Andy és a Száguldás 34. fejezet

Sziasztok! :) 

A Mai Futamon Sebastian remekelt, és kilenc és fél másodperces előnnyel nyert! ;) 

Gratulálok neki, Nagyon büszke vagyok rá! :D 

Tegnap pedig jól oda mondta! --->Ez NEM One Man Show! ;D 

Jövő héten Abu Dhabi, ne feledjétek! ;))

Most pedig jó olvasást a fejezethez! :D 

xx. Mercii.

A Koreai Futam után én Amerikába mentem, míg Sebastian a gyárba.

Én azért is szerettem volna haza menni, hogy végre meglátogassam Céliát, és Gracet, aki immáron felhagyott az edzéskedéssel, így egyedül maradtam. De nem bántam, hiszen egyébként is csak a futamok alatt találkoztunk, és edzetünk együtt.

Egyedül is tudtam mi a feladatom, és mivel nem voltam az, az elhízós fajta, így simán kihagyhattam edzéseket.

Los Angelas-ben landolt a gépen, boldogan mosolyogva léptem ki a Reptérről, ahol fogtam egy taxit és Erica éttermébe, vitettem magamat, egyedül Őt tudtam biztos pontként, hogy hol is van. Hiszen a többiek akárhol lehettek!

Az étterem előtt állt meg a taxi, a sofőr kedves volt és segített a csomagjaimmal, majd fizettem és beléptem az étterembe, amely még nem volt nyitva, hisz kora reggel volt, és a dolgokban az időeltolódás is közre játszik!

A szememmel azonnal Ericát keresztem, de nem találtam, így a pulthoz mentem, ahol egy új lányt láttam állni.

-Hello. –köszöntem rá.

-Hel.. Úristen! Andrea Clark! –sikította, persze csak halkan.

-Erica merre van? –kérdeztem meg tőle, mintha az előbbit észre se vettem volna.

-Hátul. Az irodában! –válaszolta. –Esetleg megmutassam merre? –indult meg utánam.

-Nem szükséges. Tudom a járást. –hagytam ott. Meg indultam hátra, elhaladtam a konyha mellett, majd a folyosóra fordultam, és az első ajtón jobbra be is nyitottam. Erica ott ült a hatalmas asztal mögött, és épp a számítógépen gépelt.

-Szép jó reggelt! –léptem be hatalmas mosollyal az arcomon.

-Andy!- állt fel azonnal és köszöntött.- Gratulálok a második helyhez!- ölel át megint.

-Oh.. Kösz. Láttad? –kérdeztem rá, meglepett, hogy nem dolgozott. 

-Persze, az új lány fanatikus. –nevetett fel.

-Ja. Aki a pultban van?- kérdeztem rá.

-A hangodból ítélve már volt szerencséd találkozni vele. –nevetett fel –Bocsáss meg, de remek munkaerő, csak kicsit örült. –mosolygót.

-Amíg meg tudsz tőle kímélni semmi bajom vele! –kacsintottam rá. –na és hogy megy az üzlet? –érdeklődtem.

-Remekül. –válaszolta boldogan –Jó hogy kérdezed. –lépett a páncélszekrényhez. –Ez itt a tied. –nyomott a kezembe egy köteg pénzt.

-Ez mi? –néztem rá.

-Az adósságom fele, amit az étterembe öltél.

-De.. –már épp mondtam volna mikor közbe vágott.

-Mint mondtam az étterem, nagyon jól megy, simán vissza tudom adni! –intett le.

-Akkor hát köszönöm. –mosolyodtam el, és a táskámba raktam a pénzt.

-Tényleg, hogy vagytok Sebbel?-pillant rám.

-Én imádom, Ő imád! Nagyon jól, köszönöm kérdésedet!- kacsintok rá.

-Látom nagyon elemedben vagy! –mosolyodik el.

-Persze! Elég jó helyet értem el, de Seb még jobbat és vezeti a Bajnokságot, tudom milyen fontos ez neki, és annyira jó a futamok után boldognak látni! Ahogy mosolyog, és simogatja a kocsit, ahogy nyilatkozik. Az éljenző tömeg, akik szeretik.. –soroltam indokaimat.

-Te tényleg szerelmes vagy! –állapította meg és hátra dőlt székében.

-Mert hogy? –pillantok rá.

-Te senkiről nem beszélsz így! –adja meg kérdésemre válaszát. –Még Scotter Buffalo-ról sem beszéltél így soha! –mondja ki azt, ami bennem is megfogalmazódott oly rég..

-Tudom, és annyira jó. Olyan boldog vagyok mellette, és annyira csodás minden! –újságolom boldogan, és rá jövök mennyire, hiányzik, hogy most nincs mellettem.

-Mi a baj? –pillant rám Erica.

-Semmi semmi. –próbálok mosolyogni.

-Látom! –válaszolja azzal az „előttem nem tudod titkolni” arccal.

-Hiányzik Sebas! –mosolyodom el.

-Te fülig, menthetetlenül és halálosan szerelmes vagy! –nevet fel. –De örülök neked! –mosolyodik is el.

-Na jó enged kitárgyaltunk! –nézek rá. –Mi van veled? –kérdezem meg.

-Nekem az étterem az első, jelenleg ez az Én szerelmem, és most jó így. A szerelem még várat magára, majd jön, ha kell. –adja meg válaszát.

-Diplomatikus! –nézzek rá.

-Oh köszönöm. –pillog.

-Na de tényleg tudsz valamit Scotterről? –kérdezem meg.

-Miért érdekel az téged? –hajol előre és mélyen a szemembe, nézz.

-Csak, mert a legjobb barátom volt, és érdekel, mi van vele! –válaszolom nyugodtan.

-Akkor jó. –dől vissza eredeti helyzetébe. –Meg van, sokat jár az étterembe, mindig beszélgetünk olyankor. Elmondja, mi van vele, meg én is neki.. Pénelopé és Ő még mindig együtt, ki tudja meddig fog tartani.. A lényeg az, hogy meg vannak egymás mellett. Jövőre lehet át, megy az Indybe, bár még nem biztos. Majd a hónap végén derül ki India után. –meséli el azt, amit tud.

-Scotter és az IndyCar. –mosolyodok el. –Mindig szerette volna ott kipróbálni magát. –mosolygok. –Amúgy szerintem Pénelopé és Ő örökre együtt maradnak, Scotter azt tesz a lány mellett, amit akar, és szerintem Pénelopé is csalja Őt.. –gondolkodom el. –na mindegy is, ha meg vannak, akkor az a lényeg. Na de mi van a Bajnoksággal, hogy áll? –kérdezek most rá a Nascar-os teljesítményére.

-Elég jó, az élen van, valószínűleg Ő nyer! –mosolyodik el.

-Akkor jó! –mosolygok én is. –Majd ad át neki üdvözletem, ha legközelebb jön. –kérem meg.

-Oké, de Te mióta vagy ennyire rendes vele? –nézz szemeimbe.

-Tudod, rájöttem, nem kell rá haragudnom, amit tettünk azt megtettük, együtt rontottuk el, és nem fogok rá haragudni, persze soha nem leszünk már olyan jobban, de nem is fogom utálni, olyan semleges lesz nekem! –vezetem le neki, amit már megbeszéltem magammal.

-Értem, ez most tőled is diplomatikus volt! –kacsint most Ő.

-Nagyon köszönöm! –nevetek fel, és állok fel.- Ha nem bánod haza mennék. Fáradt vagyok. –túrok bele hajamba, és nyomok el egy ásítást.

-Csak nyugodtan, a ház a tiéd! A takarítónő csak holnap fog menni, akkor jobb lenne, ha elmennél, vagy a medencénél töltenéd az idődet. –kér meg.

-Mióta van nekünk takarítónőnk? –kérdezek rá.

-Amióta fel vettem egyet, mert nem szeretek, és nem tudok takarítani, te meg a másik fele vagy! –nevet fel.

-Jaj nekem igaz. –nevetek vele együtt. –Akkor holnap szerintem majd a tesókal leszek. –mosolyodok el a gondolatra, hogy végre a családommal lehetek.

Az étteremből kisétálva fogok egy taxit, és haza vitettem magam, szerencsére fél órán belül otthon vagyok, fizetek, és azonnal irányba veszem a házat.

-Otthon édes otthon! –dobom le kulcsaimat, és felcincálom a bőröndömet a lépcsőn, kidobálok minden ruhát a mosókonyhában, a többi cuccomat a szobámba viszem.

A fürdőben veszek egy kellemes forró fürdőt közben, pedig fel hívom Ashtont és megbeszélek vele holnapra egy találkát hozzájuk, ő, pedig elvállalja a többiek riasztását is.

A fürdő után az ágyamba vettem magam, és egy kiadósat alszom!

Másnap reggel pontosabban hétkor ébredek meg újra a telefonom csörgésére.

-Halló –veszem fel.

-Édesem. –szól bele Seb.

-Sebastian. –mosolyodok el. –Minden rendben? –kérdezek rá azonnal.

-Persze, csak a Gyárba érve azonnal lefeküdtem aludni, és csak most keltem. Veled minden rendben? –kérdez rá.

-Persze –válaszolom –Én nálam most van reggel, minden oké. Ma találkozom a többiekkel. –újságolom.

-a jó, ad át üdvözletemet! –mosolyodik el a hangja.

-Ez csak természetes. –mosolyodok el én is.- Mikor mész haza? –kérdezek rá.

-Szerintem két – három nap múlva, és akkor otthon leszek a Gyárból, szándékozok majd repülni Indiába. –magyarázza.

-Öhm.. Jó. Akkor szerintem majd én is oda utazom hozzád, és együtt mehetünk a Gyárba és onnan Indiába. –tervezem el.

-Remek, akkor hamar találkozhatunk! –veszi elől a perverz hangját!

-Oké elég volt. –állítom le rögtön.

-Értettem. Most megyek, mert vár rám a szimulátor! –morogja.

-Ügyes légy. Csók. –puszilok bele a telefonba, majd leteszem azt.

Úgy érzem fitt, vagyok, így gyorsan bele bújok egy bikinibe, és a medencéhez rohanok, ahová azonnal bele vetem magamat, és úszok pár hosszt.

Visszatérve a házba lezuhanyzom, és választok magamnak a mai napra megfelelő ruhát.

Fél kilenckor már a konyhában ülök, és a laptopomon böngészek, mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Nem sokkal később egy kedves arcú, középkorú nő lép be.

