Novella Part 2.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen későn jöttem. :( 
DE ITT VAGYOK!!! :) 
Remélem tetszik. *.*

Újra átfutottak a fejemben a régi emlékképek.. Én és apa a nagy házban.. Megjön anya, és minden megváltozik. Elüldözi apát és vége. Onnantól alig láttam az apámat. 
Petra és Tamara, pedig mindig vele volt, és ott volt Petra esküvőjén az Oltárhoz kísérte. 
Engem. Soha nem fog. Én és az esküvő?! Hiába van nálam ez a csodás ruha, soha ne fogom felhasználni!   
Az edzés végén már csak oda-odafigyeltem, hiszen a papa jobban lekötött. Elmondta mennyire, sajnálja AZT a napot. Újra eszembe jutott, épp hogy elfelejtettem, egy könnycsepp folyt végig az arcom, fájt.. Úgy élt az emlékezetemben, mint ha csak tegnap történt volna. 
Az edzést leintették, vége lett. Az első helyet Lewis Hamilton szerezte meg, második Jenson Button vagyis McLaren kettős, míg harmadik nagy meglepetésre Romain Grosjean. A kétszeres világbajnok címvédő Sebastian Vettel, pedig csak a hatodik helyet szerezte meg, sajnáltam a srácot. Valami nem volt vele oké, ezt a vak is láthatta. 
Apa elnézést kért és ment a dolgára, én lementem a boxokhoz és körbe néztem, itt minden olyan más volt, nyüzsögtek az emberek, minden riporter várta, hogy  a pilóták nyilatkozzanak. 
Lewis az első helyről és hogy mennyire örül, Jenson szintén, míg Romaint arról faggatták, hogy éli ezt meg, Sebastian?! Nos ő csak állt ott, és ezt sem tudta mit mondjon, hatodik lett, és sokan nem ezt várták el egy címvédő világbajnoktól!  Egy riporter  engem is becélzott, és amint megtudták, hogy én vagyok Bernie Ecclestone lánya csak úgy özönlöttek. 
-Miss. Ecclestone elmondaná, mivel töltötte eddig az idejét!? Rég nem lehetett kint látni! -kezdte az egyik. Most tényleg velem akarnak csevegni?! -Mikor világbajnokok sorra van itt! 
-Eddig a Lady Kármen divatcégnek modellkeddem, és nem volt időm kijönni, de tegnap ott hagytam a munkahelyemet. Ezáltal sokat fognak látni a versenyeken. -mosolyogtam rájuk. 
-És milyen a kapcsolata a családjával?! Mint például Petra és Tamara Ecclestonnal, illetve Slavicaval?! -tettek fel egy újabb kérdést. A "családom" mindig is nehéz kérdés volt nálam, és olyan, amire nem szívesen válaszoltam, egy: semmi közük hozzá, kettő: én magam sem tudok erre válaszolni! 
-Sajnálom de, a családommal kapcsolatos kérdésekre nem válaszolok. Most pedig mennem kell. -Ott hagytam a nagy tömegek, miután sikeresen átvergődtem magam rajtuk. Az irodák felé vettem az irányt, apa irodája elé érve bekopogtam, de válasz nem jött így benyitottam, a papa már nem volt ott, ezt furcsálltam is. Azonnal a táskámba nyúltam, és telefonomat kezdtem keresni, miután rábukkantam tárcsáztam apámat. Úgy látszik hiába, mert nem vette fel, csak az üzenet rögzít ő jelzett. Hagytam neki egy üzenet, majd a parkolót vettem irányomba. 
George nem állt már ott, pedig azt mondta meg vár, lehet, hogy  a papát vitte el valahová?! Legalább szólhatott volna. De akkor én, hogyan jutok el a szállodába?! És a ruháim?! 
-Szia. -jött velem szembe Kimi Raikkönen.
-Szia. -köszöntem neki én is mosolyogva. 
-Jó rég nem jártál erre. 
-Ez valamelyest rád is igaz, hisz két évet kihagytál. 
-Igen, de ennek meg volt az oka, és annak is, hogy itt vagyok. De ez hosszú. -nézett rám kedvesen. -Látom a fuvarod itt hagyott, esetleg elvihetlek?! 
-Igazából azt sem tudom, hogy melyik szállodába kell mennem. -hajtottam le a fejem.- Bernie pedig nem veszi fel a telefont. -Már annyira szerencsétlennek hangzott ez az egész, hogy elnevettem magam. Persze ezen Kimi is nevetni kezdett. 
-Gondolom, amelyikben ő van ott vagy te is. -Ez logikus lenne nem de?! Gondolom Kimi tudja, hogy Bernie melyikben van, vagyis akkor azt is, hogy Én hol leszek elszállásolva. 
-Ez minden szempontból logikus. -adtam választ. -Akkor elvinnél!? -néztem rá boci szemeket szimulálva.
-Természetesen. - majd a kocsija felé mentünk, ahol illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, és a szálloda felé mentünk. Az út alatt Kimi és én rengeteg emléket idéztünk fel, valamikor Ő és Én nagyon jóban voltunk. Michaelen kívül Ő volt az egyetlen, akivel jobban voltam. 
-Na és hogy vagy kicsi lány? -kérdezett rá, nagyon jól tudta, hogy erre a kérdésre nekem mindig is nehéz volt válaszolnom, de ő mindig megkérdezte, én, pedig mindig próbáltam valami diplomatikus válasszal előrukkolni, ami most sem volt másképp. 
-Nos vegyük először is azt figyelembe, hogy anyám megadta a Nagy lehetőséget hosszú évek után. Lehettem volna Én a Lady Kármen Divat Vállalat arca, de nemet mondtam, miért pont most?! Miért kellett hozzá egy Óriás Divatbemutató és egy Csodás esküvői ruha Kimi?! Miért nem tudtam azt mondani akkor és ott, amikor kértem?! Szóval anyut ott hagytam tegnap. Apa tökrendes volt küldött magángépet meg sofőrt is, bezzeg a pályára nem akartak beengedni, de bejutottam és ez a lényeg. De apa olyan más.. Nem az, akit ismertem kislányként. Lehet, hogy az is közbe játszik hogy jó ideje nem beszéltem vele, és ez idő alatt csak Slavica, Petra és Tamara létezett neki, de erről anyám is tehet, mivel ő "üldözte" el, csak, mert ő nem akarta látni nekem sem adta meg a lehetőséget! 
-Hé! Hé! Nyugi. -mosolygót Kimi. - Mély levegő ki-be. Tudod. -nevetett.
-Igen igen tudom. -nevettem immáron én is, a szállodához érve, szerencsére egy fotóst sem láttunk, így nyugodtan kiszállhattam, a recepción elmondtam, ki vagyok, és tájékoztattak, hogy a szobámban vannak a bőröndjeim, és megkaptam a szoba "kulcsom" ami egy mágnes kártya volt! -mily meglepő. Elindultam a lifthez az utánam loholó Kimivel. 
-Veled tarthatok?! -villantott egy ellenállhatatlan mosolyt.
-Persze.- néztem rá. -Most kérdezhetek én!? 
-Mond csak. -nézett egyenesen a szemembe. 
-Hogy vagytok Jenivel?! -mosolyogtam rá. Sokat hallottam már Jeniről, és párszor láttam is címlapokon meg ilyesmi, de sajnos élőben még nem. 
-Jeni és én még Januárban külön költöztünk. -hajtotta le a fejét.
-Istenem Kimi, én sajnálom! -öleltem át egyből. 
-Ugyan már kicsi lány nem tudhattad. -mosolygót rám és szorosan átölelt. S nyílt a lift ajtó, ahol szembe találtuk magunkat Sebastian Vettelel és Michaelel. 
-Sziasztok. -köszöntem nekik. -Amanda Ecclestone. -nyújtottam a kezemet Sebastian felé. -Sajnálom, hogy délután nem tudtam bemutatkozni. -mosolyogtam. 
-Semmi baj el voltál foglalva. - ahogy a szemébe néztem el nyelt a kékség. Mintha minden megszűnne pár pillanat erejéig.. - Sebastian, és nagyon örvendek. 
-Hát még én. -mosolyogtam rá újból, majd a másik német felé fordultam. -Michael! -hirtelen ötlettől vezérelve szinte a nyakába ugrottam, de jó reflexeinek köszönhetően megfogott mindkettőnket így épségben túléltük tettemet borulás nélkül. 
-Nyugi kis lány. -nevette el magát. -És hogy vagy angyalka?! -kérdezte ő is.
-Te is tudod nem?! -néztem rá. 
-Gondlom. De örülök, hogy itt vagy, és eszed ágában se legyen törődni Petrával és Tamarával, akik hirtelen ötlettől vezérelve kicsit sem véletlenül megjelentek itt. 
-Hogy mi?! -kérdeztem, elcsukló hangon. 
-Sajnálom Mandy. Apád azért rohant ma el, most ment értük a reptérre. Petra és Tamara ide jönnek. 
-De miért?! Ezt nem hiszem el! És értük még ki is megy, értem meg csak azt a George-ot küldte! -akadtam ki. Már épp el akartam rohanni a szobámba, amikor Michael utánam nyúlt, és elkapta a karomat.
-Hé Angyalka egy valamit ne felejts el! Mi itt vagyunk neked. -mutatott a mellette álló két srácra. 
-Rám is számíthatsz bármi is legye az! -mosolygót rám Sebastian biztatóan.
-Köszönöm. De most egyedül szeretnék lenni. Jó éjt srácok. -köszöntem el tülök és a szobámba mentem, legalább jó tudni, hogy egy emeleten lakom velük. 
Magányos voltam és dühös. Mindent tönkre akar tenni az a két lány vagy mi?! Miért akarnak ide jönni?! 
Minden átfutott a fejemben de végül dűlőre nem jutottam.. Lezuhanyoztam, és kinyitottam a bőröndöt melyben azt a csodás ruhát tároltam, a kezembe vettem és sírni kezdtem, eldőltem az ágyon és álomba sírtam magam.. Tudtam! Holnap valami Új vár rám..

