Love in the Alps 16.

Ana Cristina Rivera Hill.

-Mennyi időre mész el? –néz rám az anyám.

-Nem tudom. Majd jövök, valamikor.. Nem ígérek semmit sem. –ölelem át.

-Tudod jó, lenne azért tudni, hogy mikor jössz vissza. A lányunk vagy. –ölel meg az apám.

-Tudom. De honnan tudjam? –pillantok, rá- Nézzétek, sajnálom, de annyi minden történt, és most azt hiszem idő, kell. Az, hogy haza jöttem jól esett, kaptam egy kis itthoni magányt, a régi érzést, újra segítettem a Cégbe, de ennyi.. Nem szeretnék örök életemre itt ragadni a hidegbe.. –mutatok ki- Az nem én, lennék.. –emlékeztettem őket.

-Hagyd csak. –legyint apa, és anyára pillant- Ilyen volt, és ilyen lesz-, nézz rám-, Menj csak. Meg leszünk.- mutat ki az ablakon, a taxi már vár rám.

-Viszlát! –kapok fel a táskámat és kilépek az ajtón a hidegbe. Újra elmegyek, ahogy azt tettem mikor a Főiskolát vettem célul. Mint akkor most is hasonlóérzések kavarognak bennem. De nincs mit tenni, ha hasonló hibákat követsz el, akkor ez van.. Bele kell, hogy törődj.

Világ életemben egyetlen egy társam a magány volt. Azt mondják, hogy a magány felemészt. Ez igaz, az életem egy része értelmetlen és üres. A másik fele viszont élettel teli, ám mégis mindkettő magányos. Egyedül élem meg a pillanatokat, hiába vannak mellettem. Egyedüli emlék, csak nekem..

Ana Cristina Rivera Hill remek történelmi személy lenne, aki valószínűleg I. Erzsébet királynőhöz hasonlítana. Fényűzés és pompa, egy világgal szemben egyedül, és magány. Rám is olyan keserű sors várna, mint a Tudor királynőre?

Van hittem, és sokáig hittem, de meddig tart ki ez a hit? Meddig hihetek valami olyanban, ami talán sosem fog eljönni.. Egy boldog, gondtalan élet, házasság, szerelem, férj, gyerekek.. Megadódnak ezek valaha is nekem? Ha pedig igen, akkor milyen áron, és hogy?

 

Lyn Hamilton.

Féltettem. Túlságosan féltettem Ana –t, ő volt közülünk a legfiatalabb és őt érte a legtöbb fájdalom és bántás. Meddig tud ezekkel együtt élni, és meddig bírja ki azt, ami vele történik?

Ő csak egy normális életre vágyott mindig is, de soha nem kaptam meg. Valamilyen szinten egyikünk se, de ő végképp nem.. Billy őt bántotta a legtöbbet, és a legfájdalmasabban.

Mit kellett vajon neki átélnie, amit nem mond el? Egyáltalán kellett neki? Miért hazudik állandóan a szemünkbe? Miért hagyta el Sebastian –t? Miért ijedt meg, és hátrált meg? Ki ez a lány valójában? Kezdem azt hinni, hogy sosem ismertem őt, akit a legjobb barátnőmnek tartottam.. Talán sosem volt a legjobb barátnőm, és hiú ábránd volt az egész..

Nicky Hilton.

 

Egy újabb napra virradtunk, Lyn levele valószínűleg már célba ért. Egyetlen egy kérdése volt mindenkinek Ana Cristina el jön e az esküvőre? Megjelenik e?

Senki nem tudott semmit az esküvőig, pedig két nap volt.. Úgy éreztem szét, robbanok! Evelyn már rég feladta a küzdelmet Ana –ért, így nekem kellett helyt állnom mellette is, és Sebastian mellett is, aki nem tudta mit tegyen! Ott volt Heikki aki, elmondta, hogy Seb mit mond neki, és ez egyszerre túl sok volt nekem. Mind úgy éreztük, hogy nem ismerjük valójában Ana Cristina Rivera Hill –t, már abban sem voltunk biztosak, hogy biztosan létezik e az a személy akiről beszélünk. A szüleit hiába hívtuk, vagy nem vették fel a telefont, vagy nem beszéltek Ana –ról.. Kezdtük azt hinni megbolondultunk, úgy éreztük a föld nyerte el őt.

Sebastian Vettel.

Az egyik nap még itt volt mellettem, a másik nap meg már nem. Nem tudtam, hogy miért hagyott el, és ez mindvégig zavart.. Egy részem tiltakozott az ellen, hogy meghívjam az esküvőre, de a másik erősebb volt, és látni akarta őt. Meg akarta hívni.

Ezáltal Hanna szemébe is hazudnom kellett, de túl akartam lépni. Úgy hittem, hogy ha újra látom, és nem érzek már semmit akkor sikerült, ha pedig igen valószínűleg életem legnagyobb hibáját követtem el az esküvővel, de nem érdekelt. Mert őt sem érdekelték az érzéseim mikor elment. Azt hittem, hogy nem működik, hogy helyes, hogy elment, de ma már megbolondultam, és nem tudom, mit szóljak!

A gyárban sem tudtam figyelni, amit a fiúk meg is jegyeztek, úgy éreztem élő halottként élek, és ez nagyon nem tetszett!

Hanna Prater.

Kedveltem Kimi –t, de soha nem beszélgettünk sokat, soha nem voltunk jobban, de most mégis ő volt az, aki élt, velem együtt élt, nem kötötte le semmi sem a figyelmét, nem úgy, mint a többieknek. Nem tudom mi bajuk volt, de elég feltűnő és zavaró volt.

