2012. november 30., péntek

Andy és a Száguldás 38.Fejezet

Sziasztok! 
Először is tartozom egy Nagyon Nagy Bocsánat kéréssel, amiért eddig Nem jelentkeztem  ennek meg volt az oka. 
Sajnos a suli miatt nem tudtam megírni a fejezetet, illetve emésztenem kellett. 
Sebastian vasárnap megszerezte a 3. VILÁGBAJNOKI CÍMÉT. Nagyon büszke vagyok rá! :'D 
Különösképp nem írnék semmi féle tapasztalatot a futamról. 
Helyette inkább elmeséli Andy amit éreztem/éreztünk! :) 
Illetve lenne itt még valami.! Ez az utolsó fejezet! Nem hittem volna, hogy ez a nap is eljön, de eljött! Holnap hozom a Befejezést! :) 
Ezzel pedig December 1-én lezárul Andy Clark története.. 
Most pedig Jó olvasást szeretnék kívánni. ;)
xx. Mercii. 


A parti áttelepedett az én házamba, ahol ott voltak a testvéreim is. A szerelő srácok nagyon jól elmulattak. Stue különös kép el volt, hiszen Erica is ott volt, aki sajnos csak a futamra, végére ért Austin –ba, de legalább ott volt!
-Szép ez a ház! –mosolyog rám Christian miközben épp le, ül mellém. Jelenleg egyedül ülök, mivel Seb épp Teddy –vel, és Sam –el, beszélget. Természetesen mindketten szurkolnak neki, ám még egyikük sem sejti, hogy nem fogok indulni a Brazil Nagydíjon.
-Köszönöm Chris. –mosolygok rá.
-Minden rendben? –faggat.
-Öhm.. Igen, csak tudod ez az egész dolog.. Annyira bonyolult, és én félek. Nem tudom, hogy mi lesz Sebastian –al a jövő héten, vagy velem pár hét múlva. Félek a terhességtől. –magyarázom neki, hisz Chris általában meghallgat, és ő kérdezett rá, hogy mi bajom. Valakinek, pedig el kell mondanom, hisz csak Sonja és Ő tudják ezt.
-Hé Andy. –mosolyog rám- Én, hiszem, hogy te jó anya leszel, ahogy Sebastian jó apa. Jövőhéten pedig Seb csakis Világbajnok lehet. –szavai hihetetlenül csengenek, ám mégis csak megnyugtatnak. Jó, hogy valaki azt mondja, hogy hisz bennem, és Sebastian –ban is.
-Köszönöm Chris. –ölelem át.
-Ugyan –legyint egyet, és már megy is a dolgára.
Talán hallgatnom kellene Chris –re, hiszen mégis csak Ő a csapat főnöke, és neki kizárólagos alapon csakis igaza lehet. Talán tényleg igaz, és Seb lesz a világbajnok, mert ha nem.. Jó ideje félek már, és nagyon jól tudom, hogy nem csak a baba miatt nem tudnám végig csinálni a Sao Paulo –i futamot.
-Hello- jön oda hozzám Erica.
-Erica! –állok fel egyből, és átölelem, már olyan rég nem láttam, hisz mindketten elfoglaltak voltunk, és nem volt időnk. Engem lekötött a versenyzést, Őt meg az üzlet.
-Az elveszett bárány. –nevet fel.
-Nem vagyok én annyira elveszett –mosolygok rá- De igaz, ami igaz, már rég nem találkoztunk, de a futamok.. –természetesen nem akartam én semmit sem a versenyzésre kenni, de azért az is benne volt, hiszen mégis csak az volt a fontosabb.
-Jól van csak vicceltem! –ölel át –na de mond csak, hogy vagy? –kérdez rá. Mégis mit mondhatnék neki? Mondjam el, hogy hé gyereket várok, de minden oké? Seb nem tudja, de ne is szólj neki? Már épp elég, hogy Sonja és Christian tudja, csak maga az apa nem..
-Kösz jól vagyok, minden rendben. De te hogy vagy?  -terelem a témát egyből, inkább rá.
-Én jól vagyok. Tudod, hogy van ez.. Semmire sincs időm, az étterem minden időmet leköti, de nem bánom, mert azzal foglalkozhatok, amit szeretek. De képzeld csak ki volt nálam a minap, Scotter. Ne tudd meg mit mondott! Ő és Pénelopé a szakítás szélén állnak, el sem, hiszem, hogy ennyi év után vége lesz a kapcsolatuknak. Lehet, hogy ma már együtt sincsenek! –nem lep, meg ami mond, Scotter és Pénelopé kapcsolata sosem állt stabil lábakon, és valahogy mindketten mást akartak mindig is.
-Hüm.. Nem lep, meg- rántom meg a vállamat, és bele harapok a kezemben lévő süteménybe –Scotter egy nagy nő csábász, Ő a Nascar Kimi Räikkönen –e. Mit vártunk tőle? Ő és a hűség? Olyan nem létezik!- kuncogok fel.
-Teljesen igazad van, de hagyjuk is. –legyint egyet-, Tudod mire gondoltam, elmennék a Brazil futamra, ha már ezt kihagytam.- veti fel az ötletet, meg lep, hogy ki szeretne jönni. De örülök is neki, nekem aztán tényleg mindenkire szükségem lesz a Szezonzáró futamon!
-Benne vagyok! –ölelem meg.

