Andy és a Száguldás. 9.Fejezet

Sziasztok! 

Andy Története folytatódik. 

Jó olvasást hozzá. 

Puszii.*

Az első IndyCar-os versenyem. Nos.. Elég jó volt. Az Indy kocsik valamelyest hasonlítanak a Formula autókhoz, ez egy jó pont. Viszont a Nascar kocsikhoz egyáltalán nem! Szoknom kellett, hogy nem lehet olyan „vadul” vezetni, ahogy a csapat mondta. Meg azt is, hogy ezek finomabb autók. És ahogy drága mérnököm mondta „Ez itt az IndyCar nem egy roncs derbi filingű verseny! Nem nyomhatsz neki a falnak ezzel a kocsival senkit!” Hát kösz -válaszoltam. Azt hiszem ennél nagyobb letojást, sem kaptam még. Sam kint volt pár futamomon, az év során, ő élvezte ezt is. Hát jó volt neki. Silver is ki jött és drukkolt. Örültem neki, hogy a nővérem mellettem áll és nekem drukkol!

Még maga Scotter is kint volt pár versenyen, hogy drukkolhasson, majd megvigasztaljon, ha nem a legjobb voltam. Na igen Ő és Én. Egyáltalán van olyan? Akkor most a szeretője vagyok? Egyértelműen. Hiszen Pénelopé háta mögött jár az Én ágyamba is. Azóta is kavarunk, sőt egyre több időt töltünk együtt!

A gyerekkori barátom a szeretőm, hű.. Nem hittem volna, hogy egyszer Scotter meg én. Vagy hogy lesz ilyen! De van, és be kell, valljam jó vele! Bűntudatom sincs Pénelopé miatt. Valószínű nem is lesz, hiszen nem áll hozzám közel a csaj, és soha nem is fog! Scotter viszont egyre közelebb kerül a szívemhez! Ez, pedig nem jó. Egyikünk sérülni fog, nem is tudom kinek, van ehhez nagyobb esélye!

A futamokon hoztam a tőlem megszokottat, jól teljesítettem a csapat meg volt velem elégedve. Minden rendben volt.

 Örültem, hogy minden oké így legalább elkönyvelhettem magamat jónak az Indy-ben és a Nascar-ban is.

Persze voltak kevésbé jó versenyeim is, de olyanja mindenkinek van vagy épp volt. Próbáltam magam túl tenni a bénázásomon, és a régi időkre koncentrálni, a gokartra, és arra, amit a Nagy Példaképem mondott. Igen volt szerencsém találkozni vele! Több Forma 1-es futamon is kint voltam, mikor még volt itt Amerikában. A szponzoraimnak hála, pedig találkozhattam vele, utána, pedig mindig Ő keresett engem. Nem más, mint Michael Schumacher!

Schumi volt a kedvenc, a példakép. Ő mindig megmondta a frankót és segített is, ha kellett. Amikor versenyezni kezdtem mellettem állt, mindig segített vagy adott tanácsot, ha csak telefonon is!  

Szóval ő volt az, amikor visszavonult még talán könnyeztem is. Fájt, hogy az akit a legjobban szeretek már nem lesz a pályán, az tuti, hogy szomorú voltam, de pontosan már nem emlékszem!

Az IndyCar-os első évemben a tabella harmadik helyét foglalhattam el. Örültem is neki. Most a sok idióta férfi bekaphatja! Megmutattam nekik, mit tudok, és ez csak az első évem volt. Természetesen volt, akivel jobban voltam, és örültek a harmadik helyemnek, de volt, akit automata utáltam.

Scotter pedig végre Nascar bajnok lett, természetesen ott voltam a Díjátadóján, hiszen a meghívott vendégek között voltam, és még nekem is gratuláltak.

Pénelopé, pedig nem tudott eljönni újból, mert épp Hawaii-n fotózták. Szánalmas egy nő az biztos. Mi az, hogy a szerelme győzelmére rendezett partin nem vesz részt! Hiszen ez a parti Scotter-é is volt! Ő lett az első, mindenki Őt ünnepelte!

Így Én voltam a kísérő újból, bár most nem kísértem el a színpadig. Scotter végre boldog volt, volt is rá oka. Bajnok volt, Ő lett a legjobb!

Egész este buliztunk, ittunk, táncoltunk, talán feltűnőbben is, mint kellett volna, de ez semelyikünket sem érdekelte! Akkor és ott csak a bajnok Scotter és a tavalyi év legjobbja Andy Clark voltunk. Két fél, akik boldogok voltak egymás társaságában. Ennyi volt csupán. Ennyinek indult. Nem ennyi volt!

Scotter és Én együtt töltöttük az estét, az utána való napot, és szinte az egész decembert!

Volt, amikor az Én házamban, volt, amikor az övében.

Elmentünk együtt síelni Európába, nyaralni a Fülöp-szigetekre. Még Karácsonykor is együtt voltunk, Pénelopé soha nem ért rá, vagy a családjával volt, vagy épp a barátaival, agy a munka kötötte le. Scotter nem is akart teperni, jó volt neki velem, azt hiszem, hiszen más különben miért lett volna együtt velem?!

Januárban viszont elszakadtunk, nekem már akkor a gyárba kellett mennem, és Grace-el is edzettem, hisz Ő maradt az edzőm.

Scotter is edzett, vagy a gyárban volt, de az ideje legtöbbjét Pénelopé-val töltötte Los Angelas-ben. Rengeteg képet hoztak le az újságok róluk. Én, pedig akkor értettem csak meg! Mindig én leszek a második, hiszen neki ott van Penike –én csak egy pótlék vagyok, akivel az idejét elüti, ha nincs ott barátnője, és Pénelopé sokszor nincs ott.

Kezdtem sajnálni a lányt! Nem volt fair, amit vele tettem, amit Scotter tett vele. Ha annyi szeretné nem lett, volna velem.

Hiszen Pénelopé építi a karrierjét, amit meg kellene érteni Scotter-nek persze azért Pénelopé-nak is foglalkozni Scotter-rel, de talán neki is jobban kellene hajtania, és nem beletörődni abba, hogy Pénelop nincs vele. Talán össze kéne járni a lány barátaival, hogy megismerje őket, vagy a családjához is elkísérhetné. Ehelyett..

Scotter mindkettőnket át vert, én pedig nem akartam többé naiv kislány lenni. Azonnal leírtam neki SMS-ben, hogy nem akarom látni, mert nem lesz rá időm. Persze valamelyest hárítottam. Nem akartam azért elküldeni a jó büdös francba, már csak a múltunk miatt sem, hiszen jó barátok voltunk, a legjobbak! A szomszédfiú és lány.

Azóta nem láttam. Most pedig Március eleje van.. A versenyeken hoznom kell a jó eredményeket, ha nyerni akarok! És ÉN eldöntöttem! 2011-ben IndyCar bajnok leszek! Ha törik, ha szakad, de megfogom csinálni!

Andy és a Száguldás. 8.Fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb fejezetett, jó olvasgatást mindenkinek.

Puszii.*

-Fel kelni! -parancsolt rám valaki, miközben én még az igazak álmát aludtam.

-Nem! -nyávogtam.Gondolom senki nem örülne egy hajnali 5órási ébredésnek! 
-De! Ideje felkelned! Hagytalak egész decemberben puhulni, innentől edzés, hogy az év végén amikor megkapod álmaid trófeáját kirobbanó formában tud át venni! -a paplan alól láttam, hogy rám kacsint. 


