Rich and Famous 5.

Sziasztok! 

Igazából nem tudom mit kellene mondanom erre a napra.. Szomorú! De Én úgy hiszem NEM csak a MAI nap kell megemlékezni! :/

 Nina történetének a folytatása pedig itt van! 

Jó olvasást! Pipát vagy kommit tudjátok hová! ;)

xx. Mercii.

Nina. 

-Jó reggelt. -nyit be valaki ajtómon. Én még majdhogynem az igazak álmát aludtam, és sosem szerettem, ha fel keltetek, de most valami megváltozott és nem voltam mérges.
-Jó reggelt. -ültem fel az ágyban. Emily mosolygót rám. 
-Édesanyád üzeni, hogy kész a reggeli. Felhozza vagy le jössz? -kortyol bele a kezében lévő bögrébe.
-Hmm.. -nyújtózkodtam- Le megyek. -adtam be a derekamat és magamra kaptam egy köntöst. Emilyvel karöltve indultunk le a konyhába.
-Szép jó reggelt. -köszönt anya, és a fejem búbjára puszit nyomott.
-Jó reggelt.- mosolygok rá. Ki öntöm a bögrébe a kakaót, a tálba pedig a müzlit és tejet. 
-Hogy aludtál kicsim? -érdeklődik anyu.
-Remekül. Itthon csakis remekül lehet. -mosolyodok el. 
-És te Emily? -kérdezi most meg barátnőmet, aki épp pirítósát kenni.
-Nagyon jól. Az este beszéltem Daniel-el úgy, hogy tökéletes volt az estém. -meséli el, a mosolya pedig igazán boldog. 
-Szerencsés vagy Emily. -mosolyodik el anya. -Van egy férfi melletted aki szeret, és Te viszont. A mai világban ez kész csoda.- megfogja Emily kezét és megszorítja. n csak mosolygok, örülök, hogy anya ennyire szereti Emilyt. Tényleg, mint a saját lányát, és az amit kislányként érte tett. Örülök, hogy ilyen édesanyám van. 
-Ez szép jelent volt. -mosolyodok el. -Örülök, hogy ennyire szereted Emilyt, és hogy ennyi mindent tettél érte. Te vagy a világ legjobb édesanyja. -állok fel és ölelem át anyát, majd Emily is csatlakozik hozzánk.
-Mi ez a nagy ölelkezés? -jön be mosolyogva apa, és Ő is át ölel minket. 


A Passau-ban töltött napok, mind békében és szeretettben teltek, remekül éreztem magamat. Majd kicsattantam a boldogságtól. Tudtam, hogy sikerült tovább lépnem újra a történteken, és azon is amit az a Sebastian mondott. 
Így teljesen nyugodt szívvel mehettem haza, és léphettem tovább a múlton. Egy új jövőbe! 
Négy nap után hagytuk el Emilyvel Passau-t a  szüleim legnagyobb bánatára, de persze örültek is, hogy meglátogattuk őket és ígéretet tettünk, hogy legközelebb már Danielt is elhozzuk! 

-Örülök, hogy ilyen hamar sikerült túl lépned. -simította meg a karomat Emily, már a kocsiban ülve.
-Én is. -mosolyogtam rá. -Jó végre újra boldognak lenni, és kitörni a depresszióból. -végre az lehettem aki voltam. Remélhetőleg már soha többet nem leszek olyan, mint voltam. Többé egy Sebastian féle se fog velem elbánni így.. 

