2012. szeptember 28., péntek

Andy és a Száguldás 30. Fejezet


Sziasztok!
Szép péntek délutánt. Meghoztam a  következő 30.! fejezetet. :) 
Jó olvasást hozzá. xOxO. Mercii. 


A Nagy Családi ebéd után mindenki ment a maga dolgára. Silver el utazott Teddy-vel a következő tenisz bajnokságra, amit  Európában rendeznek meg. Grace és Sam New Jersey-be mentek Sam soron következő versenyére,míg Ashton és Célia haza mentek, hogy el tervezzék az életüket családostul. 
Mi pedig vissza mentünk Palos Verdes Estratesre. Nem nagyon beszélgettünk az út alatt. Igazából teljesen el bambultam. Vezetés közben ki tudtam kapcsolódni és gondolkodni. Mi lesz Sebbel és Velem?! Vajon haza kellene e Őt vinnem?! A szüleim mit szólnának hozzá?! Megannyi érzés kavargott bennem.
Volt egy életem, egy majdnem tökéletes életem, és most az lett, mégsem tudom mit kezdjek vele. Talán minden igaz arról amit mondanak. A pénz nem boldogít! Hiába volt nekem pénzem, nem vehettem rajta családot, szülőket! Nem lettem attól még jobb ember.. 
Most, hogy a Világ tudja, hogy Én és Seb együtt vagyunk mit fognak szólni?! Na és Scotter végre el fogja fogadni a tényt, hogy én már Nem akarok tőle semmit?! 

-Valami bánt?! -kérdez rá Seb már otthon a kanapén ülve, én még mindig nem szólaltam meg és továbbra is bambultam.
-Öhm.. Nem. -rázom meg a fejemet. -Csak sok minden kavarog bennem. -mosolygók rá halványan, és, hogy bebizonyítsam nincs semmi bajom adok neki egy csókot.Már épp kezdenénk bele melegedni mikor megszólal a csengő. 
-Ne nyisd ki!- kérlel Seb, és már húzná le a ruhám pánját, de megállítom.
-És, ha fontos?! -kérdezek rá. Majd fel állok, megigazítom a ruhámat, és a kapunyitóhoz sétálva megnyomom a nyit gombot. 
Épp nyitom a bejárati ajtót, mikor meglátom leparkolni a fekete BMW-t, a kocsi nem ismerős, ahogy a rendszám sem így kíváncsian lépek ki a házból. 
A kocsi ajtaja nyitódik és egy mosolygós barna hajú férfi száll ki. Természetesen tudom ki az, de meglepett, hogy újra látom, hisz évek teltek el azóta, jó öt éve annak, hogy nem láttam. Bár semmit sem változott. Ugyan olyan jó képű, mint volt.
-Andrea jó téged újra látni! -jön oda hozzám, és át ölel, majd puszit nyom arcomra.
-Te.. Adam!- eszmélek fel. 
-Meglepődtél!- nevet fel.
-Igen. Hisz öt éve,hogy nem találkoztunk most meg megjelensz itt!- magyarázom meg, hisz miért van itt!? Remélem nem egy újabb kapcsolat rombolóval állok szemben, mert azokból elegem van! 
-De ugye azért örülsz nekem?!- mosolyog rám. A mosolya még mindig a régi,egyszerűen elbűvölő. 
-Az attól függ mit akarsz. -felelem, és karba fonom kezeimet.
-Jaj Andy!- nevet fel. -Semmi rosszat. Csak egy meghívót jöttem át adni. -vesz elő a zsebéből egy fehér borítékot. -Tessék, ez a tied! -nyújtja át azt, én pedig azonnal fel bontóm. 


"Nagy örömmel hívjuk meg önt Adam Sather és Emily Andrews esküvőjére..."

