Andy és a Száguldás 33. Fejezet

Sziasztok! :) 

Na és akkor meghoztam Andy történetének is a folytatását! :D 

Mivel elégé le voltam maradva a Nagydíjakat illetően így most ezt a lemaradást behoztam! :) 

Remélem nem gond, hogy a végén ennyi Futam van, illetve kicsit dióhéjban van leírva.. :$

Nem igazán szeretem rizsázni, hogy hol mi történik.. :/ 

Remélem azért tetszeni fog! :) 

Pár kominak örülnék, mivel elégé meg vannak csappanva.. :(  A történettel van gond?! :O

Köthetnénk egy alkut! 

5 komit kérek, és hétfőn vagy kedden hozom az ÚJ részt a RICH AND FAMOUSBÓL! ;D 

Remélem megtudunk egyezni! 

xx. Mercii. 

A St. Tropez-i nyaralás hamar elrepült mellettünk. Hiába ez az egy hét igencsak kevés volt, de arra épp elég volt, hogy pihenjünk, és együtt legyünk, csak mi ketten.

A Francia tengerpartról visszarepültünk Svájcba.

Úgy gondoltunk maradunk két napot, majd meglátogatjuk a Vettel szülőket is, hogy utána még egy kicsit vissza tudjunk menni Amerikába is, hisz folyt ám ott az élet.

Svájcba visszatérve, újra elkapott a boldogság, úgy tekintettem Sebastian házára, mint az otthonomra. Jó volt vissza térni, és azt érezni, hazaértem.

-Kimi hívott. –jött be a konyhába Seb, ahol épp salátát készítettem. Mivel azt az egyet tudtam elkészíteni, és szerettem is. –Átugrik hozzánk. –puszilt arcon.

-Oké.- mosolyogtam rá. –Te Seb.. Kimi feleségével mi van?! –kérdeztem rá. Hisz a múltkor is nélküle jött át a Finn, amit nem is értettem. Bár valamiért attól a nőtől a hideg borsódzik a hátamon, ha már csak a fényképét meg is látom.

-Jenni..?! Öhm.. Nem tudom. Ha minden igaz versenye van. –adta meg a választ. Hogyne! Versenye! Szerintem meg annyira szar a kapcsolatuk Kimivel, hogy az elképesztő! Hány megcsalásos botránya volt már Kiminek.. És Jenni ezt így elviseli vagy mi!? Na és gyerekük miért nincs!?

-Oké.. –sunnyogtam el az egészet. Igazából nem nagyon érdekelt, de azért mégis csak furcsa volt..

A saláta mellé Seb rendelt kaját, ami igen csak jól jött. Azért azzal a salival még sem lehet jól lakni. Párszor elgondolkodtam nem e kéne meg tanulnom főzni, vagy valami ilyesmi, de aztán mindig arra jutok, hogy NEM.

Én soha nem tudtam főzni, és soha nem is akartam megtanulni. Mindig is egyszerűbb volt étterembe mennem, vagy rendelni. Így szoktam hozzá, és senki kedvéért nem fogok ezen változtatni, nem leszek Én háziasszony.

Nem tudom magamat elképzelni, kis kötényben, a tűzhely mellett állva.. Na az totál nem Én lennék! Örülök, hogy egy tésztát meg tudok főzni!

Az ebédet kellemes hangulatban fogyasztottuk el, a Németemmel rengeteg dolgot átbeszéltünk. Mint például a kapcsolatunkat, mivel a sajtó nem szimatolta ki, úgy voltunk vele, hogy nem is fogjuk engedni. Majd megtudják, ha mi azt akarjuk..

Igazából Én elleneztem nagyon, ész érveket hoztam fel, melyek hátterében inkább az állt, hogy nem éreztem még benne azt, hogy biztos lábakon állna.

Persze jól megvagyunk, szeretjük egymást, no de akkor is.. Tűz és Víz vagyunk, emelet, elég hamar össze tudunk kapni! Mi volt Németországban is, egy hétig nem beszéltünk!

Késő délután eset be hozzánk Kimi. Vidám kedve volt. Folyamatosan csak mondta és mondta.. Olyan más volt, nem az a Jégember, akit a sajtó megír.

Talán még Räikkönennek is vannak érzései?!