-Jó reggelt. –köszön rám.

-Jó reggelt. –mosolyodok el. –Andrea Clark vagyok. –mutatkozok be neki.

-Erica kisasszony mesélt önről. –mosolyodik el. –Az öné a ház.

-Igen. –válaszolom. –Akkor most neki is lát? –kérdezek rá.

-Szándékomban áll. –válaszolja mosolyogva.

-Akkor én megyek is. –pakolom el a laptopom, és a reggeli nyomát, amit beszórók a mosogatóba. –viszlát. –köszönök el.

-Viszlát! –hallom még meg hangját.

 A garázshoz megyek, és beszállok kocsimba, mellyel megindulok Laguna Beach felé, ahol Ashton-ék laknak. Szerencsémre így kora reggel elég gyorsan oda érek, megállok a felhajtó előtt, és megnyomom a gombot, Célia vidám hangja szól, és azonnal beenged.

-Hello! –lépek be a házba.

-Húgi. –ölelget meg Ashton –jó téged látni. –mosolyog rám.

-Mert téged aztán nem! –nevetek fel, és újra átölelem.

-Na, de gyere már mindenki, itt van. –mosolyog.

-Halihó! –lépek be a nappaliba, ahol ott sorakoznak sorban a többiek is. Célia pocakját már lehet látni, és Grace-ét is valamennyire. –Milyen kis édesek a kismamák! –rohanok oda hozzájuk, és végig simítok hasukon. –Kis cukik. –mosolygok.

-Silver! –ölelem át nővéremet. –Te, elveszett bárány! –nézek rá, hisz jó ideje nem beszéltünk.

-Sok a dolgom. – simít végig hátamon. –Bocsi. –hajtja le fejét.

-Ugyan. Ha ilyen pasim lenne. –pillantok a mellettünk álló Teddy-re. –Hogy vagy Teddy? –ölelem át Őt is.

-Csakis jól. –ölel vissza. –Gratulálok, jól nyomod. –céloz a versenyzésre.

-Mintha Te nem azt tennéd, Te tenisz csillag. –veregetem hátba. –ja és itt a motorosok ásza is! –vettem magamat Sam óvó karjaiba. –Hiányoztál bátyó-, szorítom magamhoz.

-Oké, de attól még nem kéne kinyomni belőlem a szuszt! –nevet fel.

Rengeteget beszélgetünk, Teddy, Én és Sam elmondjuk az eredményeinket, hogy mit érzünk az eredményeinkkel kapcsolatban. A többiek kíváncsian hallgatják mondandónkat. Majd Ashton szólal fel.

-Jövőre szeretnék vissza térni a Nascarba. –mindenki megdöbben, Célia, pedig megfogja a kezét. –Természetesen csak, mint a csapat tanácsadója. –fejezi be.

-Örülök neked, gratulálok. –megyek oda először én hozzá, és átölelem, tudom, hogy hiányzott neki ez az egész világ..

-Én is mondanék valamit. –mosolyodik el Silver, és Teddy-re pillant. –Szóval én.. mármint Teddy, szóval.. Na eljegyzett s össze fogunk házasodni! –nyögte ki nagy nehezen. Tudtam, hogy Ő az, aki nem szokott kertelni, de, hogy ilyen egyszerűen kimondja..

-Istenkém! Jaj, annyira örülök! Gyertek ide! –ölelem át mindkettőt. Sorban mindenki gratulál nekik, mi lányok megcsodáljuk a gyűrűjét is, ami mondanom sem kell, hogy gyönyörű.

India.

El sem hiszem, hogy Indiában vagyok. Valahogy lenyűgöz a város, olyan más.. Nem az, amit a Tv-ben látni, persze közre játszik az is, hogy nekünk a csodát mutatják meg nem azt amilyen igazából. Bár bevallom az India lányoktól a hideg, futkos a hátamon, valami ocsmányak a véleményem szerint..

Vagy csak nekem nem tetszik ez a borzasztó sötét haj és bőr meg a többi..

Sebastian remekül szerepelt a pályán, pont úgy, mint tavaly. Nagyon reméltem, hogy sikerül neki megnyernie a világbajnokságot. Hisz Ő az, aki megérdemli! Neki kell megnyernie!

Pénteken mindkét szabadedzést meg nyerte, ami boldogsággal töltött el, nem is a saját eredményem érdekelt, hanem az Övé. Csakis az Övé.

Szombaton megnyerte az Időmérőt is, amiért én olyan boldog voltam, mint még soha! Tudtam, van esélye a futam győzelemre is, míg Én a második rajtkockát szereztem meg.

 

Seb pihenőjébe tértünk vissza a kötelező interjú után, és épp gratuláltam neki mikor Sonja és Heikki nyitott be.

-Komolyan Ti ketten mindig együtt jártok mindenhová? –kérdeztem rá, zavart, hogy mindig mindenhol együtt voltak, ráadásul fogalmunk sem volt Még mindig, hogy ki Heikki Új csaja. –Állj! –szólalok meg. –Te látod ezt? –pillantok Sebre.

-Mégis mit? –nézz rám.

-Hát Őket! –mutatok újra rájuk. Mindkettő mosolyog, néha úgy néznek egymásra, mint.. –Jesszus! –kapok a számhoz. –Heikki csaja Sonja! Ezt meg már vagy három hónapja titkolják!

-Csak biztosak akartunk lenni a kapcsolatunkban. –válaszolta Heikki.

-Hm.. Szóval igazam volt. Sokáig! –ölelem át őket.

-Köszönjük. –válaszolja Sonja, Seb is gratulál nekik, majd Őt elrángatja Heikki mivel Britta már, keresi, engem meg Sonja visz interjúzni.

Vasárnap Sebastian hatalmas fölénnyel nyerte meg a futamot Én, pedig a harmadik lettem, a Red Bull nagy fölénnyel vezette a Csapatok Bajnokságát, míg Seb tizenhárom ponttal vezette a bajnokságot Fernando előtt! Boldog voltam, hogy ennyire jól megy, és újra ennyire jó, kicsit kezd a helyzet visszaállni 2011-re!

Reméltem, hogy a maradék három futamon is tudja majd hozni ezt a formáját, és összejön neki a harmadik Világbajnoki cím is! 

Rich and Famous 3.

Sziasztok! :)

Meg is jöttem a Rich and Famous folytatásával! :D 

Remélem tetszeni fog a fejezet, és kapok hozzá komikat! ;D Mert most aztán tényleg érdekelne a véleményetek! :)

Jó olvasást kívánok hozzá! 

xx. Mercii.

-Biztos, hogy ezt akarod? –pillant rám Emily mikor, megállunk egy hatalmas villa előtt.

-Biztos! Értsd már meg, nekem tudnom kell! –magyarázom neki.

-Oké, nyugi, mély levegő ki be! –nyugtat, mindig ezt teszi én megértem!

-Akkor jó. –mosolyodok el egy kicsit.- Te. –nézzek rá, mikor kiszálltunk, a ház előtt ott áll nővérem kocsija, ami mögött egy fehér telepjáró is áll.

-Hmm? –pillant rám.

-Olyan ismerős nekem az a fehér kocsi. –bökök az irányába.

-Nina!- nézz rám. –Ezer meg ezer ilyen kocsit látni, nap, mint nap. –kezdi magyarázni, de leintem, tudom, hogy mi a vége az ilyen magyarázatoknak.

-Tudom, mit akarsz mondani, de ez tényleg annyira ismerős! –erősködöm.

-Oké, értettem. Te már ezt láttad valahol! –nézz rám.

-Igen láttam, és pont ezt! –fürkészem továbbra is a kocsit.

-Oké, biztos. –tudom, ezt csak azért mondja, hogy szálljak le a témáról.

-Akkor menjünk. –indulok meg a kapu felé.

-Biztos? –kérdez rá újra.

-Ha az utóbbi két percben nem gondoltam meg magamat akkor szerinted? –forgatom szemeimet, és rá tenyerelek a csengőre.

Pár másodperc múlva egy szőke hajú férfi csörtet ki az ajtón bosszúsan.

-Mit akar? –nézz rám. –Remélem nem egy örült rajongó! –fűzi hozzá.

-Mi van? –kérdezem meg, de elengedi a füle mellett. –Hol a nővérem? –kérdezem meg.

-Kid? –pillant rám.

-Hol van Rita? –kérdezem meg újra.

-Te vagy Nina? –mér végig.

-Igen. De Te ki vagy?- teszem fel újabb kérdésemet.

-Szerintem Ti elég jól el vagytok, de nem mehetnénk be? Lassan hülyének néznek minket.. –jön közelebb Emily.

-De, de gyertek csak be. –nyitja ki a kaput a férfi. –Menjetek csak. –mutat az ajtó irányába.

-Rita! Rita! –kezdem kiabálni, amint belépek.

-Nina? –jön a hang, az Ő hangja. Megindulok arra, és egy hatalmas nappaliban találom magamat.

-Nina mit keresel itt? –nézz rám.

-Te mit keresel itt? –szegezem neki kérdésemet. –Ki ez a férfi? –vonom kérdőre. –Ő lenne a híres neves Nagy Szerelmed? –kérdezem meg nyíltan.

-Itt meg mi folyik? –lép be egy újabb férfi, Őt viszont már ismerem, a szomszéd sportoló.

-És Ő mit keres itt?! Tudtommal nem is itt lakik! Vagy azt ne mond, hogy ez a kis szerelmi fészketek és Ő a pasid! –kiabálom továbbra is.

-Kérlek, nyugodj meg! –csitít Rita.

-Nem nyugszom meg! –kiabálom továbbra is ki kelve magamból! –Nekem soha nem mondasz el semmit. Mindig én vagyok az, aki utoljára tud meg mindent! Hát elegem volt! Magyarázatot várok most! –azzal mellem alatt összefonom kezeimet, és erősen fixírozóm Ritát.

-Nyugodj meg, és ülj le. –kezdi lassan, és lágyan. –Sebastian kérlek, hozz neki egy teát. –kéri az ajtóban álló férfit.

-Máris. –jön a válasz egy kedves mosoly kíséretében.

-Elmagyarázom jó? –nézz rám, mikor már a kanapén ülök.

-Jó. –fújom ki a levegőt.

-Tessék. –érkezik meg a Sebastiannak nevezett sportoló, és kezembe adja a teát.