Olvastam fel magamban a lényeget. Te hát akkor azért jött, hogy meghívjon az Esküvőjére?! Megnősül?! Ez hihetetlen! Adam, aki mindig azt mondta, hogy ameddig nem találja meg az igazit Ő bizony nem adja be a derekát.. 
-Szóval megtalálta az igazit?! -mosolygok rá.
-Meg. -mosolyog vissza.
-Ennek örülök, és ígérem ott leszek a hétvégén Hampton-ban! De ugye vihetek plusz egy főt?!- mosolygók rá boci szemekkel.
-Hát persze, de ugye tudod, hogy ezeknek a szemeknek nem lehet ellenállni?! -kérdez rá. 
-Hát persze, épp ezért használom!- nevetek fel. 
-Akkor rendben. De, ha megbocsájtasz nekem mennem kell. Szombaton esküvőm van, és ma már Szerda van. Pénteken kötelező megjelenned a vacsorán. -húzza végig kezeit az enyémeken. 
-Ezer örömmel. -válaszolom. - De miért nem vagy már ott?!
-Munkám volt. -válaszolja. -Tudod orvos vagyok. -emlékeztet, bár jól tudom. -Életeket kell mentenem, csoda, ha az esküvőm ott lehetek. Főként, hogy a Los Angeles-i kórház főorvosa vagyok- dicsekedik.
-Na ne. Ezt nem is tudtam! -lepődök meg. -De örömmel hallom, hogy kitörtél! 
-Köszönöm, de most már tényleg megyek, mert lekésem a gépen. Szia Andy. -jön oda és búcsúzóul puszit nyom arcomra. Pont, mint mikor jött.
-Szia Adam!- integetek a távolodó kocsinak. 
-Ő ki volt?! -jelenik meg mögöttem hirtelen Sebastian.
-Egy régi barátom. -válaszolom, bár tudom annál sokkal több volt, de Adam-et soha nem szerettem.
-Aha. És mit akart?! -faggat tovább már a házban.
-Meghívott az esküvőjére, ami szombaton lesz Hampton-ban.- nyomom a kezébe a meghívót.
-Elmész!? 
-Mi ez a faggatás!?- lepődöm meg. -És persze, hogy el. Adam-et már több, mint öt éve ismerem, és lehet, hogy rég láttam, de ott leszek az esküvőjén, és Te is. -mutatok rá.
-Mert?! Engem nem hívott meg.. 
-De Te vagy a plusz egy főm!- nézek rá, mire Ő csak olyan fura képet vág!
-Jaj Sebastian! -fogom a fejemet. -Ne vágj már ilyen hülye képet!- dobom meg egy díszpárnával. 

*Csütörtök.
undefined

-Oké akkor én el megyek vásárolni. -magyarázom Sebnek miközben Ő épp a ruhám cipzárját húzza fel. 
-Igen tudom. -veszi magára a pólóját.
-Oké oké. Akkor én el megyek, te addig össze pakolsz magadnak, az én bőröndöm már kész. -nézek a szoba sarkában található utazó táskára. -Én délig vissza érek, este pedig repülőnk Hamptonba.-egyeztettem a programot.
-Igen tudom, de menj már mert soha nem érsz vissza!- tól ki szinte.
-Jön a csajod vagy mi?! -nevetek fel.
-Nem nem.. -húzza mosolyra a száját, majd hirtelen vissza ránt, és megcsókol, majd utamra enged. 
Nevetve szállok be a kocsimba, és hajtok Los Angeles-be. 

Ruhát veszek venni, hisz kell egy az esküvőre és a vacsorára is. Nem akarok semmi csicsásat, sem habos-babosat azt a menyasszonyra bízom, valami egyszerű és elegánsat keresek amit fel lehet venni egy esküvőre. 
A kedvenc butikomba megyek be, ahol mindig van a számomra megfelelő ruha. Egyből kezdek is keresgélni míg végül rá nem akadok a két legmegfelelőbb ruhára. Egy koktél ruha a vacsorára és egy kisestélyi az esküvőre. Tök életesek, pont az Én stílusom. 
Gyorsan fizetek, majd még beugrom Ericához, aki szokásához híven az étteremben van, elmondom neki, hogy mit kellene megcsinálni míg nem vagyok otthon, majd sietve távozom, hisz egy órán belül dél lesz, és kitudja milyen a forgalom. 
Mázlimra fél órán belül haza érek. Seb már össze pakolva vár, gyorsan becsomagolom a ruhákat, vigyázva nehogy meggyűrődjenek, majd rendelek kaját. 

-Nekem nem is szabadna ilyet enni!- nézz rám Seb miközben újabb adagot szed magának az éttermi ínyencségekből. 
-Aha.. Látom!- nevetem ki. 
-Jó tudom. Meg ne szólalj!- nevet Ő is.
-Eszem ágában sincs! -rázom a fejemet.

Egy késő délutáni géppel utazunk Hampton-ba, Seb elmondása szerint még nem járt ott. Én csak meglepődöm ezen kijelentésén, bár igaz ami igaz. Én nem igen vagyok otthon Európában, Ő meg Amerikában...
Oda érve egyből a Szállodába vitetjük magunkat, ahol a Násznép elszállásolása történt, mi is kiveszünk egy Lakosztályt, amelyet hamar el is foglalunk. 
-Na milyen Hampton?!- kérdezek rá Sebnél, aki épp a Teraszon nézi a Naplementét.
-Szép hely.- mosolyog rám és át ölel hátulról.
-Igen csodása hullámzó tenger hangja. -mosolyodom el, rág nem láttam ezt a csodás Hampton-i környezetet. 
-Mindig is akartam egy Hampton-i nyaralót!- gondolkodom el.
-És miért nem vettél?- kérdez rá.
-Na erre én sem tudom a választ, tudod tiniként döntöttem el. Aztán elköltöztem Dallas-ból, Austin-ba. Majd meg vettem a Los Angeles-i házat, és valahogy teljesen el felejtettem Hamptont és az itteni környezettet, de most jó újra itt lenni. -bújtam szorosan a karjai közé, jó volt együtt lenni vele, hozzá bújni, minden tökéletes volt, és romantikus. 

*Péntek.


-Hasadra süt a Nap.- suttogta Sebastian a fülembe, miközben a hátamat simogatta, édes érintésére libabőrös lettem. 
-De én háton fekszek. -dörmögtem, majd felé fordultam és megcsókoltam, majd el válva tőle hozzá bújtam. -Jó így lenni. -suttogtam.
-Igen- puszilta meg csupasz vállamat. 
-Éhes vagyok. Menjünk le enni. -emeltem meg fejemet és boci szemekkel pislogtam rá.
-Lehet neked ellenállni?!- tette fel a kérdést mire én csak elmosolyodtam. 
-Nem.- pusziltam meg, majd beszaladtam a fürdőbe készülődni. 
Miután végeztem vissza szaladtam a szobába, hogy fel vegyek valami megfelelő ruhát magamra, végül egy sárga színű hátul hosszított ruhát vettem fel, a derekán egy övvel, bézs színű magassarkúval, és egy farmer kabáttal.Miután Seb is össze készült együtt, kézen fogva indultunk meg a hallba, hogy az Étteremben megtudjunk reggelizni, a teraszon foglaltunk helyet ahonnan tökéletes kilátás nyílt az Óceánra, és a nap is sütött. 
-Na és mit együnk?! -néztem az étlap fölött Sebastianra, aki láthatólag épp azt tanulmányozta. 
-Öhm.. Nem tudom. -válaszolta végül és rám pillantott.
-Te mit eszel?! -kérdezte. 
-Hm. Omlettet, és salátát. -válaszoltam.
-Ez, hogy jutott az eszedbe?!- mosolyodott el, és az asztalra tette az étlapot, majd intett a pincérnek.
-Fogalmam sincs. -nevetem fel. Majd megérkezett a pincér Seb pedig leadta a rendelést, ugyan azt kérte amit én. A reggelinket vártuk mikor megláttam kijönni Adamet, aki egy mellett egy csinos nő virított. 
-Jó reggelt!- köszöntem rá, mire Adam rám pillantott és elmosolyodott.
-Andrea!- jött oda és azonnal puszit nyomott az arcomra, úgy látszik ez már szokásává vált. 
-Adam.-mosolyodom el. -Bemutatom neked Sebastiant a páromat. -mutatok a mellettem álló férfira, bemutatkoznak egymásnak majd Adam is bemutatja a mellette álló nőt. 
-Ő a menyasszonyom Emily. -mutat a nőre. Tényleg szép, hosszú világos barna haja, karcsú alakja, szép arca. Teljes mértékben illik Adamhez. 
-Emily Andrews. -nyújtja a kezét.
-Andrea Clark. -rázom meg azt, és Sebbel lezavarják ugyan azt. 


A délelőttöt és a délutánt azzal töltjük, hogy körbe járjuk egész Hamptont, megmutatom azokat a helyeket, amelyeket kislányként láttam, és az újakat is megnézzük közösen.
Egy órával a vacsora kezdete előtt érünk vissza a Szállodába, így egyből neki állunk készülődni. Közös zuhannyal indítunk, aztán megcsinálom a hajamat, és a sminkemet, amit nem viszek túlzásba. Fel veszem a ruhámat, és hozzá egy egyszerű fekete cipőt választok. 
Seb egy kék inget, farmert és zakót visel. De még így is tökéletesen nézz ki. 
Pont időben érünk be a Terembe, ahol a vacsora fog folyni, nem nagyon ismerek senkit, de attól még jól érzem magamat. Mindenki kedves, és jó hangulatban telik az egész, míg meg beszédet nem mond a vőlegény tanúja, és egyben legjobb barátja. Nem hittem volna, hogy pont Ő lesz az, de nem is lep meg túlzottan, hisz tudom régóta jó barátok, és már akkor is azok voltak. 
A vacsora lezajlása után még ott maradunk beszélgetni, Sebastiant lefoglalja Adam egyik kollégája, így én egyedül ácsorgok egy pezsgővel, mikor megérzem, hogy valaki végig simít a hátamon. 
-Rég találkoztunk. -mosolyog rám Marc. 
-Igen rég, de nem volt okom keresni téged. -mondom halál nyugodtan, bár tudom Ő más, mint Adam.
-Azt mondod megfeledkeztél rólam?! -lepődik meg.
-Meg. Nem volt okom találkozni veled, lekötött a munkám, és minden bizonnyal téged is, mert jó ideje nem halottam rólad. 
-Igaz ami igaz, komoly dolog az élet mentés. -húzza le a pezsgőjét. -De te mindig a fejemben jártál. -mosolyodik el pimaszul. -Tudod nehéz el felejteni valakit akivel olyan jó a szex, mint veled. -az arcom egyből elvörösödik. Bosszúsan pillantok Marcra. -No csak nem hittem volna, hogy zavarba tudlak hozni. -nevet fel.
-Hagyd már abba!- szólok rá. -Elegem volt belőled, én nem akarok tőled semmit, úgy, hogy jobb lesz ha ezt fel fogod!- vágom a "fejéhez", majd arrébb állok onnan. 

-Kivel beszélgettél a partin?! -kérdez rá az ágyban fekve Sebastian, azt hittem már alszik.. 
-Csak Adam egyik kollégájával.- vágom rá.
-Úgy tűnt ismeritek egymást..- fejtegeti tovább.
-Mert így is van. -válaszolom.
-Andy. -emelkedik fel- Mi közöd volt neked Adamhez?! -kérdez rá.
-Mit akarsz tudni!? -ülök fel én is.
-Az igazat. -nézz rám.
-Legyen. -bólintok.- Adam és én öt éve viszonyt fojtatunk. Csak, hogy közben én együtt voltam Marccal is. Innen az ismeretség, de aztán szakítottunk és kész vége. Azóta nem is halottam róluk. Esküszöm. 
-Elhiszem. -puszilja meg az arcomat.
-Akkor jó. -bújok hozzá, és végre nyugodt szívvel tudok aludni. 

*Szombat

Nem nagyon járok esküvőkre. Talán azért, mert nem nagyon mennek férjhez az ismerőseim. Vagy csak én nem tudok róla.. Vagy engem nem hívnak meg?! Mindegy is. A lényeg az, hogy Ma itt vagyok.
Már épp a ruhámmal bajlódok persze, most is Seb ment ki, aki mér öltönybe áll előttem.
-Igazán szexi vagy.- lopok tőle egy csókot, amit sikeresen elmélyít. -Mindjárt mennünk kell. -suttogom két csók között.
-Még várhatnak.. 
-Elfogunk késni. -szakadok el tőle nagy nehezen. 
-Oké. -ad még egy utolsó csókot, majd egyedül hagy. 
Megigazítom magamon a ruhámat, fel veszem a karkötőmet a cipőmet, a hajamat össze fogom, fel teszek egy sminket, ma kicsit erősebben, mint a tegnapi vacsorára, és  már készen is vagyok. 
-Na milyen?! -mosolyodok el. Seb nekem háttal áll, ám mikor rám néz elmosolyodik.
-Igazán csinos, elegáns, és szexi. -suttogja az utolsó szót a fülembe.
-Te neked mindig csak a szexen jár az eszed!- vágom hozzá. 
-Nem tehetek róla, hogy ilyen csinos a barátnőm. -fog kézen, és bele puszil a hajamba. 

A templomban már mindenki ott van, a vőlegény az oltárnál áll, balján Marccal, míg a menyasszony koszorús lányai is bevonultak már. 
Nyílik az ajtó, és Emily megindul az oltár felé az apja oldalán. A ruhája eszméletlen szép, bár szerintem nem a legjobb választás volt a számára, de attól még csodásan nézz ki benne. 
A szertartás elkezdődik, és én már az első öt percben sikeresen el bőgöm magamat, miközben Seb kezét szorítom, aki csak mosolyog. 
Majd a két igen, és a gyűrűk felhúzása után el csattan az első hitvesi csók is.  
Mikor ki indulnak a templomból elhaladva mellettünk Marcra pillantok aki mosolyog, látszik rajta, hogy mennyire szereti Emilyt, és hogy boldog. Sebre nézek aki vissza pillant rám. 
-Szeretlek. -csókolom meg. 
-Én is téged. -mosolyog rám, és viszonozza csókomat.. 







3 megjegyzés:

  1. Szia!!
    Első komi...haha:D
    Nagyon tetszett a rész és már nagyon kíváncsi voltam a folytatásra.Annyira édesek ők ketten Sebivel.Annyira megkönnyebbültem,hogy lerázta Marcot és jól beolvasott neki.Adam és a párja igazán édesek,de a ruha nem igazán tetszett,persze ez ízlések és pofonok kérdése.
    Abbahagyom a szövegelést,mert a lényeg,hogy amint lehet hozz folytatást,
    Puszi:*:*

    VálaszTörlés
  2. SZiia. Köszönöm a komit. :)
    A ruha szerintem sem áll a legjobban a csajszinak, de szerintem, ha nem rajta van igazán szép. :)
    Andy bebizonyította, hogy Ő bizony Sebbel akar lenni, úgy hogy Happy van! :D Nyugodtan beszélj csak.! ;D Meghallgatunk. :)
    Még egyszer köszönöm, Puszii.

    VálaszTörlés
  3. Szia!!
    jaj, olyan jó, hogy Andy őszinte Sebbel!! (majd tanítok ebből valamit Móninak is) komolyan megijedtem, hogy esetleg valami rosszat fog tenni valamelyik fiúval és öri-hari lesz belőle Sebbel, de hál istennek nem így történt! és annyira jó olvasni, hogy szeretik egymást és nem is kicsit!! remélem, hogy a további részek is ilyen aranyosak lesznek!!
    siess a folytatással!
    puszi

    VálaszTörlés