Rich and Famous 8.

Sziasztok! 

Tudom, hogy elég rövid lett, de sajnos nem tudtam hosszabbat hozni. :( 

Viszont megpróbálok a jövőhéten jelentkezni egy sokkal hosszabb új résszel, és talán Andy-re is tudok hozni, mivel annak nem sokára vége lesz! :D 

A fejezet Vége.. Nem álom! És igen, Ninával történik! 

Kíváncsi lennék a véleményetekre KIRE tippeltek a srác személyében! ;)

Jó olvasást. 

xx. Mercii.

-Vissza kell mennem Svájcba.- dobálom be a ruháimat az utazótáskámba.

-Mégis miért? -ül le az ágyra Emily. 

-Rita az este felhívott. Zaklatott volt, állítólag ki tudott a Kimivel való kapcsolata, és kétségbe van esve, mert az, a hülye mérges. Ja és hab a tortán Rita terhes tőle. -dobom be az utolsó darabot is, és össze húzom a cipzárt. 

-Édes istenem. Szegény Rita. Mond meg neki, hogy a legjobbakat kívánom, és mennék, ha tudnék, de most maradnom kell. -ölel át.

-Persze át adom neki, és köszönök mindent. 

-Ugyan semmiség. -legyint. -Nolantől már elbúcsúztál? -kérdezi meg.

-Oh a fenébe Nolan. -eszmélek fel. -El felejtettem, biztos nem fog örülni, hogy csak így el mentem. -fogom a fejemet. 

-Semmi baj, biztos megfogja érteni. -próbál megnyugtatni.

-Oh igen, biztos, majd felhívom. -teszem bele a táskámba a telefonomat. 

-Ki vigyelek a reptérre? -mosolyog rám.

-Oh igen kérlek. -fogom össze a hajamat, a kezembe veszem a táskám, a napszemüvegemet pedig fel veszem. - Mehetünk. -húzom magam mögött a csomagomat. 

-Én is kész vagyok. -mosolyog rám. -Akkor mehetünk. 

Bepakolunk a kocsiba, és a reptér felé hajtunk, ahonnan New York-ba repülök, és csak onnan megyek tovább Zürich-be. 

Emily bekísér és megvárj velem a repülő indulását, addig is együtt vagyunk, és még kibeszélhetjük magukat. 

-Jó volt újra itt lenni. Igazad volt, többet kéne vissza járnom. -mosolygok rá.

-Én megmondtam. Tudtam, hogy jót fog tenni ez a kis változás, és tudod, hogy szívesen látunk, Én is és Daniel is. Nolan meg főként. -mosolyodik el. 

-Igen Nolan. Annyira sajnálom, hogy nem tudtam Tőle elbúcsúzni. -hajtom le a fejemet, és eszembe jutnak a Nolan-el közös emlékek. Ám a hangosbemondó hangja ki szakít az emlékeimből. Bemondják a gépem indulását.

-Most mennem kell. -állok fel, és ezzel együtt Em is.- Hiányozni fogsz. -borulok a nyakába, szorosan ölelem magamhoz, közben pár könnycsepp végig gördül arcomon. 

-Te is nekem, de most megígérem sietni fogok, vagy majd Te. -mosolyog, de neki is ott könnyes a szeme. 

-Szia Emily. -engedem el a kezét, és fel szállok a gépre. 

A gépen van időm végig gondolni az eddig történteket. Otthon ott volt Sebastian akivel megismerkedtem, és elég viharosan indult, majd rá kellett jönnöm, hogy nem rossz ember, és hogy elégé vonzó. Igen talán bele tudnék szeretni, de ahogy indult a kapcsolatunk lennének kételyeim. 

Hamptonban pedig.. Ott van Nolan. Egy tökéletes férfi, akiben meg van az a furcsa és titokzatosság ami érdekel benne, a tűz. 

Belé is beletudnék szeretni, és több időt töltöttem vele, jobban megismertem, és csak azt tudom mondani, hogy nagyon, de nagyon kedvelem! 

Sebastian sokat utazik, és ismert. Persze Nolan is az. A Forbes magazinban a hatodik leggazdagabb ember lett! 

Mind ketten gazdagok, sármosak és, ha nekem döntenem kellene kettőjük között akkor valószínűleg Nem tudnék! 

A New York-i Kennedy Reptéren szállt le a gépem. Innen megy a csatlakozásom Zürich-be. 

Még volt egy órám a beszállás megkezdéséig, így bementem a kávézóba, hogy igyak egy kávét és egyek egy kis sütit is. 

A New York - Zürich járaton sikeresen el aludtam. Úgy, hogy tudtam pihenni, és ki is aludhattam magamat, aminek végkép örültem. 

-Szia. -köszönök a szemüvegem mögül Sebastiannak.

-Szia. -ölel át, ami meglep. Tudom, hogy pár hete megcsókolt, na de akkor is! Kicsit váratlanul ért.

-Milyen utad volt? -veszi el tőlem a csomagjaimat. 

-Az egészet át aludtam. -sétálok mellette. 

-Legalább pihentél. -érünk oda a kocsihoz és míg Ő bepakol, én beszállok.

-Milyen volt Hampton? -kérdez rá.

-Nagyon jó. -válaszolom már vidámabban, végre egy értelmes téma! -Megismertem pár embert, és remekül éreztem magam. Voltam Partin, randiztam is minden szuper volt! -oh a fenébe! Elmondtam, hogy randiztam! A fene a lepcses számba! 

-Randi? -vékonyodik el a hangja. -Az jó. -rendezi vonásait és elmosolyodik.

-Igen az. Nolan rendes srác. -próbálok természetesen viselkedni.

-Örülök, hogy jól érezted magadat. -fúja ki az eddig bent tartott levegőt. 

Erre már nem tudok neki mit mondani, így az út további részében már nem beszélünk. 

Mégis miért kellett nekem elszólnom magamat? Hogy lehetek ennyire idióta?! Hát így jártam..

-Kösz, hogy haza hoztál. -pillantok rá miközben le állítja a kocsit.

-Ugyan semmiség. -száll ki, és becsapja az ajtót, én pedig megmerevedve ülök ott. Ennyire megbántottam volna ezzel a randi dologgal? 

-Még egyszer kösz. -veszem el tőle a csomagjaimat és befelé indulok a házba. 

-Megjöttem! -kiáltom el magamat beérve.

-Nina. -jelenik meg a mosolygó nővérem, mögötte pedig ott van Kimi is.

-Sziasztok. -mosolyodok el én is. -Kibékültetek? -nézek végig rajtuk.

-Igen. -válaszolja vidáman Rita.

-Ennek igazán örülök, és gratulálok. -ölelem át őket. 

-Ez olyan családias. -mosolyodik el Rita.

-Igen, családias... 

Egy hónap múlva..

-Akkor mi a válaszod? Hozzám jössz feleségül? -újra a gyűrű pillantok majd rá, az arcán mosoly ül. 

-Én.. Igen hozzád megyek. -mosolyodok el, és át ölelem.

Rich and Famous 7.

Sziasztok! :)

Ím itt is lenne a folytatást. Nem fűznék hozzá különösebben semmit sem.

Csak szeretnék Jó olvasást Kívánni. :D

xx. Mercii.

A randi remekül sikerült. Nolan tényleg rendes volt, Én, pedig tényleg kedvelem Őt.

Emily is csak jókat mondott róla, és talán meg is próbálhatnám Vele.

Itt lenne az ideje felnőttesen viselkedni, úgy ahogy azt kell. Hisz huszonhat évesen úgy kellene.. Tudom, hogy Én vagyok a család kicsi lánya, mert ezt mindig meg is kapom. De tudom azt is, hogy ha más lenne a helyemben, nyilván az illető is  ami egykoron történt, szükségem van erre. Talán ezzel próbálom korrigálni a dolgokat, a rosszakat, a történteket.

Valószínűleg nagyon jól megy is, mert most itt tartunk. A szüleim úgy bánnak velem, mint egy tizenévessel, nem mellesleg Én vagyok a „kis” Hercegnőjük!

-Jó reggelt. –nyit be a ’szobámba’ Emily.

-Jó reggelt. –ülök fel az ágyban. –Minden rendben? –pillantok rá.

-Persze. –mosolyog rám. –Ma lesz egy Parti Victoria Grayson-nál gondoltam el jöhetnél. Talán Nolan is eljön, úgy hogy.. –veti fel az ötletet. Talán el kellene mennem? Össze kéne ismerkednem újra Hamptonnal? Kislányként imádtam ezeket a Hampton-i partikat, tiniként már kevésbé, de most újra kipróbálhatnám. Ha pedig nem tetszik akár el is, jöhetek, vagy ha kell, szökök, mint anno..

Nina Ricci 15 évesen egy Hampton-i Nyári Partin.

-Muszáj anya? –nyavalygok. Semmi kedvem egy újabb Partihoz, amire ki kell öltözni, és illedelmesen kell viselkedni, na meg jó pofizni a házigazda, tökéletes lányaival..

Nem akarok Én ezeket. Soha nem voltam jó ebben.

-Igen, muszáj! Meglásd, jól fogod érezni magad. – simít végig az arcomon. Jelezvén, hogy jössz, mert Én azt mondtam!

Nagy nehezen fel veszem a ruhát, amit anya is jónak talált egy ilyen partira. A hajamat szigorúan össze kell fognom, így egy szoros kontyba fogom össze. Egy méreteiben nagyobb márkás táskát szedek elő, és csomagolok bele pár lazább ruhát. Ki tudja, hogy sül el ez a Parti..

Tapasztalataim már bőven voltak Partikat illetően. Kicsi lányként még élveztem is őket, de később már nem igazán..

