11. Fejezet Empire State Building..

Sziasztok! Meghoztam a fejezett! 
Puszii. 





Miután megtudtam mindent és benyugtatóztak elaludtam. Álmomban újra át éltem a balesetet, borzasztó volt újra átélni, és érezni még az egyik percben azt ahogy rúg a baba, a másikban pedig nem.. Sikoltozva keltem fel. 
Reggel volt, egy nővér sietett be. 
-Jól van?! -nézett rám aggódva. 
-Csak egy rémálom volt. -néztem rá miközben a könnyeimet töröltem le.
-A balesetről?! -érdeklődött. 
-Igen. 
-Sajnos ez természetes dolog, hogy erről álmodik. Valószínűleg szüksége lesz pszichológusra. -javasolta.
-Ne. Csak azt ne, kérem nem kell. Túl fogom élni, de nem szeretném. -Nem kell nekem pszichológus. Teljes mértékben jól vagyok, na jó JÓL LESZEK! 


Nyolc óra körül bejött hozzám Lily látogatóba, sokat beszélgettünk elmeséltem neki a rémálmom, de ő szerencsésen csak annyit mondott, hogy az én döntésem az egész. 
-Hé nem lenne kedved át menni Sebastianhoz?! -kérdezte. -Ő még nem kelhet fel semmi féle képen. De te igen, mármint kérek neked egy toló kocsit. 
-Nem. Lily most még nem. De írok neki egy levelet azt át vinnéd?! -kérdeztem.
-Persze szívesen. -mosolygót rám. 
Elkezdtem írni a levelet Sebastiannak közben rám tört a sírás is, de folytattam. 
Lily támogatóan tekintett rám. tudtam, hogy bármit teszek vagy mondok ő mellettem áll, ilyen egy igazi barát. A legjobb barát. 
Miután megírtam a levelet összehajtottam és Lily kezébe adtam aki egyből elindult vele. 


Lily.
 


Bekopogtam Sebastian ajtaján majd halottam egy "tesséket" ezzel benyitottam. 
-Szia. -köszöntem Sebastiannak aki ott ült az ágyban.
-Szia. -mosolygót rám. 
-Ezt Nikola küldte neked. -adta a kezébe a levelet. 
-Köszönöm. -mosolygót rám halványan.
-Igazán nincs mit. 
-De miért nem Nikola jött?!
-Nem tudom. Én magam sem értem. 
-Azért kösz. 
-Ugyan semmiség. 
-Meg várnád míg elolvasom válaszolnék neki. 
-Hát persze. Addig leülök. -mutattam a mellettem lévő székre. 
Leültem és türelmesen vártam míg Sebastian olvassa a levelet. 


Miután végig olvastam láttam, hogy könnyezik bár erősnek akartam maradni előttem. 
Majd a kezembe nyomott egy lapot és megkért, hogy hagyjam magára. 


Sebastian.


"Drága Sebastian!   
Gondolom hallottam mi történt a babával, annyira sajnálom, persze azt is ami veled történt. 
Nem tudom mit tegyek. Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy ha mi után kiengednek én elutazom egy időre. Tudom, hogy még csak most kaptuk egymást vissza és nekem is nehéz, de így lesz a legjobb.
Legalább is  nekem. Sajnálom.
Szeretlek. Találkozunk December 31.-én este nyolckor New Yorkban az Empire State Building tetején, ha ott leszel tudom, hogy szeretsz és nem felejtettél el, akkor előröl kezdhetünk mindent. Ha nem leszel ott akkor pedig mindennek vége. Én várok rád 20:59-ig, tovább nem. 
Remélem hamar felépülsz. Vigyázz magadra. 
N. " 


Nem értem miért teszi ezt?! Miért akar több, mint egy hónapig külön lenni. Én szeretem őt, és tudom hogy ő is engem. Mégis külön akar lenni tőlem. 
De én December 31-én várni fogom! Mert Szerettem. 


Nikola.


-Visszajöttem! -mosolygót Lily.
-Na és mi volt?! -kérdeztem. 
-Vissza írt. -nyomta a kezembe a levelet amit Seb írt. 
-Szuper. 


"Nem értem miért Nikola. Én szeretlek és te is. Fölösleges ez az egész. Szeretlek és nem kell más csak TE! De legyen ahogy akarod. Én ott leszek 31. -én az Empire State Buildingen! 
Csók S. " 


Várni fog hatalmas öröm volt ez számomra! 


December 31.-e. Délután hatóra.


Sebastiannal ma kell, hogy találkozzunk. Már várom. Remélem ott lesz. Szeretném hinni, hogy ott lesz. Engem a kórházból már másnap ki is engedtek, neki viszont bent kellett maradnia. Információim szerint csak egy hétre rá mehetett haza. 
Az édesanyja Heiki ápolta őt, miután vissza ment Európába.
Nekem nem volt kedvem vissza menni Magyaroszágra így New Yorkba jöttem és itt töltöttem azóta ezt az időt. 
Persze nem egyedül, hiszen Daniela és Collin is itt voltak és Collinékkal laktam, az ő lakásán.
Már készülök a ma estére. Ma újra láthatóm őt, ha itt lesz.
Szeretném hinni, hogy akkor igazat mondott és ott lesz! 
Már nagyban készültem, lefürödtem, sminkeltem, felöltöztem. Készültem a találkozóra.
Hárnegyed hétkor indultam el az Upper East Sideról. 
 

Taxiba szálltam és irányba vettem az Empire State Buildinget, ám azzal nem számoltam, hogy Szilveszter Éjjelén mennyien lesznek az utcákon. 
Óriási dugó volt és már fél nyolc volt. Nagy nehezen lehetett közlekedni én pedig nyolc saroknyira voltam a célomtól, úgy döntöttem kiszállok és futva teszem meg a távot.
Örült sprintelésbe kezdtem és negyed kilencre sikerült elérnem az épület elé. 
Az emberek nagy tömege miatt csúsztam és a feljutás is sok idő.
Hiába a lift. 
Mire felértem kilenc óra egy perc volt.
-Sebastian! -kiáltottam. -Sebastian itt vagy?! -kérdeztem bele a semmibe.
Körbe indultam, de semmi mire körbe értem megláttam valakit a liftnél állni.
-Sebastian?! -kérdeztem. Mire megfordult láttam nem ő. 
A korláthoz sétáltam és lenéztem, hangyáni boldog emberek lehetett látni akik ünnepelnek.
Nekik legalább van mit. -gondoltam. Majd megfordultam a lift irányába és akkor megláttam őt. 
-Sebastian! -néztem az előttem álló srácra, aki lesem tagadhatta volna magát. Red Bullos kabátot és sapkát viselt.
-Nikola! -oda futottam hozzá és magamhoz öleltem jó szorosan.-Eljöttél.
-Sajnálom, hogy késtem de a közlekedés valami szörnyű. -ezen elnevettük magunkat. Majd a szemébe néztem és megcsókoltam. 
Most már egészen biztos volt. Ő engem akar, én pedig őt! 
-Szeretlek Sebastian Vettel. -erre ő elmosolyodott.
-Én is téged Nikola Mary Ann Deutsch.
-Ezt meg honnan tudod? -kérdeztem.
-Lilytől. -erre elnevettem magam.
-Tudhattam volna. -elmosolyodott és megcsókolt.
-Egyébként tetszik a hajad. 
-Köszi. Nekem is. -ezen újra nevettünk. Majd elindultunk lefelé a tömegbe, velük ünnepelni az új évet New Yorkban!