Andy és a Száguldás. 1.Fejezet

Sziasztok!!! :) Meghoztam az ELSŐ fejezetet! Előbb mint hétvége! :) Remélem tetszeni fog, és VÁROK KOMIT! ;) Puszii*

-Andrea! Andrea! –fújtatott egyet majd újra megindult utánam, most már sokkal dühösebb volt. –Andy! –rántotta meg a karomat és szembe fordított magával. –Ez nem Gokart! Ez a Nascar! –figyelmeztetett újra anyám. Jól tudtam, miről beszél, de nem érdekelt. Tudtam, miért mondja ezt, de abban a percben egyáltalán nem érdekelt! Az volt az Én Nagy lehetőségem. Miért?! Ki vagyok?! Ismerj meg!

 -Andrea Clark! –szólt a tanár, de a lány nem volt ott. –Tudhattam volna! –csapta le az asztalra a lány eredményeit. Nyáron kellett tanulni, mert megbukott két tantárgyból is. De, az nap már szabad volt, legalább is a lány így gondolta. Vége a Nyári Sulinak! Kezdődhet a Gokart.

Andy már kora reggel a pálya nyitására ki ment. Nagy tehetségnek számított a sportban. Sok fiút, és felnőttet megvert.Ma, pedig eljött a nap, amikor megmutathatja, hogy mit tud.Tizenhárom éves volt hetedik osztályos. Nem érdekelte a tanulás csak a száguldás. Amikor megbukott zokogva könyörgött a tanárnak, hogy ne tegye ezt vele, különben ugrik a Nyári Szünete ezzel együtt a Száguldás is. De nem jött be, a tanár nem tágított.Így az egész nyarat tanulással töltötte, hogy az utolsó két hétben a versenyekre, és a felkészülésre tudjon koncentrálni.Már tegnap délután a suli után a pályára ment, a szüli is csak éjfél körül tudták kirángatni onnan.Szerelt, gyakorolt. Ő akart a legjobb lenni.A vizsgák sikerültek. Átment! Talán az sem zavarta volna, ha nem megy át! De boldog volt, azért mégis, hogy megérte tanulni a nyáron, és kihagyni a száguldozást.  

 -Clark te jössz! –szólt neki Mike. Mike a pálya tulajdonosa volt, ő figyelt fel a lányra. Hogy milyen jól vezet és a többi.Szponzorok érkeztek, és csapatok, akik fiatal tehetségek után jöttek kutatni.-Kösz. –vette el az alig 150-centis lány a sisakot és megindult a gokartja felé. Oda érvén a fejébe húzta a sisakot és beült. Kiélvezte a száguldás minden pillanatát. A csapatok mindenkit külön akartak látni a pályán, majd egy közös versenyben. Ez után döntenek. Kit akarnak szponzorálni, és kit látnak szívesen a csapatukban.

 Miután mindenkit láttak külön - külön következett a kis házi verseny. Tizenkét autós állt fel a rajt kockára.Az első helyen Andy viríthatott ő, futotta a legjobb időt az egyedüliben. A verseny elindult és vezetett.A huszonnégy kör alatt Andy végig vezetett, egyszer sem előzték meg, és jó pár másodperces fölényt sikerült kiautóznia, jó pár embert körözött le.

 Ezután elvonultak dönteni a csapatok. Andy biztos volt a dolgában. Mike meg is erősítette. Esélye van bekerülni egy csapatba. Jó fél órán átgondolkozott a két csapat, hogy kiket vegyenek be. Kik legyenek a fiatal tehetségek, akiket felkarolnak, akik esélyt kapnak! 

 -Mielőtt bármit is mondanék mindenkinek, szeretném megköszönni a részvételt. Egytől egyig jól teljesítettek, de csak Négyen kerülhetnek be. Tudom, hogy fiatalok és nagyon izgulnak! Tehát nem húzom tovább az időt. –mosolyodott el a harmincas éveiben járó férfi. –Tehát akik bekerültek! Thomas Scott. Scotter Buffalo. Mark Pierre. És Andrea Clark! – Andy neve is elhangzott. Mosolyogva ugrott fel a helyéről és ölelte át Scottert akivel, szomszédok voltak, és a száguldás szerelmesei. Sokszor bütykölték együtt Scotter motorját, vagy épp a gokartot.

