváltoztál, de nagyon csinos vagy.

-Nagyon köszönöm Michael, remek formában van. –mosolyog a papára.

-Gyertek, ne ácsorogjunk itt kint, menjünk be. –javasolja anya.

Ahogy mondta úgy tettünk, bementünk a házba, ahol ugyan az a melegség fogadott, mint mindig. Ezért szerettem haza menni, mert ott voltak a falon, a képek.

A családunkról, vagy épp egy festő által készített kép. A régi függönyök, amely anya szenvedélyének szüleménye. Tőle örököltem Én is a Történelem, és a régiségek iránti szeretettemet.

Apa értékes tárgyai, amelyek helyet kaptak a házban. A konyha, ahol anya elkészíti a világ legfinomabb ételeit.

-Itt semmi nem változott. –mosolyodok el a nappaliban ülve, a kandalló fel lett ma is ott lóg a családi képünk. A képen négy boldog ember mosolyog, én tizenkettő lehettem, Rita, pedig tizennyolc, emlékszem mennyire nem akarta ezt az egész családi fotót, mert már Ő nagy és nem akar égni, végül csak bele ment, és még a barátainak is tetszett a kép, így nővérem is megbékélt!

-Miért változott volna.- nevet fel anya. –Így tökéletes minden, főként a képel -mosolyodik el, látván, hogy már percek óta a képet nézzem.

-Szeretem azt a képet.- mosolygók rá.

-Meséljetek, hogy vagytok!? –kérdez rá apu.

-Velem minden rendben. –kezd bele Emily. –Még mindig az Államokban lakom, jelenleg Hampton-ban, mert a vőlegényem ott lakik már gyerekkora óta, és kicsinek én is, mi is ott laktunk. –mosolyodik el, a Hampton-i emlékek..

-Hogy van Daniel? –kérdez rá anya. –Miért nem hoztad el? –pillant Em-re.

-Daniel az édesapja cégében segít be, és nem volt ideje eljönni. De ígérem amint lesz ideje el, hozom őt.- mosolyodik el.

-Helyes. –mosolyog rá apa. –És te kislányom hogy van? –jövök most én.

-Meg vagyok papa, ma egy kicsit kiborultam, de már minden rendben. Hiányzott az itthoni környezet, és úgy éreztem most jött el az a pillanat, amikor ott kell kicsit hagynom Svájcot, mert be telt a pohár, és egyébként is terveztem, hogy eljövök hozzátok! –mosolygok rájuk.

-Mi van Ritával? –kérdez rá anya. –Két napja hívott utoljára. –panaszolja el.

-Rita jól van, csak leköti mindig valami.. Tudod milyen. Mindig rám mondja, hogy elfoglalt vagyok, mikor Ő is az! –mosolygók anyára, direkt nem mondom neki, ezt a Kimi ügyet! Ha Rita elmondta, akkor tudja, ha nem, akkor ne tőlem tudja meg!

-Örülünk, hogy minden rendben van. De amint elnézzem fáradtak, vagytok. –pillant rajtunk végig apa.

-Mint mondtam ki merített a mai nap.. –tényleg fáradt voltam, alig bírtam nyitva tartani a szemeimet.

-Akkor menj csak fel a szobádba, minden a helyén van, és épp tegnap takarítottam ki. –ölel meg anyu, én, pedig úgy teszek, ahogy mondja, még elbúcsúzok a papától, és fel megyek a szobámba, hogy végre pihenhessek.

Emily.

-Minden rendben vele? –kérdez rá Eugénia. Nem szerettem neki hazudni, de nem mondhattam el azt, amit oly rég titkolunk, és nem is tőlem kellett megtudnia.

-Igen persze. Csak hosszú volt a mai napja, és volt pár dolog, ami felzaklatta, de tudod nem az Én dolgom elmondani, ha szeretné, elmondja. –nyugtatom meg.

 -Rendben. Köszönöm Emily. –simítja meg karomat.

-Ugyan ez a legkevesebb. –ölelem meg.

-Nem vagy éhes? –kérdez rá.

-Farkas éhes. –nevetek fel.

-Michael vacsora.- szól férjének, aki elmerült a foci nézésében.

-Megyek már. –halljuk meg, és szerencsére tényleg jön, nem kell nyüstölni.

A vacsora alatt is végig beszélgetünk. Tényleg olyanok, mintha a saját szüleim lennének! Hisz édesanyámra nem is emlékszem, apámat is korán elvesztettem mindössze hat- hét éves lehettem, de ott voltak nekem Ricci –ék, akik nem engedték, hogy Állami gondozásba kerüljek. A szárnyaik alá vettek, és segítettek nekem. Ezért is szeretem annyira őket, és hálás vagyok nekik, amiért ilyen jók voltak hozzám.

Ninának pedig hálás vagyok, amiért elviselte, hogy velük lakom, és hogy az édesanyja kicsit az enyém is lett. De soha nem tette szóvá, inkább olyan lett nekem, mint egy igazi testvér!

Andy és a Száguldás 34. fejezet

Sziasztok! :) 

A Mai Futamon Sebastian remekelt, és kilenc és fél másodperces előnnyel nyert! ;) 

Gratulálok neki, Nagyon büszke vagyok rá! :D 

Tegnap pedig jól oda mondta! --->Ez NEM One Man Show! ;D 

Jövő héten Abu Dhabi, ne feledjétek! ;))

Most pedig jó olvasást a fejezethez! :D 

xx. Mercii.

A Koreai Futam után én Amerikába mentem, míg Sebastian a gyárba.

Én azért is szerettem volna haza menni, hogy végre meglátogassam Céliát, és Gracet, aki immáron felhagyott az edzéskedéssel, így egyedül maradtam. De nem bántam, hiszen egyébként is csak a futamok alatt találkoztunk, és edzetünk együtt.

Egyedül is tudtam mi a feladatom, és mivel nem voltam az, az elhízós fajta, így simán kihagyhattam edzéseket.

Los Angelas-ben landolt a gépen, boldogan mosolyogva léptem ki a Reptérről, ahol fogtam egy taxit és Erica éttermébe, vitettem magamat, egyedül Őt tudtam biztos pontként, hogy hol is van. Hiszen a többiek akárhol lehettek!

Az étterem előtt állt meg a taxi, a sofőr kedves volt és segített a csomagjaimmal, majd fizettem és beléptem az étterembe, amely még nem volt nyitva, hisz kora reggel volt, és a dolgokban az időeltolódás is közre játszik!

A szememmel azonnal Ericát keresztem, de nem találtam, így a pulthoz mentem, ahol egy új lányt láttam állni.

-Hello. –köszöntem rá.

-Hel.. Úristen! Andrea Clark! –sikította, persze csak halkan.

-Erica merre van? –kérdeztem meg tőle, mintha az előbbit észre se vettem volna.

-Hátul. Az irodában! –válaszolta. –Esetleg megmutassam merre? –indult meg utánam.

-Nem szükséges. Tudom a járást. –hagytam ott. Meg indultam hátra, elhaladtam a konyha mellett, majd a folyosóra fordultam, és az első ajtón jobbra be is nyitottam. Erica ott ült a hatalmas asztal mögött, és épp a számítógépen gépelt.

-Szép jó reggelt! –léptem be hatalmas mosollyal az arcomon.

-Andy!- állt fel azonnal és köszöntött.- Gratulálok a második helyhez!- ölel át megint.

-Oh.. Kösz. Láttad? –kérdeztem rá, meglepett, hogy nem dolgozott. 

-Persze, az új lány fanatikus. –nevetett fel.

-Ja. Aki a pultban van?- kérdeztem rá.

-A hangodból ítélve már volt szerencséd találkozni vele. –nevetett fel –Bocsáss meg, de remek munkaerő, csak kicsit örült. –mosolygót.

-Amíg meg tudsz tőle kímélni semmi bajom vele! –kacsintottam rá. –na és hogy megy az üzlet? –érdeklődtem.

