Lyn Hamilton.
Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam. Ana Cristina tudta mit
akart. Ugyan az a lány akart lenni, aki volt, és ez „ügy” érdekében lépett is. Haza ment Svédországba.. Már egy hét
telt el az óta. Sebastian először nem értett semmit, aztán már nem érdekelte.
Felhívta Ana Cristina –t, aki mindent elmondott. Minden
egyes indokot, és okot. Végül beismerték, hogy voltaképpen az egész egy
fellángolás volt, és arra volt jó, hogy átsegítsék egymást valami olyasmibe,
hogy visszakapják azt, amit akartak. Ana Cristina a régi énjét, míg Seb saját
magát, aki volt, és Hanna –t..
Visszament a lányhoz, aki visszafogadta. Olyan volt, mintha
nem is szakítottak volna, mintha ők még mindig ugyan az a Sebastian Vettel és
Hanna Prater lennének, akik voltak!
Legalábbis mindenki ezt mondta..
Nicky és Heikki még mindig Los Angeles –ben voltak, Nicky
szüleinél. Egyre jobban megkedvelték Nicky szülei Heikki –t, és Heikki is
megkedvelte őket, illetve imádták mindketten, LA –t. Szóval nekik bejött az,
ami Sebastian –nak, és Ana –nak nem..
Én magam, pedig még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is
akarok..
Akarom e Kimi –t, azt hogy mindenki megtudja, ki vagyok,
hogy esetleg vele éljem le az egész életemet! Akarom e én mindezt és ami vele
együtt jár?!
Sebastian Vettel.
Sikerült megértenem, hogy Ana Cristina miről beszélt.. Nem
szerettük egymást igazán, ahhoz, hogy együtt tudjunk maradni. Ő nem akarta azt
az életet, ami velem járt volna, és ezt meg tudom érteni, nem könnyű megszokni.
Voltaképp azt sem tudom, hogy Hanna- nak, hogy sikerült megszoknia, de ő
megtudta.
Tudom, hogy Hanna szeret engem, és én is őt. Nem csak
megijedtem, hogy egyedül maradok.. Tudom nekem, tényleg rá van szükségem.
Szeretem őt, és ő is engem.
Tehát Hanna és én újra együtt vagyunk, Ana Cristina pedig
otthon..
Ana Cristina Rivera Hill.
A szüleim örömmel fogadtak, én is örültem, hogy otthon
lehetek. Abban a házban, amelyben felnőttem, azokkal, akik fel neveltek. Nekik
köszönhetem, hogy a lettem aki.
Bár sokáig gondoltam azt, hogy rossz az, amit tőlük kaptam!
Ebben volt is igazság. Sokszor éreztem fájdalmat, bántást, de ma már tudom,
hogy ezekért mind hálásnak kell lennem.
Ha nem teszik azt, amit, ha nem kezelnek úgy ahogy, akkor
soha nem lettem volna az a lány, aki vagyok. Én, pedig úgy gondolom, hogy egy
erős, kemény, magabiztos nő lettem, aki minden helyzetben feltalálja magát. Ez,
pedig így van rendjén!
Tehát olyan lányt neveltek, amilyenek ők sosem voltak, a
módszerük, pedig nem más volt, mint a szeretet, amellyel együtt a bántás is
járt..
Kimi Räikkönen.
-Majd meglátod. –puszilom meg.
-Mond már meg!- akad ki.
-Nem, nem! Csak gyere. –húzom szorosan magamhoz, kint
röpködnek a mínuszok!
-Fázom. –vacogja öt perc múlva.
-Mindjárt ott vagyunk. –szorítom meg a kezét, ennél többet
sajnos nem tudok érte tenni, pedig szeretnék.
Két perc múlva, pedig meg is érkezünk, a Zürich –i tó
partjára, ahol már vár minket a fel melegített, és egyben csodásan kivilágított
sátor, szépen megterített asztal a vacsorához.
-Kimi ez.. Csodálatos! –ugrik a nyakamba Lyn, és egy finom
csókkal jutalmaz meg.
-Te sokkal csodásabb vagy. –suttogom az ajkaira. A vacsora
jó hangulatban telik, szerencsére Lyn –nek is sikerül felmelegednie. Minden úgy
történik, ahogyan azt megterveztem, semmit sem lehet már elrontani!
-Na és akkor most már elmondod, miért hoztál ide, és mire
fel szervezted ezt? –nem is ő lenne, ha nem kíváncsiskodna. Egész este ezt
tette.
-Nem tudsz várni? –nevetek fel.
-Nem. –rázza meg a fejét.
-Hová sietsz? –érdeklődöm.
-Tudod vár már a másik pasim. –mosolyodik el.
-Pimaszkodsz? –húzom fel szemöldökömet.
-Én? Ugyan.. Tennék én olyat? –nevet fel.
-Nem tudhatom én azt.. –mosolygok rá-, na gyere!- húzom fel
az asztaltól.
-Hová megyünk? –érdeklődik.
-Meglátod. –csókolom szájon. Lesétálok vele a folyó
partjára, ahol aztán elszánom magamat!
-Szóval.. Evelyn Hamilton, hú még soha nem mondtam ki a
teljes nevedet, szóval tudom, hogy nem ismerjük egymást régóta, de én szeretlek
téged, és remélem, hogy te is engem. Szóval hozzám jönnél feleségül? –veszem elő
a gyűrűt.
-Kimi.. –ül ki az arcára a döbbenet- én, nem tudom, hogy mit
mondjak. .én..
-Szeretsz engem vagy nem?- kérdezek rá.
Lyn Hamilton.
-Szeretsz engem vagy nem? –kérdezi meg. Fogalmam sincs, hogy
mit mondjak! Mégis mit mondhatnék? Azt, hogy egészen eddig nem voltam biztos a
kapcsolatunkban? Hogy oké, hogy szeretem, de ki tudja, hogy mennyire, és nem
tudom, hogy a felesége akarok e lenni?!
Félek, hogy ha azt mondom, hogy igen és összeházasodunk
akkor minden szép és jó, de meddig? Napokig, hetekig, hónapokig, pár évig?
Utána mi lesz? Elválunk és vége lesz?
Vagyok olyan buta, hogy most igent mondjak neki? Utána,
pedig egész életemben éljek félelemben, hogy mikor jön el a perc mikor ennek az
egésznek vége, szakad? Vége fog egyáltalán szakadni, vagy csak én félek?
-Szeretlek téged Kimi, és Igen. Hozzád megyek! –válaszul
csak megcsókol, majd az ujjamra húzza a gyűrűt.
-Úgy féltem, hogy nemet mondasz.. –ölel át. Nem tévedet
sokat..
Tehát akkor voltam
annyira buta, hogy igent mondjak. Hiszek benne, és abban, hogy szeret, hogy ami
köztünk van az Igazi, és soha nem szakad vége. Kockáztattam, egyszer az életben
mertem lépni..
Sziasztok!
Megjött a MAI rész.! :)
Holnap a Man's World folytatása jön! ;)
És egy kis HÍR a BLOG holnap lesz 1 ÉVES.!!!
Remélem ehhez a részhez jön majd kommi. :D
xx.Mercii.