 -Még mindig az a véleményed ami?! –kérdezte anya már a sírás határán.-Nagyon jól tudod, hogy igen! –néztem egyenesen a szemeibe.-Andrea kérlek ne! –fogta meg a karom és meg emelte az állam, hogy Rá nézzek. –Ne tedd ezt velem kicsim. Ne tedd. Ne szerződj le a Nascarba! Kérlek.. –akármennyire is kérlelt hajthatatlan voltam! Hagyjam ott életem lehetőségét?! Csak azért mert..-Anya kérlek! Ezerszer lejátszottuk ezt! Tudtad, legalábbis számoltál vele, hogy egyszer megkeresnek, hogy versenyezzek a Nascarban, hogy feljebb lépek, tudtad, hogy ezt akarom! Volt elég erőd felkészülni. Akkor meg miért itt kell hisztizni?! –néztem anyámra. Mindössze tizenhat voltam, és a Nascarba akartak szerződtetni. Egyelőre csak, mint „tesztpilótát” ha bármi baja esne, a nagy legenda Jack O’Briannek, Én ugranék be a helyére. Esetleg egyszer-egyszer versenyezhetnék is, ha szerencsés vagyok. Jack jövőre vissza vonul. Ezt már hivatalosan be is jelentették egy hete. Azóta ment a találgatás, hogy ki fog a helyére kerülni.

Minden bizonnyal, ha jó vagyok Én. Miért is én?! Azért, mert a bátyám Ashton Clark a Nascar sztárja volt.. Volt. Miért?!Fiatalon tizennyolc évesen került be. Remek versenyző volt, ám a baj az volt, hogy kis csapathoz került. Ezt a kis csapatott egy év alatt a csillagokig emelte, nem is ez volt a gond! A következő év első versenyén halálos balesetet szenvedett, a csapat hibázott! Ekkor voltam négy. Halovány emlékeim vannak bátyámról és a balesetről. Anya mindig is tiltotta a gyerekeinek, hogy versenyezzenek! Ennek az esetnek tizenkét éve.Egyébként Ashton volt a legidősebb testvérem, utána jött Silver és Sam. Végül én, mint a legkisebb. Silver tizenkilenc, Sam pedig tizennyolc.Talán Silvernek van a legtöbb emléke Ashtonról és ő hozzá állt a legközelebb is. És hát valljuk be Silver volt az egyetlen, aki betartotta a szavát! Nem kezdett semmi féle autó vagy motorsporttal. Miért mondom ezt?!

Sam a bátyám cross- motoros, én a Nascarba megyek –oda, ahol a bátyám halt meg! –Silver Egyetemre jár. Ő nem packázik semmiféle sporttal, sem a sorssal, helyette tanul, szorgosan! Ha már én nem teszem azt, és Sam se.Tizenhárom évesen három éve buktam meg majdnem! Azóta nem. Talán köze is, van ahhoz is, hogy az óta pom-pom lány lettem! Nem csapatkapitány! Arra nem lenne időm a versenyzés mellett! De így is népszerűnek számítok.. Ezt néha utálom!Nem szeretek ilyen Fő egyéniség lenni. Hiába lakom Dallasban!Dallas is Amerika!  Itt is olyan a Gimi akár Beverly Hillsen, vagy Hollywoodban!

Talán ezért nincs jó kapcsolatom a nővéremmel, ő sosem számított menőnek, ő volt a lúzerek minta képe. Szembe lógó haj, kockás ing, kopott farmer, pulcsi, szemüveg, sok-sok könyv!Sam és én kivételek vagyunk, hogy Ashton az volt e nem tudom! Nem ismertem igazán, különben is négyévesen nem ezzel törődtem. Már akkor is érdekeltek ezek a sportok, de akkor még csak hetente egyszer-kétszer mentem le a gokart pályára apával, a többi időmet mind a babáimmal töltöttem és azzal, hogy gyakoroltam (balerinának, pom-pom lánynak, barbiztam, teadélutánoztam)!

 Ma meg már itt állok a Nascar kapujában! Akármennyire is álmodom erről, egy csak egy kis álom a részemről! Fő álmom a Forma 1.. Szép kis álmok mi?! Tizenhat vagyok és nem érem be a Nascarral.. De persze elég most!