-Remekül. –válaszolta boldogan –Jó hogy kérdezed. –lépett a páncélszekrényhez. –Ez itt a tied. –nyomott a kezembe egy köteg pénzt.

-Ez mi? –néztem rá.

-Az adósságom fele, amit az étterembe öltél.

-De.. –már épp mondtam volna mikor közbe vágott.

-Mint mondtam az étterem, nagyon jól megy, simán vissza tudom adni! –intett le.

-Akkor hát köszönöm. –mosolyodtam el, és a táskámba raktam a pénzt.

-Tényleg, hogy vagytok Sebbel?-pillant rám.

-Én imádom, Ő imád! Nagyon jól, köszönöm kérdésedet!- kacsintok rá.

-Látom nagyon elemedben vagy! –mosolyodik el.

-Persze! Elég jó helyet értem el, de Seb még jobbat és vezeti a Bajnokságot, tudom milyen fontos ez neki, és annyira jó a futamok után boldognak látni! Ahogy mosolyog, és simogatja a kocsit, ahogy nyilatkozik. Az éljenző tömeg, akik szeretik.. –soroltam indokaimat.

-Te tényleg szerelmes vagy! –állapította meg és hátra dőlt székében.

-Mert hogy? –pillantok rá.

-Te senkiről nem beszélsz így! –adja meg kérdésemre válaszát. –Még Scotter Buffalo-ról sem beszéltél így soha! –mondja ki azt, ami bennem is megfogalmazódott oly rég..

-Tudom, és annyira jó. Olyan boldog vagyok mellette, és annyira csodás minden! –újságolom boldogan, és rá jövök mennyire, hiányzik, hogy most nincs mellettem.

-Mi a baj? –pillant rám Erica.

-Semmi semmi. –próbálok mosolyogni.

-Látom! –válaszolja azzal az „előttem nem tudod titkolni” arccal.

-Hiányzik Sebas! –mosolyodom el.

-Te fülig, menthetetlenül és halálosan szerelmes vagy! –nevet fel. –De örülök neked! –mosolyodik is el.

-Na jó enged kitárgyaltunk! –nézek rá. –Mi van veled? –kérdezem meg.

-Nekem az étterem az első, jelenleg ez az Én szerelmem, és most jó így. A szerelem még várat magára, majd jön, ha kell. –adja meg válaszát.

-Diplomatikus! –nézzek rá.

-Oh köszönöm. –pillog.

-Na de tényleg tudsz valamit Scotterről? –kérdezem meg.

-Miért érdekel az téged? –hajol előre és mélyen a szemembe, nézz.

-Csak, mert a legjobb barátom volt, és érdekel, mi van vele! –válaszolom nyugodtan.

-Akkor jó. –dől vissza eredeti helyzetébe. –Meg van, sokat jár az étterembe, mindig beszélgetünk olyankor. Elmondja, mi van vele, meg én is neki.. Pénelopé és Ő még mindig együtt, ki tudja meddig fog tartani.. A lényeg az, hogy meg vannak egymás mellett. Jövőre lehet át, megy az Indybe, bár még nem biztos. Majd a hónap végén derül ki India után. –meséli el azt, amit tud.

-Scotter és az IndyCar. –mosolyodok el. –Mindig szerette volna ott kipróbálni magát. –mosolygok. –Amúgy szerintem Pénelopé és Ő örökre együtt maradnak, Scotter azt tesz a lány mellett, amit akar, és szerintem Pénelopé is csalja Őt.. –gondolkodom el. –na mindegy is, ha meg vannak, akkor az a lényeg. Na de mi van a Bajnoksággal, hogy áll? –kérdezek most rá a Nascar-os teljesítményére.

-Elég jó, az élen van, valószínűleg Ő nyer! –mosolyodik el.

-Akkor jó! –mosolygok én is. –Majd ad át neki üdvözletem, ha legközelebb jön. –kérem meg.

-Oké, de Te mióta vagy ennyire rendes vele? –nézz szemeimbe.

-Tudod, rájöttem, nem kell rá haragudnom, amit tettünk azt megtettük, együtt rontottuk el, és nem fogok rá haragudni, persze soha nem leszünk már olyan jobban, de nem is fogom utálni, olyan semleges lesz nekem! –vezetem le neki, amit már megbeszéltem magammal.

-Értem, ez most tőled is diplomatikus volt! –kacsint most Ő.

-Nagyon köszönöm! –nevetek fel, és állok fel.- Ha nem bánod haza mennék. Fáradt vagyok. –túrok bele hajamba, és nyomok el egy ásítást.

-Csak nyugodtan, a ház a tiéd! A takarítónő csak holnap fog menni, akkor jobb lenne, ha elmennél, vagy a medencénél töltenéd az idődet. –kér meg.

-Mióta van nekünk takarítónőnk? –kérdezek rá.

-Amióta fel vettem egyet, mert nem szeretek, és nem tudok takarítani, te meg a másik fele vagy! –nevet fel.

-Jaj nekem igaz. –nevetek vele együtt. –Akkor holnap szerintem majd a tesókal leszek. –mosolyodok el a gondolatra, hogy végre a családommal lehetek.

Az étteremből kisétálva fogok egy taxit, és haza vitettem magam, szerencsére fél órán belül otthon vagyok, fizetek, és azonnal irányba veszem a házat.

-Otthon édes otthon! –dobom le kulcsaimat, és felcincálom a bőröndömet a lépcsőn, kidobálok minden ruhát a mosókonyhában, a többi cuccomat a szobámba viszem.

A fürdőben veszek egy kellemes forró fürdőt közben, pedig fel hívom Ashtont és megbeszélek vele holnapra egy találkát hozzájuk, ő, pedig elvállalja a többiek riasztását is.

A fürdő után az ágyamba vettem magam, és egy kiadósat alszom!

Másnap reggel pontosabban hétkor ébredek meg újra a telefonom csörgésére.

-Halló –veszem fel.

-Édesem. –szól bele Seb.

-Sebastian. –mosolyodok el. –Minden rendben? –kérdezek rá azonnal.

-Persze, csak a Gyárba érve azonnal lefeküdtem aludni, és csak most keltem. Veled minden rendben? –kérdez rá.

-Persze –válaszolom –Én nálam most van reggel, minden oké. Ma találkozom a többiekkel. –újságolom.

-a jó, ad át üdvözletemet! –mosolyodik el a hangja.

-Ez csak természetes. –mosolyodok el én is.- Mikor mész haza? –kérdezek rá.

-Szerintem két – három nap múlva, és akkor otthon leszek a Gyárból, szándékozok majd repülni Indiába. –magyarázza.

-Öhm.. Jó. Akkor szerintem majd én is oda utazom hozzád, és együtt mehetünk a Gyárba és onnan Indiába. –tervezem el.

-Remek, akkor hamar találkozhatunk! –veszi elől a perverz hangját!

-Oké elég volt. –állítom le rögtön.

-Értettem. Most megyek, mert vár rám a szimulátor! –morogja.

-Ügyes légy. Csók. –puszilok bele a telefonba, majd leteszem azt.

Úgy érzem fitt, vagyok, így gyorsan bele bújok egy bikinibe, és a medencéhez rohanok, ahová azonnal bele vetem magamat, és úszok pár hosszt.

Visszatérve a házba lezuhanyzom, és választok magamnak a mai napra megfelelő ruhát.

Fél kilenckor már a konyhában ülök, és a laptopomon böngészek, mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Nem sokkal később egy kedves arcú, középkorú nő lép be.

-Jó reggelt. –köszön rám.

-Jó reggelt. –mosolyodok el. –Andrea Clark vagyok. –mutatkozok be neki.

-Erica kisasszony mesélt önről. –mosolyodik el. –Az öné a ház.

-Igen. –válaszolom. –Akkor most neki is lát? –kérdezek rá.

-Szándékomban áll. –válaszolja mosolyogva.

-Akkor én megyek is. –pakolom el a laptopom, és a reggeli nyomát, amit beszórók a mosogatóba. –viszlát. –köszönök el.