Ezek voltak azok a napok, amikor Kimi rengeteg örültséget mutatott és sokat beszélgettünk, jobban megismertük a másikat.

Ezáltal jöttem rá, hogy nem olyan, mint egy Jégember, az egész csak egy jelenség volt, egy kitaláció, ami tökéletes volt a külvilág felé.

Tud ő felszabadult, és laza lenni, a barátaival, a családjával. Mutatott pár képet az unokaöccseiről is, látszott, hogy mennyire szereti őket, és hogy ő is vágyna egy gyerekre. Mesélt Jenni –ről, aki számomra kész rejtély volt, és rájöttem, hogy nem hiába nem akartam soha megismerni, egy olyan nő volt, aki rideg volt, nekem, pedig a szőr is felállt a hátamon tőle..

Sziasztok.
Ez lenne a MAI rész, köszönöm a tegnapihoz a kommikat, ha ilyen szorgosak lesztek, akkor már holnap hozom a folytatást. :) 

Remélem tetszett. :D

Ez lett volna a folytatás. Komi - pipa jöhet. :)

xx. Mercii.

Love in the Alps 15.

Ana Cristina Rivera Hill. 

Otthon. Miért volt jó otthon lennem? Mert tanultam. Tanultam a hibámból, abból, hogy nem kell egyből beleugrani valamibe, mivel semmi jó nem sülhet ki belőle, mindössze egy kaland lehet és vége.. Mi túl gyorsak voltunk! Én tudtam ki Ő és valahol még izgatott is, hogy pont Ő egy világbajnok az, aki az ágyába akar Engem tudni. Talán részemről csak ennyi volt, testiség nem több. Bárkinek mondhatod, hogy szereted, még akkor is, ha nem is szereted. Nem, de?
Mert könnyű hazudni, és egyik hazugság követi a másikat, és végül egy olyan világban élsz, amely nem is létezik, nem igazi. Hazugság az egész életed!
Az én életem egy része is az volt, hazugság.. Hazugságból állt. Ám mindenesetre ma már sikerült ezen túllépnem.
Hiába tértem haza nem mozdultam ki, nem találkoztam a régi itteni barátaimmal, nem mutatkoztam az utcán. A szüleimen kívül szinte senki sem tudta, hogy Ana Cristina Rivera Hill hazatért, újra itt van. Nem is akartam, hogy tudják. Volt egy időszak, amikor Ana Cristina Rivera Hill –t senki nem szerette a városában, és meg is volt az okuk erre. Akkoriban csak úgy emlegettek, mint a Hill lányt, aki újabb botrányt okozott, a család fekete báránya lettem. Mindenki utált, a barátaimat bele vittem minden hülyeségbe, aminek persze rendszerint én ittam meg a levét, hisz magamra vállaltam. Miért ne tettem volna? Hisz, ha tényleg Én magam voltam a bűnbak..
Nem akartam, hogy még a barátaim is elforduljanak tőlem, inkább magamra vállaltam és letöltöttem a szobafogságomat, vagy épp kiszöktem. Ám egy idő után a barátok is elfordultak tőlem. Azt, hiszem ők felnőttek és tovább léptek rajtam. Nem voltak kíváncsiak arra, hogy teszem magamat és a családot tönkre. Amit tettem.. Nem, nem voltam büszke rá, de megtettem, akkoriban csak az éltetett, és nem volt mit tennem. Unatkoztam. Sokak szerint nem unalomból tettem amit, hanem azért, mert úgy is gondoltam.. Ki tudja? Talán úgy volt.
Ma viszont.. Hiába változtam meg, ugyanazt a Hill lányt látják. Hiába végeztem Főiskolát –ami némely kőjüknek nincs is- rám akkor sem kíváncsiak.
De ez az érzés kölcsönös feléjük, hiszen elfordultak tőlem, ott hagytak egyedül a szarban. Akkor döntöttem el, hogy többet nem érdekelnek ezek a barátok, és hogy új életet kezdek. Hosszú folyamat volt, egyedül magányosan az iskolában, szembe fordulva mindenkivel, ám az a két év, amit tanulással töltöttem sikeresen felhúzott egy olyan szintre, ahol okos voltam, volt tekintélyem, és végül a diploma is összejött, amely mellé járt két barátnő is!
Tehát az, az Ana Cristina Rivera Hill aki, voltam végleg eltűnt, itt és most egy másik áll..

-Leled jött! –szól fel anya. Lesiettek a lépcsőn, ő, pedig a kezembe adja a fehér borítékot. Nem túl nagy átlagos méretű. Mi lehet benne? A címet kezdem fürkészni, és amint meglátom pupillám, kitágul, szívem hevesen verni kezd. Majd mosoly ül ki arcomra, ahogy a borítékot feltépve meglelem a kis fehér meghívót.

’Sebastian Vettel és Hanna Prater Nagy Örömmel jelenti be, hogy egybekelnek.’

Állt a címszövegen. Tehát a lánykérés után jön az esküvő. Amelyig már csak pár napom volt. Tudtam, hogy nem sokára kezdődik a szezon, a kocsik bemutatása, és a tesztek.
Gondolom Seb még ezek előtt, el szeretné venni Hanna- t.

Lyn Hamilton.

