Love in the Alps 16.

Ana Cristina Rivera Hill.

-Mennyi időre mész el? –néz rám az anyám.

-Nem tudom. Majd jövök, valamikor.. Nem ígérek semmit sem. –ölelem át.

-Tudod jó, lenne azért tudni, hogy mikor jössz vissza. A lányunk vagy. –ölel meg az apám.

-Tudom. De honnan tudjam? –pillantok, rá- Nézzétek, sajnálom, de annyi minden történt, és most azt hiszem idő, kell. Az, hogy haza jöttem jól esett, kaptam egy kis itthoni magányt, a régi érzést, újra segítettem a Cégbe, de ennyi.. Nem szeretnék örök életemre itt ragadni a hidegbe.. –mutatok ki- Az nem én, lennék.. –emlékeztettem őket.

-Hagyd csak. –legyint apa, és anyára pillant- Ilyen volt, és ilyen lesz-, nézz rám-, Menj csak. Meg leszünk.- mutat ki az ablakon, a taxi már vár rám.

-Viszlát! –kapok fel a táskámat és kilépek az ajtón a hidegbe. Újra elmegyek, ahogy azt tettem mikor a Főiskolát vettem célul. Mint akkor most is hasonlóérzések kavarognak bennem. De nincs mit tenni, ha hasonló hibákat követsz el, akkor ez van.. Bele kell, hogy törődj.

Világ életemben egyetlen egy társam a magány volt. Azt mondják, hogy a magány felemészt. Ez igaz, az életem egy része értelmetlen és üres. A másik fele viszont élettel teli, ám mégis mindkettő magányos. Egyedül élem meg a pillanatokat, hiába vannak mellettem. Egyedüli emlék, csak nekem..

Ana Cristina Rivera Hill remek történelmi személy lenne, aki valószínűleg I. Erzsébet királynőhöz hasonlítana. Fényűzés és pompa, egy világgal szemben egyedül, és magány. Rám is olyan keserű sors várna, mint a Tudor királynőre?

Van hittem, és sokáig hittem, de meddig tart ki ez a hit? Meddig hihetek valami olyanban, ami talán sosem fog eljönni.. Egy boldog, gondtalan élet, házasság, szerelem, férj, gyerekek.. Megadódnak ezek valaha is nekem? Ha pedig igen, akkor milyen áron, és hogy?

 

Lyn Hamilton.

Féltettem. Túlságosan féltettem Ana –t, ő volt közülünk a legfiatalabb és őt érte a legtöbb fájdalom és bántás. Meddig tud ezekkel együtt élni, és meddig bírja ki azt, ami vele történik?

Ő csak egy normális életre vágyott mindig is, de soha nem kaptam meg. Valamilyen szinten egyikünk se, de ő végképp nem.. Billy őt bántotta a legtöbbet, és a legfájdalmasabban.

Mit kellett vajon neki átélnie, amit nem mond el? Egyáltalán kellett neki? Miért hazudik állandóan a szemünkbe? Miért hagyta el Sebastian –t? Miért ijedt meg, és hátrált meg? Ki ez a lány valójában? Kezdem azt hinni, hogy sosem ismertem őt, akit a legjobb barátnőmnek tartottam.. Talán sosem volt a legjobb barátnőm, és hiú ábránd volt az egész..

Nicky Hilton.

 

Egy újabb napra virradtunk, Lyn levele valószínűleg már célba ért. Egyetlen egy kérdése volt mindenkinek Ana Cristina el jön e az esküvőre? Megjelenik e?

Senki nem tudott semmit az esküvőig, pedig két nap volt.. Úgy éreztem szét, robbanok! Evelyn már rég feladta a küzdelmet Ana –ért, így nekem kellett helyt állnom mellette is, és Sebastian mellett is, aki nem tudta mit tegyen! Ott volt Heikki aki, elmondta, hogy Seb mit mond neki, és ez egyszerre túl sok volt nekem. Mind úgy éreztük, hogy nem ismerjük valójában Ana Cristina Rivera Hill –t, már abban sem voltunk biztosak, hogy biztosan létezik e az a személy akiről beszélünk. A szüleit hiába hívtuk, vagy nem vették fel a telefont, vagy nem beszéltek Ana –ról.. Kezdtük azt hinni megbolondultunk, úgy éreztük a föld nyerte el őt.

Sebastian Vettel.

Az egyik nap még itt volt mellettem, a másik nap meg már nem. Nem tudtam, hogy miért hagyott el, és ez mindvégig zavart.. Egy részem tiltakozott az ellen, hogy meghívjam az esküvőre, de a másik erősebb volt, és látni akarta őt. Meg akarta hívni.

Ezáltal Hanna szemébe is hazudnom kellett, de túl akartam lépni. Úgy hittem, hogy ha újra látom, és nem érzek már semmit akkor sikerült, ha pedig igen valószínűleg életem legnagyobb hibáját követtem el az esküvővel, de nem érdekelt. Mert őt sem érdekelték az érzéseim mikor elment. Azt hittem, hogy nem működik, hogy helyes, hogy elment, de ma már megbolondultam, és nem tudom, mit szóljak!

A gyárban sem tudtam figyelni, amit a fiúk meg is jegyeztek, úgy éreztem élő halottként élek, és ez nagyon nem tetszett!

Hanna Prater.

Kedveltem Kimi –t, de soha nem beszélgettünk sokat, soha nem voltunk jobban, de most mégis ő volt az, aki élt, velem együtt élt, nem kötötte le semmi sem a figyelmét, nem úgy, mint a többieknek. Nem tudom mi bajuk volt, de elég feltűnő és zavaró volt.

Ezek voltak azok a napok, amikor Kimi rengeteg örültséget mutatott és sokat beszélgettünk, jobban megismertük a másikat.

Ezáltal jöttem rá, hogy nem olyan, mint egy Jégember, az egész csak egy jelenség volt, egy kitaláció, ami tökéletes volt a külvilág felé.

Tud ő felszabadult, és laza lenni, a barátaival, a családjával. Mutatott pár képet az unokaöccseiről is, látszott, hogy mennyire szereti őket, és hogy ő is vágyna egy gyerekre. Mesélt Jenni –ről, aki számomra kész rejtély volt, és rájöttem, hogy nem hiába nem akartam soha megismerni, egy olyan nő volt, aki rideg volt, nekem, pedig a szőr is felállt a hátamon tőle..

Sziasztok.
Ez lenne a MAI rész, köszönöm a tegnapihoz a kommikat, ha ilyen szorgosak lesztek, akkor már holnap hozom a folytatást. :) 

Remélem tetszett. :D

Ez lett volna a folytatás. Komi - pipa jöhet. :)

xx. Mercii.