-Ő Sebastian. –mutat rá Rita. –a szomszédunk, aki nem lakik itt, és nem Ő a párom. –cáfolja meg. –Ő Kimi barátja. –mutat a mögöttünk álló szőkére. –Akinek épp most rendeztél a házában családi perpatvart. Gratulálok. –nézz rám mérgesen.

-Sajnálom. –pillantok rá, és szürcsölni kezdem teámat.

-Ne tőlem. Tőle! –mutat a férfi irányába, aki beljebb lép, egyenesen nővérem mellé.

-Sajnálom, hogy örült módjára berontottam és ordibáltam. Minden joggal lehetsz rám dühös, és gondolhatod azt, hogy az elmegyógyintézetben van a helyem. –iszom meg az utolsó korty teát is.

-Semmi baj. –nyugtat meg. –Tetszett, hogy ilyen vagy. –jön felém egy halvány mosoly. –De nem áll szándékomban semmi ilyen helyre elküldeni. –nevet fel.

-Akkor jó. – bólintóm. –De végre elmondanátok a helyzetet? –kérdezek rá már sokadjára.

-Igen. –nyugtat meg Rita, és leül velem szemben, mellé ül a Kiminek nevezett srác is. –Szóval.. Kezdem az elején. –mosolyog. –Ő Kimi. Kimi Räikkönen a párom.

-Hello. –int felém.

-Hello. –intek vissza.

-Szóval Kimi híres sportoló, Forma 1-es versenyző, ás világbajnok. –dicsekszi Rita.

-Aham.. Biztos. –válaszolom.

-Nem meg mondtam, hogy nem fogja tudni mi az a Forma 1.- nevet fel Rita.

-Héj! –vágok a szavába –Azt tudom, hogy valami féle autósport, minden évben van egy világbajnok.. Meg, hogy öööö.. –gondolkodom –Ennyi. –fejezem be.

-Remek. Ez is valami. –mosolyog Rita.- Szóval ezért utaztam sokat a nyáron, és ezért tervezem a nyaralást is ennyire. Mert két hetem van, amit Kimivel tölthetek teljes nyugalomban. Utána újra indul a szezon, a gyárba menés és a többi. –magyarázza.

-Aha. –fogom rövidre.

-Áh. –nézz a másik kanapéra. –Ő pedig Sebastian, mint mondtam. Sebastian Vettel, Kimi jó barátja, aki a szomszédunk. –mutat be.

-Te is Forma 1-es pilóta vagy? –kérdem meg.

-Igen. –válaszolja. –Örülök, hogy végre megismerhetlek. –mosolyog rám, mosolya édes, kicsit gyerekes, de határozottam édes.

-Áhá.. Én is. Nina Ricci.- mosolyodom el. –Ő pedig mellettem. –pillantok Em-re. –Emily Thorn a barátnőm, aki próbált megfékezni, több-kevesebb sikerrel. –mosolygók.

-Sziasztok. –köszön. –Örült barátnőmmel szemben Én tudom, hogy miről beszéltek. Kint is voltam a Monacói futamon. –dicsekszik.

-Állj. –szólók közbe. –Monacó? Te velem voltál Monacóban! –emlékszem vissza.

-Igen veled, csak Te azt mondtad, nem jössz el semmi hülye „verseny szarra” ezt idéztem (!) helyette elmentél vásárolni, és jachtozni. –emlékeztet.

-Tényleg. –mosolyodok el. –És milyen jó volt, ott vettem azt az Alexander McQueen ruhát. –emlékszem vissza.

-Na te McQueent vettél, én meg néztem Őket. –mosolyog a két srácra.

-Szuper. –forgatom szemeimet. –Szóval akkor Kimi. –pillantok rá. –Räikkönen? –kérdezek rá. –Mégis milyen név ez? –nevetek fel.

-Finn. –jön a válasz.

-Áh aha igen. –köszörülöm meg torkomat. –Értem. És te? –pillantok a másikra.

-Én Német vagyok.

-Áh. Fantasztikus, valaki legalább olyan, mint Én.. Mármint Német. –beszélek össze meg vissza. Nem tudom mi bajom, van.

-Értjük. –simít végig hátamon Emily.- Kicsit bolond. –mosolyog a többiekre, mire Ők is megeresztik a mosolyukat.

-Nem vicces! –vágom az Én mindenki felett, állok arcomat.

-Pedig annak tűnt! –nevet fel Sebastian. –Tudod nincs még egy lánya, aki olyan lenne, mint Te. Ide jössz, kiabálsz össze vissza a nővéreddel, mikor felnőtt nő. Te mégis kérdőre vonod a barátját illetően. Vágod itt a fejeket, forgatód a szemeidet. Nevetséges vagy, ráadásul olyan, mint egy hülye picsa! –vágja a képembe. Hirtelen megszólalni sem tudok. Megérzem Emily kezeit a vállamon. Tudja, hogy ez a Sebastiannak nevezett valaki elvetette a sulykot, ahogy azt is, hogy Én ezt senkitől sem viselem el, és milyen tudok lenni!

-Ne tegyél semmi őrültséget  –érzi, hogy egyre jobban megy fel bennem az a bizonyos pumpa, tudja senkitől, sem viselem el, hogy lejárasson, hogy egy rossz szót szóljon rám!

-Miért te ki vagy? –kérdezem könnyedén, fel húzott szemöldökkel. –Nem látszol másnak, mint egy huszonéves ficsúrnak. Aki semmit nem tud az élettől, úgy ülsz ott, mintha tied, lenne a világ. –nevetek fel.

-Két világbajnoki címmel van mire vernem magamat! –áll fel.

-Uh! –nevetek újra.- Minden bizonnyal egy valamit felejtesz el. Nem vagyok én hülye picsa! Engem fel vettek volna a Yale-re a Harvard-ra Bárhová! Enyém lehetett volna a világ! És most itt vagyok. –pillantok körbe.

-Hát akkor miért nem mentél oda? Legalább nem lettél volna most itt!

-Nem tudsz Te semmit! –kiabálom magamból kikelve, újra visszaemlékszem, milyen nehéz volt nekem akkor. Soha nem fogom el felejteni, mit éreztem, és hogy mennyire megaláztatva éreztem magamat. –Azt hiszed, hogy olyan egyszerű az élet! Hát nem! Nem tudod, miért jöttem így ide! Csak nevetsz rajtam! Nem tudod mit jelent nekem Rita! Ha tudnád.. –fájdalmas az, ahogy minden egyes emlék újra felszínre tör, én, pedig érzem, hogy ha most nem állítom le őket, nem fogom bírni. Fájnak azok az emlékek. Nem kívánnék senkinek sem olyat, amit nekem kellett át élnem! Szerencsére a családon és Emilyn kívül senki nem tudja mi történt velem, és ez így helyes.

-Mit éltél át?! Elfogyott a pénzed és apuci nem adott többet?! –nevet fel.

-Egy féreg vagy! –ordítok rá, szemeimből lassan kibuggyannak az első könnycseppek, és sorra követi őket a többi is, térdre borulok, és zokogni kezdek, Emily utánam nyúl, de én nem bírok megmozdulni. Rita hangját hallom meg, amint elküldi Sebastiant a fenébe, egészen eddig ledöbbenve nézte a jelenetet, tudom bármikor közbe szólt, volna, de valószínűleg ő sem hitte, hogy eddig fajul a helyzet!

-Shh.. Semmi baj. –hallom meg Rita hangját. –Állj fel. –próbál felhúzni. De én fejben már teljesen máshol vagyok, elveszek az emlékek zuhatagában, újra élem legszörnyűbb emlékeimet. Már nem tudom, hol vagyok. Olyan, mintha újra Ott lennék!

-Ne! – sikítok fel –Ne! Hagyj! Elég volt! Kérlek, ne bánts! Ne érj hozzám! Ne! – sikítom és leforog előttem az a képkocka, amikor bántott, testileg és lelkileg is.

Valószínűleg elvesztettem az eszméletemet, ott találom magamat újra abban a koszos, büdös helyen. Fekszem a földön, a ruháim elszakadtak, a hajam a testem csupa vér, a testemen, több helyen seb, és ütések nyomai- kék, zöld, lila foltok.

Próbálok fel kelni, de nem bírok. A szám kiszáradt, nem tudom, mikor ittam utoljára, de szomjas vagyok.

-Vizet.. –próbálom mondani, de alig birok beszélni. –Vi..z..et..- kérlelem, de mint aki meg sem hallja.

-Hé! –szól neki a társa. –Adj már neki vagy itt hal meg! –nevet fel.

-Oh dehogy fog meghalni. –nevetésétől a hideg futkos hátamon. –Én azt nem engedem ugye?! –húzz föl a földről hajamnál fogva. –Ugye Te hülye kis picsa! Itt lenne az ideje egy kis mókának nem? –nevet újra, és nevetése visszhangzik  betölti az egész helyet. –Állj fel! –kiabálja. –ha akarnám, sem tudnám teljesíteni, amit mond. –Azt mondtam, állj fel! –húzza meg hajamat, amely már így is csomókban hullik! -Indulj! -ordítja.

Lassan óvatosan lépkedve indulok meg, de a lábam alig bírja a testsúlyom napok óta csak vizet, és száraz kenyeret kapok enni, azt is csak napjában egyszer.

-Menj már! –kiabálja, de nekem egyszer csak összecsuklik a lábam, hajamnál fogva tart meg. –Látom nem érted, mit akarok! –lök le a földre, teljes testsúlyommal esek rá jobb kezemre, amit ezek után nem birok megmozdítani.

-A k..ez..ke..zem..- nyúlok oda.

-Senkit nem érdekel. –tűri el a hajamat, és a fülembe suttogja. –Te itt egy senki vagy, egy ribanc. Tudod így jár az, aki szórakozik.. Apuci nem meg mondta, hogy mindig legyen mindig melletted a testőr? Te, pedig szépen elszöktél.. És nézd most hova kerültél! –neveti. –Már öt napja itt vagy, és alig bírod.. Hát mi lesz így később? –nyalja végig nyelvét az arcomon, majd maga felé fordít, és erőszakkal el kezd csókolni. Ruháim így is alig takarnak valamit, lerángatja rólam a nadrágomat, és durván belém hatol  majd meghalok a fájdalomról, amit már öt napja viselek el. Miután kiélvezkedik rajtam ott hagy. Mivel többször is lesújtott rám - a kapálózgatásaim közben- az orromból ömlik a vér, a bal szememre alig látott, mert feldagadt teljesen, jobb karom eltűrve, újabb horzsolások keletkeztek lábaimon..