Legalábbis Sebastiannal szemben igen. Én hagytam őket had, beszélgessenek csak nyugodtan, addig összepakoltam a ruháinkat az utazásra, mivel holnap már megyünk is Heppenheimbe, és majd onnan repülünk az Államokba, így több ruhát kell vinnünk.

Mire kész lettem már az óra nyolcat is ütött. Fáradt voltam, de maradt annyi erőm, hogy lemenjek kicsit a fiúkhoz.

-Téged is látni!? –mosolygót rám Kimi. Amint megjött, és üdvözöltem rohantam is fel az emeltre..

-Bocsi csak sok dolgom volt, holnap reggel utazunk, és még be kellett pakolnom. –panaszoltam el, és beültem a fotelba, ahonnan jól belátom mind két srácot, és még kényelembe is tudom magamat helyezni.

-Szegény lány! –sóhajtott fel.

-Räikkönen észnél legyél! –fenyegettem meg.

-Igenis! –vágta magát haptákba.

-Pihenj! –nevettem fel. –na és mi a téma?! –meredtem rájuk.

-Semmi új, csak a szezon második fele. –válaszolta Seb.

-Oh.. Édes istenem.. Másról nem tudtok beszélni!? –kérdeztem rá.

-Nem, mert rá kell jönnünk, hogy gyűrjük le a Ferrarit! –szólalt fel Kimi.

-Drágám úgy, hogy a Gyárban fejlesztenek egy jobb autót. –bólogattam.

-De Alonso.. –kezdte volna Seb, de leintettem.

-Alonso hisz magában, bár nem kéne neki, mert semmivel sem jobb, mint Te vagy Kimi.. Sőt szerintem Ti jobbak vagytok. Nem hiába lettél már kétszeres VB akárki akármit, mond.. Te meg! –pillantottam a Finnre. –Küzdj már az isten szerelmére! Vedd fel a harcot a Világbajnoki címért! –pillantottam rá.

-Na és Te mit teszel meg az érdekében?! –kérdezte meg Kimi.

-Én.. Én nem szeretnék világbajnok lenni. –vallottam be. –Sőt jövőre abba szeretném hagyni egy időre a versenyzést. –ahogy kimondtam a fiúk csak úgy meredtek rám..

-Miért?! –nézet hüledezve Seb.

-Mert mielőtt elfogadtam volna a Red Bull ajánlatát ez volt a célom. De elfogadtam és.. Nézd Seb, nagyon élvezem meg minden. De semmi kedvem versenyezni, egy ideig szeretnék pihenni.

-Értem. –mondta nyugodtan.

-De nyugi attól még ott leszek melletted! –bíztattam. –És nyugodtan mutatkozhatok a boxodban is. –bíztattam.

Ezek után kissé fagyos lett a hangulat, jobbnak láttam fel menni, úgyis fáradt voltam. Gyorsan lefürödtem és bevágódtam az ágyba.

Reggel Seb még aludt mikor fel keltem, mivel még nem volt ideje fel kelni hagytam aludni.

Én addig fel öltöztem valami egyszerűbe, és gyorsan összedobtam valami reggeli féleséget.

Mire mindennel kész voltam Seb is megjelent. Még mindig fagyos volt a hangulat, nem gondoltam volna, hogy így fog reagálni arra, amit tegnap mondtam..

A repülőtértérre menet, a repülőn, és még a Vettel szülők házába menet sem beszélt velem. Ez, pedig kezdett idegesíteni. Nem tudom miért érdemeltem ezt ki?!

-Oké elég volt! –álltam meg előtte már a Vettel házban, a szobájában.

-Mi az?! –nézett rám.

-Nem tudom miért, de tegnap óta olyan hülyén viselkedsz velem! Én csak elmondtam, hogy abba hagyom a versenyzést! Miért olyan nagy probléma ez?! –kérdeztem rá.

-Tudod.. Mindig is sejtettem, hogy Te abba fogod hagyni. Csak azt hittem, hogy ezt majd mi ketten beszéljük meg. Négyszemközt. Ehelyett nem ez lett.. Azt hittem, hogy tartsuk egymást, és a kapcsolatunkat annyira, hogy közösen beszéljük meg. –Szavai fájtak. Én valahogy nem gondoltam arra, hogy ezt nekünk meg kellene beszélni, vagy hogy ennyire ki lesz.

