Rich and Famous 10.

Sziasztok! :D 

Meg is hoztam a folytatást, ami ugyan nem olyan hosszú, de kész! ;)

Sebastian MIND HÁROM Szabadedzést megnyerte, ami Biztató. 

Remélem a Nemsoká kezdődő Időmérőn is ilyen jól megy majd. :) 

Vasárnap pedig begyűjti a Győzelmet is! 

Most pedig jó olvasást. :) 

xx. Mercii.

-Biztos, hogy ezt akarod? -néz rám Rita, én már talpig fehérben állok előtte. Mivel nem szerettünk volna nagy felhajtást, egy kis Kápolnában tartjuk a szertartást, itt Németországban. 
A vendégek közt van, Emily és Daniel, Rita és Kimi, és a szüleim. Sebastian nem jött el, pedig Ő is meghívott volt. Azt mondta Kiminek, hogy nem akarja végig nézni, ahogy hozzá megyek máshoz.
Talán tényleg szeret?! Akárhogy is legyen, Én ma férjhez megyek! 
-Biztos, hogy ez a ruha a tökéletes döntés? -néz rajtam végig Rita.
-Mi bajod a ruhámmal?- vonom kérdőre, és végig simítok az anyagon. -Ez a ruha egyszerű, és nagyszerű, és még csinos is. Nekem megfelel.- mondom el a véleményemet, és újra a tükörbe nézzek. A hajam fel van tűzve, egy csinos sminket viselek, minden tökéletes. Nem?!
-Megjöttem. -nyit be apa.-Készen állsz? -pillant rám. -Vagy el akarsz szökni? -mosolyodik el.
-Nem Julia Robets vagyok aki megszökik az esküvőjéről! -vágok vissza, mire apa kérdően pillant rám. -Julia Robets, az Oltári Nő című filmben. -sóhajtok fel. - Most már menjünk. -kezdem magam után húzni. 
A zene elindul mi pedig lassan, de elindulunk az oltár felé, ahonnan Nolan mosolyog rám, mellette Daniel áll, mint tanúja, a másik oldalon az Én tanúm áll, aki Emily. 
-Akkor most mit kellene mondanom? -vakarja meg apa a fejét.
-Semmit. -mosolyodok el, és arcon puszilom. -Menj csak. -nézek anya irányába. 
-Szeretlek. -ölel át.
-Én is papa. -mosolyodok el, és Nolan kezét megfogva a pap felé fordulunk.. 

Rita.

-Most akkor tényleg összeházasodtak? -hajolok Kimihez, és kérdezek rá suttogva.
-Igen. -válaszolja közömbösen. Tudom, hogy Ő neki sincs ínyére ez az egész, főként Seb miatt. És én is úgy gondolom, hogy ez elhamarkodott döntés volt. Talán két hónapja ismerik egymást, és így egymásba bonyolódtak! 
-Én nem örülök neki. -ülök be a kocsiba. 
-Mert Én igen. -csókol meg.
-Hát nem, de akkor is.. Nem értem miért jó ez Ninának. De nem is akarom tudni! -rázom meg a fejemet. 
Pár perce mentek el, semmi össze jövetel, bár Nina nem az a fajta. Mindig is ilyen esküvőt képzeltem el neki. Magamnak annál nagyobbat, és szebbet.. 
Az a ruha is! Honnan jött neki ez az ötlet?! Mintha nem is esküvői ruha lett volna! 
-Seb hogy van? -kérdezek rá.
-Délelőtt mikor beszéltem vele, elégé semleges volt a hangja. Ő tényleg érzett valamit a húgod iránt, és most padlón van. -válaszolja Kimi, és látszik rajta, hogy az útra koncentrál. Ő se érti Nina viselkedését, gondolom most pikkel is rá, amiért ezt tette a haverjával. Én pedig ezt teljes mértékben megértem. Annyira lazán közölte velünk azt, hogy hozzá megy Nolan-hez! 
Boldog volt, de mégsem. Nem csillogót úgy a szeme, a hangjából nem hallatszott az ami ilyenkor szokott a menyasszonyoktól, mintha maga az esküvő szervezését sem élvezte volna! 

Nina.

-Két hét múlva ugyan itt? -kérdezek rá Nolan-nél.
-Igen, két hét. Én addig Japánba megyek. -emlékeztet. Nem mintha el felejtettem volna. Úgy határoztunk, nem megyünk Nászútra. Neki Hong-Kong- ba kell menni egy Üzleti tárgyalást le bonyolítani, én pedig addig azt csinálok amit akarok.
-Te hová is mész? -jön ki a fürdőből, épp az ing gallérját igazgatja. 
-Provence- be. -válaszolom. -Tudod a múlt héten pár papírt kerestem az esküvőhöz kapcsolatosan, és találtam pár fényképet, a Provence-i házról. -magyarázom neki, de mint akit elvarázsoltak.
-Aha, értem. Az jó. -mennyire megerőlteti magát, alig egy órája házasodtunk össze máris nem figyel rám! Milyen korán megtapasztalhatom, milyen is a házas élet! 
-Most megyek. -kapja fel a táskáját, és indul ki. 
-Khm! -köhentem. 
-Oh persze. Szia drágám. -siet vissza, és megcsókol, majd távozik.

A hajamat kiengedem, és el kezdem le venni magamról, a köntöst amiben eddig voltam. 
A csomagjaim már össze vannak pakolva, illetve a ház ügyeit is intéztem. 
Magamra veszek egy hosszú mintás farmert, egy kék pólót, és kék csizmát húzok a lábamra, a szememet egy napszemüveggel takaróm el. A táskámba beleszórom az irataimat, és indulásra kész vagyok.


Magángéppel utazom Provence-be, hogy senki ne tudja, hová megyek. 
Nem lenne túl jó, hogy ha kiderülne nem is Nászúton vagyunk, és Nolan a világ másik felén van. míg Én itt Európában. 
Szerencsém van, hogy a szüleim már rég nem voltak Provence- be.  Még Amerikában laktunk mikor megvették a házat és a szőlőst, akkoriban néhányszor voltunk ott, de azóta nem. 
Talán már el is feledkeztek róla.. 

A géppel hamar megérkeztem. A reptéren már vár rám a bérelt kocsi, ami történetesen egy Smart volt, itt elég kicsi autókkal mászkálnak, de nekem ez szimpatikus. 

A táj valami elképesztően szép volt, Provence igazi szépség volt, a sok szőlős, igazi Borvidék. A régi házak, pedig csak még csodásabbá tették a város szépségét, rabul ejtett ez a környezet. 

Sikeresen oda találtam a házhoz, ami még mindig olyan volt, mint régen. 
A hátsó kertben egy medence, azon túl pedig ameddig a szem ellát szőlő. 
Talán ide kellene költöznöm, el dugva a külvilágtól..  
Se Nolan, Se Sebastian, Se a nővéremék.. Semmi probléma! 

Rich and Famous 9.

Sziasztok!

Itt is lenne a friss!

 Annyit kell tudnotok, hogy a dőlt betűvel írt rész az elején az, az utóbbi egy hónapban történtek, azaz az eljegyzés előzményei! 

A részben kiderül az is, hogy KI kéri meg Nina kezét. 

Jó olvasást a fejezethez! A végén még beszélek! ;) *

-Nolan. –mosolyodok el.

-Nina. –nevet fel.

-Jó újra látni. –ölelem át.

-Tudtam Én, hogy nem tudsz nélkülem élni. –mosolyodik el.

-Egoista vagy. –nevetek fel.

-Az lehet, de Te ezzel együtt szeretsz, pont úgy, ahogy mondtam. –öleli át a derekam, és kifelé visszük az irányt a reptérről.

-Tessék ez a Szálloda címe, ahol szobát foglaltam. –ad a kezembe egy cetlit.

-Erre nem lesz szükséged- dobom el. –Mond csak le, nálunk fogsz lakni. –mosolyodok el.

-Hmm mik a terveid. –kezdi el simogatni a combomat.

-Vezetni próbálok. –emlékeztettem.

-Oké. –veszi el a kezét.

~°~

-Nolan ne.. –nevetek fel, és leszaladok a lépcsőn, de amint leérek, nem tudom hová is, kellene mennem, amíg pedig gondolkodok, Nolan leér, és elkap a derekamnál fogva.

-Meg vagy! –nevet fel, és leheletét érzem a nyakamon.

-Biztos?! –mosolyodik el, és el kezdi csókolgatni azt.

