Andy és a Száguldás 33. Fejezet

Sziasztok! :) 

Na és akkor meghoztam Andy történetének is a folytatását! :D 

Mivel elégé le voltam maradva a Nagydíjakat illetően így most ezt a lemaradást behoztam! :) 

Remélem nem gond, hogy a végén ennyi Futam van, illetve kicsit dióhéjban van leírva.. :$

Nem igazán szeretem rizsázni, hogy hol mi történik.. :/ 

Remélem azért tetszeni fog! :) 

Pár kominak örülnék, mivel elégé meg vannak csappanva.. :(  A történettel van gond?! :O

Köthetnénk egy alkut! 

5 komit kérek, és hétfőn vagy kedden hozom az ÚJ részt a RICH AND FAMOUSBÓL! ;D 

Remélem megtudunk egyezni! 

xx. Mercii. 

A St. Tropez-i nyaralás hamar elrepült mellettünk. Hiába ez az egy hét igencsak kevés volt, de arra épp elég volt, hogy pihenjünk, és együtt legyünk, csak mi ketten.

A Francia tengerpartról visszarepültünk Svájcba.

Úgy gondoltunk maradunk két napot, majd meglátogatjuk a Vettel szülőket is, hogy utána még egy kicsit vissza tudjunk menni Amerikába is, hisz folyt ám ott az élet.

Svájcba visszatérve, újra elkapott a boldogság, úgy tekintettem Sebastian házára, mint az otthonomra. Jó volt vissza térni, és azt érezni, hazaértem.

-Kimi hívott. –jött be a konyhába Seb, ahol épp salátát készítettem. Mivel azt az egyet tudtam elkészíteni, és szerettem is. –Átugrik hozzánk. –puszilt arcon.

-Oké.- mosolyogtam rá. –Te Seb.. Kimi feleségével mi van?! –kérdeztem rá. Hisz a múltkor is nélküle jött át a Finn, amit nem is értettem. Bár valamiért attól a nőtől a hideg borsódzik a hátamon, ha már csak a fényképét meg is látom.

-Jenni..?! Öhm.. Nem tudom. Ha minden igaz versenye van. –adta meg a választ. Hogyne! Versenye! Szerintem meg annyira szar a kapcsolatuk Kimivel, hogy az elképesztő! Hány megcsalásos botránya volt már Kiminek.. És Jenni ezt így elviseli vagy mi!? Na és gyerekük miért nincs!?

-Oké.. –sunnyogtam el az egészet. Igazából nem nagyon érdekelt, de azért mégis csak furcsa volt..

A saláta mellé Seb rendelt kaját, ami igen csak jól jött. Azért azzal a salival még sem lehet jól lakni. Párszor elgondolkodtam nem e kéne meg tanulnom főzni, vagy valami ilyesmi, de aztán mindig arra jutok, hogy NEM.

Én soha nem tudtam főzni, és soha nem is akartam megtanulni. Mindig is egyszerűbb volt étterembe mennem, vagy rendelni. Így szoktam hozzá, és senki kedvéért nem fogok ezen változtatni, nem leszek Én háziasszony.

Nem tudom magamat elképzelni, kis kötényben, a tűzhely mellett állva.. Na az totál nem Én lennék! Örülök, hogy egy tésztát meg tudok főzni!

Az ebédet kellemes hangulatban fogyasztottuk el, a Németemmel rengeteg dolgot átbeszéltünk. Mint például a kapcsolatunkat, mivel a sajtó nem szimatolta ki, úgy voltunk vele, hogy nem is fogjuk engedni. Majd megtudják, ha mi azt akarjuk..

Igazából Én elleneztem nagyon, ész érveket hoztam fel, melyek hátterében inkább az állt, hogy nem éreztem még benne azt, hogy biztos lábakon állna.

Persze jól megvagyunk, szeretjük egymást, no de akkor is.. Tűz és Víz vagyunk, emelet, elég hamar össze tudunk kapni! Mi volt Németországban is, egy hétig nem beszéltünk!

Késő délután eset be hozzánk Kimi. Vidám kedve volt. Folyamatosan csak mondta és mondta.. Olyan más volt, nem az a Jégember, akit a sajtó megír.

Talán még Räikkönennek is vannak érzései?!

Legalábbis Sebastiannal szemben igen. Én hagytam őket had, beszélgessenek csak nyugodtan, addig összepakoltam a ruháinkat az utazásra, mivel holnap már megyünk is Heppenheimbe, és majd onnan repülünk az Államokba, így több ruhát kell vinnünk.

Mire kész lettem már az óra nyolcat is ütött. Fáradt voltam, de maradt annyi erőm, hogy lemenjek kicsit a fiúkhoz.

-Téged is látni!? –mosolygót rám Kimi. Amint megjött, és üdvözöltem rohantam is fel az emeltre..

-Bocsi csak sok dolgom volt, holnap reggel utazunk, és még be kellett pakolnom. –panaszoltam el, és beültem a fotelba, ahonnan jól belátom mind két srácot, és még kényelembe is tudom magamat helyezni.