-Seb! –néztem rá, de Ő elfordult. –Seb. –fordítottam magam felé. –Szeretlek, és csak ez számít. Tudom, hogy sokszor helytelenül cselekszem, vagy épp nem úgy, ahogy azt egy kapcsolatban szokás, de nekem ez az egész Új még. Nagyon jól tudod, hogy soha nem volt rendes kapcsolatom, és mindig egyedül hoztam döntést, most pedig együtt hozzuk, és ehhez még hozzá kell szoknom. –az igazság benne volt a mondandómban, reméltem megérti.

-Sajnálom, hogy túl reagáltam a dolgot. –nézett a szemembe. –Szeretlek. –csókolt meg.

-Én is téged. –bújtam szorosan a mellkasához.

A családi házban töltött két nap hamar elment, természetesen ezek után remekül meg voltunk Sebastiannal, és nem veszekedtünk. Minden teljesen oké volt, sokat nevettünk és beszélgettünk, egyre jobban megkedveltem Sebastian családját.

Stephanieval nagyon jobban lettem, úgy hiszem, hogy Ő tényleg kedvelt. Melanie is eljött Hann-al, a férfi véleményem szerint jobban illett Melhez, mint Heikki, de nekem nagyon szimpatikus volt, és vele is jól el tudtam beszélgetni. Melaniehoz inkább nem közelítettem, és Ő sem felém, ez így volt rendjén legalábbis szerintem.

Három napra mentünk haza Amerikába. Találkoztunk a testvéreimmel és Ericával is.

Sebastian élvezte az Amerikában töltött napokat, és ennek igazán örültem.

Mindig megtalálta a közös hangot a barátaimmal, és a testvéreimmel. Frusztrált, hogy Ő ilyen jobban van a mindhárom testvéremmel, én meg nem jövök ki Melanieval, de ígéretet tettem magamnak, hogy ezen változtatni fogok.

Az utolsó Amerikai napunkon jött a telefon Christiantól, hogy be kéne mennie Sebnek a Gyárba. Úgy gondoltam én is vele megyek, mivel még nem jártam a Gyárba gondoltam ideje lenne megnézni milyen is!

Másnap reggel már a Gyár előtt álltunk, egy késő délutáni géppel hagytuk el az Államokat. A Gyár épület hatalmas volt, és minden különleges, az egészet úgy csodáltam, mint egy kisgyerek!

Szeptember másodikán Vasárnap már megkezdődött a szezon második fele, a Belga Nagydíj keretében. Ahol aztán Grosjean rajtbalesetet okozva kiütötte Alonsot.

Így a Francia eltiltást kapott a következő versenyre. Az első helyen végül Button végzett, utána, pedig Seb, Kimi sorrendben, én, pedig a hatodik lettem.

Az Olasz Nagydíjra jó kedvel, utaztunk, hisz sikerült megközelítenünk Alonsot, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt mi szerettük volna.

Sebastian kiesett, ami nem jött jól, én próbáltam nyugodt maradni a verseny után, de valahogy nem ment.. Mindenért a Spanyolt okoltam, és idegesebb voltam, mint maga Seb, ahelyett, hogy én nyugtattam volna Őt, Ő nyugtatott engem, mivel én is csak a huszadik lettem. Monza nem a Red Bullok hétvégéje volt az már biztos!

Két hét múlva a távol Keletre utaztunk, pontosabban Szingapúrba, mivel a pálya fekszik Sebnek, reményekkel telve utaztunk. Nem hiába Sebastian a harmadik helyről rajtolva megnyerte a futamot, boldog, hisz az újabb értékes pontok által közelítetünk a Spanyolt felé, míg Én csak a tizenegyedik lettem, ám tudtam nem én, vagyok a lényeg, hanem Sebastian!

A két futam közti időszakban Michael Schumacher bejelentette, hogy a Szezon végén itt hagyja a Forma 1-et. 

Rettenetesen fájt ezt hallanom, Ő volt az Én nagy példaképem, miatta is mondtam igent a Forma 1-re, és Ő volt az egyik Ashtonon kívül aki miatt el kezdtem versenyezni. Suzukában sikerült is vele beszélnem.

-Michael! -kiabáltam utána.

