Sziasztok!
Íme itt is lenne az Új történet ELSŐ fejezete! :)
Remélem el fogja nyerni a tetszéseteket, és kapni fogok hozzá kommenteket! ;)
A folytatás csakis RAJTATOK múlik! :D
xx. Mercii.
Lyn Hamilton.
-Evelyn Hamilton! -hallom meg a nevemet, és felnézek a temérdek írat közül -Evelyn! -hallom újra, mire az ajtóba pillantok, és meglátom az ajtóban állva két legjobb barátnőmet. Név szerint Nicky Hilton és Ana Cristina Rivera Hill. Még a Főiskolán ismerkedtem meg velük, mind hárman Londonba jártunk. Nicky Los Angeles- ből jött, míg Ana Cristina Svédországból. Én magam azért választottam Nagy Britanniát, mert félig Brit vagyok, Németországban pedig nem szerettem volna maradni. Világot szerettem volna látni, megismerni embereket, utazni, erre pedig fiatalként meg volt a lehetőségem- nem, mintha most olyan öreg lennék!
-Nicky, Ana Cristina! -álltam fel egyből az asztalomtól, és a két lányhoz siettem akik mosolyogva öleltek át. Már jó rég nem találkoztunk, hisz ők a Diploma után haza utaztak. Ana Cristina Svédországban alapított Céget, míg Nicky tovább élte az életét a család vagyonán. Meg volt az amit világ életében kért tőle az édesapja le Diplomázott, hogy miként az már más dolog..
-Mikor is leszel kész? -lép az asztalomhoz Nicky és alaposan végig nézi a papírokat amik ott hevernek.
-Nem sokára. -ugrok oda egyből és én magam kezdem el rendezgetni azokat- Még elpakolok és utána indulhatunk is! -kacsintok rájuk. Én magam jelenleg az édesapám Németországi Ügyvédi Irodájánál dolgozom. Jogot tanultam, bár sosem ez volt az álmom, de apám miatt mindenre képes voltam. Mondhatjuk akár az is, hogy behódoltam neki, de ilyen voltam kislányként. Ma már nem tenném, de nincs mit tenni. Lépni nem merek, talán az tart vissza, hogy ha kilépek, és hagyok mindent, bármire képes.. Talán még a családi vagyonból, akkor pedig mindent a mostoha anyám, és annak a lánya kapna, ami nekem egyáltalán nem tetszene.
-Mehetünk is. -állok fel, és a kabátomért nyúlok ami mindez idáig a fogason lógott hiába Decemberben elég hideg van, és nem szeretnék agyon fagyni!
Nicky Hilton.
-Hová is megyünk pontosan? -pillantok ki a kocsi ablakán. már jó ideje utazunk, oké értem én kocsival megyünk, de akkor is a lábam zsibbad, Ana Cristina szája meg be nem áll. Nem akarok én megörülni!
-Nicky nyugi. Mondtam már, hogy nem sokára. -nézz rám kérlelően Lyn. Gondolom már őt is megőrjítette dilis barátnénk a hátsó ülésen.
Az út elég sokáig tartott, de mikor végre kiszállhattam a kocsiból, megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és kezdtem el óvatosan lépkedni a havon.
-Hideg van! -húztam magamon jobban össze rövid kiskabátomat.
-Remélem hoztál valami melegebbet is! -lépett a csomagtartóhoz Lyn, és a csomagjainkat kezdte kipakolni.
-Szerinted annyira szőke vagyok? -húzom fel szemöldökömet. Természetesen volt nálam melegebb ruha is, legalábbis nagyon reméltem, hogy van nálam!
Ana Cristina Rivera Hill.
Sokan hiszik, hogy Én vagyok hármunk közül a legörültebb. Talán van benne valami. Lyn inkább az a komoly, és megfontolt lány, mindig józan ésszel dönt. Nicole már más.. Ő az örök buli királynő, akinek pár éve még azt jósolták, hogy huszonöt évesen elvonón köt ki, ehelyett itt van és semmi baja. Én pedig.. Szeretem az extrém sportokat, ahogy az ilyesféle helyzeteket is. Svédországban rengeteg téli sportot megkedveltebb, ez pedig úgy gondolom, csak az előnyömre vált.