-Most megyek. –hallom távolról a hangot. –Mire visszajöttem, szedje össze magát! Terveim vannak a kicsikével! –adja ki a parancsot.

Öt napot töltöttem ott. Életem legrosszabb, legborzasztóbb, legsötétebb öt napja volt az. Azt hittem ott fogok meghalni. Apámat megfenyegették, ezért testőröket fogadott, ám én könnyelműen ki cselezve a testőröket jöttem el otthonról, épp hogy túl jutottam a kapun, máris elkaptak, mivel apám továbbra sem tett eleget parancsuknak.

Egyetlen egyszer telefonálhattam, valami búcsúképen! Nővéremet hívtam. Elmondtam Ritának mennyire, szeretem, és kértem ne mondja el apuéknak, hogy elraboltak, küldje el a testörömet, mintha vele lennék, és vidékre utaztunk!

Így tett, ám végig a testőrrel és magánnyomozókkal azon dolgozott, hogy elkapjanak, a testőröm volt FBI-os volt, tudta mit kell tenni! Öt napba telt, mire elkapták az el rablómat  akit az óta nem láttam, akkor mikor ott hagyott, rá alig egy - két órára talán már kint voltam, a férfit a visszatértével elkapták és börtönbe zárták. Engem kórházba szállítottak, ahol ellátták a sérüléseimet, és pszichiátert fogadtak. Próbáltak segíteni, túl juttatni azon, amit átéltem. De soha nem felejtettem el!

A testi sérüléseim gyógyulási idejére és, hogy a lelkem is próbáljam helyre tenni utazást javasoltak. Akkor először jöttem Svájcba, ahová Rita és Emily kísértek el.

Egy hatalmas Villát béreltek ki, hogy ott majd hátha sikerül túl jutnom rajta..

A Villát hatalmas fák, és bokrok takarták a kíváncsiskodó tekintetek elől, a hátsó kertje hatalmas volt, medence, jakuzzi, hátrább egy tó. Rengeteg növény.

Fél évet töltöttem akkor Svájcban. Az első két hónapban ki sem mozdultam a házból, egész nap bent ültem a szobám sötétjében és nem tettem semmit.

Aztán kimerészkedtem a kertbe, kedvenc helyemmé a tó melletti kisebb rét vált, ahol rengeteg állta volt, és virágok, telis-tele volt virágokkal. Állt egy fa is a tó partján, amelyre egy hinta volt függesztve. Oda sétáltam ki mindennap, és ültem ott reggeltől estig. Alig ettem, úgy néztem ki, mint valami élő halott, fal fehér volt, harmincöt- negyven kiló körüli.. Ekkor voltam tizenhat éves!

Azóta el telt tíz év, és mégis úgy él az emlékeimben, mintha tegnap történt volna..

Andy és a Száguldás 33. Fejezet

Sziasztok! :) 

Na és akkor meghoztam Andy történetének is a folytatását! :D 

Mivel elégé le voltam maradva a Nagydíjakat illetően így most ezt a lemaradást behoztam! :) 

Remélem nem gond, hogy a végén ennyi Futam van, illetve kicsit dióhéjban van leírva.. :$

Nem igazán szeretem rizsázni, hogy hol mi történik.. :/ 

Remélem azért tetszeni fog! :) 

Pár kominak örülnék, mivel elégé meg vannak csappanva.. :(  A történettel van gond?! :O

Köthetnénk egy alkut! 

5 komit kérek, és hétfőn vagy kedden hozom az ÚJ részt a RICH AND FAMOUSBÓL! ;D 

Remélem megtudunk egyezni! 

xx. Mercii. 

A St. Tropez-i nyaralás hamar elrepült mellettünk. Hiába ez az egy hét igencsak kevés volt, de arra épp elég volt, hogy pihenjünk, és együtt legyünk, csak mi ketten.

A Francia tengerpartról visszarepültünk Svájcba.

Úgy gondoltunk maradunk két napot, majd meglátogatjuk a Vettel szülőket is, hogy utána még egy kicsit vissza tudjunk menni Amerikába is, hisz folyt ám ott az élet.

Svájcba visszatérve, újra elkapott a boldogság, úgy tekintettem Sebastian házára, mint az otthonomra. Jó volt vissza térni, és azt érezni, hazaértem.

-Kimi hívott. –jött be a konyhába Seb, ahol épp salátát készítettem. Mivel azt az egyet tudtam elkészíteni, és szerettem is. –Átugrik hozzánk. –puszilt arcon.

-Oké.- mosolyogtam rá. –Te Seb.. Kimi feleségével mi van?! –kérdeztem rá. Hisz a múltkor is nélküle jött át a Finn, amit nem is értettem. Bár valamiért attól a nőtől a hideg borsódzik a hátamon, ha már csak a fényképét meg is látom.

-Jenni..?! Öhm.. Nem tudom. Ha minden igaz versenye van. –adta meg a választ. Hogyne! Versenye! Szerintem meg annyira szar a kapcsolatuk Kimivel, hogy az elképesztő! Hány megcsalásos botránya volt már Kiminek.. És Jenni ezt így elviseli vagy mi!? Na és gyerekük miért nincs!?

-Oké.. –sunnyogtam el az egészet. Igazából nem nagyon érdekelt, de azért mégis csak furcsa volt..

A saláta mellé Seb rendelt kaját, ami igen csak jól jött. Azért azzal a salival még sem lehet jól lakni. Párszor elgondolkodtam nem e kéne meg tanulnom főzni, vagy valami ilyesmi, de aztán mindig arra jutok, hogy NEM.

Én soha nem tudtam főzni, és soha nem is akartam megtanulni. Mindig is egyszerűbb volt étterembe mennem, vagy rendelni. Így szoktam hozzá, és senki kedvéért nem fogok ezen változtatni, nem leszek Én háziasszony.

Nem tudom magamat elképzelni, kis kötényben, a tűzhely mellett állva.. Na az totál nem Én lennék! Örülök, hogy egy tésztát meg tudok főzni!

Az ebédet kellemes hangulatban fogyasztottuk el, a Németemmel rengeteg dolgot átbeszéltünk. Mint például a kapcsolatunkat, mivel a sajtó nem szimatolta ki, úgy voltunk vele, hogy nem is fogjuk engedni. Majd megtudják, ha mi azt akarjuk..

Igazából Én elleneztem nagyon, ész érveket hoztam fel, melyek hátterében inkább az állt, hogy nem éreztem még benne azt, hogy biztos lábakon állna.

Persze jól megvagyunk, szeretjük egymást, no de akkor is.. Tűz és Víz vagyunk, emelet, elég hamar össze tudunk kapni! Mi volt Németországban is, egy hétig nem beszéltünk!

Késő délután eset be hozzánk Kimi. Vidám kedve volt. Folyamatosan csak mondta és mondta.. Olyan más volt, nem az a Jégember, akit a sajtó megír.

Talán még Räikkönennek is vannak érzései?!

Legalábbis Sebastiannal szemben igen. Én hagytam őket had, beszélgessenek csak nyugodtan, addig összepakoltam a ruháinkat az utazásra, mivel holnap már megyünk is Heppenheimbe, és majd onnan repülünk az Államokba, így több ruhát kell vinnünk.

Mire kész lettem már az óra nyolcat is ütött. Fáradt voltam, de maradt annyi erőm, hogy lemenjek kicsit a fiúkhoz.

-Téged is látni!? –mosolygót rám Kimi. Amint megjött, és üdvözöltem rohantam is fel az emeltre..

-Bocsi csak sok dolgom volt, holnap reggel utazunk, és még be kellett pakolnom. –panaszoltam el, és beültem a fotelba, ahonnan jól belátom mind két srácot, és még kényelembe is tudom magamat helyezni.

-Szegény lány! –sóhajtott fel.

-Räikkönen észnél legyél! –fenyegettem meg.

-Igenis! –vágta magát haptákba.

-Pihenj! –nevettem fel. –na és mi a téma?! –meredtem rájuk.

-Semmi új, csak a szezon második fele. –válaszolta Seb.

-Oh.. Édes istenem.. Másról nem tudtok beszélni!? –kérdeztem rá.

-Nem, mert rá kell jönnünk, hogy gyűrjük le a Ferrarit! –szólalt fel Kimi.

-Drágám úgy, hogy a Gyárban fejlesztenek egy jobb autót. –bólogattam.

-De Alonso.. –kezdte volna Seb, de leintettem.

-Alonso hisz magában, bár nem kéne neki, mert semmivel sem jobb, mint Te vagy Kimi.. Sőt szerintem Ti jobbak vagytok. Nem hiába lettél már kétszeres VB akárki akármit, mond.. Te meg! –pillantottam a Finnre. –Küzdj már az isten szerelmére! Vedd fel a harcot a Világbajnoki címért! –pillantottam rá.

-Na és Te mit teszel meg az érdekében?! –kérdezte meg Kimi.

-Én.. Én nem szeretnék világbajnok lenni. –vallottam be. –Sőt jövőre abba szeretném hagyni egy időre a versenyzést. –ahogy kimondtam a fiúk csak úgy meredtek rám..

-Miért?! –nézet hüledezve Seb.

-Mert mielőtt elfogadtam volna a Red Bull ajánlatát ez volt a célom. De elfogadtam és.. Nézd Seb, nagyon élvezem meg minden. De semmi kedvem versenyezni, egy ideig szeretnék pihenni.

-Értem. –mondta nyugodtan.

-De nyugi attól még ott leszek melletted! –bíztattam. –És nyugodtan mutatkozhatok a boxodban is. –bíztattam.

Ezek után kissé fagyos lett a hangulat, jobbnak láttam fel menni, úgyis fáradt voltam. Gyorsan lefürödtem és bevágódtam az ágyba.

Reggel Seb még aludt mikor fel keltem, mivel még nem volt ideje fel kelni hagytam aludni.

Én addig fel öltöztem valami egyszerűbe, és gyorsan összedobtam valami reggeli féleséget.

Mire mindennel kész voltam Seb is megjelent. Még mindig fagyos volt a hangulat, nem gondoltam volna, hogy így fog reagálni arra, amit tegnap mondtam..

A repülőtértérre menet, a repülőn, és még a Vettel szülők házába menet sem beszélt velem. Ez, pedig kezdett idegesíteni. Nem tudom miért érdemeltem ezt ki?!

