1. Fejezet Címlapokon szerepelek.

Sziasztok Ím kövi fejezet. Remélem tetszik a blog. :) 
Ha kérhetem írjatok véleményt, chatbe vagy komiba.



Még jó pár percig lehettem ledöbbenve mikor úgy határoztam hogy vissza megyek a McLarenhez. 
Apu és Martin épp beszélgettek, és valamibe nagyon is bele voltak mélyedve. 
-Sziasztok! -köszöntem nekik mosolyogva. 
-Áh szia.Úgy hallom le álltál az "ellenséggel" kicsim. -mondta apu mosolyogva.
-Jajj apu ne már. Csak beszélgettem vele. -mondtam komoran.
-Jó jó nem úgy gondoltam. -próbált védekezni. 
-Hát remélem is. -mosolyogtam el. Aztán jött Jenson és Lewis akik még pár szót váltottak Martinnal majd felvették a sisakokat és úgy tíz perc múlva kezdődött az edzés amit én a McLaren kivetítőjén néztem végig.. Persze izgultam hogy ne legyen semmi baja a srácoknak, na meg Sebastiannak se. 


Az edzés hamar lement. A srácokat meg megviharozták az újságírók. 
Apa még maradni kívánt, én meg menni. Így arra jutottunk hogy én haza megyek a kocsival ő meg majd haza jön a szállodába taxival. 
Elköszöntem Martintól meg aputól, és kifelé vettem az irányt. 
Épp hogy majdnem kiléptem a kapun amikor meghallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. 


-Nikola! Nikola! -hátra fordultam és Sebastiant láttam meg.
-Hát te?! -néztem rá mosolyogva. 
-Utánad rohantam. Tudod mondtam hogy ma még akarlak látni. -mosolyodott el.
-Ez aranyos. 
-De látom épp menni készülsz.. -mintha elszomorodott volna, ami furcsa volt.. 
-Nos igen. Miért?! 
-Gondoltam maradhatnál is és megihatnánk valamit. -mosolygót rám féloldalas mosolyával. 
-Oké meggyőztél. -nevettem el magam. Ő pedig kézen fogott, ami totál fura volt és így mentünk egyenesen egy kisebb kávézóig. Ott leültünk az egyik asztalhoz én rendeltem egy narancs juicet, Sebastian pedig egy Red Bullt. :) 


-Red Bull mi?! -mosolyodtam el. 
-Megszokás. -mosolyodott el. 
-Értem én. -nevettem el magam. 
-Na és mivel foglalkozol?! -kérdezte meg. 
-Jelenleg egyetemre járok Magyarországon. 
-Az jó. 
-Igen az de szerencsére már csak pár hónap és meg van a diplomám és vége.
-Ennyire várod?! 
-Igen tudod egy kicsit már uncsi az egyetem. 
-Nos én nem jártam így nem tudhatom.. 
-Áh persze te kis szerencsés. 
-És hol is laksz?! Mert tudod ez nem tiszta.
-Ja persze. Hat éves voltam amikor Münchenbe költöztem a családommal Magyarországról, majd tizenkettő voltam amikor vissza költöztünk Magyarországra és azóta ott is lakunk. Persze eközben is voltunk Németországban hiszen az édesapám szülei is ott laknak. 
-Így már világos minden. Bocs ha sokat kérdezek csak szeretnélek megismerni. -mosolygót rám.
-Na és rólad mit kell tudni?! 
-Forma 1-es pilóta vagyok és hároméves korom óta vezetek. Imádom a száguldást és a kocsikat, a példaképe pedig Michael Schumacher. 
-Azta. Hát ezt tudod eddig is tudtam. 
-Tényleg?! 
-Igen. Informált vagyok. -Ezen elnevettük magunkat. Majd megszólalt a telefonja. Alig tartott a beszélgetés egy percig le is tette. 
-Bocsi mennem kel. -Állt fel.
-Semmi baj. -mondtam és én is felálltam. -Kösz a juicet, finom volt. 
-Ugyan nincs mit. 
-Holnap is jössz?! -kérdezte miközben már indultunk kifelé.
-Igen és az után is. -mosolyogtam rá. 
-Remek akkor holnap reggel várlak a kapuban remélem hamar jössz.. 
-Kösz oké ígérem itt leszek reggel nyolcra az megfelel?! -kérdeztem tőle.
-Tökéletesen. Akkor legalább lesz időnk edzés előtt. Most pedig ha nem bánod kikísérlek. 
-Nem dehogy is. 


