Rich and Famous 13.

Sziasztok! :) 

Lám meg is hoztam Nina történetének a folytatását. 

Remélem pár hozzászólással megjutalmaztok majd! ;)

Holnap pedig hozom a Love in the Alps. Folytatását. :D 

Most pedig Jó Olvasást Kívánok Nektek! :) 

xx. Mercii. 

Nina.

A paddock maga volt a nyüzsgés, valami rettentő furcsa volt, hogy mennyien kíváncsiak voltak a Száguldó Cirkuszra.

A box –ok közt sétálgatva arra gondoltam mi lett volna, ha..

Ha másként alakul az életem. Esetleg nekem is Forma 1-es barátom lett volna, mint Ritának. Milyen lenne most az életem? És, ha én találkozom előbb Kimivel? Most én lennék vajon Rita helyébe? –erre a gondolatomra fel nevettem. Én soha nem esnek teherbe annyi, idő után. Mondjuk már egy éve, együtt vannak, de akkor is..

Egy évrettentő rövid idő! Szinte meg sem lehet egymást ismerni! Vagyis nem tudom! Hisz Rita soha nem ugrana a mély vízbe! Ismerem Őt, tudom.

A Red Bull előtt nem akaródzott megállni a lábam, pedig még Sebet is láttam, aki kérlelően pillant felém, de én tovább sétáltam. Most nem volt kedvem hozzá, még le kell, hogy nyugodjak!

Helyette tovább sétáltam és ennek meg is lett az eredménye. Megláttam a Lotus –nál Kimit, bár nővéremet sehol sem láttam, tudtam, hogy Räikkönen az, aki meg tudja mondani, hogy hol van!

-Hello Kimi. –állok meg előtte mosolyogva, és lehúzom szememről a napszemüveget.

-Nina. –lepődik meg- Te mióta vagy itt? –kérdez rá. Räikkönen stílusa számomra egyenlő volt a bunkóval, sajnos nem tudtam vele mit kezdeni!

-Az most teljesen mindegy. Helyette azt mond meg, hogy hol van a nővérem! –pirítok rá.

-Én a helyedben visszavennék! –áll elém.

-Én a helyedben megmondanám, hogy hol van Rita. –léptem most én közelebb és álltam a nézését.

-Kemény vagy! –mosolyodik el, és hirtelen puszit nyom az arcomra. Ez tényleg Kimi volt?

-Öhm oké.. –zavartságom elég nagy, de próbálok túl lépni rajta.

-Rita hátul van. –suttogja a fülembe, a hideg is kiráz, de, hogy jön ő ehhez? A nővérem pasija rám mozdult volna? –enyhén sokkos állapotban megyek megkeresni nővéremet.

Mikor végre rá akadok, mosolyogva ölelem át, természetesen vigyázva rá, hisz már valamennyire látszódik a pocakja. –Hello kis ember! –integetek a hasának.

-Hogy kerülsz ide? –ülünk vissza az asztalhoz.

-Ez hosszú, a lényeg az, hogy én magam sem tudom, de minden oké. –nevetek fel.

Rita.

Húgomnak e kijelentése után hosszú csönd következett. Nem szólt semmit sem, csak nézett maga elé és merengett, hogy min? Fogalmam sincs. Hogy akartam e tudni? Nem tudom. Minden olyan zavaros volt körülötte. Ő volt Nina Ricci akit mindig is rejtélyek, és titokzatos dolgok öveztek, akinek a múltja nem volt tiszta, egyenesen sötét volt.

Mégis mit kérdezhettem volna meg tőle? Hogy mi baja? Nem.. Én soha nem kérdeztem rá. Megtanultam már a leckét. Ha rákérdezel nála, mi gyötri a lelkét, nem válaszol. Magától kell megnyílnia és elmondani a panaszát, azt, ami bántja –ha van olyan.

-Miért teszem azt, amit? –szólalt meg hirtelen és elsőre nem is fogtam fel, amit kérdez.

-Hogy? –nézzek rá bűnbánóan –afféle bocs, hogy nem rád figyeltem tekintettel.

-Miért kell nekem ezt az ördögi játékot űznöm? Miért vagyok ilyen? Miért nem elég nekem egyetlen egy férfi, az, aki szeretne. De nézz rám Rita – áll fel hirtelen – Én nem érem be ennyivel. Nolan Ross a férjem, aki egy gazdag jó pasi, nők millió lennének a helyemben, ehelyett Én mit teszek? Veszekszek vele, ott hagyom csak úgy..

És itt van Sebastian.. Amikor először találkoztunk mélyen megbántott, de mikor bocsánatot kért, egy teljesen más férfi állt előttem, egy olyan, akiről kislányként álmodoztam. A szőke herceg fehér lovon, a tökéletes pasi. De nem.. Nekem Ő nem volt jó, ehelyett játszottam vele, majd hozzá mentem Nolan –hez. Aki lehet, hogy bunkó, de Én tudom, hogy Ő tényleg szeret, és érez irántam valamit, és Én is érzek iránta valamit.. Az a férfi, akire tinédzserként vágytam, a bunkó külső, szeretett teljes belsőt takar! –szemeiből már a könnyek folytak. Még soha nem láttam ilyennek, pedig már huszonhat éve a húgom. Most mégis egy másik lány állt előttem. Egy olyan lány, aki nem Ő volt. Nina soha nem volt ilyen. Talán most végre rájött.. Rájött arra, hogy amit tesz butaság?! Megállapodott, neki a házasság egy időben szent és sérthetetlen volt, majd jött a nagy változás, és kit érdekel, ha házas! – ’Csak az foglalt akin fekszenek!’ –és többé már nem azt a kislányt láttam. A kislány helyét átvette egy kemény és céltudatos ifjú hölgy. Fiatal volt és bohém, mégis tudta miről beszél. Most pedig.. Itt volt ez a nő, aki teljes kétségbe esésében a terhes nővéréhez menekült. Nekem kellene segítenem neki? Menni fog ez nekem? Képes vagyok Én erre?

