Andy és a Száguldás 34. fejezet

Sziasztok! :) 

A Mai Futamon Sebastian remekelt, és kilenc és fél másodperces előnnyel nyert! ;) 

Gratulálok neki, Nagyon büszke vagyok rá! :D 

Tegnap pedig jól oda mondta! --->Ez NEM One Man Show! ;D 

Jövő héten Abu Dhabi, ne feledjétek! ;))

Most pedig jó olvasást a fejezethez! :D 

xx. Mercii.

A Koreai Futam után én Amerikába mentem, míg Sebastian a gyárba.

Én azért is szerettem volna haza menni, hogy végre meglátogassam Céliát, és Gracet, aki immáron felhagyott az edzéskedéssel, így egyedül maradtam. De nem bántam, hiszen egyébként is csak a futamok alatt találkoztunk, és edzetünk együtt.

Egyedül is tudtam mi a feladatom, és mivel nem voltam az, az elhízós fajta, így simán kihagyhattam edzéseket.

Los Angelas-ben landolt a gépen, boldogan mosolyogva léptem ki a Reptérről, ahol fogtam egy taxit és Erica éttermébe, vitettem magamat, egyedül Őt tudtam biztos pontként, hogy hol is van. Hiszen a többiek akárhol lehettek!

Az étterem előtt állt meg a taxi, a sofőr kedves volt és segített a csomagjaimmal, majd fizettem és beléptem az étterembe, amely még nem volt nyitva, hisz kora reggel volt, és a dolgokban az időeltolódás is közre játszik!

A szememmel azonnal Ericát keresztem, de nem találtam, így a pulthoz mentem, ahol egy új lányt láttam állni.

-Hello. –köszöntem rá.

-Hel.. Úristen! Andrea Clark! –sikította, persze csak halkan.

-Erica merre van? –kérdeztem meg tőle, mintha az előbbit észre se vettem volna.

-Hátul. Az irodában! –válaszolta. –Esetleg megmutassam merre? –indult meg utánam.

-Nem szükséges. Tudom a járást. –hagytam ott. Meg indultam hátra, elhaladtam a konyha mellett, majd a folyosóra fordultam, és az első ajtón jobbra be is nyitottam. Erica ott ült a hatalmas asztal mögött, és épp a számítógépen gépelt.

-Szép jó reggelt! –léptem be hatalmas mosollyal az arcomon.

-Andy!- állt fel azonnal és köszöntött.- Gratulálok a második helyhez!- ölel át megint.

-Oh.. Kösz. Láttad? –kérdeztem rá, meglepett, hogy nem dolgozott. 

-Persze, az új lány fanatikus. –nevetett fel.

-Ja. Aki a pultban van?- kérdeztem rá.

-A hangodból ítélve már volt szerencséd találkozni vele. –nevetett fel –Bocsáss meg, de remek munkaerő, csak kicsit örült. –mosolygót.

-Amíg meg tudsz tőle kímélni semmi bajom vele! –kacsintottam rá. –na és hogy megy az üzlet? –érdeklődtem.

-Remekül. –válaszolta boldogan –Jó hogy kérdezed. –lépett a páncélszekrényhez. –Ez itt a tied. –nyomott a kezembe egy köteg pénzt.

-Ez mi? –néztem rá.

-Az adósságom fele, amit az étterembe öltél.

-De.. –már épp mondtam volna mikor közbe vágott.

-Mint mondtam az étterem, nagyon jól megy, simán vissza tudom adni! –intett le.

-Akkor hát köszönöm. –mosolyodtam el, és a táskámba raktam a pénzt.

-Tényleg, hogy vagytok Sebbel?-pillant rám.

-Én imádom, Ő imád! Nagyon jól, köszönöm kérdésedet!- kacsintok rá.

-Látom nagyon elemedben vagy! –mosolyodik el.

-Persze! Elég jó helyet értem el, de Seb még jobbat és vezeti a Bajnokságot, tudom milyen fontos ez neki, és annyira jó a futamok után boldognak látni! Ahogy mosolyog, és simogatja a kocsit, ahogy nyilatkozik. Az éljenző tömeg, akik szeretik.. –soroltam indokaimat.

-Te tényleg szerelmes vagy! –állapította meg és hátra dőlt székében.