Hétfő hajnalig folyt a buli, bár volt, aki már előtte ki dőlt, volt, aki elment a városba bulizni.  Én már éjfél körül ki dőltem, és fel mentem lepihenni, míg Seb olyan hajnali kettő körül jött fel.

Hétfőn Seba majdnem az egész napot átaludta, elhiszem, hogy szüksége volt a pihenésre, én addig Silver –el, Célia –val, Grace –el, és Erica –val vásárolgattam a városban egy csajos nap kereteiben. Míg a fiúk otthon lazsáltak, elég jó dolguk volt. Szegény sportolok!
Kedden még pihentünk, és csak a családdal voltunk el foglalva, legalábbis az enyémmel. Seb a nap egyeztetett az édesapjával, aki jön a Brazil futamra.
Szerdán délben indult a gépünk Sao Paulo –ba, hosszú út várt ránk, de már kezdem megszokni. Szerencsére Chris meg tudta beszélni Webber –el, hogy majd Ő ül be helyettem a futamon az RB8- ba, míg én a box –ból nézhetem a futamot, Sebastian majd csak a helyszínen lesz tájékoztatva, mivel csak reggel derült ki, és úgy gondolom jobb, ha Christian mondja el neki.
Oda érve Seb telefonja egyből jelzett miszerint SMS –e jött, az örült barátja Kimi volt, aki leírta az üzenetében, hogy lekéste a Los Angeles –ből induló gépét, így csak egy későbbivel jön! Csak tudnám mit keresett, LA –ben?! Na és, hogy lehet annyira idióta valaki, hogy lekésse a gépét? Bár ez egy tipikus Kimi esett!
A pályán elfoglaltuk a szállásokat, és már mentünk is a megbeszélésre. Sebet nagy meglepetés érte mikor meglátta Mark –ot a teremben ülve.
-Mark! –köszöntötte egyből csapattársát.
-Hello Seb- rázott vele kezet az Ausztrál –Andy Clark, ha nem tévedek! –mosolyodott el, és egyből kezet rázott velem.
-Te, pedig Mark Webber. –mosolygok rá.
-Kezdhetünk? –jött be Chris, Adrian, és Dietrich. Egy, egybe hangzó igen után kezdetét vette az ülés, és már az első pont Mark volt.
-Úgy határoztunk, hogy mivel Mark már a jövő szezon nyitó futamán autóba ül, miért ne ülhetne akár már most be a Red Bullba. Természetesen Andy –t is megkérdeztük, aki nyugodt szívvel adja át a helyét az idényzáróra. Egyébként Andy jövőre visszavonul a versenyzéstől. –tájékoztatta, a csapatott Chris.
-Ez végleges döntés? –kérdezett rá Ciaron.
-Igen- válaszolom –Ez így van. Jövőre teljesen más terveim vannak. –adok egy igen sejtelmes választ, de amint megtudják az indokomat, minden bizonnyal meg fogják érteni!