-Jó... -erőltettem meg magam, és felkeltem. Lezuhanyoztam és parancsára melegítőbe bújtam. 
Két kilométer futással indítottunk onnan pedig az edzőterembe. 
Teljesen kikészít Grace és az örökös edzés hajlama. 
-Grace elég! -szóltam rá mikor már túl voltam a futópadon újabb 5 kilométeren. 
-Na jó megkegyelmezek, de holnap is ez vár rád. -kacsintott újra.
-Kösz.. -szálltam le a padról és azonnal zuhanyozni indultam, ahol felkaptam magamra immáron a rendes ruháimat, hiszen innen egyenesen a gyárba megyek. Vagy fél órán át kellett zuhanyozom, hogy ne érezzem magam totál izzadtnak, mindezért hála Grace-nek, de nem baj megjegyeztem! 
-Kész vagyok! -mentem elé felöltözve.
-Én is. -mosolygót. 
Az edzőteremből egyenesen a gyárba hajtottunk, mikor oda értünk épp akkor szállt ki a kocsijából Scott is. Leparkoltam mellé és mosolyogva szálltam ki. 
-Helló. -öleltem át mosolyogva. A díjátadó óta nem is láttam, mindig csak Pénelopé-val van. Nem értem mit eszik a csajon! 
-Hiányoztál. -ölelt vissza jó szorosan, percekig állhatunk így, jól magamba szívtam az illatát, kitudja mikor lesz rá alkalmam.. 
-Te is, ha nem lennél mindig Pénelopé-val talál több időnk lenne együtt, úgy mint régen. -sóhajtottam fel színpadiasan.
-Tudom, de ha meg nem vagyok vele állandóan hisztizik. 
-Oh szóval egy hisztis liba, feslik róla. Jobbat is választhattál volna! -ember.. Ő  vallja be milyen a csaj, Scotter! Térj észhez. -Na én megyek. Szióka! -intettem és küldtem egy puszit. 


A gyárban egyfolytában folytak a szerelések, a tesztelések mindenki sürgött - forgott. Egy rahedli megbeszélés várt ránk. Kezdtem unni a dolgot! 
Az első versenyen elég jól mentünk, sőt első lettem Scotter pedig második. És van isten, mivel a drága barátnője nem jött ki futamokra. Mert Ő neki túl hangos a Nascar, és nem kíváncsi az ilyenekre! 
A második futamon második lettem, Scotter pedig az első. 
Ez pedig így ment sorra, harmadiknál rosszat helyet sosem értem el, ahogy Scotter sem. Várható volt, hogy a bajnokság kettőnk közt dől el, ez pedig így is volt. 
Alig volt kettőnk között pár pont. 
Az év végén mégis engem avattak világbajnokká! 
Egy gyönyörű estélyit választottam az estére, amelyen boldogabb voltam, mint valaha! Persze, hogy boldog voltam megkaphatom álmaim trófeáját! 
Csodák csodájára Scottert sem kísérte el a barátnője, így Ő volt a kísérőm. Ezenkívűl velem volt  Grace, Sam sőt még Silver is.
Apropó Silver megszerezte a diplomáját és hazajött. Rengeteget beszélgettünk, bár még mindig nem tudom mi a baja! De legalább már jobb a visszonyunk, ami persze anyáméknak nem igen tetszik. Az Ő kicsi lányuk-azaz Silver -kezd jobban lenni a testvéreivel akik olyan, de olyan meggondolatlanok és borzasztóak. Nem de?! Mert szeretnek száguldani.. Mindez Ashton miatt. 
Azt hiszem még mindig nem léptek túl a halálán! Silver egyszerű koktél ruhát választott magának, ami rettentő jól állt neki. Mintha csak rá öntötték volna. 
Scott és én újra együtt mentünk ki, ez már valami féle szokásunká vált, ami nekem nagyon is tetszik. Beszédeket mondtuk, amiben én köszönetett mondtam a csapatnak, Gracenak- mert őt külön ki kell emelni!- Samnek, és még Silvernek is. A szüleimet meg sem említettem. Minek!?


A karácsonyt az Én házamban töltöttük csak négyen, merthogy Grace is velünk volt, és mi hárman testvérek, persze hiányzott Ashton is, és sajnáltam, hogy nem lehet velünk. De legalább Silver itt volt. Én meg a tizenkilencet is betöltöttem és új kihívásokat kerestem magamnak. 
Így történhetett, hogy még December végén leszerzödtem az Indycarba, és ott hagytam a Nascart, ezálltal Scotter lett az első számú pilóta, nem mellesleg a legjobb, persze csak azért mert Én nem vagyok ott. 
Vele is egyre közelebb kerültünk egymáshoz, sőt nagyon is. A díjátadó ünnepség utáni partin oly annyira egymásra találtunk, hogy reggel egymás mellett ébrendtünk meztelenűl, hát az este tuti, hogy nem sakkoztunk egymással! Ez pedig nem az utolsó ilyen eset volt, decemberben sokszor nem ért rá a kis Pénelopé mindig volt valami dolga, ilyenkor pedig én vigasztaltam Scottert, helyes vagy helytelen amit csinálunk ki mondja meg mi a jó és mi nem?! Akkor és ott sosem érdekelt, utána talán egy kis megbánást éreztem, de azt is csak azért, mert ilyen formán kapom meg a boldogságot, más kárán.. Bár ha ez az ember Pénelopé nem érdekel! Ő nincs együtt Scotter-rel, pedig megtehetné, hogy vele legyen, ehelyett.. Mindegy is, nem rágoldok olyanon, amire nem fogok rájönni soha! 




Daily Verity.
"Friss hírként csap le Amerikára és az autósportra miszerint a Nascar idei bajnoka -Andy Clark-jövőre átigazol az IndyCarba. Vajon ott is remekül fog telejsíteni, ahogy a Nascar-os három szezonja alatt tette?! El nyeri az IndyCar kupát?! Jövőre megtudjuk! 
Sok sikert Ms. Clark-nak."


Federal Times.
"Beindul Andy Clark IndyCar-os karrierje. -Új kihívásokat keresek! - nyilatkozta Ms.Clark. -Az IndyCar új lehetőségeket nyit meg előttem, fiatal vagyok még, úgy hiszem nem baj, ha lépek a céljaim érdekében, akár még lehetek a Forma 1 női versenyzője is. -nyilatkozta nagy mosollyal az arcán az éppen tizenkilenc éves lány. 
Talán elszaladt vele a ló amikor a  Nagyok és Legendák sportágát a Forma 1-et említette, vagy egyszer még onnan fog nekünk vissza köszöni?!"

Andy és a Száguldás. 7. Fejezet

Sziasztok!!!

Egy rövidke folytatás. 

Remélem tetszeni fog mindenkinek! 

Puszilak titeket!**

 Az Új év már az Új házamban köszöntött rám. Sajnos egyedül ünnepeltem mivel Adam el ment a haverjaival bulizni, valami jó kis helyre át ruccantak vagy Los Angelesbe vagy Miamibe. 

Silver otthon volt, ezt biztosan tudtam mivel Karácsonyra haza mentem, és még ott is marad egy ideig, a szülők kicsi lánya. 

Azt hiszem nekem egyre jobban hiányzik Ashton. Át érzem a helyzetét, hogy alig támogatták őt a szüleink meg a többi dolog.. 

Sokszor ki megyek hozzá a temetőbe jót tesz. 

Már bőven a februárban jártunk mikor megkezdtem a kocsival tesztelgetést, vajon hogyan is megy..A szerelők dolgoztak is rajta rendesen, de hát ez volt a dolguk nem de?! 

Grace-el megkezdtük az edzést, az elején elégé fárasztó volt, hiszen  a Januárunk elégé zűrös volt, így akkor nem igen tudtunk edzeni. Így Februárra tolódott, nahát borzasztó volt! 