-Viszlát! –hallom még meg hangját.

 A garázshoz megyek, és beszállok kocsimba, mellyel megindulok Laguna Beach felé, ahol Ashton-ék laknak. Szerencsémre így kora reggel elég gyorsan oda érek, megállok a felhajtó előtt, és megnyomom a gombot, Célia vidám hangja szól, és azonnal beenged.

-Hello! –lépek be a házba.

-Húgi. –ölelget meg Ashton –jó téged látni. –mosolyog rám.

-Mert téged aztán nem! –nevetek fel, és újra átölelem.

-Na, de gyere már mindenki, itt van. –mosolyog.

-Halihó! –lépek be a nappaliba, ahol ott sorakoznak sorban a többiek is. Célia pocakját már lehet látni, és Grace-ét is valamennyire. –Milyen kis édesek a kismamák! –rohanok oda hozzájuk, és végig simítok hasukon. –Kis cukik. –mosolygok.

-Silver! –ölelem át nővéremet. –Te, elveszett bárány! –nézek rá, hisz jó ideje nem beszéltünk.

-Sok a dolgom. – simít végig hátamon. –Bocsi. –hajtja le fejét.

-Ugyan. Ha ilyen pasim lenne. –pillantok a mellettünk álló Teddy-re. –Hogy vagy Teddy? –ölelem át Őt is.

-Csakis jól. –ölel vissza. –Gratulálok, jól nyomod. –céloz a versenyzésre.

-Mintha Te nem azt tennéd, Te tenisz csillag. –veregetem hátba. –ja és itt a motorosok ásza is! –vettem magamat Sam óvó karjaiba. –Hiányoztál bátyó-, szorítom magamhoz.

-Oké, de attól még nem kéne kinyomni belőlem a szuszt! –nevet fel.

Rengeteget beszélgetünk, Teddy, Én és Sam elmondjuk az eredményeinket, hogy mit érzünk az eredményeinkkel kapcsolatban. A többiek kíváncsian hallgatják mondandónkat. Majd Ashton szólal fel.

-Jövőre szeretnék vissza térni a Nascarba. –mindenki megdöbben, Célia, pedig megfogja a kezét. –Természetesen csak, mint a csapat tanácsadója. –fejezi be.

-Örülök neked, gratulálok. –megyek oda először én hozzá, és átölelem, tudom, hogy hiányzott neki ez az egész világ..

-Én is mondanék valamit. –mosolyodik el Silver, és Teddy-re pillant. –Szóval én.. mármint Teddy, szóval.. Na eljegyzett s össze fogunk házasodni! –nyögte ki nagy nehezen. Tudtam, hogy Ő az, aki nem szokott kertelni, de, hogy ilyen egyszerűen kimondja..

-Istenkém! Jaj, annyira örülök! Gyertek ide! –ölelem át mindkettőt. Sorban mindenki gratulál nekik, mi lányok megcsodáljuk a gyűrűjét is, ami mondanom sem kell, hogy gyönyörű.

India.

El sem hiszem, hogy Indiában vagyok. Valahogy lenyűgöz a város, olyan más.. Nem az, amit a Tv-ben látni, persze közre játszik az is, hogy nekünk a csodát mutatják meg nem azt amilyen igazából. Bár bevallom az India lányoktól a hideg, futkos a hátamon, valami ocsmányak a véleményem szerint..

Vagy csak nekem nem tetszik ez a borzasztó sötét haj és bőr meg a többi..

Sebastian remekül szerepelt a pályán, pont úgy, mint tavaly. Nagyon reméltem, hogy sikerül neki megnyernie a világbajnokságot. Hisz Ő az, aki megérdemli! Neki kell megnyernie!

Pénteken mindkét szabadedzést meg nyerte, ami boldogsággal töltött el, nem is a saját eredményem érdekelt, hanem az Övé. Csakis az Övé.

Szombaton megnyerte az Időmérőt is, amiért én olyan boldog voltam, mint még soha! Tudtam, van esélye a futam győzelemre is, míg Én a második rajtkockát szereztem meg.

 

Seb pihenőjébe tértünk vissza a kötelező interjú után, és épp gratuláltam neki mikor Sonja és Heikki nyitott be.

-Komolyan Ti ketten mindig együtt jártok mindenhová? –kérdeztem rá, zavart, hogy mindig mindenhol együtt voltak, ráadásul fogalmunk sem volt Még mindig, hogy ki Heikki Új csaja. –Állj! –szólalok meg. –Te látod ezt? –pillantok Sebre.

-Mégis mit? –nézz rám.

-Hát Őket! –mutatok újra rájuk. Mindkettő mosolyog, néha úgy néznek egymásra, mint.. –Jesszus! –kapok a számhoz. –Heikki csaja Sonja! Ezt meg már vagy három hónapja titkolják!

-Csak biztosak akartunk lenni a kapcsolatunkban. –válaszolta Heikki.

-Hm.. Szóval igazam volt. Sokáig! –ölelem át őket.

-Köszönjük. –válaszolja Sonja, Seb is gratulál nekik, majd Őt elrángatja Heikki mivel Britta már, keresi, engem meg Sonja visz interjúzni.

Vasárnap Sebastian hatalmas fölénnyel nyerte meg a futamot Én, pedig a harmadik lettem, a Red Bull nagy fölénnyel vezette a Csapatok Bajnokságát, míg Seb tizenhárom ponttal vezette a bajnokságot Fernando előtt! Boldog voltam, hogy ennyire jól megy, és újra ennyire jó, kicsit kezd a helyzet visszaállni 2011-re!

Reméltem, hogy a maradék három futamon is tudja majd hozni ezt a formáját, és összejön neki a harmadik Világbajnoki cím is! 

Rich and Famous 3.

Sziasztok! :)

Meg is jöttem a Rich and Famous folytatásával! :D 

Remélem tetszeni fog a fejezet, és kapok hozzá komikat! ;D Mert most aztán tényleg érdekelne a véleményetek! :)

Jó olvasást kívánok hozzá! 

xx. Mercii.

-Biztos, hogy ezt akarod? –pillant rám Emily mikor, megállunk egy hatalmas villa előtt.

-Biztos! Értsd már meg, nekem tudnom kell! –magyarázom neki.

-Oké, nyugi, mély levegő ki be! –nyugtat, mindig ezt teszi én megértem!

-Akkor jó. –mosolyodok el egy kicsit.- Te. –nézzek rá, mikor kiszálltunk, a ház előtt ott áll nővérem kocsija, ami mögött egy fehér telepjáró is áll.

-Hmm? –pillant rám.

-Olyan ismerős nekem az a fehér kocsi. –bökök az irányába.

-Nina!- nézz rám. –Ezer meg ezer ilyen kocsit látni, nap, mint nap. –kezdi magyarázni, de leintem, tudom, hogy mi a vége az ilyen magyarázatoknak.

-Tudom, mit akarsz mondani, de ez tényleg annyira ismerős! –erősködöm.

-Oké, értettem. Te már ezt láttad valahol! –nézz rám.

-Igen láttam, és pont ezt! –fürkészem továbbra is a kocsit.

-Oké, biztos. –tudom, ezt csak azért mondja, hogy szálljak le a témáról.

-Akkor menjünk. –indulok meg a kapu felé.

-Biztos? –kérdez rá újra.

-Ha az utóbbi két percben nem gondoltam meg magamat akkor szerinted? –forgatom szemeimet, és rá tenyerelek a csengőre.

Pár másodperc múlva egy szőke hajú férfi csörtet ki az ajtón bosszúsan.

-Mit akar? –nézz rám. –Remélem nem egy örült rajongó! –fűzi hozzá.

-Mi van? –kérdezem meg, de elengedi a füle mellett. –Hol a nővérem? –kérdezem meg.

-Kid? –pillant rám.

-Hol van Rita? –kérdezem meg újra.

-Te vagy Nina? –mér végig.

-Igen. De Te ki vagy?- teszem fel újabb kérdésemet.

