Andy és a Száguldás. 2. Fejezet

Sziasztok! :) 

Újabb fejezettel jelentkezem! :) 

DE! Ha nem jön minimum 3 komi akkor NEM hozok ÚJ fejezetet! :$

Sorry. ://

Jó olvasást. 

Puszii*

Már nagyban dolgozom a dolgokon, hogy valóra váltsam az álmaim. Hogy meglegyen mindenem. Nincs más vágyam a világon, minthogy Én lehessek a Nascar Nagy Sztárja! Túl szárnyaljam akár Jacket is!

A Februári találkozó óta pontosan két hét telt el. Minden rendben megy. A sulit már ott hagytam és a legjobb magántanárok, tanítanak. A pom-pomt is ott hagytam, mondván itt nekem a Nascar akkor minek nekem a pom-pom?! Hát épp ez az! Nem kell.

Anya és apa csak nehezem tudott beletörődni abba, hogy követtem Ashton példáját és a Nascarba megyek, ha jobban bele gondolok anya még ma is eléggé ki van, nem tud beletörődni, hogy követtem Ashton példáját, azt hiszi majd én is balesetet szenvedek, esetleg meghalok.. Micsoda elképzeltségek ezek, nem de?! Miért halnék meg?! A Nascar egyik legjobb csapatába kerültem be, egy legenda után fogok versenyezni, és ha nem lenne lég ez az egész, akkor még az is ott van, hogy az Én csapatom az egyik legjobb. Miért halnék meg?! Én Andrea Clark vagyok, és Nem fogom fel adni!

Már Március van és épp a Végzős anyagot, kezdem el, köszönhetően a tanáraimnak, akik nyüstölnek egyfolytában. Mondjuk igaz, ami igaz! Van négy hónapom arra, hogy befejezzem a sulit, négy hónap egy tíz hónapos anyagra!

Nem lesz valami egyszerű, de menni fog! Én vagyok Andrea Clark! –Ne kérdezzétek, mostanában egyfolytában ezt mondogatom! Azt hiszem, hogy ettől jobb leszek! Vagy akár jobban fog menni bármi is. Tudván, hogy a bátyám Ashton Clark volt!

Kezdem el hinni a „mesét” miszerint Ashton egy kész legenda.. Az Interneten több millió találat jön ki a nevére, mind arról ír milyen jó is volt, milyen tragikus és hirtelen jött a halála.

És ezek a cikkek mind igazak, mind igazuk van! Ashton, Ashton volt.. Most olyan harminc körül lenne, még mindig ott lehetne a Nascarban, lehetne családja, felesége, gyerekei.. A soros viszont nem így határozott! Megölte őt a soros.

Kislányként sokszor találgattam Ashton halála után, hogy miért pont az Én bátyám?! Miért pont most mikor még élhetett volna! Miért ilyen fiatalon?! Miért pont karrierje kezdetén?!

E kérdések a mai napig megválaszolatlanok! Tudom, hogy a sors akarta így, de fáj. Hiába ismertem Őt alig, valahol legmélyén mindig is fájt. Mégis talán a legjobban a szüleim arca.. Amikor meglátnak egy Ashtonról szóló cikket, az újságban, amikor az Ashton Clark Pályára érkezik a Nascar. A pályát melyen életét vesztette Róla, nevezték el. Ezzel is tisztelegve az alig tizenkilenc éves srácnak, aki uralta a mezőnyt és még a „Nagy” Jack O’Briant is meg tudta előzni s legyőzni.

Egy egész ország ünnepelte Őt. Ma, pedig már halott, tizenkét éve egy temetőben a föld mélyén egy koporsóban fekszik.

A halála után anya mindennap kijárt, de amint enyhült a fájdalma kevesebbet járt ki. Ahogy ma is, három – négynaponta megy ki. Nem felejtette el Ashtont, de csökkent a fájdalom és tudja, hogy nem tehet semmit, és Ashton sem szeretné, ha anya olyan lenne, mint amilyen akkor volt!

Április elseje hamar beköszöntött, ezzel együtt még egy hónappal közelebb kerültem a versenyzéshez, a célomhoz, a jövőmhöz. A napok csak úgy telnek.. Megy minden. A tanulás mellett sokat járok a kocsimhoz. Mert, hogy a csapat kettőt készít. Egyet nekem, egyet Jacknek. Úgy határoztak, hogy Jacket ki is fogják állítani, így minden féle képen kelleni fog két autó.