-Sziasztok! –lépek be a nappaliba, ahol ott ül Kimi, Seb és Hanna.
-Elküldted a meghívót Ana –nak? –kérdezett rá rögtön Sebastian.
-Igen el, ha minden igaz két nap múlva meg kell, hogy kapja-, mosolygok rá.
-Szerinted, eljön? –jön ki a konyhából Nicky.
-Fogalmam sincs. Amióta elment nem halottam róla, legalább két hete.. Tudod, hogy milyen. –vonom meg a vállamat, de legszívesebben nem ezt tenném. Ha tehetném, felülnék egy gépre, és kirángatnám Ana –t hazulról. Minden oka meg van azt tenni, amit tesz, de én még sem akarom, hogy azt tegye amit. Utálom, hogy ilyen makacs!
-Ana a barátnőtök ugye? –kérdez rá Hanna. Mégis mit mondhatnék neki? Ana az, akivel a vőlegényed járt.. Nem mondhatom ezt, biztos vagyok benne, hogy Seb el sem mondta neki azt a „kis” kalandot..
-Igen! –válaszolom mosolyogva, ezzel a lány szemébe hazudok.
-Na és miért olyan fontos, hogy eljöjjön? –utálom, hogy Hanna egyfolytában faggatózik, és hogy mindig mindent tudni akar. Állandóan vigyáznom kell, mit beszélek előtte.
-Nézd kicsim Ana –t is Ausztriába ismertem meg a síelésen, és neki is köszönhető, hogy nem sokára elveszlek, szeretnénk, ha ott lenne az esküvőn. –adta be neki Seb, mire a csaj el is hitte.
Sokszor gondolkozok el, hogy vajon Seb komoly gondolja e ezt az esküvő dolgot vagy csak az Ana –val történtek után teszi ezt? Nem vagyok túl jó emberismerő, és ezért most átkozom magam. Ahogyan átkoztam szegény megboldogult Billy –nél is. Voltaképp, hogy nem élek állandó félelemben, nincs Billy fenyegetőzése mindenki élete unalmas lett.
Soha nem hittem volna, hogy Billy Hilton valaha is hiányozni fog, pedig hiányzik..
Voltaképp másként is történhetett volna..

Nicky Hilton.

Azzal, hogy Ana Cristina visszautazott Svédországba, valamiféle önmarcangolásba kezdett, amit nem tudok mire vélni. Visszatérek Svájcba és Evelyn ezzel fogad? Ez nem normális dolog. Félek, hogy butaságot tesz, de kételkedek is ebben, hiszen nem annyira kelekótya, hogy azt tegyen. Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tovább. Mit kellene tenni?
Ana Cristina Rivera Hill –nek vissza kellene térnie az életbe és élnie azt.. De lesz e képes valaha ezt tenni? Megölte a testvéremet, vér ragad a kezéhez, elhagyta Sebastian –t, aki pár napon belül feleségül veszi Hanna –t.. Túl éli ő ezt? Furdalja- e a lelki ismerete azért amiket tett? Épp ésszel ki tudja ő ezt az egészet bírni? Van ehhez elég ereje? Mert tudom, hogy erős, és van ereje, de ez nem túl sok? Nem történt túl sok dolog, ahhoz, hogy belebolonduljon ebbe?

Sziasztok! 

Ez lett volna a rész mára. Holnap hozom Ebből a történetből a folytatást. :)

Ma szerencsésen megírtam a befejezést. 

20+1. ;)

Kommit, pipát most is szívesen fogadok. 

xx. Mercii.

Love in the Alps 14.

Lyn Hamilton.

Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam. Ana Cristina tudta mit akart. Ugyan az a lány akart lenni, aki volt, és ez „ügy” érdekében lépett is. Haza ment Svédországba.. Már egy hét telt el az óta. Sebastian először nem értett semmit, aztán már nem érdekelte.

Felhívta Ana Cristina –t, aki mindent elmondott. Minden egyes indokot, és okot. Végül beismerték, hogy voltaképpen az egész egy fellángolás volt, és arra volt jó, hogy átsegítsék egymást valami olyasmibe, hogy visszakapják azt, amit akartak. Ana Cristina a régi énjét, míg Seb saját magát, aki volt, és Hanna –t..

Visszament a lányhoz, aki visszafogadta. Olyan volt, mintha nem is szakítottak volna, mintha ők még mindig ugyan az a Sebastian Vettel és Hanna Prater lennének, akik voltak!

Legalábbis mindenki ezt mondta..

Nicky és Heikki még mindig Los Angeles –ben voltak, Nicky szüleinél. Egyre jobban megkedvelték Nicky szülei Heikki –t, és Heikki is megkedvelte őket, illetve imádták mindketten, LA –t. Szóval nekik bejött az, ami Sebastian –nak, és Ana –nak nem..

Én magam, pedig még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok..

Akarom e Kimi –t, azt hogy mindenki megtudja, ki vagyok, hogy esetleg vele éljem le az egész életemet! Akarom e én mindezt és ami vele együtt jár?!

 Sebastian Vettel.

Sikerült megértenem, hogy Ana Cristina miről beszélt.. Nem szerettük egymást igazán, ahhoz, hogy együtt tudjunk maradni. Ő nem akarta azt az életet, ami velem járt volna, és ezt meg tudom érteni, nem könnyű megszokni. Voltaképp azt sem tudom, hogy Hanna- nak, hogy sikerült megszoknia, de ő megtudta.

Tudom, hogy Hanna szeret engem, és én is őt. Nem csak megijedtem, hogy egyedül maradok.. Tudom nekem, tényleg rá van szükségem. Szeretem őt, és ő is engem.

Tehát Hanna és én újra együtt vagyunk, Ana Cristina pedig otthon..

Ana Cristina Rivera Hill.

A szüleim örömmel fogadtak, én is örültem, hogy otthon lehetek. Abban a házban, amelyben felnőttem, azokkal, akik fel neveltek. Nekik köszönhetem, hogy a lettem aki.