-Szerintem Ti elég jól el vagytok, de nem mehetnénk be? Lassan hülyének néznek minket.. –jön közelebb Emily.

-De, de gyertek csak be. –nyitja ki a kaput a férfi. –Menjetek csak. –mutat az ajtó irányába.

-Rita! Rita! –kezdem kiabálni, amint belépek.

-Nina? –jön a hang, az Ő hangja. Megindulok arra, és egy hatalmas nappaliban találom magamat.

-Nina mit keresel itt? –nézz rám.

-Te mit keresel itt? –szegezem neki kérdésemet. –Ki ez a férfi? –vonom kérdőre. –Ő lenne a híres neves Nagy Szerelmed? –kérdezem meg nyíltan.

-Itt meg mi folyik? –lép be egy újabb férfi, Őt viszont már ismerem, a szomszéd sportoló.

-És Ő mit keres itt?! Tudtommal nem is itt lakik! Vagy azt ne mond, hogy ez a kis szerelmi fészketek és Ő a pasid! –kiabálom továbbra is.

-Kérlek, nyugodj meg! –csitít Rita.

-Nem nyugszom meg! –kiabálom továbbra is ki kelve magamból! –Nekem soha nem mondasz el semmit. Mindig én vagyok az, aki utoljára tud meg mindent! Hát elegem volt! Magyarázatot várok most! –azzal mellem alatt összefonom kezeimet, és erősen fixírozóm Ritát.

-Nyugodj meg, és ülj le. –kezdi lassan, és lágyan. –Sebastian kérlek, hozz neki egy teát. –kéri az ajtóban álló férfit.

-Máris. –jön a válasz egy kedves mosoly kíséretében.

-Elmagyarázom jó? –nézz rám, mikor már a kanapén ülök.

-Jó. –fújom ki a levegőt.

-Tessék. –érkezik meg a Sebastiannak nevezett sportoló, és kezembe adja a teát.

-Ő Sebastian. –mutat rá Rita. –a szomszédunk, aki nem lakik itt, és nem Ő a párom. –cáfolja meg. –Ő Kimi barátja. –mutat a mögöttünk álló szőkére. –Akinek épp most rendeztél a házában családi perpatvart. Gratulálok. –nézz rám mérgesen.

-Sajnálom. –pillantok rá, és szürcsölni kezdem teámat.

-Ne tőlem. Tőle! –mutat a férfi irányába, aki beljebb lép, egyenesen nővérem mellé.

-Sajnálom, hogy örült módjára berontottam és ordibáltam. Minden joggal lehetsz rám dühös, és gondolhatod azt, hogy az elmegyógyintézetben van a helyem. –iszom meg az utolsó korty teát is.

-Semmi baj. –nyugtat meg. –Tetszett, hogy ilyen vagy. –jön felém egy halvány mosoly. –De nem áll szándékomban semmi ilyen helyre elküldeni. –nevet fel.

-Akkor jó. – bólintóm. –De végre elmondanátok a helyzetet? –kérdezek rá már sokadjára.

-Igen. –nyugtat meg Rita, és leül velem szemben, mellé ül a Kiminek nevezett srác is. –Szóval.. Kezdem az elején. –mosolyog. –Ő Kimi. Kimi Räikkönen a párom.

-Hello. –int felém.

-Hello. –intek vissza.

-Szóval Kimi híres sportoló, Forma 1-es versenyző, ás világbajnok. –dicsekszi Rita.

-Aham.. Biztos. –válaszolom.

-Nem meg mondtam, hogy nem fogja tudni mi az a Forma 1.- nevet fel Rita.

-Héj! –vágok a szavába –Azt tudom, hogy valami féle autósport, minden évben van egy világbajnok.. Meg, hogy öööö.. –gondolkodom –Ennyi. –fejezem be.

-Remek. Ez is valami. –mosolyog Rita.- Szóval ezért utaztam sokat a nyáron, és ezért tervezem a nyaralást is ennyire. Mert két hetem van, amit Kimivel tölthetek teljes nyugalomban. Utána újra indul a szezon, a gyárba menés és a többi. –magyarázza.

-Aha. –fogom rövidre.

-Áh. –nézz a másik kanapéra. –Ő pedig Sebastian, mint mondtam. Sebastian Vettel, Kimi jó barátja, aki a szomszédunk. –mutat be.

-Te is Forma 1-es pilóta vagy? –kérdem meg.

-Igen. –válaszolja. –Örülök, hogy végre megismerhetlek. –mosolyog rám, mosolya édes, kicsit gyerekes, de határozottam édes.

-Áhá.. Én is. Nina Ricci.- mosolyodom el. –Ő pedig mellettem. –pillantok Em-re. –Emily Thorn a barátnőm, aki próbált megfékezni, több-kevesebb sikerrel. –mosolygók.

-Sziasztok. –köszön. –Örült barátnőmmel szemben Én tudom, hogy miről beszéltek. Kint is voltam a Monacói futamon. –dicsekszik.

-Állj. –szólók közbe. –Monacó? Te velem voltál Monacóban! –emlékszem vissza.

-Igen veled, csak Te azt mondtad, nem jössz el semmi hülye „verseny szarra” ezt idéztem (!) helyette elmentél vásárolni, és jachtozni. –emlékeztet.

-Tényleg. –mosolyodok el. –És milyen jó volt, ott vettem azt az Alexander McQueen ruhát. –emlékszem vissza.

-Na te McQueent vettél, én meg néztem Őket. –mosolyog a két srácra.

-Szuper. –forgatom szemeimet. –Szóval akkor Kimi. –pillantok rá. –Räikkönen? –kérdezek rá. –Mégis milyen név ez? –nevetek fel.

-Finn. –jön a válasz.

-Áh aha igen. –köszörülöm meg torkomat. –Értem. És te? –pillantok a másikra.

-Én Német vagyok.

-Áh. Fantasztikus, valaki legalább olyan, mint Én.. Mármint Német. –beszélek össze meg vissza. Nem tudom mi bajom, van.

-Értjük. –simít végig hátamon Emily.- Kicsit bolond. –mosolyog a többiekre, mire Ők is megeresztik a mosolyukat.

-Nem vicces! –vágom az Én mindenki felett, állok arcomat.

-Pedig annak tűnt! –nevet fel Sebastian. –Tudod nincs még egy lánya, aki olyan lenne, mint Te. Ide jössz, kiabálsz össze vissza a nővéreddel, mikor felnőtt nő. Te mégis kérdőre vonod a barátját illetően. Vágod itt a fejeket, forgatód a szemeidet. Nevetséges vagy, ráadásul olyan, mint egy hülye picsa! –vágja a képembe. Hirtelen megszólalni sem tudok. Megérzem Emily kezeit a vállamon. Tudja, hogy ez a Sebastiannak nevezett valaki elvetette a sulykot, ahogy azt is, hogy Én ezt senkitől sem viselem el, és milyen tudok lenni!

-Ne tegyél semmi őrültséget  –érzi, hogy egyre jobban megy fel bennem az a bizonyos pumpa, tudja senkitől, sem viselem el, hogy lejárasson, hogy egy rossz szót szóljon rám!

-Miért te ki vagy? –kérdezem könnyedén, fel húzott szemöldökkel. –Nem látszol másnak, mint egy huszonéves ficsúrnak. Aki semmit nem tud az élettől, úgy ülsz ott, mintha tied, lenne a világ. –nevetek fel.

-Két világbajnoki címmel van mire vernem magamat! –áll fel.

-Uh! –nevetek újra.- Minden bizonnyal egy valamit felejtesz el. Nem vagyok én hülye picsa! Engem fel vettek volna a Yale-re a Harvard-ra Bárhová! Enyém lehetett volna a világ! És most itt vagyok. –pillantok körbe.

-Hát akkor miért nem mentél oda? Legalább nem lettél volna most itt!

