8. Fejezet

Sziasztok! :) 
Újabb fejezet, bár kicsit rövidebb, mint a szokott de remélem azért tetszik!!! :) 
KÖSZÖNÖM AZ ELŐZŐ FEJEZETHEZ A KRITIKÁT!!!
 Puszii. Mercíí. :) 

Miután az orvosnál végeztem haza indultam. Boldog voltam, hogy minden rendben a babával. 
Viszont újra előjött az az érzés.. A hiány, az hogy valaki hiányzik az életemből. Az akivel megoszthatnám a boldogságomat. Sebastian! 
De legalább azt tudtam biztosan, hogy most nincs Hannahval. Már biztosan készül a Belga Nagydíjra. 


Szerencsémre hamar haza értem. Az idő változatlan volt, pont ugyan olyan rossz, mint volt.
Ahogy beléptem a nappaliba anyát és Abigélt láttam ott ülni beszélgetni.
-Sziasztok! -köszöntem nekik mosolyogva.
-Szia Nikola! -állt fel Abigél, át ölelt és puszit is kaptam tőle.
-Szia Nik. -köszönt anya is mosolyogva.
-Violet mesélte, hogy most vitted az orvosi papírjaidat az orvoshoz. -mosolygót rám Abigél.
-Igen. Szerencsére minden rendben van. Bár a nemét még nagyon nem akarja elárulni a kicsi. -mosolyodtam el. 
-Oh. Ugyan még nem is kell, hiszen még csak e hónapban leszel 12 hetes terhes. -mosolygót rám Abigél. 
-Igen igaz. -értettem vele egyet. -Ha most nem haragszotok fel megyek ledőlök egy kicsit. 
-Persze menj csak! -mondták. 
Elköszöntem tőlük és fel indultam a szobámba.
Ott úgy döntöttem, hogy lezuhanyzom és a mai napomat pihenéssel töltöm el. 
Zuhanyzás után a gardróbomba mentem és kerestem egy kényelmes pizsamát.
Felöltöztem és befeküdtem az ágyamba, ahol hamar el is nyomott az álom.. 

2 hónappal később. /November 24./


Eljött az idő! Hajrá Nikola! Gyerünk menni fog, nincsen semmi baj. Megtudod tenni.. 
Hát itt volnánk..   Brazília.. Mit keresek én itt?! -kérdeztem magamtól újra és újra, olyan kérdéseket tettem fel magamnak amik teljes mértékben kiborítottak.. Hiszen a válaszok vagy furcsák vagy nem léteznek. Úgy éreztem pár perc erejéig, mintha kezdenék bedilizni. 
Aztán nyugtáztam magamban a   dolgokat és arra jutottam, hogy mindez csak azért van, mert félek!
Azért félek, mert az elmúlt két hónap alatt Sebastian többször is felhívott. 
Volt amikor felvettem a telefont volt amikor nem.  Jó párszor sírva fakadtam és ő nyugtatott.. 
Eléggé sok beszélgetésünk telt el azzal, hogy én sírtam ő pedig beszélt hozzám, volt olyan amikor órákon keresztül.  Talán mindketten megértettük azt, hogy szeretjük egymást de van valami vagy éppen valaki aki szét választ minket. Hannah. Hannah Prater. 
Én nekem is sikerült végre megértenem a dolgok, amit még Sebastiannak is leírtam SMS-be, Augusztusi kirohanásomra pedig annyit írtam neki, hogy: "Bocs azért amiért ordítottam veled. De mindent megértesz Brazíliában, ha találkozunk. Ígérem mindent megbeszélünk. De addig hagyjuk a dolgokat ülepedni. Sajnálom, hogy addig nem tudhatod!"
Na ennyi volt az üzenetem amire egy "Köszönöm Nikola te vagy a legjobb. Szeretlek örökké." -Volt a válasz. 


Két Nappal Ezelőtt. 


