Andy és a Száguldás 21.Fejezet

Helló Helló emberekék! :) Hoztam nektek egy ÚJ fejezetet, és az Andy And The Rush befejezése után következő történetet, amelyet bővebben megtudtok tekinteni ITT! (Polly & Sebastian Addicts.) Remélem eme történet is tetszeni fog majd nektek. De most NE haladjunk annyira előre, hisz még itt van Andy is! :) Jó olvasást ehhez a fejezethez! Puszii. 





Reggel mikor fel keltem egész furcsa volt pár dolog, például az, hogy nem a saját szobámban ébredtem, ráadásul tök sötét volt, így semmit nem láttam. 
Végül sikerült felkelnem és az ablakhoz sétáltam, széthúztam a függönyöket, Monacó csodás tája nézett vissza rám. 
Megfordulva láttam, hogy ez a szoba tényleg nem az enyém. Az ágyban Sebastian feküdt, ott ahol én is pár perce feküdtem.
De jó jelnek számít, hogy rajtam van ruha, és ahogy el nézem rajta is. Végül minden beugrott, én is és ő is sokat ittunk, én nem találtam meg a szobám kulcsát mivel leadtam, de erről megfeledkeztem. Ezért Seb felajánlotta, hogy alugyak nála, én meg elfogadtam. 
Vissza feküdtem az ágyba, és csak néztem a szöszit, ahogy alszik. Édesen szuszogott, és a párna csücskét szorongatta, egy ártatlan kis gyerekre hasonlított, bár talán az is volt. Nem lehet Vettel botrányokról vagy bármi másról hallani eddig. Bár most sem úgy durván vannak, egyszerűen csak elmondja a véleményét, ami egyáltalán nem baj. Még akkor sem, ha mást leuborkáz! 
Észre sem vettem, de kinyitotta szemeit, és rám mosolygót.
-Szia. -köszöntem neki mosolyogva. 
-Szia. -köszönt vissza. 
-Nekem mennem kell. -ülök fel, de ő vissza ránt, maga alá fordít ami engem igen csak meglep, nem szokott Ő ilyen lenni. 
-Seb mit csinálsz?! -kérdezem cérna vékony hangon. Talán beijedtem?! Hisz én, én Andy Clark nem szoktam be ijedni, de most mégis azt teszem! 
-Te most félsz?! -nevet fel, de látván arc kifejezésemet le fagy a mosoly az arcáról. 
-Én tudod.. -kezdtem félénken, most azt hiszem mesélnem kéne, és ha mesélek akkor mindent meg tud.. és kitudja, hogy én akarom e azt, hogy mindent megtudjon?! És, ha nem akarom!? Vagy nem épp úgy reagál, ahogy én azt akarnám! Akkor mi lesz?! Kitálaltam az életemről, ő meg majd utána..  Ne Andy ne is kínozd magad! 
Egy kezet vettem észre legyezni a szemem előtt, hirtelen Sebre pillantottam az Ő keze volt és mosolygót. 
-Mi.. mi az?! -néztem rá meg lepetten.
-Elbambultál. -ez inkább volt kijelentés, mint kérdés. Mondjuk igaz is volt.
-Egy kicsit. Gondolkoztam. -adtam választ. 
-Na és min?! -mosolygót tovább, mindig mosolyog, hogy nem fárad el a szája ennyi mosolygástól!? 
-Sok mindenen. Hogy talán ideje lenne mesélnem magamról többet is. Talán el kellene mondanom pár dolgot, hiszen elég jobban lettünk nem?! -eresztek meg egy halvány mosolyt, mire ő csak bólogat.
-Akkor mesélsz?! -száll le rólam, és mellém fekszik.
-Igazából.. Seb! -nézek rá. -Azt hiszem beszélnünk kell! 
-Oké. -mosolyog tovább, de látván arc kifejezésem, halványul a mosolya. 
-Seb- fogtam meg a kezét. - Te mit érzel irántam!? -nézek a szemébe, és el sem hiszem, hogy ezt én mondom, hogy ezt én teszem. Andy Clark sosem szokott ilyet csinálni, nem szokott lényegre törő lenni, egyszerűen, mintha ez nem én lennék.. 