-Otthon édes otthon! -lépek be a házba, Emily mögöttem jön.
-Hát megjöttél? -hallom meg Rita hangját a nappaliból, de már meg is látom Őt.-Úgy aggódtam érted. -ölel át.
-De hát hagytam üzenetet a hangpostádon.- válaszlom, hisz Én tényleg üzentem! 
-Tudom tudom, de akkor is! Aggódtam. Aggódtunk. -válaszolja.
-Kik aggódtak? -kérdezek rá. Mégis miért beszél Rita többes számban? 
-Kimi és Sebastian is. -mondja ki azt a nevet amit soha életemben nem gondoltam volna.. Pont Ő aggódik értem? 
-Kimitől kedves. -mosolyodok el. -De Sebastian? -kérdezem gúnyosan. 
-Igen, képzeld nagyon is sajnálja amit mondott. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. -próbálja védeni Rita. 
-Jó oké. De nem gondolod, hogy amit művelt az kicsit sok volt? -nevetek fel. -Egyáltalán Nem volt beleszólása a dologba. -kezdem el húzni a bőröndömet a mosó konyhába. 
-Most beszéltem Daniel-el. -fut be Em, nagy mosollyal az arcán.- Meghívott Hamptonba! -mosolyog rám. 
Valahogy nem volt kedvem Ritával veszekedni, és miután közölte, hogy Ők holnap reggel elutaznak Kimivel a nyaralásra, amiről egyenesen Passau-ba mennek, hogy végre bemutassa otthon Kimit, nekem el ment a kedvem mindentől! Nem volt kedvem egyedül otthon lenni, és nézni a négy falat, mikor semmi dolgom nem volt, így nagy örömmel mentem bele az utazásba.
-Rendben megyek. -mosolyogtam. Em annyira megörült,hogy jó szorosan megölelt. Majd vissza szaladt csomagolni. 
-Már megint el utazol? -követett a szobámba Rita. -Mire jó ez? -vont kérdőre.
-Na ide figyelj! -állok meg előtte. -Egy ne vonj kérdőre. Kettő, mert a legjobb barátnőm vőlegénye meghívott, és szeretnék kicsit vissza menni oda ahol felnőttem! -válaszlom neki, és ott hagyom. 

Magamra zárom az ajtót és el kezdek bele pakolni a nagy bőröndömbe  főként lenge nyári ruhákat  rakok el, hisz Hampton tökéletes hely, ahol a nyarak csodásak! 
Már majdnem végeztem a pakolással, mikor az ajtómon kopogtak. Nyugodtan nyitottam ajtót, ám mikor megláttam ki áll ott, felhúztam a vizet. Mit jön Ő ahhoz, hogy ide jöjjön?!
-Mit akarsz? -pillantok rá, szemeim szikrákat szórnak.
-Bocsánatot kérni. -válaszolja nyugodtan. -Sajnálom amit akkor mondtam, Én nem akartam. Nem volt szándékos, nem tudtam, hogy így reagálsz. Rita mondta, hogy volt valami a múltadban ami miatt ez lett.. Figyelj lehet, hogy nem hiszed el, de Én tényleg nagyon, de nagyon sajnálom!- talán tényleg megbánta? Nem direkt tette, ebben biztos vagyok. De akkor is.. Miatta lett az ami. 
-Oké. -sóhajtok fel. El sem hiszem amit mondtam. -Legyen. Megbocsájtok. De! -emelem fel mutató ujjamat. -Nem fogok egyből a nyakadba ugrani. 
-Köszönöm. -mosolyodik el. -Hálás vagyok érte. Szeretném, ha tiszta lappal kezdenénk. -mosolyog. -Persze, ha csak Te is szeretnéd. -teszi hozzá.
-Oké. -bele megyek, egy misét megér. -Nina Ricci. -nyújtok kezet.
-Sebastian Vettel. -fogja meg. Keze puha, és meleg, érintése melegséggel tölt el. 
-Oké. Akkor most mi lesz? -kérdezek rá.
-Mondjuk be mehetek? -mutat a szobámra.
-Gyere.- állok el az útból  és be engedem.  
-Azta. -lepődik meg, és mosolyodik el egyszerre, ahogy belép.
-Mi az? -kérdezek rá, és folytatom a csomagolást. 
-Nem tudom, valahogy nem ezt vártam. -válaszolja, és körbe nézz újra.
-Habos babos csupa pink? -kérdezek rá, és fel nevetek.
-Bocsi. -mosolyog rám.
-Elnézem. -válaszolom, és legyintek. -De ne állj már ott. Ülj le!- mutatok a kanapéra.
-Oh kösz. -ül le, és végig engem nézz. 
-El utazol? -kérdezi meg.
-El. -válaszolom, és el mosolyodok, ahogy eszembe jut hová is megyek. 
-Na és merre? -faggatózik. -Persze, ha nem vagyok túl kíváncsi! 
-Talán egy kicsit. -nevetek fel. -Egyébként meg Hamptonba. Nem tudom mennyire tudod, de mi ott laktunk, illetve New Yorkban, de a nyarakat mindig ott töltöttük, meg amikor csak tudtunk ott voltunk. -emlékszek vissza. Csodásak voltak azok a nyarak! 
-Erről nem nagyon mesélt Rita. Legalábbis nekem nem. -válaszolja. 
-Na igen Rita.-suttogom. 