Minden nyarat Hampton-ban töltöttünk. A szüleink a társasági élet központjában voltak. Szívesen barátkoztak, és jártak össze más családokkal Partizni, persze a társadalmi rangokat betartván.

Náluk lehetetlennek tűnt, hogy olyan Partira menjenek, amelyen szallonát és kolbászt sütünk, és olcsó sört iszunk.

Nekem viszont voltak olyan barátaim, akiknek nem futotta a legdrágább pezsgőkre, és kaviárra. Ez, pedig olyan dolog volt a szüleim részéről, amit nehezen tudtak megemészteni. Sosem értettem miért ragaszkodtak annyira ezekhez, persze később rá jöttem, és Ma már egyet kell, hogy értsek velük..

-Csak légy kedves. Nem, muszáj egész este velük beszélgetned. – biztat anya, miközben már épp a családi ház ajtajában toporgunk.

-Remek. –morgok, és nyílik az ajtó, mi pedig belépünk.

-Nina Ricci. –hallom meg a két lány nyávogok hangját. Ikrek voltak. És idegesítők! Még soha senki nem idegesített annyira, mint Ők akkoriban. Azt hitték, hogy csak, mert gazdagok az Övéké az egész világ!

-Oh.. –mosolyodok el gúnyosan, miközben megfordulok. –Itt van egyes és kettes. Mondjátok csak ki kinek a klónja? –nevetek fel.

-Hagyd ezt abba. –szűri a fogai között egyeske –ahogy Én hívom.

-Miért mi lesz? Újabb botrány. Ti kitaláltok valamit, Én tagadom, Nekem hisznek, Ti szívtok? –vázolom fel a szokásos állást.

Mindig ez van.. Azok a tinik, akik részt vesznek a Partijaikon, nem önszántukból teszik azt, a szüleik veszik rá őket. Pár kedves szót kell váltaniuk mindenkivel, aztán pedig halálra unják magukat. Így voltam ezzel Én is. Persze Én mindig megtaláltam a módját annak, hogy a két lányt kikészítsem-, ami pedig sokszor volt- ilyenkor mindig behisztiztek, és mentek panaszkodni a szüleiknek. Én pedig, ha elérkezettnek, láttam az időt léptem. A többiek szívesen segítettek, és álltak mellém. Állításuk szerint semmi nem történt, nem érti a lányok viselkedését, nem Én tehetek róla. –ez volt a szokásos szöveg, amit mindenki bevett. Kivéve a szüleimet, akik rendszerint egy- egy ilyen parti után leszidtak. Bár nem, mintha érdekelt volna engem ez.

A lányok amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek. Persze pár perc múlva a hír köre zengte az egész Partit. Én megint valamit tettem ellenük. Unalmasak, és szánalmasak voltak már nagyon. Ráadásul semmi rosszat nem mondtam, azt kivéve, hogy a szokásos névvel illettem őket –ezt, pedig minden egyes alkalommal lejátszom.

-Már megint mi a baj? –hajol oda hozzám anya.

-Mit tudom én! –rántottam meg a vállamat. –Most aztán semmi rosszat nem tettem tényleg. Csak a szokásossal üdvözöltem őket. –kacsintok rá.

-Nem volt elég eddig? –nézz rám. –Lehetsz, hogy Neked ez vicces, de Én és az Apád már unjuk. Nina kérlek, viselkedj! –szól rám. De persze nekem egyik fülemen be, másikon ki.

Ahogy a két lány körbe járt mindenkit és valamit kitaláltak az Én bűnösségemre, lassan minden szem engem kezdett figyelni.

Azt hitték, nem látom, hogy nem veszem észre. Tévedtek! Láttam.. Az összes tekintetett.

Tíz perc után unhattam meg a dolgot, és mentem be a házba, egyenesen a fürdőszobába, ahol előszedtem az általam hozott táskából a ruhákat. –kopott, több helyesen is lyukas farmernadrág, egy derékig érő rövid, kivágott top. –a hajam kiengedtem, és kicsit összeborzoltam, a szememet kifestettem feketére, ajkaimat vörös rúzzsal kentem ki.

Körbe forogtam a tükör előtt, és a kinézet tetszett.

Ezzel a kinézettel sétáltam vissza a Partira, és álltam meg. Ha lehet most aztán még jobban megbámultak. A szüleim mérgesen pillantottak rám, míg a klónok dühösek voltak, és épp forrtak magukban. Emily csak mosolygót, Rita, pedig a fejét rázta.

-Hé klónok  –kiabáltam nekik oda. A levegő megfagyott hirtelen mindenki csöndben maradt. –Gondoltam nem játszom tovább a szerepemet. Már unalmas.. Vagy két – három éve minden nyáron ez megy. Lássuk be mindig Én voltam a hibás, Ti, pedig a hazugok. Eljött az ideje, hogy szint valljunk. Lányok titeket soha senki nem szeretett, a Partijaitokra nem szívesen járnak a srácok, Én meg most döntöttem. Nem játszom tovább a szerepem, úgy hogy itt hagylak titeket! A Soha Viszont nem látásra! –intettem feléjük majd elhagytam a házat, ezzel együtt a Partit is.

2012.

-Biztos jó ötlet ez? –kérdezek rá Emily-nél. Már a Grayson ház bejárata előtt álltunk, és egy kicsit a rég múltra emlékeztetett a helyzet.

-Miért ne lenne? Nem fogsz belehalni. – biztat. Az ajtó, pedig nyílik, mi pedig belépünk a hatalmas kúriába.

-Daniel. –lépünk oda az említetthez, Emily-vel egyből átölelik egymást, Én, pedig bájosan mosolygók mellettük.

-Örülök, hogy eljöttél. –mosolyog rám Daniel. –Édesanyám már nagyon meg szeretett volna ismerni téged. –az édesanyja? Ha jól emlékszem Emily azt említette, hogy Victoria Grayson a neve. Emellett Hampton egyik befolyásos embere, és a Partik Úrnője.

-Kíváncsian várom már, hogy megismerhessem. Csupa jót halottam róla. –válaszolom mosolyogva. S én magam sem tudom eldönteni, hogy ez most kényszer mosolya e, vagy sem.

-Nina Ricci. –lép oda mellém egy szőke srác.

-Áh Nolan. –mosolyodok el és üdvözlöm.

-Emily említette, hogy lehet, hogy eljössz, de nem hittem volna, hogy tényleg itt leszel. Azok után, amit 2001-ben műveltél. –emlékeztette az ominózus esetre.

-Még mit tudsz rólam Nolan? –kérdezek rá.

-Sok mindent. –válaszolja nyugodtan.

-Egyre jobban érdekel miket. –suttogom neki oda.

A Parti kellemes hangulatban telik, nem olyan, mint amilyenre emlékszem. Talán tényleg más lett.. Olyan, mint mikor kis lány voltam. Erre van esély?

 

-Nina. –fogja meg valaki a vállamat.

-Igen. –fordulok meg egyből.

-Szeretném bemutatni az édesanyámat Victoria Grayson. –mosolyog rám Daniel. A mellette lévő nő, és Ő szemlátomást hasonlítanak, le sem tagadhatná az édesanyját.

-Nagyon örülök. –fogok vele kezet. –Nina Ricci. –mosolyodok el.

-Victoria Grayson. Köszöntelek Hampton-ban, és persze a Partimon. –előre látom, hogy Ő a kiskirálynő itt. Mindenki fél tőle, és szinte tejhatalma van.

-Nagyon köszönöm. –hozom elő legjobb oldalamat. –a Parti csodás Ms. Grayson. Hihetetlen, amit ide varázsolt. –futtatom szemeimet végig a helyen.

-Köszönöm. Ha nem haragszotok meg most mennék, lenne egy kis elintézni valóm.- lép el mellőlünk, és az oda érkező Emily váltja fel.

-Na megismerted? –mosolyog rám.

-Igen, fantasztikus asszony- mosolygok, bár nem ez az őszinte véleményem, és amint ellép tőlünk Daniel, Emily- re meredek. –Ez a Nő! Kész haptákba kell állnod mellette. –nevetek fel.

-Az bizony, és Ő lesz az anyósom. –nevet velem együtt.

-Sajnállak. –vágok szomorú arcot. –Őszinte részvétem. –nyújtok kezet, és Ő meg is rázza azt.

-Látod azt a lányt ott? –mutat egy barna hajú, és bőrű lányra.

-Persze, hogy látom. –forgatom meg szemeimet.

-Akkor jól figyelj, mert amit mondani fogok, azon meg fogsz lepődni. –vele szembe fordulok, és hegyezem füleimet. –Az a lány ott az klónok egyike, Ashley. A testvére tavaly hunyt el, egy szörnyű autóbalesetben. Most pedig itt van, ez az első Parti, amin megjelenik az óta.. –hihetetlen. Nem az a lány áll előttem, aki tizenegy éve volt, teljesen más lett, megváltozott! De még mennyire..

Két nap múlva..

Fáradtan nyúlok a telefonomért, és nagy nehezen találom meg. Ki az a hülye aki az éjszaka közepén felhív?

-Halló. –veszem fel.

-Rita vagyok. –szól bele a nővérem.

-Mond csak.. –fekszek rá a hátamra.

-Baj van.. –csuklik el a hangja.

-Mégis mi az? –kérdezek rá.

-Ki tudódott, hogy Kimi meg Én együtt vagyunk. Annyi a nyaralásnak, még ma este haza akar menni. Nina nagyon ideges, és Én nem értem miért.. –sír fel.

-Rita. Nyugalom. –túrok bele a hajamba, és próbálom megnyugtatni. –Biztos nem az a baja, hanem valami más.. Kérlek, nyugodj meg. Várd, meg míg Ő is lehiggad és beszéljétek meg a dolgokat rendben? –javasolom Neki.