-Hát.. -el mosolyodik. Talán biztatni akar?! - Egy kedves, okos és gyönyörű nő vagy. Szeretted a testvéreid, és ahogy látom fontosak neked. Ellentétben a szüleiddel akikről sosem mesélsz és nem említesz. Tudom, hogy fontos volt neked a bátyád Ashton, aki meg halt. Ám mégis itt Monacó-ban megjelensz egy Ashton Conrad nevű férfival, és a feleségével. Aztán láttam itt Scotter Buffalo-t a Nascar bajnokot, aki a csapat társad volt, és ha lehetni hinni az újságoknak kis korotok óta ő a legjobb barátod, mégis mintha egész hétvégén bujkáltál volna előle.. és, hogy mit tudok pontosan?! Azt, hogy többet érzek irántad, mint szimpla csapattárs, vagy barát iránt.. -a végére még én is elmosolyodok. Nem hittem volna, hogy ennyire ismer. Hogy ennyi mindent tud! 
-Seb. -mosolygók rá. -Van pár dolog az életemben amiről te nem tudsz, és talán itt az ideje, hogy megtud. 
-Hallgatlak. -ül fől.
-A szüleimmel nem igen tartom a kapcsolatot, ők mindig is furcsák voltak, ennek egyszerű az oka, az a gyerekük aki nem tökéletes, és nem azt követi amit Ők mondanak, nos.. Őt mintha el feledkeznének róla.. Így járt Ashton, Sam és én is. Silver pedig valamelyest az álmait, valamelyest a szüleim kívánságát követte, így őt szeretik, becsülik, sokat találkoznak, bár Silver is egyre kevesebbet jár.. Aztán ott van Ashton. Tudod egészen sokáig több évig azt hittük, hogy halott. Körülbelül egy hónapja tudtok meg, hogy nem az, akit láttál Ashton Conrad, az a bátyám Ashton Clark. Seb most valami olyat mondtam el, amiről a testvéreimen kívül senki sem tud. Ígérd meg nekem, hogy nem szólsz róla senkinek. Kérlek! -néztem rá, szemeimet lecsuktam. Bízni akartam benne, és ezen most sok múlik.. túl sok. 
-Megígérem! -húzz magához, és át ölel. 
-Köszönöm. -ölelek vissza, jó volt az ölében ülni, és öt ölelni, olyan megnyugtató, és biztonságot nyújtó. 
-Scotter pedig.. Rosszat tettem nagyon rosszat, amire nem vagyok büszke. Pénelopé a barátnője, és én soha nem bírtam. Azt hittem, hogy Scotter és én elválaszthatatlanok vagyunk, aztán megtörtént, én lefeküdtem vele, és egy éven át csalta velem Pénelopét, Seb! -bújtam hozzá, éreztem, hogy a sírás kerülget, nem értettem miért. Talán az emlékek.. -Utálom amit tettem, és gyűlölöm magam miatta, ha tehetném vissza fordítanám, de nem tehetem! Ezért gyűlölöm annyira Scotter-t, mert ha tehetné a mai napig velem lenne, ezt már többször is a tudtomra adta! Néha félek.. -vallottam be az érzéseimet. 
-Andy! -pillant le rám.
-Igen!? -nézek rá.
-Tudod a gyűlölet és a szeretet között kicsi a különbség, nem lehet, hogy te még mindig szereted Scotter?! -ez  kérdése meglepett, váratlanul ért. Sosem hittem volna, hogy egyszer valaki ilyet kérdez tőlem, de hogy pont Ő. Ezen sosem gondolkoztam el, pedig kellett volna, minden bizonnyal. És az igazság az, hogy fogalmam sincs.. 
-Nem tudom Seb. Figyelj! -ülök fel. -Én nem szeretem őt, nem szerethetem! Ő Scotter Buffalo, aki játszott velem és Pénelopé-val is! Én nem szeretem oké!?- nézek mélyen a szemébe, talán ezzel akarom az igazamat a tudtára adni.
-Oké. -emeli fel védekezően kezeit.
-Oké. -pillantok rá. 