-Én.. –mondanám tovább, de hirtelen olyan pontot talál meg, hogy felnyögök. –Nolan! –sóhajtozok. Megfordulok ölelésében, és letámadom, de szó szerint.

A kanapén találunk egymásra, és leljük örömünket egymásban.

~°~

-Nina.- hallom meg Rita hangját.

-A konyhában. –kiáltom ki. Mire meghallom a hangokat.

-Túl sok. –szólok rá Nolan-re, akivel épp főzők.

-Oké, értettem. –bólint, és puszit nyom az arcomra.

-Szia.. sztok. –lép be a konyhába Rita, Kimi és Sebastian.

-Sziasztok. –köszönök nekik, és Nolan is így tesz.

-Nolan. –pillantok a srácra. –Ő a névérem Rita Ricci, a barátja Kimi Räikkönen, és Sebastian Vettel. –mutatom be őket. –Srácok Ő itt Nolan Ross. –Miután üdvözlik egymást el kezdenek beszélgetni, közben én és Rita is kellemesen elbeszélgetünk. Én érdeklődök a babáról, Ő meg Nolan-ről.

~°~

-Boldogok vagytok? –kérdez rá Sebastian. Nolan két napja ment el, két hetet töltött itt.

-Igen. Nolan rendes srác. –mosolyodok el. -Öt nap múlva utána megyek Hampton-ba. –mosolyodok el.

-Ennyire komoly? –lepődik meg.

-Seb.. Ez bonyolult.. Én és Nolan.. Nem vagyok belé szerelmes, de szeretem. Egyébként meg nem csak miatta megyek Hampton-ba, hanem Emily miatt is. –indokolom.

~°~

-Végre itt! –szállok le a helikopterről Hampton-ban, Nolan küldte értem a New York-i Reptérre.

-Végre itt vagy! –lép hozzám az említett és forrón megcsókol.

-Na menjetek szobára! –ugrik elém Emily és átölel.

-Em! –mosolyodok el. –Rettentő volt nélküled ez a majd egy hónap. –nevetek fel.

-Tudom. Nélküled is. –ölel át újra, és fel nevettünk.

-Szerintem ránk nincs is szükség. –hallom meg Daniel hangját.

~°~

-Nem vagy vicces Grayson! –lépek elé.

-Hello Ricci. –nevet fel, és átölel.

-Na akkor mehetünk? –mosolyog ránk Emily.

-Persze.- mosolyodok el a két srác, pedig készségesen vállalja a csomagjaimat.

~°°~

-Akkor mi a válaszod? Hozzám jössz feleségül? –újra a gyűrűre pillantok majd rá, az arcán mosoly ül.

-Én.. Igen hozzád megyek! –mosolyodok el, és átölelem.

-Minden rendben? –pillant rám Nolan.

-Persze, hogy ne lenne. –mosolyodok el. –a feleséged leszek, és minden rendben lesz. –csókolom meg.

-Akkor jó. –ölel át.

-Igen. Most átnéznék Emily-hez. –állok fel. –Két napja láttam utoljára, és hiányzik.. –mosolygok Nolan- re.

-Menj csak. –mosolyog rám. –De várj csak. –áll fel, és az asztalához sétál. –Ezt add át neki. –nyújt át egy lezárt borítékot.

-Oké. –mosolyodok el, nyomok egy csókot a szájára, és már megyek is.

-Szia Emily. –lépek be mosolyogva a házba.

-Nina. –ad két puszit.

-Ezt Nolan küldi neked. –nyújtom át neki, és azonnal ki nyitja.

-Nolan. –nevet fel.

-Mi az? –kérdezek rá, majd elém, tolja a lapot.

-Nolan vet egy New York- i lakást nektek? –nézek végig Emily-n.

-Daniel jövőre vissza szeretne menni az Egyetemre.- magyarázza. –Gondolkodtunk, hogy nézzünk valami lakást, ezt, pedig Nolan is hallotta. Nézd csak levelet is csatolt. –emeli fel Em.

Emily Thorne és Daniel Grayson!

A lakást nektek szánom, gondoltam ez lesz a Nászajándékotok!

Remélem tetszeni fog majd a lakás, ami egyébként New York legjobb környékén található.

A lakásavatóra meghívni.

Nolan.

Állt a levélben. Elmosolyodtam, ez olyan Nolan- es volt. De Ő így tökéletes.

-Ő Nolan. –nevettem fel.

-Igen Nolan. –mosolyodik el Ő is.

-Na mutasd csak. –veszi észre az ujjamon a gyűrűt. –Hát meg tette, megkért.- mosolyodik el. –Helyes, gratulálok. –ölel át.

-Köszönöm. –ölelek vissza, és ha csak halványan is, de elmosolyodok.

~°°~

-Biztos, hogy ez jó ötlet? –pillantok Nolan- re.

-Mármint vajon mit fog szólni Rita, és a szüleim! –jut eszembe. –Nolan a szüleim nem is tudják, hogy van valakim. Csak állítsak úgy oda veled? –ijedek be.

-Hé nyugi! –nyugtat meg. –Minden rendben lesz. Megnyerő a külsőm, gazdag vagyok. Az egyik legjobb Parti Hampton- ban.- ahogy elő adta magát, muszáj volt nevetnem. Milyen igaza van.. Ő a legjobb Parti!

 *Most, hogy tujátok, hogy Nolan kérte meg Nina kezét. 

Ne! -legyetek elkeseredve, ez csak egy dolog.. 

Majd megtudjátok! 

Remélem tetszett, ha IGEN kérlek komit írjatok, vagy pipáljatok! 

puszii.

Rich and Famous 8.

Sziasztok! 

Tudom, hogy elég rövid lett, de sajnos nem tudtam hosszabbat hozni. :( 

Viszont megpróbálok a jövőhéten jelentkezni egy sokkal hosszabb új résszel, és talán Andy-re is tudok hozni, mivel annak nem sokára vége lesz! :D 

A fejezet Vége.. Nem álom! És igen, Ninával történik! 

Kíváncsi lennék a véleményetekre KIRE tippeltek a srác személyében! ;)

Jó olvasást. 

xx. Mercii.

-Vissza kell mennem Svájcba.- dobálom be a ruháimat az utazótáskámba.

-Mégis miért? -ül le az ágyra Emily. 

-Rita az este felhívott. Zaklatott volt, állítólag ki tudott a Kimivel való kapcsolata, és kétségbe van esve, mert az, a hülye mérges. Ja és hab a tortán Rita terhes tőle. -dobom be az utolsó darabot is, és össze húzom a cipzárt. 

-Édes istenem. Szegény Rita. Mond meg neki, hogy a legjobbakat kívánom, és mennék, ha tudnék, de most maradnom kell. -ölel át.

-Persze át adom neki, és köszönök mindent. 

-Ugyan semmiség. -legyint. -Nolantől már elbúcsúztál? -kérdezi meg.

-Oh a fenébe Nolan. -eszmélek fel. -El felejtettem, biztos nem fog örülni, hogy csak így el mentem. -fogom a fejemet. 

-Semmi baj, biztos megfogja érteni. -próbál megnyugtatni.

-Oh igen, biztos, majd felhívom. -teszem bele a táskámba a telefonomat. 

-Ki vigyelek a reptérre? -mosolyog rám.

-Oh igen kérlek. -fogom össze a hajamat, a kezembe veszem a táskám, a napszemüvegemet pedig fel veszem. - Mehetünk. -húzom magam mögött a csomagomat. 

-Én is kész vagyok. -mosolyog rám. -Akkor mehetünk. 

Bepakolunk a kocsiba, és a reptér felé hajtunk, ahonnan New York-ba repülök, és csak onnan megyek tovább Zürich-be. 

Emily bekísér és megvárj velem a repülő indulását, addig is együtt vagyunk, és még kibeszélhetjük magukat. 

-Jó volt újra itt lenni. Igazad volt, többet kéne vissza járnom. -mosolygok rá.

-Én megmondtam. Tudtam, hogy jót fog tenni ez a kis változás, és tudod, hogy szívesen látunk, Én is és Daniel is. Nolan meg főként. -mosolyodik el. 

-Igen Nolan. Annyira sajnálom, hogy nem tudtam Tőle elbúcsúzni. -hajtom le a fejemet, és eszembe jutnak a Nolan-el közös emlékek. Ám a hangosbemondó hangja ki szakít az emlékeimből. Bemondják a gépem indulását.