-Andy! -mosolygót rám vidáman. -Régen láttalak! -ölelt át.

-Bocs csak el vagyok havazva.. Annyira sajnálom, hogy alig beszélgettünk! -öleltem szorosan. Kislány kórom hőse állt előttem és ölelt át. Mikor kicsi voltam sokszor találkoztunk és Ő mindig olyan kedves volt velem. 

-Semmi baj. -engedett el. -Minden rendben!? -kérdezett rá.

-Nem semmi sincs rendben! -néztem rá könnyes szemekkel.

-Andrea mi a baj?! -nézett rám félve.

-Az, hogy elmész.. Hogy újra itt hagyod a Forma 1-et.. Tudod, akkor nem kellett volna el menned.. -szipogtam. -Olyan rossz, hogy nem leszel itt.. -át ölelt, és a hajamba puszilt. 

-Köszönöm Andy. -mosolygót rám. -Bocsáss meg, de most mennem kell. -pillantott az órájára. 

-Semmi baj. Szia Michael. -öleltem át még utoljára.. 

Tavaly Seb itt lett kétszeres világbajnok, szerette ezt a pályát, így én újra csak reménykedtem a sikerében. Ami nem hiába volt, rajt-cél győzelemmel nyerte meg a versenyt, és már csak négy ponttal volt lemaradva Fernadotól, én, pedig bezsebeltem a kilencedik helyet, természetesen jobb is lehettem volna.. De sajnos csak ennyire futotta..

Koreában a csapat nagyon jól ment a pályán, az új fejlesztéseink a helyén voltak. A Red Bullok uralták a pályát, oly annyira, hogy az enyém lett a Pole, míg Sebé a második hely.

A rajt után én és Seb küzdöttünk az első helyért, de végül Ő nyerte meg a kis csatánkat, furcsa volt párommal küzdeni, de egyszerre jó is! Sebastian pedig nem is adta át a vezetést, így megnyerte zsinórban a harmadik versenyt, amelyre még nem volt példa 2012-ben. Én a második helyen végeztem és elképesztően boldogok voltunk mindketten.

Mivel Korea után két hetes kihagyás következett Seb a Gyárba ment, hisz lázasan folyt a munka. Korea után vezette a Világbajnokságot, hat ponttal Alonso előtt!

Tudtuk, hogy van esélyünk. Van Sebnek esély!

Én pedig haza utaztam, mivel hiányzott a családom, és ideje volt meglátogatnom Gracet és Céliát is a két kis mamát! 

Andy és a Száguldás 32.Fejezet

Sziasztok Kedveskéim! 

A péntekkel együtt itt az ÚJ fejezet is. :) 

Nem mondom, hogy túl izgalmas, de történik egy-két dolog. Örülnék pár hozzászólnak, vagy pipának! ;)

További szép hétvégét nektek! 

HAJRÁ SEBASTIAN!!! 

xx. Mercii.