-Mert hogy? –pillantok rá.

-Te senkiről nem beszélsz így! –adja meg kérdésemre válaszát. –Még Scotter Buffalo-ról sem beszéltél így soha! –mondja ki azt, ami bennem is megfogalmazódott oly rég..

-Tudom, és annyira jó. Olyan boldog vagyok mellette, és annyira csodás minden! –újságolom boldogan, és rá jövök mennyire, hiányzik, hogy most nincs mellettem.

-Mi a baj? –pillant rám Erica.

-Semmi semmi. –próbálok mosolyogni.

-Látom! –válaszolja azzal az „előttem nem tudod titkolni” arccal.

-Hiányzik Sebas! –mosolyodom el.

-Te fülig, menthetetlenül és halálosan szerelmes vagy! –nevet fel. –De örülök neked! –mosolyodik is el.

-Na jó enged kitárgyaltunk! –nézek rá. –Mi van veled? –kérdezem meg.

-Nekem az étterem az első, jelenleg ez az Én szerelmem, és most jó így. A szerelem még várat magára, majd jön, ha kell. –adja meg válaszát.

-Diplomatikus! –nézzek rá.

-Oh köszönöm. –pillog.

-Na de tényleg tudsz valamit Scotterről? –kérdezem meg.

-Miért érdekel az téged? –hajol előre és mélyen a szemembe, nézz.

-Csak, mert a legjobb barátom volt, és érdekel, mi van vele! –válaszolom nyugodtan.

-Akkor jó. –dől vissza eredeti helyzetébe. –Meg van, sokat jár az étterembe, mindig beszélgetünk olyankor. Elmondja, mi van vele, meg én is neki.. Pénelopé és Ő még mindig együtt, ki tudja meddig fog tartani.. A lényeg az, hogy meg vannak egymás mellett. Jövőre lehet át, megy az Indybe, bár még nem biztos. Majd a hónap végén derül ki India után. –meséli el azt, amit tud.

-Scotter és az IndyCar. –mosolyodok el. –Mindig szerette volna ott kipróbálni magát. –mosolygok. –Amúgy szerintem Pénelopé és Ő örökre együtt maradnak, Scotter azt tesz a lány mellett, amit akar, és szerintem Pénelopé is csalja Őt.. –gondolkodom el. –na mindegy is, ha meg vannak, akkor az a lényeg. Na de mi van a Bajnoksággal, hogy áll? –kérdezek most rá a Nascar-os teljesítményére.

-Elég jó, az élen van, valószínűleg Ő nyer! –mosolyodik el.

-Akkor jó! –mosolygok én is. –Majd ad át neki üdvözletem, ha legközelebb jön. –kérem meg.

-Oké, de Te mióta vagy ennyire rendes vele? –nézz szemeimbe.

-Tudod, rájöttem, nem kell rá haragudnom, amit tettünk azt megtettük, együtt rontottuk el, és nem fogok rá haragudni, persze soha nem leszünk már olyan jobban, de nem is fogom utálni, olyan semleges lesz nekem! –vezetem le neki, amit már megbeszéltem magammal.

-Értem, ez most tőled is diplomatikus volt! –kacsint most Ő.

-Nagyon köszönöm! –nevetek fel, és állok fel.- Ha nem bánod haza mennék. Fáradt vagyok. –túrok bele hajamba, és nyomok el egy ásítást.

-Csak nyugodtan, a ház a tiéd! A takarítónő csak holnap fog menni, akkor jobb lenne, ha elmennél, vagy a medencénél töltenéd az idődet. –kér meg.

-Mióta van nekünk takarítónőnk? –kérdezek rá.

-Amióta fel vettem egyet, mert nem szeretek, és nem tudok takarítani, te meg a másik fele vagy! –nevet fel.

-Jaj nekem igaz. –nevetek vele együtt. –Akkor holnap szerintem majd a tesókal leszek. –mosolyodok el a gondolatra, hogy végre a családommal lehetek.

Az étteremből kisétálva fogok egy taxit, és haza vitettem magam, szerencsére fél órán belül otthon vagyok, fizetek, és azonnal irányba veszem a házat.