Az egész délutánt a szobámban töltjük, és beszélgetünk. Igazából Sebastian nagyon kedves srác, és sokszor sikerült a délután folyamán megvetetnie. Bárki is legyen a barátnő szerencsés lány. Sebastiant, ha jobban megismered rá jössz, hogy egy igazi kincs! 
-Akkor megyek. Nem zavarok tovább. -áll fel.
-Nem zavartál, és legalább sikerült tisztázni a dolgokat. -emlékeztettem.
-Igen, ezért mindenképp megérte. -mosolyodik el.- Örülök, hogy megbocsájtottál. Én tényleg sajnálom amit akkor mondtam. -simít végig arcomon. 
-Mondtam már az a múlt. -nézek bele a szemébe, és csak most jövök rá milyen kékek a szemei. Arca igen csak közel van az enyémhez.

Grayson Ház.

-Igen, mert egy csodás lány vagy.- hajol közelebb, és lágy csókot lehel ajkaimra.
-Ne kérlek. -húzódok el. -Ezt nem kéne! -állok arrébb.
-Miért? -kérdez rá, és hangja szomorúan cseng.
-Mert Te nem ismersz, és nem tudsz mindent! Kérlek most menj el. -nyitom ki az ajtót. Lehajtott fejjel, és szomorúan, de távozik.. 

Emily háza.

Másnap délután indul repülünk New York-ba, onnan pedig a Grayson-ék által küldött helikopterrel repülőnk át Hampton-ba. 
-Nézd az ott a Grayson ház! -mutat egy hatalmas házra Emily a repülőről. 
-Ez hatalmas. -mosolyodok el. 
-Igen az. -mosolyog. -Az pedig az enyém. -mutat a gyerekkori házukra. 
-A kis kori ház. -nevetek fel, és egy-két könny ki szökik a szememből. 

-Daniel! -szál ki a repülőből Emily, és oda rohan vőlegényéhez. Csókot váltanak, majd felém fordulnak. 
-Daniel. -mosolyodok el, és át ölelem. 
-Nina jó téged újra látni. -puszilja meg arcomat.
-Oh téged is. Olyan rég volt.. -szomorodok el.
-De most itt vagy. 
-Igen itt. -mosolyogók. 



Emily.

Jó volt végre haza térni, látni a házamat, Danielt. Boldog voltam, hogy újra a vőlegényemmel lehettek, és láthatóan Nina is örült, hogy újra Hamptonban van, Danielt is kedvesen üdvözölte.
-Emily. -fordul felém Daniel.
-Igen? -mosolygok rá.
-Itt van Nolan is. -pillant a ház felé, és valóban. Nolan ott van. 
-Hé Nolan! -kiabálok oda neki, Ő pedig fel tűnik és megindul felénk. 
-Emily Thorne. -mosolyog rám Nolan.
-Nolan. Mi szél hozott? -térek a lényegre.
-Gondoltam ide jövök, ha már vissza jössz. De látom nem egyedül jöttél. -pillant Ninára.
-Igen. Ő itt a legjobb barátnőm. Nina Ricci. -mutatom be neki.
-Hello Nina vagyok. -nyújtja kezét.
-Nolan Ross. -rázza meg. 


Nina.

Daniel ugyan az a kedves, vicces srác akit megismertem. Nem változott semmit sem. Ő és Emily csodás pár, és összeillenek. 
Megkaptam Emilytől az egyik vendégszobát, ragaszkodott hozzá, hogy maradjak nála! 
Egy cetli várt rám az ajtómon. 

"Elmentünk Daniel-el. A ház a Tied! 

Csak óvatosan! Majd jövünk.

Csók. Em."

Mosolyogva nyugtáztam, hogy egyedül maradtam, így csak egy inget kaptam magamra, és így indultam le.

-Hello. -köszönt rám valaki. Úgy megijedtem! Emily azt mondta egyedül leszek.

-Nolan?- pillantok a srácra.

-Meglepődtél? -mosolyodik el. -Nagyon szexis vagy. -nézz végig rajtam, mire összébb húzom ingemet.

-Mit akarsz? -kérdezek rá.

-Gondoltam körbe vezetlek, de mást is csinálhatunk. -küld felém perverz vigyort. Ez az ember megörült! 

-Nolan ide figyelj! Azt a vigyort töröld le az arcodról. Egyébként meg ismerem Hamptont! -vágom a képébe. 

-Oké, akkor beszélgessünk. -ül le a bárszékre, míg én épp egy teát csinálok.

-Legyen.. -megyek bele. Nolan tipikusan az a levakarhatatlan srác, egyszerűbb lesz így megszabadulnom tőle..