Rich and Famous 10.

Sziasztok! :D 

Meg is hoztam a folytatást, ami ugyan nem olyan hosszú, de kész! ;)

Sebastian MIND HÁROM Szabadedzést megnyerte, ami Biztató. 

Remélem a Nemsoká kezdődő Időmérőn is ilyen jól megy majd. :) 

Vasárnap pedig begyűjti a Győzelmet is! 

Most pedig jó olvasást. :) 

xx. Mercii.

-Biztos, hogy ezt akarod? -néz rám Rita, én már talpig fehérben állok előtte. Mivel nem szerettünk volna nagy felhajtást, egy kis Kápolnában tartjuk a szertartást, itt Németországban. 
A vendégek közt van, Emily és Daniel, Rita és Kimi, és a szüleim. Sebastian nem jött el, pedig Ő is meghívott volt. Azt mondta Kiminek, hogy nem akarja végig nézni, ahogy hozzá megyek máshoz.
Talán tényleg szeret?! Akárhogy is legyen, Én ma férjhez megyek! 
-Biztos, hogy ez a ruha a tökéletes döntés? -néz rajtam végig Rita.
-Mi bajod a ruhámmal?- vonom kérdőre, és végig simítok az anyagon. -Ez a ruha egyszerű, és nagyszerű, és még csinos is. Nekem megfelel.- mondom el a véleményemet, és újra a tükörbe nézzek. A hajam fel van tűzve, egy csinos sminket viselek, minden tökéletes. Nem?!
-Megjöttem. -nyit be apa.-Készen állsz? -pillant rám. -Vagy el akarsz szökni? -mosolyodik el.
-Nem Julia Robets vagyok aki megszökik az esküvőjéről! -vágok vissza, mire apa kérdően pillant rám. -Julia Robets, az Oltári Nő című filmben. -sóhajtok fel. - Most már menjünk. -kezdem magam után húzni. 
A zene elindul mi pedig lassan, de elindulunk az oltár felé, ahonnan Nolan mosolyog rám, mellette Daniel áll, mint tanúja, a másik oldalon az Én tanúm áll, aki Emily. 
-Akkor most mit kellene mondanom? -vakarja meg apa a fejét.
-Semmit. -mosolyodok el, és arcon puszilom. -Menj csak. -nézek anya irányába. 
-Szeretlek. -ölel át.
-Én is papa. -mosolyodok el, és Nolan kezét megfogva a pap felé fordulunk.. 

Rita.

-Most akkor tényleg összeházasodtak? -hajolok Kimihez, és kérdezek rá suttogva.
-Igen. -válaszolja közömbösen. Tudom, hogy Ő neki sincs ínyére ez az egész, főként Seb miatt. És én is úgy gondolom, hogy ez elhamarkodott döntés volt. Talán két hónapja ismerik egymást, és így egymásba bonyolódtak! 
-Én nem örülök neki. -ülök be a kocsiba. 
-Mert Én igen. -csókol meg.
-Hát nem, de akkor is.. Nem értem miért jó ez Ninának. De nem is akarom tudni! -rázom meg a fejemet. 
Pár perce mentek el, semmi össze jövetel, bár Nina nem az a fajta. Mindig is ilyen esküvőt képzeltem el neki. Magamnak annál nagyobbat, és szebbet.. 
Az a ruha is! Honnan jött neki ez az ötlet?! Mintha nem is esküvői ruha lett volna! 
-Seb hogy van? -kérdezek rá.
-Délelőtt mikor beszéltem vele, elégé semleges volt a hangja. Ő tényleg érzett valamit a húgod iránt, és most padlón van. -válaszolja Kimi, és látszik rajta, hogy az útra koncentrál. Ő se érti Nina viselkedését, gondolom most pikkel is rá, amiért ezt tette a haverjával. Én pedig ezt teljes mértékben megértem. Annyira lazán közölte velünk azt, hogy hozzá megy Nolan-hez! 
Boldog volt, de mégsem. Nem csillogót úgy a szeme, a hangjából nem hallatszott az ami ilyenkor szokott a menyasszonyoktól, mintha maga az esküvő szervezését sem élvezte volna! 

Nina.

-Két hét múlva ugyan itt? -kérdezek rá Nolan-nél.
-Igen, két hét. Én addig Japánba megyek. -emlékeztet. Nem mintha el felejtettem volna. Úgy határoztunk, nem megyünk Nászútra. Neki Hong-Kong- ba kell menni egy Üzleti tárgyalást le bonyolítani, én pedig addig azt csinálok amit akarok.
-Te hová is mész? -jön ki a fürdőből, épp az ing gallérját igazgatja. 
-Provence- be. -válaszolom. -Tudod a múlt héten pár papírt kerestem az esküvőhöz kapcsolatosan, és találtam pár fényképet, a Provence-i házról. -magyarázom neki, de mint akit elvarázsoltak.
-Aha, értem. Az jó. -mennyire megerőlteti magát, alig egy órája házasodtunk össze máris nem figyel rám! Milyen korán megtapasztalhatom, milyen is a házas élet! 
-Most megyek. -kapja fel a táskáját, és indul ki. 
-Khm! -köhentem. 
-Oh persze. Szia drágám. -siet vissza, és megcsókol, majd távozik.

A hajamat kiengedem, és el kezdem le venni magamról, a köntöst amiben eddig voltam. 
A csomagjaim már össze vannak pakolva, illetve a ház ügyeit is intéztem. 
Magamra veszek egy hosszú mintás farmert, egy kék pólót, és kék csizmát húzok a lábamra, a szememet egy napszemüveggel takaróm el. A táskámba beleszórom az irataimat, és indulásra kész vagyok.


Magángéppel utazom Provence-be, hogy senki ne tudja, hová megyek. 
Nem lenne túl jó, hogy ha kiderülne nem is Nászúton vagyunk, és Nolan a világ másik felén van. míg Én itt Európában. 
Szerencsém van, hogy a szüleim már rég nem voltak Provence- be.  Még Amerikában laktunk mikor megvették a házat és a szőlőst, akkoriban néhányszor voltunk ott, de azóta nem. 
Talán már el is feledkeztek róla.. 

A géppel hamar megérkeztem. A reptéren már vár rám a bérelt kocsi, ami történetesen egy Smart volt, itt elég kicsi autókkal mászkálnak, de nekem ez szimpatikus. 

A táj valami elképesztően szép volt, Provence igazi szépség volt, a sok szőlős, igazi Borvidék. A régi házak, pedig csak még csodásabbá tették a város szépségét, rabul ejtett ez a környezet. 

Sikeresen oda találtam a házhoz, ami még mindig olyan volt, mint régen. 
A hátsó kertben egy medence, azon túl pedig ameddig a szem ellát szőlő. 
Talán ide kellene költöznöm, el dugva a külvilágtól..  
Se Nolan, Se Sebastian, Se a nővéremék.. Semmi probléma!