-Otthon édes otthon! –dobom le kulcsaimat, és felcincálom a bőröndömet a lépcsőn, kidobálok minden ruhát a mosókonyhában, a többi cuccomat a szobámba viszem.

A fürdőben veszek egy kellemes forró fürdőt közben, pedig fel hívom Ashtont és megbeszélek vele holnapra egy találkát hozzájuk, ő, pedig elvállalja a többiek riasztását is.

A fürdő után az ágyamba vettem magam, és egy kiadósat alszom!

Másnap reggel pontosabban hétkor ébredek meg újra a telefonom csörgésére.

-Halló –veszem fel.

-Édesem. –szól bele Seb.

-Sebastian. –mosolyodok el. –Minden rendben? –kérdezek rá azonnal.

-Persze, csak a Gyárba érve azonnal lefeküdtem aludni, és csak most keltem. Veled minden rendben? –kérdez rá.

-Persze –válaszolom –Én nálam most van reggel, minden oké. Ma találkozom a többiekkel. –újságolom.

-a jó, ad át üdvözletemet! –mosolyodik el a hangja.

-Ez csak természetes. –mosolyodok el én is.- Mikor mész haza? –kérdezek rá.

-Szerintem két – három nap múlva, és akkor otthon leszek a Gyárból, szándékozok majd repülni Indiába. –magyarázza.

-Öhm.. Jó. Akkor szerintem majd én is oda utazom hozzád, és együtt mehetünk a Gyárba és onnan Indiába. –tervezem el.

-Remek, akkor hamar találkozhatunk! –veszi elől a perverz hangját!

-Oké elég volt. –állítom le rögtön.

-Értettem. Most megyek, mert vár rám a szimulátor! –morogja.

-Ügyes légy. Csók. –puszilok bele a telefonba, majd leteszem azt.

Úgy érzem fitt, vagyok, így gyorsan bele bújok egy bikinibe, és a medencéhez rohanok, ahová azonnal bele vetem magamat, és úszok pár hosszt.

Visszatérve a házba lezuhanyzom, és választok magamnak a mai napra megfelelő ruhát.

Fél kilenckor már a konyhában ülök, és a laptopomon böngészek, mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Nem sokkal később egy kedves arcú, középkorú nő lép be.

-Jó reggelt. –köszön rám.

-Jó reggelt. –mosolyodok el. –Andrea Clark vagyok. –mutatkozok be neki.

-Erica kisasszony mesélt önről. –mosolyodik el. –Az öné a ház.

-Igen. –válaszolom. –Akkor most neki is lát? –kérdezek rá.

-Szándékomban áll. –válaszolja mosolyogva.

-Akkor én megyek is. –pakolom el a laptopom, és a reggeli nyomát, amit beszórók a mosogatóba. –viszlát. –köszönök el.

-Viszlát! –hallom még meg hangját.

 A garázshoz megyek, és beszállok kocsimba, mellyel megindulok Laguna Beach felé, ahol Ashton-ék laknak. Szerencsémre így kora reggel elég gyorsan oda érek, megállok a felhajtó előtt, és megnyomom a gombot, Célia vidám hangja szól, és azonnal beenged.

-Hello! –lépek be a házba.

-Húgi. –ölelget meg Ashton –jó téged látni. –mosolyog rám.

-Mert téged aztán nem! –nevetek fel, és újra átölelem.

-Na, de gyere már mindenki, itt van. –mosolyog.

-Halihó! –lépek be a nappaliba, ahol ott sorakoznak sorban a többiek is. Célia pocakját már lehet látni, és Grace-ét is valamennyire. –Milyen kis édesek a kismamák! –rohanok oda hozzájuk, és végig simítok hasukon. –Kis cukik. –mosolygok.

-Silver! –ölelem át nővéremet. –Te, elveszett bárány! –nézek rá, hisz jó ideje nem beszéltünk.

-Sok a dolgom. – simít végig hátamon. –Bocsi. –hajtja le fejét.

-Ugyan. Ha ilyen pasim lenne. –pillantok a mellettünk álló Teddy-re. –Hogy vagy Teddy? –ölelem át Őt is.

-Csakis jól. –ölel vissza. –Gratulálok, jól nyomod. –céloz a versenyzésre.