Az értekezlet elég sokáig elhúzódott így én ott is hagytam, Chris látta rajtam, hogy nem vagyok a toppon, így kiküldött. Pár perc múlva, pedig Sonja jött utánam, aki egyből a segítségemre volt. Fel kísért a szobámba és egész este velem volt, amíg Sebastian meg nem érkezett, erre, pedig csak késő este került sor. Elég sokáig elhúzódott a megbeszélés, de természetesen erre szükség volt.
Reggel már kicsit jobban voltam, de még nem voltam a toppon. Seb már nem volt mellettem, de egy levél várt rám. Miszerint elment, és direkt nem keltett fel, hagyott pihenni, hiszen nekem ma úgy sincs dolgom, míg neki igen.
Nagy nehezen ki keltem az ágyból, de a reggeli rosszul lét megtalált, nem értem, hogy eddig miért nem voltak rosszul léteim, az egész Austin –ban kezdődött, és az óta is tart, sajnos. Amint felálltam meg is szédültem, így egyből vissza is ültem. A telefonomért nyúltam, és Erica számát kikeresve tárcsáztam is. Szerencsére fel vette nagy mázlimra, pedig már itt volt, így azonnal tudott is jönni hozzám.
-Itt vagyok! –kopogott az ajtón, nagy nehezen fel álltam, és elbotorkáltam addig, hogy ki nyissam neki.
-Jézus Andy! Mi baj? –karolt belém egyből, és segített le ülnöm.
-Nem.. –kaptam a kezem elé, és siettem be a fürdőbe, ahol rám talált a reggeli rosszullét- Most már jól vagyok. –jöttem ki, így hogy már minden rendben volt –Kösz, hogy jöttél. –mosolygok rá, és átölelem.
-Biztosan? Mi volt ez az előbb? –tudakolja.
-Semmi Erica, semmi. –rázom meg a fejemet, nem fogom neki elmondani, még nem mondhatom el.

A csütörtököm végig így telt, hol rosszul voltam, hol minden rendben volt. Sebastian –nal alig találkoztam, neki mindig mennie kellett a dolgára, hiszen Ő volt az egyik aki esélyes a Világbajnoki címre, és vezetett is, ha nem is olyan sokkal, de vezetett, tizenhárom pont, az tizenhárom pont!

Pénteken az első szabadedzést Hamilton nyerte meg, aminek ugyan nem örültem, de Seb ott volt a második helyen, és ez bizakodással töltött el. Az ebédet Sebbel fogyasztottuk el a Home –ban, velünk volt Norbert is –Seb édesapja- és Erica is. A második szabadedzés is elég jól sikerült, bár sikerülhetett volna jobban is.
A szombati időmérőtől már előre tartottam..
 
Szombat.

Az Év utolsó harmadik szabadedzése, ilyenre már csak jövőre fog, sor kerülni! Bele gondolni is furcsa..
Az ebédet most csak hármasban fogyasztottuk el, Seb én és Norbert. Erica tegnap megismerte Kimit, és vele lézengett utoljára, mikor láttam.

Az időmérő.. Hogy milyen állapotban voltam? Nem jobban. Egész héten sokkos állapotban voltam, ráadásul teljesen ki voltam. Ez, pedig csattant is rajtam szombat délután az időmérő keretein belül, majdnem az egészet végig bőgtem, mint valami örült. Szerencse, hogy a kamerák nem láthattak, hiszen hátulról néztem a futamot, velem volt Sonja is.
Végül McLaren első sor alakult ki, Mark a harmadik lett, Seb, pedig a negyedik, elég jó hely, hisz Alonso csak a nyolcadik helyet szerezte meg. Ám Maldonado büntetése miatt előrébb került eggyel. Csak, hogy így is előtte voltak olyan nevek, mint Massa, Kimi, és Michael is.
Szombat este a Red Bull csapata újra összeült, így Seb megint nem volt velem. Helyette Kimi –vel, és Erica –val voltam, akik elég jobban lettek ez alatt a két nap alatt.
-De ugye minden rendben lesz? –nézek rájuk, és érzem szemeim már majdnem megteltek könnyel.
-Andy. –karol át barátnőm –Nem lesz semmi baj. Seb ő.. remek versenyző, láthattuk mit vitt véghez Abu – Dhabi –ban, hidd el, megnyeri a Világbajnokságot! –próbált nyugtatgatni.
-Ne! –sikítottam fel –Ne mond ki. Ne szóld el magadat! Nem szabad, túl bizakodónak sem lenni, olyan, mintha azt mondták volna, hogy a Németek biztos nyernek a második világháborúban, és tessék! Nézd mi lett! –esek kétségbe.
-Andrea Clark! Nem tudom, mi van veled, vagy mi nincs az utóbbi napokban, de hello! Térj észhez!- figyelmeztet Kimi, tudom, hogy igaza van, de még így sem tudok észhez térni. Hiába is próbálnak vissza rángatni a földre, én jelenleg nem ott vagyok!
-De Kimi.. Mégis, hogy vagy, mint tegyem ezt? –támasztom meg könyökeimet az asztalon, és fejemet a kezeimbe temetem –Én se vagyok komplett! –rázom meg a fejemet.
-Akkor hát kislány, fordulj felsőbb körökhöz! –először nem értem mit akar ezzel mondani, de rá jövök, hogy van, aki tud nekem segíteni, aki talán tud valamit mondani nekem, ami megnyugtat. Ráadásul, ő egy többszörös világbajnok.
-Kösz Kimi! –ugrott fel, és egy puszit nyomva Kims arcára, rohanok a Mercedes felé.