Bár sokáig gondoltam azt, hogy rossz az, amit tőlük kaptam! Ebben volt is igazság. Sokszor éreztem fájdalmat, bántást, de ma már tudom, hogy ezekért mind hálásnak kell lennem.

Ha nem teszik azt, amit, ha nem kezelnek úgy ahogy, akkor soha nem lettem volna az a lány, aki vagyok. Én, pedig úgy gondolom, hogy egy erős, kemény, magabiztos nő lettem, aki minden helyzetben feltalálja magát. Ez, pedig így van rendjén!

Tehát olyan lányt neveltek, amilyenek ők sosem voltak, a módszerük, pedig nem más volt, mint a szeretet, amellyel együtt a bántás is járt..

Kimi Räikkönen.

-Kimi. –mosolyog rám Lyn, épp a kezemet nyújtom neki- Hová megyünk? –von kérdőre.

-Majd meglátod. –puszilom meg.

-Mond már meg!- akad ki.

-Nem, nem! Csak gyere. –húzom szorosan magamhoz, kint röpködnek a mínuszok!

-Fázom. –vacogja öt perc múlva.

-Mindjárt ott vagyunk. –szorítom meg a kezét, ennél többet sajnos nem tudok érte tenni, pedig szeretnék.

Két perc múlva, pedig meg is érkezünk, a Zürich –i tó partjára, ahol már vár minket a fel melegített, és egyben csodásan kivilágított sátor, szépen megterített asztal a vacsorához.

-Kimi ez.. Csodálatos! –ugrik a nyakamba Lyn, és egy finom csókkal jutalmaz meg.

-Te sokkal csodásabb vagy. –suttogom az ajkaira. A vacsora jó hangulatban telik, szerencsére Lyn –nek is sikerül felmelegednie. Minden úgy történik, ahogyan azt megterveztem, semmit sem lehet már elrontani!

-Na és akkor most már elmondod, miért hoztál ide, és mire fel szervezted ezt? –nem is ő lenne, ha nem kíváncsiskodna. Egész este ezt tette.

-Nem tudsz várni? –nevetek fel.

-Nem. –rázza meg a fejét.

-Hová sietsz? –érdeklődöm.

-Tudod vár már a másik pasim. –mosolyodik el.

-Pimaszkodsz? –húzom fel szemöldökömet.

-Én? Ugyan.. Tennék én olyat? –nevet fel.

-Nem tudhatom én azt.. –mosolygok rá-, na gyere!- húzom fel az asztaltól.

-Hová megyünk? –érdeklődik.

-Meglátod. –csókolom szájon. Lesétálok vele a folyó partjára, ahol aztán elszánom magamat!

-Szóval.. Evelyn Hamilton, hú még soha nem mondtam ki a teljes nevedet, szóval tudom, hogy nem ismerjük egymást régóta, de én szeretlek téged, és remélem, hogy te is engem. Szóval hozzám jönnél feleségül? –veszem elő a gyűrűt.

-Kimi.. –ül ki az arcára a döbbenet- én, nem tudom, hogy mit mondjak. .én..

-Szeretsz engem vagy nem?- kérdezek rá.

Lyn Hamilton.

-Szeretsz engem vagy nem? –kérdezi meg. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak! Mégis mit mondhatnék? Azt, hogy egészen eddig nem voltam biztos a kapcsolatunkban? Hogy oké, hogy szeretem, de ki tudja, hogy mennyire, és nem tudom, hogy a felesége akarok e lenni?!

Félek, hogy ha azt mondom, hogy igen és összeházasodunk akkor minden szép és jó, de meddig? Napokig, hetekig, hónapokig, pár évig? Utána mi lesz? Elválunk és vége lesz?

Vagyok olyan buta, hogy most igent mondjak neki? Utána, pedig egész életemben éljek félelemben, hogy mikor jön el a perc mikor ennek az egésznek vége, szakad? Vége fog egyáltalán szakadni, vagy csak én félek?

-Szeretlek téged Kimi, és Igen. Hozzád megyek! –válaszul csak megcsókol, majd az ujjamra húzza a gyűrűt.

-Úgy féltem, hogy nemet mondasz.. –ölel át. Nem tévedet sokat..

Tehát akkor voltam annyira buta, hogy igent mondjak. Hiszek benne, és abban, hogy szeret, hogy ami köztünk van az Igazi, és soha nem szakad vége. Kockáztattam, egyszer az életben mertem lépni.. 

Sziasztok! 

Megjött a MAI rész.! :)

Holnap a Man's World folytatása jön! ;)

És egy kis HÍR a BLOG holnap lesz 1 ÉVES.!!!

Remélem ehhez a részhez jön majd kommi. :D

xx.Mercii.

Love in the Alps 13.

Nicky Hilton.

Heikki teljesen elkényeztet. Ő végre úgy kezel, ahogy azt megérdemlem. Meg kapok tőle mindent, szeret, és elfogad, úgy ahogy vagyok. Mindig is ilyen férfira volt szükségem, és most megkaptam. Tudom ő olyan, akit végre érdemes otthon bemutatni, és akit a szüleim is elfogadnak. Ráadásul normális állása is van.. Hihetetlen, nem de? Nicky Hilton, aki a címlapok és Celeb Királykisasszony talált magának egy normális férfit!

-Szeretlek! –bújok hozzá a gépen. Billy halála óta először megyek haza, és hogy mi fog fogadni, még nem tudom.

-Én is téged, de most már aludj. –puszilja meg a fejemet, és magához ölel.