-Szegény lány! –sóhajtott fel.

-Räikkönen észnél legyél! –fenyegettem meg.

-Igenis! –vágta magát haptákba.

-Pihenj! –nevettem fel. –na és mi a téma?! –meredtem rájuk.

-Semmi új, csak a szezon második fele. –válaszolta Seb.

-Oh.. Édes istenem.. Másról nem tudtok beszélni!? –kérdeztem rá.

-Nem, mert rá kell jönnünk, hogy gyűrjük le a Ferrarit! –szólalt fel Kimi.

-Drágám úgy, hogy a Gyárban fejlesztenek egy jobb autót. –bólogattam.

-De Alonso.. –kezdte volna Seb, de leintettem.

-Alonso hisz magában, bár nem kéne neki, mert semmivel sem jobb, mint Te vagy Kimi.. Sőt szerintem Ti jobbak vagytok. Nem hiába lettél már kétszeres VB akárki akármit, mond.. Te meg! –pillantottam a Finnre. –Küzdj már az isten szerelmére! Vedd fel a harcot a Világbajnoki címért! –pillantottam rá.

-Na és Te mit teszel meg az érdekében?! –kérdezte meg Kimi.

-Én.. Én nem szeretnék világbajnok lenni. –vallottam be. –Sőt jövőre abba szeretném hagyni egy időre a versenyzést. –ahogy kimondtam a fiúk csak úgy meredtek rám..

-Miért?! –nézet hüledezve Seb.

-Mert mielőtt elfogadtam volna a Red Bull ajánlatát ez volt a célom. De elfogadtam és.. Nézd Seb, nagyon élvezem meg minden. De semmi kedvem versenyezni, egy ideig szeretnék pihenni.

-Értem. –mondta nyugodtan.

-De nyugi attól még ott leszek melletted! –bíztattam. –És nyugodtan mutatkozhatok a boxodban is. –bíztattam.

Ezek után kissé fagyos lett a hangulat, jobbnak láttam fel menni, úgyis fáradt voltam. Gyorsan lefürödtem és bevágódtam az ágyba.

Reggel Seb még aludt mikor fel keltem, mivel még nem volt ideje fel kelni hagytam aludni.

Én addig fel öltöztem valami egyszerűbe, és gyorsan összedobtam valami reggeli féleséget.

Mire mindennel kész voltam Seb is megjelent. Még mindig fagyos volt a hangulat, nem gondoltam volna, hogy így fog reagálni arra, amit tegnap mondtam..

A repülőtértérre menet, a repülőn, és még a Vettel szülők házába menet sem beszélt velem. Ez, pedig kezdett idegesíteni. Nem tudom miért érdemeltem ezt ki?!

-Oké elég volt! –álltam meg előtte már a Vettel házban, a szobájában.

-Mi az?! –nézett rám.

-Nem tudom miért, de tegnap óta olyan hülyén viselkedsz velem! Én csak elmondtam, hogy abba hagyom a versenyzést! Miért olyan nagy probléma ez?! –kérdeztem rá.

-Tudod.. Mindig is sejtettem, hogy Te abba fogod hagyni. Csak azt hittem, hogy ezt majd mi ketten beszéljük meg. Négyszemközt. Ehelyett nem ez lett.. Azt hittem, hogy tartsuk egymást, és a kapcsolatunkat annyira, hogy közösen beszéljük meg. –Szavai fájtak. Én valahogy nem gondoltam arra, hogy ezt nekünk meg kellene beszélni, vagy hogy ennyire ki lesz.

-Seb! –néztem rá, de Ő elfordult. –Seb. –fordítottam magam felé. –Szeretlek, és csak ez számít. Tudom, hogy sokszor helytelenül cselekszem, vagy épp nem úgy, ahogy azt egy kapcsolatban szokás, de nekem ez az egész Új még. Nagyon jól tudod, hogy soha nem volt rendes kapcsolatom, és mindig egyedül hoztam döntést, most pedig együtt hozzuk, és ehhez még hozzá kell szoknom. –az igazság benne volt a mondandómban, reméltem megérti.

-Sajnálom, hogy túl reagáltam a dolgot. –nézett a szemembe. –Szeretlek. –csókolt meg.

-Én is téged. –bújtam szorosan a mellkasához.

A családi házban töltött két nap hamar elment, természetesen ezek után remekül meg voltunk Sebastiannal, és nem veszekedtünk. Minden teljesen oké volt, sokat nevettünk és beszélgettünk, egyre jobban megkedveltem Sebastian családját.

Stephanieval nagyon jobban lettem, úgy hiszem, hogy Ő tényleg kedvelt. Melanie is eljött Hann-al, a férfi véleményem szerint jobban illett Melhez, mint Heikki, de nekem nagyon szimpatikus volt, és vele is jól el tudtam beszélgetni. Melaniehoz inkább nem közelítettem, és Ő sem felém, ez így volt rendjén legalábbis szerintem.

Három napra mentünk haza Amerikába. Találkoztunk a testvéreimmel és Ericával is.

Sebastian élvezte az Amerikában töltött napokat, és ennek igazán örültem.

