Andy és a Száguldás 22.Fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam Andy folytatását! :) 

Nem fecsegek sokat, mert sietek vissza Teen Wolf-ozni! ;) 

Jó olvasást kívánok mindenkinek hozzá! 

Puszii.

Késő estig nálam maradt Erica. Ez alatt az idő alatt az egész eddigi életünket át beszéltük, és azt is, hogy mi miért nem voltunk jobban a Gimiben. 
Végül rá jöttünk! Én voltam Scotter Buffalo legjobb barátja, egész nap együtt lógtunk, sokat is pletykáltak arról, hogy együtt vagyunk, meg hasonlók. De ez nem volt igaz..
És Erica?! Ő bele volt esve Scotter-ba.. 
Másnap reggel már nyolckor fent voltam. Vissza aludni pedig nem tudtam.. Ez az én szerencsém! 
Át mentem a fürdőszobába, ahol fogat mostam és lezuhanyoztam. 
Majd a gardróbba mentem, ahol kerestem az időnek megfelelő ruhát. 
Leérve a nappaliba, elpakoltam a tegnap este ott hagyott dolgokat, a konyhában bepakoltam a mosogatógépbe, elindítva azt, láttam, hogy alig van itthon valami. Vagyis boltba kell mennem. 
Fel vettem egy kardigánt,csizmát, sapkát és napszemüveget. Beültem az autómba, és a bevásárló központ felé hajtottam. 

Oda érve egyből az édességeket céloztam meg, jó pár zacskó chipset, pop-cornt, csokikat, gumicukrot. Aztán jöttek az üdítők, kóla, bór, sör, vodka.. 
Vettem pár gyors kaját, mivel nem vagyok az a főzős típus, ráadásul a tudásom, egy tészta megfőzésénél, vagy a rántottánál tovább nem ér.. 
Végül fizettem, és jó pár megpakolt szatyorral jöttem ki a boltból. A kocsimnál bepakoltam mindent a csomagtartóba, és haza felé vettem az irányt. Ahol mindent kipakoltam, majd el a helyére. 
Reggeli gyanánt narancslevet, és müzlit ettem. Miután megreggeliztem elindítottam a mosogatógépet, majd az össze szennyesemet a mosógépbe dobáltam és azt is elindítottam.

Este elnéztem abba a Bárba, amelybe Erica dolgozik. Fekete felsőt, és farmert viselt a haja pedig ki volt vasalva. Furcsa volt egy ilyen Bárban a pult mögött látni, és dolgozni látni őt.
Leültem a pult előtti bár székre, és mosolyogtam ahogy elnéztem, hogy milyen jól el van, és mennyien ismerik, nevetett, és boldognak látszott. Majd kiszúrt engem és oda jött hozzám.
-Hali csajszi. -adott két puszit amit viszonoztam. -Mit hozhatok neked?! -mosolygót rám.
-Whiskyt jéggel. -mosolyogtam rá, szinte azonnal megkaptam a rendelt italomat, amit egy húzásra meg is ittam. 
-Hé emberek! -vet elő hirtelen egy megafont, a pult alatt lapult eddig talán?! -Be mutatom Andy Clark-ot! -mosolygót rám. Mindenki rám nézett, én pedig csak intettem. -Ugye mindenki ismeri őt!? -tette fel a "nagy" kérdést, mire mindenki kiabálni kezdte, hogy igen. -És ki büszke erre a Texasi lányra?! -folytatta Erica. Mire mindenki kiabálta, hogy "én! én!"
Nekem erre csak könnyek szöktek a szemembe és mosolyogtam.
Egész este a bárban maradtam, sokat nevettem, táncoltam, és ittam is.  

Másnap reggel borzasztó fejfájással ébredtem, alig bírtam megmozdulni. Viszont jó pont, hogy mindre emlékeztem ami velem történt az este. 
Elégé leittam magam, így Erica hozott haza a kocsimmal, Ő pedig haza ment gyalog, mivel csak pár utcányira lakik tőlem. Egy biztos, van akit elvesztettem,de van akit kaptam. Talán, ha nincs Scotter akkor én és Erica a Gimiben is jobban lettünk volna. Ki tudja.. 
Mivel a következő verseny Kanadában lesz így, arra gondoltam, hogy még gyorsan  elutazom LA-be, meglátogatom a tesóimat, és onnan fogok Kanadába menni, lehetőleg valamelyiket sikerül is majd magammal csábítani. 
Így hát még reggel foglaltam jegyet a következő Zamperini Field-i járatra, mivel az közelebb van a házamhoz, mint a Város. A repülő téren át kellett esni a szokásos ellenőrzéseken, amelyeket egyáltalán nem szerettem,de muszáj volt elviselnem. 
Boldogan nyugtáztam, hogy LA-ben meleg van, és süt a nap. Ami Austin-ról nem igen volt elmondható. Az időjárás egyszer ilyen, egyszer olyan.. 
Taxival vitettem haza magam, út közben fel hívtam Silver-t, hogy megtudjam mi van vele. Igaz csak pár napja nem beszéltünk, de nála sosem lehet tudni. Pár csörgés után vette fel a telefont.
-Na mizu húgi!? -nevetett bele. 
-Semmi sok, gondoltam fel hívlak, mivel itt vagy Palos Verdes Estates-en. -mosolyodtam el.
-Szuper! -nevetett fel. - Akkor betudom mutatni az új pasimat! -nevetett tovább.  Én meg lefagytam! Silver-nek pasija van!? Mióta?! Miért nem beszélt róla?! 
-Ezt mégis, hogy gondolod?!- nevettem fel. -Hihetetlen, hogy még nem meséltél róla! -"szidtam" le.. -Amúgy a következő futam Kanadában lesz! -céloztam. 
-Oh megyek! De csak akkor ha jöhet Teddy is! 
-Jöhet! -egyeztem bele. -Akkor találkozunk valamikor!? 
-Holnap nálad! Viszem Teddy-t is, de most mennem kell! Pá! -tette le a telefont. 
Furcsa egy beszélgetés volt, de a lényeg az, hogy a nővérem ki van virulva, és pörög, mint az állat! De nem baj! Végre boldog, és talált maga mellé valakit. 
Na majd én megnézem magamnak holnap a srácot!

Haza érve kifizettem a taxit, és becuccoltam a házamba. Rá jöttem, hogy kéne pár új dolgot venni, kicsit stílusosabbá tenni. 
Gyorsan lezuhanyoztam és át öltöztem, valami kényelmesebb, lengébbe. 
Egy fekete buggyos gatyára,farmer ingre, és szandálra esett a választásom. 
Bementem a garázsba, mivel direkt itt hagytam az egyik kocsimat.
Egy nagy áruházba hajtottam, mivel ott biztos lesz olyan dolog, ami elnyeri a tetszésemet. 
Nos igazam is lett. Két órán át vásároltam az Áruházban, ezen kívül be mentem egy boltba is venni, pár apróságot. 
Haza érve, minden elrendeztem, ahová gondoltam. És mivel ma még sokat nem ettem rendeltem egy pizzát, amit fél órán belül ki is hoztak. Megvacsoráztam, fürödtem, és le feküdtem aludni. 

Másnap reggel telefon csörgésre ébredtem. Erica neve állt a kijelzőn.
-Hello.- szóltam bele.
-Bocsi, hogy tegnap kerestelek, de sok dolgom volt. Ma meg hallom, hogy nem vagy otthon! -se szia, se semmi, egyből belevág. Tipikus Erica!
-Jaj igen bocs, hogy nem szóltam! Hirtelen ötlet volt! -kapok a fejemhez. Az új legjobb barátnőmet, nem tudatom! Már most megbuktam, bártanőségből! 
-Semmi baj. -nevet fel. -Csak rád akartam ijeszteni, meg sok sikert kívánni Kanadába, nekem sajnos dolgoznom kell, de ígérem a TV menni fog a bárba, és mindenki neked fog szurkolni! 
-Köszi Erica. Imádlak. -mosolyodok el.
-Tudom, de most le teszem. Még egyszer sok sikert. Puszi.
-Szia Erica. -nyomom ki a telefont és dőlök vissza a párnámra. 
Épp, hogy vissza szunyókáltam újra csörgött a telefonom! Mikor az ember pihenni akar nem hagyják, máskor meg mikor nem tud aludni, sehol senki! 
-Mi van!? -szólok bele a telefonba.
-Neked is jó reggelt. Bár tizenegy óra van, és itt állunk a kapud előtt. -morogja Silver.
-Oh édes istenem! Ne haragudj! Máris nyitom, és adj tíz percet és kész vagyok. Addig gyertek be! -mondom el mondandóm, majd kinyomom a telefont, pizsamában futok az irányítóhoz, ahol rá nyomok a kapunyitásra, majd vissza az emeletre fel öltözni.
Mondjuk arról volt szó, hogy hív majd még a nővérem, de semmi gáz.. Felkötöttem a hajam egy hajgumival, fogat mostam, fel vettem egy lyukacsos harisnyát, rózsaszín nyári ruhát, és kardigánt, illetve egy topánkát, és szaladtam vissza a földszintre. 
Nővéremre, és barátjára a nappaliban találtam rá, a kanapén ültek és beszélgettek.
-Sziasztok!- léptem be a helységbe.
-Szia álomszuszék.- pattan fel Silver, és át ölel,és puszit is nyom arcomra. 
-Hello te biztos Teddy vagy. -lépek a férfihoz, aki nővérem mögött áll. Kigyúrt test, szőke haj.. 
-Teddy Montgomery. -nyújt kezet. 
-Andrea Clark, de csak Andy- mosolygok rá. -Te vagy az a híres teniszes nem!? -pillantok nővéremre, majd a srácra.
-Igen. -mosolyog rám Teddy. 
-Hát ez remek. -ülök le velük szembe. -Jaj kértek valamit inni?! -kérdezem tőlük.
-Egy pohár vizet -mosolyog Silver.
-Kettőt. -helyesel Teddy. 
A konyhába megyek és elő veszem a hűtőből a vizet öntök két pohárba magamnak pedig, narancslevet. Vissza térve a nappaliba, eléjük teszem, én pedig a sajátomat kezdem inni.
Majd elkezdődik a szokásos ismerkedős beszélgetés, ami egészen délután egy óráig tart amikor is én kezdek már éhes lenni. 
-Meghívlak titeket ebédelni. -mosolyog ránk Teddy.- Menjük el a klubba! -veti fel az ötletet. -Nekem úgyis háromkor edzésem van, Silver pedig úgyis megakarja nézni, hát csatlakoz hozzánk, és tudtok fürödni is, meg minden! - mivel jó ajánlatnak hangzik bele megyek. Gyorsan össze kapom magam, és együtt vágunk neki az útnak Beverly Hills-re. 