-Most mennem kell. -állok fel, és ezzel együtt Em is.- Hiányozni fogsz. -borulok a nyakába, szorosan ölelem magamhoz, közben pár könnycsepp végig gördül arcomon. 

-Te is nekem, de most megígérem sietni fogok, vagy majd Te. -mosolyog, de neki is ott könnyes a szeme. 

-Szia Emily. -engedem el a kezét, és fel szállok a gépre. 

A gépen van időm végig gondolni az eddig történteket. Otthon ott volt Sebastian akivel megismerkedtem, és elég viharosan indult, majd rá kellett jönnöm, hogy nem rossz ember, és hogy elégé vonzó. Igen talán bele tudnék szeretni, de ahogy indult a kapcsolatunk lennének kételyeim. 

Hamptonban pedig.. Ott van Nolan. Egy tökéletes férfi, akiben meg van az a furcsa és titokzatosság ami érdekel benne, a tűz. 

Belé is beletudnék szeretni, és több időt töltöttem vele, jobban megismertem, és csak azt tudom mondani, hogy nagyon, de nagyon kedvelem! 

Sebastian sokat utazik, és ismert. Persze Nolan is az. A Forbes magazinban a hatodik leggazdagabb ember lett! 

Mind ketten gazdagok, sármosak és, ha nekem döntenem kellene kettőjük között akkor valószínűleg Nem tudnék! 

A New York-i Kennedy Reptéren szállt le a gépem. Innen megy a csatlakozásom Zürich-be. 

Még volt egy órám a beszállás megkezdéséig, így bementem a kávézóba, hogy igyak egy kávét és egyek egy kis sütit is. 

A New York - Zürich járaton sikeresen el aludtam. Úgy, hogy tudtam pihenni, és ki is aludhattam magamat, aminek végkép örültem. 

-Szia. -köszönök a szemüvegem mögül Sebastiannak.

-Szia. -ölel át, ami meglep. Tudom, hogy pár hete megcsókolt, na de akkor is! Kicsit váratlanul ért.

-Milyen utad volt? -veszi el tőlem a csomagjaimat. 

-Az egészet át aludtam. -sétálok mellette. 

-Legalább pihentél. -érünk oda a kocsihoz és míg Ő bepakol, én beszállok.

-Milyen volt Hampton? -kérdez rá.

-Nagyon jó. -válaszolom már vidámabban, végre egy értelmes téma! -Megismertem pár embert, és remekül éreztem magam. Voltam Partin, randiztam is minden szuper volt! -oh a fenébe! Elmondtam, hogy randiztam! A fene a lepcses számba! 

-Randi? -vékonyodik el a hangja. -Az jó. -rendezi vonásait és elmosolyodik.

-Igen az. Nolan rendes srác. -próbálok természetesen viselkedni.

-Örülök, hogy jól érezted magadat. -fúja ki az eddig bent tartott levegőt. 

Erre már nem tudok neki mit mondani, így az út további részében már nem beszélünk. 

Mégis miért kellett nekem elszólnom magamat? Hogy lehetek ennyire idióta?! Hát így jártam..

-Kösz, hogy haza hoztál. -pillantok rá miközben le állítja a kocsit.

-Ugyan semmiség. -száll ki, és becsapja az ajtót, én pedig megmerevedve ülök ott. Ennyire megbántottam volna ezzel a randi dologgal? 

-Még egyszer kösz. -veszem el tőle a csomagjaimat és befelé indulok a házba. 

-Megjöttem! -kiáltom el magamat beérve.

-Nina. -jelenik meg a mosolygó nővérem, mögötte pedig ott van Kimi is.

-Sziasztok. -mosolyodok el én is. -Kibékültetek? -nézek végig rajtuk.

-Igen. -válaszolja vidáman Rita.

-Ennek igazán örülök, és gratulálok. -ölelem át őket. 

-Ez olyan családias. -mosolyodik el Rita.

-Igen, családias... 

Egy hónap múlva..

-Akkor mi a válaszod? Hozzám jössz feleségül? -újra a gyűrű pillantok majd rá, az arcán mosoly ül. 

-Én.. Igen hozzád megyek. -mosolyodok el, és át ölelem.

Rich and Famous 7.

Sziasztok! :)

Ím itt is lenne a folytatást. Nem fűznék hozzá különösebben semmit sem.

Csak szeretnék Jó olvasást Kívánni. :D

xx. Mercii.

A randi remekül sikerült. Nolan tényleg rendes volt, Én, pedig tényleg kedvelem Őt.

Emily is csak jókat mondott róla, és talán meg is próbálhatnám Vele.

Itt lenne az ideje felnőttesen viselkedni, úgy ahogy azt kell. Hisz huszonhat évesen úgy kellene.. Tudom, hogy Én vagyok a család kicsi lánya, mert ezt mindig meg is kapom. De tudom azt is, hogy ha más lenne a helyemben, nyilván az illető is  ami egykoron történt, szükségem van erre. Talán ezzel próbálom korrigálni a dolgokat, a rosszakat, a történteket.

Valószínűleg nagyon jól megy is, mert most itt tartunk. A szüleim úgy bánnak velem, mint egy tizenévessel, nem mellesleg Én vagyok a „kis” Hercegnőjük!

-Jó reggelt. –nyit be a ’szobámba’ Emily.

-Jó reggelt. –ülök fel az ágyban. –Minden rendben? –pillantok rá.

-Persze. –mosolyog rám. –Ma lesz egy Parti Victoria Grayson-nál gondoltam el jöhetnél. Talán Nolan is eljön, úgy hogy.. –veti fel az ötletet. Talán el kellene mennem? Össze kéne ismerkednem újra Hamptonnal? Kislányként imádtam ezeket a Hampton-i partikat, tiniként már kevésbé, de most újra kipróbálhatnám. Ha pedig nem tetszik akár el is, jöhetek, vagy ha kell, szökök, mint anno..

Nina Ricci 15 évesen egy Hampton-i Nyári Partin.

-Muszáj anya? –nyavalygok. Semmi kedvem egy újabb Partihoz, amire ki kell öltözni, és illedelmesen kell viselkedni, na meg jó pofizni a házigazda, tökéletes lányaival..

Nem akarok Én ezeket. Soha nem voltam jó ebben.

-Igen, muszáj! Meglásd, jól fogod érezni magad. – simít végig az arcomon. Jelezvén, hogy jössz, mert Én azt mondtam!

Nagy nehezen fel veszem a ruhát, amit anya is jónak talált egy ilyen partira. A hajamat szigorúan össze kell fognom, így egy szoros kontyba fogom össze. Egy méreteiben nagyobb márkás táskát szedek elő, és csomagolok bele pár lazább ruhát. Ki tudja, hogy sül el ez a Parti..

Tapasztalataim már bőven voltak Partikat illetően. Kicsi lányként még élveztem is őket, de később már nem igazán..

Minden nyarat Hampton-ban töltöttünk. A szüleink a társasági élet központjában voltak. Szívesen barátkoztak, és jártak össze más családokkal Partizni, persze a társadalmi rangokat betartván.

Náluk lehetetlennek tűnt, hogy olyan Partira menjenek, amelyen szallonát és kolbászt sütünk, és olcsó sört iszunk.

Nekem viszont voltak olyan barátaim, akiknek nem futotta a legdrágább pezsgőkre, és kaviárra. Ez, pedig olyan dolog volt a szüleim részéről, amit nehezen tudtak megemészteni. Sosem értettem miért ragaszkodtak annyira ezekhez, persze később rá jöttem, és Ma már egyet kell, hogy értsek velük..

-Csak légy kedves. Nem, muszáj egész este velük beszélgetned. – biztat anya, miközben már épp a családi ház ajtajában toporgunk.

-Remek. –morgok, és nyílik az ajtó, mi pedig belépünk.

-Nina Ricci. –hallom meg a két lány nyávogok hangját. Ikrek voltak. És idegesítők! Még soha senki nem idegesített annyira, mint Ők akkoriban. Azt hitték, hogy csak, mert gazdagok az Övéké az egész világ!

-Oh.. –mosolyodok el gúnyosan, miközben megfordulok. –Itt van egyes és kettes. Mondjátok csak ki kinek a klónja? –nevetek fel.

-Hagyd ezt abba. –szűri a fogai között egyeske –ahogy Én hívom.

-Miért mi lesz? Újabb botrány. Ti kitaláltok valamit, Én tagadom, Nekem hisznek, Ti szívtok? –vázolom fel a szokásos állást.