-Oké. De lenne még itt valami. –most már nyugodtabb a hangja, és remélem az is, marad. Nem lenne jó ez, nem értem mi baja lett Räikkönennek. Persze nem ismerem, de ki az, aki ilyen miatt ki akad?!

-Mégis mi? –ijedek meg. Mi lehet még itt?

-Két hetes terhes vagyok.. –sírja el magát újra, nekem, pedig egy szó sem jön ki a torkomon… 

Andy és a Száguldás 36.Fejezet

Sziasztok! 

Ez úton is szeretnék Gratulálni SEBASTIAN-nak! 

Nagyon nagyon Ügyes volt! Elképesztő volt amit tett, erre nincs szó! 

Remélem a rosszakarók most belátták, NEM HIÁBA Kétszeres világbajnok! ;)

Na és persze Kimi is szuper volt! :D Gratula neki is! :) 

A fejezethez pedig jó olvasást! :))

xx. Mercii.

Szerda reggel mosolyogva keltem fel. Sebastian és Én tökéletes párt alkottunk minden rendben volt velünk, és már csak három futam van hátra. Ha pedig nem is magabiztosan, de vezeti a világbajnokságot, ami mindennél fontosabb neki is, és nekem is. Azt akarom, hogy Ő legyen a világbajnok, és ezért mindent meg fogok tenni!

Az egész napunk azzal ment el, hogy a semmit, tevést választottuk. Szerettünk volna pihenni, és szerencsére senki nem rángatott minket sehová sem.

Az egész napot átlustálkodtuk  és az ágyban töltöttük! Na persze nem beszélgetéssel ment el ez az idő….

Csütörtök.

-A mai nap nem találkozunk sokat. –öleli át Seb a derekamat reggel.

-Igen.. sajnos. –bújok hozzá. –Majd este. –fordulok meg az ölelésében és megcsókolom.

-Majd este. –simít végig a hátamon, amitől a hideg is kiráz, és még egy halk sóhajt is ki nyer belőlem.

-Mi lesz a mai programod? –terelem el a témát, és tovább öltözködök.

-Nos.. Christiannal kezdek, aztán megyek a srácokhoz végül Rocky, és a délután vár rám a sajtó. –mondja el szépen sorjában.

-Aha. –ülök le az ágyra, és várom meg.

-Neked? –kérdez rá.

-Öhm.. Sonjával kell beszélnem aztán Ciaronnal, végül interjúkra kell mennem. –soroltam fel. Persze volt benne valami, ami nem volt igaz, de nem akartam el mondani a valódi okot, hogy hová megyek, és mit teszek.

-Szia Sonja. –léptem be az irodájába.

-Szia Andy. –mosolygót rám. –Mi volt az a sürgős dolog, ami miatt este riasztottál? –kérdez rá. Na igen.. Az este mikor telefonáltam épp Heikkivel akcióztak!

-Tényleg nagyon sajnálom. –ültem le az asztala előtt lévő székbe.

-Semmi baj. –mosolyodott el. –Én nem haragszom, csak Heikki egy kicsit. –mosolyodik el, és Én is megkönnyebbülök. –Akkor miért is kell neked sürgősen beszélned velem? –pillant rám a papírjai fölül.

-Mert.. meg szeretnélek kérni, hogy kísérj el engem a csapat orvoshoz. –nyögöm ki.

-Valami baj van? –nézz rám ijedten.

-Nem, nem dehogy. Csak szeretném, ha megvizsgálni, és egyedül félek el menni.. –hajtom le a fejemet.

-Jól van. Akkor itt még befejezem ezt a pár papírt és mehetünk is, ha nincs semmi dolgod. –még irkálgat valamiket a papírra, de Én nem nagyon figyelek. Csak azt látom, ahogy jár a keze. Sokkal jobban köt most le az, ami velem fog történni..

-Akkor mehetünk is. –áll fel az asztaltól.

-Ok.. oké.. –állok fel, és indulunk el..

-Fáj mindenem.- sóhajtok fel este, már Sebastian ölelő karjai közt.

-Miért? –ijed meg.

-Oh ugyan semmi bajom, csak fáradt vagyok, és úgy érzem végem.- adom meg a választ. Még most is nehéz elhinnem, amit a csapat orvosa mondott. De egyelőre, nem szeretném tudatni senkivel sem. Megőrzöm magamnak a titkot, illetve Sonja is tudja, de Ő megőrzi amíg Én azt nem akarom, hogy tudják!

Péntek.

 -Na minden oké? –mosolyog rám Ciaron.

-Persze. Miért ne lenne? –nevetek fel, és a fejembe húzom a sisakomat. Indul az első szabadedzés.

Az első két szabadedzésen elég jól teljesítettem. Az elsőt Hamilton nyerte, míg a másodikat Sebastian, amiért nagyon boldog voltam!

Szombat.

Sebastian a második szabadedzésen alig tudott ki menni, sajnos gondok voltak az autójával. Végül a harmadik edzést is Lewis nyerte, szóval mondhatjuk ez a pálya a McLarné és Hamiltoné.

Az időmérő edzésen próbáltam minél jobban teljesíteni, ez sajnos oly annyira sikerült, hogy a második helyre kvalifikáltam magamat, és még Sebastian sem tudott megelőzni, aminek nem örültem, mivel megillette volna Őt a második hely.

 

Már mentünk volna fotózkodni és interjút adni, de Sebastian sehol sem volt. Mikor megláttam a Tv-ben, hogy Sebastian alatt meg állt a kocsi.

Ijedtem meredtem a képernyőre, és legszívesebben ott lettem volna mellette, hogy átöleljem.

Sajnos nem derült ki, miért kellett megállítani az autót, de egy biztos volt mehettek az FIA-hez.

Az egész esti tanácskozás alatt alig figyeltem. Nem figyeltem arra mit magyaráz Ciaron, sokkal inkább aggódtam Sebért.

Hét körül lehetett elegem, és hagytam ott csapott papot, hogy oda menjek a srácokhoz.

-Stu- ültem le mellé.

-Szia Andy. –mosolygót rám.

-Van már valami hír? –pillantottam az épületre.

-Sajnos mg semmi. –válaszolja, és láthatóan elég nyugodt.

-Értem. Akkor várunk. –halálra untam magamat, ráadásul tiszta ideg voltam. Fel s alá járkáltam, mikor végre ki jöttek, és megszületett a döntés.

Sebastian autójában kevesebb benzin maradt, mint kellett volna, így pedig úgy járt, mint Hamilton. A rajtrács végére sorolták.

Ám a Red Bull úgy döntött át vizsgálja az autót, és Seb inkább a Boxból rajtól, így mindent át tudnak vizsgálni, és ki is tudnak cserélni.

-Annyira sajnálom. –öleltem át Sebet már a szobánkban.

-Ugyan nem Te tehetsz róla. –szorított magához.

-Tudom, de akkor is.. –motyogtam.

Az este borzasztóan aludtam. Már, ha nevezhetjük alvásnak, amit műveltem. Egész este forgolódtam az ágyban, és nem tudtam aludni. Sebastianon járt az eszem, hogy hogyan is fog boldogulni a másnapi futamon, és mire fog jutni!

Vasárnap.

Az egész délelőtt a boxban dolgoztak a fiúk Sebastian kocsiján. Elég bizakodó volt mindenki, csak Én féltem, és aggódtam.

Zenét hallgattak, és vidámak voltak, ám Én, mint aki meghülyült, vagy épp beszívott.

Végül a rajtrácson állva még idegesebb lettem. Mikor elindultam a felvezető körre tiszte ideg voltam! Velem még sohasem volt ilyen.

A rajtnál Kimi megelőzött, ez, pedig egy cseppet sem, segített sem nekem, sem Sebnek.

Én hülye próbáltam megelőzni.

Lewis Hamilton alatt meg állt az autó. Én, pedig kicsúsztam, mikor előzni próbáltam. Végül kiestem.. Egyszerűen kijelenthetjük, hogy béna voltam, mint aki ténylegesen beszívott!

Sonja elrángatott nyilatkozni, ahol sikerült pár épp kézláb mondatott kinyögnöm, majd siettem a boxba, a futamot figyelni.

Sebastian sikeresen fel jött a harmadik helyre Alonso mögé, míg az első Kimi lett, aki magabiztosan vezetett.

Rettentően boldog voltam, hogy Sebastian mind képes volt erre. Tudtam eddig is, hogy mennyire jó és remek versenyző, de most meg is mutathatta, hogy mennyire jó, és továbbra is vezette a világbajnokságot.

-Gratulálok! –ugrottam a nyakába, mikor végre a pihenőjébe jött.

-Köszönöm. –mosolygót rám, majd ajkaimra tapadt.

-Ugye tudod, hogy mi jön most? –kérdezek rá.

-Hát lenne pár ötletem.. –markolja meg fenekemet.

-Nem erre gondoltam. –nevetek fel. –Azt ígértem, hogy az Amerikai Nagydíj előtt elviszlek magamhoz Austinba. –ölelem át.

-Tényleg, de előtte.. –csókolt meg, és el döntött a kanapén…

Rich and Famous 6.

Sziasztok! :) 

Meg is hoztam a folytatást. A kommenteket Nagyon köszönöm! ;) 

Holnapra..  SOK SIKERT SEB!!!

Jó olvasást kívánok! 

xx. Mercii.

Nolan.