-Mintha Te nem azt tennéd, Te tenisz csillag. –veregetem hátba. –ja és itt a motorosok ásza is! –vettem magamat Sam óvó karjaiba. –Hiányoztál bátyó-, szorítom magamhoz.

-Oké, de attól még nem kéne kinyomni belőlem a szuszt! –nevet fel.

Rengeteget beszélgetünk, Teddy, Én és Sam elmondjuk az eredményeinket, hogy mit érzünk az eredményeinkkel kapcsolatban. A többiek kíváncsian hallgatják mondandónkat. Majd Ashton szólal fel.

-Jövőre szeretnék vissza térni a Nascarba. –mindenki megdöbben, Célia, pedig megfogja a kezét. –Természetesen csak, mint a csapat tanácsadója. –fejezi be.

-Örülök neked, gratulálok. –megyek oda először én hozzá, és átölelem, tudom, hogy hiányzott neki ez az egész világ..

-Én is mondanék valamit. –mosolyodik el Silver, és Teddy-re pillant. –Szóval én.. mármint Teddy, szóval.. Na eljegyzett s össze fogunk házasodni! –nyögte ki nagy nehezen. Tudtam, hogy Ő az, aki nem szokott kertelni, de, hogy ilyen egyszerűen kimondja..

-Istenkém! Jaj, annyira örülök! Gyertek ide! –ölelem át mindkettőt. Sorban mindenki gratulál nekik, mi lányok megcsodáljuk a gyűrűjét is, ami mondanom sem kell, hogy gyönyörű.

India.

El sem hiszem, hogy Indiában vagyok. Valahogy lenyűgöz a város, olyan más.. Nem az, amit a Tv-ben látni, persze közre játszik az is, hogy nekünk a csodát mutatják meg nem azt amilyen igazából. Bár bevallom az India lányoktól a hideg, futkos a hátamon, valami ocsmányak a véleményem szerint..

Vagy csak nekem nem tetszik ez a borzasztó sötét haj és bőr meg a többi..

Sebastian remekül szerepelt a pályán, pont úgy, mint tavaly. Nagyon reméltem, hogy sikerül neki megnyernie a világbajnokságot. Hisz Ő az, aki megérdemli! Neki kell megnyernie!

Pénteken mindkét szabadedzést meg nyerte, ami boldogsággal töltött el, nem is a saját eredményem érdekelt, hanem az Övé. Csakis az Övé.

Szombaton megnyerte az Időmérőt is, amiért én olyan boldog voltam, mint még soha! Tudtam, van esélye a futam győzelemre is, míg Én a második rajtkockát szereztem meg.

 

Seb pihenőjébe tértünk vissza a kötelező interjú után, és épp gratuláltam neki mikor Sonja és Heikki nyitott be.

-Komolyan Ti ketten mindig együtt jártok mindenhová? –kérdeztem rá, zavart, hogy mindig mindenhol együtt voltak, ráadásul fogalmunk sem volt Még mindig, hogy ki Heikki Új csaja. –Állj! –szólalok meg. –Te látod ezt? –pillantok Sebre.

-Mégis mit? –nézz rám.

-Hát Őket! –mutatok újra rájuk. Mindkettő mosolyog, néha úgy néznek egymásra, mint.. –Jesszus! –kapok a számhoz. –Heikki csaja Sonja! Ezt meg már vagy három hónapja titkolják!

-Csak biztosak akartunk lenni a kapcsolatunkban. –válaszolta Heikki.

-Hm.. Szóval igazam volt. Sokáig! –ölelem át őket.

-Köszönjük. –válaszolja Sonja, Seb is gratulál nekik, majd Őt elrángatja Heikki mivel Britta már, keresi, engem meg Sonja visz interjúzni.

Vasárnap Sebastian hatalmas fölénnyel nyerte meg a futamot Én, pedig a harmadik lettem, a Red Bull nagy fölénnyel vezette a Csapatok Bajnokságát, míg Seb tizenhárom ponttal vezette a bajnokságot Fernando előtt! Boldog voltam, hogy ennyire jól megy, és újra ennyire jó, kicsit kezd a helyzet visszaállni 2011-re!

Reméltem, hogy a maradék három futamon is tudja majd hozni ezt a formáját, és összejön neki a harmadik Világbajnoki cím is!