Mindig ez van.. Azok a tinik, akik részt vesznek a Partijaikon, nem önszántukból teszik azt, a szüleik veszik rá őket. Pár kedves szót kell váltaniuk mindenkivel, aztán pedig halálra unják magukat. Így voltam ezzel Én is. Persze Én mindig megtaláltam a módját annak, hogy a két lányt kikészítsem-, ami pedig sokszor volt- ilyenkor mindig behisztiztek, és mentek panaszkodni a szüleiknek. Én pedig, ha elérkezettnek, láttam az időt léptem. A többiek szívesen segítettek, és álltak mellém. Állításuk szerint semmi nem történt, nem érti a lányok viselkedését, nem Én tehetek róla. –ez volt a szokásos szöveg, amit mindenki bevett. Kivéve a szüleimet, akik rendszerint egy- egy ilyen parti után leszidtak. Bár nem, mintha érdekelt volna engem ez.

A lányok amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek. Persze pár perc múlva a hír köre zengte az egész Partit. Én megint valamit tettem ellenük. Unalmasak, és szánalmasak voltak már nagyon. Ráadásul semmi rosszat nem mondtam, azt kivéve, hogy a szokásos névvel illettem őket –ezt, pedig minden egyes alkalommal lejátszom.

-Már megint mi a baj? –hajol oda hozzám anya.

-Mit tudom én! –rántottam meg a vállamat. –Most aztán semmi rosszat nem tettem tényleg. Csak a szokásossal üdvözöltem őket. –kacsintok rá.

-Nem volt elég eddig? –nézz rám. –Lehetsz, hogy Neked ez vicces, de Én és az Apád már unjuk. Nina kérlek, viselkedj! –szól rám. De persze nekem egyik fülemen be, másikon ki.

Ahogy a két lány körbe járt mindenkit és valamit kitaláltak az Én bűnösségemre, lassan minden szem engem kezdett figyelni.

Azt hitték, nem látom, hogy nem veszem észre. Tévedtek! Láttam.. Az összes tekintetett.

Tíz perc után unhattam meg a dolgot, és mentem be a házba, egyenesen a fürdőszobába, ahol előszedtem az általam hozott táskából a ruhákat. –kopott, több helyesen is lyukas farmernadrág, egy derékig érő rövid, kivágott top. –a hajam kiengedtem, és kicsit összeborzoltam, a szememet kifestettem feketére, ajkaimat vörös rúzzsal kentem ki.

Körbe forogtam a tükör előtt, és a kinézet tetszett.

Ezzel a kinézettel sétáltam vissza a Partira, és álltam meg. Ha lehet most aztán még jobban megbámultak. A szüleim mérgesen pillantottak rám, míg a klónok dühösek voltak, és épp forrtak magukban. Emily csak mosolygót, Rita, pedig a fejét rázta.

-Hé klónok  –kiabáltam nekik oda. A levegő megfagyott hirtelen mindenki csöndben maradt. –Gondoltam nem játszom tovább a szerepemet. Már unalmas.. Vagy két – három éve minden nyáron ez megy. Lássuk be mindig Én voltam a hibás, Ti, pedig a hazugok. Eljött az ideje, hogy szint valljunk. Lányok titeket soha senki nem szeretett, a Partijaitokra nem szívesen járnak a srácok, Én meg most döntöttem. Nem játszom tovább a szerepem, úgy hogy itt hagylak titeket! A Soha Viszont nem látásra! –intettem feléjük majd elhagytam a házat, ezzel együtt a Partit is.

2012.

-Biztos jó ötlet ez? –kérdezek rá Emily-nél. Már a Grayson ház bejárata előtt álltunk, és egy kicsit a rég múltra emlékeztetett a helyzet.

-Miért ne lenne? Nem fogsz belehalni. – biztat. Az ajtó, pedig nyílik, mi pedig belépünk a hatalmas kúriába.

-Daniel. –lépünk oda az említetthez, Emily-vel egyből átölelik egymást, Én, pedig bájosan mosolygók mellettük.

-Örülök, hogy eljöttél. –mosolyog rám Daniel. –Édesanyám már nagyon meg szeretett volna ismerni téged. –az édesanyja? Ha jól emlékszem Emily azt említette, hogy Victoria Grayson a neve. Emellett Hampton egyik befolyásos embere, és a Partik Úrnője.

-Kíváncsian várom már, hogy megismerhessem. Csupa jót halottam róla. –válaszolom mosolyogva. S én magam sem tudom eldönteni, hogy ez most kényszer mosolya e, vagy sem.

-Nina Ricci. –lép oda mellém egy szőke srác.

-Áh Nolan. –mosolyodok el és üdvözlöm.

-Emily említette, hogy lehet, hogy eljössz, de nem hittem volna, hogy tényleg itt leszel. Azok után, amit 2001-ben műveltél. –emlékeztette az ominózus esetre.

-Még mit tudsz rólam Nolan? –kérdezek rá.

-Sok mindent. –válaszolja nyugodtan.

-Egyre jobban érdekel miket. –suttogom neki oda.

A Parti kellemes hangulatban telik, nem olyan, mint amilyenre emlékszem. Talán tényleg más lett.. Olyan, mint mikor kis lány voltam. Erre van esély?

 

-Nina. –fogja meg valaki a vállamat.

-Igen. –fordulok meg egyből.

-Szeretném bemutatni az édesanyámat Victoria Grayson. –mosolyog rám Daniel. A mellette lévő nő, és Ő szemlátomást hasonlítanak, le sem tagadhatná az édesanyját.

-Nagyon örülök. –fogok vele kezet. –Nina Ricci. –mosolyodok el.

-Victoria Grayson. Köszöntelek Hampton-ban, és persze a Partimon. –előre látom, hogy Ő a kiskirálynő itt. Mindenki fél tőle, és szinte tejhatalma van.

-Nagyon köszönöm. –hozom elő legjobb oldalamat. –a Parti csodás Ms. Grayson. Hihetetlen, amit ide varázsolt. –futtatom szemeimet végig a helyen.

-Köszönöm. Ha nem haragszotok meg most mennék, lenne egy kis elintézni valóm.- lép el mellőlünk, és az oda érkező Emily váltja fel.

-Na megismerted? –mosolyog rám.

-Igen, fantasztikus asszony- mosolygok, bár nem ez az őszinte véleményem, és amint ellép tőlünk Daniel, Emily- re meredek. –Ez a Nő! Kész haptákba kell állnod mellette. –nevetek fel.

-Az bizony, és Ő lesz az anyósom. –nevet velem együtt.

-Sajnállak. –vágok szomorú arcot. –Őszinte részvétem. –nyújtok kezet, és Ő meg is rázza azt.

-Látod azt a lányt ott? –mutat egy barna hajú, és bőrű lányra.

-Persze, hogy látom. –forgatom meg szemeimet.

-Akkor jól figyelj, mert amit mondani fogok, azon meg fogsz lepődni. –vele szembe fordulok, és hegyezem füleimet. –Az a lány ott az klónok egyike, Ashley. A testvére tavaly hunyt el, egy szörnyű autóbalesetben. Most pedig itt van, ez az első Parti, amin megjelenik az óta.. –hihetetlen. Nem az a lány áll előttem, aki tizenegy éve volt, teljesen más lett, megváltozott! De még mennyire..

Két nap múlva..

Fáradtan nyúlok a telefonomért, és nagy nehezen találom meg. Ki az a hülye aki az éjszaka közepén felhív?

-Halló. –veszem fel.

-Rita vagyok. –szól bele a nővérem.

-Mond csak.. –fekszek rá a hátamra.

-Baj van.. –csuklik el a hangja.

-Mégis mi az? –kérdezek rá.

-Ki tudódott, hogy Kimi meg Én együtt vagyunk. Annyi a nyaralásnak, még ma este haza akar menni. Nina nagyon ideges, és Én nem értem miért.. –sír fel.

-Rita. Nyugalom. –túrok bele a hajamba, és próbálom megnyugtatni. –Biztos nem az a baja, hanem valami más.. Kérlek, nyugodj meg. Várd, meg míg Ő is lehiggad és beszéljétek meg a dolgokat rendben? –javasolom Neki.

-Oké. De lenne még itt valami. –most már nyugodtabb a hangja, és remélem az is, marad. Nem lenne jó ez, nem értem mi baja lett Räikkönennek. Persze nem ismerem, de ki az, aki ilyen miatt ki akad?!

-Mégis mi? –ijedek meg. Mi lehet még itt?

