Andy és a Száguldás. 3.Fejezet

Sziasztok! 
Meghoztam a következő fejezettet! ;) 
Nagyon Köszönöm az előzőhöz a komikat! :) 
Puszii.*

Végre sikerült odáig eljutnom, hogy már csak két vizsgám van hátra. Már Június eleje van, teljes mértékben fel vagyok készülve az előttem álló feladatokra. Jónak érzem magam. Grace "szabályait" is sikerül betartanom az edzéssel kapcsolatban. Sam még mindig teljesen kész van a keze miatt, alig várja hogy két hét múlva levegyék a gipszét és megkezdhesse az edzést, formába hozza magát újra. Minden vágya újra motorra ülni. 
Silver már nincs itthon, pár napja ment vissza New Yorkba. Így is tovább maradt a kelleténél. Hogy miért jött még mindig nem tudjuk. Egyedül anya és apa tudják, de Ők nem nyilatkoznak. Mi pedig nem is faggattuk őket. Volt elég gondunk magunktól is. 
Nekem tanulnom kellett egyfolytában, hiszen egy éves anyagot kellett alig öt hónap alatt feldolgoznom, megtanulnom, és vizsgáznom belőle. 
Sam nagyon élvezte, hogy Ő az okosabb és segíthetett, eljátszotta a szigorú tanárbácsit. Rendhagyón végig röhögtem a magyarázatait. Próbált vas szigort alkalmazni, ami jócskán nem jött neki össze, mivel velem együtt röhögött! 
A világ legjobb dolga történik velem, valóra válik az álmom, Sam is közelebb került hozzám. Újra egy családnak érzem a mienkét, legalábbis minket testvéreket nézve, engem és Samet. Silver még mindig nem beszél velünk.. Amikor itthon volt akkor is csak pár szót váltott velünk. 
Bármi baja is van vagy komoly, vagy csak egyszerűen nem akar velünk szóba állni, volt már olyan!- Nem is egyszer. 


Vissza térve a sulira és versenyzésre. Az a helyzet állt elől, hogy teljesen fittnek érzem magam minden szempontból! Grace nagyon figyel rám. 
Sokat köszönhetek neki és Sarahnak illetve Richnek is. Hálás is vagyok nekik azért amit tettek értem, nem egyszer köszöntem meg nekik, hogy így figyelnek rám és segítenek. Szerintük ez természetes, nekem meg furcsa. 

Grace.

-Jó reggelt! -rontott be a szobámba Grace. Mostanában mindig ezt csinálja nem is kopog, először még kiakadtam, aztán kezdtem megszokni a dolgot. 
-Neked is. -néztem rá, majd vissza a könyvemre. 
-Na mit csinálsz?! -ugrott rá az ágyamra.
-Tanulok. -sóhajtottam fel, majd leraktam a könyvet és felültem szembe vele.
-Minek?! Tudod, menni fog. Meg lesz. És remek leszel, úgy mint érettségizett tini, és  úgyis mint Nascar versenyző. -csodáltam azt a sok pozitívumot ami benne volt, mindig mosolygót még soha nem láttam, hogy rossz kedve lenne. Volt mindenkihez egy kedves szava, sosem volt mérges. Még rám se! -akkor se, ha nem akartam éppen edzeni. 
-Kösz a biztatást, de azért inkább készülök, de te miért vagy itt?! Nem mintha zavarna csak tudod úgy tudtam, hogy ma semmi féle képen sem találkozunk. -mondtam neki mosolyogva. Mára nem volt beiktatva semmi program ezért nem értettem a dolgot, és még csak nyolc óra volt. 
Igen korán kellő vagyok, és máris tanulok. Eddig ilyet sosem csináltam, de mostanában muszáj-nak éreztem. 
-Ja igen meglepetés! -pattant fel az ágyról. Az hogy itt van már meglepett.. Épp szólásra akartam nyitni a szám, mire leintett és folytatta. -Megyünk a Nascar-ra! 
-hogy hogy?! -álltam fel én is. 
-Csak úgy, öltözz mert megyünk Kansasba és jön Sam is. -mosolyodott el, és magamra hagyott. 
Kansas.. De hát az.. Most komolyan nem tudom hány órát kell kocsiban ülnöm.. 
Mondjuk, ha azt vesszük verseny közben is sokat kell majd ott ülnöm! Kétszáz köröket fogunk versenyezni úgy, hogy készülhetsz! -figyelmeztettem magamat. 
Lezuhanyoztam, magamra vettem a  fehérneműm kék gatya,kék póló, egy táska, napszemüveg,karóra,szandál, össze kötöttem a hajam és máris kész voltam. 
Lent már várt Sam és Grace is, beültünk a kocsiba amit Én vezettem, és már indultunk is Kansasbe. Tipikus amerikai típusú autó volt. Két kocsival is büszkélkedhettem. A tizenhatodik szülinapomra egy Ashton Martint kaptam, ezt pedig akkor vettem amikor megtudtam, hogy bekerülök a Nascarba, szóval elégé új kocsi. 
Nagy és imádom. Amit pedig utálok azaz, hogy sokan azt hiszik, hogy a Nők nem tudnak vezetni (főként a szőkék). Hát én is szőke vagyok, tudok vezetni, sőt oly annyira, hogy bekerülök a Nascarba! Ennyit arról, hogy a Nők nem tudnak vezetni, na persze van olyan aki tényleg nem tud! És olyan béna, hogy az már fáj.. Na de akkor is! 


Az út elégé hosszú volt, de sikeresen oda értünk 4 óra alatt, azaz délre ott voltunk. A csapatomhoz mentünk. Jack ott ült és nézegetett valami papírokat, Eric ide-oda rohangált, nagy volt a tömeg oda kint. Minden olyan furcsa volt ide kint. El sem hiszem, hogy én egyszer itt fogok versenyezni, sőt elégé közel van! Alig várom azt a napot, amikor egy ilyen szépséges kocsiba ülhetek és versenyezhetek! 


Úgy egy óra volt a versenyig amikor valaki felsikított és nagy tömeg kezdett el gyülekezni. Mi is oda mentünk de alig fértünk oda, a következő perceben már Sarah rángatott el minket onnan, be egy irodába.
-Mi történt?! -néztem rá. Az arca kétségbeesett volt, nem tudom mi történhetett, de komoly dolog lehetett.
-Jack rosszul lett nem tudom mi a baja, Eric vele van, de nem tud kocsiba ülni, a versenyig meg alig  egy óra van! 
-Uram isten! -kaptam a számhoz. 
-Neked kell kocsiba ülni! -ahogy ezt kimondta el sem tudtam hinni a dolgot! 
Teljesen lefagytam nekem most itt autóba ülni...?! Mégis mit tegyek?! Nemet nem mondhatok... 

Andy verseny autója.

-Legyen. -egyeztem bele.
Innentől teljesen felgyorsultak a dolgot, nem tudtam mit tegyek vagy mit ne. Irányítottak, hogy hova menjek mit tegyek, a következő amire fel eszméltem az volt, hogy a rajt rácson állok és a lámpák kigyulladnak...