Alig fél órás volt az út, aminek igen örültem, mivel nem volt dugó, amiket ugye én ki nem állhatok! 
A klubban megebédeltünk, közben most is sokat beszélgettünk. Megegyeztünk abban is, hogy csütörtökön utaznak Kanadába, mivel Teddy-nek szerdán még meccse van. Így én egy nappal előbb leszek ott. 
Míg Teddy öltözött, Silver kért magunknak inni, én pedig ki mentem telefonálni. Pár csörgés után mosolyogva szólt bele a kicsi Német.
-Hiányzom!? -nevet fel. 
-Öhm.. Nem. Csak tudni akarom mikor indulsz Kanadába. -adom a választ.
-Hát ez szomorú.. Amúgy valószínűleg szerda este, vagy délután a csapattal..- jön a kérdésemre a válasz.
-Oké oké.-mosolyodok el.
-Mert te?! -kérdez rá.
-Öhm.. Szerda délután. De csak ennyit akartam, most mennem kell, mert Silver-rel vagyok, meg az új pasijával.
-Oké, jó mulatást. Szia. 
-Kösz, szia. -rakom le a telefont és vissza megyek Silver-hez aki egy üveg vízzel a kezében vár rám. 
-Kösz. -veszem el tőle, és iszok belőle egy kortyot. Ki megyünk a pályára, Teddy már bemelegít, én le ülök a pálya szélére és onnan figyelem az eseményeket. 
-Hello.- intek Teddy-nek aki először nem szúr ki, mert a nap a szemébe süt, így Silver mutat rám, meglátva engem vissza int. 
A hétvégét illetve szerdáig ott maradtam Los Angeles-ben. Szerda délelőtt repültem át Kanadába. 
Délután pedig már a városban jártam. A csapat egyik bérelt kocsiját használtam. 
-Hello. -köszön rám valaki a szálloda előtt. Grace az, aki Heikki mellett jön.
-Hello. -köszönök nekik. 
-Mióta vagy itt?! -nézz rám a finn.
-Öhm pár órája jöttem. -mosolygók rájuk.- Seb?! -kérdem.
-Már a szobájában. -mosolyodik el.
-Na én mentem! -lép el tőlünk Grace, mivel a telefonja csörgőt, Hekki pedig a medencéhez ment. Én meg fel, megkeresni Sebet, de inkább felhívom, mivel nincs sok kedvem ide- oda kóvályogni.
-Hali. -mosolygók rá mikor ajtót, nyit és puszival köszöntjük egymást. 
-Hello. -invitál be, és kibeszéljük az eddigi dolgainkat. 
Másnap már a pályára tartok, halál fáradtan. Ma érkezik a délelőtti géppel Silver és Teddy, még értük is ki kell valakit küldenem, aki valószínű Grace lesz.
-Csini. -jegyzi meg Sebastian a pályára menet. 
-Hagyjál békén! Fáradt vagyok, kivagyok és mérges is vagyok.. -morgolódok.
-Hozzád se szóltam! -szívja vissza. 
-Helyes. -eresztek meg egy halvány mosolyt, és a pihenőmbe megyek... 

Andy és a Száguldás 21.Fejezet

Helló Helló emberekék! :) Hoztam nektek egy ÚJ fejezetet, és az Andy And The Rush befejezése után következő történetet, amelyet bővebben megtudtok tekinteni ITT! (Polly & Sebastian Addicts.) Remélem eme történet is tetszeni fog majd nektek. De most NE haladjunk annyira előre, hisz még itt van Andy is! :) Jó olvasást ehhez a fejezethez! Puszii. 





Reggel mikor fel keltem egész furcsa volt pár dolog, például az, hogy nem a saját szobámban ébredtem, ráadásul tök sötét volt, így semmit nem láttam. 
Végül sikerült felkelnem és az ablakhoz sétáltam, széthúztam a függönyöket, Monacó csodás tája nézett vissza rám. 
Megfordulva láttam, hogy ez a szoba tényleg nem az enyém. Az ágyban Sebastian feküdt, ott ahol én is pár perce feküdtem.
De jó jelnek számít, hogy rajtam van ruha, és ahogy el nézem rajta is. Végül minden beugrott, én is és ő is sokat ittunk, én nem találtam meg a szobám kulcsát mivel leadtam, de erről megfeledkeztem. Ezért Seb felajánlotta, hogy alugyak nála, én meg elfogadtam. 
Vissza feküdtem az ágyba, és csak néztem a szöszit, ahogy alszik. Édesen szuszogott, és a párna csücskét szorongatta, egy ártatlan kis gyerekre hasonlított, bár talán az is volt. Nem lehet Vettel botrányokról vagy bármi másról hallani eddig. Bár most sem úgy durván vannak, egyszerűen csak elmondja a véleményét, ami egyáltalán nem baj. Még akkor sem, ha mást leuborkáz! 
Észre sem vettem, de kinyitotta szemeit, és rám mosolygót.
-Szia. -köszöntem neki mosolyogva. 
-Szia. -köszönt vissza. 
-Nekem mennem kell. -ülök fel, de ő vissza ránt, maga alá fordít ami engem igen csak meglep, nem szokott Ő ilyen lenni. 
-Seb mit csinálsz?! -kérdezem cérna vékony hangon. Talán beijedtem?! Hisz én, én Andy Clark nem szoktam be ijedni, de most mégis azt teszem! 
-Te most félsz?! -nevet fel, de látván arc kifejezésemet le fagy a mosoly az arcáról. 
-Én tudod.. -kezdtem félénken, most azt hiszem mesélnem kéne, és ha mesélek akkor mindent meg tud.. és kitudja, hogy én akarom e azt, hogy mindent megtudjon?! És, ha nem akarom!? Vagy nem épp úgy reagál, ahogy én azt akarnám! Akkor mi lesz?! Kitálaltam az életemről, ő meg majd utána..  Ne Andy ne is kínozd magad! 
Egy kezet vettem észre legyezni a szemem előtt, hirtelen Sebre pillantottam az Ő keze volt és mosolygót. 
-Mi.. mi az?! -néztem rá meg lepetten.
-Elbambultál. -ez inkább volt kijelentés, mint kérdés. Mondjuk igaz is volt.
-Egy kicsit. Gondolkoztam. -adtam választ. 
-Na és min?! -mosolygót tovább, mindig mosolyog, hogy nem fárad el a szája ennyi mosolygástól!? 
-Sok mindenen. Hogy talán ideje lenne mesélnem magamról többet is. Talán el kellene mondanom pár dolgot, hiszen elég jobban lettünk nem?! -eresztek meg egy halvány mosolyt, mire ő csak bólogat.
-Akkor mesélsz?! -száll le rólam, és mellém fekszik.
-Igazából.. Seb! -nézek rá. -Azt hiszem beszélnünk kell! 
-Oké. -mosolyog tovább, de látván arc kifejezésem, halványul a mosolya. 
-Seb- fogtam meg a kezét. - Te mit érzel irántam!? -nézek a szemébe, és el sem hiszem, hogy ezt én mondom, hogy ezt én teszem. Andy Clark sosem szokott ilyet csinálni, nem szokott lényegre törő lenni, egyszerűen, mintha ez nem én lennék.. 
-Hát.. -el mosolyodik. Talán biztatni akar?! - Egy kedves, okos és gyönyörű nő vagy. Szeretted a testvéreid, és ahogy látom fontosak neked. Ellentétben a szüleiddel akikről sosem mesélsz és nem említesz. Tudom, hogy fontos volt neked a bátyád Ashton, aki meg halt. Ám mégis itt Monacó-ban megjelensz egy Ashton Conrad nevű férfival, és a feleségével. Aztán láttam itt Scotter Buffalo-t a Nascar bajnokot, aki a csapat társad volt, és ha lehetni hinni az újságoknak kis korotok óta ő a legjobb barátod, mégis mintha egész hétvégén bujkáltál volna előle.. és, hogy mit tudok pontosan?! Azt, hogy többet érzek irántad, mint szimpla csapattárs, vagy barát iránt.. -a végére még én is elmosolyodok. Nem hittem volna, hogy ennyire ismer. Hogy ennyi mindent tud! 
-Seb. -mosolygók rá. -Van pár dolog az életemben amiről te nem tudsz, és talán itt az ideje, hogy megtud. 
-Hallgatlak. -ül fől.
-A szüleimmel nem igen tartom a kapcsolatot, ők mindig is furcsák voltak, ennek egyszerű az oka, az a gyerekük aki nem tökéletes, és nem azt követi amit Ők mondanak, nos.. Őt mintha el feledkeznének róla.. Így járt Ashton, Sam és én is. Silver pedig valamelyest az álmait, valamelyest a szüleim kívánságát követte, így őt szeretik, becsülik, sokat találkoznak, bár Silver is egyre kevesebbet jár.. Aztán ott van Ashton. Tudod egészen sokáig több évig azt hittük, hogy halott. Körülbelül egy hónapja tudtok meg, hogy nem az, akit láttál Ashton Conrad, az a bátyám Ashton Clark. Seb most valami olyat mondtam el, amiről a testvéreimen kívül senki sem tud. Ígérd meg nekem, hogy nem szólsz róla senkinek. Kérlek! -néztem rá, szemeimet lecsuktam. Bízni akartam benne, és ezen most sok múlik.. túl sok. 
-Megígérem! -húzz magához, és át ölel. 
-Köszönöm. -ölelek vissza, jó volt az ölében ülni, és öt ölelni, olyan megnyugtató, és biztonságot nyújtó. 
-Scotter pedig.. Rosszat tettem nagyon rosszat, amire nem vagyok büszke. Pénelopé a barátnője, és én soha nem bírtam. Azt hittem, hogy Scotter és én elválaszthatatlanok vagyunk, aztán megtörtént, én lefeküdtem vele, és egy éven át csalta velem Pénelopét, Seb! -bújtam hozzá, éreztem, hogy a sírás kerülget, nem értettem miért. Talán az emlékek.. -Utálom amit tettem, és gyűlölöm magam miatta, ha tehetném vissza fordítanám, de nem tehetem! Ezért gyűlölöm annyira Scotter-t, mert ha tehetné a mai napig velem lenne, ezt már többször is a tudtomra adta! Néha félek.. -vallottam be az érzéseimet. 
-Andy! -pillant le rám.
-Igen!? -nézek rá.
-Tudod a gyűlölet és a szeretet között kicsi a különbség, nem lehet, hogy te még mindig szereted Scotter?! -ez  kérdése meglepett, váratlanul ért. Sosem hittem volna, hogy egyszer valaki ilyet kérdez tőlem, de hogy pont Ő. Ezen sosem gondolkoztam el, pedig kellett volna, minden bizonnyal. És az igazság az, hogy fogalmam sincs.. 
-Nem tudom Seb. Figyelj! -ülök fel. -Én nem szeretem őt, nem szerethetem! Ő Scotter Buffalo, aki játszott velem és Pénelopé-val is! Én nem szeretem oké!?- nézek mélyen a szemébe, talán ezzel akarom az igazamat a tudtára adni.
-Oké. -emeli fel védekezően kezeit.
-Oké. -pillantok rá. 

