Meghoztam a fejezettet!! Remélem tetszeni fog.
Jön kritika!
És ne feledjétek MÁR CSAK EGY HETET KELL VÁRNUNK.. *.* *-*
Hát én már NAGYON VÁROM.
Pusziii.
"-Helló. -köszöntöttem mosolyogva őket. Amint meglátták nagy hasamat szájuk tátva maradt, szemük kidülledt..."
-Nikola?! -jött oda hozzám Jessica. -Te.. Te terhes vagy! -mondta mosolyogva közben a hasamra mutatott. -Gratulálok! -mosolygott rám majd át ölelt.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá. - Jenson, Lewis, Jessica szeretném nektek bemutatni Collin Martinezt egy jó barátomat. Col ők itt a barátaim.-mutattam a többiekre.
Miután mindenki megismert mindenkit anya, apa és Martin leléptek. Így a többiek nyugodtan faggatózhattak.
-Oké nekem csak egy kérdésem van! -mosolygót rám Jessica.
-Ki vele.
-Ki az apa!?- nézett rám.
-Ez bonyolult.. -nyeltem egy nagyot majd válaszoltam. -Sebastian.
-Mi?! - szólalt meg Jenson.
-Tudom tudom..
-Szóval Sebastian az apja és tudja?! -kérdezett megint Jessica.
-Nem nem tudja és ez maradjon is így. Majd én beszélek vele, rendben?! -néztek mind hármukra.
-Igen az. -mondták majd hogy nem egyszerre.
-Remek. -mosolyogtam rájuk.
-Akkor mehetünk ebédelni!? -jelent meg Nicole Scherzinger.
-Nicole! -mosolyogtam rá.
-Nikola! De jó téged újra látni. Milyen rég nem találkoztunk.. Oh és te babát vársz gratulálok!- rám mosolygót majd ő is átölelt.
-Köszönöm Nicole. Bemutatom neked Collin Martinezt. Col ő itt Nicole.
-Helló te vagy az apa? -fogott kezet Collin és Nicole.
-Nem, nem én vagyok. Én csak Nikola barátja vagyok semmi több.
-Áh aha, értem. Jöttök ebédelni?! -kérdezte tőlünk Nicole.
-Igen -néztem Colra aki bólogatott. Elindultunk a pálya étterem felé és én közben kicsit úgy éreztem magam mint öt hónappal ezelőtt.. Azon a napon döntöttem úgy hogy ott hagyok mindent.. Most meg épp a végzet felé tartok, a felé hogy Ő megtudjon mindent..
Beléptünk az étterembe, ahol sikerült ki vennem pá ismerős alakot.
Mint anyuék, Mark, Fernando és Kimi Raikönnen aki Sebastiannal ült egy asztalnál..
Te jó ég.. Sebastian!
Mi lányok leültünk egy kicsit eldugottabb asztalhoz. A fiúk pedig hoztak nekünk kaját, Collin nagyon rendes volt és azt mondta, hogy mivel meleg van ne fáradozzak majd ő hoz nekem csak mondjam mi kell.
-Szóval ki az a Collin?! -kérdezte Nicole.
-Oh Collin csak egy barátom, öt hónapja ismertem meg és két hónapja alkot egy párt a barátnőmmel. -mosolyogtam a lányokra.
-Aha na de akkor ki a gyerek apja?!
-Oké Nicole. Azt ugye láttad az újságokban amit Nikoláról állítottak?! -kérdezte Jess.
-Arra gondolsz amin Jensonnel látható a másikon pedig a kis Vettelel smárol?!
-Pontosan.
-Hát igen.
-Nos Nikola és Sebastian lefeküdtek Nikola pedig most Sebastian gyerekét hordja a szíve alatt. -Nem mondom Jessica könnyen lezavarta ezt az egészet, nem cicózott. Neki mégis csak könnyebben ment, Hál' istenek, hogy itt van nekem ő.