Los Angeles, itt télen is meleg van. Kellemes idő fogadott minket, még jó, hogy nyaralásból jöttünk, és lenge ruhát viseltünk! Mindig is szerettem a várost, és mindig is ezt tekintettettem a világ legjobb helyének.

A reptérről taxival mentünk haza. Jó volt újra látni az ismerős tájat, a házat. Azt a házat, amelyben felnőttem. Számomra mindig is egy palota volt, és az is marad!

A ház előtt meg állt a sofőr, segített a csomagokkal, majd fizetünk és elhajtott. Mi pedig megindultunk befelé, a macskaköves úton. Direkt nem szerettem volna, ha a sofőr beljebb visz minket, így tudtam csodálni a rég látott otthont, és nem kellett látnia.. Bár elég sokan tudják, hogy kik Holton –ék..

Matildé.

-Anya! Apa! –lépek be a házba.

-Nicky kislányom! –siet ki a konyha irányából Matildé, a házvezető nő.

-Matildé! –mosolyodok el, átölelem a már idős hölgyet- Olyan jó újra látni.

-Téged is kislányom. Oh.. Ő, pedig biztosan a barátod. –pillant Heikki –re.

-Igen Matildé, ő itt Heikki Houvinen. –egy gyors bemutatkozás után Matildé elmondja, hogy a szüleim kint vannak a hátsó kertben, és a szokásos huszonegy partijukat játsszák.

Matildé elvállalja, hogy fel viteti a csomagokat, mi csak menjünk ki a szüleimhez. Így aztán hallgatván Matildé –re, átszelem a házat, Heikki –vel az oldalamon.

A szüleim a medence melletti asztalnál ülnek, kerek asztal, négy szék, és egy napernyő. Ám anya még így is napszemüveget, és kalapot visel. Édesapám szájában szivar, napszemüvege ingén foglal helyet. Anya egy igen drágának tűnő nyári ruhát visel, és egy szandált- természetesen magas sarkút- apa, mint említettem egy inget, egyszerű fehéret, lábán strandpapucs, és halász nadrág. Kinézetük is tükrözi, melyikőjük milyen jellem..

-Sziasztok! –lépek ki a teraszra, Heikki mögöttem, jön.

-Hercegnőm! –áll fel azonnal apa, oda jön hozzám, és átölel.

-Papi! –szorítom magamhoz, és mélyen beszívom jellegzetes parfümének illatát.

-Nicole. –áll fel anya is, és végre leveszi napszemüvegét-, Örülünk, hogy haza jöttél. –mindig is volt benne kimértség, arisztokrácia, egy fajta feljebb rendűség.

-Anya. –hozzám lép, átölel, de csak lazán –itt nincs csimpaszkodás, mint apán- két puszit nyom arcomra, és visszalép a helyére.

-Anya, apa velem jött Heikki is, remélem nem baj.- mutatok a finnemre.

-Dehogy baj, gyere csak közelebb fiam! –invitálja az asztalhoz apa, aki kezet ráz vele.

-Örülünk, hogy újra láthatjuk Heikki. –Heikki, mint valami profi, tudja, mit kell tennie, kezet csókol anyámnak, aki láthatóan megkönnyebbül, olyan férfival áll szemben, aki tudja, hogyan kell viselkednie vele –a ház asszonyával- szemben. Apa és Heikki remekül elbeszélgetnek, így nekem az anyám marad.

-Hogy vagytok? –kérdezek rá.

Vivianne & Bruce Hilton. 

-Jól vagyunk Nicole. Tudod, hogy a testvéred elvesztésére mindig is fel voltunk készülve. –épp ez az, ők már Billy tizenhetedik születésnapjától kezdve számoltak ezzel.. Örült volt, mindig is, ezt, pedig a születés napján is bemutatta..

-Nem is hiányzik? –faggatom tovább.

-Billy sosem volt itthon, te többet voltál a családdal, a kötelező ünnepségeken. Billy már rég nem volt a mi fiúnk. –egyes édesanyák csodálkoznának e kijelentéseken, nem tudnák azt mondani, amit az én anyám, de ő kitudja, és ki is fogja mondani. Ebben más Ő..

-Értem. Ugye nem baj, hogy Heikki velem jött? –terelem el a témát, azt hiszem épp elég szó esett Billy –ről.

-Egyáltalán nem baj, Nicole. Örülök, hogy végre találtál magadnak egy rendes férfit. Heikki pont ilyen, bele illik a családba. –mosolyog rám, és közben martini –át, kevergeti. Szavai jól esnek, elvégre nem mindennap hal az ember lánya ilyet Vivianne Hilton –tól.

-Úgy örülök neki, hogy elfogadjátok. Én tényleg szeretem Heikki –t. –mosolyodok el, és belekortyolok limonádémba.

-Tudom. Látszik rajtad, és rajta is, hogy szeret téged. Elfogadjátok egymást olyannak amilyenek vagytok. Ez, pedig fontos egy kapcsolatban. Nézz csak rám és az apádra. Én elfogadom őt, úgy ahogy van, hogy amellett, hogy ez gazdag és befolyásos ember, szeret lazítani, és egyszerű ember lenni. Ő, pedig elfogadja, hogy én nem tudok úgy felszabadulni, mint ő, mindig is lesz egy fajta merevségem, és tudja nagyon jól, hogy meg van bennem az, ami a gazdagokban.. –nagyon jól értettem a célzását, anya nem egyszer tiport földbe valaki, aki szegényebb volt nála. Feltétel nélkül, bárkin átgázolt, ha kellett.