Ahogy megláttam Ninát szinte semmiben, egyértelműen beindult a fantáziám.. Egy ilyen lányt nem mindennap látni! Tipikus az a lány akiért küzdeni kell. Van benne valami meghatározatlan dolog ami vonz, és épp olyan titokzatos, mint Emily, ami kifejezetten tetszik! 
-Na miről akarsz beszélgetni? -ült le velem szembe, maga előtt egy pohár teával. 
-Nekem mindegy. -rántottam meg vállamat, és le nem tudtam venni a szemeimet a melleiről. 
-Ha azért jöttél, hogy a melleimet bámuld kár volt.. -legyezi előttem a kezeit.
-Oh.. Bocs. -mosolyodok el. -De tudod nem mindennap lát az ember ilyen darabokat. 
-Ha ezt bóknak szántad elég ócska volt, egy olyan férfitól, mint Te. Szemlátomást gazdag vagy elég jóképű. Nincs más lány akit el szórakoztass?! -teszi fel a kérdést. Nem fél ki mondani azt amit akar, ám még így is csodás. 
-Tudod nekem nem felel meg egy egyszerű lány. Sokkal inkább Te érdekelsz! -mosolyogtam rá.
-Muszáj neked minden egyes pillanatban mosolyognod? -húzza fel a szemöldökét.
-Bocsáss meg. -nevetek fel. -Te tényleg nem vagy egyszerű eset. De tudod szeretem a kihívásokat! -kacsintok rá. 
-Hihetetlen egy alak vagy. De most megyek és felöltözök. -rakja el a poharát és megindul fel az emeletre. 

Nina.

Ez a Nolan lehetetlen egy fickó, bár megmondom nagyon is ínyemre van, ahogy így teper, és folyamatosan bókol. Ráadásul nem is olyan rossz, egész jól néz ki, és még gazdag is! 

Próbálom kiverni a fejemből ezeket a fantázia dolgokat, és másra koncentrálni. A bőröndömből elő szedek pár megfelelő ruhát. Egy kék farmert, és trikót kapok magamra, magassarkú cipőt, és fekete kardigánt veszek magamra. A hajamat fel kötöm, sminkelek, és egy hosszú fülbevalót akasztok a füleimbe. Bepakolok egy bordó táskába, és már kész is vagyok. 

-Már kész is vagy?- ijeszt meg újra Nolan.
-Neked kötelező mindig megijeszteni? -szegezem neki. 
-Ezer bocsánat. -mosolyodik el.
-Túl teszem magamat rajta. -indulok kifelé a házból.
-Na és hová megyünk? -lép ki Ő is. 
-Ne beszélj többes számban csak Én megyek. -magyarázom neki. 
-Tudtommal nincs autód, és kér lenne, ha gyalogolnál. Enged meg, hogy szolgálatodba álljak, mint sofőr. -hajol meg előttem.
-Legyen benne vagyok. -megyek bele, mert érvei sajnos igazak.. -De! -szabok feltételt. -Csakis kizárólag, mint sofőr.. Esetleg barát! 
-Jó. -megy bele, és megindulunk a kocsija felé.. 

-Még mindig nem hiszem el, hogy Te meg Emily ennyire jobban vagytok. -lépkedünk a kikötőben.
-Pedig jó lenne, ha elhinnéd. Olyan vagyok Emily-nek, mint egy legjobb barát. -magyarázza.
-Meglepő. -mosolyodok el. -De akkor ezek szerint nem vagy olyan rossz fej.. -mosolygok rá.
-Ez bók volt? -lepődik meg, de közbe fülig ér a mosolya. 
-Nem, nem bók! -tiltakozok. -Csak megjegyeztem! 
-Ahogy akarod. De mi lenne, ha ma velem vacsoráznál? -ülünk le egy padra.
-Vacsora? -kérdezek rá. -Úgy, mint randi? -pillantok rá.
-Aha. -mosolyodik el.
-Nem is tudom.. Elvégre Emily.. -tiltakoznék.
-Emily meg fogja érteni úgy, hogy nincs kifogás! -húzz csőbe.
-Nolan! Utállak, de jó. -megyek bele végül. Más választásom úgy sincs, nem de?! 

Végül az egész napot Nolan-el töltöttem, mivel Emily eltűnt Daniel-el, persze megértem. Ha nem lenen olyan vőlegényem, mint Dan! 
Nolan meg.. Legalább megtudom jobban ismerni, és az estére is bele jövünk a beszélgetésbe. Meg nem is olyan, mint amilyennek ki néz, tényleg kedves és jól el lehet vele beszélgetni. 

-Akkor este? -kérdez rá újra Nolan.
-Igen este. -megyek bele újra és el mosolyodok.
-Nyolcra itt vagyok érted. -szól utánam, mikor már kiszálltam a kocsiból.
-Várni foglak. -intek neki, Ő pedig elhajt. 

Nolan.. Nolan.. Talán még a végén lehet közte meg köztem valami?! Nem.. Az kizárt. Én nem vagyok az a fajta, aki kapcsolatba lép egy férfivel. Az olyan Ritás lenne, én pedig nem vagyok Rita. Ráadásul nem vagyok olyan, hogy megbízzak egy férfiban, vagy ilyesmi. A párkapcsolatok nem nekem valók, előbb vagy utóbb, de egészen biztos félre lépnék, vagy lenne valami ami bekavarna.. 

-Hello. -lépek be a házba, és meglátom Emilyt és Daniel, amint a kanapén beszélgetnek. 
-Áh szia. -köszön egyből Emily. -Egész jól el foglaltad magadat, merre voltál? -érdeklődik.
-Csak Nolan-el.. Egész nap elszórakoztatott úgy, hogy nem unatkoztam. -lépek a hűtőhöz, és kiemelek egy palack vizet.
-Nolan? -lepődik meg Daniel.
-Igen, az este is el megyek vele, ha nem baj. -vázolom fel a helyzetet.
-Dehogy. Örülök neki, hogy Te és Nolan ilyen jobban vagytok! -biztat.
-Remek. Akkor megyek is készülődni. -rohanok fel az emeletre. 

Első utam a fürdőbe vezet, ahol szépen lezuhanyzom, magamra tekerek egy törölközőt  és be megyek a szobámba, ahol el kezdek készülődni. 
A hajamat begöndörítem, és kiengedve hagyom, egy egészen egyszerű sminket teszek fel. A fülembe fehér gömb fülbevalót rakok, a kezemre karkötőt húzok. Körmeimet fehérre festem. 
Ruha választás terén egy ideig gondolkodok, míg végül egy fehér mélyen dekoltált rövid koktél ruha mellett döntök, cipőnek a kedvenc kék darabomat választom, amit imádok, mivel nagyon kényelmes, és jól is néz ki. 
Gyorsan magamra kapom a kiválasztott ruhákat, még le ellenőrzöm a kinézetemet a tükörben, és megbizonyosodok róla, hogy tökéletesen mutatok. 
Ezeket után le indulok a nappaliba, ahol nem várt meglepetés fogad. Nolan és Emily a kanapén ülnek és beszélgetnek, majd át ölelik egymást.
-Ti tényleg nagyon jó barátok vagytok. -mosolyodok el rajtuk.
-Hát igen. Nolant már rég ismerem. -mosolyodik el Em.
-Csodásan festesz. -bókol Nolan.
-Nagyon köszönöm. -pirulok el, mégis csak egy férfi dicsér! -Daniel merre van? -érdeklődök, hisz nem látom sehol sem.
-Át ment az édesanyához. -pillant a ház felé.
-Értem. Akkor mehetünk? -nézek Nolanra.
-Persze. -mosolyodik el. -Szia Emily. -köszön el.
-Szia Nolan. -nevet fel barátnőm. 
-Szia Em. -mosolyodok el, és át ölelem.
-Vigyázz magadra. -simít végig hátamon, és utamra enged. 

Nolan egy elegáns étterembe vitt, ahol asztalt foglalt a számunkra. A hely igazán különleges volt, hatalmas, és persze csupa elegancia. Én pedig már rég nem jártam ilyen helyen.. 
Hogy miért!? Egyszerűen időm sem volt, pedig régen rengeteget jártam ilyen helyekre, és mindig élveztem a profi kiszolgálást, a sok finom ételt s a többit. 
-Tetszik? -kérdez rá Nolan mikor már megrendeltük az ételt, én pedig még meg sem szólaltam, csak néztem ki a fejemből és csodáltam a helyet.
-Igen, nagyon kellemes. Rég jártam ilyen helyen.- mosolyodok el.
-Őszintén szólva elég gyenge és hülye kifogás, de nem volt túl sok időm az utóbbi időben. -magyarázom. -Tudod lekötöttek a fotózások, és a többi munkám. 
-Sokat dolgozol. -jegyzi meg.
-A tavasztól - őszig tartó időszakom mindig ilyen. Nehéz velem együtt élni. -kortyolok a borból.
-Meg lehet szokni. -tiltakozik egyből. -És amúgy is, minden embernek vannak dolgai.. -mosolyodik el.
-Neked mi? -teszem fel a kérdést.
-Nos.. Szeretek bele férkőzni mások életébe. Lásd: Emily. 
-Mi a helyzet az enyémmel? -kérdezek rá. -Nyomoztál már utánam? -nézek rá, de Ő csak mosolyog. -Most komolyan. -pillantok végig rajta. -Mit tudtál meg rólam? -kérdezek rá nyíltan. 
-Nos.. -mosolyodik el. - Tudom, hogy van egy nővérem. A családod Németországban lakik, Te a nővéreddel laksz Svájcban. A nővéredet Ritának hívják, és az élettársa Kimi Räikkönen aki Forma 1-es világbajnok, két évig pedig a Rally-ban versenyzett...- sorolja szép sorjában. Én egy idő után el vesztettem a fonalat. Többet tud a nővérem életéről,és majdhogynem az enyémről is, mint Én magam. És Én egyáltalán nem bánom! Legalább nem kell mindent el mondanom, mert meg tudta magától is. Saját el mondása szerint az Ő élete korántsem oly bonyolult és érdekes, mint az Enyém. Bár érdekes mód egy szót sem szól arról a bizonyos esetről, ami miatt újra menekültem. Talán nem tudja? Vagy nem érdekli? 
-Te tényleg sokat tudsz! -szólok közbe.
-mint mondtam érdekel az emberek élete. -mosolyodik el.
-Legalább nem kell feleslegesen járatnom a számat. -mosolygok most Én. -De a lényeg az, hogy nem bánom, hogy ennyire mindent tudsz. 