Az első forma 1-es futamom nem is tudom mikor volt.. Kislány voltam még, és csak a száguldó kocsikra, a sikoltozó rajongókra, a hangzavarra, a bezingőzre emlékszem abból az időből.Aztán jött 2000. Az igazi megváltás a szeretett emlékeim! Tizenhárom voltam, a Gokart Csapatba való kerülésem után történt. Részt vehettem a Forma 1-s futamon Indianapolisban. Imádtam! Már akkor. Megismerhettem a példaképemmé avanzsált Michael Schumachert a valaha volt legsikeresebb Forma 1-es pilótát! Nekem ez maga volt az álom!Minden évben kint voltam az óta a pályán, ahogy a múlt idényben is. Lassan betöltöm a tizenhetet.. Lassan..Decemberben! Addig még versenyzem a Nascarban- ha minden, jól megy! Újra rész veszek egy Forma 1-es futamon.. És kitudja, mit hoz még addig az élet!

 

 

Gondolkodásom után, oda mentem anyához átöleltem őt, és megindultam az épület felé. Nem néztem vissza, csak mentem előre! Egyenesen be. Amint beléptem a recepciós nőhöz fordultam, aki útba igazított merre kell mennem.Pontosan érkeztem a megbeszélt időpontban. Még hiányzott Jack és a Csapatfőnök Eric (akié a csapat is volt).  Leültem a nekem fenntartott helyre és vártam, alig két percen belül az említettek is beléptek. Leültek a helyükre, ami egy külön asztal volt előttünk és máris kezdték mondandójukat.

 

Jack.

-Először is köszönöm, hogy itt vagy Andrea. –nézett rám. –Sokat jelent nekünk, hogy elfogadod az ajánlatunkat tudván a bátyád „esetéről”. Szeretnénk közölni egy hírt, egy fontos, megdöbbentő, komoly hírt. –Itt tudtam, hogy tényleg valami igazén lényeges és fontos dologról lehet szó –Mint tudjátok, vagy éppen most tudjátok meg. –nézett itt rám. –Jack ki száll a Nascarból. –Ezt eddig is tudtam!- De sajnos már az idény felénél elhagy minket, ami azt jelenti, hogy a nyár után már Andrea lesz a csapatunk versenyzője! –nézett rám mosolyogva. Nekem elállt a szavam! Én a Nascarban! Máris versenyző?! Na ne.. Hű meg Ha! Egyből kirázott a hideg, egyszerre voltam boldog és ideges.. –Ennek nem más az oka, mint Jack betegsége. –Beteg?! -Tudatta az orvosával, hogy addig akar versenyezni, ameddig lehet, de sajnos tovább nem engedett számára a versenyzés. –Mégis mi baja lehet?! –Ezért úgy döntöttünk, hogy a Szeptemberi első versenyen már Andrea fog versenyezni. Tudván, hogy Andrea még iskolába jár, és a jövő tanévben lesz végzős, szeretnénk neki felajánlani pár dolgot. –mosolygót rám.

-Hallgatlak. –néztem rá olyan kielégült fejjel.-Szeretnénk, ha még ez alatt a fél év alatt befejezd az iskolát végérvényesen! Úgy, hogy a végzős éved is meg legyen. Mindenben segítünk neked, emelet állunk minden ezzel kapcsolatos kiadásodat, természetesen az ezen felüli pluszokat is. Szeretnénk, ha már Augusztusban, teljes mértékben csak a kocsira tud koncentrálni, ha ez lehetséges a te részedről! –nézett rám. Nem is tudtam mit szólni! Boldog voltam! Én a Nascarban! –még mindig hihetetlen! Dehogy előbb befejezni a sulit! Csak a kocsira koncentrálni.-Benne vagyok-, nevettem el magam. –Mármint ez remek, már várom! –mosolyogtam Ericre.-Akkor jó. Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. –nevette el magát. –Akkor kérlek, ismerkedj meg Sarahval és Richel. –mutatott az említettekre. Kedvesnek tűntek! –Ők itt az fő kapcsolat tartóid, hozzájuk fordulhatsz bármikor bármivel. Legalábbis Sarahoz. Rich a kocsi fő szerelője, összerakója, feltalálója. –mosolyodott el. –Tudom, hogy fiatal, de remek szakember. És ha körbenézel a legtöbben azok én is, az vagyok-, nevette el magát. -Csak én nem. –szólalt meg most először Jack.-Oh mert te veterán vagy és a legjobb! –mosolyogtam rá.-Kösz angyalom. Beismerem így van. –mosolyodott el. –Én már a bátyáddal is csatáztam. Tudod benne emberemre találtam! –mosolygót tovább. Jól estek a szavai. Jó volt tudni, hogy a bátyám Ashton jó volt! De Én még jobb leszek! És valóra váltom az álmaim!