Délután már Monacó utcáin flangálok a Sebastian-nal való beszélgetés rá ébresztett pár dologra. Mint például nem vesztegethettem az időmet, nem tarthatok mindig attól, hogy találkozom Scotter-ral, vagy épp Pénelopé-val, hisz mi van akkor?! Semmi. Nem dől össze a világ! 
Szürke ruhát, lilás magassarkút, púder színű napszemüveget viselek, a hajamat össze kötöttem. 
Épp egy újságos stand mellett megyek el mikor meglátom a drága gerle párt, amint lefotózták őket tegnap este, hál' istenek már haza mentek,de ha nem is haza az a lényeg, hogy el innen! 

Kedden haza utaztam Austin-ba, újabb két hét áll rendelkezésemre, pihenés szempontjából. Még jó, hogy Christian nem követeli meg tőlem, hogy bent legyek a gyárban.
Annyira megszerettem ezt a kinti kertészkedést, hogy épp megint oda kint voltam mikor megláttam egy szőke lányt sétálgatni, először fel sem ismertem, hogy ki az, de mikor közelebb ért láttam meg, hogy ki is ő. 

Erica ma.

Már másképp nézett ki, mint akkoriban, mikor a suli egyik, mit egyik A legmenőbb csaja! 
Erica volt az, ma is szép, de mintha megfakult volna rajta valami, a Gimi véget ért, és ő már nem uralkodik sehol. A helyiek sokat pletykálnak, és én is hallottam egy két dolgot, még oda haza Dallas-ban, a szülei elváltak, mert az apja tönkre ment, az anyja pedig újra házasodott, egy milliárdoshoz ment hozzá, valami Angolhoz. 

Erica a Gimiben.

Ő állítólag itt maradt Texasban, de egy ideje nem látták, és most itt van. Itt van ő maga Erica Swan! 
-Szia Erica! -köszönök rá, rám néz és halványan elmosolyodik. 
-Szia. -lépeget egyre közelebb hozzám a járdán. 
-Fel ismersz még?! -pillantok rá.
-Hogyne ismernélek. Andy Clark rólad beszél egész Texas. -mosolyodik el. Kedvesebb lett azóta, nem sminkeli magát annyira, és egyszerű ruhákban jár, sapkát hord! A régi énje soha nem vet volna fel sapkát! 
-Na igen! -nevetek én is fel. -Hogy van?! Van kedved bejönni?! -kérdezek rá.
-Szívesen. -mosolyog rám, és belép velem a házba. 
-Ez a ház csodás Andy. -mosolyodik el. -De mesélj mi történt veled!? -le ülünk a kanapéra és beszélgetni kezdünk. Elmondom, hogy velem mi történt, hogy vele mi. Nem ment Főiskolára, mert az apja elszórta azt a pénzt is, utána pedig már nem akart, mikor az Angol el vette az anyját. 

Erica háza.

Jelenleg fel szolgáló Austin egyik bárjában, ebből él, és az anyja, jobban mondva annak a férje pénzeli, és az vette meg neki a házat is, amelyben lakik, mivel ők is sokat járnak ide vissza, és olyankor abban a házban élnek.
Ki hitte volna pár éve, hogy a Gimi fényes csillagának, huszonhárom éves korára nem lesz semmije?! Egy poros bárban fog dolgozni.. 
Megsajnáltam őt.. Nem ezt érdemelt volna,de jobban bele gondolva a legtöbb Gimi legmenőbb csaja ilyesmi sorsra jut.. 

Andy és a Száguldás 20.Fejezet

Hali! :)

Folytatást. Jó olvasást hozzá.

Puszii.

Még két és fél hét van hátra a Monacói Nagydíj-ig, melyre kilátogat Ashton és Celia is, Sam és Silver.  Végre ott lesz az egész családom, azok akik számítanak. 
Telefon csörgés zavarta meg a medencében való meditálásomat, kiúsztam a partra és a készülékért nyúltam a "Vettel" név díszelgett rajta. Mosolyogva vettem fel a telefont és szóltam bele.
-Máris hiányzom!? -nevettem fel.
-Hát.. A fenébe most lebuktam! -nevetett fel Ő is.
-Te szegény. Viccet félre téve, mond csak. -úsztam a lépcsőhöz, hogy le tudjak ülni. 
-Csak gondoltam fel hívlak, egyedül vagyok itthon a hatalmas Svájci házamban.. 
-Jaj Sebastian! Nem kell fel vágni. -mosolyodtam le. -Én is egyedül vagyok itthon a medencémben, a hatalmas Austin-i házamban.. -nevettem fel, tudtam jól, hogy őt utánzóm, és élveztem a helyzetet. 
-Uh te szegény. -nevettet fel, a nevetése.. Olyan, mint egy kisgyereké, édes és ha hallod, már mosolyra húzódik az arcod. -Na szóval igazából megakartam kérdezni nincs e kedved pár nappal előbb Monacóba jönni, mondjuk még a hét elején és velem mármint velünk, mert Kimi is ott lesz eltölteni pár napot?! 
-Nem rossz ötlet. Benne vagyok. Akkor a hét elején, hétfőn találkozunk. Csók Seb. -teszem le a telefont válaszát meg sem várva. 

Ki szállok a medencéből megtörölközöm. Be megyek a házba és az emeleti fürdőbe veszem az irányt, letusolok, és meg mosom a hajam. 
Fel öltözök, és eldöntöm, hogy kora este ki megyek és megöntözöm a virágokat, melyeket pár hete ültettem. 
Addig is DVD-zek, fagyit eszem és lazítok. A pihenés mindig jót tesz nekem.
Két filmmel és egy doboz fagyival később eljött a nyolc óra,magamra kapok egy karigánt, mivel Texas-ban le tud hűlni az idő. Majd ki megyek és meglocsolom a virágokat. Már épp a ház előtti virágokat locsolom, mikor valaki rám köszön.
-Hello Andy. -oda fordulok és Ő áll velem szemben, egy pórázt fog a kezében, mely egy kutyához vezet.
-Szia Scotter. -vettem oda, és vissza fordulok a virágokhoz. 
-Hogy vagy?! -jön közelebb. 
-Kösz egész jól, de ha megbocsájtasz nem érek rá veled foglalkozni. Dolgom van. -jelentem ki nemes egyszerűséggel. 
-Elutasító vagy. -jegyzi meg. -És nem is értem miért vagy ilyen. Ami megtörtént, megtörtént Andy! Zárd le a múltat, és lépj tovább! Mégis csak én voltam hosszú ideig a legjobb barátod. -szent beszéd.. Itt prédikál! Miért nem a kis barátnőjével van!? Miért kell megjelennie mindig amikor boldog vagyok?! Neki mindig mindent tönkre kell tennie.. Még akkor is, ha az amit mond igaz.. 
-Scotter - fordulok felé. -Akár mennyire is igazad van, hagyj engem békén. A legjobb barátom voltál! De csak voltál, a hang súly szívi a voltálon van! Meny és foglalkozz a barátnőddel! Megérdemlitek egymást, jó pár éve együtt vagytok. Legyetek boldogok, én is az vagyok! -oktatom ki, és zárom el a locsolót, majd egy utolsó pillantást vetve rá ott hagyom őt, és besétálok a házba. 

Monacó. Esküszöm annyira szép hely és csodás.. A sok yacht. Tetszik a hely, de nem tudnék itt lakni.. túl kicsi! 
-Na milyen lesz itt versenyezni?! -lök oldalba Silver, aki a jobbomon jön, balomon pedig Sam, akik velem tartottak már most, mivel szívesen jöttek ők is körbe nézni a mini Államban.
-Hello. -integet Seb.
-Szia. -lépek oda hozzá, és köszöntöm két puszival. -A bátyám Sam, és a nővérem Silver. -mutatom be őket.
-A múltkor ott voltak az egyik versenyen ugye?! -mosolyog rám, már a kocsiban ülve a vissza pillantóból, meghagytam az "élményt" Sam-nek, hogy előre üljön.
-Igen ott voltak. -mosolygók rá. -Kimi merre?! -érdeklődöm a finn barátunk felől. 
-A yacht-án. -válaszol csapattársam, innentől én Silver-rel beszélgetek, Sam pedig Vettel-el. 
A szállodába érve megbeszéljük, hogy délután találkozunk Monacó egyik legszebb homokos strandján, addig mi lepakolunk a szobáinkban, pihenünk egy keveset, és eszünk is. Én mindenféle képen, mivel farkas éhes vagyok! 
Délután öt körül jelenünk meg a parton, a fiúk már a bár-ban isznak, Seb csak sört, Kimi valami töményebbet, ahogy ő fogalmaz "emberesebbet". 
-Olyan hülye vagy! -jegyzem meg neki, mire a válassza csak egy hülye fej. 
-Én is szeretlek Kims. -mosolyodok el, és a part felé nézek. A víz tökéletesen hullámzik, a tenger csodás.
Lepakolunk a fiúk a vízbe rohannak, elég jól egymásra találtak mind a hárman! Mi Silver-rel még lepakolunk és csak utána megyünk be.
-Na kivel találkoztam Austin-ban!? -hozom fel a témát.
-Kivel!? -nézz rám Silver, az a kíváncsi fej..
-Scotter-rel, biztos otthon volt, mivel nem volt versenye. Szerinted?! -nézek rá. -Jött a sok hülyeséggel, miszerint én miért nem tudok tovább lépni meg ilyenek, hiszen mégis csak Ő volt a legjobb barátom. 
-Na és erre te?! -vág a szavamba Silver, mindig érdeklik a sztorijaim, bár szerintem mindenkinek a kicsit is "izgalmasnak" mondható sztorija érdekli.
-Elküldtem melegebb éghajlatra, hogy Ő csak volt a legjobb barátom, meg mennyen vissza a csajához. -fejezem be a mondandóm.
-Jól tetted! Büszke vagyok rád, végre oda mondtad neki amit kell, most végre megérti, ha már a szép szóból nem értett.
-Nehéz eset. -jegyzem meg. 
-Az tuti. Bár nem hittem volna, hogy idáig valaha is eljuttok Scotter-rel. Hisz tényleg LB-k voltatok mindig is. Aztán jött a barátság extrákkal rész.. Csak a tietek nem úgy fejeződött be, mint a film.. -fűzi hozzá. 
-Milyen film?! -nézek rá, értetlen arccal.
-Többet kéne moziba járnod, vagy premierekre. Az amelyikben Mila Kunis és Justin Timberlake egymásra talál, kizárólag csak a filmben. -mosolyog rám.
-Oké. -mosolygók rá, és beljebb úszom. 