Kifelé menet még egy csomó dologról dumáltunk. Mint például az idei szezon a népszerűség. 
Magyarország.. És stb..


-Kösz hogy kikísértél. Akkor holnap reggel nyolckor a kapunál. Ugye?! -néztem rá mosolyogva.
-Természetesen ahogy megbeszéltük pontban reggel nyolckor várlak a kapuban. 
-Rendben. Nem foglak megváratni. 
-Remélem is. 
-Akkor szia. -mondtam.
-Szia. Ja és kérlek ezért ne haragudj rám.. 
-Miért..?! -kérdeztem de ahogy kimondtam megcsókolt.. Először ledöbbentem aztán észbe kaptam és vissza csókoltam. A hajába túrtam, ő pedig szorosan magához húzott. 
Úgy két perc múlva levegő hiányában elváltak ajkaink. 
Én pedig zavaromban csak dobtam felé egy "sziát" és beszálltam a kocsiba és elhajtottam. 


El sem hiszem. Sebastian Vettel megcsókolt engem! ENGEM Nikola Deutschot! 
Te jó ég! És 100% hogy ezt nem álmodtam! 


Gyorsan a szállodához értem, amint kipattantam a kocsiból elindultam a lifthez onnan pedig a 10.-re ahol a szobánk található. Anyu épp a kanapén ült és olvasgatott. 
-Szia! Hát te?! Ilyen hamar?! -nézett rám mosolyogva.
-Szia anyu! -mondtam neki immáron magyarul. 
-Ja igen. -folytattam. -Apu még maradt majd jön. Nagyon el van Martinnal. -nevettem. Próbáltam nem arra gondolni ami köztem és Sebastian között történt. 
-Tavaly óta van mit kibeszélniük. 
-Igen persze.
-Na és te találkoztál valakivel?! 
-Igen. Lewissal és Jensonnal. Sőt még Sebastian Vettelel is. -amint kimondtam a nevet óriási mosoly húzódót arcomra és pár percre vissza gondoltam arra ami történt és az ajkamhoz kaptam. Még most is éreztem az ajkát az ajkaimon. 
-Tényleg?! Ez fantasztikus. 
-Igen az, de ha nem baj most lepihennék. Tudod kilenc óta kint vagyok és most meg már délután öt van.. 
-Menj csak nyugodtan. -Ezzel újra az újságot kezdte böngészni én meg bementem a szobámba. 


Ledobáltam magamról a ruháimat. Majd a fürdőbe mentem és beálltam a zuhanyzó alá ahol magamra engedtem a forró vizet. 
Vagy negyed órán át zuhanyoztam, majd kiszálltam a víz alól. 
A hajamra tekertem egy törölközőt, és felkaptam egy köntöst. 
Majd befeküdtem az ágyba, és rám tört a fáradtság.. Egyszer csak azt vettem észre hogy mélyen alszom.. 


Erős napsütésre ébredtem. A szemeimet nagy nehezen sikerült kinyitnom. 
Ekkor azt vettem észre hogy tárva nyitva a szobámban az erkély ajtó a függöny pedig elhúzva. Vagyis tegnap délután fél hat körül úgy ahogy voltam el is aludtam.
Remek! -csaptam össze a kezeimet. 


Felkeltem és az órámra pillantottam. Reggel fél hét van. Remek. 

Felálltam és a szekrényhez sétáltam.  Kiválasztottam egy fehér alapon rózsaszín virágos ruhát aminek a derekán van egy öv és egy szürke magassarkút.
Bementem a fürdőbe ahol feltettem egy sima sminket és megfésülködtem a hajamat lófarokba kötöttem majd felvettem a ruháim. Közben rendeltem fel magamnak a szoba szolgálattal görög salátát és málna turmixot reggeli kép, és a reggeli újságot is. 
Tudom a kettő nem éppen passzol de én szeretem. 