Reggel éreztem párnámon, hogy vizes, gondlom álmomban is sírhattam. Átfutott újra előttem az, amit Michael mondott. Nem akartam, hogy itt legyenek! Egyszer egyetlen egyszer az életben azt akartam, hogy az Apám az Én Csakis az Én apám legyen. De megint minden felborult köszönhetően a két Ecclestone lánynak, akik nem olyanok, mint én. Hisz én csak egy fattyú vagyok nem de?!

De nem! –álltam fel, a ruhát fel akasztottam és besétáltam a fürdőbe. Bele néztem a tükörbe. –Te nem vagy fattyú! –mondtam magamban. –Amanda Ecclestone vagy, erős lány, aki mindent kibír. Te vagy az a lány, akinek minden megadatott! Sikerülni fog Mandy. –nyugtáztam el magamban, és vettem egy zuhanyt, hogy tökéletesítsem nyugodtságom.

Kilépve a kabinból összeszedtem magam, és belenéztem a tükörbe újra. –elmosolyodtam. –már sokkal jobban néztem, ki mint pár perccel ezelőtt.

Visszamentem a szobába, a bőröndömért nyúltam, kivettem egy fehér csőgatyát, kék csinosabb pólót, egy papucsot, ezeket mind magamra kaptam, és visszaléptem a fürdőbe.

A hajam megfésültem, és össze fogtam, hogy eltüntessem az este nyomait magamról egy kis alapozót tettem a szemem alá és sminkeltem.

Miután úgy éreztem kész, vagyok, és jól nézek, ki felkaptam a táskába és ki mentem a folyósora épp ott jött velem szembe a három srác. Sebastian, Kimi és Michael.

-Kicsi lány. –kiáltotta Kimi.

-Hmm.. –fordultam arra.

-Szia Angyalka. –kapott fel Michael és megpörgetett.

-Oké oké elég, nektek mi bajotok?! Mi ez a boldogság? –néztem rájuk.

-Arra gondoltunk, hogy ma fel fogunk vidítani. –kezdte a mondandót Sebastian, felvidítani?! Mit akarnak ezek? Úgy éreztem, hogy ez a dolog már régen rossz! Főként, ha a Finn is benne van! –Szóval a futam után bulizunk és te is, jössz! –mutatott rám.

-Aha, buli! –néztem rájuk, elégé furcsán nézhettem, mert úgy szuggerálták az arcom. –Mit néztek így?! És különben is, ha Kimi megy, akkor ott kő kövön nem marad. –jegyeztem meg és a lifthez indultam, a nyomomban velük.

-Kicsi lány. –szólt rám Kims.

-Ha?! –

-Ez nem volt szép tőled. –jegyezte meg.

-Aha buli király Raikkönen. Előre félek! Most hogy nincs Jeni mi tartana féken?! –kérdeztem rá.

-Semmi. –vihogott, de szó szerint én meg csak néztem ott.

-Szuper. –fogtam a fejem.

-Gyere Angyalka. –ölelt át Michael és a kijárat felé mentünk, ahol várt minket egy kocsi.

-Jössz a pályára! Nincs apelláta! –nézett rá Kims szúrós tekintettel és beült a volán mögé, Michael pedig az anyós ülésre, így Sebastian és én ültünk hátra.

Az út alatt nem beszéltem csak a fiúk, nem tudtam volna mit mondani. Mégis mit mondhattam volna. Hogy ideges vagyok és félek! Mert ez volt az igazság. Féltem! Bár ezt nem vallottam volna be. Féltem, hogy mi lesz Petrával és Tamarával.

A testvéreim nem de?! Ám nem is ismerem őket, alig találkoztam velük. Csak a lapokból értesültem róluk, már amit írtak. Tudom, hogy Tamara karriert épít, hogy ne ő legyen az Angol Paris Hilton! Mást nem.. Ez elképesztő! A saját testvéreim nem ismerem!

De elég volt a gondolkodásból, a pályára értünk.

Ma csodák csodájára simán beengedtek, lehet hogy a nyakamban lógó igen privát kártya segített ebben, hát persze hogy az! 

-Megyek Bernihez. –intettem a srácoknak. Majd az iroda felé vettem az irányt. Bekopogtam majd egy „gyere” után beléptem. Bernie az asztala mögött ült, Tamara és Petra, pedig a kanapén. Amint megláttam őket, valami furcsát éreztem, félelmet és kíváncsiságot, hogy fogadnak?! Utasította őket apa, hogy jól vagy nem?! Ők lépnek előbb vagy én?!

Gondolatok millió kavarogtak a fejemben, de düllöre csak nem jutottam.

-Mandy. –szólt apa.

-Igen?! –mosolyogtam rá.

-Tamara és Petra amint megtudta, hogy itt vagy ide utaztak, szeretnének megismerni, hiszen alig tudtok valamit is egymásról.

-Ja aha tényleg. –motyogtam.

-Szia! –ugrott nekem egyből Tamara. –Tamara vagyok, de ezt gondolom, tudod. Örülök, hogy végre találkozunk! Biztos nagyon jóban leszünk, legalább is remélem. –huh hirtelen ennyi mindent ide zúdítani.

-Petra. –mosolygót rám a szőke. –Én is örvendek, és csak azt tudom mondani, amit Tami.

-Köszi lányok, ez igazán kedves tőletek. Őszintén nem ezt vártam, úgy hogy ez egy kellemes csalódás volt részemről. –motyogtam el mondandóm, még mindig olyan furcsa volt ez a helyzet.

-Akkor én magatokra hagylak. –lépett ki apa.

-Szóval mesélsz magadról?!

-Öhm persze. De mégis hol kezdjem?! –néztem kérdezőmre, Tamarára.

-Az elején. Hány éves is vagy?!

-Öhm huszonkettő. –mondtam.