Reggel enyhe fejfájással keltem, a mellettem fekvő szöszi mg nagyban aludt. Gondoltam meglepem és kotyvasztok valamit reggelire, már amennyire tudok.. Én és a főzés. Na az két külön dolog! Mivel az éjszaka a ruháim teljesen szét dobáltam azokat gyorsan össze szedtem Sebével együtt és bedobtam a mosógépbe kimosni, mivel bűzlődtek az alkoholtól. 
A szekrényből kivettem Seb egyik pólóját amit magamra kaptam és a konyhába siettem. A hűtőben rengeteg kaja volt, én mégis a zöldséget kívántam meg, így gyorsan előszedtem mindet amit csak találtam és el kezdtem szeletelni, hogy egy kis salátát össze dobjak belőlük. 
Mikor ezzel kész lettem, csináltam Sebnek kakaót mivel tudtam, hogy szereti magamnak pedig narancslét, ki vittem mindent a teraszra, ahol szépen megterítettem az asztalt. 
Miután ezzel mind kész voltam fel mentem, felébreszteni Sebastiant, aki még édesen aludt. Nem volt szívem fel kelteni, így a telefonommal a kezemben sétáltam vissza a medence mellé. 
Lábaim bele lógattam a kellemesen meleg vízbe, közben a telefonnal fotózgattam, mikor is egyszer csak a készülék csörögni kezdett a kezemben. "Grace" neve állt a kijelzőn. Megnyomtam  a zöld gombot az érintő képernyőn  és mielőtt még bármit szólhattam volna Grace egyből hadarni kezdett.
-Én úgy röstellem  hogy a nyaralásotokon hívlak. De beszélnünk kell, mert Te benned bízom meg a legjobban, és régóta ismersz, és Te vagy Sam húga. -mondta el egy szuszra.
-Hallgatlak. -mosolyodtam el. 
-Azt hiszem terhes vagyok.. -megdöbbentettek szavai, hogy Ő terhes lenne.. Grace mindig is szerette a gyerekeket, és mindig is akart sajátot  Mikor megtudtam, hogy jó ideje Sammel jár, enyhe sokkot kaptam. Tudtam, hogy a bátyám mindig hosszútávra tervez. Hát most elég hosszúra! 
-Miért csak hiszed?! -kérdeztem rá egyből.
-Nos, mert nem jött még meg.. Folyamatosan eszem, bármit olyan is amit nem szeretek. Aztán rengeteget alszok, és hamar elfáradok. -sorolta fel "tüneteit".
-Tesztet vettél már?! -érdeklődtem.
-Nem még nem.. Félek. -suttogta.
-Mégis mitől!? -érdeklődtem. Hisz véleményem szerint nincs oka félni! 
-Mi van, ha terhes vagyok? Akarok Én gyereket?! -tette fel a kérdéseket.
-Hát persze, hogy akarsz! -mosolyodtam e. -Grace Te oda vagy a gyerekekért mindig is akartál.. És Sammel már régóta együtt vagytok. Javaslom menj el a boltba, vegyél egy tesztet és mond el Samnek a dolgot. Egész biztos örülni fog. -nyugtattam meg. -Ja és hívj fel engem is, hogy van e baba vagy nincs!- mosolyogtam továbbra is.
-Köszönöm Andy, Te vagy a legjobb. Puszi. -tette le a telefont. Egész biztos most izgatott lett, és rohanni fog a boltba meg venni a tesztet, hogy minnél előbb biztos legyen a dolgában! 

Mivel a láblógatást meguntam a ház pedig el volt dugva a kíváncsi tekintetek elől, levettem magamról a pólót és bele ugrottam a medencébe. Már jó pár hosszt leúszhattam mikor megláttam Sebastiant közeledni. 
-Hm.. Jó reggelt. -mosolygót rám.
-Neked is. -másztam ki a vízből, Seb egy törölközőt terített rám, hálám jeléül megcsókoltam őt.
-Láttam csináltál reggelit. -húzott az asztal felé.
-Igen- válaszoltam mosolyogva. Az asztalnál Seb leült a székbe engem pedig az ölébe húzott. -Vizes leszel. -pillantottam rá.
-Nem baj. -csókolt meg. Reggeli közben megbeszéltük, hogy megnézzük a várost, elmegyünk hajózni, és veszünk pár dolgot is. 
A reggeli végeztével felmentünk zuhanyozni közösen, amit kellemesen töltöttünk el. 
Majd felöltöztünk az időnek megfelelő ruhába, Seb halásznadrágot és pólót vet fel, strandpapuccsal. Míg én egy fekete alapon színes ruhát, amihez egy farmer inget is fel vettem mell alatt megkötve, egy szürke cipővel, kis táskával és napszemüveggel. 

Az eltervezett napi programunkon végig mentünk, vagy három órát töltöttünk a nyílt tengeren, ahol fürödtünk, horgásztunk, vagy csak épp élveztük egymás társaságát. 
Ezután a Város nézés sem maradhatott el, ahol egyfolytában kattogót a fényképezőgépem, mivel minden egyes pillanatra emlékezni akartam, vettünk pár ajándékot is, és magunknak is vásároltunk. Boldogan értünk ezek után a nyaralóba.. 

Már épp a dolgok közepén tartottunk mikor Sebastian telefonja megcsörrent. Nagyon nem akartam fel venni, de a készülék még mindig csörgött  így mondtam neki, hogy vegye csak fel nyugodtan, és úgyis éhes vagyok.. 