Heikki. <3 

Egy felől felnéztem ezért rá, másfelől viszont sajnáltam azokat, akikkel azt tette amit. De ő volt az én édesanyám, és tudtam, hogy amit tesz, annak meg van az oka, soha nem ítéltem el érte!

-Ez így van. –mosolyogok rá- jó, hogy tudod, hogy mit érzünk..

-Az évek során gyűjtöttem elég tapasztalatot- mosolyodik el, ez volt az a mosoly, amit mindig is irigyeltem, túl tökéletes volt- Heikki.. Ez milyen név? –kérdi meg.

-Heikki Finn, Finnországban született, és lakott, de jelenleg Svájcban él. –magyarázom el.

-Svájc szép hely. –mosolyodik el anya- Apáddal pár éve síeltünk ott.

Örültem, hogy végre el tudtam beszélgetni az édesanyámmal, talán tényleg csak egy normális férfi kellett.. Vagy Billy halála is közre játszott? Akármi is legyen, végre számíthattam rá..

Sziasztok! Így a kora reggeli órákban:)

Ugyan nem a leghosszabb rész, ám teljes egészében Nicky -ről szól. :) 

Remélem tetszik, és kapok hozzá pár kommit, mondjuk 3-4 és még MA este hozok Új részt? 
Rajtatok múlik. 

Holnap mindenféle képen  jövök! ;)

xX. Mercii. 

Love in the Alps 12.

Ana Cristina Rivera Hill.

A Gyárban megismertem Sebastian főnökeit, a csapattársát, szerelőit, sajtósát. Mindenki nagyon kedves volt, és jól fogadtak. Teljesen meg voltak lepődve, hogy Sebastian elhozott, mivel az, ex barátnőjét, nem hozogatta magával.

Az épület nem csak kívülről, de belül is hatalmas volt, és mivel Sebastian –nak mennie kellett, így a sajtósára Brittára lettem bízva.

Britta kedves volt, és segítőkész. Felajánlotta, hogy körbe vezet, így a nyakunkba vettük az épületet.

-Na és mióta vagytok együtt?- sétálás közben természetes volt, hogy beszélgetünk.

-Több, mint egy hónapja. –válaszolom.

-Oh.. Akkor Seb tényleg szerethet, ha elhozott ide. –mosolyog rám.

-Remélem, bár ez nem egy családi látogatás.. –húzom el a számat.

-Hidd el, ha ide elhozott, akkor a családjának is be fog mutatni. Ez a hely neki nagyobb szó, mint Heppenheim. –simít végig a karomon.

-Ha tényleg így van.. –mosolyogok rá. Ezek után még rengeteg dologról elbeszélgetünk, Britta szerencsére minden témára nyitott volt, utunk befejeztével a büfébe mentünk, ahol elfogyasztottunk egy kis süteményt.

Az órámra pillantottam.. Este nyolc volt. Britta már elment, Seb pedig.. fogalmam sem volt róla, hogy hol van..

Már legalább két órája lehettem egyedül, és úgy tíz órája nem láthattam Sebet.

Nem tudtam, mit tegyek és mit ne.. Hova mehetek és hova nem.. Vacsorázni sem vacsoráztam még, és éhes voltam..

Nagy nehézségek árán végül is úgy döntöttem, hogy nem fogok éhen halni. Belebújtam a cipőmbe, és lelifteztem. A büfében nem voltak sokan, alig pár ember..

Kértem magamnak egy könnyű vacsorát, és leültem az egyik asztalhoz, és gondolkodni kezdtem.. Vajon nekem való ez az élet? Amit Sebastian él? Szeretem.. Persze, hogy szeretem.. De akkor is.. Milyen életem lehet majd mellette, ha ő folyamatosan úton lesz?

Végül nem kértem vacsorát, helyette a szobába siettem, és a bőröndömet összeszedve, hívtam egy taxit.

London.. Heathrow repülőtér.. Elmegyek, az lesz a legjobb, ha elmegyek. Lyn –el, beszéltem már, mivel Kimi –nek van pótkulcsa a házhoz össze, szedi azt a kevés holmit, amim ott van.

Most nem megyek Svájcba, időre van szükségem. Pihenni akarok, túl sok minden történt, és Sebastian –al túl sokat voltunk együtt, már egy ideje úgy éreztem, megfulladok, és ez a pont most jött el.. Jegyet ugyan vettem, haza.. Svédországba.

Mindig is különc voltam, kilógtam a sorból, ez tiszta ügy volt nekem mindig is!

Nicole és Evelyn közt álltam. Evelyn volt az optimista, az, aki mindig is tudta mit akar, Nicole belevágott az életbe, és az ő saját bevallása szerint minden úgy lesz, ahogy kell majd, hogy történjen..

Én pedig.. Engem a fagyos Svédországban neveltek fel, az édesapám megtanított vadászni, lőni, és arra, ami a túléléshez szükséges. Talán így.. ez által nem féltem lelőni Billy –t.

Amikor London –ba költöztem, és ott kezdtem Főiskolára járni, el akartam felejteni azt a lányt, aki oda haza voltam, fel akartam adni azt az életet. De ma már belátom..

Az vagyok, aki vagyok.. Felesleges megpróbálnom másnak lenni, mert azzal elvesztem azt az embert, aki vagyok, és el is vesztettem, a Főiskolai évek alatt, és az alatt az időszak alatt is, ami alatt Billy befolyásolni tudott. Akkor tért vissza az igazi Ana Cristina Rivera Hill, mikor golyót fogott Billy Hilton –ra, és mikor lőtt!

Mert nem bánta, és nem bántam meg.. Tudtam, hogy meg kell tennem, meg kellett tennem, ha a saját életemre vágytam, beleszólások, és zsarolások nélkül. És végül.. Megtettem!