-Aha, Petra huszonöt lesz, én meg huszonkilenc. –mosolygót rám. –na és hol laktál eddig?! Mert rólad aztán nem sokat hallani, max annyit, hogy édesanyádnál vagy modell és ennyi.- nevette el magát.

-Hu ennyit tudni rólam?! Ez már több a kelleténél. –nevettem én is.

-Lányok. –szólt Petra.

-Igen?! –néztünk a szőkére.

-Mindjárt futam gyertek, menjünk a VIP.-ba. –Valahogy úgy érzem Tamarával, sokkal jobban ki lehet jönni, mint a szőkével, ő alig szólalt meg és mintha jobban el is utasítana. Már csak azt nem tudom miért?! Valahogy sokkal jobban hasonlítok Tamarára, minden szempontból, mint Petrára. Követtük Petrát és helyet foglaltunk, onnan néztük végig a versenyt, szoríthattam a srácoknak.

Bár nem minden szempontból alakult jól. Michael kiesett, Jenson még az első körben megelőzte Lewist és végig vezetett, közben a Tv egyfolytában Miss. Scherzingert mutatta, amitől totál kikészültem! Miért kell folyamatosan őt mutatni?!

Végig röhögtük a futamot, és sokat beszélgettünk. Végül Petrával is egész jóba lettem, és azt is megtudtam, miben hasonlítok őrá. Mind a ketten imádunk vásárolni!

A futamot végül leintették, Jenson első lett, Sebastian második, aminek nagyon örültem, és Lewis harmadik lett. Egész jó futam volt.

Az este csak úgy lett, ahogy a srácok mondták, ki kellett öltöznöm valamelyest. Szóval egy fekete koktél ruhát vettem fel magas sarkúval. Velünk tartott Petra és Tami is.

-Kicsi lány! –futott hozzám Kimi.

-Kims mi van?! –néztem rá. –Bujtass el! –motyogta alig halhatóan.

-Miért? –néztem rá kissé furán és kérdően.

-Mert Sebastian meg akar ölni.

-Azért szerintem nem olyan komoly a dolog. –nevettem el magam, majd megláttam Petrát és Tamit.- Sziasztok. –köszöntem nekik.

-Szia.. sztok- köszöntek ők is.

-Áh a szépséges Ecclestone lányok. –kezdte a szövegelést Kims.

-Na jó Kimi tudjuk, nem kell a duma. –csitítottam el, és megláttuk a két németet is közeledni.

-Sziasztok. –köszöntünk nekik mindannyian.

-Angyalka gyere csak. –szólt nekem Michael, kicsit lemaradtunk a többiektől és épp ez volt a cél, így külön lifttel mentünk, de Kimi is velünk tartott, amit végképp nem értettem.

-Na mi van?! –szóltam. –Talán nem jó ez a ruha vagy mi?! –estem már szinte kétségbe, ez volt az egyik kedvenc ruhám.

-A ruha tökéletes kis lány. –dicsért Kims.

-Köszi. –pirultam el egy kicsit, ez még a nem gázos pirulásom volt. –De mit akartok mondani akkor? –most már tényleg kíváncsi voltam, csípőre tettem a kezemet és vártam a választ.

-Angyalka tudod..

-Jaj ne kerteljünk Schumi! –szólalt meg Kims. –Sebastiannak bejössz! –mondta ki tök lazán. Bámult csak! Hogy mi!? Én a Vettel gyereknek… Mi a picsa?! –mikor átfutott az agyamon és lesett a dolog egyből erre gondoltam!

-Mi a..

-Ja igen, tudjuk, hogy neked is tetszik oké?! Meg van oldva. Összejöttök és Happy End. –vigyorgott Kims mint valami tejbe tök.

-Miket beszélsz? –néztem rá. –Mi, az hogy bejövök Sebnek?! És mi, az hogy Happy End?! –tettem fel kérdéseim.

-Jaj kicsi lány ne már..

-Ez az igazság, véletlenül elszólta magát, csakhogy ő még jár Hannahval aki, csak kihasználja őt, a lényeg az, hogy látszatból vannak együtt, de te igazán megfogtad, azt hiszem simán beléd, tudna szeretni. –vázolta fel a dolgokat Michael. Hálás voltam neki, hogy legalább ő normális, hamár Kims barátunk nem az!

-De lehet, hogy már belé szeretett! –mosolygót el pimaszul Kims, majd megállt a lift. Ez volt a végszó.

A srácok ott hagytak, Kimi egyből elkapta Tamit és vele sétált el, míg Michael illedelmesen felajánlotta Petrának, hogy kíséri, aki igent mondott. Persze, hogy NEM a véletlen műve hogy én kaptam meg Sebastiant.

-Megyünk?! –kérdezte a falnak dőlve.

-Öhm persze.

Gyalog indultunk meg a szórakozóhelynek, mert állítólag olyan közel volt, nekem mégis hosszú óráknak tűnt az oda út, bár lehet, hogy csak, azért mert Seb mellett kellett mennem. Kitudja?!

Mire oda értünk rengeteg Forma 1-es bulizott ott, mint például Jenson és Jessica, Lewis és Nicole, Nick, Mark és a többiek.

Tami, Kimi, Petra és Michael leültek egy asztalhoz, de én a pultnál maradtam. Meg kellett emésztenem a történteket így rendeltem egy whiskyt jéggel.

-Ez férfias pia nem?! –mosolygót rám Sebastian kisfiús mosolyával.

-Nem tudom, de van, amit hallottam és érdekel. –néztem rá. –Úgy hallottam valakiktől hogy tetszem neked. –mosolyogtam a pia hatására vagy csak úgy, de elég bátor lettem, pimaszul vigyorogtam rá. 

-Kimi és Michael.

-Gyorsan lesett- nevettem.

-Ki más tudná?!

-Költői kérdés volt? –kérdeztem

-Öhmm. Nem. –adott választ és kért két tequilát. –tessék. –tolta elém az egyik poharat.

-Kösz. –motyogtam. Só, tequila, lime, és hűlt helye volt máris. –na jó nekem ennyi elég volt, és ez a hely sem nagy szám kivéve titeket, pilótákat úgy hogy megyek is. –mondtam, és már álltam is fel, ám egy óvatlan pillanatban kissé megszédültem és majdnem a padlón kötöttem ki, de Sebastian megfogott.

-Köszi. –mosolyogtam rá.

-Ugyan Nincsmit –mosolygót rám édesen. –De én is megyek, így nem engedlek el egyedül. Ki tudja mennyit, ittál.

-Oké. –egyeztem bele.

Kisétáltunk a helyről és a sötét utcán indultunk vissza. Nem is tudom, hogy min de nevettünk, és szórakoztunk de egyfolytában, ki tudja mi ütött belém, de abban a pillanatban ott Boldog voltam.

Sebastian egészen a szobámig kisírt, ahová be is jött.

-Nem nagy szám. –néztem szét.

-Ahogy az enyém se. –értett egyet.

-Hülye bőrönd! –kiáltottam egyszer csak, megbotlottam a bőröndben és a földre estem.

-Jól vagy. –jött oda Seb és fölém hajolt.

-Igen. Tökéletesen. –mosolyogtam rá. Közelíteni kezdtem az arcához, de elhúzódott.

-Ki is használhatlak ebben az állapotban. –nézett rám tök komolyan.

-Akkor tedd. –vetettem rá magam, szó szerint az ölébe ugrottam és megcsókoltam. De nem ellenkezett.. Akkor meg?!

Miértelme is lett volna..?! Ha egyszer egyformán vonzódunk a másikhoz!

Közérdekű közlemény. xD

Sziasztok! 

• Ezen úton szeretném közölni veletek, hogy a Nikola Und Sebastian Die Liebe úgy 20-30 fejezetre van betervezve, azaz kb.. a felénél tart a történet! De! Az után újabb hosszabb történetbe vágok bele, és persze jönnek majd a Novellák is HA VAN RÁ IGÉNY! 