A csütörtök délelőtti szabadedzésen a tizenharmadik helyen értem célba, míg Seb a kilencediken, az edzést pedig Alonso nyerte. 
A másodikon már próbáltam jobban teljesíteni, és oda tenni magam, amennyire az csak megy! Így ott már a hetedik helyen zártam, Vettel viszont csak tizedik lett, eme edzést a brit Jenson Button nyerte meg. 
A paddock-ban sétálgattunk vissza a szállodába Seb-bel és a mögöttünk haladó Silver - Heikki, és Sam - Grace párossal, amikor a Caterham instáló, boxánál megláttam az ott fotózkodó Scotter-t és persze miért is ne, vele volt Pénelopé is. Próbáltam takarni magam, és Seb-re figyelni, hogy ne vegyenek észre, ami most nagy szerencsémre be is jött! 


Pénteken nem volt semmi dolgom kivéve a csapat megbeszéléseket. Amikor pedig végre net közelbe kerülök minden Scotter-rel és Pénelopé-val van tele! 
Azt hittem megörülök, kedvem sem volt őket nézegetni, így kinyomtam a gépem, és lepihentem. 

Este hatkor  örült kopogásra kelek, nagy nehezen fel kellek, és az ajtóhoz sétálok, melyben Sonja és Silver vár rám.
-Mi van már!? -nézek rájuk komás fejjel.
-Az, hogy jelenésed van egy jótékonysági divatbemutatón Vettel-el. -húzza pimasz vigyorra a száját nővérem. Én erre csak a szememet forgatom.
-Nekem jó hírem van, tudtam Silver-nek is belépőt szerezni! -mosolyog rám Sonja.
-Az jó, de Sam hol lesz!? 
-Ő ki megy Celia-ék elé a reptérre, és elhozza őket a szállodába, és pesztrálja őket míg te a dolgod végzed. De most nyomás! -terel be Silver. 
-Meghoztuk a ruhád. -mosolyodik el Sonja is. Silver  be terel a fürdőbe, én pedig lezuhanyzom. 
A lányok elé veszik az ezüst színű estélyimet, amelyben az este pompázni fogok, a hajamat azonnal kezelésbe veszi Silver és kontyba fogja, míg Sonja a sminkemmel bajlódik, majd bele segítenek a ruhámba is, fel veszem ezüst színű  magassarkúm, majd megcsodálom magamat a tükörben, mint egy hercegnő. -mosolyodok el. 
Kopognak, Sonja nyit ajtót melyben Seb áll öltönyben rá mosolygók, ő pedig kezet nyújt.
Együtt érkezünk a rendezvényre, ahol rengeteg vakú kattog. Silver egyszerű kinézete pedig hódít a vörös szőnyegen. 

Szombaton már Ashton és Celia is ott van és úgy, mint Sam és Silver ők is a box-ból nézik a harmadik szabad edzést, amit a tizedik helyen zárok. Majd egy gyors interjú adás, ebéd, egyeztetés Ciaron-nal, jó tanács Ashton-tól, és újra be a kocsiba, kezdetét veszi az időmérő.
Nem tudom, hogy Ashton jó tanácsa vagy mi tette,de az időmérőt második helyen zártam, így holnap az első sorból rajtolhatok. 
Adtam még interjút, egyeztetett a csapat, és én külön Ciaron-nal, és csak ezek után mentem a családomhoz.

Vasárnap megnyertem a futamot, így az idén már a második győzelmemet ünnepelhettem. Seb pedig negyedik lett, a családdal, és a csapattal pedig egy nagyot buliztunk Monacó-ban! 

Andy és a Száguldás 19.Fejezet

Halihó!

Mivel holnap nem leszek itthon, most hozok fejezetet!

Jó olvasást hozzá, minden kedves olvasónak, esetleg idetévedőnek! :) 

Puszii.

-Hello. -léptem be a házba. Silver a kanapén ült, intett, hogy menjek oda. Ashton és Celia a másik kanapén velünk szemben. - Mi a baj?! -néztem rájuk.
-Semmi. De kezdhetjük?!-kérdi Ashton.
-Persze.. -bólintok. 
-Annak idején a legnagyobb riválisom Travy volt. -nézz rám. Tudtam jól kiről beszélt. -Folyamatosan egymás ellen harcoltunk, talán túl sokat is. A csapataink nem a legjobban teljesítettek a mi pár harcaink miatt, sokszor ütöttük ki egymást, miközben lehetőségünk lett volna nyerni. 

Az egyik nap kihallgattam véletlenül egy beszélgetést. Miszerint, ha ennek nem lesz vége egy hónapon belül, akkor drasztikus lépéshez folyamodnak. Egyikünknek le kell állni, ha nem halállal. Travy-nek hiába mondtam el, Ő nem hit nekem, végülis semmi oka nem volt hinni e nekem, a nagy riválisnak aki ezt akarja el hitetni vele, azt hiszem én sem hittem volna neki, ha Ő mondja ezt nekem. Én hiába próbáltam tenni ellene, beláttam nem megyünk semmire sem, Travy, mint egy örült folytatta a dolgot. Két hét maradt a kritikus helyzetű versenyig. Hiába próbáltam fel mondani, ott hagyni a csapatott nem jött össze, nem tudtam. Ekkor döntöttem el, hogy megrendezem a halálom. Végülis ők is ezt akarták, és tudtam nem maradhatok bent a Nascar-ban, de életben sem. Hisz hányan meghaltak előttem is. Egész biztos voltam benne, hogy azok a balesetek sem a véletlen művei voltak. Egyedül Celia tudott a dologról, és ő volt mellettem. Közösen találtuk ki a megrendezett halált, együtt beszéltünk a kórházból a három alkalmazottal, akik végül segítettek. Nem volt könnyű otthagyni titeket! -ült át közénk és magához szorított minket, nekem pedig már a könnyeim hullottak, tudtam, hogy nem sokára sírni fogok, a halottak megrémítettek. -Annyira szerettelek titeket, és te Andy olyan kicsi voltál, és nekem nagyon fájt. De meg kellett tennem. A szüleink pedig.. Nem akkor változtak meg mikor 



meghaltam, előtte is ilyenek voltak Andy. Nem sokat törődnek veled, nem szeretik a versenyzést.. Ők tökéletes gyerekeket akartak, engem például pilótának szántak, Silver téged ügyvédnek, Sam-et olimpikonnak, téged pedig -pillant rám, és puszit nyom az arcomra. -híres színésznőnek! -mosoly szökik az arcomra, a szüleink.. Nem minta szülők és mi nem váltottunk valóra az álmukat. Hárman sportolók lettünk, a versenyzést választottuk. Silver pedig, majdnem tökéletes tudván, hogy profi üzletasszony. 
-Ashton! Köszönöm. -öleltem át. Silver végig fogta Ashton kezét, és sírt. Most jöttem rá, hogy soha nem sírtam annyit, mint eddig. Nem mellesleg csak férfiak miatt! Két férfi miatt, az egyik Ashton aki a bátyám, és oda meg vissza voltam érte egész életemben, mert Ő volt számomra mindig is a fontos. A másik pedig Scotter Buffalo! Miatta egyszer, talán kétszer sírtam. De csakis a megbánás miatt. Mert akkora volt a megbánásom, mint még soha. Gyűlöltem magamat akkor azért, amit tettem. De ma már jól vagyok! Vissza kaptam a bátyám, az életem rendben. 
-Ugye most már szolunk Sam-nek is?! -veti fel Silver.
-Hát persze. -öleli át Ashton a húgát. 

Újabb három hét verseny nélkül, ezek a hetek számomra jók is meg nem is. Megtanultam együtt élni a Száguldó Cirkusszal, utazgatni, és szerettem ezt az élet formát.
Mert így nem csak Amerikát, de a világot is bejártam. Rengeteg szép helyet láttam eddig is, és még fogok is!
A Bahrein-i grand pix után tér át a Forma 1 világa Európába. Ahol én eddig nem sokat jártam. Voltaképpen talán sose. Mindig valami csodás helyre utaztam, ami szép volt jó volt, de Amerika avagy egy sziget volt. Azaz nem volt okom Európába menni. De most majd láthatom.

A három hét hamar el telt. De mégis tartalmas volt. Sam is megtudta, hogy a bátya életben van. Először azt hitte képzelődik, majd boldogan sírva ugrott Ashton karjaiba. Megjegyzem férfiak.. 
A szüleinknek egyenlőre nem beszéltünk a dologról, mi sem és Ashton sem akarta.
Sok időt töltöttünk négyen testvérek együtt, és persze Celia is, akit sikerült még jobban megismernünk. 
Eljártunk éttermekbe, bárokra mulatni esténként és ittunk is, persze nem a lerészegedés volt a fontos, hanem az, hogy együtt van, jó a társaság, és boldogok vagyunk! 