És, hogy mit kaptam? Szabadságot, és életet..

Ám már tudom, hogy ez az élet, nem Sebastian mellett fog eljönni. Én meg Ő nem illünk össze, az egész csak hiú ábránd volt. Neki szinte most ért véget a hosszú kapcsolata, nekem, pedig végre volt egy normális férfi az életemben, és nem tudtam.. Nem akartam megtartani! Ez, pedig a saját hibám volt.. Most már tudom.. Hozzám normális férfi nem illik, talán soha nem is fog illeni.. Talán ilyen leszek mindig is..

A járatom számát bemondták, és én készen álltam. Kész voltam haza menni, szembe nézni a családommal, és azzal, hogy én ilyen vagyok, és leszek. Az a lány, aki a jég hátán is meg él, aki soha nem fogja megbánni a döntéseit, és nem fog soha többet szenvedni..

Mert így kapják meg az emberek az igazi Ana Cristina Rivera Hill –t..

Lyn Hamilton.

Elment.. Elmegy.. Elhagyja Sebastian –t. Végre úgy cselekszik, ahogy akkor.. Mielőtt azzá vált volna, amivé mi tettük! Az örökös veszekedéseink Nicole –al, az hogy neki kellett minket kibékíteni, túl nagy terhet raktunk a nyakába. Nem állt készen felnőttként viselkedni!

Én már rég a voltam, mivel így nevetlek egész életemben. Felelősség vállalás és helyes döntés, mindig!

Nicole Hilton, pedig az a lány volt, aki mindig mindent megkapott, és már rég a saját életét élte.. Már rég nem volt kislány.

Ana Cristina Rivera Hill viszont.. Neki volt egy szerető családja, amelyben felnőtt, kicsit olyan jelenség volt, mint a kisvárosi lány. Aki ugyan kemény volt, de ezt mind az otthoni környezetnek, és szeretettnek köszönhette. A családja tette azzá, aki volt, és ezt nem rossz értelemben kell felfogni.. Ő szerette azt a lányt, aki volt, és mi is..

De megváltoztattuk, és sajnos rossz irányba, egy gyenge nő lett.. Ha mi nem tesszük azt amit, akkor nem kell felnőttként viselkednie, és talán nem került volna Billy befolyása alá..

Sziasztok! 

Itt is a folytatás. :) 

Remélem tetszik. :D 

Tudjátok mi a jó a betegségbe? :P Az, hogy lehet írni.. :') 

Na de nem vicceskedek itt a betegséggel, mikor elég rosszul érzem magamat.. :||

Holnap jövök a folytatással. 

xX. Mercii.

Díjözön.! :D

Szabályok:

1. Másold át a képet és a kérdéseket a blogodra.

2. Minden kérdésre őszintén válaszolj.

3. Add tovább a díjat 7 személynek.

4. A díjat visszafelé nem lehet adni, viszont többször is meg lehet kapni.

Köszönöm Alexa. Bloodorange és Brigi! :) 

Kérdések:

1. Melyik pilótával (ha nem szereted az f1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?

Őszintén szólva szerintem sokan azt várjátok, hogy az mondjam Sebbel.. Ám a hét folyamán -és egyébként is- egyre jobban megszeretem NICO HÜLKENBERG -et, így Őt mondanám! :) 

2. Miért vele?

Oké, hogy Sebet sem ismerem személyesen, de róla többet tudok.. És valahogy Nico másabb, mint Seb ez pedig tetszik. :D 

3. Milyen az álomrandid? (Hová mész és kivel?)

Szerintem az Álomrandin azzal a személlyel kell részt venned, akire nagyon, de nagyon vágysz -akár legyen sztár is. -Hogy hová? CONY ISLAND- ben a Vidámparkban. :) 

4. Milyen számodra a férfiideál?

Magas jóképű, jó fej, kicsit buckóbb típus -valamiért élek halok értük! ;) 

5. Álomlánykérés?

Párizsban az Eiffel torony tetején. :$

6. Voltál már úgy igazán szerelmes?

Egyértelműen NEM.

7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)

Képes vagyok ez Időmérőt is halálra izgulni.. :'D 

Azért, mert mindig is imádtam a Száguldást, itt pedig a kocsik csak úgy suhannak. :P Amikor a lámpák kigyulladnak a rajtrácson és megindul a futam, a szívem a torkomban dobog.. Furcsa és különleges érzés- imádom!!!- rendszerint.

8. Van szerencseszámod/tárgyad?

Van egy karkötőm -ami véleményem szerint rengetegszer segített már nekem- illetve a nyakláncomat is annak tartom. :) 

9. Szoktál éjszakánkként álmodozni? Ha igen, ki szerepel benne?

Szinte mindennap. :) Mindig más.. De igen, álmodtam már Forma 1-el kapcsolatosan. ;)

10. Hogy hívják a legjobb barátodat/barátnődet? Miért tartod annak?

EVELIN.! :D Igaz, hogy idén lesz egy éve, hogy LB-k vagyunk, de attól függetlenül szeretem, és feltétel nélkül megbízok benne, sokszor mondom rá, hogy olyan, mintha a pszichológusom lenne. :) 

Sokak szerint remekül kiegészítjük egymást. ;) 

11. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)

Igen.! :$  Van egy pár cipőm, sminkem is van, bár nem igen használom őket (csak alap, szájfény, szemceruza, púder).

