20. Fejezet Sebastian.

Sziasztok.

Az utolsó fejezettel jelentkezem! 

Köszönöm az előző fejezethez a komikat, és az összes fejezethez! 

Remélem ehhez is kapok! (Bár nem olyan hosszú, de szerintem a LÉNYEG benne van)! 

Puszilok mindenkit! 

Mercíí.*

Utáltam! Utáltam, hogy úgy kell megismernem Sebastian szüleit, hogy a fiúk temetésén veszek részt, a szerelmemén.. Utáltam, hogy nem Ő mutatott be nekik. Utáltam, hogy ott fekszik előttem egy zárt koporsóban. Utáltam, hogy nem nézhetem meg még egyszer, mert a teste és arca a földet éréskor roncsolódott. Utáltam, hogy a saját apám ölte őt meg! Gyűlöltem magam, az apám, Sebastiant mert itt hagyott és, mert Nem küzdött!

Gyűlöltem hogy Én vagyok a címlapokon és Ő. Hogy mindenki a halálról, és Ronald Deutschról beszél.. Szívesen meghaltam volna abban a pillanatban, amikor mindenki teljes megvetéssel bámul rád, azért mert valami olyan történt veled, vagy épp sajnálattal.. 

Ott haltam volna meg! Hogy vele legyek! De erre nem volt lehetőség.. 

Nekem már csak Ő maradt! 

Egy héttel korában. A Kórházban:

Miután felébredtem az orvos megvizsgált. Azt mondta már sokkal jobban vagyok. Anya is velem volt ami sokat számított. Kiderült, hogy majdnem három napig nem voltam magamnál. Sokkot kaptam a szervezetem így védekezett.. Persze! Kit hogy érint élete szerelme halála?! 

Dean velem volt! Sokat számított ez is.. Jó volt, hogy velem van, hogy támogat, hogy szeret. 

Sebastian szülei is azonnal oda utaztak és megismertek engem. Kedvesek voltak és együtt éreztek velem. Örültek, hogy megismerjük, de tudtuk mind, hogy Nem ilyen körülmények között akartuk egymást megismerni! Sebastian sokat mesélt a szüleinek rólam. Annyira kedvesek és megértőek voltam velem, mint soha senki! 

Abban a percben is velem voltak mikor megtudtam azt a Hírt ami mindenki életét megváltoztatta! 

-Jó napot Ms. Deutsch. Hogy van ma?! -jött be az orvosom. 

-Köszönöm jól. Ők.. -mutattam Seb szüleire, de nem bírtam. Újra elbőgtem magam. 

-Semmi baj kicsim. -jött oda egyből mellém Heikki, Seb édesanyja. Norbert eközben mindent elmondott az orvosnak, aki csak bólintott. Anya és Heikki vigasztalt.

-El kell, hogy mondjak valamit amit még én magam sem tudom, hogy fog fogadni. -nézett rám a doki együtt érzően.

-Mi az?! -néztem rá félénken egyből.

-Ms. Deutsch ön gyermeket vár! -amint kimondta ezt a szívembe hasított a fájdalom. Mindig is akartuk a közös babát, és most Újra el jött! És Ő nincs velem! Meghalt! 

-Jól vagy drágám?! -nézett rám anya.

-Azt hiszem. -simítottam végig a hasamon.

-Egy unoka. -mosolygót rám Heikki.

-És Ő nem lehet itt! Nem lehet velünk! -sírtam el magam. Újra hiszti rohamot kaptam, görcsöltem, rosszul voltam. A doktor valami nyugtatót adott be a baba és az én érdekemben. 

(Jelen):

És most itt vagyok. Itt álok előtted drága Sebastian. Terhesen, kicsit sem boldogan.

Talán egy kicsit. Boldog vagyok azért, mert terhes vagyok a te babáddal. -újra a hasamra tettem a kezem, még nem látszódott de tudtuk, hogy ott van bent, és boldogok voltunk! 

De csak is a kicsi miatt Sebastian. Azért, mert a miénk és Ő általa belőled is vissza kapunk egy kis darabot. Hidd el Seb vigyázni fogok rá. Ő lesz a szemem fénye. A mi babánk. -végig simítottam a koporsó tetején és utat engedtem a könnyeimnek. 

Seb, ha tudnád mennyire szeretlek. Mennyire hiányzol. Mennyire fáj, hogy nem lehetsz velem! 

Bárcsak itt lennél. Gondoskodnál rólam, rólunk. 

Seb ígérj meg nekem valamit! Mindig figyelsz majd minket. Engem,a kicsit. Az új életünket! És nem fogod hagyni,hogy a mi babánknak baja essen! 

Most már valamennyire fellélegezhetünk. Apa börtönbe Sebastian! Élet holtig lant kapott, gyilkossági kíséretért, és gyilkosságért. Lily és Hanna elmegyógyintézetbe kerültek. Lilyt börtönbe akarták zárni, de kiderült, hogy ott bent valami nem oké vele. 

Azt hiszem fellélegezhetünk! 

Jaj Seb hiányzol. De most mindenki itt van. A barátaid. Itt áll mellettem Kimi és Jenson. Itt van Collin és Daniella is. A szüleid, a nővéreid, az öcséd -akinek nagyon fáj, hogy nem vagy itt. -Annyira, de annyira hiányzol mindenkinek. 

Christian is itt van Markkal együtt. Ted és Maggie is eljött, és Dean is. 

Szeretném, ha nem haragudnál rám. Tudom nem telt el sok idő, és épp ezért szeretném előbb neked elmondani. Azt hiszem esélyt fogok adni Deannek és Nekem. Kell valaki aki támogat és velem van. De előbb a szüleiddel tudatom. Ez alatt az idő alatt annyira hozzám nőttek. Az édesanyád olyan, mint egy második anya nekem, az apád pedig apám helyett is apám. 

Seb örökké szeretni foglak!  

"Az önfeledt mosoly,ahogy rád néz.. És nem élheted át újra, mert elvesztetted.. Egy fájó emlék marad, de él benned öröké, mert Ő volt a mindened..."