-Két hetes terhes vagyok.. –sírja el magát újra, nekem, pedig egy szó sem jön ki a torkomon… 

Andy és a Száguldás 36.Fejezet

Sziasztok! 

Ez úton is szeretnék Gratulálni SEBASTIAN-nak! 

Nagyon nagyon Ügyes volt! Elképesztő volt amit tett, erre nincs szó! 

Remélem a rosszakarók most belátták, NEM HIÁBA Kétszeres világbajnok! ;)

Na és persze Kimi is szuper volt! :D Gratula neki is! :) 

A fejezethez pedig jó olvasást! :))

xx. Mercii.

Szerda reggel mosolyogva keltem fel. Sebastian és Én tökéletes párt alkottunk minden rendben volt velünk, és már csak három futam van hátra. Ha pedig nem is magabiztosan, de vezeti a világbajnokságot, ami mindennél fontosabb neki is, és nekem is. Azt akarom, hogy Ő legyen a világbajnok, és ezért mindent meg fogok tenni!

Az egész napunk azzal ment el, hogy a semmit, tevést választottuk. Szerettünk volna pihenni, és szerencsére senki nem rángatott minket sehová sem.

Az egész napot átlustálkodtuk  és az ágyban töltöttük! Na persze nem beszélgetéssel ment el ez az idő….

Csütörtök.

-A mai nap nem találkozunk sokat. –öleli át Seb a derekamat reggel.

-Igen.. sajnos. –bújok hozzá. –Majd este. –fordulok meg az ölelésében és megcsókolom.

-Majd este. –simít végig a hátamon, amitől a hideg is kiráz, és még egy halk sóhajt is ki nyer belőlem.

-Mi lesz a mai programod? –terelem el a témát, és tovább öltözködök.

-Nos.. Christiannal kezdek, aztán megyek a srácokhoz végül Rocky, és a délután vár rám a sajtó. –mondja el szépen sorjában.

-Aha. –ülök le az ágyra, és várom meg.

-Neked? –kérdez rá.

-Öhm.. Sonjával kell beszélnem aztán Ciaronnal, végül interjúkra kell mennem. –soroltam fel. Persze volt benne valami, ami nem volt igaz, de nem akartam el mondani a valódi okot, hogy hová megyek, és mit teszek.

-Szia Sonja. –léptem be az irodájába.

-Szia Andy. –mosolygót rám. –Mi volt az a sürgős dolog, ami miatt este riasztottál? –kérdez rá. Na igen.. Az este mikor telefonáltam épp Heikkivel akcióztak!

-Tényleg nagyon sajnálom. –ültem le az asztala előtt lévő székbe.

-Semmi baj. –mosolyodott el. –Én nem haragszom, csak Heikki egy kicsit. –mosolyodik el, és Én is megkönnyebbülök. –Akkor miért is kell neked sürgősen beszélned velem? –pillant rám a papírjai fölül.

-Mert.. meg szeretnélek kérni, hogy kísérj el engem a csapat orvoshoz. –nyögöm ki.

-Valami baj van? –nézz rám ijedten.

-Nem, nem dehogy. Csak szeretném, ha megvizsgálni, és egyedül félek el menni.. –hajtom le a fejemet.

-Jól van. Akkor itt még befejezem ezt a pár papírt és mehetünk is, ha nincs semmi dolgod. –még irkálgat valamiket a papírra, de Én nem nagyon figyelek. Csak azt látom, ahogy jár a keze. Sokkal jobban köt most le az, ami velem fog történni..

-Akkor mehetünk is. –áll fel az asztaltól.

-Ok.. oké.. –állok fel, és indulunk el..

-Fáj mindenem.- sóhajtok fel este, már Sebastian ölelő karjai közt.

-Miért? –ijed meg.

-Oh ugyan semmi bajom, csak fáradt vagyok, és úgy érzem végem.- adom meg a választ. Még most is nehéz elhinnem, amit a csapat orvosa mondott. De egyelőre, nem szeretném tudatni senkivel sem. Megőrzöm magamnak a titkot, illetve Sonja is tudja, de Ő megőrzi amíg Én azt nem akarom, hogy tudják!

Péntek.

 -Na minden oké? –mosolyog rám Ciaron.

-Persze. Miért ne lenne? –nevetek fel, és a fejembe húzom a sisakomat. Indul az első szabadedzés.

Az első két szabadedzésen elég jól teljesítettem. Az elsőt Hamilton nyerte, míg a másodikat Sebastian, amiért nagyon boldog voltam!

Szombat.

Sebastian a második szabadedzésen alig tudott ki menni, sajnos gondok voltak az autójával. Végül a harmadik edzést is Lewis nyerte, szóval mondhatjuk ez a pálya a McLarné és Hamiltoné.

Az időmérő edzésen próbáltam minél jobban teljesíteni, ez sajnos oly annyira sikerült, hogy a második helyre kvalifikáltam magamat, és még Sebastian sem tudott megelőzni, aminek nem örültem, mivel megillette volna Őt a második hely.

 

Már mentünk volna fotózkodni és interjút adni, de Sebastian sehol sem volt. Mikor megláttam a Tv-ben, hogy Sebastian alatt meg állt a kocsi.

Ijedtem meredtem a képernyőre, és legszívesebben ott lettem volna mellette, hogy átöleljem.

Sajnos nem derült ki, miért kellett megállítani az autót, de egy biztos volt mehettek az FIA-hez.

Az egész esti tanácskozás alatt alig figyeltem. Nem figyeltem arra mit magyaráz Ciaron, sokkal inkább aggódtam Sebért.

Hét körül lehetett elegem, és hagytam ott csapott papot, hogy oda menjek a srácokhoz.

-Stu- ültem le mellé.

-Szia Andy. –mosolygót rám.

-Van már valami hír? –pillantottam az épületre.

-Sajnos mg semmi. –válaszolja, és láthatóan elég nyugodt.

-Értem. Akkor várunk. –halálra untam magamat, ráadásul tiszta ideg voltam. Fel s alá járkáltam, mikor végre ki jöttek, és megszületett a döntés.

Sebastian autójában kevesebb benzin maradt, mint kellett volna, így pedig úgy járt, mint Hamilton. A rajtrács végére sorolták.

Ám a Red Bull úgy döntött át vizsgálja az autót, és Seb inkább a Boxból rajtól, így mindent át tudnak vizsgálni, és ki is tudnak cserélni.

-Annyira sajnálom. –öleltem át Sebet már a szobánkban.

-Ugyan nem Te tehetsz róla. –szorított magához.

-Tudom, de akkor is.. –motyogtam.

Az este borzasztóan aludtam. Már, ha nevezhetjük alvásnak, amit műveltem. Egész este forgolódtam az ágyban, és nem tudtam aludni. Sebastianon járt az eszem, hogy hogyan is fog boldogulni a másnapi futamon, és mire fog jutni!

Vasárnap.

Az egész délelőtt a boxban dolgoztak a fiúk Sebastian kocsiján. Elég bizakodó volt mindenki, csak Én féltem, és aggódtam.

Zenét hallgattak, és vidámak voltak, ám Én, mint aki meghülyült, vagy épp beszívott.

Végül a rajtrácson állva még idegesebb lettem. Mikor elindultam a felvezető körre tiszte ideg voltam! Velem még sohasem volt ilyen.

A rajtnál Kimi megelőzött, ez, pedig egy cseppet sem, segített sem nekem, sem Sebnek.

Én hülye próbáltam megelőzni.

Lewis Hamilton alatt meg állt az autó. Én, pedig kicsúsztam, mikor előzni próbáltam. Végül kiestem.. Egyszerűen kijelenthetjük, hogy béna voltam, mint aki ténylegesen beszívott!

Sonja elrángatott nyilatkozni, ahol sikerült pár épp kézláb mondatott kinyögnöm, majd siettem a boxba, a futamot figyelni.

Sebastian sikeresen fel jött a harmadik helyre Alonso mögé, míg az első Kimi lett, aki magabiztosan vezetett.

Rettentően boldog voltam, hogy Sebastian mind képes volt erre. Tudtam eddig is, hogy mennyire jó és remek versenyző, de most meg is mutathatta, hogy mennyire jó, és továbbra is vezette a világbajnokságot.

-Gratulálok! –ugrottam a nyakába, mikor végre a pihenőjébe jött.

-Köszönöm. –mosolygót rám, majd ajkaimra tapadt.

-Ugye tudod, hogy mi jön most? –kérdezek rá.

