Andy és a Száguldás. 5.Fejezet

Hellóóóóka! 

Ím itt a Következő fejezet. 

Péntek-tek-tek! Annyira szeretem. :) 

Hu.. És! -Már csak KÉT hét suli! Mindenkinek nem igazán kellemes utolsó hajrát, ha tud még! :D 

Sok puszii. (és együtt érzés)!

Komit! PLS.

Pusziii.*

Mi a fene történik velem?! -kérdem magamtól újra és újra.. 

Az éjszaka közepén itt fekszem és nem tudok aludni.. Miért van ez?! Álmatlanság gyötör.. Ez már betegség? Altatót kellene szednem? Nem.. Az nem tenne jót, nekem fittnek kell lennem! Most már muszáj.. Ott a Nascar! Igen a Nascar! Nézd csak meg hová jutottál! -mosolyogj! -szóltam magamra.
Nem megy! -adtam meg magam. 
Mi a jó ég ütött beléd Andrea Clark?! -kérdeztem magamat. Ekkor már tudtam, hogy Nagy a Baj! Én nem szoktam magamba beszélni, bár ez az utóbbi időben szokásommá vált. Augusztusban letettem a Vizsgákat, és hivatalosan is én vezetem a csapat Első számú autóját. Egyenlőre csak eggyel indulunk. Jó mi!? Mert a csapattársam besértődött Ericre, amiért Nem az övé lett az első számú kocsi. Erre felmondott. Szuper!  
Na persze én sem vagyok egy ma született bárány, rendesen alá tettem. Amikor megkaptam az Első számot egy levakarhatatlan mosoly ült az arcomon, elvégre az enyém volt a kocsi! És hát miért is ne?! Öröm ódákat zengenek azóta is rólam a pályán egyesek.. Mások meg totál utálnak, meg gyűlölnek amiért nem elég, hogy Állítólag Én rúgattam ki Jaket, de még örülök is neki, és mi az, hogy Nő létemre itt vagyok! Na Ők azok a köcsög, seggnyalók akik valószínűleg monoklival végzik.. Vagy épp végezték. 
Na persze, mivel az idei Idénynek nem sokára vége, és CSAK a harmadik! -helyet sikerült begyűjtenem a bajnokságban. 
Na a másik jó Hír a Gála után ért.. Mégis mi más lehetett volna, ha nem az minthogy megtudom ki lesz az Új csapattársam. Persze mikor megtudtam tökre padlót fogtam! 
Na szerintetek ki?! Eszem megáll! Az Én drága jó haverom! -Scotter Buffalo! Atya ég! Tök jó. Már találkoztunk is párszor a gyár területén.. Persze, hogy megőrjítjük a saját csapataink tagjait. Egyfolytában együtt vagyunk, a múltkor Scottal annyira nem figyeltünk, hogy majdnem besétált a szerelőimhez amikor épp a jövő évi kocsimon dolgoztak, azt hitték szívbajt kapnak. Hiába mondtam, hogy Scot úgyse mondana semmit, felkapták a vizet! -persze előtte jól kioktattak, majd Én is őket! 
Amióta volt az a "baleset" tiszta hülye vagyok. Nem megmondtam?! Ja azt még nem.. Arról nem is beszéltem. Akkor azt hiszem itt volna az ideje elmondani mi is történt AKKOR... 


*AKKOR*


Nem mertem szólni Samnek, hogy mi is történt.. Nem akartam vele tudatni, mi az elfojtott emlékem. Egészen biztosan ki lett volna, ahogy Én is ki vagyok. El sem hiszem. Miért nem mondták meg?! Miért titkolták hogy Ott voltam!? Hogy láttam meghalni a bátyámat! 
Soha nem mondták el! Miért?! Féltek vagy mi..? Épp eszű magyarázatot  Nem találok. Talán ez fáj a legjobban. Nem is tudom.. Fogalmam sincs.. Egyet tudok! Nagyot csalódtam a szüleimben, a családomban..
Nem sokáig tudtam el lenni a gondolataimmal, mert a doki nyitott be. Sam már nem volt velem, el kellett utaznia a csapatához.. Hát ez van! 
Grace maradt velem, de jelen pillanattal Ericcel egyeztet. 
-Jó napot Ms. Clark. -nyitott be a fiatal, sármos, barna hajú, zöld szemű doki. Így jobban meg nézve nem is rossz.. -talán itt dőlhetett el minden, olyan ami most vagyok.. Nem is tudom.. De valamikor a Kórházban töltött idő alatt kellett.. -
-Helló doki. -köszöntöttem mosolyogva.
-Azt mondta akkor jöjjek, ha nincs itt senki, nos tájékoztattak, hogy Jelenleg nincs itt senki Ms.Clark elmondná akkor..?! -Hm.. Micsoda alak, hmm.. A feneke feszes. Hm.. Szívesen tudnám az ágyamban! -Miket beszélsz Andy?! 
-Ja igen. Így van, de hívjon csak Andynek. -mosolyogtam rá. 
-Köszönöm Andy. Akkor tegeződjünk. Adam. -nyújtott kezet. 
-Szia. -bájos mosoly. Oh Andy jobb vagy mint hittem volna! -mosolyogtam magamon, ez neki is feltűnt és Ő is elmosolyodott. 
-Nos mi lenne  az a trauma amit át éltél?! -nézet rám. Oh.. Elolvadok! Azt vajon szabad?! Bár a szájon át lélegeztetést Vele bármikor..
-Kiskoromban meghalt a bátyám, azt hittem ott se voltam, pedig végig néztem. Nem tudtam. Ez szörnyű, és.. A bátyám a példaképem, tudom hogy oda voltam érte kicsinek. Még csak.. alig volt.. -éreztem hogy nem bírom tovább. Ashton számomra kényes téma volt.. Mindig is! Sírni kezdtem. Ő oda jött és át ölelt, próbált nyugtatni. 
-Úgy látom nincs itt semmi baj, kiadod magadból. Most már nem lesz itt semmi gond. Kiengedünk, és a következő versenyen el is indulhatsz. Rendben?! -nézett rám azokkal a csillogó zöld szemek. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de tudtam nem lehet. 
-Köszönöm. -így csak a kezét simítottam meg. De nekem jelen pillanatban ennyi is elég volt. -Ez lesz az a pont! Pontosan. Itt bármi vibrált köztünk a levegő.. Na igen! Egy ilyen pasi. Csodálkoztok?! Mert Én nem.. Itt lettem más.. A szavai, a lágy hangja.. 