Délután már Monacó utcáin flangálok a Sebastian-nal való beszélgetés rá ébresztett pár dologra. Mint például nem vesztegethettem az időmet, nem tarthatok mindig attól, hogy találkozom Scotter-ral, vagy épp Pénelopé-val, hisz mi van akkor?! Semmi. Nem dől össze a világ! 
Szürke ruhát, lilás magassarkút, púder színű napszemüveget viselek, a hajamat össze kötöttem. 
Épp egy újságos stand mellett megyek el mikor meglátom a drága gerle párt, amint lefotózták őket tegnap este, hál' istenek már haza mentek,de ha nem is haza az a lényeg, hogy el innen! 

Kedden haza utaztam Austin-ba, újabb két hét áll rendelkezésemre, pihenés szempontjából. Még jó, hogy Christian nem követeli meg tőlem, hogy bent legyek a gyárban.
Annyira megszerettem ezt a kinti kertészkedést, hogy épp megint oda kint voltam mikor megláttam egy szőke lányt sétálgatni, először fel sem ismertem, hogy ki az, de mikor közelebb ért láttam meg, hogy ki is ő. 

Erica ma.

Már másképp nézett ki, mint akkoriban, mikor a suli egyik, mit egyik A legmenőbb csaja! 
Erica volt az, ma is szép, de mintha megfakult volna rajta valami, a Gimi véget ért, és ő már nem uralkodik sehol. A helyiek sokat pletykálnak, és én is hallottam egy két dolgot, még oda haza Dallas-ban, a szülei elváltak, mert az apja tönkre ment, az anyja pedig újra házasodott, egy milliárdoshoz ment hozzá, valami Angolhoz. 

Erica a Gimiben.

Ő állítólag itt maradt Texasban, de egy ideje nem látták, és most itt van. Itt van ő maga Erica Swan! 
-Szia Erica! -köszönök rá, rám néz és halványan elmosolyodik. 
-Szia. -lépeget egyre közelebb hozzám a járdán. 
-Fel ismersz még?! -pillantok rá.
-Hogyne ismernélek. Andy Clark rólad beszél egész Texas. -mosolyodik el. Kedvesebb lett azóta, nem sminkeli magát annyira, és egyszerű ruhákban jár, sapkát hord! A régi énje soha nem vet volna fel sapkát! 
-Na igen! -nevetek én is fel. -Hogy van?! Van kedved bejönni?! -kérdezek rá.
-Szívesen. -mosolyog rám, és belép velem a házba. 
-Ez a ház csodás Andy. -mosolyodik el. -De mesélj mi történt veled!? -le ülünk a kanapéra és beszélgetni kezdünk. Elmondom, hogy velem mi történt, hogy vele mi. Nem ment Főiskolára, mert az apja elszórta azt a pénzt is, utána pedig már nem akart, mikor az Angol el vette az anyját. 

Erica háza.

Jelenleg fel szolgáló Austin egyik bárjában, ebből él, és az anyja, jobban mondva annak a férje pénzeli, és az vette meg neki a házat is, amelyben lakik, mivel ők is sokat járnak ide vissza, és olyankor abban a házban élnek.
Ki hitte volna pár éve, hogy a Gimi fényes csillagának, huszonhárom éves korára nem lesz semmije?! Egy poros bárban fog dolgozni.. 
Megsajnáltam őt.. Nem ezt érdemelt volna,de jobban bele gondolva a legtöbb Gimi legmenőbb csaja ilyesmi sorsra jut..