13. Fejezet

Sziasztok! Új fejezet! 
Tárám! 
Ezentúl megpróbálok hozni hétköznap is, és ígérem jönni fog Novella is! 
Remélem tetszik a fejezet, ez egy kicsit lazább, de hát ilyen is kell. (szerintem)! 
Vettel taktikájával holnap ismét a 6. helyről indul. Reméljük egy 2.-hoz közeli akár 1 helyet be fut holnap! Na de nem zavargok tovább! 
Jó olvasgatást! Puszii. 




Hmm.. Reggel. Napsütés, pálmafák, hullámzó tenger..  Milyen jó is erre ébredni. 
Óvatosan kiszálltam Sebastian öleléséből és kiálltam az erkélyre. Egyenes rálátás a tengere. 
Csak álltam ott és hallgattam a hullámokat, mintha meg állt volna az idő. Egyedül az bizonyította az ellentétéét, hogy a Nap egyre magasabbra szökött az égen. 
Majd két kéz ölelése derekamon, és egy csók a nyakamba.
-Jó reggelt. -dalolta egy édes hang. 
-Neked is. -köszöntöttem, majd meg fordultam és megcsókoltam. 
-Gyere csinálok reggelit. -húzott maga után. A konyhában leültetett egy székre és neki állt a reggelinek, persze nem hagytam, hogy egyedül csinálja segítettem neki. 
Csinált tojás rántottát, szallonát, rengeteg gyümölcs,  hideg tea, és narancslé. 
Miután megreggeliztünk segítettem neki elmosogatni, majd a kanapéra telepedtünk, és az ölébe húzott. 
-Mit csináljunk ma?! -kérdeztem meg.
-Hmm.. Maradjunk itt és mondjunk -úgy tett mint aki gondolkodik, de persze mind ketten tudtuk mire gondol! 
-Nekem más ötletem van! -mosolyogtam rá és csókot leheltem a szájára.
-Na és mi?! 
-Úgy hallottam, hogy a sziget közepén van egy gyönyörű vízesés, keressük meg! Kiránduljunk! -mosolyogtam rá.
-Jaj ne már! -kezdte volna a nyafogást de leintettem! 
-Neked is kell az edzés! Jössz velem! -parancsoltam rá.
-Oké öltözök! -mosolygót rám. 
Kiválasztottam egy fürdőruhát, egy farmer rövid nacit, pólót, edző cipőt. Majd egy napszemüveget is választottam és belepakoltam egy táskába vizet és pár gyümölcsöt. 
-Kész vagyok! -szólt Sebastian. 
-Én is. -léptem oda hozzá és már indultunk is. 
Be léptünk a "dzsungelba" gyönyörű fák, virágok. Minden olyan csodásan nézett ott ki. 
Miközben gyalogoltunk jó pár gyümölcsöt elmajszoltam. Olyan finomak voltak, és nálunk Európában nem is lehet kapni olyat. 
Két órával később értük el a vízesést, mely csodás látványt nyújtott. Fogtam magam és vetkőzni kezdtem. 
-Te meg mit csinálsz!? -nézett rám Sebastian.
-Szerinted?! -mosolyogtam rá. Levetkőztem és bele ugrottam a vízbe. Kellemes hűs volt így a nagy meleg után. 
-Te nem jössz?! -kiáltottam oda Sebnek aki még mindig a parton állt. 
-Hát nem is tudom.. 
-Jaj ne lágy már ennyire puding! -nevettem el magam. 
-Minek neveztél?! -kérdezett rá mosolyogva.
-Puding! Puding! Puding! -ismételgettem, egészen addig míg bele nem ugrott ő is a vízbe, én kiúsztam a vízesés alá de csak hamar utolért. 
-Még mindig az vagyok? -nézett rám, amint belenéztem azokba a kék szemekbe elvesztem. Nem tudtam uralkodni magamon, szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett, nem érdekelt hol vagyunk, hogy megláthatnak! Akartam őt, ott, azonnal! Nem ellenkezett.
Ott estünk egymásnak a vízesés alatt! 


****
Nevetve úsztunk ki egymás karjaiban. Csodás volt az imént történt dolog, és én még mindig a hatása alatt voltam. 
Vissza indultunk a jelenlegi lakhelyünkre közben rengeteget meséltünk egymásnak az eddigi életünkről, a  gyere korunkról, a családunkról. Sebastian számára furcsa volt, hogy nincs testvérem, hiszen neki négy is van, szerinte ő már el sem tudná képzelni az életét testvér nélkül. 
Én meg pont testvérrel nem tudnám! -ezen persze jókat nevettünk. 
Amikor délután haza értünk egy késő ebédet tartottunk majd pihentünk. 
Utána úszkáltunk a medencében. De én csak nem bírtam ki egy helyben.
-Menjünk vásárolni. -álltam fel és elindultam ruhát keresni.
-Jó- egyezett bele.
-Mi lenne, ha utána megint ennénk valahol vacsora gyanánt?! -néztem az órámra.
-Nekem meg felel. -mosolygót rám és lopott egy csókot. 
Magamra kaptam egy egyszerű ruhát, sarut, napszemüveget, pár ékszert és egy kis táskát. 
Rengeteg bazárt bejártunk és találtunk nagyon sok ajándékot amiket majd haza viszünk. 
Miután jól le jártam mára a lábam beültünk egy étterembe ahol megvacsoráztunk, majd haza mentünk és le feküdtünk egyből aludni. 
A mai nap bőven elég volt mind kettőnk számára.
A rengeteg gyaloglás, de megérte! Olyan helyeket láttunk amiket még soha! 
S olyan élményekkel gazdagodtunk amikért megérte!