-Andy? –lepődik meg Nico mikor, meglát a Home előtt.
-Szia Nico –intek neki –Te Nico! –állítom meg –Michael merre van? –kérdezem meg.
-Öhm.. Oda bent. Nyugodtan menj csak be.- mosolyog rám, én, pedig úgy teszek, ahogy mondja, benyitok.
Pár furcsa tekintetek érzek magamon, de nem törődve velük, indulok meg Michael felé. Oda érve hozzá, megkocogtatom a hátát.
-Andrea! –lepődik meg, de egyúttal örül is nekem –Andy- ölel át.
-Michael –sírom el magamat újra- Michael segíts nekem! –úgy bőgök, mint egy kislány. Talán a hormonok miatt is, de kitudja.. Ez az egész nehéz nekem, nagyon nehéz.
-Mi a baj? –öltet le, és megfogja a kezemet.
-Mi lesz, ha.. Ha holnap. Michael én annyira félek, ugye te tudsz nekem valami biztatott mondani? –kétségbe esetten, sírva, már csak ő az egyetlen, aki egy kis reményt tud belém önteni.
-Jaj Andy, hidd el semmi baj nem lesz. Sebastian rettentő jó versenyző, és sokat tud. Hidd, el nekem meg fogja tenni, ha más miatt nem is, de miattad! Andy, nem hiába mondják, hogy Ő még rajtam is túl tud tenni, mert ő meg fogja tenni Andy. –mosolyog rám.
-Köszönöm!- ölelem át.
-Ugyan! –legyint egyet-, De megígérem, ha úgy adódna, akkor én el fogom engedni a kölyköt, és ezt neki is el fogom mondani. Oké? –mosolyodik el, amitől nekem is mosoly szökik arcomra.
-Te vagy a legjobb! –ugrok újra a nyakába, és egy rövid búcsú után, elhagyom a Mercedes csapatát.
Az estét Sebbel töltöm, és elég sokáig beszélgetünk, a holnapról, arról, ami ránk vár. Én próbálok teljesen bizakodó lenni, és magamat is biztatni ezzel együtt. Mert hát ugyebár a remény hal meg utoljára, nem de? 

Vasárnap.

-Hé sikerülni fog! –mosolygok Sebre, mikor készül ki menni a rajtrácsra, de előtte még elbúcsúzunk egymástól hátul, mert két óra múlva már más lesz minden.
-Szeretlek! –csókol meg. 
-Én is téged. –ölelem át - Hiszek benned, ahogy mindenki más is, itt a csapatban! –mosolyodok el, és most én csókolom meg - most pedig menj. –elengedi a kezemet, és ezzel együtt tudom, most minden meg fog változni!