-Huuhaaa. -válaszolta Nicole. -Most már minden világos.
-Örülök neki.. -válaszoltam. -Mármint bocs csak tudod nekem ez az egész nagyon nehéz.
-Megértelek.- fogta meg a kezem. -De hidd el mi mindenben segíteni fogunk. De várj.. Te azóta nem is találkoztál vele?!- nézett Sebastiannék felé.
-Nem.. -ráztam meg a fejem, és lehajtottam.
-Oké. Akkor főként melletted leszünk. -mosolygót rám majd össze néztek Jessel.
-Kösz csajok! Imádlak titeket. -nevettem rájuk. Majd átöleltem őket.
Nem sokkal később megjöttek a fiúk is. Rengeteg ételt hoztak és mind egytől egyig feltudtam volna falni. Nem tudom, hogy Collin mit hozhatott de jelen pillanatban nem is érdekelt,csak azt tudom, hogy valami isteni volt.
-Hé Nikola lassabban.- nevetett Jenson.
-Most mi a baj?!- néztem a többiekre akik mind rajtam nevetek.
-Alig öt perc alatt befaltad a kajádat. -nevetett Nicole.
-Ja. Tudom. Na és?! Valakinek valami probléma?! -néztem rájuk nevetve.
-Semmi! -rázták mind a fejüket nevetve.
Miután mindenki megebédelt és kellőképpen kibeszéltük magunkat. Úgy döntöttünk, hogy vissza indulunk a boxokhoz. Én kicsit rosszul éreztem magamat, de nem akartam szólni, amikor felálltam meg is szédültem.
Ahogy mentünk a kijárat irányába az asztalok között egyszer csak rosszul lettem és csak annyira emlékszem, hogy el nyelt a sötétség.
Sebastian.
Épp Kimivel fejeztük be az ebédet, és már indulni készültünk mikor megláttuk Jenson és Lewist a barátnőikkel és egy másik párral(?). Amikor is összeesett a lány. Amikor megláttam, hogy valójában az a lány Nikola azonnal oda rohantam.
-Nikola. Nikola! -szólongatta valami srác. -Nikola ébredj.
-Te meg ki vagy?! -néztem rá kicsit sem kedvesen. Mit akar ez meg Nikolától és Nikola egyáltalán miért van vele?! És.. Istenem Nikola.. Nikola.. -nem bírtam ki mondani. Nem akartam elhinni. Talán.. ?! Még nem akartam hitegetni magam. Tőle akartam megtudni!
-Hogy hogy ki vagyok?! -nézett rám a srác. -Nikola barátja vagyok. -jelentette ki.
-Hogy?! -néztem rá. Ideges voltam és nem kicsit. Az agyamat elöntötte a vörös köd.
-Seb gyere menjünk. -kezdett el rángatni Kimi.
-Nem megyek sehova. Megvárom még Nikola felébred és jobban lesz magyarázattal tartózik nekem. -jelentettem ki és nem tágítottam.
-Hé Sebastian! -szólt Jenson. -Gyere menjünk ki. -Nagy nehezen neki és Kiminek sikerült kirángatnia az étteremből. -Sebastian nyugodj meg. Kérlek. Jó. -nézett rám Jenson.
-Jó. -egyeztem bele pufogva.
-Nikolát hazavisszük a Szállodába. Majd beszélsz vele máskor ki van merülve tudod a..
-Mond ki. -néztem rá. -Mond ki.
-A baba tudod lehet hogy az miatt lett rosszul.
-Hát nem érted!? -förmedtem rá. -Nikola terhes! Nekem pedig nem szólt! Én szeretem és.. Ő meg teherbe ejteti magát valaki mással!
-Hogy te mekkora egy barom vagy Sebastian Vettel. -lépett ki Jessica, Jenson barátnője.
Majd az a srác Nikolával a kezében mögöttük pedig Nicole és Lewis.
Jenson is elment én pedig ott maradtam értetlenül Kimivel.