Először nem akartam semmit csinálni, majd a gyár körüli két kör kikészített. Na persze Grace csak nevetett. Nem hiszem el, hogy lehet ennyire szenya.. Egyfolytában azzal jött, hogy Ő megmondta, hogy edzek mert akkor jobb  lesz nekem is, de hogy én lusta voltam és hogy így meg úgy.. 

Azt hittem megölöm, komolyan. Majd pont Decemberben! Ismétlem Decemberben fogok itt edzeni neki nem..?! Meg van húzatva?! Ember.. December.. Tele zabáltam magam! Hál' isten Grace erről semmit nem tud! Csak meg ne tudja, mert tuti élve megnyúz! 

Márciusban a szerelők szenvedtek valamit, de Eric hamar megoldotta meg persze ott volt Rich is. 

Sarah egyfolytában velem volt, na meg ha ezer rendezvényen nem vettem részt Márciusban komolyan egyen sem! Aztán be indult a szezon is meg a többi.. 

Némelyik futamot a hátam közepére sem kívántam több okból is.. A kocsi rohadt szar volt, a csapat nem volt a toppon, én nem voltam a toppon, a többiek jobbak voltak! 

Persze amikor minden klappolt lazán nyertem! Most mondjam azt, hogy Aki tud az tud.. Hát igen! Na jó nem fényezem magam tovább, és nem növelem az Egom! 

Persze ezek a zűrös futamok az évad második felére szinte kifúltak, és sikeresen hajtottunk a pályán. 

Az év végére végül "csak" a második helyet sikerült bezsebelni bár Én ennek is örültem! 

Valjuk be nem rossz eredmény, egyáltalán. 

A díjátadóra megint Decemberben került sor, Novemberem Sarahnak köszönhetően megint tiszta zűr. Meglátogattam a beteg gyerekeket, aminek nagyon örültem. Egy nagyobb adományt is felajánlottam az Alapítványnak, a csapat és a saját nevemben is, aminek nagyon örültek és én is, hogy segíthetek. 

Ezen kívül rengeteg fotózáson vettem részt, volt amelyet még én is élveztem mert egész jó volt. A fotós kedves volt és nem a bunkó fajta, vagy épp a stylist nem őrjített meg azzal, hogy egy undorító ruhát akar rám tukmálni, ami persze nem jön neki össze, hiszen hülye azért ne vagyok, hogy egy neve sincs tervező ruhájában villogjak amit a kutyámra! se adnék rá. 

Fotóztak engem így is úgyis, amúgy is. Egészen megkedveltem ezt a modellkedés dolgot. Talán mégse volt rossz dolog?! 

Na de azért nem hagynám ott a száguldást azért, hogy egész nap szűk ruhákban virítsak! Azért ennyire én se vagyok hülye. Ugye?! Nem nem vagyok..

Volt időm haza látogatni a szüleimhez akik gratuláltak a második helyemhez. Vagyis megdicsértek! Na ezt fel kell írni valahová! Mert, hogy Én dicséretet kaptam a szüleimtől az csoda! 

Mivel egyre népszerűbb vagyok mind Amerikában mind a világ más tájain is így egyre több lesi fotós követ.. Most ennek örülnöm kéne vagy sem?! Az jó az hogy szeretnek, figyelnek rám és, hogy Nekem drukkolnak a rossz és egyben az árny oldal a sok paparazzi! Megőrjít. De hát megszokod vagy megszöksz, úgy hogy inkább megszokom! 

A következő héten már Olaszországban sétálgattam. Nyaralni mentem oda, és kicsit kikapcsolódni. Hiszen rám fért már. Az egész éves fáradalmat ki kellett pihennem. Azért is eset választásom Olaszországra azon belül is Toscanára, mert mondhatni kihalt hely, nem figyelnek állandóan paparazzik, nem vagyok feltűnő és finomak a borok a vidéken! 

Nyugodtan sétálgathattam én a tömegben senkinek nem szúrtam szemet. Jó volt a nyugalom, jól eset, hogy újra egy lány lehettem a sok közül! Hiányzott már, és az is közre játszott, hogy Olaszországban nem nagyon van hó még télen se. Az idő pont jó volt, tökéletes, hidegnek hideg volt, de a nap sütött. Nekem pont megfelelt eme időjárás egy hetes nyaralásom során. 

A következő héten újabb helyszínen voltam. 

Majd elfelejtettem drága Scottert nem is említettem. Persze ennek meg volt az oka. Scotter remekül ment a versenyeken, és  csak itt találkoztam vele meg a gyárban és a sajtó tájékoztatókon, mert mind kettőnknek rengeteg dolga volt, hiába voltunk egy csapatban. Ha volt is szabad ideje újdonsült barátnőjével volt, vagyis a régi legjobb barát azaz Én dobva lettem. Meg mondom őszintén nem ért semmiféle mély fájdalom! 

Örültem neki, hogy Scotternek van valakije, bár a csaj egyáltalán nem volt szimpatikus. Párszor láttam a paddockban de legszívesebben ki is hajítottam volna. Össze vissza jó pofizott mindenkivel, persze mondanom sem kell, hogy engem már rég megőrjített. Na akkor voltam totál kész mikor Scotter bemutatta nekem. 

A csaj oda tipegett a húsz ismétlem húsz! centis magassarkújában amiben menni sem tudott, vagy hatszor el esett. Komolyan nem tudom, hogy bírtam ki azt hogy nem röhögtem ki de valahogy ment. 

Na oda ér, el kezd nyávogni. Én meg csak nézek rá, Te normális vagy?! -nézéssel. 

Kezet nyújt a nacs asszony vigyorogva mint valami lüke, és el nyávogja a nevét valami.. Hu. Tudtam, hogy ennyire felejthető de ez gáz.. Basszus mi volt  neve! Ma még találkozol vele Andy úgy hogy emlékez! Ja! -csaptam a fejemre. Pénelopé. De csak Peni. - szigorúan i-vel a végén! 

A díjátadó ma lesz. Újabban mindig akkor van mikor betöltöm a Szülinapomat?! 

Mert igen! Sikerült tizennyolc lettem. Még Olaszországban ünnepeltem, egy bor körúton ahol rengeteg bort ittam a fejembe is szállt, de nem baj. Nem hagyhattam ki! 

A limuzin le lassított és én kiszálltam, újra itt voltam. Egy éve, mint a harmadik helyezett most pedig második. Jövőre első?! -futott végig a fejemben. Meg lehet! -kuncogtam fel magamban. 

Ki nyílt előttem a limuzin ajtaja és egy markáns jóképű férfi nyújtott kezet, hogy kisegítsen az autóból. Egy halvány rózsaszín ruhát viseltem, a hajam göndören omlott vállamra, mindkét oldalt feltűzve. Ékszernek karkötő és nyaklánc. 

Ahogy gondoltam épp előttem tipegett topogott Penike és Scotter. Aki amint meglátott rám mosolygót én pedig vissza, Penike hüledezve nézett a pasijára, és amint meglátott küldött felém egy mosolyt, de én e mosoly mögé láttam! Féltékeny volt, nem kicsit nagyon! Talán ebből még valami jó is kisülhet?! 

Bent megtudtam, hogy egy asztalnál ülök Scoterékkel, vagyis indulhat a bosszantsuk fel a fruskát tervem! Helyet foglaltam Scot mellett, majdnem szembe a libával. 

-Szép jó estét mindenkinek. -biccentettem feléjük. Persze Scotter egyből át ölt, mint régi jó barát és még puszit is kaptam tőle. Hogy bosszantsam Penikét szorosan öleltem Scottot és teljesen hozzá simultam, bár amennyire a szék engedte. A puszit pedig közel a szájához adtam. 

Pénelopé már kezdett frusztrált lenni, és mindenképpen próbálta magára terelni a figyelmet több kevesebb sikerrel, hiszen ez az este nem róla szólt. 