Persze kiengedtek a kórházból, Grace azonnal rohant ruhával. Mire én utasítottam, hogy valami Csinit hozzon. Úgy tett, ezért is imádtam! 
Egy kissé lengébb, kivágottabb, ráadásul átlátszóbb ruhát hozott! Imádtam! 
-Andy! -jött be Adam doki, mikor épp a táskámba pakoltam.
-Igen? .néztem fel rá. Látszott rajta, hogy kissé zavarba van, Én mondtam! A ruha többet mutat a kelleténél! 
-Itt a záró jelentés, ha bármi problémád van hívj fel. Itt a névjegy kártyám. -nyújtotta felém, és mikor át adta az ujjaink egy másodperc töredékére össze értek.. 
-Köszönöm. -pillogtam. 
-Adam! -szólt valaki a folyosóról és akkor oda néztem.. El sem hiszem ha tudom, hogy a dokik ilyen helyesek komolyan Nem autóversenyző leszek! 
-Áh.. Marc. -mosolygót a kollégájára. 
-A műtétel mi lesz?! 
-Ja megyek. -rám mosolygót majd kezet fogott és eltűnt.. 
-Hello. -intett Marc.
-Hello. -köszöntem. 
-El mégy? 
-Nem úgy tűnik? -kérdeztem tőle, kaján mosoly.. Miért teszem ezt?? -Bár ekkor már nem volt meg állás.. Marc vonzott, ahogy Adam is.. De valahogy a két srác annyira más volt.. Ott kezdődött el minden!  Az Ördögi Játszma! Adam, Marc és köztem.. És már Jó ideje tart, én pedig Nem tudom abba hagyni.. Talán, ha jönne egy harmadik képes lennék dönteni, melyik kell.. De addig valószínűleg nem leszek képes! 


A Gála.. Ja igen térjünk csak vissza rá. Az Ma esedékes, sőt itt ülök az autóban, mindjárt ki nyílik az ajtó, és kilépek a tömegbe. Ebben a fantasztikus pinkes színű ruhában, és a kontyolt- fonott hajammal. A hajam tetszik, a ruha is.. De nem az igazi! De nem is kell. Majd akkor lesz az amikor Én kapom az Elsőnek járó trófeát! Vigyázat akkor. Majd megmutatom milyen egy Igazi Ruha! 


Kinyílik az ajtó és Scot ki száll. Ja igen ezt is majd elfelejtettem! Milyen szét szórt vagyok. A Gála Helyszíne nem mellesleg Las Vegas, és Scotter is itt van. Itt mutatják be hivatalosan, mint a csapat Új jövői pilótáját. Szerintem Ő jobban izgul, mint Én. Az már egyszer biztos. Én tök laza vagyok, miután Scotter kiszáll, behajol és kezet nyúlt, készségesen elfogadom, egy kis szenvedés a ruhámmal -Scot is be segít -És már kint is vagyok, el igazítom magamon a ruhát és ott állok, teljes harci díszben. Mindenki tapsol, és mosolyog. -Én is azt teszem. Mosolygok. Ez valamelyest az Én napom is, egy Elő est arra, hogy egyszer Csak Engem fognak Ünnepelni, mint a A Legjobbat! Én leszek majd a Bajnok, és legyőzök minden pasit a mezőnyben. És mindenki az Én lábaim előtt fog heverni. És ez már Nem álom, csak ki kell várnom, azt amikor eljön az Én időm! Az pedig valljuk be eléggé egyszerű lesz! 
Várni már tudok, azok után, hogy ennyit vártam a Nascar-ra, az már semminek tűnik! 
Scotterrel az oldalamon lépek be a díszes épületbe, minden olyan csodás, mintha egy mesébe csöppentem volna, ezt éreztem egy ideig de rájöttem, ez a Valóság! Beljebb sétálunk és akkor meglátom.. Nem számítottam rá.. rájuk! 
Adam és Marc a terem egyik végében báj csevejt tartanak, ha tudnák.. Mindkettővel voltam, többször is és kicsit sem bánom. Már elmúlt a születésnapom, tizenhét lettem. 
December van, bár Vegasban nyári az idő. Tisztában vannak a korommal, de nem érdekli őket, szerintük idősebbnek és érettebbek tűnök, nem utolsó sorban a viselkedésem is olyan. Jó tudni! Még a végén le nyanyáznak, esetleg néniznek! Na szép. 
Csinosak, igazi fess férfiak. De Scotter is. Már nem az a kis srác, akit megismertem! Ő már felnőtt..