Mindig megtalálta a közös hangot a barátaimmal, és a testvéreimmel. Frusztrált, hogy Ő ilyen jobban van a mindhárom testvéremmel, én meg nem jövök ki Melanieval, de ígéretet tettem magamnak, hogy ezen változtatni fogok.

Az utolsó Amerikai napunkon jött a telefon Christiantól, hogy be kéne mennie Sebnek a Gyárba. Úgy gondoltam én is vele megyek, mivel még nem jártam a Gyárba gondoltam ideje lenne megnézni milyen is!

Másnap reggel már a Gyár előtt álltunk, egy késő délutáni géppel hagytuk el az Államokat. A Gyár épület hatalmas volt, és minden különleges, az egészet úgy csodáltam, mint egy kisgyerek!

Szeptember másodikán Vasárnap már megkezdődött a szezon második fele, a Belga Nagydíj keretében. Ahol aztán Grosjean rajtbalesetet okozva kiütötte Alonsot.

Így a Francia eltiltást kapott a következő versenyre. Az első helyen végül Button végzett, utána, pedig Seb, Kimi sorrendben, én, pedig a hatodik lettem.

Az Olasz Nagydíjra jó kedvel, utaztunk, hisz sikerült megközelítenünk Alonsot, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt mi szerettük volna.

Sebastian kiesett, ami nem jött jól, én próbáltam nyugodt maradni a verseny után, de valahogy nem ment.. Mindenért a Spanyolt okoltam, és idegesebb voltam, mint maga Seb, ahelyett, hogy én nyugtattam volna Őt, Ő nyugtatott engem, mivel én is csak a huszadik lettem. Monza nem a Red Bullok hétvégéje volt az már biztos!

Két hét múlva a távol Keletre utaztunk, pontosabban Szingapúrba, mivel a pálya fekszik Sebnek, reményekkel telve utaztunk. Nem hiába Sebastian a harmadik helyről rajtolva megnyerte a futamot, boldog, hisz az újabb értékes pontok által közelítetünk a Spanyolt felé, míg Én csak a tizenegyedik lettem, ám tudtam nem én, vagyok a lényeg, hanem Sebastian!

A két futam közti időszakban Michael Schumacher bejelentette, hogy a Szezon végén itt hagyja a Forma 1-et. 

Rettenetesen fájt ezt hallanom, Ő volt az Én nagy példaképem, miatta is mondtam igent a Forma 1-re, és Ő volt az egyik Ashtonon kívül aki miatt el kezdtem versenyezni. Suzukában sikerült is vele beszélnem.

-Michael! -kiabáltam utána.

-Andy! -mosolygót rám vidáman. -Régen láttalak! -ölelt át.

-Bocs csak el vagyok havazva.. Annyira sajnálom, hogy alig beszélgettünk! -öleltem szorosan. Kislány kórom hőse állt előttem és ölelt át. Mikor kicsi voltam sokszor találkoztunk és Ő mindig olyan kedves volt velem. 

-Semmi baj. -engedett el. -Minden rendben!? -kérdezett rá.

-Nem semmi sincs rendben! -néztem rá könnyes szemekkel.

-Andrea mi a baj?! -nézett rám félve.

-Az, hogy elmész.. Hogy újra itt hagyod a Forma 1-et.. Tudod, akkor nem kellett volna el menned.. -szipogtam. -Olyan rossz, hogy nem leszel itt.. -át ölelt, és a hajamba puszilt. 

-Köszönöm Andy. -mosolygót rám. -Bocsáss meg, de most mennem kell. -pillantott az órájára. 

-Semmi baj. Szia Michael. -öleltem át még utoljára.. 

Tavaly Seb itt lett kétszeres világbajnok, szerette ezt a pályát, így én újra csak reménykedtem a sikerében. Ami nem hiába volt, rajt-cél győzelemmel nyerte meg a versenyt, és már csak négy ponttal volt lemaradva Fernadotól, én, pedig bezsebeltem a kilencedik helyet, természetesen jobb is lehettem volna.. De sajnos csak ennyire futotta..

Koreában a csapat nagyon jól ment a pályán, az új fejlesztéseink a helyén voltak. A Red Bullok uralták a pályát, oly annyira, hogy az enyém lett a Pole, míg Sebé a második hely.

A rajt után én és Seb küzdöttünk az első helyért, de végül Ő nyerte meg a kis csatánkat, furcsa volt párommal küzdeni, de egyszerre jó is! Sebastian pedig nem is adta át a vezetést, így megnyerte zsinórban a harmadik versenyt, amelyre még nem volt példa 2012-ben. Én a második helyen végeztem és elképesztően boldogok voltunk mindketten.

Mivel Korea után két hetes kihagyás következett Seb a Gyárba ment, hisz lázasan folyt a munka. Korea után vezette a Világbajnokságot, hat ponttal Alonso előtt!

Tudtuk, hogy van esélyünk. Van Sebnek esély!

Én pedig haza utaztam, mivel hiányzott a családom, és ideje volt meglátogatnom Gracet és Céliát is a két kis mamát!