-Oké elég volt! –álltam meg előtte már a Vettel házban, a szobájában.

-Mi az?! –nézett rám.

-Nem tudom miért, de tegnap óta olyan hülyén viselkedsz velem! Én csak elmondtam, hogy abba hagyom a versenyzést! Miért olyan nagy probléma ez?! –kérdeztem rá.

-Tudod.. Mindig is sejtettem, hogy Te abba fogod hagyni. Csak azt hittem, hogy ezt majd mi ketten beszéljük meg. Négyszemközt. Ehelyett nem ez lett.. Azt hittem, hogy tartsuk egymást, és a kapcsolatunkat annyira, hogy közösen beszéljük meg. –Szavai fájtak. Én valahogy nem gondoltam arra, hogy ezt nekünk meg kellene beszélni, vagy hogy ennyire ki lesz.

-Seb! –néztem rá, de Ő elfordult. –Seb. –fordítottam magam felé. –Szeretlek, és csak ez számít. Tudom, hogy sokszor helytelenül cselekszem, vagy épp nem úgy, ahogy azt egy kapcsolatban szokás, de nekem ez az egész Új még. Nagyon jól tudod, hogy soha nem volt rendes kapcsolatom, és mindig egyedül hoztam döntést, most pedig együtt hozzuk, és ehhez még hozzá kell szoknom. –az igazság benne volt a mondandómban, reméltem megérti.

-Sajnálom, hogy túl reagáltam a dolgot. –nézett a szemembe. –Szeretlek. –csókolt meg.

-Én is téged. –bújtam szorosan a mellkasához.

A családi házban töltött két nap hamar elment, természetesen ezek után remekül meg voltunk Sebastiannal, és nem veszekedtünk. Minden teljesen oké volt, sokat nevettünk és beszélgettünk, egyre jobban megkedveltem Sebastian családját.

Stephanieval nagyon jobban lettem, úgy hiszem, hogy Ő tényleg kedvelt. Melanie is eljött Hann-al, a férfi véleményem szerint jobban illett Melhez, mint Heikki, de nekem nagyon szimpatikus volt, és vele is jól el tudtam beszélgetni. Melaniehoz inkább nem közelítettem, és Ő sem felém, ez így volt rendjén legalábbis szerintem.

Három napra mentünk haza Amerikába. Találkoztunk a testvéreimmel és Ericával is.

Sebastian élvezte az Amerikában töltött napokat, és ennek igazán örültem.

Mindig megtalálta a közös hangot a barátaimmal, és a testvéreimmel. Frusztrált, hogy Ő ilyen jobban van a mindhárom testvéremmel, én meg nem jövök ki Melanieval, de ígéretet tettem magamnak, hogy ezen változtatni fogok.

Az utolsó Amerikai napunkon jött a telefon Christiantól, hogy be kéne mennie Sebnek a Gyárba. Úgy gondoltam én is vele megyek, mivel még nem jártam a Gyárba gondoltam ideje lenne megnézni milyen is!

Másnap reggel már a Gyár előtt álltunk, egy késő délutáni géppel hagytuk el az Államokat. A Gyár épület hatalmas volt, és minden különleges, az egészet úgy csodáltam, mint egy kisgyerek!

Szeptember másodikán Vasárnap már megkezdődött a szezon második fele, a Belga Nagydíj keretében. Ahol aztán Grosjean rajtbalesetet okozva kiütötte Alonsot.

Így a Francia eltiltást kapott a következő versenyre. Az első helyen végül Button végzett, utána, pedig Seb, Kimi sorrendben, én, pedig a hatodik lettem.

Az Olasz Nagydíjra jó kedvel, utaztunk, hisz sikerült megközelítenünk Alonsot, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt mi szerettük volna.

Sebastian kiesett, ami nem jött jól, én próbáltam nyugodt maradni a verseny után, de valahogy nem ment.. Mindenért a Spanyolt okoltam, és idegesebb voltam, mint maga Seb, ahelyett, hogy én nyugtattam volna Őt, Ő nyugtatott engem, mivel én is csak a huszadik lettem. Monza nem a Red Bullok hétvégéje volt az már biztos!

Két hét múlva a távol Keletre utaztunk, pontosabban Szingapúrba, mivel a pálya fekszik Sebnek, reményekkel telve utaztunk. Nem hiába Sebastian a harmadik helyről rajtolva megnyerte a futamot, boldog, hisz az újabb értékes pontok által közelítetünk a Spanyolt felé, míg Én csak a tizenegyedik lettem, ám tudtam nem én, vagyok a lényeg, hanem Sebastian!

A két futam közti időszakban Michael Schumacher bejelentette, hogy a Szezon végén itt hagyja a Forma 1-et. 

Rettenetesen fájt ezt hallanom, Ő volt az Én nagy példaképem, miatta is mondtam igent a Forma 1-re, és Ő volt az egyik Ashtonon kívül aki miatt el kezdtem versenyezni. Suzukában sikerült is vele beszélnem.

-Michael! -kiabáltam utána.

-Andy! -mosolygót rám vidáman. -Régen láttalak! -ölelt át.

-Bocs csak el vagyok havazva.. Annyira sajnálom, hogy alig beszélgettünk! -öleltem szorosan. Kislány kórom hőse állt előttem és ölelt át. Mikor kicsi voltam sokszor találkoztunk és Ő mindig olyan kedves volt velem. 

-Semmi baj. -engedett el. -Minden rendben!? -kérdezett rá.

-Nem semmi sincs rendben! -néztem rá könnyes szemekkel.

-Andrea mi a baj?! -nézett rám félve.

-Az, hogy elmész.. Hogy újra itt hagyod a Forma 1-et.. Tudod, akkor nem kellett volna el menned.. -szipogtam. -Olyan rossz, hogy nem leszel itt.. -át ölelt, és a hajamba puszilt. 

-Köszönöm Andy. -mosolygót rám. -Bocsáss meg, de most mennem kell. -pillantott az órájára. 

-Semmi baj. Szia Michael. -öleltem át még utoljára.. 

Tavaly Seb itt lett kétszeres világbajnok, szerette ezt a pályát, így én újra csak reménykedtem a sikerében. Ami nem hiába volt, rajt-cél győzelemmel nyerte meg a versenyt, és már csak négy ponttal volt lemaradva Fernadotól, én, pedig bezsebeltem a kilencedik helyet, természetesen jobb is lehettem volna.. De sajnos csak ennyire futotta..

Koreában a csapat nagyon jól ment a pályán, az új fejlesztéseink a helyén voltak. A Red Bullok uralták a pályát, oly annyira, hogy az enyém lett a Pole, míg Sebé a második hely.

A rajt után én és Seb küzdöttünk az első helyért, de végül Ő nyerte meg a kis csatánkat, furcsa volt párommal küzdeni, de egyszerre jó is! Sebastian pedig nem is adta át a vezetést, így megnyerte zsinórban a harmadik versenyt, amelyre még nem volt példa 2012-ben. Én a második helyen végeztem és elképesztően boldogok voltunk mindketten.

Mivel Korea után két hetes kihagyás következett Seb a Gyárba ment, hisz lázasan folyt a munka. Korea után vezette a Világbajnokságot, hat ponttal Alonso előtt!

Tudtuk, hogy van esélyünk. Van Sebnek esély!

Én pedig haza utaztam, mivel hiányzott a családom, és ideje volt meglátogatnom Gracet és Céliát is a két kis mamát! 

Rich And Famous 2.

Sziasztok! :) 

Nos meghoztam az Új történet folytatását! :) 

Remélem tetszeni fog! :D 

Ígérem megpróbálok hozni Andyből is az ünnepek alatt! :D A szünetbe pedig megpróbálok többet hozni minden hová! :) 

Jó olvasást.

xx. Mercii.

A vásárlás, mint mindig most is feltöltött. Tele voltam energiával. Kirobbanóan jó volt a kedvem. 
Az pedig, hogy mindjárt vége a Nyárnak, hisz már Augusztus eleje volt, még jobb kedvre derített. 
Az Ősz mindig csodás, több szempontból is. 
Ilyenkor kitudok kapcsolódni, kevesebb a felkérés, és tudok a munkára is koncentrálni, nem kell fotózásról, fotózásra járni. Meg tudom látogatni a Bajorországban a szüleimet is. 

A rengeteg szatyorral, persze megküzdöttem, hiszen nem volt könnyű be vinnem őket segítség nélkül. Épp az ajtón léptem ki, hogy a kocsim csomagtartóját becsukjam, mikor megláttam Ritát kijönni a szomszéd házából. A szőke srác volt, aki a reggel úgy nézett! 
De mit keres ott Rita!? Mégis miért volt Ő a házában?! És honnan ismeri?! 


-Hello Nina. -köszönt rám valaki, mikor felértem a szobámba. A szívbajt hozta rám. Megfordultam és mikor rá néztem, egyből el mosolyodtam.
Ott ült az ágyam szélén, és bájosan mosolygót rám.
-Emily. -köszöntöttem, és egymás nyakába ugrottunk. Emily volt az én legjobb barátnőm, akivel már egész kicsi korunk óta jobban vagyunk, és természetesen elválaszthatatlanok is. 
Mivel Ő az Államokba lakik, egymáshoz szoktunk cikázni. Nekem is sokat kell utaznom Amerikába, így, ha ott vagyok mindig meglátogatom. 


Órákig ültünk az ágyon és csak beszéltünk, volt mit bepótolni, mivel utoljára két hónapja találkoztunk. Mikor egy hónapja az Államokban voltam, Ő nem volt otthon. Mikor Ő volt Európába, én nem voltam.. 