-Most miért én vagyok a barom?! -néztem rá kérdően.
-Hát öregem ezt csak te tudhatod! -nézett rám.
-Ah.. Aha kösz.. -mondtam majd el tűntem onnan.
Nikola.
Amikor felkeltem már a kocsiban feküdtem Collin ölében. Nem értettem mi történt. Aztán eszembe jutott, hogy elájultam az étteremben, de többre nem emlékszem.
-Mi történt?! -kérdeztem Collint aki ekkor vette észre hogy fel ébredtem.
-Na igen. Te elájultál. A dilis nagy Őd észre vett téged majd odarohant engem szinte le kiabált majd nagy nehezen Kimi Raikönnen és Jenson ki vitték az étteremből. Tökre ki volt hogy terhes vagy, és azt mondta hogy míg ő téged szeretett te addig teherbe ejtetted magad valaki mással.. Ezt pont hallotta Jessica aki azt mondta neki, hogy egy barom.. -mesélte el tömören a történteket Collin.
-Remek. -mondtam.
-Nem lesz semmi baj Nikola. -nézett hátra Jess. -Most megyünk a Szállodába te pihensz és minden rendben lesz hidd el.
-Remélem. -mosolyogtam rá.
A szállodához érve elköszöntünk Jessicáéktól és felmentünk a szobáinkba.
Collin nagy nehezen engedett el mert félt, hogy megint rosszul leszek.
A szobámban őrjöngeni kezdtem. Nem hittem el.
Sebastian megtudta, hogy terhes vagyok! Én pedig nem így akartam tudatni vele.
Úgy döntöttem megvárom az estét mire vége az edzéseknek és akkor fogok vele beszélni.
Alig akart eljönni az este de nagy nehezen csak eljött. Felhívtam este hétkor Sebastiant.
Aki nagyon nem akarta felvenni, de én csak azért is folytattam.
Mikor úgy kb. huszadjára hívtam csak felvette.
-Mit akarsz Nikola!? -szólt bele.
-Beszélni veled. Tudom mi történt délután. Kérlek szépen Sebastian hallgass meg.
-Rendben. Mikor és hol?! -kérdezte.
-Hol vagy?!
-A Szállodában. -válaszolta.
-Remek. Félóra múlva nálad?! -kérdeztem.
-Jó. Van nálad papír és toll?!
-Igen. - Sebastian elmondta a címet majd leraktam a telefont.
Gyorsan lezuhanyoztam és át öltöztem.
Majd indultam a megadott címre a bérelt kocsival. Nem mondom, hogy nem izgultam, mert az nem lenne igaz. Nagyon is izgultam.. Alig vártam hogy ott legyek és újra lássam őt.
A ruha ami rajtam volt pont kiemelte a hasam. Úgy voltam vele, hogy ha tudja akkor minek titkolózni?!
A Szállodába érve a recepción elmondtam kit keresek majd éteresítették Sebastiant, hogy itt vagyok így felmehettem.
A tizedikre mentem azaz a legfelső emeletre. Bekopogtam Sebastian ajtóján aki ajtót nyitott.
-Szia. -köszöntem neki, majd beléptem a szobába.
-Szia.. -köszönt. -Mond csak.
-Hogy?! -néztem rá.
-Azt mondtad beszélni akarsz velem, hogy mondani akarsz valamit.
-Ja igen. -néztem rá. -Sebastian kérlek ülj le.
-Rendben halljuk ki vele. Mikor akartál szólni hogy teherbe ejtettek?! Ha!? -mond csak kiabált.
-Te.. Istenem Jessica jól mondta délután, hogy barom vagy! Te idióta aki teherbe ejtett az te voltál! Előtted csak hónapokkal az előtt voltam pasival utánad pedig nem is. Amikor megláttalak Hannahval csókolózni akkor mentem el innen Prágába Lilyhez! Ott tudtam meg, hogy teherbe estem! Te vagy az apja! -vágtam a fejéhez az egészet.