A vacsora kellemes hangulatban telt, és igen jól elbeszélgettem Nolan-el. Kedves volt, és nem az a srác aki ma reggel "rám tört." Teljesen megnyert, és nagyon is igaz, hogy mindenkinek van egy másik oldala. Természetesen nekem is volt. Örültem, hogy Nolan megmutatta nekem azt a másik oldalt, mert így Én is megtudtam neki a sajátomat mutatni. 

-Köszönöm a vacsorát csodás volt. -mosolygok rá a Verandán állva. 
-Nem a vacsora volt csodás, hanem Te. -mosolyog rám.
-Bókolni azt nagyon tudsz. -kuncogok fel. -A lényeg az, hogy jól éreztem magam, és szívesen megismételném. -adok az arcára egy puszit.
-Ennek örülök. -simít végig az arcomon. 
-Akkor jó. -lépek el tőle, és indulok a házba, még utoljára vissza nézek, és intek egyet a mosolygó Nolan-nek. 

Rich and Famous 5.

Sziasztok! 

Igazából nem tudom mit kellene mondanom erre a napra.. Szomorú! De Én úgy hiszem NEM csak a MAI nap kell megemlékezni! :/

 Nina történetének a folytatása pedig itt van! 

Jó olvasást! Pipát vagy kommit tudjátok hová! ;)

xx. Mercii.

Nina. 

-Jó reggelt. -nyit be valaki ajtómon. Én még majdhogynem az igazak álmát aludtam, és sosem szerettem, ha fel keltetek, de most valami megváltozott és nem voltam mérges.
-Jó reggelt. -ültem fel az ágyban. Emily mosolygót rám. 
-Édesanyád üzeni, hogy kész a reggeli. Felhozza vagy le jössz? -kortyol bele a kezében lévő bögrébe.
-Hmm.. -nyújtózkodtam- Le megyek. -adtam be a derekamat és magamra kaptam egy köntöst. Emilyvel karöltve indultunk le a konyhába.
-Szép jó reggelt. -köszönt anya, és a fejem búbjára puszit nyomott.
-Jó reggelt.- mosolygok rá. Ki öntöm a bögrébe a kakaót, a tálba pedig a müzlit és tejet. 
-Hogy aludtál kicsim? -érdeklődik anyu.
-Remekül. Itthon csakis remekül lehet. -mosolyodok el. 
-És te Emily? -kérdezi most meg barátnőmet, aki épp pirítósát kenni.
-Nagyon jól. Az este beszéltem Daniel-el úgy, hogy tökéletes volt az estém. -meséli el, a mosolya pedig igazán boldog. 
-Szerencsés vagy Emily. -mosolyodik el anya. -Van egy férfi melletted aki szeret, és Te viszont. A mai világban ez kész csoda.- megfogja Emily kezét és megszorítja. n csak mosolygok, örülök, hogy anya ennyire szereti Emilyt. Tényleg, mint a saját lányát, és az amit kislányként érte tett. Örülök, hogy ilyen édesanyám van. 
-Ez szép jelent volt. -mosolyodok el. -Örülök, hogy ennyire szereted Emilyt, és hogy ennyi mindent tettél érte. Te vagy a világ legjobb édesanyja. -állok fel és ölelem át anyát, majd Emily is csatlakozik hozzánk.
-Mi ez a nagy ölelkezés? -jön be mosolyogva apa, és Ő is át ölel minket. 


A Passau-ban töltött napok, mind békében és szeretettben teltek, remekül éreztem magamat. Majd kicsattantam a boldogságtól. Tudtam, hogy sikerült tovább lépnem újra a történteken, és azon is amit az a Sebastian mondott. 
Így teljesen nyugodt szívvel mehettem haza, és léphettem tovább a múlton. Egy új jövőbe! 
Négy nap után hagytuk el Emilyvel Passau-t a  szüleim legnagyobb bánatára, de persze örültek is, hogy meglátogattuk őket és ígéretet tettünk, hogy legközelebb már Danielt is elhozzuk! 

-Örülök, hogy ilyen hamar sikerült túl lépned. -simította meg a karomat Emily, már a kocsiban ülve.
-Én is. -mosolyogtam rá. -Jó végre újra boldognak lenni, és kitörni a depresszióból. -végre az lehettem aki voltam. Remélhetőleg már soha többet nem leszek olyan, mint voltam. Többé egy Sebastian féle se fog velem elbánni így.. 

-Otthon édes otthon! -lépek be a házba, Emily mögöttem jön.
-Hát megjöttél? -hallom meg Rita hangját a nappaliból, de már meg is látom Őt.-Úgy aggódtam érted. -ölel át.
-De hát hagytam üzenetet a hangpostádon.- válaszlom, hisz Én tényleg üzentem! 
-Tudom tudom, de akkor is! Aggódtam. Aggódtunk. -válaszolja.
-Kik aggódtak? -kérdezek rá. Mégis miért beszél Rita többes számban? 
-Kimi és Sebastian is. -mondja ki azt a nevet amit soha életemben nem gondoltam volna.. Pont Ő aggódik értem? 
-Kimitől kedves. -mosolyodok el. -De Sebastian? -kérdezem gúnyosan. 
-Igen, képzeld nagyon is sajnálja amit mondott. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. -próbálja védeni Rita. 
-Jó oké. De nem gondolod, hogy amit művelt az kicsit sok volt? -nevetek fel. -Egyáltalán Nem volt beleszólása a dologba. -kezdem el húzni a bőröndömet a mosó konyhába. 
-Most beszéltem Daniel-el. -fut be Em, nagy mosollyal az arcán.- Meghívott Hamptonba! -mosolyog rám. 
Valahogy nem volt kedvem Ritával veszekedni, és miután közölte, hogy Ők holnap reggel elutaznak Kimivel a nyaralásra, amiről egyenesen Passau-ba mennek, hogy végre bemutassa otthon Kimit, nekem el ment a kedvem mindentől! Nem volt kedvem egyedül otthon lenni, és nézni a négy falat, mikor semmi dolgom nem volt, így nagy örömmel mentem bele az utazásba.
-Rendben megyek. -mosolyogtam. Em annyira megörült,hogy jó szorosan megölelt. Majd vissza szaladt csomagolni. 
-Már megint el utazol? -követett a szobámba Rita. -Mire jó ez? -vont kérdőre.
-Na ide figyelj! -állok meg előtte. -Egy ne vonj kérdőre. Kettő, mert a legjobb barátnőm vőlegénye meghívott, és szeretnék kicsit vissza menni oda ahol felnőttem! -válaszlom neki, és ott hagyom. 

Magamra zárom az ajtót és el kezdek bele pakolni a nagy bőröndömbe  főként lenge nyári ruhákat  rakok el, hisz Hampton tökéletes hely, ahol a nyarak csodásak! 
Már majdnem végeztem a pakolással, mikor az ajtómon kopogtak. Nyugodtan nyitottam ajtót, ám mikor megláttam ki áll ott, felhúztam a vizet. Mit jön Ő ahhoz, hogy ide jöjjön?!
-Mit akarsz? -pillantok rá, szemeim szikrákat szórnak.
-Bocsánatot kérni. -válaszolja nyugodtan. -Sajnálom amit akkor mondtam, Én nem akartam. Nem volt szándékos, nem tudtam, hogy így reagálsz. Rita mondta, hogy volt valami a múltadban ami miatt ez lett.. Figyelj lehet, hogy nem hiszed el, de Én tényleg nagyon, de nagyon sajnálom!- talán tényleg megbánta? Nem direkt tette, ebben biztos vagyok. De akkor is.. Miatta lett az ami. 
-Oké. -sóhajtok fel. El sem hiszem amit mondtam. -Legyen. Megbocsájtok. De! -emelem fel mutató ujjamat. -Nem fogok egyből a nyakadba ugrani. 
-Köszönöm. -mosolyodik el. -Hálás vagyok érte. Szeretném, ha tiszta lappal kezdenénk. -mosolyog. -Persze, ha csak Te is szeretnéd. -teszi hozzá.
-Oké. -bele megyek, egy misét megér. -Nina Ricci. -nyújtok kezet.
-Sebastian Vettel. -fogja meg. Keze puha, és meleg, érintése melegséggel tölt el. 
-Oké. Akkor most mi lesz? -kérdezek rá.
-Mondjuk be mehetek? -mutat a szobámra.
-Gyere.- állok el az útból  és be engedem.  
-Azta. -lepődik meg, és mosolyodik el egyszerre, ahogy belép.
-Mi az? -kérdezek rá, és folytatom a csomagolást. 
-Nem tudom, valahogy nem ezt vártam. -válaszolja, és körbe nézz újra.
-Habos babos csupa pink? -kérdezek rá, és fel nevetek.
-Bocsi. -mosolyog rám.
-Elnézem. -válaszolom, és legyintek. -De ne állj már ott. Ülj le!- mutatok a kanapéra.
-Oh kösz. -ül le, és végig engem nézz. 
-El utazol? -kérdezi meg.
-El. -válaszolom, és el mosolyodok, ahogy eszembe jut hová is megyek. 
-Na és merre? -faggatózik. -Persze, ha nem vagyok túl kíváncsi! 
-Talán egy kicsit. -nevetek fel. -Egyébként meg Hamptonba. Nem tudom mennyire tudod, de mi ott laktunk, illetve New Yorkban, de a nyarakat mindig ott töltöttük, meg amikor csak tudtunk ott voltunk. -emlékszek vissza. Csodásak voltak azok a nyarak! 
-Erről nem nagyon mesélt Rita. Legalábbis nekem nem. -válaszolja. 
-Na igen Rita.-suttogom. 