Jack mindenben próbál segíteni, tanácsot adni, hogy minél jobban teljesítsek majd az elmenése után is. Persze rajta vagyok a témán, de azért nehéz is. Mindig figyelni mindenre! A tanulásra, a kocsira, és egyéb dolgokra.

Elég időt tölteni a szüleimmel, akik féltenek és aggódnak értem!

Silver Egyeteme messze van Dallastól, New Yorkba jár, a Brownra. Sam csapatának a székhelye Austinban van, így ő sem tud mindig itthon lenni.. Sőt elégé ritkán van otthon. Mivel az én csapatom Dallasi így én vagyok a legtöbbet otthon, és minden rajtam csattan!

A Nascar, Ashton halála, Silver hiánya, Sam és a motorozás.. Én kapok meg mindent. A múltkor már azzal álltam anyám elé, hogyha nem hagyja abba, akkor ott hagyom őt és elköltözőm!

Ez kicsit megrémítette. Tudván, hogy képes vagyok rá, és eme tervemet simán véghez tudnám vinni!

 Április közepe… Április… Istenem! De nincs kedvem hozzá.. Egy komoly vizsgát kell tennem, mi szerint bírom a terhet. Meg tudom csinálni a vizsgákat. Elég a négy hónap, teljes mértékben tökéletes a felkészülésem!

Ilyenekkel kell törődnöm miközben koncentrálnom, kellene. Már kaptam egy edzőt Gracet aki, figyel rám, már egy edzés tervet is kidolgozott. Miszerint mit ehetek, milyen „feladataim” vannak. Meg van szabva, mit ehetek reggelente, mennyit kell futnom.. Egy teljes napirend! Ráadásul semmi édesség! Max. Ünnepekkor, amit kb. azonnal le is, kell dolgoznom, illetve szülinapkor!

Már most utálom, Grace szerint csak még jobban fogom. Szóval szó mi szó komoly bíztatást kaptam!

Jack csak nevet rajtam, bár sokan mondják, akik ismerik, hogy Ő is ilyen volt. De minden bizonnyal nem hisz nekik, mert csak legyint egyet és röhög tovább. Na olyankor jól meg tudnám pofozni! Akármennyire is szeretem és tisztelem! Legyen oly kedves és szekáljon mást!

Na szóval a vizsga.. Itt ülök és írok. De közben agyalok. .Hogy min?! Mindenen! A kocsin, a versenyeken, Ashtonon, a Nagy álmomon és a többi baromságon.. Nem mintha ez a vizsga nem lenne az! Még jó, hogy csak történelem, angol, matek és földrajz tantárgyakból kell letennem.

Jó hogy a nyelvet nem kell. Nem mintha nem lenne tökéletes a Spanyol tudásom, na de akkor is!

A matekot már megírtam, ahogy az angolt és a földrajzot is, de a történelemnél, egy bizonyos kérdésnél elakadtam, minden kész de az nincs! És, ha az felér egy bukta kérdéssel, akkor nekem annyi! Nem engedik majd, hogy befejezzem a sulit így! Nem engednek majd fiatalon versenyezni és a többi! Persze nekem akkor végem lesz szóval.. Választási lehetőség egyenlő a 0-val. Ha ez nem lenne, elég mondok jobbat, ha kell!

Május.

Május van és kicsattanó az örömöm, legalább is az volt! Sikerült a tesztem és folytathatom a dolgokat úgy, ahogy eddig, és hát így teszek is. Bár tegnap olyan hírt kaptunk, amitől anyámék megint padlót fogtak! Sam kisebb sérülést szenvedett egy versenye közben. Anya sokkot kapott, mi meg nyugtattuk, de nagyon nem jött össze! Ekkor lett elegem és döntöttem!

Megmondtam, menjenek el és látogassák meg Samet! Persze e cselekedetemnek is meg volt az oka. Nem kellett hallgatnom a sírást, az újabb szapulást, még csak a többi szart sem! Így ők most Nevadaban vannak, én meg itt! Van isten és koncentrálhatók százszázalékosan!

Újabb két hét telt el, anyáék megjöttek és tudattak, hogy Sam keze tört csak el semmi komoly baja nincs, de nem versenyezhet, amíg teljesen rendbe nem jön. Na ettől lett ki teljesen a bátyám, és haza is jött! Egyfolytában kiabált, csapkodott és dühös volt. Merthogy mit jelentsen az, hogy Őt nem engedik vezetni törött! –kézzel. Nem, hogy örülne annak, hogy figyelnek rá.. Nem.