-Hát lenne pár ötletem.. –markolja meg fenekemet.

-Nem erre gondoltam. –nevetek fel. –Azt ígértem, hogy az Amerikai Nagydíj előtt elviszlek magamhoz Austinba. –ölelem át.

-Tényleg, de előtte.. –csókolt meg, és el döntött a kanapén…

Rich and Famous 6.

Sziasztok! :) 

Meg is hoztam a folytatást. A kommenteket Nagyon köszönöm! ;) 

Holnapra..  SOK SIKERT SEB!!!

Jó olvasást kívánok! 

xx. Mercii.

Nolan.

Ahogy megláttam Ninát szinte semmiben, egyértelműen beindult a fantáziám.. Egy ilyen lányt nem mindennap látni! Tipikus az a lány akiért küzdeni kell. Van benne valami meghatározatlan dolog ami vonz, és épp olyan titokzatos, mint Emily, ami kifejezetten tetszik! 
-Na miről akarsz beszélgetni? -ült le velem szembe, maga előtt egy pohár teával. 
-Nekem mindegy. -rántottam meg vállamat, és le nem tudtam venni a szemeimet a melleiről. 
-Ha azért jöttél, hogy a melleimet bámuld kár volt.. -legyezi előttem a kezeit.
-Oh.. Bocs. -mosolyodok el. -De tudod nem mindennap lát az ember ilyen darabokat. 
-Ha ezt bóknak szántad elég ócska volt, egy olyan férfitól, mint Te. Szemlátomást gazdag vagy elég jóképű. Nincs más lány akit el szórakoztass?! -teszi fel a kérdést. Nem fél ki mondani azt amit akar, ám még így is csodás. 
-Tudod nekem nem felel meg egy egyszerű lány. Sokkal inkább Te érdekelsz! -mosolyogtam rá.
-Muszáj neked minden egyes pillanatban mosolyognod? -húzza fel a szemöldökét.
-Bocsáss meg. -nevetek fel. -Te tényleg nem vagy egyszerű eset. De tudod szeretem a kihívásokat! -kacsintok rá. 
-Hihetetlen egy alak vagy. De most megyek és felöltözök. -rakja el a poharát és megindul fel az emeletre. 

Nina.

Ez a Nolan lehetetlen egy fickó, bár megmondom nagyon is ínyemre van, ahogy így teper, és folyamatosan bókol. Ráadásul nem is olyan rossz, egész jól néz ki, és még gazdag is! 

Próbálom kiverni a fejemből ezeket a fantázia dolgokat, és másra koncentrálni. A bőröndömből elő szedek pár megfelelő ruhát. Egy kék farmert, és trikót kapok magamra, magassarkú cipőt, és fekete kardigánt veszek magamra. A hajamat fel kötöm, sminkelek, és egy hosszú fülbevalót akasztok a füleimbe. Bepakolok egy bordó táskába, és már kész is vagyok. 

-Már kész is vagy?- ijeszt meg újra Nolan.
-Neked kötelező mindig megijeszteni? -szegezem neki. 
-Ezer bocsánat. -mosolyodik el.
-Túl teszem magamat rajta. -indulok kifelé a házból.
-Na és hová megyünk? -lép ki Ő is. 
-Ne beszélj többes számban csak Én megyek. -magyarázom neki. 
-Tudtommal nincs autód, és kér lenne, ha gyalogolnál. Enged meg, hogy szolgálatodba álljak, mint sofőr. -hajol meg előttem.
-Legyen benne vagyok. -megyek bele, mert érvei sajnos igazak.. -De! -szabok feltételt. -Csakis kizárólag, mint sofőr.. Esetleg barát! 
-Jó. -megy bele, és megindulunk a kocsija felé.. 

-Még mindig nem hiszem el, hogy Te meg Emily ennyire jobban vagytok. -lépkedünk a kikötőben.
-Pedig jó lenne, ha elhinnéd. Olyan vagyok Emily-nek, mint egy legjobb barát. -magyarázza.
-Meglepő. -mosolyodok el. -De akkor ezek szerint nem vagy olyan rossz fej.. -mosolygok rá.
-Ez bók volt? -lepődik meg, de közbe fülig ér a mosolya. 
-Nem, nem bók! -tiltakozok. -Csak megjegyeztem! 
-Ahogy akarod. De mi lenne, ha ma velem vacsoráznál? -ülünk le egy padra.
-Vacsora? -kérdezek rá. -Úgy, mint randi? -pillantok rá.
-Aha. -mosolyodik el.
-Nem is tudom.. Elvégre Emily.. -tiltakoznék.
-Emily meg fogja érteni úgy, hogy nincs kifogás! -húzz csőbe.
-Nolan! Utállak, de jó. -megyek bele végül. Más választásom úgy sincs, nem de?! 

Végül az egész napot Nolan-el töltöttem, mivel Emily eltűnt Daniel-el, persze megértem. Ha nem lenen olyan vőlegényem, mint Dan! 
Nolan meg.. Legalább megtudom jobban ismerni, és az estére is bele jövünk a beszélgetésbe. Meg nem is olyan, mint amilyennek ki néz, tényleg kedves és jól el lehet vele beszélgetni. 

-Akkor este? -kérdez rá újra Nolan.
-Igen este. -megyek bele újra és el mosolyodok.
-Nyolcra itt vagyok érted. -szól utánam, mikor már kiszálltam a kocsiból.
-Várni foglak. -intek neki, Ő pedig elhajt. 

Nolan.. Nolan.. Talán még a végén lehet közte meg köztem valami?! Nem.. Az kizárt. Én nem vagyok az a fajta, aki kapcsolatba lép egy férfivel. Az olyan Ritás lenne, én pedig nem vagyok Rita. Ráadásul nem vagyok olyan, hogy megbízzak egy férfiban, vagy ilyesmi. A párkapcsolatok nem nekem valók, előbb vagy utóbb, de egészen biztos félre lépnék, vagy lenne valami ami bekavarna.. 

-Hello. -lépek be a házba, és meglátom Emilyt és Daniel, amint a kanapén beszélgetnek. 
-Áh szia. -köszön egyből Emily. -Egész jól el foglaltad magadat, merre voltál? -érdeklődik.
-Csak Nolan-el.. Egész nap elszórakoztatott úgy, hogy nem unatkoztam. -lépek a hűtőhöz, és kiemelek egy palack vizet.
-Nolan? -lepődik meg Daniel.
-Igen, az este is el megyek vele, ha nem baj. -vázolom fel a helyzetet.
-Dehogy. Örülök neki, hogy Te és Nolan ilyen jobban vagytok! -biztat.
-Remek. Akkor megyek is készülődni. -rohanok fel az emeletre. 

Első utam a fürdőbe vezet, ahol szépen lezuhanyzom, magamra tekerek egy törölközőt  és be megyek a szobámba, ahol el kezdek készülődni. 
A hajamat begöndörítem, és kiengedve hagyom, egy egészen egyszerű sminket teszek fel. A fülembe fehér gömb fülbevalót rakok, a kezemre karkötőt húzok. Körmeimet fehérre festem. 
Ruha választás terén egy ideig gondolkodok, míg végül egy fehér mélyen dekoltált rövid koktél ruha mellett döntök, cipőnek a kedvenc kék darabomat választom, amit imádok, mivel nagyon kényelmes, és jól is néz ki. 
Gyorsan magamra kapom a kiválasztott ruhákat, még le ellenőrzöm a kinézetemet a tükörben, és megbizonyosodok róla, hogy tökéletesen mutatok. 
Ezeket után le indulok a nappaliba, ahol nem várt meglepetés fogad. Nolan és Emily a kanapén ülnek és beszélgetnek, majd át ölelik egymást.
-Ti tényleg nagyon jó barátok vagytok. -mosolyodok el rajtuk.
-Hát igen. Nolant már rég ismerem. -mosolyodik el Em.
-Csodásan festesz. -bókol Nolan.
-Nagyon köszönöm. -pirulok el, mégis csak egy férfi dicsér! -Daniel merre van? -érdeklődök, hisz nem látom sehol sem.
-Át ment az édesanyához. -pillant a ház felé.
-Értem. Akkor mehetünk? -nézek Nolanra.
-Persze. -mosolyodik el. -Szia Emily. -köszön el.
-Szia Nolan. -nevet fel barátnőm. 
-Szia Em. -mosolyodok el, és át ölelem.
-Vigyázz magadra. -simít végig hátamon, és utamra enged. 