-Nem tudsz Te semmit! –kiabálom magamból kikelve, újra visszaemlékszem, milyen nehéz volt nekem akkor. Soha nem fogom el felejteni, mit éreztem, és hogy mennyire megaláztatva éreztem magamat. –Azt hiszed, hogy olyan egyszerű az élet! Hát nem! Nem tudod, miért jöttem így ide! Csak nevetsz rajtam! Nem tudod mit jelent nekem Rita! Ha tudnád.. –fájdalmas az, ahogy minden egyes emlék újra felszínre tör, én, pedig érzem, hogy ha most nem állítom le őket, nem fogom bírni. Fájnak azok az emlékek. Nem kívánnék senkinek sem olyat, amit nekem kellett át élnem! Szerencsére a családon és Emilyn kívül senki nem tudja mi történt velem, és ez így helyes.

-Mit éltél át?! Elfogyott a pénzed és apuci nem adott többet?! –nevet fel.

-Egy féreg vagy! –ordítok rá, szemeimből lassan kibuggyannak az első könnycseppek, és sorra követi őket a többi is, térdre borulok, és zokogni kezdek, Emily utánam nyúl, de én nem bírok megmozdulni. Rita hangját hallom meg, amint elküldi Sebastiant a fenébe, egészen eddig ledöbbenve nézte a jelenetet, tudom bármikor közbe szólt, volna, de valószínűleg ő sem hitte, hogy eddig fajul a helyzet!

-Shh.. Semmi baj. –hallom meg Rita hangját. –Állj fel. –próbál felhúzni. De én fejben már teljesen máshol vagyok, elveszek az emlékek zuhatagában, újra élem legszörnyűbb emlékeimet. Már nem tudom, hol vagyok. Olyan, mintha újra Ott lennék!

-Ne! – sikítok fel –Ne! Hagyj! Elég volt! Kérlek, ne bánts! Ne érj hozzám! Ne! – sikítom és leforog előttem az a képkocka, amikor bántott, testileg és lelkileg is.

Valószínűleg elvesztettem az eszméletemet, ott találom magamat újra abban a koszos, büdös helyen. Fekszem a földön, a ruháim elszakadtak, a hajam a testem csupa vér, a testemen, több helyen seb, és ütések nyomai- kék, zöld, lila foltok.

Próbálok fel kelni, de nem bírok. A szám kiszáradt, nem tudom, mikor ittam utoljára, de szomjas vagyok.

-Vizet.. –próbálom mondani, de alig birok beszélni. –Vi..z..et..- kérlelem, de mint aki meg sem hallja.

-Hé! –szól neki a társa. –Adj már neki vagy itt hal meg! –nevet fel.

-Oh dehogy fog meghalni. –nevetésétől a hideg futkos hátamon. –Én azt nem engedem ugye?! –húzz föl a földről hajamnál fogva. –Ugye Te hülye kis picsa! Itt lenne az ideje egy kis mókának nem? –nevet újra, és nevetése visszhangzik  betölti az egész helyet. –Állj fel! –kiabálja. –ha akarnám, sem tudnám teljesíteni, amit mond. –Azt mondtam, állj fel! –húzza meg hajamat, amely már így is csomókban hullik! -Indulj! -ordítja.

Lassan óvatosan lépkedve indulok meg, de a lábam alig bírja a testsúlyom napok óta csak vizet, és száraz kenyeret kapok enni, azt is csak napjában egyszer.

-Menj már! –kiabálja, de nekem egyszer csak összecsuklik a lábam, hajamnál fogva tart meg. –Látom nem érted, mit akarok! –lök le a földre, teljes testsúlyommal esek rá jobb kezemre, amit ezek után nem birok megmozdítani.

-A k..ez..ke..zem..- nyúlok oda.

-Senkit nem érdekel. –tűri el a hajamat, és a fülembe suttogja. –Te itt egy senki vagy, egy ribanc. Tudod így jár az, aki szórakozik.. Apuci nem meg mondta, hogy mindig legyen mindig melletted a testőr? Te, pedig szépen elszöktél.. És nézd most hova kerültél! –neveti. –Már öt napja itt vagy, és alig bírod.. Hát mi lesz így később? –nyalja végig nyelvét az arcomon, majd maga felé fordít, és erőszakkal el kezd csókolni. Ruháim így is alig takarnak valamit, lerángatja rólam a nadrágomat, és durván belém hatol  majd meghalok a fájdalomról, amit már öt napja viselek el. Miután kiélvezkedik rajtam ott hagy. Mivel többször is lesújtott rám - a kapálózgatásaim közben- az orromból ömlik a vér, a bal szememre alig látott, mert feldagadt teljesen, jobb karom eltűrve, újabb horzsolások keletkeztek lábaimon..

-Most megyek. –hallom távolról a hangot. –Mire visszajöttem, szedje össze magát! Terveim vannak a kicsikével! –adja ki a parancsot.

Öt napot töltöttem ott. Életem legrosszabb, legborzasztóbb, legsötétebb öt napja volt az. Azt hittem ott fogok meghalni. Apámat megfenyegették, ezért testőröket fogadott, ám én könnyelműen ki cselezve a testőröket jöttem el otthonról, épp hogy túl jutottam a kapun, máris elkaptak, mivel apám továbbra sem tett eleget parancsuknak.

Egyetlen egyszer telefonálhattam, valami búcsúképen! Nővéremet hívtam. Elmondtam Ritának mennyire, szeretem, és kértem ne mondja el apuéknak, hogy elraboltak, küldje el a testörömet, mintha vele lennék, és vidékre utaztunk!

Így tett, ám végig a testőrrel és magánnyomozókkal azon dolgozott, hogy elkapjanak, a testőröm volt FBI-os volt, tudta mit kell tenni! Öt napba telt, mire elkapták az el rablómat  akit az óta nem láttam, akkor mikor ott hagyott, rá alig egy - két órára talán már kint voltam, a férfit a visszatértével elkapták és börtönbe zárták. Engem kórházba szállítottak, ahol ellátták a sérüléseimet, és pszichiátert fogadtak. Próbáltak segíteni, túl juttatni azon, amit átéltem. De soha nem felejtettem el!

A testi sérüléseim gyógyulási idejére és, hogy a lelkem is próbáljam helyre tenni utazást javasoltak. Akkor először jöttem Svájcba, ahová Rita és Emily kísértek el.

Egy hatalmas Villát béreltek ki, hogy ott majd hátha sikerül túl jutnom rajta..

A Villát hatalmas fák, és bokrok takarták a kíváncsiskodó tekintetek elől, a hátsó kertje hatalmas volt, medence, jakuzzi, hátrább egy tó. Rengeteg növény.

Fél évet töltöttem akkor Svájcban. Az első két hónapban ki sem mozdultam a házból, egész nap bent ültem a szobám sötétjében és nem tettem semmit.

Aztán kimerészkedtem a kertbe, kedvenc helyemmé a tó melletti kisebb rét vált, ahol rengeteg állta volt, és virágok, telis-tele volt virágokkal. Állt egy fa is a tó partján, amelyre egy hinta volt függesztve. Oda sétáltam ki mindennap, és ültem ott reggeltől estig. Alig ettem, úgy néztem ki, mint valami élő halott, fal fehér volt, harmincöt- negyven kiló körüli.. Ekkor voltam tizenhat éves!

Azóta el telt tíz év, és mégis úgy él az emlékeimben, mintha tegnap történt volna..

Andy és a Száguldás 33. Fejezet

Sziasztok! :) 

Na és akkor meghoztam Andy történetének is a folytatását! :D 

Mivel elégé le voltam maradva a Nagydíjakat illetően így most ezt a lemaradást behoztam! :) 

Remélem nem gond, hogy a végén ennyi Futam van, illetve kicsit dióhéjban van leírva.. :$

Nem igazán szeretem rizsázni, hogy hol mi történik.. :/ 

Remélem azért tetszeni fog! :) 

Pár kominak örülnék, mivel elégé meg vannak csappanva.. :(  A történettel van gond?! :O

Köthetnénk egy alkut! 