-Nos akkor mehetünk? -mosolyog ránk Lyn. Mivel hármunk közül egyedül Ő beszél németül, így előre engedjük, és hagyjuk, hogy intézkedjen. Egyébként is Ő az ügyvédnő, neki jó a beszélőkéje. Használja csak! Én meghúzódok a háttérben, a feltűnősködés nem nekem való, persze Lyn sem szereti annyira, csak ha muszáj. Bezzeg Nicky! Ő imádja a csillogást, ha Ő lehet a középpontban.
-Menjünk. -fogom meg a bőröndöm és kezdem magam után húzni, közben pedig Nicole karjáért nyúlok aki, épp teljesen elbambult. Rosszabb esetben azt sem tudja, hogy a földön van e vagy se!
-Hmm? Mi van? -nézz ki hatalmas kerek napszemüvege alól, szerinte azért kell, mert vakítja a hó.
-Megyünk be!- utatok az épületre.
-Ja jó! -villant egy ezer wattos mosolyt, hófehér fogaival, és megindul előttem a -jobb esetben- tíz centis magassarkújában.
Sebastian Vettel.
-Akkor tehát?- járatom tekintettemet Kimi és Heikki arca között. Úgy volt, hogy elmegyünk síelni, de Mark -Kimi edzője- lemondta, így a fiúk nem nagyon akaródzanak menni -Srácok ne már!
-Hé kölyök nem nyávog! vág hozzám Kimi egy díszpárnát.
-Nem dobálózik! -dobom vissza, persze Ő reflex szerűen elkapja, míg engem az Ő dobása, arcon talált.
-Álljatok le! -szól ránk edzőm- Tisztára olyanok vagytok, mint a két évesek, vagy még rosszabbak is! -szid le minket.
-Igenis apuci. -szalutálok előtte, mire most Ő vágja hozzám a párnát, ám ezt már sikerül elkapnom.
-Ha Sebi fiú lenyugszik akár el is mehetünk, de csak holnap után. -adja be a derekát Heikki.
-Miért csak két nap múlva? -vonom kérdőre, és igen talán gyerekesen hangzik. De én már igenis ott akarok lenni!
-Nem nyávog, az meg magánügy! -zárja le a témát Kimi. Amit pedig Ő mond az úgy is van..
Szia :)
VálaszTörlésNem várattál minket sokáig de ez így is van jól :)
A három lány szimpi, jófejek és jó, hogy ennyire különbözőek. Nekem Nicky kevésbé szimpi, de a másik kettőben magamra ismertem, úgyhogy kíváncsi leszek, hogy fog alakulni a történetük :)
Persze azt mondanom sem kell, hogy a Seb,Kimi,Heikki trió se rossz ;) Várom, hogy mi fog itt kialakulni. Magamban már összeillesztettem a párokat, kíváncsi leszek, hogy végül milyen párok lesznek :)
Ne várass minket sokáig :)
Puszi ^^
Szia+
VálaszTörlésAlexához hasonlóan már én is összeraktam a három szőke párt és nagyon remélem, hogy be is jön mit tippelek!!
A történet pedig nagyon tetszik!! Egy cseppet sem csalódtam és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is ilyen jó lesz!!
Nagyon várom a folytatást és remélem olyan hamar jön mint az első rész!!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó kis történetnek indul és tetszik,hogy itt nem egyetlen lány áll majd az események központjában,hanem egyenesen három.Ugyan én is gondolkodtam már valami hasonlón,de nem mertem belevágni.
Brigi és Alexa szerencsések,hogy össze tudták rakni a három párt,nekem egyelőre még nem sikerült.
Nagyon igyekezz a folytatással,mert kíváncsi vagyok,mit hozol ki ebből.
Puszi:*:*