Sebastian megszólalni sem tudott. Egyszer csak a fejéhez kapott majd rám nézett.
-Ez igaz?! -szólalt meg.
-Igen az. Szerinted amikor nyáron beszéltünk miért kiabáltam veled, hogy nekem is szükségem van rád?! És miért sírtam mindig..?! Azért mert fájt, hogy akit szeretek a gyerekem apja nem lehet velem..
-Istenem Nikola én.. Én apa leszek?- nézett rám.
-Igen az.
-Nikola! -oda jött hozzám és felkapott, szorosan át ölelt és megpörgetett a levegőben. -Szeretlek Nikola Deutsch. -és annyi hónap után újra megcsókolt. Annyira jó volt újra érezni az ajkát az ajkaimon. Hihetetlen volt.. Tudtam, hogy végre megérkeztem. Hogy ott vagyok ahol lennem kell. Sebastian Vettel karjaiban.
Az éjszakát újra vele töltöttem ahogy akkor is..
Reggel amikor a karjaiban ébredtem elmondhatatlanul boldog voltam.
Amikor fel kelt szorosan magához ölelt és megcsókolt.
-Hány óra van?! -kérdeztem.
-Hmm.. Fél nyolc. -válaszolta. -Te jó ég nekem nyolcra bent kell lennem.
-Jaj neee! Nem hagyhatsz MINKET itt. -nyomtam meg a minket. -Sebastian rám mosolygót majd puszilgatni kezdte a hasamat.
-Szeretlek. -mondta majd fölém hajolt és megcsókolt.
-Én is. De most mond még egyszer! -mosolyodtam el.
-Szeretlek,Szeretlek,Szeretlek,Szeretlek,Szeretlek,Szeretlek,Szeretlek.... -ismételgette. Imádtam,ahogy ezt mondja.
-Na jó elég. -nevettem el magam. -Most vissza kell mennem a szállodába. -mondtam.
-Minek?! -kérdezte.
-Mert nincs nálam másik ruha,és mert kint nagyon meleg van.
-Jó rendben de én is megyek és majd kint megvárlak.
-Jó. -egyeztem bele.
Gyorsan felöltöztünk mind ketten majd kéz a kézben kimentünk a szállodából.
Sebastian nem akarta titkolni azt, hogy szeret és azt sem, hogy apa lesz.
Boldogsággal töltött el az egész. Már csak a családomtól tartottam.
Gyorsan a szállodába hajtottam Sebastian pedig meg várt a kocsiba.
Fel mentem a Lakosztályomba ami Lilyvel közös volt.
Benéztem hozzá a szobába, de ő még mélyen aludt.
Persze hiszen biztos későn értek "haza" és még csak háromnegyed nyolc van.
A szekrényemben kutatni kezdtem majd találtam egy csinos ruhát.
Fel vettem egy alsó nemű szettet, a ruhát egy fekete magassarkút, fülbevalót, karkötőt és nyakláncot, átpakoltam egy másik táskába, és feltettem egy napszemüveget és már ott sem voltam.
Leérve a kocsihoz megláttam Sebastiant a vezető ülésnél.
-Nem bírtad ki igaz?! -néztem rá mosolyogva.
-Nem hát. -nevettet. -Csinos vagy, kedvem lenne itt helyben.. -de nem engedtem, hogy folytassa mert megcsókoltam majd el indultunk a pályára.
Amint megérkeztünk Sebbel a red bullhoz mentünk majd tömören ismertette a dolgokat a csapatával. Akik nagyon kedvesen fogadtak, főként a kis jövevénynek örültek.
Épp beszélgettem Sebastiannal amikor megcsörrent a telefonom és anya hívott.
-Anya? -szóltam bele.
-Szia Nikola merre vagy?! Este kerestünk de senki nem tudott rólad semmit. Ugye nem léptél le megint?!
-Nem dehogy is anya. Tudod én most. Szóval megbeszéltem minden a baba apjával és most vele vagyok.