Közre játszott a tervembe, hogy mindketten helyezettek lettünk, és egymás után így mire fel álltam szólították Scottert is aki kézen fogva kísért a pódiumhoz. Komolyan mondom rég volt részem ekkora szívatásban! 

Elmondtuk mindhárman a beszédeinket és kezdődhetett a buli, egy új bevezetés képen az első három helyezettnek kellett megnyitnia a partit. Nekem alapból nem volt partnerem, Will az első helyezett a feleségével érkezett. Scotter pedig nagy megdöbbenésemre nem a táncra készülő barátnőjét, hanem Engem kért fel! Hát Én csak virultam, és mosolyogtam mint a tejbe tök! Ekkora beégést rég láttam. Szegény Pénelopé azt hiszem tényleg van oka tartani Tőlem! 

Úgy, hogy Vigyázz Pénelopé, mert  jövök! 

Andy és a Száguldás. 6.Fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam a következő fejezetet. 

Remélem tetszeni fog. :) 

Jó olvasgatást. 

Sok Sok Puszii nektek!**

Szünet van.. Nincs se Gyár, se száguldás, se semmi. Eric kijelentette, hogy ezt a hónapot minimum végig kell pihennem. Erre azzal az indokkal jött, hogy fiatal vagyok még, és amúgy is szükségem van a pihenésre, bulizzak, és NE gondoljak a  Nascar-ra, se a jövő évre! Ez normális?! 
Én! Ismétlem ÉN ne gondoljak a száguldásra, az adrenalinra. Ez az ember örült! 


De mindegy is. Megfogadtam a "tanácsát" és most itt ülök a szobámban, és nem találom a helyemet. Vissza jöttem Dallasba. Minek!? -kérdem én újra meg újra. 
Két napja vagyok itthon és már most halálra unom magam. Sam még épp valahol Kínában vagy mit  tudom én, hogy hol van. 
Silver.. Na Ő, ha itthon lenne se szólna hozzám, ha meg mégis akkor nem tudom, hogy lenne e közös témánk. A lényeg az, hogy Ő sincs itthon. Grace meg szüneten van szintén, és meghagyta, hogy ebbe a hónapba azt eszek, amit akarok. -"Majd Januártól.."- Erősen célzott ezzel. 


-Andrea! -kiabált fel anya.
-Megyek. -szóltam vissza, bár kicsit sem hangosan ergo tuti nem hallotta meg. Leszaladtam és ott állt velem szembe Sam. 
-Sami! -vetettem magam a nyakába. 
-Szia húgi. -mosolygót rám és kaptam egy nagy puszit. 
-Hiányoztál. 
-Ahogy te is, de gratulálok az eredményedhez. Harmadik hely, nem semmi. -mosolygót tovább. 
-Köszi, és mit ne mondjak én is. -céloztam az első helyére, mert ő bajnok lett. -Grat bajnok. 
-Oh köszönöm, jól esik az elismerés egy ilyen csinos hölgytől. 
-Hölgy a.. -mondtam volna már, mikor befogta a számat. 
-Pszzzzzzzt. 
-Én is téged. -mosolyogtam rá bájosan. 
-Na és mit fogsz csinálni?! -kérdezte már a kanapén ülve.
-Nem tudom, nagy hülyeség lenne ha vennék egy házat?! -kérdeztem tőle meg. Már rég szerettem volna venni egy házat, ráadásul Austinba. Hiszen ott a telep is szóval, közelebb lennék meg minden. Na meg a versenyek között mikor nem jövök haza nem kellene a Gyárban aludnom. 
-Szerintem egyáltalán nem, ha akarod segítek is benne. -ajánlotta fel, erre megint át öleltem.
-Te vagy a legjobb. -súgtam a fülébe. 
Hiába voltam tizenhét, elégé felnőttes meg komoly, nem használ az semmit, ha van egy ilyen lökött bátyád aki mellett volt bőven időd meg zakkani! 
-Na és mikor akarod el kezdeni a ház nézegetést?! -na ez aztán jó kérdés.. Mondjuk..
-Hmm.. Most azonnal! -vágtam rá. 
-Felőlem. -ment bele. Oh Imádlak Sam! 
-Oké, felöltözöm és mehetünk! -adtam még egy nagy puszit az arcára, amiért ilyen jó hozzám és szaladtam a szobámba öltözni. 
Mivel most épp azokat a napokat éljük a télen amik kissé hidegebbek, így jobban fel kellett öltöznöm. Persze ezekből a napokból sincs sok, hála a jó égnek. De én szeretem e napokat, persze fagy szinte soha nincs. Ez most vajon sajnálnom kéne?! Mondjuk jó, hogy Nincs fagy! 

Végül egy harisnya, szürke -masnis- hosszú ujjú, csizma, szintén szürke sapi és egy fekete kabát mellett voksoltam. Egy kis smink és már készen is voltam. 
Majd leindultam, elbúcsúztunk anyutól és már indultunk is. 
Sam vezetett és az Ő kocsijával mentünk, ami hú.. Elég jó járgány volt. 

Szóval neki vágtunk Austinnak, Texasból. Az utat végig dumáltunk Sammel, elmondta milyen volt a vissza térése, és hogy hogyan sikerült nyernie meg a többi. Persze én nekem is mesélnem kellett, de szívesen tettem. 
Hiszen otthon anya és apa nem szívesen hallgatták, ahogy Samet sem. Mert Ők féltenek minket meg a többi. És Tudjuk mi történt Ashtonnal, ezek után megértem, hogy nem szívesen hallgatják a veszélyes helyzeteket, de hogy Ne is nézzék meg a versenyeinket! Még csak ki sem jönnek! 
Ez már nekem egy kicsit sok. Sam és én ebben egyet értünk. Miért is ne?! Mindig mi voltunk azok akik a "rosszak" nem hallgatnak a szüleikre! -mert veszélyeztetik az életüket. Szóval ezek voltunk mi.. 


Mire Austinba értünk várt minket az ingatlanos -akit az úton hívtam fel- elmondtam milyen házat szeretnék -hogy nézzen ki, milyen legyen belülről. Szóval nagyjából a terveimet- ezek tudtában vágtunk neki házat keresni. 


Nem mondom, hogy jól ment. Mivel már vagy a nyolcadik háznál tartottunk amikor megpillantottam! Valami eszméletlen volt. Amint megláttam megfogott. 

A ház.

Nappali.

Kívülről nagynak tűnt, volt terasza.. Egyszerűen beleszerettem. 

Andy szobája.

Konyha.

Persze azon helyben oda voltam a házért, így azonban nyomban megkötöttem a vételi szerződést. Sőt másnap ha akarok már be is költözhetek. Hát persze, hogy akarok! 

Sam velem marad, aminek nagyon örülök. Hogy anyáék mit szólnak kicsit sem érdekel. Tudván, hogy állnak a dolgokhoz- a dolgaimhoz. 

Hát akkor meg miért szólnák neki, hogy elköltözöm, majd megtudják. 

Hiszen nekik csak a kicsi kis Silver létezik.. Hogy oda vannak érte.. 

Nem húzom fel magam rajta...

-Minden rendben?! -fogta meg a kezem Sam.

-Igen persze, csak elgondolkoztam.. -könnyen hazudtam, miért is mondtam volna meg az igazat?! 

Talán megakarom Őt védeni, hiszen alig volt otthon, nem tudta miket mondanak a szüleink, még csak azt sem tudták, hogy Én hallom. Miért is mondanám el neki?! Hogy megtudja milyen valójában Mr. és Mrs. Carter.. Nem. Inkább szeresse őket, és higgy ezt hogy a szüleink minta szülők, még akkor is ha nem azok. 
Miért tenném tönkre az Ő tökéletesnek hit családját, legalább Ő higgye azt, hogy az.. Ha már én nem tudom..