• A Love Story. /Lily & Sebastian/ pedig egy rövid történet, mint az Álom és a Való Világ. Vagyis erre a blogra a rövid kis történeteim fognak fel kerülni. 

Puszii mindenkinek! További Szép Hetet! 

Ne feledjétek már csak Jövő héten pár nap és jön a RÖVIDKE TAVASZI SZÜNET!!! :) 

-Április 15.-én pedig Kínai Nagydíj-

Díjak! :D Kösziiii.

Sziasztok! Kaptam KÉT díjat is! (Mind kettő ugyan az így csak egy képet teszek ki) Nagyon Nagyon KÖSZÖNÖM!!! Petrának és Niának. :) 

Szabályok

1. Értesítsd a blog tulajdonost, aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra!

3. Írj le 6 dolgot magadról!

4. Írd ki, hogy kitől kaptad!

5. Add tovább 4- azaz négy - írónak!

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
7. Értesítsd a díjazottakat!

6 dolog rólam!:

1. Imádom a Forma 1-et kiskorom óta, Kedvencem Sebastian Vettel. (Minden vele kapcsolatos dolog érdekel. :D 
2. December 27.-e óta a Bal Csuklómon díszeleg egy tetoválás! *-* Imádom! :D 
3. Nagyon szerettem a történelmet! (A kedvenc könyveim azok, amelyek az Angol Királyi családról)
4. Van egy öcsém akit NAGYON szeretek, bár ez nem mindig látszik rajtunk! :) /7 éves/
5. A másik nagy kedvencem a WTCC, ahol a  Michelisz Norbert és Wéber Gábor a kedvencem! :) 

Akiknek tovább adom!:

1. AngelB.
2. Zombori Brigi.
3. Lívi.
4. Niki.

Novella.

Sziasztok! 
Ezúttal egy Novellával jelentkezem! 
Jó olvasást! 
Puszii.

 

-Mandy! Mandy! –rángatott anya.

-Igen?! –néztem rá. –Nem sokára te jössz. –mutatott anya a nagy tömeg lányra.

-Ja jó oké.- visszafordultam a tükörhöz és újra ki szájfényeztem a szám.- Hogy nézek ki?! –pillantottam anyura.

-Tökéletesen! –mosolygót rám. –Te vagy a legjobb modellem. –mosolyodott újra el és arcon puszilt.

-Amanda Ecclestone! –szólítottak, fel álltam a smink székből és megindultam a kifutó felé.

-Készen állsz? –pillantott rám John. Erre csak elmosolyodtam, ha tudná mióta! –ez volt az álmom! Én a nagy Showban. Aki bemutatja a Est Főkreációját! –a Nagy Esküvői ruhát.

Hát persze, hét éves kórom óta erre várok.- nevettem el magam. Az utolsó lány is bejött a kifutóról. Rövid ismertetés után elmondták, hogy mi jön, és hogy ki mutatja be, ezzel elindítottak engem. Kiléptem a kifutóra és minden szem rám szegeződött. Arcot fel, nagy mosoly, egyenes hát- tökéletes tartás –és indulhatunk végig.

Megindultam hát a kifutón mindenki engem nézett, élveztem azt, amit lehetett. Mire a kifutó végére értem mindenki állva tapsolt, visszafordultam és megindultam, visszaérve ujjongtak, tapsoltak az emberek és mosolyogtak. Utoljára visszanéztem, és hatalmasat mosolyogtam.

Megcsináltam! –sikította belül egy hang. Visszaérvén az öltözőbe nagy tapsvihar fogadott, és gratulációk, ölelgettek, és boldogan mosolyogtak. Miután mindenki gratulált- nekem! – anyu következett.

-Az est fénypontja! –mosolygót rám- Remek voltál! Te leszel az új arca a Cégnek! –nem akartam hinni a fülemnek! Én, mint új arc?! Ráadásul a Cégnek?! Soha nem szerette volna, hogy a Cég Arca legyek, akkor most mi változott?! Végre látja, hogy jó vagyok?! Magamtól!  Soha nem akarta belátni. Szerinte, ha én lettem volna az Arc! –akkor a többiek megaláztak volna, és a többi mivel a Lánya vagyok!

Évekkel ezelőtt ölni tudtam volna e pozícióért! Ma már viszont hidegen hagy!

-Kösz anya! –öleltem át. –De nem lehet, add csak Whitneynek ő, megérdemli.- néztem az említettre.

 -De ez.. Erre vágytál! –ellenkezett.

  -Vágytam anya pontosan! De ma már nem. –indultam el. –ja és kilépek! –fordultam még vissza és ránéztem, majd folytattam az utamat az öltözők felé. Felöltöztem, de azt a csodás ruhát is elraktam, nem hagytam ott, hiába kellett volna. Nem tudtam meg tenni! Nem tudtam ott hagyni! Kiléptem a Szállodából és az előtte álló autóhoz rohantam, a sofőr várt. Ki vitt a Reptérre és elbúcsúztam tőle. Samuel volt világ életemben- kiskoromtól fogva- a sofőröm, ha valami bántott ő megvigasztalt, minden pillanatban ott volt velem, nem úgy, mint anya vagy apa. Akik akkor váltak el mikor két éves voltam.

-Viszlát Sam! Kösz mindent. –átöleltem és elléptem mellőle.

Még utoljára intettem egyet a repülőről, majd fel szálltam, s a Gép indult.. Irány a papa! – Irány Ausztrália!

Az utat Ausztráliába végig aludtam –New Yorktól Ausztráliáig. –kifárasztott a Divat világa, és egy életre elég volt! –na jó azt nem, de egy időre biztos! A stewardess keltett fel, hogy leszálltunk. Nem hittem el! –végig aludtam az utat!

Fel keltem a székből és rendbe hoztam a ruhám, a kezembe vettem a táskám és leszálltam a gépről.

Meleg. –állapítottam meg legelőször. Mi mást is tudtam volna, ez köt hit tény volt Ausztráliáról!

Egy sötétített kocsi parkolt a gép mellett, a csomagjaim már benne.

-Ms. Ecclestone!? –tette fel a kérdést a sofőr.

-Igen. –mosolyogtam rá. –Amanda Ecclestone vagyok.- nyújtottam kezet.

-George. –viszonozta. –Én viszem magát a Szállodába. –kinyitotta nekem az ajtót, én, pedig beszálltam az autóba.

-Indulhatunk Ms. Ecclestone?! –nézett a visszapillantóba.

-Igen. –mosolyogtam rá. –De csak Mandy kérem.

-Ahogy szeretné Mandy. A Szállodába viszem önt, ahogy az édesapja kérte.- magyarázta.

-Ő is ott lesz? –tettem fel a kérdést.

-Nem kisasszony, Mr. Ecclestone a pályán lesz, ma délután lesz az időmérő edzés. –adott magyarázatott.

-Köszönöm George. Akkor kérem, vigyen a pályára. –kértem.

-Ahogy kívánja Mandy. –mosolygót újra rám, és irányt változtatott. Elmerültem a gondolataimban, hogy fogok vele viselkedni?! Az apám.. De mégis mióta nem láttam őt..?! Egyáltalán fel ismer majd?! Tudni fogja, kivagyok?! Gondolataimból George hangja ragadott ki.

-Elnézést kisasszony, de megérkeztünk. –fordult felém.

-Köszönöm. –küldtem felé egy kedves mosolyt, és kiszálltam az autóból. Szóltam Georgenak, hogy várjon meg itt. A kapun akartam be menni, mikor nem akartak be engedni! Na persze.. Azt se tudják ki az a Amanda Ecclestone! Persze! –mert én nem Tamara, és nem is Petra vagyok! Hiába mondtam, hogy ki vagyok, Bernie Ecclestone lánya!!! –így oda hívattam őt.

Nagyokat nézett mikor meglátott! –gondolom, azt hitte, hogy nem jövök ki. Szólt, hogy engedjenek be, és ilyen ne forduljon többet elő! Így sikerült bejutnom. Fel invitált egy irodaszerűségbe, a pályán.