-Nikola sietnél! -kiabált anya a folyosóról.
-Rajta vagyok! -szóltam ki neki. -Csak tudod egy öt hónapos  terhesnek nehezen megy egyes más.-jegyeztem meg.
-Jól van! De siess! Apád már telefonált úgy félórája. Neki kb. most száll fel a gépe. 
-Remek. 
-Igen az. Megyünk Brazíliába.
-Kérlek anya ne emlékeztess! -mordultam fel, észrevétlenül.
-Ugyan már! Tetszeni fog, és ott lesz Lily is. Meg Ela és Collin is. 
-Tudom anya! Az újdonsült sztár pár! -nevettem el magamat. Majd a nagy bőröndömet és a kézi poggyászomat (ami egy kis méretű bőrönd volt) meg egy táskával a kezemben hagytam el a szobámat. 
-Nikola nagyobb aktivitást! -tért mellém anya. Egy táskát hozott a vállán, maga mögött pedig egy nagy bőröndöt húzott. 
-Persze, persze! -nevettem. 
-Csinos vagy Nik! -dicsért meg anya. 
-Aha persze. Anya! -néztem rá.
-Mond. -már leértünk és a kertészünk épp a bejáratnál munkálkodott így felajánlotta segítségét. 
Bele tette a csomagokat a taxi csomagtartójába, majd mi megköszöntük és elköszöntünk. Anya persze még elmondta, hogy a Téli kertre feltétélen figyeljen míg ő nem lesz itthon és nem tudja gondozni. 
-A Nemzetközi Repülőtérre kérem. -mondta anya, majd a taxi elindult. - Mit is akartál mondani Nikola?! -nézett rám anya.
-Ja csak azt, hogy egy átlagos fekete cica naci van rajta egy szürke hosszú ruha, egy fekete kardigán és cipő meg a kabátom. Szóval semmi extra. 
-Jó oké. Akkor lehet, hogy csak azért nézel ki ilyen jól mert a hasad olyan kis cuki. -simított végig pocakomon anya. Ha csak teheti ezt csinálja. Már most beszél az unokájához, és ha már eddig nem vásárolt neki össze egy rakás ruhát akkor egyet sem vett. 
Az út további részét csendben töltöttük. Anya olvasott, én pedig a pocakom simogattam, hátha lenyugszik a kicsi mivel egyfolytában rugdosódott. :) 
Amint megérkeztünk a Reptérre anya ment és intézkedett. Közben megláttam a Gerle Párt is. 
-Sziasztok! -köszöntem nekik. 
-Szia Nikola. Szia pocaklakó. -simogatta meg Lily is a hasam. Komolyan ez a szukásukká vált! 
-Nikola! -ölelt át Ela. Azaz Daniela aki megunta a Dana nevetett így ezentúl az Ellát használja. Igazából Collin kezdte így hívni neki meg megtetszett. Ők épp két nap múlva lesznek két hónaposak. Nagyon boldogok együtt ennek pedig mi nagyon örülünk Lilyvel. 
-Szia Nik. Helló pocak Berci. -köszönt a kicsinek is Col. 
-Jaj legalább te ne kezd! -löktem oldalba nevetés közben.
-Oké oké! -emelte fel kezeit. -De olyan cukin nézel ki. -Nézett a lányokra akik csak bólogattak. 
-Kösz. - szóltam. Közben anya is megjött aki üdvözölte a srácokat majd a Terminálunk felé haladtunk. 