Tíz perc múlva már a szoba pincér kopogtatott én pedig kinyitottam az ajtót és mutattam hogy vigye a teraszra az ételt. Ő pedig tette a dolgát. Kapott is érte pénzt majd megköszöntem és elment. 
Én pedig enni kezdtem majd a kezembe vettem az újságot. 
Amint elolvastam a főcímet a szemeim kitágultak és félre is nyeltem. 
Én voltam a címlapon!!!    Volt egy kép rólam és Sebastianról nagyban amin épp hevesen csók csatát vivunk majd egy másik ahol Jensonnal beszélgetek és épp nevetgélünk. 
Majd egy felirat : "¿Quién es la chica guapa que tiene un giro particular en la forma de la cabeza del piloto?Además, para que cada piloto tiene dos novias. Me pregunto qué es esto Hanna Prater y Jessica Michibata? "


Mivel a Spanyol nyelvet nem értettem és nem tudtam hogy mit jelent a szöveg minden egyes része azonnal hoztam a laptopom és lefordítottam.
Meghökkentem mikor megláttam mit is jelent. 


"Ki az a csinos lány aki sorban csavarja el a forma 1-es pilóták fejét?! Ráadásul úgy hogy mind két pilótának van barátnője. Vajon mit szól ehhez Hanna Prater és Jessica Michibata?! "


Te jó ég! Azt hiszem az én képemmel lesz tele az egész világon a sajtó! 
A fenébe ezt jól elcsesztem... 
Az étvágyam el is ment. 
Csapot papot otthagytam jelen pillanatban nem érdekelt semmi és úgyis fél 8-ra járt. 
Így a kocsikulcsért és a táskámért nyúltam. 
Azonnal indultam a Valenciai pályára.


Ki a folyóson le a lifttel. Majd negyed órányi kocsikázás után a pályánál találtam magamat. Korábban értem ide és teljes mértékben ideges voltam! 
A fenébe azok a szemét fotósok! De hogy.. Na jó azt nem kell firtatni hogy hogyan csinálták hiszen tudom és azt is hogy mire képesek! 


Úgy döntöttem nem várok tovább elindulok befelé a pályára. De amint kiszálltam a kocsimból neki mentem valakinek.. 


-A fenébe bocs.. -már épp kezdtem a magyarázkodást mikor megláttam ki is az akit majdnem "fellöktem"
-Nikola. 
-Sebastian. 
-Miért vagy ideges?! -nézett rám kérdő arccal.
-Sebastian te nem láttad a reggeli újságot?! -néztem rá ezúttal én kérdő arccal. 
-Nem miért?! Kellett volna?! 
-Igen! -csattantam fel. 
-Nyugi gyere bemegyünk és megnézem te meg nyugodj le! 


Bementünk a Red Bull csapathoz és Sebastian máris megnézte az újságot ahogy ígérte. Amint meglátta eltépett arcot vágott.. 


-Oh..- Nyögte ki.. 
-Oh..?! -kérdeztem rá.
-Igen Oh. Figyelj ez hülyeség. 
-Te tudod mit írnak?! Azt írják hogy elcsavarom a fejeteket és hogy a barátnőitek mit szólnak.. 
-Ami igaz az igaz az én fejemet tényleg elcsavartad. Már csak az a kérdés hogy Hanna mit szól ehhez. -mosolygót rám.
-Ennek most örülnöm kéne?! -kérdeztem rá.
-Hanna és én rég nem találkoztunk. Emellett pedig a kapcsolatunk sem a régi.. És azt hiszem kezdek beléd szeretni. Amikor megláttalak Jenson mellett egyből megtetszettél. És amikor bemutatkoztál és kezet fogtunk ott volt az a szikra... 
-Nos igen. 
-Hát akkor meg. Figyelj Jenson Jessicát szereti és régi jó barátok vagytok. Ott nem lesz gond. Max Hanna lesz kiakadva, és magyarázatot követel én meg szakítok vele. Mert nem szeretem téged viszont.. Azt hiszem igen.. 


El sem hittem amit mondott ő szeret engem?! Ez annyira lehetetlen és képtelen dolog. 
Hogy szerethet ő engem?! 
Nem tudtam se a választ se semmit.. 
Köppnyi nyelni nem tudtam újból pont, mint tegnap.. 
Ő pedig csak oda jött hozzám és újból megcsókolt.. 


Hosszan, lágyan és szenvedélyesen. Szerelemmel. Azt hiszem. 
Sokáig csókolóztunk így szorosan egymást ölelve..
Mikor meghallottunk valakit magunk mögül amint "köhög"..