-Jó téged látni! –ölelt magához.

-Kösz, téged is Apa. –mondtam ki.

-Meddig maradsz Mandy? –nézett rám.

-Veled maradnék. –mosolyogtam, rá- Tudod, ott hagytam anyát és a modellkedés, szeretnék veled utazgatni! –csak rám mosolygót és bele egyezett. Azonnal szólt, hogy készítsenek nekem egy állandó bárhová, bármikor érvényes belépő kártyát.

Úgy döntött, míg várunk rá addig megmutatja az Ő világát. –erre csak elnevettem magam és indultunk. Napszemüvegem fel vettem, a táskám, pedig ott hagytam az irodában.

Megmutatta, mi merre van, riport szoba, irányítók, FIA, és a többi. Majd jöttek a homeok.

Bevezetett mindenhová. Láttam a nagy- és kis csapatok minden egyes helyét, amiket a nézők nem láthatnak a Tv-n keresztül, és azok, sem akik ki jönnek a pályára, csak az oly szerencsések, mint én! – és a hozzám hasonlók!

Mindenki megtudta, hogy én vagyok Amanda Ecclestone, Bernie lánya, Tamara és Petra fél testvére.

Mikor már a Nagy Csapatok mellett voltunk furcsa érzés kapott el. Ránéztem a táblákra: „Red Bull; McLaren; Ferrari.”

A Forma 1 három legnagyobb csapata, a leghíresebb pilóták, mint Fernando Alonso, Felipe Massa, Jenson Button, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel!

Hirtelen meg álltam és csak néztem, azok a helyek sokaknak az életet magát a Világot jelentették, egyeseknek, pedig semmit! De azoknak a pilótáknak az ott dolgozóknak illetve a rajongóknak a Mindenséget!

És hogy nekem mit jelentett?! – A szabadságot, egy új, más életet!

Mivel elégé feltűnően néztem a helyeket és nem akárki állt mellettem kiindultak a homeokból. Apa készségesen kezet fogott mindenkivel és elbeszélgetett velük, én csak hamar észez tértem és oda figyeltem.

-Szeretném mindenkinek bemutatni a lányom. –szólt apa. –Ő itt Amanda Ecclestone. –én csak mosolyogtam. Mi mást tehettem volna?! – De már megyünk is tovább. –szólt apa és elindult velem, vissza az irodába, ahol már várt minket a vadiúj kártyám. A nyakamba akasztottam és elindult vele, 10 perc múlva időmérő, fel mentem hát a lelátóra és helyet foglaltam onnan néztem a száguldó autókat. Igazából tudom, hogy semmi értelme mondhatni a Forma 1-nek, de a focinak sincs több! Csak ide-oda rugdossák a labdát, itt meg körbe- körbe mennek az autók, igazából ennyi. Bár az autók mindig is lekötöttek!

A futam nézése közben teljesen elvesztem! Valami eszméletlen volt élben nézni, hiszen még soha nem láttam.. A szüleink elválása után nem igen találkoztam az apámmal, anyám szerint jobb volt úgy nekem. De mit tudott ő?!

Hiszen ő nem igazán tudta mi nekem a jó és mi nem! Mit is várhattam volna tőle?!

Hisz soha nem volt mellettem, ahogy apám se!

Így soha nem értettem mit akar ezzel! De már nem is érdekel! A féltesiómmal sem találkoztam sokat! Talán 1-szer, 2-szer.. De hát ez jutott nekem..

Tamara,  Bernie és Petra Ecclestone. 

13. Fejezet

Sziasztok! Új fejezet! 
Tárám! 
Ezentúl megpróbálok hozni hétköznap is, és ígérem jönni fog Novella is! 
Remélem tetszik a fejezet, ez egy kicsit lazább, de hát ilyen is kell. (szerintem)! 
Vettel taktikájával holnap ismét a 6. helyről indul. Reméljük egy 2.-hoz közeli akár 1 helyet be fut holnap! Na de nem zavargok tovább! 
Jó olvasgatást! Puszii. 




Hmm.. Reggel. Napsütés, pálmafák, hullámzó tenger..  Milyen jó is erre ébredni. 
Óvatosan kiszálltam Sebastian öleléséből és kiálltam az erkélyre. Egyenes rálátás a tengere. 
Csak álltam ott és hallgattam a hullámokat, mintha meg állt volna az idő. Egyedül az bizonyította az ellentétéét, hogy a Nap egyre magasabbra szökött az égen. 
Majd két kéz ölelése derekamon, és egy csók a nyakamba.
-Jó reggelt. -dalolta egy édes hang. 
-Neked is. -köszöntöttem, majd meg fordultam és megcsókoltam. 
-Gyere csinálok reggelit. -húzott maga után. A konyhában leültetett egy székre és neki állt a reggelinek, persze nem hagytam, hogy egyedül csinálja segítettem neki. 
Csinált tojás rántottát, szallonát, rengeteg gyümölcs,  hideg tea, és narancslé. 
Miután megreggeliztünk segítettem neki elmosogatni, majd a kanapéra telepedtünk, és az ölébe húzott. 
-Mit csináljunk ma?! -kérdeztem meg.
-Hmm.. Maradjunk itt és mondjunk -úgy tett mint aki gondolkodik, de persze mind ketten tudtuk mire gondol! 
-Nekem más ötletem van! -mosolyogtam rá és csókot leheltem a szájára.
-Na és mi?! 
-Úgy hallottam, hogy a sziget közepén van egy gyönyörű vízesés, keressük meg! Kiránduljunk! -mosolyogtam rá.
-Jaj ne már! -kezdte volna a nyafogást de leintettem! 
-Neked is kell az edzés! Jössz velem! -parancsoltam rá.
-Oké öltözök! -mosolygót rám. 
Kiválasztottam egy fürdőruhát, egy farmer rövid nacit, pólót, edző cipőt. Majd egy napszemüveget is választottam és belepakoltam egy táskába vizet és pár gyümölcsöt. 
-Kész vagyok! -szólt Sebastian. 
-Én is. -léptem oda hozzá és már indultunk is. 
Be léptünk a "dzsungelba" gyönyörű fák, virágok. Minden olyan csodásan nézett ott ki. 
Miközben gyalogoltunk jó pár gyümölcsöt elmajszoltam. Olyan finomak voltak, és nálunk Európában nem is lehet kapni olyat. 
Két órával később értük el a vízesést, mely csodás látványt nyújtott. Fogtam magam és vetkőzni kezdtem. 
-Te meg mit csinálsz!? -nézett rám Sebastian.
-Szerinted?! -mosolyogtam rá. Levetkőztem és bele ugrottam a vízbe. Kellemes hűs volt így a nagy meleg után. 
-Te nem jössz?! -kiáltottam oda Sebnek aki még mindig a parton állt. 
-Hát nem is tudom.. 
-Jaj ne lágy már ennyire puding! -nevettem el magam. 
-Minek neveztél?! -kérdezett rá mosolyogva.
-Puding! Puding! Puding! -ismételgettem, egészen addig míg bele nem ugrott ő is a vízbe, én kiúsztam a vízesés alá de csak hamar utolért. 
-Még mindig az vagyok? -nézett rám, amint belenéztem azokba a kék szemekbe elvesztem. Nem tudtam uralkodni magamon, szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett, nem érdekelt hol vagyunk, hogy megláthatnak! Akartam őt, ott, azonnal! Nem ellenkezett.
Ott estünk egymásnak a vízesés alatt! 


****
Nevetve úsztunk ki egymás karjaiban. Csodás volt az imént történt dolog, és én még mindig a hatása alatt voltam. 
Vissza indultunk a jelenlegi lakhelyünkre közben rengeteget meséltünk egymásnak az eddigi életünkről, a  gyere korunkról, a családunkról. Sebastian számára furcsa volt, hogy nincs testvérem, hiszen neki négy is van, szerinte ő már el sem tudná képzelni az életét testvér nélkül. 
Én meg pont testvérrel nem tudnám! -ezen persze jókat nevettünk. 
Amikor délután haza értünk egy késő ebédet tartottunk majd pihentünk. 
Utána úszkáltunk a medencében. De én csak nem bírtam ki egy helyben.
-Menjünk vásárolni. -álltam fel és elindultam ruhát keresni.
-Jó- egyezett bele.
-Mi lenne, ha utána megint ennénk valahol vacsora gyanánt?! -néztem az órámra.
-Nekem meg felel. -mosolygót rám és lopott egy csókot. 
Magamra kaptam egy egyszerű ruhát, sarut, napszemüveget, pár ékszert és egy kis táskát. 
Rengeteg bazárt bejártunk és találtunk nagyon sok ajándékot amiket majd haza viszünk. 
Miután jól le jártam mára a lábam beültünk egy étterembe ahol megvacsoráztunk, majd haza mentünk és le feküdtünk egyből aludni. 
A mai nap bőven elég volt mind kettőnk számára.
A rengeteg gyaloglás, de megérte! Olyan helyeket láttunk amiket még soha! 
S olyan élményekkel gazdagodtunk amikért megérte! 

12. Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a fejezettet!
és SEBASTIAN VETTEL II. LETT. ÉN ÖRÜLÖK. NAGYON ÜGYES VOLT ÉS CSAK ÍGY TOVÁBB. <3 
Jó olvasgatást! 
Puszi. 


 





Az estét végig buliztunk New Yorkban. Sokat nevettünk és táncoltunk, az este folyamán Daniela és Collin is csatlakozott hozzánk. 
Lilyt pedig éjfélkor felhívtuk aki boldogan fogadta, hogy Sebbel újra összejöttünk. Ő épp Japánban van egy Divathéten, mint modell. 
El sem hiszem, hogy felfordult az életem pár hónap alatt. 
Majdnem anya lettem életem értelmétől. Azóta is gyászolom a kicsit, aki kislány lett volna, mint kiderült. Persze az orvos még ezt is az orromra kötötte! Nem is tudom mit képzelt?! 
Hogy majd boldogan fogadom?! Hát NEM! Még nagyobb fájdalmat okozott azzal.. 


Reggel elég későn tízkor keltem bár nem csodálom, hajnalban úgy 3-4 körül keveredtünk haza.
Gyorsan ki rohantam a Nappali.
-Fent vagyok! -mondtam kicsit hangosan, de sehol senki. -Vagyis ti nem! -motyogtam, és eldőltem a kanapén. 
-De én igen. -jött be a konyhából Daniela.
-Szia. -mosolyogtam rá, ő pedig egy bögre kakaóval letelepedett mellém. 
-Kérsz?! -kérdezte, látta, hogy a kakaót nézem. 
-Nem köszi, csak azt tanulmányoztam mit iszol. -mosolyogtam rá. 
-Áh, közszemle?! Tanulmány?! -nevette el magát. -Mi lett veled?! -nézett rám kérdőn, közben nevetve.
-Semmi semmi, tudod én Diplomás vagyok. -mosolyogtam rá, de nevetnem kellett. 
-Pszzt.! -tettem ujjam a szám elé.- Még a végén felkeltjük őket. -nevettem el magam, Danielával.
-Már késő! -lépett be Collin. 
Imádtam New Yorkot, de mégis jó volt az Upper East Sidei Luxus Lakásba hazatérni, mert itt vártak a barátaim akikkel tudtam magyarul beszélgetni. 
-Jajj bocsi szívem.- mondta Daniela és nyomott egy puszit Col szájára. 
-Túlélem. -mondta mosolyogva Col. -Főként ha csinálsz nekem is kakaót. -nevetett. 
Daniela fel állt és máris a konyha felé vette az irányt. 
Én addig Colal kezdtem beszélgetni. 
-Na és most akkor minden rendben köztetek?! -kérdezte.
-Nagyon remélem. -mosolyogtam rá. -Én szeretem és ő is engem. Azt hiszem ennyi. -magyaráztam.
-Na és a problémáitok!? A múlté!? Elfelejtitek mintha meg sem történt volna?! -nézett rám kérdően. Ebben igaza volt nem számoltam azzal, hogy vár Rá és rám egy nehéz beszélgetés. 
Még ha ne is akarjuk, akkor is. Hiszen otthagytam Brazíliában, és Valenciában is, és a gyerek létezéséről sem tudattam hónapokig. 
-Igazad van ezzel nem számoltam. -hajtottam fejemet a vállára. 
-Semmi baj nem lesz, ha szeretitek egymást menni fog. -nyugtatólag megfogta a kezemet.
-Kösz Collin, te vagy a legjobb! -mosolyogtam el miközben rá néztem, viszont az arcunk túl közel és épp akkor halottunk meg egy köhécselő hangot. Arra néztem és Sebastian állt ott.
-Szia. -pattantam fel egyből és át öleltem, és a kanapéhoz húztam.
-Jó reggelt. -köszönt. Közben Daniela is megjött, kezében négy adag kakaóval. 
-Remélem szereted a kakaót. -mosolygót Sebre.
-A kedvencem. -nevetett, szerelmem. 
Egy darabig csak ültünk szótlanul. Majd Collin szólalt meg. 
-Ma kezdődik a nagy vásár akció Brooklynban. Minden évben ott vagyok. Ezt pedig idén sem hagynám ki. Ki akar jönni?! -kérdezte. 
-Én mindenféle képen veled megyek. -motyogta Daniela a kakaóját szürcsölve.
-Nekem más terveim vannak. -mondta Sebastian. 
-Mégis mi?! -kérdeztem meglepetten. 
-Titok. -mosolygót rám, majd magához húzott. 
Daniela és Collin a szobájukba mentek öltözködni. Én pedig Sebastianra néztem kérdő arccal. 
-Hova akarsz menni?! -néztem rá. 
-Nyaralni. -csókolt meg. 
-Hova?! -tettem fel újabb kérdést. 
-Titok! -mosolygót megint rám. -Majd megtudod, ha ott leszünk de lenge ruhákat hozz! -utasított. 
-Oké. -bólintottam. 
Azonnal a szobámba mentem és csomagolni kezdtem, Seb pedig a szállodába ment, ahol megszállt. 
Hiszen a csomagjai ott vannak. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva vissza jön és taxival megyünk a Reptérre. 
-Hová hová?! -lépett be a szobámba Collin. 
-Én magam sem tudom. -nevettem el magam.
-Hm.. Az a legjobb! -mosolygót rám. Majd segített behúzni a cipzárt.
-Kösz Collin. -mosolyogtam rá. 
-Tudod, hogy szívesen teszem. Olyan vagy mintha a húgom lennél. -mosolygót rám.
-Hiszen van húgod. -mondtam.
-Igen de ők mások. 
-Aha. -bólintottam, majd a nappaliba mentem Collinnal a nyomomban, segített a bőröndömet vinni. 
Épp ekkor lépett be az ajtón Sebastian és kicsit megint fura volt a helyzet, pont mint reggel, de próbáltam nem erre gondolni.
-Szia drágám. -mentem oda hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Sziasztok. -köszönt. -Mehetünk?! -kérdezte.
-Persze. -mosolyogtam rá. -Köszönök mindent nektek. -néztem barátaimra. 
-Jaj ugyan már- legyintett Daniela.
-De igen is van mit, például azt, hogy Colnál lakhattam. -mondta és odaléptem hozzá és megöleltem.
-Tudod, hogy szívesen teszem. 
-Igen tudom, de akkor sem lenne muszáj.
-De mi van akkor, ha én szeretném. -mosolygót rám. 
-Akkor kösz. -mondtam és adtam neki puszit, majd Danielának is megköszöntem mindent és tőle is elköszöntem. 
Majd Sebbel az oldalamon kiléptem az ajtón és liftbe szálltunk. 
Még jó, hogy be voltam öltözve, nagyon hideg Január elsejére köszöntött New Yorkra. 
-De hideg van. -mondtam.
-Igen az. -motyogta Sebastian.-Még jó hogy fel vagy öltözve. -mutatott rám, majd fogott egy taxit amivel a reptérre hajtottunk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, ami engem nagyon fruszlált. 
A Kennedy Reptéren szálltunk ki a taxiból. Ez volt a kedvenc reptéren az egész világban.
Olyan csodás volt, és meg kell, hogy jegyezzem mindig is érdekelt a Kennedy Család élete. Ők voltak az Egyesült Államok uralkodó családja. Mint az Egyesült Királyságban a Windsor Család. 
Odáig meg vissza voltam mind két családtól. De ezt nem sokan tudták rólam, rengeteg könyvet is olvastam róluk. 
-Gyere erre. -fogta meg szabad kezemet Seb majd maga után kezdett húzni.Egy olyan helyre mentünk ahol nem álltak emberek. 
-Kész a gép?! -kérdezte meg egy nőtől.
-Igen Mr. Vettel. -ezen elmosolyodtam Mr. Vettel.
-Remek. -mondta Seb.
-Erre tessék. -mutatta a nő. Elvezetett minket a Repülőtér egy külön részére, ahol egy kisebb magán gép állt.
-Ezzel megyünk?! -néztem Sebastianra.
-Igen miért nem jó?! -kérdezte, láttam az arcán,mintha kicsit aggódnak.
-De de, ez fantasztikus. Magán gépen még úgysem ültem. -mosolyodtam el. 
-Van saját személyzet és ágy is. Meg sokkal kényelmesebb, mint a nagy utas szállítok. -magyarázta. 
-Értem. Szóval hosszú útra megyünk?! -kérdeztem rá.
-Igen de ennél többet nem fogsz kihúzni belőlem. -nevetett. 
A gépen helyet foglaltunk egymás mellett szabadon, nem ütköztünk neki semmi karfának ami tetszett. Szorosan Sebhez bújtam aki magához ölelt. 
-Mégis hova megyünk?! -kérdeztem újra. -Na mond el légyszi. -kérleltem. 
-Sajnálom de nem. Akkor nem lenne meglepetés.- magyarázta. 
-ilyenkor csak, hogy tudd olyan vagy, mint az apám! -mondtam, sértődötten és kiszálltam az öleléséből, majd át ültem egy másik helyre. 
-Most megsértődtél!? -nézett rám pár perccel később. 
-Eszem ágában sincs megbántani Mr. Vettelt. -nevettem el magam.
-Gúnyolódsz?! -kérdezte mosolyogva.
-Csak egy kicsit. -nevettem tovább. 
-Lehet hogy egyszer te leszel Mrs. Vettel. -Itt elhallgattam és csak néztem rá. Még soha nem gondoltam arra, hogy a felesége legyek vagy bármi ilyesmi, soha nem fordult meg ilyen a fejemben.
-Hogy micsoda?-néztem rá. -Te már a házasságon gondolkodsz?! -kérdeztem tőle, közben mélyeket lélegeztem.
-Igen de nem tudom miért baj ez. Nem azt mondtam, hogy most azonnal menjünk Vegasba. -nevette el magát. 
-Jó. -mondtam majd gondolkodni kezdtem. 
Szóval ő tényleg ilyen komolyan gondolja de mi lesz..
-De mi van Hannaval!? -kérdeztem rá egy igen fájó pontra. 
-Hannah jól van, lehetséges hogy legyőzte a rákot, és a halált. Szakítottam vele, már egy hónapja. Ő megértette és azóta semmit sem tudok róla.
-Értem. -mondtam, és közben elmosolyogtam. Szóval Hanna már nincs a képben. Csak ÉN. Ez megnyugtatott.
Aztán már csak arra emlékszem, hogy valaki a karjaiba vesz és lefektetett. Elaludhattam amit nem csodáltam, hiszen az este vagy inkább reggel alig aludtam. 
Nem tudom mennyit aludhattam csak azt, hogy valaki puszikkal kelteget.
-Szia. -köszöntem.
-Szia. -mosolygót rám Seb.
-Mennyit aludtam?! -kérdeztem.
-Sokat. De gyere kelj fel és öltözz át. Nem sokára leszállunk. -mondta. 
Úgy tettem, ahogy mondta. Kerestem egy ruhát amit felvettem, egy pont olyan színű magassarkú cipőt vettem fel hozzá. Egy kis blézer, napszemüveg és egy kis táska. 
-Kész vagyok. -ültem le Seb mellé.
-Nagyon csinos vagy. -csókolt meg. Hosszasan csókolóztunk, de félbe szakítottak.
-Elnézést a kapitány kér, hogy csatolják be magukat leszállunk. -mondta a stewardess. 
-Köszönjük. -mondtuk.
-Még mindig nem árulód el, hogy hova viszel!? -néztem Sebre.
-Nem. -mondta. -De mindjárt meg tudod. -nevetett. 
A gép leszállt a csomagjaink pedig már lent vártak minket. Egy nagyon forró és szépséges helyen találtam magam.
-Hol vagyunk?! -kérdeztem Sebet mosolyogva.
-A Seychelles Szigeteken. -mondta mosolyogva. 
-Ez valami gyönyörű. -mondtam.
-Szerintem is, pont mint te. -bókolt. 
-Köszönöm. -csókoltam meg, 
Már kint várt minket egy taxi ami elvisz minket a szállodához. Gyönyörű volt az egész sziget valami fantasztikus. Aztán egy házhoz érkeztünk. Először nem értettem. 
-Nem szállodába megyünk? -néztem Sebre.
-Nem itt fogunk lakni. -mosolygót. 
A taxis ki vette a csomagjainkat, Seb pedig fizetett. 
-Ez gyönyörű. -mondtam. A ház hatalmas volt és gyönyörű, az egész valami fantasztikus volt! 
 

A háztól egyenes kilátás nyílt az Óceánra. Egyből beleszerettem a helybe.
-Te meg mit csinálsz?! - jött be a szobába Seb, én épp öltözködtem.
-Szerinted?! -néztem rá. -Kihasználom, hogy itt vagyunk. Fürdök. -nevettem. Egy fekete fürdőruhát vettem fel. 
Sebastian már kint várt kezében két koktéllal. Az egyiket oda adta én pedig egyből beleidtam, valami isteni volt.
-Ez nagyon finom. -mosolyogtam. 
-Tudom. -mondta nevetve. 
-Hadd találjam ki. -mondtam mosolyogva.- Ez Cosmopolitan. -nevettem. 
-Honnan tudtad?! -nézett rám.
-A színe és az íze. -motyogtam. -Na meg a sok Party tapasztalat. -nevettem.
-Oh igen!? -kérdezte Sebastian. Közben elvette tőlem a koktélt. 
-Igen- mosolyogtam. Seb megcsókolt de egyszer csak elengedett és lökött rajtam én pedig a medencében landoltam, Seb pedig nagyokat nevetett.
-Ezt még megbánod Sebastian Vettel. -fenyegettem. -Most pedig segíts ki. -mosolyogtam rá kérlelően, közben a kezemet nyújtottam. Megfogta a  kezem én viszont rántottam egyet rajta, ami váratlanul érte így ő is a medencében találta magát. 
-Te.. 
-Én?! -néztem rá nevetve. Ő pedig megindult felém, majd a sarokba szorított és elkezdett csókolgatni, a fürdő ruha felsőm egy mozdulattal lerántotta rólam, és tovább csókolt ott ahol ért. 
Csak hamar a bugyim is lekerült rólam...(...) 


Az extra fürdőzés után elmentünk egy helyi étterembe vacsorázni és a tengerparton sétálgattunk.
Persze Seb minden alkalmat kihasznált és lefröcskölt vízzel, így mire vissza értünk a házba én csurom víz voltam! 
-Ez a te hibád. -mutattam magamra, de ő csak nevetett.-Olyan vagyok mint aki egy eső kapott el.
-Mondhatjuk azt is. -nevetett tovább, közben a telefonjával elkezdett fotózgatni.
-Ezt nem hiszem el, szemét vagy Sebastian Vettel! -mondtam.
-Nem én csak szeretlek. -nevetett tovább, aztán én sem bírtam tovább és saját magamon kezdtem nevetni. 
-Szóval elkapott egy Sebastian nevű zápor?! -kérdeztem tőle.
-Pontosan. -mondtam és megcsókolt. 
-Szeretlek. -mondtam.
-Én is téged. -mosolygót bele a csókba. 