A soron következő vizsgám is jó lett, talán jobb is, mint az előző. Vagyis úton vagyok a Nascarba!

A legjobbat, pedig nem is sejtitek! Drága nővérem Silver haza fog jönni! Már kitudja hány hónapja nem volt itthon, na jó karácsonykor töltött itthon egy hetet, de már ment is vissza. Azóta, mintha a föld nyelte volna el! –hittük ezt. Míg nem egy délután felhívta anyát, hogy Ő haza jön. A szüleink örülnek, Sam a kezével van elfoglalva, én a Nascar – tanulás projektet végzem úgy, hogy örülni vagy épp ujjongani sincs időm! Nem mintha tenném!

Persze, hogy Silver megjött! Persze, hogy felborított mindent! Persze, hogy kiakadt azon, hogy a Nascarban fogok versenyezni. Persze, hogy Ő lett anya és apa kicsi lánya. Persze, hogy tojnak rám. Persze, hogy Sam is kész ettől, de együtt röhögünk!

-Hugi. –jött mellém az említett.

-Na téged is látni?! –néztem rá a könyvemből. Amit becsuktam, és ott hagytam az asztalon, ledőlte az ágyra Sam mellé.

-Ne viccelj én, itt vagyok! Sajnos, még egy darabig. Legalább az nyugtat, hogy a helyettesítő pilóta, még Bobnál is szarabb. –mosolyodott el. –Bob volt Sam csapattársa, és sokkal rosszabb volt, mint Sam. Szóval, aki Bobnál rosszabb az csak amatőr lehet!

-Hurrá. Anyuci kicsi lánya hol van?! –kérdeztem nevetve. Mindig is Silver volt a kedvenc és ezt mindketten tudtuk. Azért nem mi, mert mi léptünk. Álmodtunk, és valóra váltottuk. Versenyeztünk akármennyire is tiltottak. Azért szerették Silvert, mert Ő nem szegült ellen, ő azt tette, amit mondtak. Könnyű volt befolyásolni!

-Biztos shoppingolnak! Valami izé lesz, aszem és arra. –Samet azért is szerettem, mert laza volt, és nem érdekelték a következmények. Nagyon hasonlítottunk ebben, de amúgy meg tűz és víz. Míg én a kockást választottam volna ő a csíkost. Ha én a jachtot, akkor ő a tengerjárót, ha ő a DVD nézést én a mozit!

Beszélgettünk még aztán csendben maradtunk. Én elaludtam, hogy Ő mit csinált nem tudom.

Mikor felkeltem még mellettem volt és mosolygót. Nem tudom min! Talán rajtam?! Mi van velem?!

-Min vigyorogsz?! –kérdeztem rá.

-Rajtad és a hajadon, totál elaludtad. Ha látnád magad. –nevetett fel. Fel álltam és a fürdőmbe mentem, a tükörben megláttam a hajam helyén tátongó szénaboglyát.

-Nekem tetszik. –nevettem fel. –Ha egy kicsit igazíttok rajta talán új divatot is teremtek. –nevettem tovább, e nevetéshez csatlakozott Sam is, akivel percekig nevettünk ezen, mikor kissé megnyugodott folytatta a hülyeséget!

-Te leszel a 2004-es év Haja! Vagy mi. –sírtunk a nevetéstől, rég nem hordtunk össze ennyi marhaságot, amit aznap.

Mert nem hagytuk abba annyinál. Egyszerűen szó szerint dőlt belőlünk a hülyeség! 

Persze erre a zajra jött be Silver, aki nem értette miért könnyes a szemünk, miért szakadunk a nevetéstől! Én a földön, míg Sam az ágyamon. Silver egy furcsa pillantással ránk nézett majd bezárta az ajtót és visszament a földszintre. Ezen újra nevettünk.. És nem hagytuk abba jó ideig..

Magam sem tudom honnan jött ez a Nagy Testvéri egymásra találás, de csak jött és mindkettőnknek jól esett. Végre kibeszélhettük a dolgainkat is egymásnak.

Mint, hogy Sam félti a karrierjét, hogy mi lesz a kezével. Én a Nascartól tartok egy kicsit. De Sam öntötte belém a lelket, ahogy én belé!

 Egymásra találtunk és egymás legjobb barátai lettünk!