Andy és a Száguldás. 5.Fejezet

Hellóóóóka! 

Ím itt a Következő fejezet. 

Péntek-tek-tek! Annyira szeretem. :) 

Hu.. És! -Már csak KÉT hét suli! Mindenkinek nem igazán kellemes utolsó hajrát, ha tud még! :D 

Sok puszii. (és együtt érzés)!

Komit! PLS.

Pusziii.*

Mi a fene történik velem?! -kérdem magamtól újra és újra.. 

Az éjszaka közepén itt fekszem és nem tudok aludni.. Miért van ez?! Álmatlanság gyötör.. Ez már betegség? Altatót kellene szednem? Nem.. Az nem tenne jót, nekem fittnek kell lennem! Most már muszáj.. Ott a Nascar! Igen a Nascar! Nézd csak meg hová jutottál! -mosolyogj! -szóltam magamra.
Nem megy! -adtam meg magam. 
Mi a jó ég ütött beléd Andrea Clark?! -kérdeztem magamat. Ekkor már tudtam, hogy Nagy a Baj! Én nem szoktam magamba beszélni, bár ez az utóbbi időben szokásommá vált. Augusztusban letettem a Vizsgákat, és hivatalosan is én vezetem a csapat Első számú autóját. Egyenlőre csak eggyel indulunk. Jó mi!? Mert a csapattársam besértődött Ericre, amiért Nem az övé lett az első számú kocsi. Erre felmondott. Szuper!  
Na persze én sem vagyok egy ma született bárány, rendesen alá tettem. Amikor megkaptam az Első számot egy levakarhatatlan mosoly ült az arcomon, elvégre az enyém volt a kocsi! És hát miért is ne?! Öröm ódákat zengenek azóta is rólam a pályán egyesek.. Mások meg totál utálnak, meg gyűlölnek amiért nem elég, hogy Állítólag Én rúgattam ki Jaket, de még örülök is neki, és mi az, hogy Nő létemre itt vagyok! Na Ők azok a köcsög, seggnyalók akik valószínűleg monoklival végzik.. Vagy épp végezték. 
Na persze, mivel az idei Idénynek nem sokára vége, és CSAK a harmadik! -helyet sikerült begyűjtenem a bajnokságban. 
Na a másik jó Hír a Gála után ért.. Mégis mi más lehetett volna, ha nem az minthogy megtudom ki lesz az Új csapattársam. Persze mikor megtudtam tökre padlót fogtam! 
Na szerintetek ki?! Eszem megáll! Az Én drága jó haverom! -Scotter Buffalo! Atya ég! Tök jó. Már találkoztunk is párszor a gyár területén.. Persze, hogy megőrjítjük a saját csapataink tagjait. Egyfolytában együtt vagyunk, a múltkor Scottal annyira nem figyeltünk, hogy majdnem besétált a szerelőimhez amikor épp a jövő évi kocsimon dolgoztak, azt hitték szívbajt kapnak. Hiába mondtam, hogy Scot úgyse mondana semmit, felkapták a vizet! -persze előtte jól kioktattak, majd Én is őket! 
Amióta volt az a "baleset" tiszta hülye vagyok. Nem megmondtam?! Ja azt még nem.. Arról nem is beszéltem. Akkor azt hiszem itt volna az ideje elmondani mi is történt AKKOR... 


*AKKOR*


Nem mertem szólni Samnek, hogy mi is történt.. Nem akartam vele tudatni, mi az elfojtott emlékem. Egészen biztosan ki lett volna, ahogy Én is ki vagyok. El sem hiszem. Miért nem mondták meg?! Miért titkolták hogy Ott voltam!? Hogy láttam meghalni a bátyámat! 
Soha nem mondták el! Miért?! Féltek vagy mi..? Épp eszű magyarázatot  Nem találok. Talán ez fáj a legjobban. Nem is tudom.. Fogalmam sincs.. Egyet tudok! Nagyot csalódtam a szüleimben, a családomban..
Nem sokáig tudtam el lenni a gondolataimmal, mert a doki nyitott be. Sam már nem volt velem, el kellett utaznia a csapatához.. Hát ez van! 
Grace maradt velem, de jelen pillanattal Ericcel egyeztet. 
-Jó napot Ms. Clark. -nyitott be a fiatal, sármos, barna hajú, zöld szemű doki. Így jobban meg nézve nem is rossz.. -talán itt dőlhetett el minden, olyan ami most vagyok.. Nem is tudom.. De valamikor a Kórházban töltött idő alatt kellett.. -
-Helló doki. -köszöntöttem mosolyogva.
-Azt mondta akkor jöjjek, ha nincs itt senki, nos tájékoztattak, hogy Jelenleg nincs itt senki Ms.Clark elmondná akkor..?! -Hm.. Micsoda alak, hmm.. A feneke feszes. Hm.. Szívesen tudnám az ágyamban! -Miket beszélsz Andy?! 
-Ja igen. Így van, de hívjon csak Andynek. -mosolyogtam rá. 
-Köszönöm Andy. Akkor tegeződjünk. Adam. -nyújtott kezet. 
-Szia. -bájos mosoly. Oh Andy jobb vagy mint hittem volna! -mosolyogtam magamon, ez neki is feltűnt és Ő is elmosolyodott. 
-Nos mi lenne  az a trauma amit át éltél?! -nézet rám. Oh.. Elolvadok! Azt vajon szabad?! Bár a szájon át lélegeztetést Vele bármikor..
-Kiskoromban meghalt a bátyám, azt hittem ott se voltam, pedig végig néztem. Nem tudtam. Ez szörnyű, és.. A bátyám a példaképem, tudom hogy oda voltam érte kicsinek. Még csak.. alig volt.. -éreztem hogy nem bírom tovább. Ashton számomra kényes téma volt.. Mindig is! Sírni kezdtem. Ő oda jött és át ölelt, próbált nyugtatni. 
-Úgy látom nincs itt semmi baj, kiadod magadból. Most már nem lesz itt semmi gond. Kiengedünk, és a következő versenyen el is indulhatsz. Rendben?! -nézett rám azokkal a csillogó zöld szemek. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de tudtam nem lehet. 
-Köszönöm. -így csak a kezét simítottam meg. De nekem jelen pillanatban ennyi is elég volt. -Ez lesz az a pont! Pontosan. Itt bármi vibrált köztünk a levegő.. Na igen! Egy ilyen pasi. Csodálkoztok?! Mert Én nem.. Itt lettem más.. A szavai, a lágy hangja.. 


Persze kiengedtek a kórházból, Grace azonnal rohant ruhával. Mire én utasítottam, hogy valami Csinit hozzon. Úgy tett, ezért is imádtam! 
Egy kissé lengébb, kivágottabb, ráadásul átlátszóbb ruhát hozott! Imádtam! 
-Andy! -jött be Adam doki, mikor épp a táskámba pakoltam.
-Igen? .néztem fel rá. Látszott rajta, hogy kissé zavarba van, Én mondtam! A ruha többet mutat a kelleténél! 
-Itt a záró jelentés, ha bármi problémád van hívj fel. Itt a névjegy kártyám. -nyújtotta felém, és mikor át adta az ujjaink egy másodperc töredékére össze értek.. 
-Köszönöm. -pillogtam. 
-Adam! -szólt valaki a folyosóról és akkor oda néztem.. El sem hiszem ha tudom, hogy a dokik ilyen helyesek komolyan Nem autóversenyző leszek! 
-Áh.. Marc. -mosolygót a kollégájára. 
-A műtétel mi lesz?! 
-Ja megyek. -rám mosolygót majd kezet fogott és eltűnt.. 
-Hello. -intett Marc.
-Hello. -köszöntem. 
-El mégy? 
-Nem úgy tűnik? -kérdeztem tőle, kaján mosoly.. Miért teszem ezt?? -Bár ekkor már nem volt meg állás.. Marc vonzott, ahogy Adam is.. De valahogy a két srác annyira más volt.. Ott kezdődött el minden!  Az Ördögi Játszma! Adam, Marc és köztem.. És már Jó ideje tart, én pedig Nem tudom abba hagyni.. Talán, ha jönne egy harmadik képes lennék dönteni, melyik kell.. De addig valószínűleg nem leszek képes! 