Christian úgy döntött, hogy kapok egy helyet a pitwalk –on, hogy ’szem’ előtt legyek, és onnan majd mindenről első körben fogok értesülni.
-Chris rossz érzésem van! –tördelem a kezeimet, miközben félve pillantok a csapat főnőkre, épp most megy a félvezetőkör.
-Andy, ha bevonzod a rosszat, akkor az is lesz.. –tájékoztat.
-De Chris! –esek még nagyobb kétségbe, mint a hétvége folyamán bármikor- Nekem az ilyen dolgok legalább 80% -a bejön! –Chris látván kétségbe esettségemet, megfogja a kezeimet, és próbál nyugtatni.
A kocsik felsorakoznak, a lámpák, pedig sorjában felgyulladnak. Hogy mit éreztem? Még soha nem dobogott így a szívem a torkomban. A kezeimet tördeltem, szorítottam Seb pólóját, amit még úgy vettem el tőle. Kellett valami, egy kis apró belőle.
A fények kigyúltak, a mezőny elrajtol, az első kanyar. Nagyon féltem, és nem hiába. Mikor Kimi, már ki ment a bukó térbe, tudtam, hogy valami nagy baj van, mikor, pedig kamera váltott és megláttam Seb autóját az út kellős közepén a mezőnnyel szemben, felsikítottam –ezzel elérve, hogy az egész box utca engem figyeljen –majd, elkapott a sírás, és bőgni kezdtem.
-Nem maradhatsz itt! –tájékoztat Chris, és intett a box –ban álló Heikki –nek, aki oda jött értem, és bevitt a box –ba. Hátra mentünk, ahol Sonja, Britta és Erica is ültek, Heikki leültetett, és onnan figyeltük a futamot!
-Ti látjátok ezt?! –emeltem fel a hangomat, miközben még mindig sírtam –Webber ráhúzta a kormányt! –csattanok fel.
-Nyugi! –ültet le Sonja –Ez se neked, se a babának nem jó. Talán nem is kellene nézned. –fogja meg remegő kezeimet, ám lábaim még mindig úgy járnak össze vissza, remegnek.
Ott ültem és folyamatosan figyeltem a képernyőt, és Sebet. Alonso már a harmadik helyen volt, míg Seb hátrébb, de szerencsére folyamatosan kapaszkodott fel.
Ez, pedig így ment, a huszadik körég végig sírtam a futamot, vagy ez inkább már hiszti volt? Egyedül akkor sikerült jobban éreznem magamat, mikor Kims kitért a pályáról, ezen a jeleneten még el is mosolyodtam.
Mikor, pedig Fernando a második helyen állt, Seb, pedig a hetediken tudtam, ő lesz, ő lehet a világbajnok. Tudtam, hogy ki van előtte, Michael. Ez, pedig annyit jelentett, hogy őt biztosan meg tudja előzni, ami pár körön belül meg is történt.
Az egész Red Bull ünneplésbe kezdett, mikor Seb Világbajnok lett, az eddigi legfiatalabb háromszoros! El sem akartam hinni, a könnyeim, pedig utat törtek maguknak..

Mikor Seb végre visszatért a csapathoz, boldogan ugrottam a nyakába, nem érdekelt, hogy Heikki is velünk van, el akartam neki végre mondani, azt, amit már hetek óta titkolok előtte.
-Seb! –sikítottam könnyes szemekkel.
-Én.. Köszönöm! –csókolt meg, és ölelt át.
-Valamit mondanom kell! –néztem a szemébe.
-Mond csak. –mosolyog rám.
-Seb ez komoly! –figyelmeztettem –Terhes vagyok! –mondtam végre ki, és egy fajta megkönnyebbülés esett le a vállamról.
-Babánk lesz! –pörgetett meg a levegőben, majd mikor letett, egy szenvedélyes csókot kaptam tőle..

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát én inkább a futamot nem kommentálnám...de ezzel ellentétben a rész szuper lett!!
    Annak pedig még inkább örülök, hogy Seb ilyen jól fogadta az apaság hírét, bár azért legbelül éreztem, hogy minden oké lesz!!
    Viszont azt nagyon sajnálom, hogy vége ennek a történetnek, ugyanis nagyon szerettem....de remélem, hogy van még nagyon sok ötleted!!
    Csak így tovább!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    WÁÁÓÓ :D Szerintem ez lett az eddigi legeslegjobb rész az egész Andy történetben :D Pont emiatt sajnálom, hogy sajnos ez az utolsó :) Annyira tetszett :)
    Andy idegessége és aggódása tök természetes volt, a helyében kb. én is így viselkedtem volna :D Mondjuk én otthon is ilyeneket csináltam a tévé előtt...körmöm nem nagyon maradt :)
    Andy a legjobb pillanatra időzítette a nagy hír bejelentését, és Seb kb. a boldogság felső határán járhatott ennyi jótól :D
    De én annyira de annyira sajnálom, hogy ennek a történetnek vége, de logikus, mert vége a szezonnak, és egyszer minden történetnek vége van. Én nagyon szerettem és remélem, hogy a Rich and Famous mellett/után még lesz ilyen nagyon király történeted :)
    Puszi (:

    VálaszTörlés