Nolan egy elegáns étterembe vitt, ahol asztalt foglalt a számunkra. A hely igazán különleges volt, hatalmas, és persze csupa elegancia. Én pedig már rég nem jártam ilyen helyen.. 
Hogy miért!? Egyszerűen időm sem volt, pedig régen rengeteget jártam ilyen helyekre, és mindig élveztem a profi kiszolgálást, a sok finom ételt s a többit. 
-Tetszik? -kérdez rá Nolan mikor már megrendeltük az ételt, én pedig még meg sem szólaltam, csak néztem ki a fejemből és csodáltam a helyet.
-Igen, nagyon kellemes. Rég jártam ilyen helyen.- mosolyodok el.
-Őszintén szólva elég gyenge és hülye kifogás, de nem volt túl sok időm az utóbbi időben. -magyarázom. -Tudod lekötöttek a fotózások, és a többi munkám. 
-Sokat dolgozol. -jegyzi meg.
-A tavasztól - őszig tartó időszakom mindig ilyen. Nehéz velem együtt élni. -kortyolok a borból.
-Meg lehet szokni. -tiltakozik egyből. -És amúgy is, minden embernek vannak dolgai.. -mosolyodik el.
-Neked mi? -teszem fel a kérdést.
-Nos.. Szeretek bele férkőzni mások életébe. Lásd: Emily. 
-Mi a helyzet az enyémmel? -kérdezek rá. -Nyomoztál már utánam? -nézek rá, de Ő csak mosolyog. -Most komolyan. -pillantok végig rajta. -Mit tudtál meg rólam? -kérdezek rá nyíltan. 
-Nos.. -mosolyodik el. - Tudom, hogy van egy nővérem. A családod Németországban lakik, Te a nővéreddel laksz Svájcban. A nővéredet Ritának hívják, és az élettársa Kimi Räikkönen aki Forma 1-es világbajnok, két évig pedig a Rally-ban versenyzett...- sorolja szép sorjában. Én egy idő után el vesztettem a fonalat. Többet tud a nővérem életéről,és majdhogynem az enyémről is, mint Én magam. És Én egyáltalán nem bánom! Legalább nem kell mindent el mondanom, mert meg tudta magától is. Saját el mondása szerint az Ő élete korántsem oly bonyolult és érdekes, mint az Enyém. Bár érdekes mód egy szót sem szól arról a bizonyos esetről, ami miatt újra menekültem. Talán nem tudja? Vagy nem érdekli? 
-Te tényleg sokat tudsz! -szólok közbe.
-mint mondtam érdekel az emberek élete. -mosolyodik el.
-Legalább nem kell feleslegesen járatnom a számat. -mosolygok most Én. -De a lényeg az, hogy nem bánom, hogy ennyire mindent tudsz. 

A vacsora kellemes hangulatban telt, és igen jól elbeszélgettem Nolan-el. Kedves volt, és nem az a srác aki ma reggel "rám tört." Teljesen megnyert, és nagyon is igaz, hogy mindenkinek van egy másik oldala. Természetesen nekem is volt. Örültem, hogy Nolan megmutatta nekem azt a másik oldalt, mert így Én is megtudtam neki a sajátomat mutatni. 

-Köszönöm a vacsorát csodás volt. -mosolygok rá a Verandán állva. 
-Nem a vacsora volt csodás, hanem Te. -mosolyog rám.
-Bókolni azt nagyon tudsz. -kuncogok fel. -A lényeg az, hogy jól éreztem magam, és szívesen megismételném. -adok az arcára egy puszit.
-Ennek örülök. -simít végig az arcomon. 
-Akkor jó. -lépek el tőle, és indulok a házba, még utoljára vissza nézek, és intek egyet a mosolygó Nolan-nek. 

Rich and Famous 5.

Sziasztok! 

Igazából nem tudom mit kellene mondanom erre a napra.. Szomorú! De Én úgy hiszem NEM csak a MAI nap kell megemlékezni! :/

 Nina történetének a folytatása pedig itt van! 

Jó olvasást! Pipát vagy kommit tudjátok hová! ;)

xx. Mercii.

Nina. 

-Jó reggelt. -nyit be valaki ajtómon. Én még majdhogynem az igazak álmát aludtam, és sosem szerettem, ha fel keltetek, de most valami megváltozott és nem voltam mérges.
-Jó reggelt. -ültem fel az ágyban. Emily mosolygót rám. 
-Édesanyád üzeni, hogy kész a reggeli. Felhozza vagy le jössz? -kortyol bele a kezében lévő bögrébe.
-Hmm.. -nyújtózkodtam- Le megyek. -adtam be a derekamat és magamra kaptam egy köntöst. Emilyvel karöltve indultunk le a konyhába.
-Szép jó reggelt. -köszönt anya, és a fejem búbjára puszit nyomott.
-Jó reggelt.- mosolygok rá. Ki öntöm a bögrébe a kakaót, a tálba pedig a müzlit és tejet. 
-Hogy aludtál kicsim? -érdeklődik anyu.
-Remekül. Itthon csakis remekül lehet. -mosolyodok el. 
-És te Emily? -kérdezi most meg barátnőmet, aki épp pirítósát kenni.
-Nagyon jól. Az este beszéltem Daniel-el úgy, hogy tökéletes volt az estém. -meséli el, a mosolya pedig igazán boldog. 
-Szerencsés vagy Emily. -mosolyodik el anya. -Van egy férfi melletted aki szeret, és Te viszont. A mai világban ez kész csoda.- megfogja Emily kezét és megszorítja. n csak mosolygok, örülök, hogy anya ennyire szereti Emilyt. Tényleg, mint a saját lányát, és az amit kislányként érte tett. Örülök, hogy ilyen édesanyám van. 
-Ez szép jelent volt. -mosolyodok el. -Örülök, hogy ennyire szereted Emilyt, és hogy ennyi mindent tettél érte. Te vagy a világ legjobb édesanyja. -állok fel és ölelem át anyát, majd Emily is csatlakozik hozzánk.
-Mi ez a nagy ölelkezés? -jön be mosolyogva apa, és Ő is át ölel minket. 


A Passau-ban töltött napok, mind békében és szeretettben teltek, remekül éreztem magamat. Majd kicsattantam a boldogságtól. Tudtam, hogy sikerült tovább lépnem újra a történteken, és azon is amit az a Sebastian mondott. 
Így teljesen nyugodt szívvel mehettem haza, és léphettem tovább a múlton. Egy új jövőbe! 
Négy nap után hagytuk el Emilyvel Passau-t a  szüleim legnagyobb bánatára, de persze örültek is, hogy meglátogattuk őket és ígéretet tettünk, hogy legközelebb már Danielt is elhozzuk! 

-Örülök, hogy ilyen hamar sikerült túl lépned. -simította meg a karomat Emily, már a kocsiban ülve.
-Én is. -mosolyogtam rá. -Jó végre újra boldognak lenni, és kitörni a depresszióból. -végre az lehettem aki voltam. Remélhetőleg már soha többet nem leszek olyan, mint voltam. Többé egy Sebastian féle se fog velem elbánni így.. 

-Otthon édes otthon! -lépek be a házba, Emily mögöttem jön.
-Hát megjöttél? -hallom meg Rita hangját a nappaliból, de már meg is látom Őt.-Úgy aggódtam érted. -ölel át.
-De hát hagytam üzenetet a hangpostádon.- válaszlom, hisz Én tényleg üzentem! 
-Tudom tudom, de akkor is! Aggódtam. Aggódtunk. -válaszolja.
-Kik aggódtak? -kérdezek rá. Mégis miért beszél Rita többes számban? 
-Kimi és Sebastian is. -mondja ki azt a nevet amit soha életemben nem gondoltam volna.. Pont Ő aggódik értem? 
-Kimitől kedves. -mosolyodok el. -De Sebastian? -kérdezem gúnyosan. 
-Igen, képzeld nagyon is sajnálja amit mondott. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. -próbálja védeni Rita. 
-Jó oké. De nem gondolod, hogy amit művelt az kicsit sok volt? -nevetek fel. -Egyáltalán Nem volt beleszólása a dologba. -kezdem el húzni a bőröndömet a mosó konyhába. 
-Most beszéltem Daniel-el. -fut be Em, nagy mosollyal az arcán.- Meghívott Hamptonba! -mosolyog rám. 
Valahogy nem volt kedvem Ritával veszekedni, és miután közölte, hogy Ők holnap reggel elutaznak Kimivel a nyaralásra, amiről egyenesen Passau-ba mennek, hogy végre bemutassa otthon Kimit, nekem el ment a kedvem mindentől! Nem volt kedvem egyedül otthon lenni, és nézni a négy falat, mikor semmi dolgom nem volt, így nagy örömmel mentem bele az utazásba.
-Rendben megyek. -mosolyogtam. Em annyira megörült,hogy jó szorosan megölelt. Majd vissza szaladt csomagolni. 
-Már megint el utazol? -követett a szobámba Rita. -Mire jó ez? -vont kérdőre.
-Na ide figyelj! -állok meg előtte. -Egy ne vonj kérdőre. Kettő, mert a legjobb barátnőm vőlegénye meghívott, és szeretnék kicsit vissza menni oda ahol felnőttem! -válaszlom neki, és ott hagyom. 