A Gála.. Ja igen térjünk csak vissza rá. Az Ma esedékes, sőt itt ülök az autóban, mindjárt ki nyílik az ajtó, és kilépek a tömegbe. Ebben a fantasztikus pinkes színű ruhában, és a kontyolt- fonott hajammal. A hajam tetszik, a ruha is.. De nem az igazi! De nem is kell. Majd akkor lesz az amikor Én kapom az Elsőnek járó trófeát! Vigyázat akkor. Majd megmutatom milyen egy Igazi Ruha! 


Kinyílik az ajtó és Scot ki száll. Ja igen ezt is majd elfelejtettem! Milyen szét szórt vagyok. A Gála Helyszíne nem mellesleg Las Vegas, és Scotter is itt van. Itt mutatják be hivatalosan, mint a csapat Új jövői pilótáját. Szerintem Ő jobban izgul, mint Én. Az már egyszer biztos. Én tök laza vagyok, miután Scotter kiszáll, behajol és kezet nyúlt, készségesen elfogadom, egy kis szenvedés a ruhámmal -Scot is be segít -És már kint is vagyok, el igazítom magamon a ruhát és ott állok, teljes harci díszben. Mindenki tapsol, és mosolyog. -Én is azt teszem. Mosolygok. Ez valamelyest az Én napom is, egy Elő est arra, hogy egyszer Csak Engem fognak Ünnepelni, mint a A Legjobbat! Én leszek majd a Bajnok, és legyőzök minden pasit a mezőnyben. És mindenki az Én lábaim előtt fog heverni. És ez már Nem álom, csak ki kell várnom, azt amikor eljön az Én időm! Az pedig valljuk be eléggé egyszerű lesz! 
Várni már tudok, azok után, hogy ennyit vártam a Nascar-ra, az már semminek tűnik! 
Scotterrel az oldalamon lépek be a díszes épületbe, minden olyan csodás, mintha egy mesébe csöppentem volna, ezt éreztem egy ideig de rájöttem, ez a Valóság! Beljebb sétálunk és akkor meglátom.. Nem számítottam rá.. rájuk! 
Adam és Marc a terem egyik végében báj csevejt tartanak, ha tudnák.. Mindkettővel voltam, többször is és kicsit sem bánom. Már elmúlt a születésnapom, tizenhét lettem. 
December van, bár Vegasban nyári az idő. Tisztában vannak a korommal, de nem érdekli őket, szerintük idősebbnek és érettebbek tűnök, nem utolsó sorban a viselkedésem is olyan. Jó tudni! Még a végén le nyanyáznak, esetleg néniznek! Na szép. 
Csinosak, igazi fess férfiak. De Scotter is. Már nem az a kis srác, akit megismertem! Ő már felnőtt.. 

Andy és a Száguldás. 4.Fejezet

Sziasztoooook! 

Szép Estét Mindenkinek! 

Meghoztam az új részt.

Komit TUDJÁTOK HOVÁ, remélem jön! :) 

Megpróbálok még a hétvége folyamán ÚJ részt hozni. 

Puszancs! Éjszakát. 

Mercíí*

Azt sem tudtam hogy jól csinálom e azt amit. Én egyedüli nőként a mezőnyben.. A lábam remegett mégis tövig nyomtam a gázt. Ha másért nem is de azért győznöm kellett, hogy megmutassam igenis tudnak nyerni a nők is egy ilyen férfi sportba, és Jacknek. 

Neki minden féle képen nyernem kell, had legyen büszke rám! 

Mikor leintették a versenyt nem tudtam semmit, csak azt hogy volt jó pár baleset amiket sikeresen kikerültem, ami Samék szerint jó pont, mert hogy Ők is beszéltek hozzám a rádióban. Voltaképpen csak velük voltam hajlandó beszélni, Samben bíztam! 

-Gratula! -hallottam meg Sam nyugodt és higgadt mindig pozitív hangját a rádióban.

-Hányadik lettem?! -kérdeztem izgatottabban a kelleténél.  De nem válaszolt.. Hu ennyire szar?! -Ne hogy azt mond hogy annyira rossz, hogy még válaszra sem méltó?! -itt már remegtem én magam is és a hangom is. Majdnem el sírtam magam, de sikerült megtartanom annyi becsületet, hogy nem sírhatok, egy világ és a többi csapat előtt! Egyből le hurógnának! És igazuk is lenne.. Csak egy gyenge, gyámoltalan kislány lennék.. Akitől elvették a győzelmét és most sír.. 

De nem! Én Andrea Clark vagyok! Ashton Clark húga, és Én leszek a Nascar büszkesége! Engem sosem fog senki sem sírni látni! Majd Én megmutatom, hogy mire vagyok képes. Ha kell bármit megteszek de felküzdöm magam oda ahová csak kell, és ahová akarok! 

-Nyugi még nem látom volt valami és a rendszer kicsit elment, de mindjárt kiderül. Mély levegő. -mosolyodott el a hangja. Igaza van! Megfogattam a tanácsát lélegeztem pár mélyet és elmosolyodtam. Az előbbi kis hegyi beszédemre gondoltam. Milyen igaz volt! Meg fogok mindent szerezni. Pénzt.. Hiába van a sajátomat, itt a Nascar.. Akkor nem kell több utcai verseny és az Ashton Martin is meg marad.. Hu! 

-Meg van! -kiáltott fel Sam. -Ezt nem hiszem el.. -halkult el a hangja.

-Bökd ki Sam! -pirítottam rá.

-Első vagy! Azta! Ezt hihetetlen! Megcsináltad! A húgom.. Az Én húgom nyerte a Nascar futamot! Imádlak Andy! -kiabált össze vissza.. De már csak ennyit értettem. Leblokkoltam és teljesen kész voltam.. Én!? Én nyertem?! Imádlak Nascar! Imádlak Ashton! Imádlak Én! -elmosolyodtam és beálltam a helyemre. 

Kiszálltam a kocsiból, levettem a bukom és oda szaladt Samhez aki már ott várt Gracel együtt, szorosan magamhoz öleltem Samet aki a fülembe suttogott.

-Imádlak húgi. Ügyes voltál. -mosolygót, megható volt ez a pillanat.. 

-Én is téged, köszi. - és neked is Ashton. -tettem hozzá magamban. 

Ezután elirányítottak hogy hova kell mennem, mit kell csinálnom. Rengeteg program várt rám.. 

Rich.

El sem hittem mindenhol csak annyit bírtam mondani hogy "Köszönöm. Most meg sem bírok szólalni, olyan ez nekem mint egy valóra vált álom! Köszönöm a családomnak,a csapatnak, Ericnek aki bízott bennem! Ashtonnak aki ha ma itt lenne remélem büszke lenne rám, és külön köszönet Mikenak aki kislányként egyengette a karrierem, és akinek sokat köszönök! Te vagy az Isten és Ashton Clark, na meg Jack O'Briannek akinek jobbulást szeretnék kívánni! Így nekik ajánlom azt a győzelmet! Köszönöm"

Sarah.