Az egész délutánt a szobámban töltjük, és beszélgetünk. Igazából Sebastian nagyon kedves srác, és sokszor sikerült a délután folyamán megvetetnie. Bárki is legyen a barátnő szerencsés lány. Sebastiant, ha jobban megismered rá jössz, hogy egy igazi kincs! 
-Akkor megyek. Nem zavarok tovább. -áll fel.
-Nem zavartál, és legalább sikerült tisztázni a dolgokat. -emlékeztettem.
-Igen, ezért mindenképp megérte. -mosolyodik el.- Örülök, hogy megbocsájtottál. Én tényleg sajnálom amit akkor mondtam. -simít végig arcomon. 
-Mondtam már az a múlt. -nézek bele a szemébe, és csak most jövök rá milyen kékek a szemei. Arca igen csak közel van az enyémhez.

Grayson Ház.

-Igen, mert egy csodás lány vagy.- hajol közelebb, és lágy csókot lehel ajkaimra.
-Ne kérlek. -húzódok el. -Ezt nem kéne! -állok arrébb.
-Miért? -kérdez rá, és hangja szomorúan cseng.
-Mert Te nem ismersz, és nem tudsz mindent! Kérlek most menj el. -nyitom ki az ajtót. Lehajtott fejjel, és szomorúan, de távozik.. 

Emily háza.

Másnap délután indul repülünk New York-ba, onnan pedig a Grayson-ék által küldött helikopterrel repülőnk át Hampton-ba. 
-Nézd az ott a Grayson ház! -mutat egy hatalmas házra Emily a repülőről. 
-Ez hatalmas. -mosolyodok el. 
-Igen az. -mosolyog. -Az pedig az enyém. -mutat a gyerekkori házukra. 
-A kis kori ház. -nevetek fel, és egy-két könny ki szökik a szememből. 

-Daniel! -szál ki a repülőből Emily, és oda rohan vőlegényéhez. Csókot váltanak, majd felém fordulnak. 
-Daniel. -mosolyodok el, és át ölelem. 
-Nina jó téged újra látni. -puszilja meg arcomat.
-Oh téged is. Olyan rég volt.. -szomorodok el.
-De most itt vagy. 
-Igen itt. -mosolyogók. 



Emily.

Jó volt végre haza térni, látni a házamat, Danielt. Boldog voltam, hogy újra a vőlegényemmel lehettek, és láthatóan Nina is örült, hogy újra Hamptonban van, Danielt is kedvesen üdvözölte.
-Emily. -fordul felém Daniel.
-Igen? -mosolygok rá.
-Itt van Nolan is. -pillant a ház felé, és valóban. Nolan ott van. 
-Hé Nolan! -kiabálok oda neki, Ő pedig fel tűnik és megindul felénk. 
-Emily Thorne. -mosolyog rám Nolan.
-Nolan. Mi szél hozott? -térek a lényegre.
-Gondoltam ide jövök, ha már vissza jössz. De látom nem egyedül jöttél. -pillant Ninára.
-Igen. Ő itt a legjobb barátnőm. Nina Ricci. -mutatom be neki.
-Hello Nina vagyok. -nyújtja kezét.
-Nolan Ross. -rázza meg. 


Nina.

Daniel ugyan az a kedves, vicces srác akit megismertem. Nem változott semmit sem. Ő és Emily csodás pár, és összeillenek. 
Megkaptam Emilytől az egyik vendégszobát, ragaszkodott hozzá, hogy maradjak nála! 
Egy cetli várt rám az ajtómon. 

"Elmentünk Daniel-el. A ház a Tied! 

Csak óvatosan! Majd jövünk.

Csók. Em."

Mosolyogva nyugtáztam, hogy egyedül maradtam, így csak egy inget kaptam magamra, és így indultam le.

-Hello. -köszönt rám valaki. Úgy megijedtem! Emily azt mondta egyedül leszek.

-Nolan?- pillantok a srácra.

-Meglepődtél? -mosolyodik el. -Nagyon szexis vagy. -nézz végig rajtam, mire összébb húzom ingemet.

-Mit akarsz? -kérdezek rá.

-Gondoltam körbe vezetlek, de mást is csinálhatunk. -küld felém perverz vigyort. Ez az ember megörült! 

-Nolan ide figyelj! Azt a vigyort töröld le az arcodról. Egyébként meg ismerem Hamptont! -vágom a képébe. 

-Oké, akkor beszélgessünk. -ül le a bárszékre, míg én épp egy teát csinálok.

-Legyen.. -megyek bele. Nolan tipikusan az a levakarhatatlan srác, egyszerűbb lesz így megszabadulnom tőle.. 

Andy és a Száguldás 35.Fejezet

Sziasztok! 

Meg is hoztam a folytatást.! :) 

Remélem el nyeri a tetszéseteket, és kapni is fogok kommentett! :D 

Nem is beszélek tovább..

xx. Mercii.

A Svájcban töltött napok alatt..

-Még mindig nem mondta el Heikki. –panaszkodtam.

-Te tényleg ezzel vagy még mindig elfoglalva? –mosolyodott el Seb, és az ölébe húzott.

-Igen, mert érdekel. Már Augusztus óta titkolja. Azon se lepődnék meg, ha soha nem tudnánk meg, vagy csak az esküvő után. –morogtam.

-Jaj kicsim, ha szeretné, majd elmondja. –puszilta meg a fejem, én, pedig a mellkasának dőltem.

-Ha te mondod. –öleltem át. –na de mesélj, hogy halad Melanie az esküvő szervezéssel? –érdeklődtem.

-Jól, Stephanie elég sokat segít neki, meg ott van anyja, és a barátai is. –válaszolta. –Mondtam neki, hogy hívjon fel téged is..

-Jaj Seb. –néztem rá. –Melanie az Melanie.. Kár próbálkozni, én azon is meg fogok lepődni, ha meghív az esküvőre. Ez olyan dolog, amiben a családod, és a barátaid segítenek.

-Az lehet, de te is a család része vagy. –csókolt meg.

-Még nem.. És nem várom el tőle, hogy hívjon fel azzal, hogy segítsek neki. Majd segítek Silvernek, ha szeretné, de őszintén egész biztos vagyok benne, hogy már most tudja, mit akar, és két perc alatt mindent elintéz! –mosolyodtam el, hisz tudom milyen a nővérem.

-Szóval szerinted nem is fogja kérni a segítségedet? –nézz rám meglepetten.

-Ne lepődj meg!- nevettem fel. –Ő a tipikus család centrikus, mindent Ő akar intézni típus. –adtam, magyarázatot  –Én tuti rábíznám egy esküvő szerevezőre, elképzelésem sincs milyen a tökéletes esküvő, mert soha nem álmodtam erről kislányként. –bújtam vissza ölelésébe.

-Miért Te miről álmodoztál? –kérdezett rá.

-Hogy megnyerem a Nascart, és Ashtonnal együtt örülünk a sikeremnek. –szöktek könnyek a szemembe.

-Hát a Nascart megnyerted, Ashtont pedig visszakaptad. –ölelt szorosabban, ahogy érezte, rázkódik a testem.

-Tudom. Csak jó lett volna, ha Ő is ott van, és velem együtt örül. –töröltem meg szemeimet.

-Elhiszem. Szóval akkor a Mi esküvőnk milyen lenne? –kérdezett rá.

-Kicsit előre szaladtál. –néztem rá meglepetten. –De édes tőled, hogy ezt kérdezed. –csókoltam meg. –Igazából, ha esküvőről beszélünk nekem mindig Vegas jut eszembe! –mosolyodtam el.

-Vegas? –lepődik meg.

-Igen. Las Vegas. –mosolygók tovább.

-És milyen az a Vegas-i esküvő? –kérdez rá félénken, elég furcsa arckifejezéssel. Azzal az „ebből vajon mi sül ki” arccal.

-Nos a ruhám az tuti, hogy fehér vagy kék.. –gondolkodok el. –Hatalmas és csodaszép, ez kötelező. –mosolygók. –Te mindegy, hogy öltözöl, ahogy akarsz. –pillantok rá futólag. –a pap Elvis imitátor, a gyűrű lehet akár egy egyszerű ajándék bolti kétdolláros darab, ami Vegasra emlékeztet. Ja és ami fontos! Csak mi vagyunk ott ketten! –mesélem el az Én „állom esküvőmet” amin meglepődik.

-Soha nem hittem volna, hogy Te egy ilyen esküvőről álmodozol. –nézz a szemembe.

-Pedig de. –fogja meg a kezeimet. –Soha nem akartam azt a hatalmas Hercegnőesküvőt, nagy tömeget..

-Pedig a lányok általában erről álmodoznak.- gondolkodik el.

-Igen, de mint mondtam Én, nem erről álmodtam. –cáfolom meg.

-Tudom. Te Nascar bajnok akartál lenni, és az is lettél. –puszilta meg az arcomat.

-Akkor Én megkaptam a magam Álom esküvőjét. –nevetek fel.

-Hát.. Így is felfoghatod a dolgot, és igen. –mosolyog. –Tudod ez az esküvő, kicsit hasonlít a Míg a Jackpot el nem választ, című filmbelire. –nevet fel.

-Akár. –nevetek vele. –De egy különbség van, Én már alapból gazdag lennék, és Nem veszekednék a pénzen! Meghagynám a férfinak. –nevetek tovább.