Sebastian:

Utálom a telefonomat, mindig akkor csörög mikor nem kéne! A kijelzőn ráadásul Melanie neve állt, akivel jó ideje nem beszéltem, mivel rosszallóan nézte azt, hogy Andy-vel vagyok, és egyfolytában ki akart oktatni, amire én nem voltam vevő. 
Nagyot sóhajtva emeltem fülemhez a készüléket, és szóltam bele. 
-Melanie. -szóltam bele unottan.
-Seb.. -hangja el, el csuklót, egyből tudtam, hogy baj van. 
-Mel mi történt!? -érdeklődtem. 
-Seb.. Én akkora hülye vagyok. -suttogta a telefonba. -Hann eljött hozzám, és beszélgettünk.. Aztán megcsókolt.. Seb.. 
-Megcsaltad Heikkit?! -állítottam le a beszédben. Hann, Melanie ex-e akivel ugyan szakítottak, de világ életében oda volt a férfiért. 
-Seb én nem akartam, csak megtörtént. Aztán elmondtam Heikkinek, aki azt mondta, hogy vége, és, hogy csak nyugodjak meg neki is van más.. Meg, hogy menjek vissza Hann-hoz.. Seb. 
-Vissza mentél hozzá?! -tettem fel kérdésemet.
-Igen.. -sóhajtott. -Én.. felhívtam miután Heikki dobott, és át jött.. Seb. Kérlek. Ne haragudj rám. -súgta.
-Mel. Ha neked Hann kell, légy vele, de értsd meg Heikkit is, ha viszont neki is van más, mindketten hibások vagytok. De Melanie őszintén Ti nem illettetek össze.. -vallottam be. 
-Tudom.. Seb lenne itt még valami. 
-Mégis mi lehet itt még!? -tettem fel a következőt.
-Hann megkért. -a hangján szín tisztán lehetett hallani a boldogságot.
-Igent mondtál.. -mondtam ki magát a tényt.
-Sajnálom..
-Ne sajnáld. Légy boldog, de Mel ne szólj bele az életembe és fogadd el Andyt.
-Így lesz ígérem. Köszönöm Seb. Szeretlek.
-Én is Mel. -mosolyodtam el és le tettem a készüléket. 

Jó volt, hogy végre megbeszéltem valamennyire a dolgokat Melanie-val. Remélem, hogy most már el fogja fogadni Andy-t, és minden rendben lesz köztük, illetve Mel boldog lesz Hann-al. Már csak az érdekelne, hogy Heikki kit talált magának! 

Andy.

-Na ki hívott?! -kérdeztem rá Sebnél mikor kiért a medencéhez,én a napozó ágyon feküdtem, és gyümölcsöt ettem.
-Melanie. -felelte. -Szakított Heikkivel, mert újra összejött az ex-ével, ja és Hann megkérte a kezét. -Hihetetlen volt számomra a Vettel lány.. Mel egy erős jellem, de ez még tőle is váratlan volt. 
-Azta! Na és Heikki?! -szeretem a finnt, mert remek társaság volt, el lehetett vele beszélgetni, és mindig kedves volt hozzám. 
-Állítólag neki is van valakije.. -Na ez végképp meglepett, nem vesztegette sokáig az idejét. 
-Ez gyorsan ment. -mosolyogtam Németemre.
-Nekem mondod.- rázta meg a fejét és el feküdt a mellettem lévő napozóágyon..

Az egész délutánt végig pihentük, majd kora este indultunk el keresni egy éttermet, ahol nyugodtan megtudunk vacsorázni és nem zavar meg minket senki. Egy barátságos kellemes hangulatú helyre tértünk be, ahol tényleg nem zavart minket senki. Jó ideig ott voltunk, beszélgettünk és csak élveztük egymás társaságát. Ezek után vissza mentünk a házba. 
Késő este még nem voltunk fáradtak, és untuk a banánt ezért hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztünk, és el mentünk sétálni.. 

Andy és a Száguldás 31. Fejezet

Sziasztok Drágáim! 