-Nina! –húzom oda magamhoz, hogy fejét az ölembe hajthassa, és elkezdem simogatni a fejét- mikor kislányok voltunk és írt, mindig így nyugtattam meg –Nem lesz semmi baj oké?- próbálom azt suggalni, hogy nem lesz semmi baj, minden rendben lesz, de ha Én magam sem tudom, hogy rendben lesz e akkor mégis Ő honnan tudná? Csakis egy illúzióba tudom őt hajszolni. Ide talán Emily kellene? Ő mindig megmondja az igazat, még ha fáj is, de Én erre nem vagyok képes!

-Szerinted, nem kellene megkeresnem Sebet? –emeli fel a fejét, és törölgeti le szemeit.

-Nina nem tudom, hogy ez jó ötlet e.. –válaszolom neki, hisz Seb nem egyedül jött ide..

-Miért? –lepődik, meg és már táskáját emeli fel.

-Nina.. Figyelj, ülj ide vissza. –paskolom meg magam mellett a helyet.

-Jó nekem itt is. –akaratoskodik.

-Jó oké. –adom be a derekamat- Szóval Sebastian –nak van egy több éves kapcsolata, és szereti a lányt, Hanna vele is él Svájcban, csak Te soha nem vetted észre, a múltkor meg azért nem láttad, mert épp a szüleinél volt. Hogy Seb pár hónapja miért csókolt meg, vagy hogy mit akar tőled nekem fogalmam, sincs. Csak azt tudom, hogy Hanna és Seb már a Gimnázium óta egy pár, és egyszer Hanna lesz Sebastian felesége. Nina.. Ne tedd! –muszáj volt el mondanom neki az igazat! Ki tudja, hogy Vettel mikor mondta volna el, vagy miért nem mondta eddig. Talán Ő maga is megbánta azt a csókot, de nem tudta, hogyan mondja el a húgomnak..

-Ezt nem hiszem el! –kap a fejéhez Nina, és eszeveszett tempóval siet ki a kis helységből.

Nina.

Sebastian végig a szemembe hazudott! Nem mondott igazat. Persze, hogy nem volt ott az esküvőmön! Biztos Hanna –val volt, egészen biztos.. Szereti azt a lányt, és velem meg játszik? Milyen ember ez? Mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy csak azért, mert Ő Sebastian Vettel, a Világbajnok megtehet mindent?

Azonnal a szobámba siettem, és minden ruhámat bedobáltam a bőröndömbe, közben a netten foglaltam jegyet Bécsbe. El kell innen mennem, haza kell mennem! Nekem kell az otthonom, kellenek a szüleim, az otthoni környezet, csak a képes megnyugtatni. És mily ironikus, ha bármivel megbánt Sebastian Vettel, én azonnal haza menekülök!

A jeget lefoglaltam, közben Nolan -t hívtam, de nem akaródzott felvenni a telefont így egy üzenetet írtam neki.

Egy kézipoggyászba beleszórtam pár melegebb ruhát –lehet, hogy itt Indiába meleg van, de oda haza nincs!

Mivel a gépem még ma este megy, így miután összepakoltam fogtam magam, és elhagytam a pályát, a bejáratnál ledobtam magamról a belépőmet, és ott hagytam mindent. Azt, amiért jöttem, azt, akiért jöttem!

A reptérre érve még rengeteg időm volt, így megebédeltem, meg ittam vagy három csésze kávét, újságok tömkelegét vettem meg, és olvastam el.

Mikor végre bemondták a járatomat boldogan ugrottam fel helyemről, és indultam meg a Terminál felé.

Még a gépen át öltöztem, hisz Indiában lehet, hogy elképesztő a forróság, de Október lévén Bajorországban már hűvös az időjárás, el kél a kabát is! 

 

Bécs.

Mikor végre leszállt a gépem el sem akartam hinni, hogy Osztrák földön járók. Mindig is imádtam az országot, az embereket, a Népet. Jó volt itthon lenni, bár tudtam, hogy hosszú út vár még rám! Bécsből taxival vitettem magamat Passau –ba és egyáltalán nem érdekelt, mennyit kell majd fizetnem az útért.

Haza érve újra a szülői ház tárult elém, az a hely, ahol mindig azt érzem, hazatértem! Sokszor gondolkodok el rajta, talán soha nem kellett volna innen elköltöznöm!

A taxit kifizetve, indultam meg a bejárat felé, mikor, pedig benyitottam beszélgetés zaja, és nevetés ütötte meg fülemet. Beljebb lépve letettem a bőröndömet, és a nappaliba indultam.

-Hahó! –léptem be a tágas szobába.

-Na végre, hogy megjöttél! Elképzelni sem tudtuk merre jársz. –mosolyog rám és szid le egyszerre anya, és odasietve átölel.

-Ezt most nem értem. –ingatom a fejemet.

-Nolan mondta, hogy összevesztetek, és eljöttél, majdhogy írtál neki, tudod Ő előbb ideért.. –mutat a nappali túlsó felébe apa, ahol ott ül Nolan. 

-Nolan? –lepődök meg, de egyszerre el is mosolyodok. Ő itt van, ide jött, és Ő tényleg valódi, nem hazudik, nem olyan, mint Ő volt…