-Bölcs döntés lenne. –csókol meg.

-Tudom. –csókolom most én meg.

Abu – Dhabi.

India után nem utaztunk haza, hisz a futam egyből a következő héten van. Hétfőn délelőtt utazott a csapat Abu – Dhabi-ba az Arab országba. Őszintén szólva a tv-ből már láttam az országot, és az itt élő népet, de akkor is furcsa volt itt lenni.

Persze a tenger az csodás volt, meg az épületek is, minden olyan gazdag volt. De kifejezetten tetszett.

Viszont furcsa volt, hogy a nők a teljes testüket eltakarva járkáltak, ahogy a férfiak fején is volt ilyen turbán valami csoda. –sajnálom, de nem készültem fel Arab szavak ismeretéből. –Szóval ezek a hosszú ruhák, ebben a melegben.

Ha az utcán sétáltunk Sebastian szorosan húzott magához. Először nem értettem, de aztán egy kis kutakodás a nép után és mindenre rá jöttem.

Itt akár négy (!) felesége is lehet a férfinak, ha el tudja tartani őket, imádják az aranyat, és a nőket kb. semmibe, veszik, a férfi számít! A lányokat elég korán férjhez adják. A szőke nőket meg imádják.. Én meg sajnos szőke voltam.

Lehetett hallani olyan esetről is, hogy három kecskéért eladták a nőt.. Borzasztó!

Így, hát, ha utcára merészkedtünk, akkor Seb mellett mentem szorosan és szorítottam a kezét.

-Miért szorítod a kezemet? –kérdezett rá este, amikor a városban sétáltunk.

-Mert félek.. –súgtam neki.

-Mitől? –lepődik meg.

-Először nem értette mire fel, húzol magadhoz, aztán utána néztem. Elég durva dolgokat olvastam, amikkel nem értek egyet. És szőke is vagyok! –emlékeztettem. Mire ő csak fel nevetett, és megpuszilta az arcomat. Hamarosan vissza értünk a biztonságot nyújtó Szállodába, így fel lélegeztem. Vacsoraidő volt, így megcéloztuk az éttermet, ahol kiszórtuk Heikkit és Sonját az egyik asztalnál.

-Kettesben akartok enni? –léptem oda, Seb kicsit lemaradt, a másik asztalnál, pedig épp Arab férfiak ültek, akik feltűnően méregettek, így oda szóltam Sebnek, aki oda sietett én, pedig egyből magamhoz húztam, és átöleltem.

-Öhm nem. –válaszolta Heikki, aki furcsán nézett rám. A lehető legtávolabb ültem le a szomszéd asztaltól, és jó szorosan a mellettem ülő Sebhez.

-Oké most már megmondod mi bajod? –kérdezett rá Heikki.

-Fél. –kuncogott Seb.

-Hé! –csaptam vállba. –Erről szó sincs, csak.. Ha láttad volna, hogy méregettek azok a férfiak, akkor megértenéd. És csak, hogy tud pusztán megijedtem. –mosolyogtam rá.

-Most akkor mi van? –nézz továbbra is értetlenül Heikki.

-Ahj. –nevettem el magamat értetlenségén. –Heikki, Heikki. –ráztam a fejemet. –Az van, hogy utána néztem az Araboknak, és nem szimpatizálok velük. Egyébként észre vetted, hogy Sonját úgy nézik, mint akik még életükben nem láttak nőt. –pillantottam a férfiakra, akik épp Sonját méregették. Heikki amint észre vette komor lett, és közelebb ült Sonjához.

-Na erről beszéltem. –mosolyogtam rá.

A pincér hamarosan megjött és fel vette a rendelésünket. Mivel Heikki itt volt, így Seb csak mértékkel ehetett, nekem viszont nem volt Grace-em!

-Állj. Ilyet nem ehetsz! –szólt közbe Heikki.

-Miért ne ehetnék? –lepődtem meg. –Én nem hízok úgy, meg se látszik, ha eszek.. És nincs itt Grace! –emlékeztettem.

-Az egy dolog, de engem párnapja hívott fel, hogy jó lenne, ha rajtad tartanám a szememet. –nézz rám, én, pedig nem hiszek a fülemnek. Még Amerikából is irányítsa az életemet! – Szóval az előbbit már ne hozza ki. –szólt a pincérnek. Én, pedig mérgesen bámultam rá.

A telefonomért nyúltam, de el felejtettem kilépni az Internetből mikor legutóbb néztem, így szembesültem a legfrissebb hírekkel.

-Jézus! –kaptam számhoz.

-Mi az? –néznek rám ijedten a többiek.

-Ti tudtátok mi folyik az Államokban? New Yorkot kiürítették, a Keleti Partra meg Szökőár várható! –ijedtem meg. –Te jó ég. Remélem semmi baja a többieknek, és elutaztak, hogy biztonságba legyenek. –a testvéreim mind a Keleti Parton laktak, és Kalifornia Állam is érintett volt. Nekem talán annyi mázlim van, hogy Palos Verdes Estrates a hegyekben, ezáltal valamennyire magasabban fekszik.

-Nyugodj meg. –ölel át Seb. –Egész biztos nem lesz semmi bajuk. –próbál megnyugtatni, de Én mégis csak izgulok.

-Oké. –próbálom magamat megnyugtatni, így a társaságra koncentrálok.

A vacsora után mindenki nyugovóra tér, így mi is. Már nyugodtabban fekszek le aludni, és várom a másnapot. Vajon most mi folyhat az Államokban?

Sajnos Én hülye láttam a 2012 című filmet, és mindig is parás voltam.. Ez 2012. December 21.-e előzménye lenne? Tényleg jön a Világvége..? 

Rich and Famous 4.

Sziasztok! :) 

Meghoztam az ÚJ fejezetet, amelyben megismerhetitek a lányok szüleit! ;) 

Remélem tetszeni fog, és megilletek kommental! :D 

Hát akkor jó olvasást! ;)

xx. Mercii.

Rita.

Rettentő dühös voltam Sebastianra! Nem tudom, hogy volt képes ilyet mondani a húgomra! Ő nem ilyen. Persze Nina is elvetette a sulykot, na de akkor is. Bocsánatot kért, és Kimi nem haragudott rá! Sebastian nem is értem miért szólt bele.. Nem az Ő dolga!

-Úr isten! –kiáltottam fel, mikor Nina elájult. Nagyon jól tudom, ki mondta neki mindig azt a szót. Utálta magát a miatt, ami vele történt, mivel csakis Ő volt a hibás.. Mégis próbált megváltozni, és sikerült is neki. Nem akart Ő senkinek sem rosszat, csak élni. Tizenhat évesen mindenki azt akar! –Emily! –pillantottam a lányra.

-Nem lesz semmi baja. –próbált nyugtatni.

-Kimi.. –pillantottam rá, Ő egyből fel kapta a karjaiba Ninát, és fel fektette a kanapéra. –Nina drágám. –simogattam a homlokát, és haját. –Nina kérlek.. –sírtam el magam újra. –Emily mi lesz, ha.. –nem akarom kimondani, ez Nina magánélete. De kétségbe vagyok esve.

-Nem lehet semmi baja. –jön oda mellém a lány is.

Pár percen belül Nina felébred, az arca sápadt, a szemei vörösek, és kisírtak.

-Mi történt? –kérdezi, meg és közben remeg.

-Semmi baj. –ölelem át jó szorosan. –Elájultál, de minden rendben. Itt vagy velem. –szorítom.

-Annyira rossz volt. –ölel át.

-Tudom. –simogatom a hátát. –Itt van Emily is. –mosolygok a lányra.

-Emily. –szólal meg Nina, és Em oda jön hozzánk, és Ő is átöleli húgomat.

Ott hagyom Ninát, Emily-vel tudom, hogy jó kezekben lesz, és a fiúkhoz sétálok, akik ki mentek a konyhába.

-Ha még egyszer egy rossz szót is szólsz a húgomra neked annyi! –fenyegetem meg Vettelt.

-Nagyon sajnálom, én nem akartam. Nem értem mi baja lett. –hajtja le a fejét.

-Ez csakis ránk tartozik a családjára. Ne kérdezősködjetek, úgysem fogja el mondani. –tudatom velük. –Már jobban van. De bocsánatot fogsz tőle kérni! –pillantok Sebastianra.

-Ez csak természetes. –szólal fel.

-Oké. Azt hiszem mi most haza fogunk menni. Ninának is jót fog tenni. –nézzek ki húgomra, még mindig Emily- bekapaszkodik.

-Menjetek csak. –ölel át Kimi, és homlokon puszil.

-Sajnálom. –bújok hozzá.

Nina.

Soha többé nem akarom azt érezni, amit ez miatt a Sebastian miatt éreztem! Újra oda kerültem, ahová nem akartam! Gyűlölöm ezt a férfit, és megvettem!

Nem érdekel ki Ő, soha nem akarok vele szoba állni, még csak egy légtérbe se szeretnék vele kerülni!

-Minden rendben? –pillant rám Emily.

-Jó, hogy itt vagy. –ölelem még mindig szorosan.

-A legjobb barátnőm vagy, ez természetes! –ölelő karjai közt úgy érzem, nem bánthatnak, Emily mindig erős volt, és bárki ellen szegült, és mindig ő került ki győztesen. Nem félt.. Talán ez vitte mindig győzelemre!

-Gyertek haza, megyünk. –jön be Kimi és Rita.

-Te maradj csak. –pillantok Ritára.

-Nem nem! –mosolyodik el. –Veled megyek. –ellenkezik.

-Kérlek. Én voltam az, aki ide jött, és balhézott. Itt van nekem Em. Majd Ő, segít. –pillantok barátnőmre.