5 komit kérek, és hétfőn vagy kedden hozom az ÚJ részt a RICH AND FAMOUSBÓL! ;D 

Remélem megtudunk egyezni! 

xx. Mercii. 

A St. Tropez-i nyaralás hamar elrepült mellettünk. Hiába ez az egy hét igencsak kevés volt, de arra épp elég volt, hogy pihenjünk, és együtt legyünk, csak mi ketten.

A Francia tengerpartról visszarepültünk Svájcba.

Úgy gondoltunk maradunk két napot, majd meglátogatjuk a Vettel szülőket is, hogy utána még egy kicsit vissza tudjunk menni Amerikába is, hisz folyt ám ott az élet.

Svájcba visszatérve, újra elkapott a boldogság, úgy tekintettem Sebastian házára, mint az otthonomra. Jó volt vissza térni, és azt érezni, hazaértem.

-Kimi hívott. –jött be a konyhába Seb, ahol épp salátát készítettem. Mivel azt az egyet tudtam elkészíteni, és szerettem is. –Átugrik hozzánk. –puszilt arcon.

-Oké.- mosolyogtam rá. –Te Seb.. Kimi feleségével mi van?! –kérdeztem rá. Hisz a múltkor is nélküle jött át a Finn, amit nem is értettem. Bár valamiért attól a nőtől a hideg borsódzik a hátamon, ha már csak a fényképét meg is látom.

-Jenni..?! Öhm.. Nem tudom. Ha minden igaz versenye van. –adta meg a választ. Hogyne! Versenye! Szerintem meg annyira szar a kapcsolatuk Kimivel, hogy az elképesztő! Hány megcsalásos botránya volt már Kiminek.. És Jenni ezt így elviseli vagy mi!? Na és gyerekük miért nincs!?

-Oké.. –sunnyogtam el az egészet. Igazából nem nagyon érdekelt, de azért mégis csak furcsa volt..

A saláta mellé Seb rendelt kaját, ami igen csak jól jött. Azért azzal a salival még sem lehet jól lakni. Párszor elgondolkodtam nem e kéne meg tanulnom főzni, vagy valami ilyesmi, de aztán mindig arra jutok, hogy NEM.

Én soha nem tudtam főzni, és soha nem is akartam megtanulni. Mindig is egyszerűbb volt étterembe mennem, vagy rendelni. Így szoktam hozzá, és senki kedvéért nem fogok ezen változtatni, nem leszek Én háziasszony.

Nem tudom magamat elképzelni, kis kötényben, a tűzhely mellett állva.. Na az totál nem Én lennék! Örülök, hogy egy tésztát meg tudok főzni!

Az ebédet kellemes hangulatban fogyasztottuk el, a Németemmel rengeteg dolgot átbeszéltünk. Mint például a kapcsolatunkat, mivel a sajtó nem szimatolta ki, úgy voltunk vele, hogy nem is fogjuk engedni. Majd megtudják, ha mi azt akarjuk..

Igazából Én elleneztem nagyon, ész érveket hoztam fel, melyek hátterében inkább az állt, hogy nem éreztem még benne azt, hogy biztos lábakon állna.

Persze jól megvagyunk, szeretjük egymást, no de akkor is.. Tűz és Víz vagyunk, emelet, elég hamar össze tudunk kapni! Mi volt Németországban is, egy hétig nem beszéltünk!

Késő délután eset be hozzánk Kimi. Vidám kedve volt. Folyamatosan csak mondta és mondta.. Olyan más volt, nem az a Jégember, akit a sajtó megír.

Talán még Räikkönennek is vannak érzései?!

Legalábbis Sebastiannal szemben igen. Én hagytam őket had, beszélgessenek csak nyugodtan, addig összepakoltam a ruháinkat az utazásra, mivel holnap már megyünk is Heppenheimbe, és majd onnan repülünk az Államokba, így több ruhát kell vinnünk.

Mire kész lettem már az óra nyolcat is ütött. Fáradt voltam, de maradt annyi erőm, hogy lemenjek kicsit a fiúkhoz.

-Téged is látni!? –mosolygót rám Kimi. Amint megjött, és üdvözöltem rohantam is fel az emeltre..

-Bocsi csak sok dolgom volt, holnap reggel utazunk, és még be kellett pakolnom. –panaszoltam el, és beültem a fotelba, ahonnan jól belátom mind két srácot, és még kényelembe is tudom magamat helyezni.

-Szegény lány! –sóhajtott fel.

-Räikkönen észnél legyél! –fenyegettem meg.

-Igenis! –vágta magát haptákba.

-Pihenj! –nevettem fel. –na és mi a téma?! –meredtem rájuk.

-Semmi új, csak a szezon második fele. –válaszolta Seb.

-Oh.. Édes istenem.. Másról nem tudtok beszélni!? –kérdeztem rá.

-Nem, mert rá kell jönnünk, hogy gyűrjük le a Ferrarit! –szólalt fel Kimi.

-Drágám úgy, hogy a Gyárban fejlesztenek egy jobb autót. –bólogattam.

-De Alonso.. –kezdte volna Seb, de leintettem.

-Alonso hisz magában, bár nem kéne neki, mert semmivel sem jobb, mint Te vagy Kimi.. Sőt szerintem Ti jobbak vagytok. Nem hiába lettél már kétszeres VB akárki akármit, mond.. Te meg! –pillantottam a Finnre. –Küzdj már az isten szerelmére! Vedd fel a harcot a Világbajnoki címért! –pillantottam rá.

-Na és Te mit teszel meg az érdekében?! –kérdezte meg Kimi.

-Én.. Én nem szeretnék világbajnok lenni. –vallottam be. –Sőt jövőre abba szeretném hagyni egy időre a versenyzést. –ahogy kimondtam a fiúk csak úgy meredtek rám..

-Miért?! –nézet hüledezve Seb.

-Mert mielőtt elfogadtam volna a Red Bull ajánlatát ez volt a célom. De elfogadtam és.. Nézd Seb, nagyon élvezem meg minden. De semmi kedvem versenyezni, egy ideig szeretnék pihenni.

-Értem. –mondta nyugodtan.

-De nyugi attól még ott leszek melletted! –bíztattam. –És nyugodtan mutatkozhatok a boxodban is. –bíztattam.

Ezek után kissé fagyos lett a hangulat, jobbnak láttam fel menni, úgyis fáradt voltam. Gyorsan lefürödtem és bevágódtam az ágyba.

Reggel Seb még aludt mikor fel keltem, mivel még nem volt ideje fel kelni hagytam aludni.

Én addig fel öltöztem valami egyszerűbe, és gyorsan összedobtam valami reggeli féleséget.

Mire mindennel kész voltam Seb is megjelent. Még mindig fagyos volt a hangulat, nem gondoltam volna, hogy így fog reagálni arra, amit tegnap mondtam..

A repülőtértérre menet, a repülőn, és még a Vettel szülők házába menet sem beszélt velem. Ez, pedig kezdett idegesíteni. Nem tudom miért érdemeltem ezt ki?!

-Oké elég volt! –álltam meg előtte már a Vettel házban, a szobájában.

-Mi az?! –nézett rám.

-Nem tudom miért, de tegnap óta olyan hülyén viselkedsz velem! Én csak elmondtam, hogy abba hagyom a versenyzést! Miért olyan nagy probléma ez?! –kérdeztem rá.

-Tudod.. Mindig is sejtettem, hogy Te abba fogod hagyni. Csak azt hittem, hogy ezt majd mi ketten beszéljük meg. Négyszemközt. Ehelyett nem ez lett.. Azt hittem, hogy tartsuk egymást, és a kapcsolatunkat annyira, hogy közösen beszéljük meg. –Szavai fájtak. Én valahogy nem gondoltam arra, hogy ezt nekünk meg kellene beszélni, vagy hogy ennyire ki lesz.