A boldogságom határtalan volt, azt hittem semmi nem árnyékolhatja be, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van! 

Egész éjszaka a csapattal buliztam, jobban mondva csak Sam, Grace, Sarah és Rich társaságában.

Egy átmulatott este után a telefonom csörgésére ébredtem, mire a Szállodába értünk már volt hajnali öt is, most meg úgy tíz felé járhat. Szóval álmos voltam, fáradt, másnapos -jobban mondva az napos! -és rohadtul de rohadtul boldog! 

-Halló.. -ásítottam bele a telefonba.

-Azonnal gyertek a kórházba. -hirtelen fel sem fogtam. Ki az?! Mit akar?! Miért menjek én kórházba?! 

-Mi a... 

-Ne itt hüledezzél! Eric vagyok Te meg másnapos! Jack hívat! Siess! -azzal letette. Nem elég, hogy a szavamba vág, kioktat és a kórházba rendel! Jobban mondva Jack.. Mi a fészkes jó fene van itt?! -kérdem én. 

Gyorsan felöltöztem valami kényelmesbe, közben felkeltettem a többieket is, hogy mi a helyzet! Persze egyből kijelentették, hogy Ők is jönnek. Mondom jól van gyertek.. 

Hamar a kórházba értünk ahol már vártak! Hoppá. 

Azonnal megmutatták melyik szobához menjünk, az ajtó előtt várt ránk Eric. 

-Csak hogy itt vagy! Jack már vár. Sok sikert. -biztatás képen át ölelt, majd kinyitotta előttem az ajtót és mondhatni belökött.

-Sz..szi..szia.. -köszönt Jack, fal fehér volt, rengeteg cső volt rá kötve egy csomó gépre, amik folyamatosan kattogtak. Nagyon megijedtem ilyet még életemben ne láttam igazából.. 

Legalább is azt hittem! 

-Szia. -suttogtam. -Hogy vagy?! 

-Erről akarok beszélni veled. Rosszul. Tudom, hogy megfogok halni! Hogy ne..nekem.. -köhögött. -Itt a vé.. vég.. Gyere ide. -nyújtotta a kezét. Az ágya szélére ültem és csak néztem, megszorítottam a kezét. -Kér..Kérlek nyerd me.. meg a Nascart. Tudom, hogy me..menni fog. Re..mek ver..senyző vagy.. -halvány mosoly, de ne az a csibész kissé gyerekes Jackes mosoly volt. -Andy.. kér..lek tudom hogy menni fog. Rajtad áll vagy buk..ik szám...ítok rád.. Hajrá kislány. -rámosolyogtam és át öleltem.

-Köszönöm hogy így törődsz és foglalkozol velem. Megígérem neked itt és most, hogy nyerni fogok! -sírtam és csak sírtam. Nem akartam Őt is elveszteni úgy mint Ashtont. Jack lehet hogy nem a pályán hal meg, de akkor is..  Ashton után Ő az akire felnézek és most Ő is meghal.. Miért!? 

Egyszer csak Jack keze elengedte az enyém és megfeszült majd elernyedt a gépek hangos csipogásba és zörejbe kezdtek, orvosok rontottak be nővérekkel akik félre toltak. Minden olyan gyorsan történt.. 

Nem tudtam mi történt körülöttem csak azt, hogy baj. Nagy baj! A következő percben minden elsötétült..  Mi történt?! Én is meghaltam?! 

"Mély álomba szenderültem.. Minden fehér és nyugodt volt.. De csak volt.. Álmodtam! 

-Jaj már Ashton ne csináld! -halottam meg anyu hangját.

-Na de anya! Ne máááár! -morgott vissza egy harmincas éveiben járó srác. 

-Ashton kérlek! Andy! -kiabált anya. Valahogy megindult és leültem az asztalhoz, de nem én voltam.. Nem én tettem.. Én csak külső szemlélő voltam! 

-Reggelt. -mosolyogtam anyura. -Bajnok. -biccentettem Ash felé. 

-Hercegnő! -mosolygót rám és kezet csókolt. 

-Hol van Sam? -fordultam anyuhoz. 

-Áh.. Ő és a motorok. -morogta. -Ne kérdezd már elment. 

-Ajjj.. Akkor ki visz suliba?! -morogtam  immáron én is. 

-Majd én hercegnő. -mosolygót Ashton.

-Nem kérhetlek erre. Pár óra múlva utazol. -szontyolodtam el.

-Nem baj. Akkor is Én viszlek nincs vita. 

-Oké beadom a derekam. Egy feltét-telel ne beszélj nekem se kocsikról se semmi ilyesmiről. 

-Ha azt kívánja felség. -hajolt meg előttem viccesen. 

-Azt .-mosolyogtam. Ez meg mit jelentsem!? Se Nascar, se indy?! Mi ez itt?! 

Gyorsan megreggeliztem, felkaptam a táskám és már hajtottunk is a suli felé. Ashton valamit papolt nekem de nem figyeltem rá. Csak valami izén járt az eszem.. Külső szemlélőként nem tudtam min, de abban biztos voltam, hogy Nem a kocsikon! 

-Min gondolkozol?- kérdezte Ash.

-A bajnokságon. Az idényen. -motyogtam. -Ha a srácok nyernek akkor tovább jutnak az Államira! Ez nagy dolog. És én, mint pom-pom lány él szurkoló és csapat kapitány nehéz feladat elé nézek.. 

-Hé Andrea Clark! Te a húgom vagy és tudom, hogy megoldod! Király vagy pont mint én. -mosolygót rám én meg rá. A suliban szorosan hozzá bújtam és elváltunk majd besétáltam. 

Mindenki köszönt, mindenki engem csodált.. Pedig semmi csodálni való nem volt rajtam.. Mindenki köszönt.. Fura volt.. És ott volt az a szőke srác.. Minden bizonnyal a barátom.. Nem hinném hogy másért dugta volna le a nyelvét a torkomon és suttogta volna a fülembe hogy vadmacska! " 

Egy fehér szobában tértem magamhoz, mellettem volt Sam. Épp aludt, nem akartam fel kelteni és frusztrált az álmom.. Miért álmodtam Ashtonnal?! És miért pont most?! És mi az hogy pom-pom kapitány?! Semmi száguldás.. Én a jó kislány?! Ki volt az a szőke srác?! 

És Ashton élt.. Mit meg nem adnék ha Ma is élne! 

-Szia. -nyitotta ki a szemét Sam.

-Szia. -motyogta neki. -Mi történt?! 

-Elájultál, mert rosszul lettél. Az orvos szerint Jack miatt. Valami traumáról zagyvált, hogy már megélhettél ilyet, de elfojtod vagy mi.. Nem értettem teljesen. 

-Hát ezt én se.. -kezdtem nézni a takarót, erősen de nem tudom miért.. 

-Na mindegy is..

-Jack.. Ő.. -éreztem ahogy az első könnycsepp lefolyik az arcomon.

-Sajnálom. -mondta ki azt a szót amitől oly annyira féltem. Meghalt. Meghalt. Meghalt. Meghalt.. Csak ez járt a fejemben. Nem hittem el.. Meghalt. Jack O'Brian a Nagy Példaképem meghalt! 

Miért?! Miért pont Ő?! Miért pont most?! És mit jelent az álmom?! Miért teszi velem ezt a sors?! 

Miért kell mindenkit elvesztenem?! 

Rángatóztam és sírtam.. Rázott a hideg, melegem volt, rosszul voltam. Sam behívta az orvost, aki nyugtatót adott és altatót. Azt mondta jobb lesz, ha alszom! 

De nem volt jobb! Álmomban kislány voltam, fehér ruhám volt és egy kórházi szobában voltam. Apa tartott a karjaiban, majd letett az ágyra. Ott volt Sam aki kicsi volt és Silver aki szintén gyerek volt még. Anya és apa fiatalabbak. Az ágyban pedig ott feküdt Ashton.