A gépre szállás közben a baba abba hagyta a rugdosódást aminek jelen pillanatban nagyon örültem. 
Én Daniela mellé ültem, míg Lily egy helyes srácot kapott társául, anya pedig Collint. 
Akivel nagyon jól elcsevegtek. Lily a sráccal flörtölt egyfolytában. Én pedig Daniellával beszélgettem. De a Londonba vezető út negyedénél bealudhattam. A leszállás előtt negyedórával kelhettem fel. Daniela csak rám nézett és mosolygót. Körbe néztem és anya meg Collin még mindig beszélgetett. Lily meg a sráccal beszélgetett és nevetgéltek. 
-Hogy halad Lily?! -kérdeztem Elát. 
-Elég jól. A srác angol. Már látta Lilyt egy lapban. 
-Oh.. Az jó.
-Na igen. Bár Lily azt mondja kicsit uncsi. 
-Az meg szar. 
-Az.
-Na és anya meg Collin miről beszélnek még mindig oly nagyon?! -néztem Daniellára mosolyogva.
-Oh.. Hát most épp elvesztettem a fonalat. De volt már itt szó az Üvöltő Szelekről. A Globális Felmelegedésről, és voltaképp mindenről. 
-Hú.. Nem is tudom melyik az érdekesebb! -nevettünk.
-Hát én sem. Épp ezért döntöttem úgy, hogy Lily fotózását tervezem és intézem.
-Ott a pont! -mosolyodtam el. Majd megkezdődött a leszállás. 
A Londoni Reptéren már ott ült a váróban apa. Amint meglátott minket felállt és köszöntötte "kis csapatunkat" 
Csak félórát kellett várnunk a csatlakozásig és felszálltunk a Brazíliába tartó gépre.
Hivatalosan is tartottam a Végzetem felé..


Jelen.


-Kész vagy? -nyitott be anya.
-Igen mehetünk.- mosolyogtam rá halványan.
-Rendben. 


A Szombati Időmérőre csak Collin, anya, apa és én megyünk. Mert Lilyt ma még fotózzák, Ellának pedig kutya kötelessége ott lenni, mint asszisztens és mondhatni már menedzser is. 

-Hogy vagy?! -állt mellém Collin majd együtt sétáltunk a Szálloda folyosóján. 
-Jól. Bár kicsit félek. -vallottam be.
-Gondolom. Készülsz találkozni a végzettel. -nevetett.
-Úgy valahogy. -löktem meg amitől majdnem elesett.
-Ez mire volt jó?! -nézett rám még mindig nevetve.
-A nevetésed dühít. -küldtem felé egy mosolyt.
-Jaj Nik. Tudod hogy szeretlek! -kezdte a szokásos hülyeségét. 
-Oh.. Tudom én is. -majd átölelt és így mentünk egészen a taxiig. 


Ott beszálltunk és a Brazil Pályára vitettük magunkat. Mindenkinek volt V.I.P. belépője, így könnyű volt a bejutás megint. Martin a hátsó bejáratnál fog minket várni aminek különös kép örülök! Nem örülnék neki, hogy ha a fotósok felfedeznének, hogy én vagyok a Valenciai lány akivel Sebastian Vettel smárolt. Majd a csak feltűnik Brazíliában immáron terhesen! Nem mondom jó kis szalag cím lenne belőle! Az egész sajtó ezen csámcsogna az tuti! 
A pályára érvén apa kifizette a taxit. Martin pedig a megbeszélt helyen várt már ránk. 
-Szia Martin! -mentem oda hozzá majd átölelt és puszit adtam neki üdvözlés képen. Három hónapja nem láttuk egymást ez pedig hosszú idő.
-Nikola Szervusz. Milyen nagyot nőtt a kicsi odabent. -mosolyodott el. -Szabad.
-Hát persze. -egyeztem bele és Martin megsimogatta a hasam. 
-Rúgott. -mosolygót rám. 
-Szokása! -nevettem el magam. 
-Helló Martin! -üdvözölte anya is.
-Violet. Ron. -fogott kezet apával.
-Martin bemutatom a család jó barátját Collin Martinezt. -Martin és Col kezet ráztak.
-Martin Whitmarsh. -üdvözölte Martin.- Akkor gyertek menjünk is be. 


Elindultunk befelé a végzetem felé. Elhaladtunk több box mellett is. Míg végül megálltunk a McLaren boxánál, ahol ott volt Lewis, Jessica és Jenson is. 


-Helló. -köszöntöttem mosolyogva őket. Amint meglátták nagy hasamat szájuk tátva maradt, szemük kidülledt...