-Hogy?!
-Úgy sajnálom, hogy nem szóltam. De minden rendben. Az este is vele voltam.
-Nikola Deutsch te azt mondod, hogy.. Ugye nem?!
-Mi a baj anya?!
-Semmi. Hol vagy most?!
-A pályán.
-Mi is a McLarennél. De sejtem hogy te hol vagy.
-Mi?!
-Nikola találkozunk a két box között oké?!
-Rendben. -egyeztem bele. Majd otthagytam Sebet.
Anya és én hamar megláttuk egymást.
-Miért nem mondtad el nekem?! -nézett rám.
-Mit?!
-Ki a baba apja!?
-Anya..
-Apád miatt nem mondtad el és úgy gondoltad hogy jobb hogy ha előttem is titkolod?! -kérdezett rá.
-Igen. -mondtam.
-Ki a baba apja?!
-Sebastian Vettel. -mondtam ki végül.
-Valenciában az újságban az te voltál igaz?!
-Igen.
-Tudtam. Semmi baj. Oké?! -mosolygót rám.
-Igen. -mosolyogtam én is rá, majd átöleltem.
-Apád majd túléli. -nevettük el magunkat.
Anya vissza ment nehogy feltűnő legyen, hogy eltűnt és én is vissza mentem Sebhez.
-Minden rendben?! -kérdezte.
-Hát persze. -mosolyogtam rá.
-Figyelj és mi lesz Hannahval?! -kérdeztem.
-Hannah.. Nos ahhoz képest, hogy halálos beteg és, hogy heteket és hónapokat jósoltak meg neki. Elégé jól van. Talán túl is éli és legyőzi. De tudod mit megteszem azt amit akkor nem tettem meg. Szakítok vele. Nem foglak még egyszer elveszteni, mert veled akarom leérni az életem. -mosolygót rám és megcsókolt.
Annyira szép és hihetetlen volt az amit mondott.
Az egész délelőttöt át beszélgettük. Aztán a futam kezdete előtt, hogy ne legyen feltűnő átmentem a McLarenhez és onnan néztem végig a futamot. Persze csakis Sebastiannak drukkoltam.
A futam alatt végig nagyon izgultam. Pedig minden simán ment.
Egyszer csak egy férfi állított be és engem keresett. Át adott egy kis csomagot majd távozott.
Pont akkor adta át azt a valamit amikor a versenynek vége lett. Sebastian nyerte meg a futamot, és megint világbajnok lett.
Amikor egyedül maradtam hiszen mindenki rohant ünnepelni én pedig nem akartam ki menni se a nagy tömegbe se szaladni nem volt kedvem.
Kinyitottam a csomagot. Egy kis ékszeres doboz volt benne.
Amikor kinyitottam a dobozt egy kis cetlit találtam benne.
Egy szöveg volt rajta: "Ich würde der glücklichste Mensch auf der Welt, dass, wenn ich könnte einfach mein sein. Ich liebe dich auch mehr und besser als jeder andere.Sie können aber schnell genug sein für ihn. Willst du mich heiraten?"
"Én lennék a világon a legboldogabb ember, hogy ha tudnám csak az enyém vagy. Szeretlek,mindennél és mindenkinél jobban. Lehet,hogy gyors de épp eleget vártunk. Hozzám jössz?! "
Nem akartam hinni annak amit látok. Annyira hihetetlen volt.
De akartam és miért ne igaza volt.
Aztán megláttam azt a gyönyörű gyűrűt és elsírtam magam. Kintről pedig nagy ünneplés hallatszodótt, szólt a Német Himnusz a győztesnek. Az én győztesemnek.
Kedvem lett volna azonnal Sebastianhoz rohanni de nem tehettem. Viszont tudtam, hogy innentől kezdve az életem sínnén van.
Legalább is reméltem.. Bár Hannah Praterrel nem számoltam ekkor még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése