History of the Worlds. ~The Novel of Kimi Räikkönen.

Sziasztok! Íme itt a folytatást, ezer bocsánat, hogy CSAK MOST!

De cserébe egy extra hosszú (10 oldalas) fejezetett, hoztam nektek! J

A suli teljesen ki készít.. Nincs sok időm írni, így nem is fogok ígérgetni a fejezetekkel kapcsolatban sem, hogy mikor fognak jönni.. ://

Bocsássatok, meg kérlek, remélem azért nem fogtok el pártolni mellőlem.. L

Remélem fog tetszeni, komentnek örülnék hozzá! ;D

Puszii.

„Sebastian Vettel és Andy Clark: Gyűlölködőkből szerelmesek?!” –állt a címlapon. Mivel Angolul volt így érthetően el tudtam olvasni. Egy kép volt rólam és Sebről amint a szülei háza előtt állunk kézen fogva, vagy épp a kocsiba szállunk be.

Persze ez még letagadható lenne, de voltaképpen értelme sem lenne, mert mire mennénk?! Pár hónap múlva bevalljuk, hogy tényleg együtt vagyunk, csak azért tagadtuk, mert nem voltunk biztosak a folytatásban, vagy mi?!

Fellapoztam hát az újságot, hogy azonnal el tudjam olvasni, mit írnak rólunk.

„Egyes források szerint Clark kisasszony pár napja egy késő esti géppel érkezett a Zürich-i Reptérre, ahol a világbajnok Német várt rá. Clark a férfi nyakába ugrott, beszéltek pár szót, majd megcsókolták egymást többször is. –nyilatkozta egy szemtanú. –Már csak egy kérdés van hátra. Mióta tart a viszony?! Ki tud róla?! Lesz e folytatása. És persze mit szólnak hozzá feletteseik, hisz egy csapatnál versenyeznek, és voltaképpen egymással küzdenek! Képes lenne e bármelyikük feladni a bajnokságot csak azért, hogy boldogok lehessenek együtt?!

Egy biztos, már nem tudják el titkolni, hogy együtt vannak, a továbbiakról, pedig hallatunk.”                                      

Mérgemben még az újságot is földhöz vágtam, és most nem azért, mert nem volt igaz az, amit írnak, hanem mert nagyon is valós volt. Mi lesz így velünk?! A csapattal?! A világbajnoksággal?!

Valamelyikünknek döntenie kell… Valamit tennünk kell! Én.. A Forma 1-es karrier volt az álmom, de mint tudjuk Mark vissza fog jönni, erről tájékoztatott is a múlt versenyen Sonja, Aki közölte, hogy nem fogok tudni a Red Bull-nál maradni, amit Ő nagyon sajnál, de hát Ő ezt hallotta Christian-tól. Világbajnok, pedig ezekkel az eredményekkel nem leszek! Nem is olyan fontos nekem a Forma 1, mint volt. Sebnek viszont! Neki ez az élete, Ő neki ez az álma. Az, hogy a nagy Schumacher utódja legyen, megdöntse a rekordjait, hogy a Ferrari-nál versenyezzen!

Michael.. Gyerekkorom csillaga volt, az Én példaképem is, aki mindig ott volt, ha tanács kellett. Bár csak évente egyszer, de ott volt. Az Amerikai Nagydíjat úgy vártam, mint a Karácsonyt, vagy még jobban is. Nekem az volt az Ünnep! Amikor ott vannak azok a mesteri alkotású kocsik, ahogy fel bőg a motor.. Schumacher pedig nyer!

De most. Most kétségek közt vagyok, azt sem tudom, mit tegyek. Ha tényleg szeretem Sebet én feladom a versenyt, és megadom neki az esélyt, mert a Király Kategóriában Ő a jobb.. Ez az Ő terepe.

De, ha feladom olyan, mintha nem küzdöttem volna. Tényleg ezt akarom?! A versenyt vagy Sebet?! Elvégre én ebben az évben pihenni szerettem volna, utazni, világot látni, és egy kis nyugalmat.

Ehelyett.. Majdhogynem hetente utazom ide-oda, nagyjából világot látok, és egy furcsán induló szerelmet kaptam. És, ha nem ezt akarom?! Biztos ezt akarom?!

Kétségek közt őrlődve, nem tudok dönteni. Talán nem is kell?! Majd jön az magától?!

Lehetséges, hogy minden meg fog oldódni magától, és nekem nem kell döntenem?! Van ilyen?! Lesz ilyen?! Mert csak erre vágyom, hogy ne kelljen döntenem…

A Német Nagydíj hamarabb eljött, mint bárki is gondolta volna. Egyik nap még döntésképtelenül ülök a fotelba, Seb ölébe, míg másik nap már a versenypályán körözgetek! Na így jártam Én!

Nem döntöttem a dolgokról, Seb tajtékozott a dühtől az újság láttán, míg Christian és mindenki más furcsa szemmekel bámult ránk.

Egyedül Ciaron volt velem normális meg persze Sonja, és Grace.. Aki csak szombat kora reggel toppant be.

-Na jó! Elég volt! –csaptam le a kezembe lévő papírokat az asztalra a pihenőmbe, mikor Grace benyitott.

-Bajod?! –nézz rám.

-Te vagy az! –pillantok rá, majd ledőlök a kanapéra. –Mi az isten van veled?! Szerelmes vagy, vagy mi?! Tavaly is fura voltál, meg hát az Indy-ben úgy, ahogy végig.. Erre most! Ultra furcsa!!! Alig látlak téged.. Itt sem vagy. Nem nyaggatsz az edzéssel.. Totál olyan vagy, mint Sam! Ő sincs itt soha.. Mindig majd jön.. majd jön.. Pont, mint Te! –morgok neki.

-Hát… -vakarja meg a fejét, majd rám néz. Valami furcsa van abban a nézésben, és nem tudom hova tenni, csak az tudom, hogy valami nem oké!

-Ki vele MOST! –csattanok fel!

-Én próbáltam el mondani számtalanszor, de Te sosem figyeltél, vagy nem értél rá, nem lehetett veled beszélni. Neked volt valami gondod-bajod a férfikkel, és rólam teljesen megfeledkeztél. Aztán jött a Palos Verdes Estrates őrület, és Te megvetted ott a házat, majd Ashton, és jött Erica. A Sebastian kontra Scotter banzáj, és most végül ki kötsz Vettelnél, ha minden igaz. Reméltem, hogy Őt választod, ez a srác megérdemel téged. –mosolyog rám, pár másodperc szünetet tartva kis monológom után. –Szóval.. Én nekem van valakim. –nyögi ki.

Grace.

Andy-nek elmondani azt, hogy van valakim, akit ráadásul Ő is ismer, elég jól, mert nagyon is közel áll hozzá, nehéz feladat.

Mi mindig jobban voltunk, közel álltunk egymáshoz. Aztán valamiért eltávolodtunk a Forma 1 alatt, talán, mert jobban kellett itt figyelni, és nem a jól meg szokott környezetben volt, vagy csak a Sebastianos „dolog” miatt..

A lényeg az, hogy mi eltávolodtunk, Ő meg.. Nos. Nem nagyon figyelt rám, én volt mikor később utaztam ide, és volt olyan is, hogy nem is tudtam el menni egy versenyre, mert másnak is szüksége volt rám.

Hisz amíg Andy Amerikában volt, lakott, és versenyzett mindenre sokkal jobban figyelt, nem úgy, mint most. Most azt sem veszi észre, ha valaki furcsa, vagy hazudik, a baja van. Így engem sem vehetett észre, hogy szerelmes lettem.. Pont BELÉ!

Nekem is furcsa volt az egész, világ életemben ismertem. Egyidősek voltunk, Andy-t támogattuk, jól kijöttünk. Én a barátnője, és egyben edzője, míg Ő a bátyja.

Soha nem gondoltam rá ÚGY, egészen addig a pillanatig, míg meg nem csókolt, mert nem toltam el, nem szakadtam el, nem akadályoztam meg.. Én csak élveztem. Onnantól pedig ment minden, mint a karikacsapás.

Én bemutattam a szüleinek, és Sam is az övéinek. Furcsa volt úgy ott lenni, hogy Sam barátnője vagyok, de élveztem is, és elég jól fogadták a szülők a hírt.

Sam azóta is mondogatja, hogy csak azért, mert jó a családi hátterem, és, mert jó egyetemre jártam. És igaz, ami igaz, a szülei soha nem engednék meg neki, hogy egy fruskával éljen együtt.

Hogy Andy-hez és Sebhez mit fognak szólni az is kész rejtély. De őket ismervén semmi jót..

Andy.

-Azt mondod, hogy egész idő alatt titkoltátok?!- hitetlenkedem. Mégis, hogy emésztené meg az ember, ha kiderülne, hogy az egyik jó barátja, az edzője és a bátyja, akiket jól ismer, hazudtak neki, vagy éppen nem mondtak igazat.

-Mi el akartuk mondani. Már rég.. De vagy Sam nem ért rá együtt megbeszélni veled, vagy, mint mondtam neked nem volt jó. Most meg.. Nézd! –ül le mellém. –Mi el akartuk mondani, de miattad nem tetűk. Volt neked elég gondod-bajod, és nem akartuk, hogy még a mi életünkkel is foglalkozz. A te érdekedben volt az egész! –magyarázza. De hisz.. Ők kész tények elé állítottak engem. Ők ketten együtt. Annyira hihetetlenül hangzik.

-Zavarok?! –nyit be hirtelen nagy mosolyogva párom.

-Nem dehogy. –mosolygok rá. – Grace-nek úgyis dolga van, nem de?! –pillantok edzőmre. –Fel kell hívni a barátját megmondani, hogy nem bírta tovább.. –talán kissé gúnyos voltam, de rosszul eset, hogy nem mondtak igazat, nem tudatták velem a történteket. Én értem, hogy meg akartak óvni, na de akkor is..

-De. –pillant rám futólag a lány, és ki siet a kis szobából.

-Itt vannak a szüleim, meg a tesóim. Végre megismerheted Stephaniet, és Fabiant is. –mosolyodik el a szőke, és én is követtem példáját.

Gyorsan össze fogom a hajam, hogy ne álljon úgy, mint egy szénaboglya és kézen ragadva Vettelt megindulunk a szülei felé, akik paddock-ban várnak minket.

-Sebastian! –kiabálja egy tizenéves kissrác, aki pont ugyan olyan, mint Seb csak kisebb és barnább.

-Fabi. –öleli át a fiút, és lepacsizik vele. –Andy. –fordul felém, mire én rá mosolygok. –Ő az öcsém Fabi. –mutatja be a fiút.

-Hali!- intek neki.

-Wháó! –füttyent egyet a fiú, mire Seb nyakon vágja.

-Hé! Ő az én barátnőm. –öleli át a derekam, páran még mindig megbámulnak minket a paddock-ban, de ez különösebben nem zavar.

-Bocs. –hajtja le a fejét a srác kisfiúsan. –Fabi Vettel. –nyújt kezet.

-Andy Clark.- rázom meg, egy nagy mosoly kíséretében. Már most imádom a kis srácot.

-Stephanie. –fordul egy szőke idősebb lány felé, akit jól meg is ölelget. –Rég láttalak. –puszilja arcon.

-Te nem jársz felém öcsi. –mosolyodik el a lány, és felém, fordul. –Örülök, hogy megismerhetlek Andrea sokat halottam rólad. Ennek a lököttnek vagyok a nővére. –már látszatra sokkal másabb, mint a húga. Kedvesebb és aranyosabb is. Természetes, és ha szabad ilyet mondani szebb és komolyabb is.

-Én is örülök. De remélem csak jót, hallottál rólam. –teszem hozzá mosolyogva.

-Egész biztos.. –morogja az orra alatt Melanie. A helyzet az, hogy a kis fruska már Németországban a Vettel házban is bökte a csőrömet, és most megint Németbe Hockenheim-ben még mindig.. Istenem mit meg nem adnék most annak, hogy Angol legyek.. Az, a híres Angol hidegvér csodákra képes.. Ehelyett lobbanékony és tüzes Amerikai vagyok! A fene egye meg, na meg a nagy egóm és szám!

-Melanie- mosolygok rá. –Mondanám, hogy jó téged újra látni, de nem tehetem. Valahogy a közeledben mindig rosszul érzem magam, talán azért, mert oly nagyon tahó vagy velem, hogy az csak, na. Próbállak megérteni, de nem megy. Nem tudom mi a bajod velem, de tisztán látom és szerintem más is, hogy van valami. Úgy, hogy most bökd ki, mert ne akard, hogy rajtad csattanjanak a dolgok, hidd el! –mosolygok újból. Mire a lány meg sem tud szólalni, így nem törődve vele fordulok a szüleihez. –Heiki, Norbert. –mosolygok rájuk, de most szívből jövően. –Öröm önöket újra látni.

-Mit.. Mit jössz te ahhoz, hogy így beszélj velem?! –kell fel az ámulatból Melanie, és kérdőre von.

-Na és te ahhoz, hogy kérdőre vonj?!- pillogok rá.

-Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni!- csattan fel.

-Oh jaj bocsásd meg tudatlanságomat. –nevetek fel. –Tudod én bunkó Amerikai már csak ilyen, vagyok. –vágom a fejéhez.

-Legalább beismered, hogy az vagy. Egy bunkó, tudatlan fruska. Akinek csak azért kell az öcsém, hogy megkapja a pénzét, és ne nézzék egy számító ribancnak mikor alapból az. Mindenki nagyon jól tudja, hogy milyen vagy. Egy ócska kurva. Légy nyugodt, mikor már csak említett Seb lenyomoztalak. Nem vagy olyan állszent, mint az hiszik. Ott volt neked Scotter Buffalo, Kimi Räikkönen, meg még kitudja ki.. Egy éjszakára jók voltak mi?! Na és mennyit fizettek?! És a csapatfőnökök, mit kellett mutatnod, hogy versenyezhess?! Mit nyújtottál Horner-nak?! – Meglepődtem e azon amit mond?! Nem. Tény, hogy volt múltam. Kezdve Marc, Adam és én szerelmi háromszögön, Kimi és Scotteren át egészen Sebastian-ig. De majd mindről tud Seb.. Na és miért kellene nekem Vettel pénze?! Oh.. Kislány, van nekem is elég pénzem! Nem mellesleg rekord összegért vettek át az Indy-be! – fel nevettem. Sokan megbámultak, így voltak ezzel az előttem állóak is.

-Oh.. Melanie.. Melanie.. Melanie.. Minek néztél Te utána?! Mit tudtál te meg?! Hm..?! Azt, hogy milyen vagyok?! Nem.. Biztos, hogy nem. Megtudtál pár dolgot, ami igaz.. Igen lefeküdtem Kimi Räikkönenel, és igen Scotter Buffalo szeretője voltam egy éven át miközben Ő neki volt barátnője. De nem! Nem azért kerültem a versenyzés közelébe, vagy a Nascarba, Indy-be, Forma 1-ben, mert kurva vagyok! Hanem, mert jól versenyzek. Veled ellentétben nekem van tehetségem valamihez, sőt még vagyonom is! Ugyan miért kellene nekem az öcséd pénze?! Fiatalobb vagyok, mint te vagy Sebastian, de egész biztos több pénzem is van. Jó ideje versenyzek és tudod, meg van a magam esze az üzlethez is. Igen nincs menedzserem, minek fizessem még azt is?! És tudod jobb, szeretem én intézni a saját ügyeimet. A három év alatt a Nascar-ban több millió dollárt keresetem, azért, mert bajnok lettem szintén kaptam jó pár millát. Az IndyCar-ba rekord összegért szerződtem le, és a fizetésem se volt semmi, meg a bajnoknak járó összeg is szép kis summa volt. Lehet, hogy nincs se Főiskolám, se Egyetemem, de nem vagyok hülye, mindig jól fektetek be. És tudod, soha nem kellene Seb pénze! –oktattam ki, és ezzel ott is hagytam őt. Nem. Nem sértődtem meg, a szavai sem estek rosszul. Csak tudatni akartam vele mennyire félre ismer, mennyire idióta egy lány. Tudnia kell, hogy nekem nem mondhatja meg milyen, vagyok, főként, ha az nem igaz. Engem nem oktathat ki, nekem nem mondhatja, meg mit tegyek vagy mit ne, mi a jó és mi nem. Nem vádolhat alaptalanul..

A bokszomba mentem, hogy egy kicsit felfrissüljek. A szerelők lázasan dolgoztak a kocsimon, Ciaron nagyban magyarázott Adrian-nak. Míg egy tárolón egymás mellett ott ült Grace és Heikki akik, épp beszélgettek. Gondoltam ideje tisztáznunk pár dolgot, így oda sétáltam és fel ültem közéjük.

-Helyet. –mosolyodtam el. –Beszédem van veled. –mosolyogtam Grace-re.

-Oh én nem is zavarok. –ment volna el Heikki, de megfogtam a kezét.

-Maradj nyugodtan. Van egy olyan érzésem, hogy Te tudtál Grace-ről és Sam-ről ti úgyis olyan, jobban vagytok. –pillantottam hol az egyikre, hol a másikra.

-Na igen.. –vakarta meg a tarkóját.

-Tudtam!- nevettem fel. –Hogy lehettem ennyire vak.. –ráztam meg a fejemet. –De őszintén nem is értem.. Először még azt hittem, hogy Ti akartok össze, jön. –mutogattam rájuk, mire Ők felnevetek.

-Mi csak barátok vagyunk!- tiltakozott Heikki. –persze Grace nagyon csinos, de nem.. –mosolyog ránk.

-Oké. Szóval Grace! Sajnálom, hogy bunkó voltam, hogy kiakadtam egy kicsit. –itt olyan „te normális vagy?!” fejet vágott így kijavítottam magam. –Hogy nagyon kiakadtam. Csak totál furcsa, hogy Te meg Sam. Ráadásul a szüleim is tudták, meg Ashton-ék is. Csak én nem.. Silver tudta egyáltalán?! –nézek most rá, mire a fejét rázza.

-Nagyon sokat voltatok együtt, és Ő támogatott, no meg amilyen pletykás csak elmondta volna, te meg bevágod a durcát, úgy hogy nem mondtuk el. Aztán jött neki Teddy akivel már pár hónapja boldog.. Így nem. Kihagytuk. De beszéltem Sam-el, aki ma találkozik Silver-el és elmondja neki. –Legalább nem én tudom meg utoljára- gondoltam és elmosolyodtam.

-Oké oké. –ölelem át a lányt. –Te Heikki! –fordulok most a finnhez. –Te ugye ismered Melanie Vettelt?! –pillantok az edzőre.

-Igen. –bólogat.

-Remek. Akkor meséld már el nekem, hogy miért olyan elutasító velem, mert eddig egyszer találkoztunk futólag és olyan, hű de bunkó volt, hogy az csak, na. Másodjára meg kiosztottam.

-Melt?! –lepődik meg Heikki.

-Jaja. Az a csaj kész agyrém!- rázom a fejem.

-Khm.. Hát öhm.. –miért ilyen Heikki?! Ő nem szokott ILYEN lenni.

-Ki vele! Mi van?! Ma már lesokkoltak egyszer..

-Mel és én szóval.. –remek! Ügyes vagy Andy!- rázom a fejem, és félbe szakítom a szöszit.

-Ne is mond tovább, kérlek. Ő a te barátnőd!

-Igen. –vágja rá.

-Jó tudni. –nézek rá bosszúsan.

-Ugyan Andy!- kérlel. –Mel csak..

-Csak?! –nézek rá. –Mel csak mi?! Melanie Vettel a fejemhez vágta mekkora egy kurva vagyok. Szép mi?! Hát hogyne.. Ő meg egy ártatlan bárány mi?! Egyáltalán tudja Seb, hogy a nővére pasija vagy?! –nézek az edzőre.

-Nem. –hajtja le a fejét.

-Remek!- nevetek fel kínomban. –Mégis mióta jártok?!

-Majdnem hét hónapja. –vallja be.

-Tyűha! Jól titkoltátok mindenki előtt. Értem már miért nem akartál össze jönni Grace-el. Jól megvoltatok ti egymással titok haverokként. Gondolom, megosztottátok a dolgokat egymással. Grace titkolta előlem, hogy a bátyám csaja, Te meg Seb elől, hogy a nővére pasija vagy. Szépek vagytok, mondhatom. De nem fogom felkapni a vizet, és nem borulok ki!- nyugtatom ezzel magamat inkább, mint őket. – A lényeg az, hogy Melt kiosztottam az eset után, majd eljöttem. –azzal leugrottam a tárorról és a már szabad mérnökömhöz siettem egyeztetni, és átvenni a dolgokat.

Ciaron és én a lehető legtöbb adatot átnéztük, megbeszéltük a taktikákat, a terveket. Az egész időmérőre volt egy tervünk. Aminek a lényege az volt, hogy a legjobbak legyünk. Persze másnak is volt terve, és vágya, na meg mérnöke és csapata. Így lehet az, hogy az időmérőn „csak” a harmadik lettem, előttem Sebbel és Alonso-val.

Szombaton már nem nagyon találkoztam a párommal, neki is dolgoznia kellett, és ott volt a családja is. Míg én Ciaron-al és a fiúkkal vette át az időmérő adatait vasárnapra. Majd a szállodai szobámban csajos estét csaptunk Sonja-val és Grace-el!!

A vasárnap reggel nyűgösen kezdődött, talán azért, mert már reggel összefutottam egy Melanie-val aki Heikki szobájából lopódzott ki. Ő csak rám nézett, és látszólag bűnbánó képet vágott, de én csak tovább mentem, egyenesen le a kondi terembe, ahol meg találtam a számomra megfelelő tárgyat. Egy bokszzsákot! Fel vettem hát a kesztyűt, és ütni, vágni kezdtem a zsákot, már teljesen leizzadtam, folyt rólam a víz, a hajam szétjött, de még mindig ütöttem –rúgtam a zsákot. Ki akartam magamból adni mindent, amit csak lehetett.

-Hé! Hé!- kapta el Sebastian a zsákot. –Elég. –nézett rám.- Minden rendben?! –kérdezte.

-Nem! –mordultam fel. –Semmi, de semmi nincs rendben! Én.. Azt hittem, hogy tudok mindent, ami körülöttem történik, de nem.. Semmit nem tudok! Nem vettem észre, hogy Grace és Sam együtt van. Azt, hogy valami nem stimmel.. És tegnap. Lerohanom a nővéredet, majd nagy vigyorogva mesélem a dolgot az edzőknek, mire Heikki tudatja velem, hogy Ő és Mel egy pár. Az időmérőn meg csak harmadik lettem, és a futam.. Már most tudom, hogy nem lesz jó.. És akkor meg mit várhatok. Már jó ideje nem láttam Ashtont és hiányzik. Utálom a szüleimet, mert elfogadták Grace-t menyüknek, mert Grace tökéletes! Van diplomája, okos és tehetséges, jó munkája van.. Seb én ezt nem bírom!- próbálom át ölelni, de Ő eltol magától. –Mi a baj?! –kérdezem meg.

-Melanie és Heikki együtt vannak?! –nézz rám, arca megfeszült, tartsa merev.

-Igen. –kapok fel egy törölközőt.

-Nekem ezt miért nem mondtad el?! –von kérdőre.

-Seb én is csak tegnap tudtam meg, nem sokkal az időmérő előtt, akkor, pedig már nem tudtam el mondani, azután meg már nem is találkoztunk. Most itt vagy ezért elmondtam.

-Ugyan már Andy, csak véletlen csúszott ki a szádon, különben eszed ágában sem lett volna elmondani. Végre lett volna valamid, amit felhasználj a nővérem ellen. Tudom milyen vagy. Ha el akartad volna mondani, akkor elmondtad volna akkor, amikor megtudtad, és nem vártál volna vele. De hogy Heikki és Melanie sem mondta el. –Valahogy nem értettem Sebet. Miért akadt ki ennyire?! Miért rá mérges?! Én titkoltam előtte a dolgokat?! Hát nem.. Akkor meg mi a baja?!

-Basszus Sebastian! –vágom le a törölközőt. –Én titkoltam el előled a dolgot hosszú időn keresztül. Hát rohadtul nem úgy, hogy ne nekem pampogj itt! – hagyott ott.

A szobámban veszek egy frissítő zuhanyt, majd felöltözöm és a lányokkal meg Heikki-vel a pályára, indulunk. Seb nem hajlandó vele egy légtérbe lenni, ha nem, muszáj.

A pályán Heikki megy Seb bokszába, Sonja a dolgára, én meg Grace-el a pihenőmbe, ahol kapok egy masszázst, és pihenésre ítélnek. Így el is alszom..

A rajtrácson állva csak azon jár a fejem, hogy Seb miért nem áll velem szoba?! Miért nem beszélt hozzám?! Miért nem kívánt sok szerencsét?! Kérdések. Válaszok nélkül.

A futamon…?! Null koncentráció. Alonso győz, Seb második, míg Jenson Button a harmadik, de Seb a Buttonos előzése miatt büntetést kap, így csak az ötödik lesz, Jens a második a harmadik helyre, pedig Kimi ugrik fel. Már előre félek, hogy ezért is ÉN leszek a hibás..

A Magyar és Német futam között egy hét van, így már kedden utazunk a kis országba, ahol még életemben nem jártam, viszont hallani halottam róla.

Sebbel az óta sem beszéltem, úgy gondolom neki, kellene megkeresnie, nem, pedig nekem Őt. Ő bántott meg és rohant le, és bunkózott velem!

A Hungaroring.. Már első látásra bele szerettem, az a pálya valami fenomenális. Az egész környezett, ahol fekszik és a vele szembe lévő Aquapark!

Tetszett Magyarország, az emberek közvetlensége, a Magyar rajongók, akik óriásiak! Valahogy minden jó volt, és passzolt.

 

A pénteki szabadedzést már nagyon vártam, hogy végre én is mehessek ezen a pályán, ami annyira tetszik. Így elsőre a szabadedzés végén a tizenharmadik lettem.

Ekkor átbeszéltünk pár dolgot Ciaron-al min és hol kellene változtatnom, majd ebéd Grace-el, szemezés Vettel-el, egy gyors masszázs és újra autóba ülök.

A második edzésen 14. lettem. Fogalmam sem volt miért nem jó az időm. A pálya fekszik, csak valamit mindig elrontok. A másnaptól már jobb eredményt vártam!

Még a Szállodában is azon agyaltunk Ciaron-al, hogy lehetnék jobb, mit kellene jobban tennem, szervezkedtünk, mint az örültek. Végül Ő küldött aludni, hogy pihenjek is valamit.

Szombaton később keltem, mint általában, így sietnem kellett az öltözéssel és a reggelivel, de megérte. Cserébe a délelőtt folyamán Grace megmasszírozott.

Az edzést már vártam, végre be akartam ülni a kocsiba és teljesíteni. De megérte, hisz tudtam is. A harmadik edzés befejeztével engem intettek le elsőként. Az adrenalin csak úgy áramlott az ereimben, boldog voltam, de nagyon!

Egy csapatmegbeszélés, kajálás, Ciaron oktat, után ültem újra kocsiba, az időmérőre, melyen csak a tizenegyedik lettem, míg Sebastian a harmadik. Nem örültem neki, de el kellett fogadnom a tényt, így gyorsan megemésztettem, és próbáltam a riporterek előtt titkolni, a dolog nem tetszését.

A másnapi futamon sikerült hoznom három helyet, így nyolcadik lettem, Seb negyedik. Az első Lewis Hamilton lett megelőzve a két Lotust. Egyet viszont megállapítottam a Magyar rajongók hatalmas Kimi fanok!

Mivel a Magyar Nagydíj után öt-hetes szünet következik, melyben a Gyáraknak kötelező két hétre bezárniuk, így volt elég szabad időm. Öt teljes hét pihenés, tudván, hogy nekem nem kell se szimulátorozni, se Gyárba menni, mondjuk, egyszer megnézném ezt a híres neves Milton Keynes-i Gyárat, így lehet, hogy a Nyári szünet alatt majd rá veszem magamat.

Épp a szállodában pakolok, mikor kopognak az ajtómon. Oda sétálok és kinyitom azt, amikor is egy szőke német áll előttem.

-Hallgatlak!- sétálok el az ajtóból, és folytatom a csomagolást, hallom, ahogy kattan a zár jelezvén, hogy az ajtót bezárták.

-Sajnálom!- hallom meg hangját mögülem. –Sajnálom, hogy bunkó voltam, hogy semmibe néztelek, hogy Mel olyan szemét volt veled. Hidd el nagyon sajnálja, ahogy én is. –Szavai újra és újra csengtek a fülemben, de ezek nem voltak mások, mint üres szavak.

-És, ha bármi történik, akkor készüljek fel, hogy Te innentől majd mindig másfél hetekig nem beszélsz velem, aztán egyszer csak beállítasz, és bocsánatot kérsz?! –nézek rá.

-Nem. Én sajnálom. Tudom, hogy egy lúzer voltam, de szeretlek! –lép közelebb és kezeit a derekamra fonja, én, pedig a mellkasára helyezem a sajátjaimat.

-Mit tudsz nyújtani?! –mosolygok rá.

Neki, pedig nem kell több egyből ajkaimra, tapad, és innentől nem áll le.. Imádom a békülős szexet!

-Na és hova utazunk?! –kérdi Seb miközben útban, vagyunk Svájcba, hozzá.

-Hát..

-Nem gondoltad volna, hogy veled akarok nyaralni? –nézz rám.

-Hát nem. –nyögöm be. –Ahogy álltak a dolgok. –magyarázom. –De nagyon örülök neki. –csókolom meg.

-Szerencséd. –nyúl be a pólóm alá.

-Héé. –szólok rá. –Repülőn ülünk, viselkedj!

-Talán, ha a felsőd nem lenne ennyire kivágva. –céloz a darabra.

-Nem tetszik?! –pislogok rá, és kezeimet combjára helyezem.

-De nagyon is.. –suttogja a fülembe, majd el kezdi nyakamat csókolgatni.

-Direkt teszed ugye?! –sóhajtok fel.

-Csak egy kicsit. –csókol meg.

-Szemét vagy! –mosolygok rá.

-Tudom, hogy Te rosszabbul bírod, mint én.. –tér vissza nyakamhoz.

-Egész biztos?! –mosolygok pimaszul, és végig simítok férfiasságán.

-Neeem. –mosolyodik rám, és nyom még egy csókot ajkaimra majd elszakad tőlem.

Az út további része nyugalomban telik, mindenki a maga helyén ül, és csak egymás kezét fogjuk.

Svájcból tovább megyünk az Államokba. Megmutatom neki Palos Verdes Estratest, majd onnan megyünk el valahová. Én legszívesebben a Karib- tengert céloznám meg. Majd mondom is Vettelnek.

Két nappal később már a házam felé tartunk a taxival, szerencsére egy délutáni járattal jöttünk, ami kora reggelre ért az Államokba.

-Itt minden ilyen nyugodt?! –kérdez rá Seb.

-Dehogy! –mosolygok rá. –Csak korán vagyunk. –bújok hozzá. –Jó végre itthon lenni. –sóhajtok fel.

-Mennyi ideje nem is voltál itthon?! –nézz rám.

-Egy hónapja. –gondolok bele.- Te jó ég. Az nagyon sok idő! Remélem Erica nem, szedte szét a házat! – nevettek fel.

-Egész biztos nem, kedves lány. Sokat köszönhetsz neki.

-Mi?! –pillantok rá.

-Hát, ha Ő nincs, lehet, hogy ma én nem vagyok itt veled. –magyarázza.- Ő hívott fel akkor, hogy hívjalak el Svájcba és ne legyek beszari. –magyarázza.

-Tényleg?!

-Nem tudtad?! –kérdez rá.

-Hát nem, de nem fogok megharagudni rátok, mert szeretlek titeket, és inkább hálás leszek neki. –csókolom meg páromat. Mire a sofőr is lassít.

-Megérkeztük.- szól hátra.

Kiszállunk a kocsiból, kiveszzük a csomagokat, kifizetjük a taxit, és besétálunk a házba.

-Ez nem csak kívülről szép! –mosolyog rám Seb.

-Tudom. -pillogok rá.

-Akárki is az baseball ütő van nálam és nem félek használni!- hallom meg Erica komás hangját.

-Leütnéd a legjobb barátnőd?! Kérdem meg tőle.

-Andy!- szalad le az emeletről. Elég komás állapotban van, de ez a legkevesebb, átölelem, és csak mosolygok. –Jó, hogy végre itt vagy. –ölel át még egyszer. –Vettel ugye? –mosolyog Sebre.

-Igen, de a Sebet jobban szeretem. –mosolyog rá párom.

-Oké Seb. Én Erica vagyok a telefonálló.- mosolyodik el a szöszi lány.- Na de én visszafekszem, reggel kelnem kell. Örülök, hogy itt vagy!- puszil meg. –Meg neked is. –puszilja meg Sebet is. –Legyetek jók. –indul fel. –Vagy rosszak. –fordul vissza és kacsint ránk. –De csak halkan!- kiabál még le.

-Ő..

-Erica. –nevet fel Seb.

-Na igen. Az én barátnőm. –húzom ki magam. –De gyere körbe, vezetlek.

Megmutatom neki a ház össze zegét zugát, és mindig talál valamit, ami elnyeri a tetszését. Ezek után mi is lefekszünk egy kicsit pihenni.

Egész tizenegy óráig ágyban vagyunk, amikor is mindketten megébredünk.

-Éhes vagyok!- fogom meg korgó hasamat.

-Én is. –ölel át Seb.

-Kaja tuti nincs itthon. Csak édesség. Erica mindig bent eszik az étterembe, itthon csak édességet meg piát tart, na meg én se vagyok az a konyhatündér szóval tuti semmi nincs itthon.. –magyarázom.

-Vásárlás?! –kérdez rá.

-Nem tudok főzni! –súgóm. -De menjünk el enni Erica éttermébe! – javaslom.

-Benne vagyok. –kell fel az ágyból.

Egy közös zuhany, és gyors öltözés után elindulunk LA-be, természetesen én vezetek.

-Oh felhívom Silvert!- nyúlok a telefonomért, és gyorsan tárcsázom nővéremet.

-Hali te lány. –szól bele.

-Silveeeer!- mosolyodom el.- Remélem, megtartottátok Teddy-vel a jó szokásotokat miszerint Erica éttermébe, esztek.

-Meg hát. De nem csak mi leszünk ott, hanem Grace és Sam is. Jöttök ugye?!

-Aha. Bár meghívót nem kaptam! –sóhajtok fel.

-Akkor most kapod, mi mindjárt ott vagyunk, Grace dugóba, Sam meg tíz perce indult el Venice-ről. –magyarázza.

-Oké oké, mi nekünk még legalább húsz perc.

-Oké akkor tali ott. –teszi le a telefont.

-Családi ebéd lesz! –pislogok Sebre.

-Kik lesznek ott?! –kérdi.

-Hitted volna, hogy olyanok, akiket ismersz?! –nevetek fel.

-Amúgy Silver és Teddy, Grace és Sam meg mi. –mosolygok rá.

-Remek. –nyom egy puszit az arcomra.

Pontosan húsz perc múlva parkolok le az étterem előtt. Bent jó páran vannak, és remek a hangulat.

-Tök jól néz ki.- dicséri Seb.

-Nekem mondod. –fogom meg a kezét, és indulunk el be.

Egy több személyes eldugottabb asztaltól integet nővérem, így arra vesszük az irányt.

-Több, mint egy hónapokra többet nem tűnhetsz el! –ölel át egyből.

-Értettem! –mosolygok rá.

-Sebastian! –örül meg páromnak és őt is át, ölel, én eközben Teddy-t üdvözlöm.

-Jó újra látni. Hogy megy a szezon?! –érdeklődöm.

-Elég jól. –mosolyodik el. –Dolgozunk rajta.

-Remélem is. –mosolygok rá. –Teddy ő Seb, Seb ő Teddy. A Kanadai Nagydíjon nem volt alkalmam titeket bemutatni egymásnak.

A srácok kezet ráznak és egyből egy húron, perdülnek sportemberek lévén.

-Végre! –sóhajtom fél óra múlva. Mikor meglátom bejönni Grace-t és Sam-et egyszerre.

-Bocsiiii. –nézz rám Grace.

-Áh semmi csak itt éhezem. –nevetek fel, és üdvözlöm őket.

-Itt vagyunk! Megjöttünk! – hallom meg az ismerős hangot.

-Célia!- mosolygok rá.

-Andy! -ölel át egyből.

-Nem tudtam, hogy itt lesztek.

-Meglepi. –mosolyog.

-Ashton! –látom meg a mögötte álló bátyámat, egyből fel állok, és át ölelem szorosan, ő pedig vissza ölel, védelmezően tart kezei közt. –Annyira hiányoztál. –gördül egy könnycsepp az arcomon.

-Te is kislány. –mosolyog rám, és letörli a könnyet. –De remek voltál a versenyeken, sajnálom, hogy nem álltál dobogón. –mosolyodik el halványan.

-Köszönöm!- ölelem át újra. –Ashton Ő Se a párom. Seb Ő a bátyám Ashton- mutatom be őket egymásnak. – Ő pedig Célia. –mutatok a már ülő nőre. –Ashton felesége. –teszem hozzá.

-Vele már megismerkedtem. –mosolyodik el a németem. Ashton és Seb közé ülve jó hangulatban telik a kis családi ebédünk, rengeteget beszélgetünk, és nevetünk, jó kis társaság vagyunk, mi együtt!

-Bejelenteni valónk van. –áll fel Ashton és Célia.

-Ki vele! –mosolyog rájuk Silver.

-Oké oké. –veszi át a szót Célia, férjétől. –Terhes vagyok! –mosolyodik el.

Mind gratulálunk nekik, hisz ez egy remek hír. Lesz egy kis unoka öcsém vagy húgom.. Egy újabb Clark baba!