Andy és a Száguldás. 1.Fejezet

Sziasztok!!! :) Meghoztam az ELSŐ fejezetet! Előbb mint hétvége! :) Remélem tetszeni fog, és VÁROK KOMIT! ;) Puszii*

-Andrea! Andrea! –fújtatott egyet majd újra megindult utánam, most már sokkal dühösebb volt. –Andy! –rántotta meg a karomat és szembe fordított magával. –Ez nem Gokart! Ez a Nascar! –figyelmeztetett újra anyám. Jól tudtam, miről beszél, de nem érdekelt. Tudtam, miért mondja ezt, de abban a percben egyáltalán nem érdekelt! Az volt az Én Nagy lehetőségem. Miért?! Ki vagyok?! Ismerj meg!

 -Andrea Clark! –szólt a tanár, de a lány nem volt ott. –Tudhattam volna! –csapta le az asztalra a lány eredményeit. Nyáron kellett tanulni, mert megbukott két tantárgyból is. De, az nap már szabad volt, legalább is a lány így gondolta. Vége a Nyári Sulinak! Kezdődhet a Gokart.

Andy már kora reggel a pálya nyitására ki ment. Nagy tehetségnek számított a sportban. Sok fiút, és felnőttet megvert.Ma, pedig eljött a nap, amikor megmutathatja, hogy mit tud.Tizenhárom éves volt hetedik osztályos. Nem érdekelte a tanulás csak a száguldás. Amikor megbukott zokogva könyörgött a tanárnak, hogy ne tegye ezt vele, különben ugrik a Nyári Szünete ezzel együtt a Száguldás is. De nem jött be, a tanár nem tágított.Így az egész nyarat tanulással töltötte, hogy az utolsó két hétben a versenyekre, és a felkészülésre tudjon koncentrálni.Már tegnap délután a suli után a pályára ment, a szüli is csak éjfél körül tudták kirángatni onnan.Szerelt, gyakorolt. Ő akart a legjobb lenni.A vizsgák sikerültek. Átment! Talán az sem zavarta volna, ha nem megy át! De boldog volt, azért mégis, hogy megérte tanulni a nyáron, és kihagyni a száguldozást.  

 -Clark te jössz! –szólt neki Mike. Mike a pálya tulajdonosa volt, ő figyelt fel a lányra. Hogy milyen jól vezet és a többi.Szponzorok érkeztek, és csapatok, akik fiatal tehetségek után jöttek kutatni.-Kösz. –vette el az alig 150-centis lány a sisakot és megindult a gokartja felé. Oda érvén a fejébe húzta a sisakot és beült. Kiélvezte a száguldás minden pillanatát. A csapatok mindenkit külön akartak látni a pályán, majd egy közös versenyben. Ez után döntenek. Kit akarnak szponzorálni, és kit látnak szívesen a csapatukban.

 Miután mindenkit láttak külön - külön következett a kis házi verseny. Tizenkét autós állt fel a rajt kockára.Az első helyen Andy viríthatott ő, futotta a legjobb időt az egyedüliben. A verseny elindult és vezetett.A huszonnégy kör alatt Andy végig vezetett, egyszer sem előzték meg, és jó pár másodperces fölényt sikerült kiautóznia, jó pár embert körözött le.

 Ezután elvonultak dönteni a csapatok. Andy biztos volt a dolgában. Mike meg is erősítette. Esélye van bekerülni egy csapatba. Jó fél órán átgondolkozott a két csapat, hogy kiket vegyenek be. Kik legyenek a fiatal tehetségek, akiket felkarolnak, akik esélyt kapnak! 

 -Mielőtt bármit is mondanék mindenkinek, szeretném megköszönni a részvételt. Egytől egyig jól teljesítettek, de csak Négyen kerülhetnek be. Tudom, hogy fiatalok és nagyon izgulnak! Tehát nem húzom tovább az időt. –mosolyodott el a harmincas éveiben járó férfi. –Tehát akik bekerültek! Thomas Scott. Scotter Buffalo. Mark Pierre. És Andrea Clark! – Andy neve is elhangzott. Mosolyogva ugrott fel a helyéről és ölelte át Scottert akivel, szomszédok voltak, és a száguldás szerelmesei. Sokszor bütykölték együtt Scotter motorját, vagy épp a gokartot.