11. Fejezet Empire State Building..

Sziasztok! Meghoztam a fejezett! 
Puszii. 





Miután megtudtam mindent és benyugtatóztak elaludtam. Álmomban újra át éltem a balesetet, borzasztó volt újra átélni, és érezni még az egyik percben azt ahogy rúg a baba, a másikban pedig nem.. Sikoltozva keltem fel. 
Reggel volt, egy nővér sietett be. 
-Jól van?! -nézett rám aggódva. 
-Csak egy rémálom volt. -néztem rá miközben a könnyeimet töröltem le.
-A balesetről?! -érdeklődött. 
-Igen. 
-Sajnos ez természetes dolog, hogy erről álmodik. Valószínűleg szüksége lesz pszichológusra. -javasolta.
-Ne. Csak azt ne, kérem nem kell. Túl fogom élni, de nem szeretném. -Nem kell nekem pszichológus. Teljes mértékben jól vagyok, na jó JÓL LESZEK! 


Nyolc óra körül bejött hozzám Lily látogatóba, sokat beszélgettünk elmeséltem neki a rémálmom, de ő szerencsésen csak annyit mondott, hogy az én döntésem az egész. 
-Hé nem lenne kedved át menni Sebastianhoz?! -kérdezte. -Ő még nem kelhet fel semmi féle képen. De te igen, mármint kérek neked egy toló kocsit. 
-Nem. Lily most még nem. De írok neki egy levelet azt át vinnéd?! -kérdeztem.
-Persze szívesen. -mosolygót rám. 
Elkezdtem írni a levelet Sebastiannak közben rám tört a sírás is, de folytattam. 
Lily támogatóan tekintett rám. tudtam, hogy bármit teszek vagy mondok ő mellettem áll, ilyen egy igazi barát. A legjobb barát. 
Miután megírtam a levelet összehajtottam és Lily kezébe adtam aki egyből elindult vele. 


Lily.
 


Bekopogtam Sebastian ajtaján majd halottam egy "tesséket" ezzel benyitottam. 
-Szia. -köszöntem Sebastiannak aki ott ült az ágyban.
-Szia. -mosolygót rám. 
-Ezt Nikola küldte neked. -adta a kezébe a levelet. 
-Köszönöm. -mosolygót rám halványan.
-Igazán nincs mit. 
-De miért nem Nikola jött?!
-Nem tudom. Én magam sem értem. 
-Azért kösz. 
-Ugyan semmiség. 
-Meg várnád míg elolvasom válaszolnék neki. 
-Hát persze. Addig leülök. -mutattam a mellettem lévő székre. 
Leültem és türelmesen vártam míg Sebastian olvassa a levelet. 


Miután végig olvastam láttam, hogy könnyezik bár erősnek akartam maradni előttem. 
Majd a kezembe nyomott egy lapot és megkért, hogy hagyjam magára. 


Sebastian.


"Drága Sebastian!   
Gondolom hallottam mi történt a babával, annyira sajnálom, persze azt is ami veled történt. 
Nem tudom mit tegyek. Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy ha mi után kiengednek én elutazom egy időre. Tudom, hogy még csak most kaptuk egymást vissza és nekem is nehéz, de így lesz a legjobb.
Legalább is  nekem. Sajnálom.
Szeretlek. Találkozunk December 31.-én este nyolckor New Yorkban az Empire State Building tetején, ha ott leszel tudom, hogy szeretsz és nem felejtettél el, akkor előröl kezdhetünk mindent. Ha nem leszel ott akkor pedig mindennek vége. Én várok rád 20:59-ig, tovább nem. 
Remélem hamar felépülsz. Vigyázz magadra. 
N. " 


Nem értem miért teszi ezt?! Miért akar több, mint egy hónapig külön lenni. Én szeretem őt, és tudom hogy ő is engem. Mégis külön akar lenni tőlem. 
De én December 31-én várni fogom! Mert Szerettem. 


Nikola.


-Visszajöttem! -mosolygót Lily.
-Na és mi volt?! -kérdeztem. 
-Vissza írt. -nyomta a kezembe a levelet amit Seb írt. 
-Szuper. 


"Nem értem miért Nikola. Én szeretlek és te is. Fölösleges ez az egész. Szeretlek és nem kell más csak TE! De legyen ahogy akarod. Én ott leszek 31. -én az Empire State Buildingen! 
Csók S. " 


Várni fog hatalmas öröm volt ez számomra! 


December 31.-e. Délután hatóra.


Sebastiannal ma kell, hogy találkozzunk. Már várom. Remélem ott lesz. Szeretném hinni, hogy ott lesz. Engem a kórházból már másnap ki is engedtek, neki viszont bent kellett maradnia. Információim szerint csak egy hétre rá mehetett haza. 
Az édesanyja Heiki ápolta őt, miután vissza ment Európába.
Nekem nem volt kedvem vissza menni Magyaroszágra így New Yorkba jöttem és itt töltöttem azóta ezt az időt. 
Persze nem egyedül, hiszen Daniela és Collin is itt voltak és Collinékkal laktam, az ő lakásán.
Már készülök a ma estére. Ma újra láthatóm őt, ha itt lesz.
Szeretném hinni, hogy akkor igazat mondott és ott lesz! 
Már nagyban készültem, lefürödtem, sminkeltem, felöltöztem. Készültem a találkozóra.
Hárnegyed hétkor indultam el az Upper East Sideról. 
 

Taxiba szálltam és irányba vettem az Empire State Buildinget, ám azzal nem számoltam, hogy Szilveszter Éjjelén mennyien lesznek az utcákon. 
Óriási dugó volt és már fél nyolc volt. Nagy nehezen lehetett közlekedni én pedig nyolc saroknyira voltam a célomtól, úgy döntöttem kiszállok és futva teszem meg a távot.
Örült sprintelésbe kezdtem és negyed kilencre sikerült elérnem az épület elé. 
Az emberek nagy tömege miatt csúsztam és a feljutás is sok idő.
Hiába a lift. 
Mire felértem kilenc óra egy perc volt.
-Sebastian! -kiáltottam. -Sebastian itt vagy?! -kérdeztem bele a semmibe.
Körbe indultam, de semmi mire körbe értem megláttam valakit a liftnél állni.
-Sebastian?! -kérdeztem. Mire megfordult láttam nem ő. 
A korláthoz sétáltam és lenéztem, hangyáni boldog emberek lehetett látni akik ünnepelnek.
Nekik legalább van mit. -gondoltam. Majd megfordultam a lift irányába és akkor megláttam őt. 
-Sebastian! -néztem az előttem álló srácra, aki lesem tagadhatta volna magát. Red Bullos kabátot és sapkát viselt.
-Nikola! -oda futottam hozzá és magamhoz öleltem jó szorosan.-Eljöttél.
-Sajnálom, hogy késtem de a közlekedés valami szörnyű. -ezen elnevettük magunkat. Majd a szemébe néztem és megcsókoltam. 
Most már egészen biztos volt. Ő engem akar, én pedig őt! 
-Szeretlek Sebastian Vettel. -erre ő elmosolyodott.
-Én is téged Nikola Mary Ann Deutsch.
-Ezt meg honnan tudod? -kérdeztem.
-Lilytől. -erre elnevettem magam.
-Tudhattam volna. -elmosolyodott és megcsókolt.
-Egyébként tetszik a hajad. 
-Köszi. Nekem is. -ezen újra nevettünk. Majd elindultunk lefelé a tömegbe, velük ünnepelni az új évet New Yorkban!