Spanyolország, már csütörtökön a pálya bejáráson, illetve a Szerdai érkezésemkor elnyerte a tetszésemet. Gyönyörű hely volt és a Barcelonia-i pálya is tetszett. 
-Hello. -köszön rám Sebastian.
-Hello. -lépek oda hozzá, és adok két puszit.
-Egyeseknek de jó! -kiabál oda a Ferrari box-ból Alonso.
-Csak nem te is kérsz!? -nevetek fel.
-Talán! -vigyorodik el sunyin.
-Én oda nem megyek, ha kell te gyere ide! -a mellettem álló német fel nevet, Fernando pedig felénk közelít.
-Sziasztok. -fog kezet Sebbel, mi pedig két puszival köszönünk a másiknak. 
-Hazai verseny Fernando, készülsz már!?-érdeklődik Sebas.
-Ja, talán. Ha nyerek nyerek, ha nem nem. De egyet ne felejts el Seb, jól állok a VB-ben. -mosolyog a spanyol.
-Khm.. Fiúk! -szólok közbe. -Én is jól állok. De tényleg Seb, te szoktál készülni?! -érdeklődöm. 
-Hát hazai pályán fontos a siker, hiszen ott van a legtöbb szurkolód effektív. 
-Ja értem. Akkor nekem meg Amerikában lenne nem.. Bár nem hiszem, hogy addig itt maradok!
-Miért nem? - kapja fel a fejét a spanyol. 
-Talán, mert addigra Webber vissza kéri a helyét?! -teszem fel kérdésként a dolgot, bár mind tudjuk, hogy igaz.
-Az nem olyan biztos! -szólal meg Vettel. -Pár napja beszéltem vele, valószínű újabb műtét vár rá. Sajnálom Clark, de szerinte egész évben ki kell bírnod minket! -persze a végére elmosolyodik.. Most először hívott Clark-nak, és milyen édesen mondta! 
-Oh... szegény. Sajnálom.
-Hát én is, de bocs fiatalok hív a kötelesség, valami PR rendezvényen van jelenésem. -búcsúzik Fer. 
-Vissza térve Austin-ban lesz a verseny, ami Texas-ban van... Ugye?! -kérdez rá. Meglátszik, hogy nem sokszor járt Amerikában!
-Igen ott. -mosolyodok el. -Tanuld még az Amerikai földrajzot! -veregettem válba. -Nem mellesleg én Austin-ban lakom, úgy hogy nekem jó! -pillogtam meg szememet.  
-Na ne.. -nézz rám.
-De! -bólogatok, arca láttán pedig fel nevetek, az a fej.. Látni kell! 
-Ugye majd megmutatod a házad?! -mosolyodik el.
-Te most meghívatod magadat hozzám?! -kérdem.
-Ja.. Ugye nem baj!? -mosolyog. -De kössünk alkut. Te megmutatod a házad, és én is meghívlak magamhoz, amikor a Német nagydíj esedékes lesz, oké!? -nézz rám, és kezet nyújt.
-Oké. -rázom meg. 


A Spanyol Nagydíj elég jól alakult, egyeseknek.. Mint például Seb-nek aki az első szabadedzésen második lett. Én pedig csak a tizenharmadik. Mégsem fekszik a pálya?! 
A második szabadedzésen Vettel újra második lett, én meg a hetedik, ez már talán egy fokkal jobb hely, mert benne vagyok az első tízben!

A harmadik szabadedzést a csapattársam nyerte meg, én meg a negyedik lettem. 
Az időmérőn pedig teljesen más sorrend alakult ki Lewis Hamilton nyert, aki viszont rajtbüntetést kapott, ráadásul volt még valami a dologban, amit nem tudok, mert nem az én csapattársam, és nem is nagyon foglalkoztam vele, mert a másnapi verseny jobban érdekelt. 
A lényeg az, hogy így a Venezuelai Pastor Maldonado indul a Pole pozícióból a Williams-el, élete első pole-ja a Forma 1-ben!
Alonso-é a második hely a rajtrácson, Roman Grosjean-é pedig a harmadik. 
Seb csak a hetedik, én meg a tizenegyedik, ez nem a Red Bull-ok hétvégéje!


A futamot Maldonado nyerte, Alonso második, míg Kimi lett a harmadik! Büszke voltam a Finn barátomra, megérdemelte a győzelmet, és bírtam a fejét! 
Vettel a hatodik, én meg a tizenegyedik lettem. Ez tényleg nem Red Bull hétvége volt. Jobbak is lehetünk volna, ezt mind tudtuk. 
Bár hihetetlen mód a világbajnokságot Vettel vezette, Fer és Hamilton előtt, majd Kimi és az ötödik helyen én. 


A verseny után, mint mindig haza utaztam, de most Austin-ba mentem, és nem LA-be. Gondoltam ideje megnézni mi van otthon, és nem voltam ott, mert megint sokat voltam Los Angeles-i házamban. De majd most bepótolom! 

Andy és a Száguldás 18.Fejezet

Halihó! 

A nagy Ashton dolgok után itt egy kis Forma 1! :)

A Bahrein-i Nagydíj végeredményénél a harmadik hely nem helyes! (Grosjean nyert, de a történetben Andy)! ;)

Jó olvasást hozzá.

Puszii.

Kínába levakarhatatlan mosollyal érkeztem meg. Jól éreztem magamat a bőrömben, él a bátyám, vettem egy házat, minden tökéletes. Nem utolsó sorban a Forma 1-ben is jól teljesítek! Ashton pedig megesküdött, hogy nézni fogja a futamokat! A Kínai versenyre Sanghajban kerül sor, ahol Sebastian valami Infinity-s filmet fog forgatni, mivel Webber nincs itt, és mint tudjuk mégis csak Ő az első számú pilóta, plusz én csak beugró vagyok, és nem mutatnék jól egy Nő mellett a vásznon. Meg is hagyom neki a lehetőséget! 
Nekem helyette egy Party-n kell majd megjelenem, koktélozás, jó pofizás. Szerencsére ez sokkal jobb, legalábbis nekem jobban tetszik. Szívesebben csinálom ezt, mint valami kun-fu film forgatását! 
El sem tudom képzelni, hogy fog kinézni Seb. Egész biztos vagyok benne, hogy nem fogom kibírni nevetés nélkül, magamat ismerve! 
-Andy Clark! -vettem fel a telefont.
-Ashton Conrad. -na ezt is így akarta, Ashton Condrad-ként bemutatkozik, majd Conrad-nak kell hívnom, hogy Ne gyanakodjanak. Fogalmam sincs miről zagyvál! 
-Szia Conrad. -mosolyodtam el. -Na ne! Ez nagyszerű! Kösz, próbálok mindent bele adni! De Conrad ez még csak a pénteki szabad edzés volt.. Jó oké- -nevettem fel. -Puszi Celia-nak, persze neked is. -tettem le a telefont.
-Megérkeztünk. -mosolygót rám Sonja.
-Oké. -még a tükörben le ellenőriztem a sminkem, és kiszálltam a limo-ból, utánam pedig Sonja. Ő is egy csinos ruhát viselt, neki velem kellett tartani, hiszen Ő a sajtósom! Színes nyári ruhát viseltem, magas sarkúval, napszemüveggel, kis táskával. Megérkezésemkor pózoltam egyet a kamerának, és kezdetét vette a Party! Sonja ruhája fehér tér fölöttig érő, a haja felkötve. Mikor beléptünk a terembe minden szem ránk szegeződött! 
-Ms. Clark. -jött oda a szervező. -Örülünk, hogy megtisztel minket a jelenlétével.
-Én köszönöm a meghívást. -kezdtem a jó pofizást. 
-Oh.. Egy ilyen ki finomult tehetséget meg kellett, hogy hívjunk. -nevetett fel a nő, majd Sonja-ra pillantott. -Ön bizonyára Ms. Adams. -kezet fogtak, mi közben Sonja igenlően bólogatott. 
A Party nem volt nagy szám, szólt a zene, voltak akik táncoltak, pezsgőt ittak, kaviárt ettek. 
Úgy másfél óra múlva kocogtattam meg Sonja hátát, aki bizonyára halálra unta magát, én sem voltam vele másképp. Rengeteg, ismeretlen emberrel kellett beszélgetnem! Ráadásul úgy kellett tennem, mint aki élvezi! 
-Kérlek mond azt, hogy el húzhatunk. -álltam meg mellette a pezsgőmmel, az Ő kezében is volt egy pohár.
-Itt voltál másfél órát, megjelentél. Nem lehet bajuk, ha most le lépünk. Ha szóvá tennénk a holnapra hivatkozunk. -mosolygót rám, koccintottunk. Lehúztuk a pezsgőt, és már ott sem voltunk. A limuzin vitt minket vissza a szállodába, ahol egy gyors zuhany után le feküdtem aludni. 


Másnap az utolsó szabad edzésen elég jól ment alattam a Red Bull, még az idő mérő előtt megbeszéltem mindent Ciaron-al, majd beülhettem a kocsiba, és kezdetét vette a Q1. 
Végül a hetedik helyről fogok rajtolni, nem a legjobb, de megteszi. Bár az év eleji fellángolásomhoz képest, semmi. 
De a pontokat úgyis csak holnap osztják, legalábbis ezzel nyugtattam magam, hogy ne menjen fel a pumpám! 
Bár, mint kiderült Hamilton rajtbüntetést kapott, így a hatodik helyről mehetek holnap. Nem, mintha sokat számítana. Apropó még mindig nem találkoztam sok emberrel a Forma 1-ből. Kivéve a FIA-t, akik, hogy is mondjam.. Nem a kedvenceim! Illetve a Red Bull-t ismerem töviről hegyire. 

Délután Grace meg masszírozott, tuti el aludhattam közbe, mert beszélgetésre keltem. 
-Mi a.. -néztem fel. Sebastian állt az ajtóban, én meg meztelenül fekszem, a törölköző a fenekemet takarja csak. -Szia Sebastian. -köszöntem.
-Neked is szia. -zavarában alig tudott beszélni, folyton nyelt egyet.
-Öhm.. Miért jöttél?! 
-Ja csak tudod.. 
-Ne légy zavarban. -mosolygók. -De fel is öltözhetek. 
-Az jó lenne. -mosolyog.
-Oké. Akkor mondjuk, ha ki mennél az előtérbe! -mutatok az irányba, hiszen a lakosztályomban voltunk. 
-Máris. -azzal ki ment, én meg be a fürdőbe. Lezuhanyoztam, gyorsan felöltöztem, fel kötöttem a hajam. Mire ki mentem az előtérbe, Seb már a tv-t kapcsolgatta. -Látom fel találtad magad! -mosolygót rám.
-Hát nem volt nehéz. -nevetett fel. 
-Azt meghiszem. -mosolyogtam. -De miért is jöttél!? 
-Ja. Vacsorázni hívni. Tudok egy jó éttermet, ahol nem ilyen kínait kotyvasztanak. 
-Hál' isten. Utálom a kínait, és a halat, meg a rizs se a kedvencem.. Megeszem, de nem mindennap! -mosolygók.
-Ezt vegyem igennek!? -nevet fel.
-Ja igen. Megyek a táskámért, meg kéne valami cipő is! -nézek a lábamra. Seb erre csak fel nevet. 
Fel veszek egy bokacsizmát, fehér divat sálat kötök a nyakamba, bepakolok a fehér-fekete táskámba, és kész is vagyok. -Mehetünk. -mosolygók Seb-re. 