-Hello hello. -nyitott be a szobámba Rita. -Látom nagyon jól el vagytok, de ideje lenne enni is valamit. -mosolygót ránk.
-Most, hogy mondod. -nevettem fel. 
Gyorsan át öltöztem valami kényelmesebbe, és melegebbe, mivel tudtam, hogy úgyis el fogjuk még hagyni a házat. Egy farmert, csíkos hosszú ujjút, tornacipőt, és sálat tekerve a nyakamba mentem le a lányok után. 
-Hmm.. Jó a sálad. -mosolygót Emily.
-Kösz, a múlthónapban vettem Japánban. -újságoltam el.
-Ja igen, láttam ott jártál. És milyen volt, hogy tetszett?! -érdeklődött. Hisz Ő már volt Japánba, és  teljesen lenyűgözte a hely varázsa. 
-Nagyon tetszett, de igazából sajnos nem mindent tudtam megnézni, lekötött a munka.. -tekertem fel a spagettit. 
-Oh.. Szegény Nina.. Nincs ideje. -nevetett fel Emily, mire Rita is elmosolyodott. 
-Köszönöm az együtt érzést. -néztem rájuk. -De könnyű annak akinek dollár milliói vannak, illetve a vőlegénye is dús gazdag. Nem beszélve rólad! -pillantottam Ritára, láthatóan végig futott az arcán valamiféle ijedtség, de hamar rendezte vonásait.- Te kérlek szépen nyáron úgy pörögsz, mint senki más.. Most is! Ide- oda utaztál szerte szét Európába, már hetek óta tervezel valami nyaralást. Ne is tagadd, hogy pasi van a dologban! -nézek rá bosszúsan. Folyamatosan letagadja, hogy lenne valakije.. Pedig tudom, hogy van neki! 
-Nem igaz! Nincs senkim! -tagadta le.
-Jaj ne már Rita! -értett egyet velem Emily is. -Miért tagadod!? Inkább mutasd be. -mosolygót rám, és lepacsiztunk. 
-Nem ér szövetkezni ellenem! -nevetett fel nővérem. -Amúgy meg még nem lehet.. 
-Szóval pasi van a dologban! -mosolyodtunk el Emilyvel. 
-Én.. még nem állok készen, hogy bemutatsam. -vette el a tányérjainkat, és pakolt el. 
-Miért nem?! -ült fel Emily a pultra. -Csak nem ismert?! Esetleg felesége van!? Rita mondj már valamit! -szólt rá. Tudtam, hogy ha valaki Emily kitudja deríteni, mit is folytat a nővérem a hátam mögött, és mit titkol.
-Na ide figyeljetek. -zárta be a mosogatógépet, és nézett ránk. -Jól füleljetek  mert most az egyszer mondom el, hogy mi is történik. A barátom válófélben van a feleségével, már tavaly is abban volt, csak hát a Nő nagyon nem akar el válni, ez pedig a mi dolgunkat is megnehezíti, és igen. Ismert. Híresség ahogy azt ti mondjátok! -meglepve hallgattam amit mond. Tudtam, hogy ha valaki akkor Rita az aki, nem rombolna szét egy házasságot, és Ő a jó kislány. De most.. Megleptek szavai. 
-Mégis miért?! Mármint.. Miattad válik el!? Szétromboltál egy házasságot?! Gyereke van!? -érdeklődtem egyből. Emily pedig kíváncsian várta a fejleményeket.
-Nem miattam válik, mikor megismerkedtünk tavaly, már akkor váló félben volt, lassan egy éve válik.. -húzta el a száját. -Mondom, hogy már rég szabad lenne, csak a felesége egy hárpia! És nincs gyereke. -Megnyugtatott, hogy a barátja már akkor vált mikor megismerkedtek, hisz akkor nem rombolt szét egy házasságot, ami jó pont. Mondjuk Rita úgysem lenne arra képes, és gyerek sincs.. 

Az este hamar eljött, és mi úgy döntöttünk nem megyünk sehová, inkább Ritát figyeltük, minden kicsi apró jelet feljegyzeteltünk. Olyanok lettünk, mint a kisgyerekek. De mi tudni akartuk, ki az a pasi. Így hát nem volt más választásunk. 
Folyamatosan figyeltünk, míg nem tizenegy óra is el múlhatott már mikor Rita szobájában a telefon csörögni kezdett. 
Rita egyből fel vette azt, és már meg is kezdte a beszélgetést, a sok 'drágámból' rájöttünk, hogy csakis a pasija lehet az.. Aztán elhangzott egy Név is. Egy olyan név amiről már halottam. Az a név, talán az egész világon ismert volt, én mégis meglepődtem. Pont Ő lenne Rita pasija?! 

Másnap reggel már korán fel keltem. Talán volt benne valamiféle kíváncsiság is. Miért nem mondta el Rita, hogy kivel jár, és hogy pont Ő az. Talán félt!? 
Ha nem lenne itt Emily nem is tudom, hogy most mit tennék, egész biztos le térnék a helyes útról. Ő az aki vissza tud majd zökkenteni, ha úgy adódna! 
Nyolc órakor jöttek le együtt a lányok, csodálkoztak, hogy már fent vagyok, de én az egészet egy vállrándítással elintéztem. 
Rita láthatólag nagyon sietett, gondoltam épp a pasijához készülődik. Gyorsan ette meg a reggelijét, és sietett vissza az emeletre. 
-Na megtudtál valamit?! -pillantottam a velem szemben ülő Emilyre.
-Semmi újat, nem beszél. - húzta el a száját.
-Nem szokott Ő ilyen lenni, ez a pasi el veszi az eszét.. -ráztam a fejemet. 
-Csak szerelmes! -mosolyodott el. 
-Ja igen tudom. Te is az vagy, mégsem vagy olyan, mint Ő. -pillantok a lépcső irányába. 
-Hagyd rá, majd megváltozik! -próbált nyugtatni, de őszintén, nem nagyon sikerült megnyugodnom. 
-Remélem.. -suttogtam el. 

Nem sokkal később, farmerban, pólóban, kardigánban, és tornacipőben jelent meg Rita. A haja kiengedve, a kezében telefon és kocsi kulcs, a vállán a táskája, szemén napszemüveg. 
-Hová mész?! -kérdeztem rá.
-El, majd jövök! -ment ki az ajtón. 
Nem akartam én annyiban hagyni a dolgot, gyorsan fel siettem, Emily meg loholt utánam. Amilyen gyorsan csak tudtunk fel öltöztünk. Egy fehér felsőt, farmert, és bokacsizmát vettem fel, a hajamat összefogtam, fel vettem egy napszemüveget. A táskámba bepakoltam a fontosabb dolgaimat, a telefonomat a kezembe vettem és rohantam le, utánam sietett Emily is, aki szintén fel volt már ötlőzve  a szekrényről lekapva a kocsi kulcsot hajtottam Rita után, aki nem járhatott olyan messze. 

Szerencsémre igazam is volt, a fő útra kiérve meg is pillantottuk, a tempóból levéve, követtük Őt. Tudni akartam mégis hol lakik az Ő nagy szerelme. 
Megbeszélni vele mindent! Mert ez így nem volt állapot.. Emily pedig egyet értett velem. Ő ott volt és belátta igazam van! 

Andy és a Száguldás 32.Fejezet

Sziasztok Kedveskéim! 

A péntekkel együtt itt az ÚJ fejezet is. :) 

Nem mondom, hogy túl izgalmas, de történik egy-két dolog. Örülnék pár hozzászólnak, vagy pipának! ;)

További szép hétvégét nektek! 

HAJRÁ SEBASTIAN!!! 

xx. Mercii.

Reggel enyhe fejfájással keltem, a mellettem fekvő szöszi mg nagyban aludt. Gondoltam meglepem és kotyvasztok valamit reggelire, már amennyire tudok.. Én és a főzés. Na az két külön dolog! Mivel az éjszaka a ruháim teljesen szét dobáltam azokat gyorsan össze szedtem Sebével együtt és bedobtam a mosógépbe kimosni, mivel bűzlődtek az alkoholtól. 
A szekrényből kivettem Seb egyik pólóját amit magamra kaptam és a konyhába siettem. A hűtőben rengeteg kaja volt, én mégis a zöldséget kívántam meg, így gyorsan előszedtem mindet amit csak találtam és el kezdtem szeletelni, hogy egy kis salátát össze dobjak belőlük. 
Mikor ezzel kész lettem, csináltam Sebnek kakaót mivel tudtam, hogy szereti magamnak pedig narancslét, ki vittem mindent a teraszra, ahol szépen megterítettem az asztalt. 
Miután ezzel mind kész voltam fel mentem, felébreszteni Sebastiant, aki még édesen aludt. Nem volt szívem fel kelteni, így a telefonommal a kezemben sétáltam vissza a medence mellé. 
Lábaim bele lógattam a kellemesen meleg vízbe, közben a telefonnal fotózgattam, mikor is egyszer csak a készülék csörögni kezdett a kezemben. "Grace" neve állt a kijelzőn. Megnyomtam  a zöld gombot az érintő képernyőn  és mielőtt még bármit szólhattam volna Grace egyből hadarni kezdett.
-Én úgy röstellem  hogy a nyaralásotokon hívlak. De beszélnünk kell, mert Te benned bízom meg a legjobban, és régóta ismersz, és Te vagy Sam húga. -mondta el egy szuszra.
-Hallgatlak. -mosolyodtam el. 
-Azt hiszem terhes vagyok.. -megdöbbentettek szavai, hogy Ő terhes lenne.. Grace mindig is szerette a gyerekeket, és mindig is akart sajátot  Mikor megtudtam, hogy jó ideje Sammel jár, enyhe sokkot kaptam. Tudtam, hogy a bátyám mindig hosszútávra tervez. Hát most elég hosszúra! 
-Miért csak hiszed?! -kérdeztem rá egyből.
-Nos, mert nem jött még meg.. Folyamatosan eszem, bármit olyan is amit nem szeretek. Aztán rengeteget alszok, és hamar elfáradok. -sorolta fel "tüneteit".
-Tesztet vettél már?! -érdeklődtem.
-Nem még nem.. Félek. -suttogta.
-Mégis mitől!? -érdeklődtem. Hisz véleményem szerint nincs oka félni! 
-Mi van, ha terhes vagyok? Akarok Én gyereket?! -tette fel a kérdéseket.
-Hát persze, hogy akarsz! -mosolyodtam e. -Grace Te oda vagy a gyerekekért mindig is akartál.. És Sammel már régóta együtt vagytok. Javaslom menj el a boltba, vegyél egy tesztet és mond el Samnek a dolgot. Egész biztos örülni fog. -nyugtattam meg. -Ja és hívj fel engem is, hogy van e baba vagy nincs!- mosolyogtam továbbra is.
-Köszönöm Andy, Te vagy a legjobb. Puszi. -tette le a telefont. Egész biztos most izgatott lett, és rohanni fog a boltba meg venni a tesztet, hogy minnél előbb biztos legyen a dolgában! 