-Seb! –néztem rá, de Ő elfordult. –Seb. –fordítottam magam felé. –Szeretlek, és csak ez számít. Tudom, hogy sokszor helytelenül cselekszem, vagy épp nem úgy, ahogy azt egy kapcsolatban szokás, de nekem ez az egész Új még. Nagyon jól tudod, hogy soha nem volt rendes kapcsolatom, és mindig egyedül hoztam döntést, most pedig együtt hozzuk, és ehhez még hozzá kell szoknom. –az igazság benne volt a mondandómban, reméltem megérti.

-Sajnálom, hogy túl reagáltam a dolgot. –nézett a szemembe. –Szeretlek. –csókolt meg.

-Én is téged. –bújtam szorosan a mellkasához.

A családi házban töltött két nap hamar elment, természetesen ezek után remekül meg voltunk Sebastiannal, és nem veszekedtünk. Minden teljesen oké volt, sokat nevettünk és beszélgettünk, egyre jobban megkedveltem Sebastian családját.

Stephanieval nagyon jobban lettem, úgy hiszem, hogy Ő tényleg kedvelt. Melanie is eljött Hann-al, a férfi véleményem szerint jobban illett Melhez, mint Heikki, de nekem nagyon szimpatikus volt, és vele is jól el tudtam beszélgetni. Melaniehoz inkább nem közelítettem, és Ő sem felém, ez így volt rendjén legalábbis szerintem.

Három napra mentünk haza Amerikába. Találkoztunk a testvéreimmel és Ericával is.

Sebastian élvezte az Amerikában töltött napokat, és ennek igazán örültem.

Mindig megtalálta a közös hangot a barátaimmal, és a testvéreimmel. Frusztrált, hogy Ő ilyen jobban van a mindhárom testvéremmel, én meg nem jövök ki Melanieval, de ígéretet tettem magamnak, hogy ezen változtatni fogok.

Az utolsó Amerikai napunkon jött a telefon Christiantól, hogy be kéne mennie Sebnek a Gyárba. Úgy gondoltam én is vele megyek, mivel még nem jártam a Gyárba gondoltam ideje lenne megnézni milyen is!

Másnap reggel már a Gyár előtt álltunk, egy késő délutáni géppel hagytuk el az Államokat. A Gyár épület hatalmas volt, és minden különleges, az egészet úgy csodáltam, mint egy kisgyerek!

Szeptember másodikán Vasárnap már megkezdődött a szezon második fele, a Belga Nagydíj keretében. Ahol aztán Grosjean rajtbalesetet okozva kiütötte Alonsot.

Így a Francia eltiltást kapott a következő versenyre. Az első helyen végül Button végzett, utána, pedig Seb, Kimi sorrendben, én, pedig a hatodik lettem.

Az Olasz Nagydíjra jó kedvel, utaztunk, hisz sikerült megközelítenünk Alonsot, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt mi szerettük volna.

Sebastian kiesett, ami nem jött jól, én próbáltam nyugodt maradni a verseny után, de valahogy nem ment.. Mindenért a Spanyolt okoltam, és idegesebb voltam, mint maga Seb, ahelyett, hogy én nyugtattam volna Őt, Ő nyugtatott engem, mivel én is csak a huszadik lettem. Monza nem a Red Bullok hétvégéje volt az már biztos!

Két hét múlva a távol Keletre utaztunk, pontosabban Szingapúrba, mivel a pálya fekszik Sebnek, reményekkel telve utaztunk. Nem hiába Sebastian a harmadik helyről rajtolva megnyerte a futamot, boldog, hisz az újabb értékes pontok által közelítetünk a Spanyolt felé, míg Én csak a tizenegyedik lettem, ám tudtam nem én, vagyok a lényeg, hanem Sebastian!

A két futam közti időszakban Michael Schumacher bejelentette, hogy a Szezon végén itt hagyja a Forma 1-et. 

Rettenetesen fájt ezt hallanom, Ő volt az Én nagy példaképem, miatta is mondtam igent a Forma 1-re, és Ő volt az egyik Ashtonon kívül aki miatt el kezdtem versenyezni. Suzukában sikerült is vele beszélnem.

-Michael! -kiabáltam utána.

-Andy! -mosolygót rám vidáman. -Régen láttalak! -ölelt át.

-Bocs csak el vagyok havazva.. Annyira sajnálom, hogy alig beszélgettünk! -öleltem szorosan. Kislány kórom hőse állt előttem és ölelt át. Mikor kicsi voltam sokszor találkoztunk és Ő mindig olyan kedves volt velem. 

-Semmi baj. -engedett el. -Minden rendben!? -kérdezett rá.

-Nem semmi sincs rendben! -néztem rá könnyes szemekkel.

-Andrea mi a baj?! -nézett rám félve.

-Az, hogy elmész.. Hogy újra itt hagyod a Forma 1-et.. Tudod, akkor nem kellett volna el menned.. -szipogtam. -Olyan rossz, hogy nem leszel itt.. -át ölelt, és a hajamba puszilt. 

-Köszönöm Andy. -mosolygót rám. -Bocsáss meg, de most mennem kell. -pillantott az órájára. 

-Semmi baj. Szia Michael. -öleltem át még utoljára.. 

Tavaly Seb itt lett kétszeres világbajnok, szerette ezt a pályát, így én újra csak reménykedtem a sikerében. Ami nem hiába volt, rajt-cél győzelemmel nyerte meg a versenyt, és már csak négy ponttal volt lemaradva Fernadotól, én, pedig bezsebeltem a kilencedik helyet, természetesen jobb is lehettem volna.. De sajnos csak ennyire futotta..

Koreában a csapat nagyon jól ment a pályán, az új fejlesztéseink a helyén voltak. A Red Bullok uralták a pályát, oly annyira, hogy az enyém lett a Pole, míg Sebé a második hely.

A rajt után én és Seb küzdöttünk az első helyért, de végül Ő nyerte meg a kis csatánkat, furcsa volt párommal küzdeni, de egyszerre jó is! Sebastian pedig nem is adta át a vezetést, így megnyerte zsinórban a harmadik versenyt, amelyre még nem volt példa 2012-ben. Én a második helyen végeztem és elképesztően boldogok voltunk mindketten.

Mivel Korea után két hetes kihagyás következett Seb a Gyárba ment, hisz lázasan folyt a munka. Korea után vezette a Világbajnokságot, hat ponttal Alonso előtt!

Tudtuk, hogy van esélyünk. Van Sebnek esély!

Én pedig haza utaztam, mivel hiányzott a családom, és ideje volt meglátogatnom Gracet és Céliát is a két kis mamát! 

Rich And Famous 2.

Sziasztok! :) 

Nos meghoztam az Új történet folytatását! :) 

Remélem tetszeni fog! :D 

Ígérem megpróbálok hozni Andyből is az ünnepek alatt! :D A szünetbe pedig megpróbálok többet hozni minden hová! :) 

Jó olvasást.

xx. Mercii.

A vásárlás, mint mindig most is feltöltött. Tele voltam energiával. Kirobbanóan jó volt a kedvem. 
Az pedig, hogy mindjárt vége a Nyárnak, hisz már Augusztus eleje volt, még jobb kedvre derített. 
Az Ősz mindig csodás, több szempontból is. 
Ilyenkor kitudok kapcsolódni, kevesebb a felkérés, és tudok a munkára is koncentrálni, nem kell fotózásról, fotózásra járni. Meg tudom látogatni a Bajorországban a szüleimet is. 

A rengeteg szatyorral, persze megküzdöttem, hiszen nem volt könnyű be vinnem őket segítség nélkül. Épp az ajtón léptem ki, hogy a kocsim csomagtartóját becsukjam, mikor megláttam Ritát kijönni a szomszéd házából. A szőke srác volt, aki a reggel úgy nézett! 
De mit keres ott Rita!? Mégis miért volt Ő a házában?! És honnan ismeri?! 