Az étterem modern, hangulatos és szolid. Imádtam, egyszerű hely volt. Tele Amerikai kajával(!). 
Jó darabig válogattam is mit egyek. Végül a hot-dog, cézár saláta, kóla párosítást választottam, desszertnek pedig eperturmix-ot, és egy kis fagyit.
-Ennyi mindent megenni. -nevetett rajtam Seb, mikor már a salátát tömtem magamba.
-Kösz. 
-Nem. Nem vagy dagadt, csak fura, hogy beléd fér. Mű nőkkel vagyok körbe véve, akik így meg úgy nyavalyognak a kaják végett. 
-Te szegény. -nevetek fel. -Én imádok enni, hogy ezzel nincs bajom, ja és szinte csak gyors kaját eszek, ha csak nem vagyok hivatalos ilyen olyan családi vacsorára, ami kb egy évbe egyszer van, vagy ha nem hivatalos megjelenésen főznek.
-Miért?! Minek ez a sok gyors kaja, miért nem főzöl?! -itt fel nevettem, mennyire nem ismer. Nem baj, majd most lesz alkalmunk ismerkedni. 
-Nos nem tudok főzni, de ha tudnék se szeretnék! Túl macerás, inkább étterembe megyek akkor már, vagy megrendelem. Ha meg sütire vágyom azt megveszem, azt egyből megkapom, nem kell órákon át sütögetnem. -adtam magyarázatot, melyet figyelemmel hallgatott végig.
-Na ebben van valami. -mosolyodott el. -Nem hiányzik anyukád főztje?! Én az enyém főztje nélkül nem bírnám.
-Anyámmal nem jó a kapcsolatom, alig beszélek a szüleimmel, ők furák és hát.. Na a lényeg az, hogy csak a nővérem és a bátyám fontos a számomra. A szüleim sosem akarták, hogy versenyezek, mint Ashton féltettek, sőt el akartak tiltani, de  nem tudtak, így voltaképpen nem is nagyon beszéltünk. Az időm nagy részét versenyeken, meg a gyárban töltöttem, ahol külön szobám volt olyan igazi modern- mosolyodtam el, vissza emlékezve a kis kuckómra. -Aztán pár éve meg vettem a tökéletes házat Dallas-ban oda költöztem és azóta is ott élek. Persze mondhatnánk azt, hogy a városban maradtam, de Dallas nagy, én meg a szüleimtől jó messze lakok. Tudsz követni?!
-Persze, érdekes. A szüleid furcsák, bár érthető tekintve, hogy az egyik gyerekük meghalt emiatt. -célzott Ashton-ra, istenem ha a világ tudná, hogy életben van! 
-Igen. De így jártam. Ők a szüleim, valamiért őket választottam. Talán így akartam élni. -egy keserűs nevetés szakadt fel a torkomból, olyan értelmetlen.. 
-Na jó, beszéljünk másról. A tesóid hol laknak?! 
-Kaliforniában. -mosolyogtam rá. -Silver Long Beach-en, Sam pedig Venice Beach-en, én pedig két hete vettem egy házat Palos Verdes Estates-en.
-Huha.. Az jó, remélem még nem volt ház avató bulid, mérges lennék, ha lemaradtam volna róla! -nézett rám morcosan.
-Nem nem volt. De igazad van kellene! -milyen jó ötleteket ad ez a srác.- jegyeztem meg magamnak. 
-Mivel ilyen jó ötletet adtam remélem postázol majd nekem is meghívót! -villantott egy szexi féloldalas mosolyt. Huha.. Tényleg ilyen szép a mosolya és a szemei!? Andy fogd be és ne fantáziálj. -kezdtem szidni magam, csak én lehetek ennyire dinka! 
-Mindenféle képen. Ki nem hagynálak a meghívottak listájáról. -Most meg már kacérkodok is! isten ments Andy Clark-tól! 
-Szerencséd. -jegyzi meg. A vacsora közben még rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Egyre jobban megnyíltunk egymásnak, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. 
-Kösz az estét, tényleg jó volt. Tudod nem is vagy olyan nagyképű arrogáns barom! -búcsúztam tőle az ajtómban. 
-Ez kedves. -jegyzi meg, neki támaszkodik a velem szemben lévő falnak, míg én az ajtómnak. 
-Tudom. -mosolygók.
-Te tényleg ilyet feltételeztél rólam!? -pillant rám. 
-Drágám, a kirohanásod miszerint az Andy az Andrea és csaj durva volt.. -nevetek fel. 
-Bocs. De elég ciki lesz, ha egy csak győz le a VB-ben.

-Nos Sebastian drága, nem csak neked lesz az, hanem mindenkinek! -mosolyodok el, majd ki nyitom az ajtót. -Na jó éjt Sebas! -adok egy puszit az arcára, és be megyek a szobámba. 

A Vasárnap hamar el jött ezzel együtt a verseny is. A Kínai pályán Nico Rosberg lett az első, ezzel megszerezve élete első Forma 1-es győzelmét(!) másodikként pedig a két McLaren ért be, én csak a negyedik lettem, Sebastian pedig utánam az ötödik helyen ért célba. 
Mivel Kínában voltunk, onnan pedig van közvetlen járat a Los Angeles-i reptérre, megint nem tartottam a csappattal. Majd talán Európából. Persze a reptérre menet is lefotóztak, és nem úszhattam meg a pióca fotósokat. Egyszerű ruhát viseltem, mint mindig. Nem szerettem túl öltözni, a rendezvényeken és estélyik terén persze én is el tudom vetni a sulykot, de magán emberként fő a kényelem, és az egyszerű darabok. Hisz azok is lehetnek csinosak. 

Szerdán utaztam Bahrein-be ahová végül csak el megyünk, hiába háborús övezet és a többi. Persze volt olyan, aki egy köszönöm nem-el elintézte a dolgot, és ne utazott velünk. 
Nekem semmi bajom nem volt a háborús övezet stb dumával. Ez van menni kell, akkor megyünk! 
Ember ez itt a Forma 1, ha bántódásunk is esne akkor az a valaki nagyon megjárja! 
Kedden még jelenésem volt az egyik Amerikai Show-ban, ahol a Forma 1-ről beszéltem. Igazából az egész nagyon jó volt, remek kérdéseket tettek fel, és végre élveztem egy Interjút. Most mondjam azt, hogy Amerika az Amerika?! 


Bahrein-be érve egyből a szállodába mentem, ez úttal velem együtt utazott Grace. Tényleg ez a csaj hova tűnik mikor nincs velem?! És miért telefonál annyit?! Csak nem talált magának valakit?! 
Mint mondtam 100%-os volt a biztonság, páncélozott kocsik, biztonsági örök, senkinek sem eshet semmi baja! 
Pénteken az első szabadedzést nem zártam valami jól, bosszús is voltam! A második már sokkal jobban ment, mivel a második helyen zártam. 
Szombaton az edzés előtt Ciaron-nal egyeztetés, Grace-el masszázs, majd szabadedzés, harmadik helyes zárással. 
Időmérő előtt csapatmegbeszélés, Ciaron-nal újabb egyeztetés, majd időmérő, melyen harmadik lettem. Első lett Sebastian, második Lewis Hamilton, akit végre megismerhetek! 
-Grat Sebas! -mentem oda hozzá a kötelező interjúk után.
-Neked is. Nem rossz hely a harmadik. -mosolyog rám, és át ölel. 
-Ja nem, és most meg hagyom neked a győzelmet! -célzok az Ausztrál incidensre.
-Oh kösz. Hálám öröké üldözőn! 
-Lehet róla szó! -lépek be a pihenőmbe. 


Másnap a rajt rácson csak is Ashton-ra gondolok, hogy miatta ott kell lennem a dobogón, miatta fogom megcsinálni! 
Végül a versenyt Sebastian nyerte, idei első győzelmével, Kimi másodikként ért célba, én pedig harmadikként. Megcsináltam Ashton büszke lehet rám, bár én magam is az vagyok magamra! -na ezt de jól el mondtam. 
Én megint nem buliztam a srácokkal, helyette haza repültem, pontosítva Ashton-hoz, akinél már ott várt Silver is, végre megtudjuk az igazat.. 

Andy és a Száguldás 17.Fejezet

Na szép jó reggelt! 

Fogalmam sincs mire fel keltem ilyen korán, mert egy ideje fent vagyok! :S

Talán a hülye álmom tehet róla, vagy éppen az, hogy az éjszaka közepén lábgörcsre kelek! :S

Nem is tudom melyik a jobb. Őszintén szólva se melyik! :) 

De nem fecsegek, hagylak titeket olvasni! 