Mivel a láblógatást meguntam a ház pedig el volt dugva a kíváncsi tekintetek elől, levettem magamról a pólót és bele ugrottam a medencébe. Már jó pár hosszt leúszhattam mikor megláttam Sebastiant közeledni. 
-Hm.. Jó reggelt. -mosolygót rám.
-Neked is. -másztam ki a vízből, Seb egy törölközőt terített rám, hálám jeléül megcsókoltam őt.
-Láttam csináltál reggelit. -húzott az asztal felé.
-Igen- válaszoltam mosolyogva. Az asztalnál Seb leült a székbe engem pedig az ölébe húzott. -Vizes leszel. -pillantottam rá.
-Nem baj. -csókolt meg. Reggeli közben megbeszéltük, hogy megnézzük a várost, elmegyünk hajózni, és veszünk pár dolgot is. 
A reggeli végeztével felmentünk zuhanyozni közösen, amit kellemesen töltöttünk el. 
Majd felöltöztünk az időnek megfelelő ruhába, Seb halásznadrágot és pólót vet fel, strandpapuccsal. Míg én egy fekete alapon színes ruhát, amihez egy farmer inget is fel vettem mell alatt megkötve, egy szürke cipővel, kis táskával és napszemüveggel. 

Az eltervezett napi programunkon végig mentünk, vagy három órát töltöttünk a nyílt tengeren, ahol fürödtünk, horgásztunk, vagy csak épp élveztük egymás társaságát. 
Ezután a Város nézés sem maradhatott el, ahol egyfolytában kattogót a fényképezőgépem, mivel minden egyes pillanatra emlékezni akartam, vettünk pár ajándékot is, és magunknak is vásároltunk. Boldogan értünk ezek után a nyaralóba.. 

Már épp a dolgok közepén tartottunk mikor Sebastian telefonja megcsörrent. Nagyon nem akartam fel venni, de a készülék még mindig csörgött  így mondtam neki, hogy vegye csak fel nyugodtan, és úgyis éhes vagyok.. 

Sebastian:

Utálom a telefonomat, mindig akkor csörög mikor nem kéne! A kijelzőn ráadásul Melanie neve állt, akivel jó ideje nem beszéltem, mivel rosszallóan nézte azt, hogy Andy-vel vagyok, és egyfolytában ki akart oktatni, amire én nem voltam vevő. 
Nagyot sóhajtva emeltem fülemhez a készüléket, és szóltam bele. 
-Melanie. -szóltam bele unottan.
-Seb.. -hangja el, el csuklót, egyből tudtam, hogy baj van. 
-Mel mi történt!? -érdeklődtem. 
-Seb.. Én akkora hülye vagyok. -suttogta a telefonba. -Hann eljött hozzám, és beszélgettünk.. Aztán megcsókolt.. Seb.. 
-Megcsaltad Heikkit?! -állítottam le a beszédben. Hann, Melanie ex-e akivel ugyan szakítottak, de világ életében oda volt a férfiért. 
-Seb én nem akartam, csak megtörtént. Aztán elmondtam Heikkinek, aki azt mondta, hogy vége, és, hogy csak nyugodjak meg neki is van más.. Meg, hogy menjek vissza Hann-hoz.. Seb. 
-Vissza mentél hozzá?! -tettem fel kérdésemet.
-Igen.. -sóhajtott. -Én.. felhívtam miután Heikki dobott, és át jött.. Seb. Kérlek. Ne haragudj rám. -súgta.
-Mel. Ha neked Hann kell, légy vele, de értsd meg Heikkit is, ha viszont neki is van más, mindketten hibások vagytok. De Melanie őszintén Ti nem illettetek össze.. -vallottam be. 
-Tudom.. Seb lenne itt még valami. 
-Mégis mi lehet itt még!? -tettem fel a következőt.
-Hann megkért. -a hangján szín tisztán lehetett hallani a boldogságot.
-Igent mondtál.. -mondtam ki magát a tényt.
-Sajnálom..
-Ne sajnáld. Légy boldog, de Mel ne szólj bele az életembe és fogadd el Andyt.
-Így lesz ígérem. Köszönöm Seb. Szeretlek.
-Én is Mel. -mosolyodtam el és le tettem a készüléket. 

Jó volt, hogy végre megbeszéltem valamennyire a dolgokat Melanie-val. Remélem, hogy most már el fogja fogadni Andy-t, és minden rendben lesz köztük, illetve Mel boldog lesz Hann-al. Már csak az érdekelne, hogy Heikki kit talált magának! 

Andy.

-Na ki hívott?! -kérdeztem rá Sebnél mikor kiért a medencéhez,én a napozó ágyon feküdtem, és gyümölcsöt ettem.
-Melanie. -felelte. -Szakított Heikkivel, mert újra összejött az ex-ével, ja és Hann megkérte a kezét. -Hihetetlen volt számomra a Vettel lány.. Mel egy erős jellem, de ez még tőle is váratlan volt. 
-Azta! Na és Heikki?! -szeretem a finnt, mert remek társaság volt, el lehetett vele beszélgetni, és mindig kedves volt hozzám. 
-Állítólag neki is van valakije.. -Na ez végképp meglepett, nem vesztegette sokáig az idejét. 
-Ez gyorsan ment. -mosolyogtam Németemre.
-Nekem mondod.- rázta meg a fejét és el feküdt a mellettem lévő napozóágyon..

Az egész délutánt végig pihentük, majd kora este indultunk el keresni egy éttermet, ahol nyugodtan megtudunk vacsorázni és nem zavar meg minket senki. Egy barátságos kellemes hangulatú helyre tértünk be, ahol tényleg nem zavart minket senki. Jó ideig ott voltunk, beszélgettünk és csak élveztük egymás társaságát. Ezek után vissza mentünk a házba. 
Késő este még nem voltunk fáradtak, és untuk a banánt ezért hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztünk, és el mentünk sétálni.. 

Andy és a Száguldás 31. Fejezet

Sziasztok Drágáim! 

Meghoztam nektek Andy folytatását. Örülnék hozzá pár kominak! :) 

Tudom, hogy kicsit rövid lett, bocsi érte, azért bízom benne, hogy tetszeni fog! :D 

Mint láthatjátok az oldal át esett egy kis át alakításon, remélem tetszeni fog. ;)

Köszönöm az előző fejezethez a komikat. A Polly és Sebastian történetről annyit, hogy egyenlőre nem kerül fel az oldalra.. Sajnálom. Remélem nem haragudtok meg rám ezért.. ://

Helyette itt lesz Nina és Rita története! ;) 

Puszii.* 

Seb-el Hampton-ból Svájcba utaztunk hozzá. Szerettem Svájcban lenni, mert Seb háza igazán otthonos, és kissé régies volt. Nekem pedig ez külön tetszett. Néha úgy éreztem magamat abban a házban, mint egy Hercegnő, Seb pedig a Hercegem volt.. 


Végül úgy beszéltük meg másnap döntjük el, hogy hova utazunk el nyaralni, mert mind kettőnket kikészített a hétvége, és a hosszú út is Svájcba, mivel kétszer is át kellett szállnunk.. 
-Jó reggelt. -köszöntöttem egy csókkal Sebet, mikor megláttam, hogy már Ő is fent van.
-Neked is. -mosolygót rám, és hozzám bújt, fejét a nyakamba fúrta.
-Na sikerült döntened hova utazunk? -kérdeztem rá.
-Ühm.. Maradjunk itthon, és ki se mozduljunk a házból.. -tért be keze a trikóm alá. 
-Hüm.. Jó ötlet. -jegyeztem meg. -De veled ellentétben én el is mennék valahová. -mosolyogtam rá.
-Jó akkor, ha most el mondom mire gondoltam ki fogsz borulni!- nevettem fel.
-Halljuk. -tette kezét a feje alá, hogy megtudja támasztani, és így nézett engem.
-Cancunra. -mosolyodtam el.- Régebben nyaraltam ott, és igazán szép hely, imádtam. -mosolyogtam tovább, ahogy az emlékeim eszembe jutottak.
-Remek, én benne lennék, ha nem a világ másik felén lenne. -mosolygót rám.
-Tudom, ez a baj.. Nekem sincs sok kedvem megint vissza utazni Amerikába. Úgy, hogy kérlek mondj valami Európai helyet. -kacsintottam rá, és hozzá bújtam.
-Mi az a hely Európában ami számodra romantikus?! -kérdezte meg miközben a hajamat simogatta.
-Talán.. St. Tropez..-pillantottam rá, Ő pedig elmosolyodott. 
-Akkor oda utazunk. -csókolt meg.
-Szeretlek! -öleltem át. 
-Tudom. -mosolyodott el. -Én is téged. -mondta ki a számomra legromantikusabb szavakat. -Mi lenne, ha csak holnap reggel utaznánk el?! -kérdezett rá, és nekem jelenleg ez az ötlet nagyon is tetszett.
-Rendben úgyis fáradt vagyok.. -bújtam még szorosabban az ölelésébe, és így nyomott el az álom... 



Fogalmam sem volt mikor keltem fel újra, de ekkor már Németem nem volt mellettem, így gondoltam ideje fel kelni, és enni valamit. 
Gyorsan fel vettem egy fehér alapon fekete pöttyös ruhát, hozzá egy kék kardigánt, mert ahogy elnéztem már kezdett lehűlni a levegő. Hiába Augusztus van, ilyenkor már az esték egyre hűvösebbek, egy bézs színű balerina cipővel egészítettem ki öltözékemet. 

