Andy és a Száguldás. 6.Fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam a következő fejezetet. 

Remélem tetszeni fog. :) 

Jó olvasgatást. 

Sok Sok Puszii nektek!**

Szünet van.. Nincs se Gyár, se száguldás, se semmi. Eric kijelentette, hogy ezt a hónapot minimum végig kell pihennem. Erre azzal az indokkal jött, hogy fiatal vagyok még, és amúgy is szükségem van a pihenésre, bulizzak, és NE gondoljak a  Nascar-ra, se a jövő évre! Ez normális?! 
Én! Ismétlem ÉN ne gondoljak a száguldásra, az adrenalinra. Ez az ember örült! 


De mindegy is. Megfogadtam a "tanácsát" és most itt ülök a szobámban, és nem találom a helyemet. Vissza jöttem Dallasba. Minek!? -kérdem én újra meg újra. 
Két napja vagyok itthon és már most halálra unom magam. Sam még épp valahol Kínában vagy mit  tudom én, hogy hol van. 
Silver.. Na Ő, ha itthon lenne se szólna hozzám, ha meg mégis akkor nem tudom, hogy lenne e közös témánk. A lényeg az, hogy Ő sincs itthon. Grace meg szüneten van szintén, és meghagyta, hogy ebbe a hónapba azt eszek, amit akarok. -"Majd Januártól.."- Erősen célzott ezzel. 


-Andrea! -kiabált fel anya.
-Megyek. -szóltam vissza, bár kicsit sem hangosan ergo tuti nem hallotta meg. Leszaladtam és ott állt velem szembe Sam. 
-Sami! -vetettem magam a nyakába. 
-Szia húgi. -mosolygót rám és kaptam egy nagy puszit. 
-Hiányoztál. 
-Ahogy te is, de gratulálok az eredményedhez. Harmadik hely, nem semmi. -mosolygót tovább. 
-Köszi, és mit ne mondjak én is. -céloztam az első helyére, mert ő bajnok lett. -Grat bajnok. 
-Oh köszönöm, jól esik az elismerés egy ilyen csinos hölgytől. 
-Hölgy a.. -mondtam volna már, mikor befogta a számat. 
-Pszzzzzzzt. 
-Én is téged. -mosolyogtam rá bájosan. 
-Na és mit fogsz csinálni?! -kérdezte már a kanapén ülve.
-Nem tudom, nagy hülyeség lenne ha vennék egy házat?! -kérdeztem tőle meg. Már rég szerettem volna venni egy házat, ráadásul Austinba. Hiszen ott a telep is szóval, közelebb lennék meg minden. Na meg a versenyek között mikor nem jövök haza nem kellene a Gyárban aludnom. 
-Szerintem egyáltalán nem, ha akarod segítek is benne. -ajánlotta fel, erre megint át öleltem.
-Te vagy a legjobb. -súgtam a fülébe. 
Hiába voltam tizenhét, elégé felnőttes meg komoly, nem használ az semmit, ha van egy ilyen lökött bátyád aki mellett volt bőven időd meg zakkani! 
-Na és mikor akarod el kezdeni a ház nézegetést?! -na ez aztán jó kérdés.. Mondjuk..
-Hmm.. Most azonnal! -vágtam rá. 
-Felőlem. -ment bele. Oh Imádlak Sam! 
-Oké, felöltözöm és mehetünk! -adtam még egy nagy puszit az arcára, amiért ilyen jó hozzám és szaladtam a szobámba öltözni. 
Mivel most épp azokat a napokat éljük a télen amik kissé hidegebbek, így jobban fel kellett öltöznöm. Persze ezekből a napokból sincs sok, hála a jó égnek. De én szeretem e napokat, persze fagy szinte soha nincs. Ez most vajon sajnálnom kéne?! Mondjuk jó, hogy Nincs fagy! 

Végül egy harisnya, szürke -masnis- hosszú ujjú, csizma, szintén szürke sapi és egy fekete kabát mellett voksoltam. Egy kis smink és már készen is voltam. 
Majd leindultam, elbúcsúztunk anyutól és már indultunk is. 
Sam vezetett és az Ő kocsijával mentünk, ami hú.. Elég jó járgány volt. 

Szóval neki vágtunk Austinnak, Texasból. Az utat végig dumáltunk Sammel, elmondta milyen volt a vissza térése, és hogy hogyan sikerült nyernie meg a többi. Persze én nekem is mesélnem kellett, de szívesen tettem. 
Hiszen otthon anya és apa nem szívesen hallgatták, ahogy Samet sem. Mert Ők féltenek minket meg a többi. És Tudjuk mi történt Ashtonnal, ezek után megértem, hogy nem szívesen hallgatják a veszélyes helyzeteket, de hogy Ne is nézzék meg a versenyeinket! Még csak ki sem jönnek! 
Ez már nekem egy kicsit sok. Sam és én ebben egyet értünk. Miért is ne?! Mindig mi voltunk azok akik a "rosszak" nem hallgatnak a szüleikre! -mert veszélyeztetik az életüket. Szóval ezek voltunk mi.. 


Mire Austinba értünk várt minket az ingatlanos -akit az úton hívtam fel- elmondtam milyen házat szeretnék -hogy nézzen ki, milyen legyen belülről. Szóval nagyjából a terveimet- ezek tudtában vágtunk neki házat keresni. 


Nem mondom, hogy jól ment. Mivel már vagy a nyolcadik háznál tartottunk amikor megpillantottam! Valami eszméletlen volt. Amint megláttam megfogott. 

A ház.

Nappali.

Kívülről nagynak tűnt, volt terasza.. Egyszerűen beleszerettem. 

Andy szobája.

Konyha.

Persze azon helyben oda voltam a házért, így azonban nyomban megkötöttem a vételi szerződést. Sőt másnap ha akarok már be is költözhetek. Hát persze, hogy akarok! 

Sam velem marad, aminek nagyon örülök. Hogy anyáék mit szólnak kicsit sem érdekel. Tudván, hogy állnak a dolgokhoz- a dolgaimhoz. 

Hát akkor meg miért szólnák neki, hogy elköltözöm, majd megtudják. 

Hiszen nekik csak a kicsi kis Silver létezik.. Hogy oda vannak érte.. 

Nem húzom fel magam rajta...

-Minden rendben?! -fogta meg a kezem Sam.

-Igen persze, csak elgondolkoztam.. -könnyen hazudtam, miért is mondtam volna meg az igazat?! 

Talán megakarom Őt védeni, hiszen alig volt otthon, nem tudta miket mondanak a szüleink, még csak azt sem tudták, hogy Én hallom. Miért is mondanám el neki?! Hogy megtudja milyen valójában Mr. és Mrs. Carter.. Nem. Inkább szeresse őket, és higgy ezt hogy a szüleink minta szülők, még akkor is ha nem azok. 
Miért tenném tönkre az Ő tökéletesnek hit családját, legalább Ő higgye azt, hogy az.. Ha már én nem tudom..