És.. Na majd megtudjátok! :D 

Puszii.*

Egy hete itt vagyok az új házamban Kaliforniában, nincs kedvem hazamenni, inkább élvezem a napsütést, sokszor találkozom Silver-rel is, de a mai más találkozó. 
Egy hét után jelentkezett a magánnyomozó, el sem hiszem, hogy máris de elégé izgatott vagyok. Biztos vagyok benne, hogy talált valamit. Valami olyat ami talán sors fordító lesz.. 
-Szia. -köszönt Silver mikor beszállt a kocsimba, nyomott egy puszit az arcomra, én is az övére és siettünk tovább a nyomozóhoz. 
Oda érve leparkoltam, ki vettem a hátsó ülésről a táskámat, megigazítottam magamon a ruhámat. 
Silver mellé sétáltam, együtt nyitottunk be az ajtón, a titkárnő ránk mosolygót.
-Andrea és Silver Clark ugye?! -mosolygót továbbra is.
-Igen. -szólaltam meg én előbb.
-Mr. Smith várja már önöket. -állt fel, kinyitotta főnöke ajtaját és ellépett. -Fáradjanak be. 
-Köszönjük. -válaszolta Silver. 
-Mr. Smith. -léptünk be. 
-Andrea, Silver! Foglaljanak helyet- mi azonnal leültünk és csak néztük az előttünk ülő férfit. 
-Nos. -kezdett bele. -Utána jártam jó pár ügyiratnak. A kórházi jelentés tényleg eltűnt, majd kutatni kezdtem a tizenöt évvel ezelőtti akták között, kiderült, hogy egy orvos és két nővér is ott hagyta a kórházi azon a héten, amelyen Ashton halála megtörtént. Sikerült megtalálnom az említett személyek közül kettőt, az orvost és az egyik nővért. Az mondták nem tudnak semmit, és személyes okokból hagyták el pont azon a héten a kórházat, a másik nővért öt napja találtam meg. Ő már beszélt. Miszerint Ashton Clark nem halt meg aznap a kórházban, sőt valószínűleg azóta sem. A balesetben le bénult, de rehabilitációval valószínűleg fel épülhetett, a halálát nem tudni miért rendezte meg. Nekik csak az volt a dolguk, hogy azt mondják meghalt. Mr. Clark rendesen megfizette őket. Vagy másik embert vagy pár téglát temethettek el maguk tizenöt éve. A nővérnek hála pedig jó nyomra akadtam és a lehetséges Ashton-t is megtaláltam. 
- Le van fényképezve egy úr a neve Ashton Conrad, itt él Kaliforniában pontosítva Laguna Beach-en. Van egy felesége Celia Conrad, valószínűleg ő az egykori barátnője..
-Celia West. -szólt közbe Silver. 

-Igen. -mosolygót egy aprót a Josh. -Megmutatnám a képeket, a hasonlóság megegyező, sajnos még nem tudtam le futtatni az adatbázisban, de amint ez lehetséges megteszem, akkor pedig 100%-osan ki fog derülni, hogy Ashton Conrad e Ashton Clark. 
-Mutassa! -nyúltam a képekért, három kép volt a mappában. Mindegyiken ott volt Ő egy nő társaságában. -Silver. -néztem könnyekig áztatott szemmel a nővéremre, rá nézett a képekre és a kezébe vette őket. 
-Mr Smith.. Josh. -szólalt meg Silver. -Ez egész biztos, hogy.. Ez Ashton. -sírta el magát Silver. -Ő pedig Celia West a volt barátnője. -magyarázta. -Ashton  most harminchárom éves lehet ez egész biztos. 
-Silver egész biztos ön abban, hogy ez a férfi Ashton a bátyja. 
-Josh nézze csak felismerem a bátyámat! Ez itt Ashton, tudom, hogy majd tizenöt év telt el, de ez itt Ashton! 
-Rendben, én elhiszem. Itt a címe Mr. Conrad-nak. Kérem, ha úgyis döntenek, hogy felkeresik legyen óvatosak, ne rohanják le egyből, ez maguknak és nekik sem lenne jó. 
-Köszönjük. -álltam fel és kezet nyújtottam, majd Silver is. 


Beültünk a kocsiba és én csak néztem magam elé. Ezt akartam, hogy a bátyám éljen! De nem így képzeltem el! Ashton Clark többé már nem Ashton Clark. 
-Silver. --pillantottam nővéremre. Ki sírt szemek, el folyt smink. Nem az a lány akit ismertem, akire valamelyest mindig felnéztem, azért, mert ő más volt, mint én. De most nem azt láttam akire felnéztem. Nem azt az erős nőt, aki képes bármire. 
-Tessék. -adtam neki egy zsepit, orrot fújt, sminket és hajat igazított. 
-Jól vagyok. -éröltett magára egy halvány mosolyt. -minden rendben. -győzte meg magát. 
-Alig egy óra innen Laguna Beach. -adtam a tudtára.
-Menjünk. -egyezett ezzel bele, beindítottam a kocsit és indultam. 

A GPS-nek köszönhetően egy órán belül leparkoltam egy hatalmas ház előtt, és nem túlzok tényleg hatalma volt, igazi gazdagok háza. Leparkoltam a ház előtt, kiszálltunk az autóból és a kapuhoz sétáltunk, hatalmas vaskapu, felhajtó. Megnyomtam a gombot a kaputelefonon és vártunk. 
Pár másodperc múlva egy női hang szólt bele.
-Hello Celia Conrad vagyok miben segíthetek!? -Ő lenne Celia?! Kedves női hang, kellemes hangzású.
-Öhm.. Hello Andrea Cl.. Costa vagyok. -javítottam ki magam gyorsan. -most költöztünk a környékre a nővéremmel mivel nem ismerünk senkit ismerkedni jöttünk, persze ha zava.. -alig, hogy ki mondtam volna máris a szavamba vágott.
-Áh igen a ház a hegy túloldalán. Gyertek csak be! -nyitotta ki a kaput. Hú. Könnyen ment! 
Besétáltunk a kapun, megmásztunk egy feljárót, igazából nem is az volt a hosszú, hanem a magassága, amit magas sarkúba nem a legjobb megmászni, a túlsó oldalra érve elénk tárult az elő kert, két luxus kocsi, majd egy lépcsőn vezetett le az út a házhoz. 
Az ajtó előtt már várt ránk a képeken látott nő. 
-Hello üdv. Celia Conrad. -nyújtott kezet előbb nekem.
-Andrea Costa. -ráztam vele kezet. -Bocsássanak meg, hogy csak így magukra rontunk. -kezdtem a mentegetőzést.
-Ugyan semmi baj. A férjem úgyis valami értelmetlen műsort néz a tévében öröm a társaságotok. Ha nem baj tegeződjünk. -mosolygót.
-Részemről rendben. Oh.. Ő a nővérem Erin Costa. -mutattam be Silver-t is az első nevén. 
-Hello. -rázott vele is kezet Celia. -Gyertek beljebb. -invitált be a házba. 
Hatalmas volt, ahogy az ablakok is, tele fénnyel, családi képek, melyeken Ashton és Celia látható.
-Ashton! -kiabálta el magát.  
-Nappali. -szólt egy férfi hang. Emlékeimben pontosan ugyan ez a kellemes megnevettető hang élt. 
-Erre fáradjatok. -mutatott az irányba, belépve egy hatalmas nappali tárult elénk ami a hátsó kertre nézett, melyben megtalálható egy medence, jakuzzi, grillező, napágyak..
-Ashton szívem ők az új szomszédaink Andrea és Erin Costa. -mutatott be minket. Ashton fel áll ránk mosolygót és mindkettőnkkel kezet rázott. 
-Hello. Ashton Conrad. 
-Hello én Andrea vagyok ő meg a nővérem Erin. 
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.
-Részünkről a szerencse. -mosolyogtam. 

Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk, rengeteg mindent tudtunk meg róluk is, mi is beszéltünk. Főként Silver. 
Délután négy körül lehetett mikor Silver és Celia ki ment a kertbe, mivel Silver hobbija a fényképezés és innen állítólag remek képeket lehet készíteni. 
-Na és Ashton. -néztem rá as bátyámra. Tudtam, hogy ő az, egész biztos voltam benne, hogy Ő az. A bátyám. -Bocsáss meg de nagyon hasonlítasz valakire.. -úgy tettem, mint aki gondolkozik, majd benyögtem. -Meg is van. A minap láttam egy fotót egy bizonyos Ashton Clark- ról valami versenyző volt, nagyon hasonlítasz rá. -mosolyogtam. 
-Igen. Ashton Clark. Szegény srác meghalt, többször mondták már ezt lehet benne valami. -rezzenéstelenül hazudott. 
-Na és sportolsz valamit!? -kérdeztem meg.
-Nem, nem igazán. A tengerparton szoktam csak futni. De semmit mást nem. 
-Értem.-mosolyogtam. -És a tévében nézel valamit!? Vérbeli amerikai autó sportot, mint a Nascar?! -mosolyogtam. 
-Nem.. -nevetett fel. -Nem szeretem a Nascar-t, régebben néztem, de annak jó pár éve, régebben szerettem a sportokat de ma már nem. Nem is nézek. 
-Érdekes. -jegyeztem meg. -Akkor minden bizonnyal Andy Clark-ról sem halótál, remek Nascar és IndyCar versenyző volt, mind két sportágban bajnok lett. Ő volt a néhai Ashton Clark húga. -jegyeztem meg.
-Róla halódtam, de még nem láttam. Most ha minden igaz Forma 1-es karriert épít.
-Igen azt. -mosolyogtam. -Az első futamát megnyerte, a másodikon negyedik lett, szép helyet tölt be a világbajnoki tabellán. Mark Webber helyén verseny a Red Bull-nál. -dicsekedés volt e részemről vagy sem, de elmondtam. 
-Tehetséges lány, nagyon is. A bátya biztosan büszke lenne rá. -mosolyodik el. 
-Ha a Te húgod lenne Andy Clark te büszke lennél rá!? -pillantottam rá.
-Még szép. Nagyon ügyes. Nem mindenki kerül be a NASCAR-ba olyan hamar, mint Ő.
-Úgy bizony. -szívből jövő mosollyal jutalmaztam. -De most valamit árulj el. -néztem rá komolyan. -Sajnálom, hogy kirohanás e a részemről vagy sem, de miért?! Miért rendezted meg a halálod miért változtattál nevet, miért hagytad el a családod! Tudom, hogy Te vagy Ashton Clark! Mind tudjuk! 
-Te meg miről beszélsz!? -nézz rám, talán kétségbeesés tükröződik a szemében?! 
-Az igazságról! Ne titkold. Tudok, tudunk mindent! Nem Andrea Costa a nevem, hanem Clark! A húgod vagyok! Andy Clark a versenyző! -tudatom vele. -Ő meg ott kint. -mutatok a kert irányába. -Ő Nem Erin Costa a másik húgod az Silver Clark! 
-De ez.. 
-Ne titkold kérlek, hogy ki vagy. -néztem rá könyörögve, közben pedig már a könnyeim is folytak. 
-Honnan tudod?! Hogy jöttél rá?! -nézz rám.
-Pár hete kezdtem nyomozni utánad, nem akartam sose fel fogni, hogy meghaltál. Aztán a kórházban nem volt meg a jelentés, és jött a többi furcsaság, végül múlthéten Silver is megtudta a feltevéseimet, magánnyomozót fogadtunk aki ma tudatta velünk a dolgokat. Ashton.. Miért!? -pillantok rá sírva.
-Kérlek ne.. ne sírj. -ölel át. -Ne sírj. Sajnálom, egyszer mindent megértesz, mindent megtudsz.. De egy ideig legyen elég az, hogy nem volt más választásom.. 