Meghoztam nektek Andy folytatását. Örülnék hozzá pár kominak! :) 

Tudom, hogy kicsit rövid lett, bocsi érte, azért bízom benne, hogy tetszeni fog! :D 

Mint láthatjátok az oldal át esett egy kis át alakításon, remélem tetszeni fog. ;)

Köszönöm az előző fejezethez a komikat. A Polly és Sebastian történetről annyit, hogy egyenlőre nem kerül fel az oldalra.. Sajnálom. Remélem nem haragudtok meg rám ezért.. ://

Helyette itt lesz Nina és Rita története! ;) 

Puszii.* 

Seb-el Hampton-ból Svájcba utaztunk hozzá. Szerettem Svájcban lenni, mert Seb háza igazán otthonos, és kissé régies volt. Nekem pedig ez külön tetszett. Néha úgy éreztem magamat abban a házban, mint egy Hercegnő, Seb pedig a Hercegem volt.. 


Végül úgy beszéltük meg másnap döntjük el, hogy hova utazunk el nyaralni, mert mind kettőnket kikészített a hétvége, és a hosszú út is Svájcba, mivel kétszer is át kellett szállnunk.. 
-Jó reggelt. -köszöntöttem egy csókkal Sebet, mikor megláttam, hogy már Ő is fent van.
-Neked is. -mosolygót rám, és hozzám bújt, fejét a nyakamba fúrta.
-Na sikerült döntened hova utazunk? -kérdeztem rá.
-Ühm.. Maradjunk itthon, és ki se mozduljunk a házból.. -tért be keze a trikóm alá. 
-Hüm.. Jó ötlet. -jegyeztem meg. -De veled ellentétben én el is mennék valahová. -mosolyogtam rá.
-Jó akkor, ha most el mondom mire gondoltam ki fogsz borulni!- nevettem fel.
-Halljuk. -tette kezét a feje alá, hogy megtudja támasztani, és így nézett engem.
-Cancunra. -mosolyodtam el.- Régebben nyaraltam ott, és igazán szép hely, imádtam. -mosolyogtam tovább, ahogy az emlékeim eszembe jutottak.
-Remek, én benne lennék, ha nem a világ másik felén lenne. -mosolygót rám.
-Tudom, ez a baj.. Nekem sincs sok kedvem megint vissza utazni Amerikába. Úgy, hogy kérlek mondj valami Európai helyet. -kacsintottam rá, és hozzá bújtam.
-Mi az a hely Európában ami számodra romantikus?! -kérdezte meg miközben a hajamat simogatta.
-Talán.. St. Tropez..-pillantottam rá, Ő pedig elmosolyodott. 
-Akkor oda utazunk. -csókolt meg.
-Szeretlek! -öleltem át. 
-Tudom. -mosolyodott el. -Én is téged. -mondta ki a számomra legromantikusabb szavakat. -Mi lenne, ha csak holnap reggel utaznánk el?! -kérdezett rá, és nekem jelenleg ez az ötlet nagyon is tetszett.
-Rendben úgyis fáradt vagyok.. -bújtam még szorosabban az ölelésébe, és így nyomott el az álom... 



Fogalmam sem volt mikor keltem fel újra, de ekkor már Németem nem volt mellettem, így gondoltam ideje fel kelni, és enni valamit. 
Gyorsan fel vettem egy fehér alapon fekete pöttyös ruhát, hozzá egy kék kardigánt, mert ahogy elnéztem már kezdett lehűlni a levegő. Hiába Augusztus van, ilyenkor már az esték egyre hűvösebbek, egy bézs színű balerina cipővel egészítettem ki öltözékemet. 