12. Mindent meg tudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?

Az a magamnak való típus vagyok.. Illetve Evelinnek mondom el inkább. :D 

13. Hogyan vetemedtél rá, hogy végignézz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)

Egészen kicsi lehettem, 4-5 éves, édesapám mindig néztem a futamokat, és szurkolt a Nagy Schumacher- nek,így hát leültem mellé és én is nézni kezdtem. Nekem is ő lett a kedvencem, és mindig neki szurkoltam. :) 

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Írj 11 kérdést.

4. Küldd tovább 11 embernek.

Rólam:

1. A napokban nagyon megszerettem Nico Hülkenberg -et. :)
2. Szombaton lett egy nagyon édes Mini York -ink. :D 
3. Mikor megtudtam, hogy Kate Middleton terhes nagyon boldog lettem. :D 
4. Tegnap a Real Madrid 5-0 -ra nyert! Mondanom sem kell, hogy odáig voltam. ;)
5. Kedvenc focistáim Spanyolok, egyedül Beckham nem.
6. Nagyon szeretem a One Derictiont. :$
7. Harry Styles a kedvencem. ;D 
8. Ma elment reggel a hangom, és egy órán át nem beszéltem.. Mondanom sem kell mennyire örültek a barátaim. :P
9. Az előzőből adódóan egyfolytában beszélek és beszélek, be nem áll a szám.. :')
10. Vendéglátói suliba járok, bár tudom, hogy nem ezt akarom majd csinálni.. 
11. Ott tartok, hogy NEM tudom eldönteni kit szeretek jobban, Nico -t vagy Seb -et. :$ :))

Bloodorange kérdései:

1.Ki áll hozzád a legközelebb?

Öhm.. A telefonom. :'D Nem tudom.. :|
2.Szoktál  lehetetlen dolgokat kívánni?

Folyamatosan! :')
3.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?

Öhm.. Gabriel Mann. Emily VanCamp. és sorolhatnám... :) (sok van)! :P
4.Van olyan film,aminek a vége könnyeket csalt a szemedbe,vagy elérzékenyültél rajta?

A Marley meg én végén rendszerint sírok.. Ilyen még a Hó fogságában. És jó pár.. :)
 5.Milyen típusú könyveket olvasol?

Forma 1 -es, és imádom a William és Kate szerelméről szólókat, ezzel együtt a Királyi családról. :)
 6.Mióta szereted a Forma 1-et:

4-5 éves korom óra. ;)
7.Szoktál vakon belemenni kétes helyzetekbe?

Szoktam hát.. És szinte mindig jól jövök ki belőlük. :D 
8.Milyennek látod magad?

Vicces, kemény, magának való, olyan embernek aki meg áll a talpán, és meg él még a jég hátán is. ;D
9.Ha gazdag lennél,mi lenne az első dolog,amit megtennél?

Beszabadulnék egy Plázába és halálra vásárolnám magam, meg vennék egy álom kocsit magamnak! *.*

10.Hol élnél a legszívesebben?

Svájc. Monaco. Anglia. USA. Thaiföld. Spanyolország.

11.Kedvenc előadod?

One Direction. Pitbull. és a többi.. :))

1. Kedvenc előadod?

Díj.

Újra megkaptam a Liebster Award -ot.! ;) 

Köszönöm Domi.! <3 :) 

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

11 Dolog rólam: 

1. Imádom a havat. :) 

2. Már nagyon várom a Márciust (F1.) :D 

3. Egyetlen egy tantárgyból vagyok JELES.! (történelem.) 

4.Valószínűleg megyek februárban Velencébe a Karneválra. Illetve lehet nyáron is megyek 3 hetes gyakorlatra.

5. Jelenleg a kedvenc sorozataim: ~Revenge. ~Ringer. ~Once Upon a Time. ~The Kennedys (minisorozat).

6. Kedvenceim mostanában JB és a 1D zenéi. :) 

7. Imádom a 'kis kütyüket' mint a telefon és TAB.

8. Minden reggel Class Fm -et hallgatok.

9. Decemberben voltam a Bécsi Vásárban, és haza sem akartam jönni. :')

10. Jelenleg két tetoválásom van, de még szeretnék. :D 

11. Már az egész életemet megterveztem, úgy hogy remélem bejön! ;D

Kérdéseim:

1.Mióta írsz blogot?

2010. Augusztus óta.. 

2.Van testvéred?

Egy öcsém. :)

3.Ki(k) a kedvenc énekesed(id)?

Lady Gaga. 1D. JB. Rihanna. Pitbull. Shakira. STB.

4.Ha van kedvenc blogod melyik az?

Amit olvasok azt mind szeretem, nem tudok kiemelni egyet sem, mert az nem lenne fair a többivel. ;)

5.Sok barátod van?

Nem igazán, akik körül vesznek azokat mind szeretem, nem vagyok barátgyűjtő! 

6.A barátaid olvassák a blogod?

Egyetlen egy, az LB-m. :) 

7.Van bakancslistád?

Részlete olvasható is a blog, egy másik díjánál. :)

8.Vezetsz naplót?

Vezettem, de már nem..

9.Szeretnél népszerű lenni?

Oh.. Én már most az vagyok.! :')

Viccet félretéve elég sokan ismernek, és tudják ki vagyok szóval.. 

Döntsétek el.! ;D

10.Laptop vagy számítógép amiről írsz?

LAPTOP. (vagy TAB.) :P

11.Babonás vagy?

Nem mindenben, de van amiben igen.. :)

Még egyszer nagyon köszönöm a Díjat, sajnos már mindenki megkapta akinek adhatnám, így nem adom tovább senkinek. :) 

Én magam is csak a kérdésekre válaszoltam, illetve magamról írtam. :) 

xX. M.