Magamra zárom az ajtót és el kezdek bele pakolni a nagy bőröndömbe  főként lenge nyári ruhákat  rakok el, hisz Hampton tökéletes hely, ahol a nyarak csodásak! 
Már majdnem végeztem a pakolással, mikor az ajtómon kopogtak. Nyugodtan nyitottam ajtót, ám mikor megláttam ki áll ott, felhúztam a vizet. Mit jön Ő ahhoz, hogy ide jöjjön?!
-Mit akarsz? -pillantok rá, szemeim szikrákat szórnak.
-Bocsánatot kérni. -válaszolja nyugodtan. -Sajnálom amit akkor mondtam, Én nem akartam. Nem volt szándékos, nem tudtam, hogy így reagálsz. Rita mondta, hogy volt valami a múltadban ami miatt ez lett.. Figyelj lehet, hogy nem hiszed el, de Én tényleg nagyon, de nagyon sajnálom!- talán tényleg megbánta? Nem direkt tette, ebben biztos vagyok. De akkor is.. Miatta lett az ami. 
-Oké. -sóhajtok fel. El sem hiszem amit mondtam. -Legyen. Megbocsájtok. De! -emelem fel mutató ujjamat. -Nem fogok egyből a nyakadba ugrani. 
-Köszönöm. -mosolyodik el. -Hálás vagyok érte. Szeretném, ha tiszta lappal kezdenénk. -mosolyog. -Persze, ha csak Te is szeretnéd. -teszi hozzá.
-Oké. -bele megyek, egy misét megér. -Nina Ricci. -nyújtok kezet.
-Sebastian Vettel. -fogja meg. Keze puha, és meleg, érintése melegséggel tölt el. 
-Oké. Akkor most mi lesz? -kérdezek rá.
-Mondjuk be mehetek? -mutat a szobámra.
-Gyere.- állok el az útból  és be engedem.  
-Azta. -lepődik meg, és mosolyodik el egyszerre, ahogy belép.
-Mi az? -kérdezek rá, és folytatom a csomagolást. 
-Nem tudom, valahogy nem ezt vártam. -válaszolja, és körbe nézz újra.
-Habos babos csupa pink? -kérdezek rá, és fel nevetek.
-Bocsi. -mosolyog rám.
-Elnézem. -válaszolom, és legyintek. -De ne állj már ott. Ülj le!- mutatok a kanapéra.
-Oh kösz. -ül le, és végig engem nézz. 
-El utazol? -kérdezi meg.
-El. -válaszolom, és el mosolyodok, ahogy eszembe jut hová is megyek. 
-Na és merre? -faggatózik. -Persze, ha nem vagyok túl kíváncsi! 
-Talán egy kicsit. -nevetek fel. -Egyébként meg Hamptonba. Nem tudom mennyire tudod, de mi ott laktunk, illetve New Yorkban, de a nyarakat mindig ott töltöttük, meg amikor csak tudtunk ott voltunk. -emlékszek vissza. Csodásak voltak azok a nyarak! 
-Erről nem nagyon mesélt Rita. Legalábbis nekem nem. -válaszolja. 
-Na igen Rita.-suttogom. 

Az egész délutánt a szobámban töltjük, és beszélgetünk. Igazából Sebastian nagyon kedves srác, és sokszor sikerült a délután folyamán megvetetnie. Bárki is legyen a barátnő szerencsés lány. Sebastiant, ha jobban megismered rá jössz, hogy egy igazi kincs! 
-Akkor megyek. Nem zavarok tovább. -áll fel.
-Nem zavartál, és legalább sikerült tisztázni a dolgokat. -emlékeztettem.
-Igen, ezért mindenképp megérte. -mosolyodik el.- Örülök, hogy megbocsájtottál. Én tényleg sajnálom amit akkor mondtam. -simít végig arcomon. 
-Mondtam már az a múlt. -nézek bele a szemébe, és csak most jövök rá milyen kékek a szemei. Arca igen csak közel van az enyémhez.

Grayson Ház.

-Igen, mert egy csodás lány vagy.- hajol közelebb, és lágy csókot lehel ajkaimra.
-Ne kérlek. -húzódok el. -Ezt nem kéne! -állok arrébb.
-Miért? -kérdez rá, és hangja szomorúan cseng.
-Mert Te nem ismersz, és nem tudsz mindent! Kérlek most menj el. -nyitom ki az ajtót. Lehajtott fejjel, és szomorúan, de távozik.. 

Emily háza.

Másnap délután indul repülünk New York-ba, onnan pedig a Grayson-ék által küldött helikopterrel repülőnk át Hampton-ba. 
-Nézd az ott a Grayson ház! -mutat egy hatalmas házra Emily a repülőről. 
-Ez hatalmas. -mosolyodok el. 
-Igen az. -mosolyog. -Az pedig az enyém. -mutat a gyerekkori házukra. 
-A kis kori ház. -nevetek fel, és egy-két könny ki szökik a szememből. 

-Daniel! -szál ki a repülőből Emily, és oda rohan vőlegényéhez. Csókot váltanak, majd felém fordulnak. 
-Daniel. -mosolyodok el, és át ölelem. 
-Nina jó téged újra látni. -puszilja meg arcomat.
-Oh téged is. Olyan rég volt.. -szomorodok el.
-De most itt vagy. 
-Igen itt. -mosolyogók. 



Emily.

Jó volt végre haza térni, látni a házamat, Danielt. Boldog voltam, hogy újra a vőlegényemmel lehettek, és láthatóan Nina is örült, hogy újra Hamptonban van, Danielt is kedvesen üdvözölte.
-Emily. -fordul felém Daniel.
-Igen? -mosolygok rá.
-Itt van Nolan is. -pillant a ház felé, és valóban. Nolan ott van. 
-Hé Nolan! -kiabálok oda neki, Ő pedig fel tűnik és megindul felénk. 
-Emily Thorne. -mosolyog rám Nolan.
-Nolan. Mi szél hozott? -térek a lényegre.
-Gondoltam ide jövök, ha már vissza jössz. De látom nem egyedül jöttél. -pillant Ninára.
-Igen. Ő itt a legjobb barátnőm. Nina Ricci. -mutatom be neki.
-Hello Nina vagyok. -nyújtja kezét.
-Nolan Ross. -rázza meg. 


Nina.

Daniel ugyan az a kedves, vicces srác akit megismertem. Nem változott semmit sem. Ő és Emily csodás pár, és összeillenek. 
Megkaptam Emilytől az egyik vendégszobát, ragaszkodott hozzá, hogy maradjak nála! 
Egy cetli várt rám az ajtómon. 

"Elmentünk Daniel-el. A ház a Tied! 

Csak óvatosan! Majd jövünk.

Csók. Em."

Mosolyogva nyugtáztam, hogy egyedül maradtam, így csak egy inget kaptam magamra, és így indultam le.

-Hello. -köszönt rám valaki. Úgy megijedtem! Emily azt mondta egyedül leszek.

-Nolan?- pillantok a srácra.

-Meglepődtél? -mosolyodik el. -Nagyon szexis vagy. -nézz végig rajtam, mire összébb húzom ingemet.

-Mit akarsz? -kérdezek rá.

-Gondoltam körbe vezetlek, de mást is csinálhatunk. -küld felém perverz vigyort. Ez az ember megörült! 

-Nolan ide figyelj! Azt a vigyort töröld le az arcodról. Egyébként meg ismerem Hamptont! -vágom a képébe. 

-Oké, akkor beszélgessünk. -ül le a bárszékre, míg én épp egy teát csinálok.

-Legyen.. -megyek bele. Nolan tipikusan az a levakarhatatlan srác, egyszerűbb lesz így megszabadulnom tőle..