-Hello Nina. -köszönt rám valaki, mikor felértem a szobámba. A szívbajt hozta rám. Megfordultam és mikor rá néztem, egyből el mosolyodtam.
Ott ült az ágyam szélén, és bájosan mosolygót rám.
-Emily. -köszöntöttem, és egymás nyakába ugrottunk. Emily volt az én legjobb barátnőm, akivel már egész kicsi korunk óta jobban vagyunk, és természetesen elválaszthatatlanok is. 
Mivel Ő az Államokba lakik, egymáshoz szoktunk cikázni. Nekem is sokat kell utaznom Amerikába, így, ha ott vagyok mindig meglátogatom. 


Órákig ültünk az ágyon és csak beszéltünk, volt mit bepótolni, mivel utoljára két hónapja találkoztunk. Mikor egy hónapja az Államokban voltam, Ő nem volt otthon. Mikor Ő volt Európába, én nem voltam.. 

-Hello hello. -nyitott be a szobámba Rita. -Látom nagyon jól el vagytok, de ideje lenne enni is valamit. -mosolygót ránk.
-Most, hogy mondod. -nevettem fel. 
Gyorsan át öltöztem valami kényelmesebbe, és melegebbe, mivel tudtam, hogy úgyis el fogjuk még hagyni a házat. Egy farmert, csíkos hosszú ujjút, tornacipőt, és sálat tekerve a nyakamba mentem le a lányok után. 
-Hmm.. Jó a sálad. -mosolygót Emily.
-Kösz, a múlthónapban vettem Japánban. -újságoltam el.
-Ja igen, láttam ott jártál. És milyen volt, hogy tetszett?! -érdeklődött. Hisz Ő már volt Japánba, és  teljesen lenyűgözte a hely varázsa. 
-Nagyon tetszett, de igazából sajnos nem mindent tudtam megnézni, lekötött a munka.. -tekertem fel a spagettit. 
-Oh.. Szegény Nina.. Nincs ideje. -nevetett fel Emily, mire Rita is elmosolyodott. 
-Köszönöm az együtt érzést. -néztem rájuk. -De könnyű annak akinek dollár milliói vannak, illetve a vőlegénye is dús gazdag. Nem beszélve rólad! -pillantottam Ritára, láthatóan végig futott az arcán valamiféle ijedtség, de hamar rendezte vonásait.- Te kérlek szépen nyáron úgy pörögsz, mint senki más.. Most is! Ide- oda utaztál szerte szét Európába, már hetek óta tervezel valami nyaralást. Ne is tagadd, hogy pasi van a dologban! -nézek rá bosszúsan. Folyamatosan letagadja, hogy lenne valakije.. Pedig tudom, hogy van neki! 
-Nem igaz! Nincs senkim! -tagadta le.
-Jaj ne már Rita! -értett egyet velem Emily is. -Miért tagadod!? Inkább mutasd be. -mosolygót rám, és lepacsiztunk. 
-Nem ér szövetkezni ellenem! -nevetett fel nővérem. -Amúgy meg még nem lehet.. 
-Szóval pasi van a dologban! -mosolyodtunk el Emilyvel. 
-Én.. még nem állok készen, hogy bemutatsam. -vette el a tányérjainkat, és pakolt el. 
-Miért nem?! -ült fel Emily a pultra. -Csak nem ismert?! Esetleg felesége van!? Rita mondj már valamit! -szólt rá. Tudtam, hogy ha valaki Emily kitudja deríteni, mit is folytat a nővérem a hátam mögött, és mit titkol.
-Na ide figyeljetek. -zárta be a mosogatógépet, és nézett ránk. -Jól füleljetek  mert most az egyszer mondom el, hogy mi is történik. A barátom válófélben van a feleségével, már tavaly is abban volt, csak hát a Nő nagyon nem akar el válni, ez pedig a mi dolgunkat is megnehezíti, és igen. Ismert. Híresség ahogy azt ti mondjátok! -meglepve hallgattam amit mond. Tudtam, hogy ha valaki akkor Rita az aki, nem rombolna szét egy házasságot, és Ő a jó kislány. De most.. Megleptek szavai. 
-Mégis miért?! Mármint.. Miattad válik el!? Szétromboltál egy házasságot?! Gyereke van!? -érdeklődtem egyből. Emily pedig kíváncsian várta a fejleményeket.
-Nem miattam válik, mikor megismerkedtünk tavaly, már akkor váló félben volt, lassan egy éve válik.. -húzta el a száját. -Mondom, hogy már rég szabad lenne, csak a felesége egy hárpia! És nincs gyereke. -Megnyugtatott, hogy a barátja már akkor vált mikor megismerkedtek, hisz akkor nem rombolt szét egy házasságot, ami jó pont. Mondjuk Rita úgysem lenne arra képes, és gyerek sincs.. 

Az este hamar eljött, és mi úgy döntöttünk nem megyünk sehová, inkább Ritát figyeltük, minden kicsi apró jelet feljegyzeteltünk. Olyanok lettünk, mint a kisgyerekek. De mi tudni akartuk, ki az a pasi. Így hát nem volt más választásunk. 
Folyamatosan figyeltünk, míg nem tizenegy óra is el múlhatott már mikor Rita szobájában a telefon csörögni kezdett. 
Rita egyből fel vette azt, és már meg is kezdte a beszélgetést, a sok 'drágámból' rájöttünk, hogy csakis a pasija lehet az.. Aztán elhangzott egy Név is. Egy olyan név amiről már halottam. Az a név, talán az egész világon ismert volt, én mégis meglepődtem. Pont Ő lenne Rita pasija?! 

Másnap reggel már korán fel keltem. Talán volt benne valamiféle kíváncsiság is. Miért nem mondta el Rita, hogy kivel jár, és hogy pont Ő az. Talán félt!? 
Ha nem lenne itt Emily nem is tudom, hogy most mit tennék, egész biztos le térnék a helyes útról. Ő az aki vissza tud majd zökkenteni, ha úgy adódna! 
Nyolc órakor jöttek le együtt a lányok, csodálkoztak, hogy már fent vagyok, de én az egészet egy vállrándítással elintéztem. 
Rita láthatólag nagyon sietett, gondoltam épp a pasijához készülődik. Gyorsan ette meg a reggelijét, és sietett vissza az emeletre. 
-Na megtudtál valamit?! -pillantottam a velem szemben ülő Emilyre.
-Semmi újat, nem beszél. - húzta el a száját.
-Nem szokott Ő ilyen lenni, ez a pasi el veszi az eszét.. -ráztam a fejemet. 
-Csak szerelmes! -mosolyodott el. 
-Ja igen tudom. Te is az vagy, mégsem vagy olyan, mint Ő. -pillantok a lépcső irányába. 
-Hagyd rá, majd megváltozik! -próbált nyugtatni, de őszintén, nem nagyon sikerült megnyugodnom. 
-Remélem.. -suttogtam el. 

Nem sokkal később, farmerban, pólóban, kardigánban, és tornacipőben jelent meg Rita. A haja kiengedve, a kezében telefon és kocsi kulcs, a vállán a táskája, szemén napszemüveg. 
-Hová mész?! -kérdeztem rá.
-El, majd jövök! -ment ki az ajtón. 
Nem akartam én annyiban hagyni a dolgot, gyorsan fel siettem, Emily meg loholt utánam. Amilyen gyorsan csak tudtunk fel öltöztünk. Egy fehér felsőt, farmert, és bokacsizmát vettem fel, a hajamat összefogtam, fel vettem egy napszemüveget. A táskámba bepakoltam a fontosabb dolgaimat, a telefonomat a kezembe vettem és rohantam le, utánam sietett Emily is, aki szintén fel volt már ötlőzve  a szekrényről lekapva a kocsi kulcsot hajtottam Rita után, aki nem járhatott olyan messze. 

Szerencsémre igazam is volt, a fő útra kiérve meg is pillantottuk, a tempóból levéve, követtük Őt. Tudni akartam mégis hol lakik az Ő nagy szerelme. 
Megbeszélni vele mindent! Mert ez így nem volt állapot.. Emily pedig egyet értett velem. Ő ott volt és belátta igazam van!