Lentről hangfoszlányok szűrődtek le, így megszaporáztam a lépéseimet, és egyenesen a nappaliba mentem, ahonnan jöttek a hangok. A kanapén megláttam Sebet a vele szemben ülő szőke finnel beszélgetni.
-Sziasztok. -köszöntem rájuk mosolyogva. Felém kapták tekintetüket, és rám mosolyogtak. 
-Fel keltél!? -sétált elém Seb és megcsókolt. 
-Mint látod Sebas.. -nevette el magát Kimi. -Szia kislány. -ölelt át. -Rég láttalak. -szidott le. 
-Bocsi, bocsi.. -hajtottam le a fejemet. -De én nem nagyon buliztam a futamok után, inkább haza repültem. -magyaráztam.
-Értem én, nem volt kedved Kimi bácsival bulizni.. -szomorodott el.. 
-Láthatóan jó a színészi képességed, és egész biztos meg is élnél belőle. -nevettem fel. -De nem vagy öreg, úgy hogy nem leszel Kimi bácsi. -mosolyogtam rá. 
-Jó jó értem.. -nevettet fel. -A lényeg az, hogy jól vagy. Ha Seb megbántana csak szólj, majd én leszedem a fejét. -kacsintott rám.
-Héééj!- mordult fel Seb, mire én csak rá néztem, arcon pusziltam és megfogtam a kezét. 
-Én is itt vagyok! -nevetett fel Kims. -Én megértem, hogy szerelmesek vagytok de ne előttem!
-Jaj szegény Kimi Räikkönen csak nem megrontják!- nevette én is. 
-Ez csúnya volt! -durcizott megint Kimi. 
-Bocsesz! -mosolyogtam rá. -Na de én éhes vagyok úgy, hogy megyek keresek valami kaját. -álltam fel, és a konyhába siettem enni valamit. 
Végül találtam csokit, így azt kezdtem el majszolni. Milka volt a kedvencem.. 
-Hé nem bűnözünk!- kapta ki egyszer csak a kezemből Kimi. 
-Adod vissza!- kaptam utána, mire Ő csak elmosolyodott.
-Kimi nee máár! -nyavalyogtam.
-A-a! -rázta a fejét. 
-Seb. -pillantottam páromra.
-Igen?! -nézett rám.
-Szólj rá! -tettem csípőre a kezemet.
-Nem nem.. Igaza van.. Nem kell, hogy el hízz! -mosolyodott el sunyin.
-Hogy mi van!? -vágtam be most én a durcást  -Kösz.. Szóval dagadt vagyok. Akkor holnap nem is kell, hogy el menjünk St. Tropezbe. -vágtam a fejéhez  és távoztam a konyhából, egyenesen a szobánkba, ahonnan át mentem a fürdőbe, hogy vegyek egy jó kis forró fürdőt. 
Nagyon fáradt voltam, és a fiúk hülyesége is lefárasztott. Így a fürdés után egyből be is dőltem az ágyba, ahol hamar elnyomott az álom.. 

-Jó reggelt. -keltem édes simogatásra. 
-Jó reggelt. -mosolyodtam el.
-Ugye nem haragszol rám?! -kérdezte félve.
-Dehogy haragszom- nevettem el magam. -Tegnap sem haragudtam. -fűztem hozzá. 
-Csúnya vagy. -húzott magához, és megcsókolt. 
-Hm.. Még! -húztam vissza, mikor el akart tőlem válni. 

Végül egy kora esti géppel indultunk el St. Tropezbe, így estére értünk oda. A reptérről egyenesen eldugott házhoz mentünk, ami csak ránk várt.. 
A környezete csodás volt, és nagyon tetszett. Közel volt a parthoz, és egyszerűen tökélete volt, nagyon tetszett az egész. A szobánk és tökéletes volt, Seb mindent profin intézett el, én pedig csak ámultam.. 
-Na, hogy tetszik?! -húzott magához, mikor végre kicsomagoltunk és az ágyon feküdtünk.
-Mesés. -mosolyogtam rá. -Köszönöm, szeretlek. -csókoltam meg. 
-Mit szólnál egy esti sétához?! -pillantott rám.
-Rendben. -mosolyogtam rá. -De előbb fel veszek valami melegebbet. -futottam oda a szekrényhez, és kiemeltem egy hosszú nadrágot, és pólót, meg egy cipőt, ami most épp magassarkú volt. Gyorsan felöltöztem, magamhoz vettem egy táskát, meg a kezembe akadó gyűrűt, amit ujjamra húztam és indulásra készen álltam meg Seb előtt. 


-Mint mindig csodás vagy!- ölelt át.
-Köszönöm. -nyomtam puszit, kissé borostás arcára. 
-Mehetünk?! -fogta meg a kezem. 
-Mehetünk. -bólintottam rá, és elindultunk együtt fel fedezni a St. Tropez-i estét.. 

Késő este értünk csak vissza a házba, egész jól elmúlattuk az időt egy Bárban a parton, a hangulat remek volt, és mindkettőnk nevében mondhatom  hogy remekül éreztük magunkat! Vissza érve csak arra volt energiánk, hogy lerúgjuk magunkról a ruhát, és bevágjuk a szunyát, amit betudtunk a kissé spicces állapotunknak...