Lentről hangfoszlányok szűrődtek le, így megszaporáztam a lépéseimet, és egyenesen a nappaliba mentem, ahonnan jöttek a hangok. A kanapén megláttam Sebet a vele szemben ülő szőke finnel beszélgetni.
-Sziasztok. -köszöntem rájuk mosolyogva. Felém kapták tekintetüket, és rám mosolyogtak. 
-Fel keltél!? -sétált elém Seb és megcsókolt. 
-Mint látod Sebas.. -nevette el magát Kimi. -Szia kislány. -ölelt át. -Rég láttalak. -szidott le. 
-Bocsi, bocsi.. -hajtottam le a fejemet. -De én nem nagyon buliztam a futamok után, inkább haza repültem. -magyaráztam.
-Értem én, nem volt kedved Kimi bácsival bulizni.. -szomorodott el.. 
-Láthatóan jó a színészi képességed, és egész biztos meg is élnél belőle. -nevettem fel. -De nem vagy öreg, úgy hogy nem leszel Kimi bácsi. -mosolyogtam rá. 
-Jó jó értem.. -nevettet fel. -A lényeg az, hogy jól vagy. Ha Seb megbántana csak szólj, majd én leszedem a fejét. -kacsintott rám.
-Héééj!- mordult fel Seb, mire én csak rá néztem, arcon pusziltam és megfogtam a kezét. 
-Én is itt vagyok! -nevetett fel Kims. -Én megértem, hogy szerelmesek vagytok de ne előttem!
-Jaj szegény Kimi Räikkönen csak nem megrontják!- nevette én is. 
-Ez csúnya volt! -durcizott megint Kimi. 
-Bocsesz! -mosolyogtam rá. -Na de én éhes vagyok úgy, hogy megyek keresek valami kaját. -álltam fel, és a konyhába siettem enni valamit. 
Végül találtam csokit, így azt kezdtem el majszolni. Milka volt a kedvencem.. 
-Hé nem bűnözünk!- kapta ki egyszer csak a kezemből Kimi. 
-Adod vissza!- kaptam utána, mire Ő csak elmosolyodott.
-Kimi nee máár! -nyavalyogtam.
-A-a! -rázta a fejét. 
-Seb. -pillantottam páromra.
-Igen?! -nézett rám.
-Szólj rá! -tettem csípőre a kezemet.
-Nem nem.. Igaza van.. Nem kell, hogy el hízz! -mosolyodott el sunyin.
-Hogy mi van!? -vágtam be most én a durcást  -Kösz.. Szóval dagadt vagyok. Akkor holnap nem is kell, hogy el menjünk St. Tropezbe. -vágtam a fejéhez  és távoztam a konyhából, egyenesen a szobánkba, ahonnan át mentem a fürdőbe, hogy vegyek egy jó kis forró fürdőt. 
Nagyon fáradt voltam, és a fiúk hülyesége is lefárasztott. Így a fürdés után egyből be is dőltem az ágyba, ahol hamar elnyomott az álom.. 

-Jó reggelt. -keltem édes simogatásra. 
-Jó reggelt. -mosolyodtam el.
-Ugye nem haragszol rám?! -kérdezte félve.
-Dehogy haragszom- nevettem el magam. -Tegnap sem haragudtam. -fűztem hozzá. 
-Csúnya vagy. -húzott magához, és megcsókolt. 
-Hm.. Még! -húztam vissza, mikor el akart tőlem válni. 

Végül egy kora esti géppel indultunk el St. Tropezbe, így estére értünk oda. A reptérről egyenesen eldugott házhoz mentünk, ami csak ránk várt.. 
A környezete csodás volt, és nagyon tetszett. Közel volt a parthoz, és egyszerűen tökélete volt, nagyon tetszett az egész. A szobánk és tökéletes volt, Seb mindent profin intézett el, én pedig csak ámultam.. 
-Na, hogy tetszik?! -húzott magához, mikor végre kicsomagoltunk és az ágyon feküdtünk.
-Mesés. -mosolyogtam rá. -Köszönöm, szeretlek. -csókoltam meg. 
-Mit szólnál egy esti sétához?! -pillantott rám.
-Rendben. -mosolyogtam rá. -De előbb fel veszek valami melegebbet. -futottam oda a szekrényhez, és kiemeltem egy hosszú nadrágot, és pólót, meg egy cipőt, ami most épp magassarkú volt. Gyorsan felöltöztem, magamhoz vettem egy táskát, meg a kezembe akadó gyűrűt, amit ujjamra húztam és indulásra készen álltam meg Seb előtt. 


-Mint mindig csodás vagy!- ölelt át.
-Köszönöm. -nyomtam puszit, kissé borostás arcára. 
-Mehetünk?! -fogta meg a kezem. 
-Mehetünk. -bólintottam rá, és elindultunk együtt fel fedezni a St. Tropez-i estét.. 

Késő este értünk csak vissza a házba, egész jól elmúlattuk az időt egy Bárban a parton, a hangulat remek volt, és mindkettőnk nevében mondhatom  hogy remekül éreztük magunkat! Vissza érve csak arra volt energiánk, hogy lerúgjuk magunkról a ruhát, és bevágjuk a szunyát, amit betudtunk a kissé spicces állapotunknak... 

Rich And Famous 1.

Sziasztok. 

Gondoltam meghozom az Andy és a Száguldás utáni fejezet Első - kis bevezető - fejezetét. 

Hogy mikor fogok ebből újat hozni, még nem tudom. :/

De remélem el fogja nyerni a tetszéseteket! 

xOxO. Mercii.

Svájc azért megfelelő egy híres ember számára, mert az embereket legkevésbé sem érdekli, ki a szomszédjuk. Az enyém állítólag valamilyen híres sportoló. Fogalmam sincs ki az, és nem is érdekel.. Ezért jó Svájc. 
A szomszéd nem jár a nyakadra, és Te sem az övére. Itt az embereket nem érdekli ki a szomszédjuk, vagy ki nem.. 
Természetesen itt is vannak kivételek. Az öreg hölgyek és urak  akik már ezer éve szomszédok és barátok. 
Ezért lakom én Svájcban. Szeretem a békét, és a nyugalmat. Már pedig az kell, ha Te vagy Nina Ricci! 
Nem vagyok én olyan hű, de híres, de vannak akik ismernek. Főként azok akik falják az újságnak nevezett szennylapokat, általában havonta kerülök címlapra valamilyen örültséggel, ami valójában nem is igaz. 
Egyébként nem vagyok valami nagy szám  És voltaképpen nem is én vagyok a gazdag, hanem a szüleim. Ők Eugénia és Michael Ricci. Apám annak idején disszidált, ott hagyta Németországot és ki költözött az Államokba. Jól tette. Hatalmas vagyonra tett szert,ott ismerte meg édesanyámat, aki a szüleivel lakott az Államokba, ő Osztrák volt. Azaz ízig vérig Német vagyok. 
Az Államokba születtem és egy darabig ott is laktunk, majd a család Svájcba költözött, és azóta is lakom. Persze már kirepültem a családi fészekből, a szüleim pedig Ausztriába költöztek. A nővérem is Svájcba lakik, vele lakom egy házban, ami voltaképpen egy Palota. 
A szüleink vették nekünk, szerintük fontos, hogy megkapjunk mindent, hisz nincs mire költeniük a pénzüket, azt a hatalmas vagyont. Itt az unokákra gondolnak. Szerintük ideje lenne az utódlásnak.. 
Ezzel az őrületbe tudnak kergetni. Már miért akarnék én huszonhét évesen gyereket?! 
Rita az idősebb, már harminc éves! Neki kellene szülnie és nem nekem.. Bár az ember fia, hogy akarjon gyereket, ha még párja sincsen.. 

~°°~

-Jó reggelt! -mosolyog rám a nővérem Rita, mikor leértem a konyhába.

-Neked is. -túrok bele a hajamba, és leülök a bár székre. 

-Kávét?!- nyújt felém egy bögrét, benne a gőzölgő koffeinnel. 

-Életmentő vagy!- veszem ki azonnal a kezéből a bögrét, és máris kortyolni kezdem a feketeséget. 

-Na és merre jártál az este, hogy ilyen fáradt vagy?!- pillant rám, miközben épp a reggelit készíti.

-Egy fotózáson, késő estig elhúzódott. -fintorodom el.

-Te szegény. Persze az összeg amit kapsz érte.. -nevet fel. Tudom, hogy igaza van, és más esetben vissza is vágnék, de jelenleg olyan fáradt vagyok, hogy el engedem a megjegyzését a fülem mellett.

-Mi lesz a reggeli? -kérdezem inkább meg.

-Amerikai palacsinta. -válaszolja, és elém tol egy tányérral.

-Imádlak. -pislogok rá. Egyből fel keltem! Amerikai palacsintával egyből fel lehet kelteni! 

-Na milyen?!- pillant rám, úgy öt perccel később, mikor már majdnem üres a tányérom.

-Isteni, mint mindig. Egyszerűen imádom. -mosolygok rá.

-Akkor jó. Na figyelj én megyek felöltözöm és utána megyek. -gyorsan bepakolja a koszos edényeket a mosogatógépbe, oda jön hozzám, és kapok egy puszit, majd fel megy az emeletre.

Miután én is megreggeliztem elpakolom a tányérom és bögrém, és fel megyek felöltözni, hiszen kezdődik a napom. 

Gyorsan lezuhanyzom, ki sminkelem magamat, át megyek a gardróbomba, és beállok a ruhák elé. Oda kint hét ágra süt a nap, jó idő van, hisz nyár van. Na akkor mit is vegyek fel!? 

Végül magamra kapok egy zöld virágmintás rövid nadrágot, egy fehér inget, pár kiegészítőt, a táskámmal a kezemben pedig távozóm.Oda lent még épp el kapom a nővéremet, aki épp akkor készül távozni.

-Hé! -kiáltok le neki, ő erre megfordul.

-Mond. -nézz rám.

-Úgysem tudnál el menni a kapuban állok. -adok magyarázatot. -Amúgy meg hova mész?! -kérdezek rá. 

-Csak el.. Egy barátomhoz. -titkolózik. Már egy ideje ezt csinálni. Nagyon nem akarja nekem el mondani, hogy hova vagy kihez megy.. Az egész úgy egy éve, két éve kezdődhetett. Finnországból jött haza.. Na azóta ilyen. 

-Ja jó. -válaszolom, és utána kilépek az ajtón. 

-Miért állsz mindig a kapu elé?! -rázza a fejét.

-Fogalmam sincs! -mosolyodom el, mert tudom ez idegesíti őt. Ahogy engem is, hogy nem mondja el hova szokott menni.. Mert mindig ezt csinálja! Magyarázatot követelek! Beülök a kocsimba és arrébb állok, hogy ki tudjon gurulni a Volvojával. 

-Ezer köszönt!- kiabálja ki az ablakon,majd int egyet és ott hagy engem. 

-Szia.. -suttogom magam elé. Vissza állok az eredeti helyemre, és megnézem a postaládát, mert Ő sosem szokta, csak pár levél van benne amivel vissza futok a házba. 

Kifelé jövet meglátom a szomszéd srácot, na Ő az a sportoló. Legalábbis állítólag az.. Nem igazán tudom. Szőke haját egy kék sapka fedi, de pont nem látom milyen minták vannak rajta, szemén napszemüveg, sportos ruhát visel. 

Rám néz, én pedig végig Őt nézem. Elmosolyodik én pedig vissza, majd mindketten beszállunk a kocsinkba, és elhajtunk más - más irányba.. Én jobbra, Ő pedig balra..