-Biztos? –kérdezi nővérem.

-Igen! –válaszolom határozottan.

-Akkor rendben. –egyezik bele. –Vigyázz magadra. –ölel át.

-Oké. –fogom a táskám, és Emily-be kapaszkodva hagyom el a házat. Em besegít az autóba, Ő is beül, és haza felé vesszük az irányt.

Otthon Emily készít nekem egy forró fürdőt, miszerint az majd megnyugtat, és zöld teát, hogy ellazítson.

Em a legjobb barátnő, mindig itt van, ha kell, és bajom van. Szeret és én is Őt, támogat és ez fontos.

-Jobban vagy? –kérdez rá mikor már köntösben, sétálok le.

-Azt hiszem. –válaszolom.

-Remélem is. –mosolyog halványan. –Gyere ide. –leülök mellé, Ő, pedig átölel. Sírni kezdek.

-Annyira rossz volt, az.. Az jutott az eszembe! – szipogóm.

-Shh.. Ne beszélj róla! –Emily-be kapaszkodok. Ha akkor nem lett volna ott nekem Emily és Rita, egész biztos, hogy öngyilkos lettem volna.

-Szeretnék Bajorországba menni. –kérem Emilyt.

-Biztos ezt akarod? Itt hagyni mindent? –kérdez rá.

-Máshoz úgysem értek. –hajtom le a fejemet. –Akkor is menekültem, és akkor jó volt Svájc, de most nem! –sírom el magam újra.

-Rendben, akkor még ma elutazunk. –szorítja meg kezemet.

Segít nekem összecsomagolni a bőröndömbe a ruhákat, majd Ő is összecsomagol magának, e közben én átöltözöm.

Közben telefonálok Ritának is, de a nem érem utol, így csak egy üzenetet hagyok neki a hangpostáján, hogy elmentünk anyuékhoz. Remélem, meg fogja érteni, hogy most nem volt erőm itt maradni, és szükségem volt a változásra, és az tűnt a legegyszerűbbnek, ha haza megyek!

-Indulhatunk? –jön be a szobámba Emily.

-Persze kész vagyok. –mosolygok halványan.

-Most már sokkal jobban nézel ki.- ölel meg.

-Jobban is érzem magamat. –válaszolom.

A bőröndöket Emily berakja a kocsiba, míg én bezárom a házat.

-Vezetek. –mosolygok Em-re.

-Egész biztos? –kérdez rá.

-Igen, nem lesz semmi bajom. –engedek meg egy mosolyt. –És a tudat, hogy Passau-ba megyek, csak javít a helyzetemen. –mosolyodok el.

-Végre nem egy vérszegény mosoly. –mosolyog Emily is.

Passau. A város, amit annyira szeretek! Mindig jól érzem magamat, ha haza mehetek a családomhoz, és a várost is imád, annyira nyugodt, és Német, az a tipikus Német, amit annyira szeretek.

Öt és fél órán át kellett utaznunk mire Passau-ba értünk. Nem mondom, hogy kényelmes volt ennyit ülni, de mivel vezetni szeretek jó volt, és szeretem a tájat is, amelyen jöttünk. Végül csak el hagytuk a Passau táblát is..

A ház előtt parkolok le, imádom a szüleim házát, mindig felüdülés oda menni, most meg a történtek után végkép az. Mosolyogva szállok ki a kocsiból, és mosolygok a házra.

-Nina! –szalad ki édesanyám, és jó szorosan magához ölel.

-Anyu!- ölelem magamhoz, és egy – két könnycsepp fut végig arcomon. –Elhoztam Emilyt is. –mutatok a lányra, aki mosolyogva figyelt minket.

-Emily kislányom, de jó téged látni. –öleli meg őt is anya. Édesanyám az a tipikus anya, aki imádja a lányait, Emilyt is annak tekinti, hisz a legjobb barátnők vagyunk gyerekkorunk óta, és rengeteget voltunk együtt, általában nálunk, mivel Emily édesanyja korán meghalt, az édesapja, pedig sokat dolgozott.

-Eugénia!- mosolyog Emily anyára. –Remekül nézz ki, és úgy hiányzott.

-Apu merre van? –kérdezem meg.

-Hátul a kertben. –mosolyodik el anya. –Gyertek, menjünk csak hátra. –szokásához híven megfogja az én- és Emily kezét is, így megyünk a hátsó kertbe apuhoz.

-Michael! –szól édesanyám, apámnak, aki épp a növényekkel bajlódik, milyen jó az embernek, ha milliárdos, és nincs más dolga! Apu épp, hogy fel nézz, már mosolyog is, ahogy meg lát minket!

-Nina! –ölel át. –Jó, hogy haza jöttél kicsim. –puszil homlokon.

-Én is örülök, hogy itthon lehetek. –mosolygók.

-Emily. –köszönti Őt is. –Mennyire megváltoztál, de nagyon csinos vagy.

-Nagyon köszönöm Michael, remek formában van. –mosolyog a papára.

-Gyertek, ne ácsorogjunk itt kint, menjünk be. –javasolja anya.

Ahogy mondta úgy tettünk, bementünk a házba, ahol ugyan az a melegség fogadott, mint mindig. Ezért szerettem haza menni, mert ott voltak a falon, a képek.

A családunkról, vagy épp egy festő által készített kép. A régi függönyök, amely anya szenvedélyének szüleménye. Tőle örököltem Én is a Történelem, és a régiségek iránti szeretettemet.

Apa értékes tárgyai, amelyek helyet kaptak a házban. A konyha, ahol anya elkészíti a világ legfinomabb ételeit.

-Itt semmi nem változott. –mosolyodok el a nappaliban ülve, a kandalló fel lett ma is ott lóg a családi képünk. A képen négy boldog ember mosolyog, én tizenkettő lehettem, Rita, pedig tizennyolc, emlékszem mennyire nem akarta ezt az egész családi fotót, mert már Ő nagy és nem akar égni, végül csak bele ment, és még a barátainak is tetszett a kép, így nővérem is megbékélt!

-Miért változott volna.- nevet fel anya. –Így tökéletes minden, főként a képel -mosolyodik el, látván, hogy már percek óta a képet nézzem.

-Szeretem azt a képet.- mosolygók rá.

-Meséljetek, hogy vagytok!? –kérdez rá apu.

-Velem minden rendben. –kezd bele Emily. –Még mindig az Államokban lakom, jelenleg Hampton-ban, mert a vőlegényem ott lakik már gyerekkora óta, és kicsinek én is, mi is ott laktunk. –mosolyodik el, a Hampton-i emlékek..

-Hogy van Daniel? –kérdez rá anya. –Miért nem hoztad el? –pillant Em-re.

-Daniel az édesapja cégében segít be, és nem volt ideje eljönni. De ígérem amint lesz ideje el, hozom őt.- mosolyodik el.

-Helyes. –mosolyog rá apa. –És te kislányom hogy van? –jövök most én.

-Meg vagyok papa, ma egy kicsit kiborultam, de már minden rendben. Hiányzott az itthoni környezet, és úgy éreztem most jött el az a pillanat, amikor ott kell kicsit hagynom Svájcot, mert be telt a pohár, és egyébként is terveztem, hogy eljövök hozzátok! –mosolygok rájuk.

-Mi van Ritával? –kérdez rá anya. –Két napja hívott utoljára. –panaszolja el.

-Rita jól van, csak leköti mindig valami.. Tudod milyen. Mindig rám mondja, hogy elfoglalt vagyok, mikor Ő is az! –mosolygók anyára, direkt nem mondom neki, ezt a Kimi ügyet! Ha Rita elmondta, akkor tudja, ha nem, akkor ne tőlem tudja meg!

-Örülünk, hogy minden rendben van. De amint elnézzem fáradtak, vagytok. –pillant rajtunk végig apa.

-Mint mondtam ki merített a mai nap.. –tényleg fáradt voltam, alig bírtam nyitva tartani a szemeimet.

-Akkor menj csak fel a szobádba, minden a helyén van, és épp tegnap takarítottam ki. –ölel meg anyu, én, pedig úgy teszek, ahogy mondja, még elbúcsúzok a papától, és fel megyek a szobámba, hogy végre pihenhessek.

Emily.

-Minden rendben vele? –kérdez rá Eugénia. Nem szerettem neki hazudni, de nem mondhattam el azt, amit oly rég titkolunk, és nem is tőlem kellett megtudnia.

-Igen persze. Csak hosszú volt a mai napja, és volt pár dolog, ami felzaklatta, de tudod nem az Én dolgom elmondani, ha szeretné, elmondja. –nyugtatom meg.

 -Rendben. Köszönöm Emily. –simítja meg karomat.

-Ugyan ez a legkevesebb. –ölelem meg.

-Nem vagy éhes? –kérdez rá.

-Farkas éhes. –nevetek fel.

-Michael vacsora.- szól férjének, aki elmerült a foci nézésében.

-Megyek már. –halljuk meg, és szerencsére tényleg jön, nem kell nyüstölni.

A vacsora alatt is végig beszélgetünk. Tényleg olyanok, mintha a saját szüleim lennének! Hisz édesanyámra nem is emlékszem, apámat is korán elvesztettem mindössze hat- hét éves lehettem, de ott voltak nekem Ricci –ék, akik nem engedték, hogy Állami gondozásba kerüljek. A szárnyaik alá vettek, és segítettek nekem. Ezért is szeretem annyira őket, és hálás vagyok nekik, amiért ilyen jók voltak hozzám.

Ninának pedig hálás vagyok, amiért elviselte, hogy velük lakom, és hogy az édesanyja kicsit az enyém is lett. De soha nem tette szóvá, inkább olyan lett nekem, mint egy igazi testvér!