Fal fehér volt pont mint Jack, róla is csövek lógtak rosszul nézett ki ez nem vita tárgya. 

A következő percben erős hangzavar az orvos beront, apa levesz az ágyról, kiterelnek minket, de én felállók a székre és benézek az ablakon. Ott fekszik Ashton és már nem tudják Őt megmenteni. Meghal. Meghalt. 

Ez volt az az elfojtott gyerekkori emlékem amely kísértett. Végig kellett néznem a saját bátyám halálát! 

Andy és a Száguldás. 3.Fejezet

Sziasztok! 
Meghoztam a következő fejezettet! ;) 
Nagyon Köszönöm az előzőhöz a komikat! :) 
Puszii.*

Végre sikerült odáig eljutnom, hogy már csak két vizsgám van hátra. Már Június eleje van, teljes mértékben fel vagyok készülve az előttem álló feladatokra. Jónak érzem magam. Grace "szabályait" is sikerül betartanom az edzéssel kapcsolatban. Sam még mindig teljesen kész van a keze miatt, alig várja hogy két hét múlva levegyék a gipszét és megkezdhesse az edzést, formába hozza magát újra. Minden vágya újra motorra ülni. 
Silver már nincs itthon, pár napja ment vissza New Yorkba. Így is tovább maradt a kelleténél. Hogy miért jött még mindig nem tudjuk. Egyedül anya és apa tudják, de Ők nem nyilatkoznak. Mi pedig nem is faggattuk őket. Volt elég gondunk magunktól is. 
Nekem tanulnom kellett egyfolytában, hiszen egy éves anyagot kellett alig öt hónap alatt feldolgoznom, megtanulnom, és vizsgáznom belőle. 
Sam nagyon élvezte, hogy Ő az okosabb és segíthetett, eljátszotta a szigorú tanárbácsit. Rendhagyón végig röhögtem a magyarázatait. Próbált vas szigort alkalmazni, ami jócskán nem jött neki össze, mivel velem együtt röhögött! 
A világ legjobb dolga történik velem, valóra válik az álmom, Sam is közelebb került hozzám. Újra egy családnak érzem a mienkét, legalábbis minket testvéreket nézve, engem és Samet. Silver még mindig nem beszél velünk.. Amikor itthon volt akkor is csak pár szót váltott velünk. 
Bármi baja is van vagy komoly, vagy csak egyszerűen nem akar velünk szóba állni, volt már olyan!- Nem is egyszer. 


Vissza térve a sulira és versenyzésre. Az a helyzet állt elől, hogy teljesen fittnek érzem magam minden szempontból! Grace nagyon figyel rám. 
Sokat köszönhetek neki és Sarahnak illetve Richnek is. Hálás is vagyok nekik azért amit tettek értem, nem egyszer köszöntem meg nekik, hogy így figyelnek rám és segítenek. Szerintük ez természetes, nekem meg furcsa. 

Grace.

-Jó reggelt! -rontott be a szobámba Grace. Mostanában mindig ezt csinálja nem is kopog, először még kiakadtam, aztán kezdtem megszokni a dolgot. 
-Neked is. -néztem rá, majd vissza a könyvemre. 
-Na mit csinálsz?! -ugrott rá az ágyamra.
-Tanulok. -sóhajtottam fel, majd leraktam a könyvet és felültem szembe vele.
-Minek?! Tudod, menni fog. Meg lesz. És remek leszel, úgy mint érettségizett tini, és  úgyis mint Nascar versenyző. -csodáltam azt a sok pozitívumot ami benne volt, mindig mosolygót még soha nem láttam, hogy rossz kedve lenne. Volt mindenkihez egy kedves szava, sosem volt mérges. Még rám se! -akkor se, ha nem akartam éppen edzeni. 
-Kösz a biztatást, de azért inkább készülök, de te miért vagy itt?! Nem mintha zavarna csak tudod úgy tudtam, hogy ma semmi féle képen sem találkozunk. -mondtam neki mosolyogva. Mára nem volt beiktatva semmi program ezért nem értettem a dolgot, és még csak nyolc óra volt. 
Igen korán kellő vagyok, és máris tanulok. Eddig ilyet sosem csináltam, de mostanában muszáj-nak éreztem. 
-Ja igen meglepetés! -pattant fel az ágyról. Az hogy itt van már meglepett.. Épp szólásra akartam nyitni a szám, mire leintett és folytatta. -Megyünk a Nascar-ra! 
-hogy hogy?! -álltam fel én is. 
-Csak úgy, öltözz mert megyünk Kansasba és jön Sam is. -mosolyodott el, és magamra hagyott. 
Kansas.. De hát az.. Most komolyan nem tudom hány órát kell kocsiban ülnöm.. 
Mondjuk, ha azt vesszük verseny közben is sokat kell majd ott ülnöm! Kétszáz köröket fogunk versenyezni úgy, hogy készülhetsz! -figyelmeztettem magamat. 
Lezuhanyoztam, magamra vettem a  fehérneműm kék gatya,kék póló, egy táska, napszemüveg,karóra,szandál, össze kötöttem a hajam és máris kész voltam. 
Lent már várt Sam és Grace is, beültünk a kocsiba amit Én vezettem, és már indultunk is Kansasbe. Tipikus amerikai típusú autó volt. Két kocsival is büszkélkedhettem. A tizenhatodik szülinapomra egy Ashton Martint kaptam, ezt pedig akkor vettem amikor megtudtam, hogy bekerülök a Nascarba, szóval elégé új kocsi. 
Nagy és imádom. Amit pedig utálok azaz, hogy sokan azt hiszik, hogy a Nők nem tudnak vezetni (főként a szőkék). Hát én is szőke vagyok, tudok vezetni, sőt oly annyira, hogy bekerülök a Nascarba! Ennyit arról, hogy a Nők nem tudnak vezetni, na persze van olyan aki tényleg nem tud! És olyan béna, hogy az már fáj.. Na de akkor is! 


Az út elégé hosszú volt, de sikeresen oda értünk 4 óra alatt, azaz délre ott voltunk. A csapatomhoz mentünk. Jack ott ült és nézegetett valami papírokat, Eric ide-oda rohangált, nagy volt a tömeg oda kint. Minden olyan furcsa volt ide kint. El sem hiszem, hogy én egyszer itt fogok versenyezni, sőt elégé közel van! Alig várom azt a napot, amikor egy ilyen szépséges kocsiba ülhetek és versenyezhetek! 


Úgy egy óra volt a versenyig amikor valaki felsikított és nagy tömeg kezdett el gyülekezni. Mi is oda mentünk de alig fértünk oda, a következő perceben már Sarah rángatott el minket onnan, be egy irodába.
-Mi történt?! -néztem rá. Az arca kétségbeesett volt, nem tudom mi történhetett, de komoly dolog lehetett.
-Jack rosszul lett nem tudom mi a baja, Eric vele van, de nem tud kocsiba ülni, a versenyig meg alig  egy óra van! 
-Uram isten! -kaptam a számhoz. 
-Neked kell kocsiba ülni! -ahogy ezt kimondta el sem tudtam hinni a dolgot! 
Teljesen lefagytam nekem most itt autóba ülni...?! Mégis mit tegyek?! Nemet nem mondhatok... 

Andy verseny autója.

-Legyen. -egyeztem bele.
Innentől teljesen felgyorsultak a dolgot, nem tudtam mit tegyek vagy mit ne. Irányítottak, hogy hova menjek mit tegyek, a következő amire fel eszméltem az volt, hogy a rajt rácson állok és a lámpák kigyulladnak...