Silver és Celia mikor bejött kérdően néztek ránk, Ashton-nal mindent elmondtunk nekik, Silver sírva borult a bátyja nyakába. Én köszöntöttem Celia-t, mint a sógornőmet. 
Ashton és Celia végre boldogok voltak, mert volt akiket vissza kaptak a múltukból. 
De egy ideig nem árulnak el semmit a mi és a saját érdekükben. Bele mentünk Silver-rel miszerint vissza kaptuk a bátyánkat, és Sam-nek sem szólhatunk. Ezt sem tudjuk miért. De egy ideig be érjük magyarázat nélkül. 


Az nap késő este értünk haza, Silver-nél aludtam. Nem volt kedvem késő este vezetni, főként nem azok után ami történt. Egészen biztos voltam benne, hogy nem egy egyszerű dologról van szó. Nem csak egyszerűen nem akar magyarázkodni a bátyám. Nem akarja elmondani valami miatt. Meggyőződésem, hogy ez a valami nem más, mint a mi biztonságuknak, ha az érdekünk, az a biztonságunk is.. De mi az a titok!? Mit  nem árul el nekünk Ashton..?! 

Andy és a Száguldás 16.Fejezet

Halihó emberek! 

Íme új fejezetet hoztam! 

Sok sok Ashton-nal! :P 

Ha tetszett írjatok komit! :DD

Puszii.*

-Szia! -köszönt rám Silver(?) amikor épp a kertet rendeztem. Megfordultam és tényleg nővérem állt előttem.
-Szia. -mosolyogtam rá át öleltem adtam neki puszit. -Te hogy kerülsz ide?! -mosolygót, miközben tovább folytatom az ültetést. 
-Gondoltam meglátogatom az én egyetlen hugicámat, de látom elfoglalt vagy. -mosolyog, miközben a ládákra pillant.
-Ja nem dehogy, csak lefoglalom magam a szünetben, tudod nekem nem kell gyárba járni meg ilyenek. Sose szerettem. Effektív én csak versenyzek a red bull-nak a hétvégéken. -adtam magyarázatot az itthon létemre.
-Vagy úgy. -ül le a fűbe. 
-Anyáéknál voltál!? -kérdezek rá.
-Nem, de nem is áll szándékomban, most csakis hozzád jöttem. 
-Jaj ez édes! -állok fel az ültetés befejeztével, át ölelem őt, és beinvitálom a házba, ahol én is rendbe szedem magam. 
-Itt is vagyok! -nevetek rá miközben ő épp kis kori képeket néz. -Ad ide! -kapom ki a kezéből.
-Mi a baj?! -nevet tovább.
-Ez.. Az.. Szóval az elején én vagyok ami olyan álca féleség.. Tovább.. Szóval szinte az egész album Ashton képeivel van tele! -adok magyarázatot.
-Miért?! -néz rám. 
-Mert..  tudod. Ő Ashton Clark, a bátyám! Ő.. Sokat jelent nekem, olyan.. Én nem érzem úgy, hogy meghalt volna! 
-Hogy.. mégis. Szóval miért gondolod úgy?! -kérdez rá.
-Nézd Silver, Ashton. Ha Ashton meghalt volna biztos lenne kézzel fogható bizonyíték az utóbbi időben utána néztem és nem találtam semmit se, ami bizonyítaná a halálát, a kórházi jelentés hirtelen el tűnt. Érted?! Nincs meg. Senki nem tudja mi történt Ashton-nal abban az egy órában míg nem engedtek be minket, és a testét sem láttuk. 
-Te most azt akarod nekem mondani, hogy a lassan tizenöt éve halottnak hit bátyánk nem halt meg?! -szemében megcsillannak az első könnyek jelei, nem akartam, hogy sírjon. Tudtam még nem áll kész arra, hogy ezt elmondjam neki. Hogy mivel foglalkoztam a kihagyásomnál. Hogy Ashton után kutattam. 
-Hát... 
-Semmi hát Andy. Te tényleg azt hiszed, hogy Ashton nem halt meg és egészed eddig nem szóltál nekem sem Sam-nak?! Mégis mióta kutatsz utána?! 
-Silver hidd el én sajnálom, de nem akartam szólni ameddig nincs kézzel fogható bizonyítékom és ez az egész nem csak gyanú! Oké?! De igen. Én azt hiszem, hogy Ashton akkor nem halt meg. De nem vagyok magánnyomozó nem tudom.. 
-Ez az! -állt fel. -Egy magánnyomozó az többet ki tudna deríteni! 
-Te most fel akarsz fogadni egy magánnyomozót?! -állok fel én is és nézek a szemébe.
-Andrea ne nézz így! -parancsol rám. -És igen magánnyomozót fogunk fogadni. Tudok is egyet, fel hívom fogad e minket, ha igen akkor még ma utazunk LA-be. 
-Jó. -egyezek bele. 


Úgy tízperc telefonálgatás után térhetett vissza Silver a szobába, az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Talán jó, hogy elmondtam neki ezt az Ashton dolgot, talán együtt megyünk valamire! De egy biztos, nem fogjuk elmondani senkinek sem ezt a dolgot, főként nem a szüleinknek. És egy darabig Sam-nak sem.. 
-Na?! -nézek rá.
-Holnap délután kettőkor vár minket az irodájába a nyomozó. -mosolyodik el. 
-Oké.-gyorsan keresek egy bőröndöt és csomagolni kezdek a legszükségesebbek közül, addig Silver járatott keres amivel még ma vissza tudunk menni Los Angeles-be. 
-Találtam egyet! Este kilenckor megy az jó!? 
-Tökéletes. -megyek be a szobába a kis utazótáskámmal. 
-Oké látom össze pakoltál. -mosolyog rám. 
-Igen. -bólintok.
-Tudod még mindig nem hiszem el, hogy bele vágunk ebbe. 
-Én sem. -rázom a fejemet. -Azt hittem, hogy ez csak az én agyszüleményem. -nevetek fel keserűen. -De nem.. 
-Amiket találtál eddig bizonyítékok. De ha Ashton él hol van!? -teszi fel azt a kérdést amire én sem tudom a választ. Hol lehet Ashton Clark ha életben van?! Miért tűnt el!? Miért szállt ki csal úgy az életünkből?! 
-Nem tudom Silver.. Nem tudom. De ki fogjuk deríteni, ha nem is pontosan mi, de a magánnyomozó igen! 


Az idő el repült, és mi már a Dallas-i reptéren vagyunk, épp a gépünkre szállunk fel. Soha nem hittem volna, hogy egyszer magánnyomozóval fogok nyomoztatni bárki iránt. Erre a saját bátyámat kerestettem vele!  Meglepő fordulat. 
Két óra múlva landolt a gépünk a LAX- on. El sem hiszem, hogy holnap mi lesz.. 


Másnap reggel Silver házának a vendégszobájában keltem Long Beach-en. Silver háza azért volt a számomra különleges, mert közvetlen a tengerparton volt így az Óceán morajlására keltél. Egy egyszerű kék házról volt szó, faépítésű, a tengerre néző terasszal. Egy olyasféle buli tetővel. Nagy ablakok, gyönyörű kilátás.
Bár nem volt akkora ház, mint Sam-é és nem volt akkora medence és luxus sem, mégis különleges volt.  Nem hiába gondolkodtam olyanokon, minthogy veszek itt egy házat. 


-Jó reggelt. -nyit be Silver, félbe szakítva elmélkedésemet. 
-Neked is. -mosolygók rá, a kezembe nyom egy pohár kakaót. Kiskorunkban, ha ő vigyázott rám mindig ezt ittunk, melegséggel töltött el az emlék. 

A délután kettő hamar eljött, és már a nyomozó irodájában ültünk, középkorú férfi, srác.. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, fehér ruha, fekete boleró, szandál és napszemüveg. 
Elmondtuk miért kerestük fel, vittünk képeket. Bár tudta kiről van szó, Ashton-t nem nehéz nem ismerni, elmondtuk a gyanakvásainkat, többnyire az enyémeket, illetve el vittem a papírokat amiket eddig találtam. 
Elmondta, hogy amint talál bármit jelentkezik, majd elköszöntünk és távoztunk. Megnyugodva értünk haza. Most már csak kiderül valami Ashton rejtélyes haláláról. 


Haza érve ledobtam a táskám, napszemüvegem és boleróm, fehér kis ruhámban ültem ki a teraszra Silver mellé, akivel megvitattuk a dolgokat amiket a nyomozó mondót. 
Majd tudattam nővéremmel, hogy szeretnék venni a környéken egy házat, lehetőleg Venice -és Long Beach között, hogy mindkét testvéremhez közel legyek. Tetszett neki az ötletem, le is beszélt holnapra egy találkozót az ingatlanosával. Silver-nek minden olyan könnyen ment, mint a karika csapás, úgy intézkedett, mint senki más, a munkájában sikeres volt. Bár azt hiszem ez mindhármunkról elmondható. 

Másnap felkötöttem a hajam, fülbevalót tettem a fülembe, hosszú fehér alapon rózsaszínes mintás ruhát vettem fel, táskának egy arany színű darabot választottam és készen álltam a házak keresésére. 

Fél óra múlva már Alice irodájában ültünk, elmondtam milyet képzelek el, és hogy szeretnék biztonságos környéket, talán lehet a helynek egy kis Déli beütése. 
E kijelentésemre rám mosolygót.
-Tudom mi kell neked! -állt fel. -Ki vezet?! -kérdezte.
-Én. -mosolyogtam rá. 
-Remek. Akkor a Palos Verdes Estates-re megyünk! -kacsintott rám.

-Oké. -mosolyogtam én. Beszálltunk Silver autójába míg én a GPS-el bajlódtam addig megbeszélték, hogy Alice ül mellém, Silver pedig hátra majd indultunk ház nézőbe. 

Megérkezve három házat mutatott nekem Alice, mind gyönyörű volt kőépítésűek, hatalmasak. 
Végül sikerült döntenem és megtaláltuk a tökéletes házat egy negyedik személyében. 
Azonnal elnyerte a tetszésemet és tudtam nekem ez kell! Aláírtuk a vételi szerződést illetve hívtam a bankot az utalások miatt. 
A ház hátuljából rá lehetett látni az Óceánra, illetve az a szoba amit kinéztem magamnak az óceánra néz.