 -Még mindig az a véleményed ami?! –kérdezte anya már a sírás határán.-Nagyon jól tudod, hogy igen! –néztem egyenesen a szemeibe.-Andrea kérlek ne! –fogta meg a karom és meg emelte az állam, hogy Rá nézzek. –Ne tedd ezt velem kicsim. Ne tedd. Ne szerződj le a Nascarba! Kérlek.. –akármennyire is kérlelt hajthatatlan voltam! Hagyjam ott életem lehetőségét?! Csak azért mert..-Anya kérlek! Ezerszer lejátszottuk ezt! Tudtad, legalábbis számoltál vele, hogy egyszer megkeresnek, hogy versenyezzek a Nascarban, hogy feljebb lépek, tudtad, hogy ezt akarom! Volt elég erőd felkészülni. Akkor meg miért itt kell hisztizni?! –néztem anyámra. Mindössze tizenhat voltam, és a Nascarba akartak szerződtetni. Egyelőre csak, mint „tesztpilótát” ha bármi baja esne, a nagy legenda Jack O’Briannek, Én ugranék be a helyére. Esetleg egyszer-egyszer versenyezhetnék is, ha szerencsés vagyok. Jack jövőre vissza vonul. Ezt már hivatalosan be is jelentették egy hete. Azóta ment a találgatás, hogy ki fog a helyére kerülni.

Minden bizonnyal, ha jó vagyok Én. Miért is én?! Azért, mert a bátyám Ashton Clark a Nascar sztárja volt.. Volt. Miért?!Fiatalon tizennyolc évesen került be. Remek versenyző volt, ám a baj az volt, hogy kis csapathoz került. Ezt a kis csapatott egy év alatt a csillagokig emelte, nem is ez volt a gond! A következő év első versenyén halálos balesetet szenvedett, a csapat hibázott! Ekkor voltam négy. Halovány emlékeim vannak bátyámról és a balesetről. Anya mindig is tiltotta a gyerekeinek, hogy versenyezzenek! Ennek az esetnek tizenkét éve.Egyébként Ashton volt a legidősebb testvérem, utána jött Silver és Sam. Végül én, mint a legkisebb. Silver tizenkilenc, Sam pedig tizennyolc.Talán Silvernek van a legtöbb emléke Ashtonról és ő hozzá állt a legközelebb is. És hát valljuk be Silver volt az egyetlen, aki betartotta a szavát! Nem kezdett semmi féle autó vagy motorsporttal. Miért mondom ezt?!

Sam a bátyám cross- motoros, én a Nascarba megyek –oda, ahol a bátyám halt meg! –Silver Egyetemre jár. Ő nem packázik semmiféle sporttal, sem a sorssal, helyette tanul, szorgosan! Ha már én nem teszem azt, és Sam se.Tizenhárom évesen három éve buktam meg majdnem! Azóta nem. Talán köze is, van ahhoz is, hogy az óta pom-pom lány lettem! Nem csapatkapitány! Arra nem lenne időm a versenyzés mellett! De így is népszerűnek számítok.. Ezt néha utálom!Nem szeretek ilyen Fő egyéniség lenni. Hiába lakom Dallasban!Dallas is Amerika!  Itt is olyan a Gimi akár Beverly Hillsen, vagy Hollywoodban!

Talán ezért nincs jó kapcsolatom a nővéremmel, ő sosem számított menőnek, ő volt a lúzerek minta képe. Szembe lógó haj, kockás ing, kopott farmer, pulcsi, szemüveg, sok-sok könyv!Sam és én kivételek vagyunk, hogy Ashton az volt e nem tudom! Nem ismertem igazán, különben is négyévesen nem ezzel törődtem. Már akkor is érdekeltek ezek a sportok, de akkor még csak hetente egyszer-kétszer mentem le a gokart pályára apával, a többi időmet mind a babáimmal töltöttem és azzal, hogy gyakoroltam (balerinának, pom-pom lánynak, barbiztam, teadélutánoztam)!

 Ma meg már itt állok a Nascar kapujában! Akármennyire is álmodom erről, egy csak egy kis álom a részemről! Fő álmom a Forma 1.. Szép kis álmok mi?! Tizenhat vagyok és nem érem be a Nascarral.. De persze elég most!

Az első forma 1-es futamom nem is tudom mikor volt.. Kislány voltam még, és csak a száguldó kocsikra, a sikoltozó rajongókra, a hangzavarra, a bezingőzre emlékszem abból az időből.Aztán jött 2000. Az igazi megváltás a szeretett emlékeim! Tizenhárom voltam, a Gokart Csapatba való kerülésem után történt. Részt vehettem a Forma 1-s futamon Indianapolisban. Imádtam! Már akkor. Megismerhettem a példaképemmé avanzsált Michael Schumachert a valaha volt legsikeresebb Forma 1-es pilótát! Nekem ez maga volt az álom!Minden évben kint voltam az óta a pályán, ahogy a múlt idényben is. Lassan betöltöm a tizenhetet.. Lassan..Decemberben! Addig még versenyzem a Nascarban- ha minden, jól megy! Újra rész veszek egy Forma 1-es futamon.. És kitudja, mit hoz még addig az élet!

 

 

Gondolkodásom után, oda mentem anyához átöleltem őt, és megindultam az épület felé. Nem néztem vissza, csak mentem előre! Egyenesen be. Amint beléptem a recepciós nőhöz fordultam, aki útba igazított merre kell mennem.Pontosan érkeztem a megbeszélt időpontban. Még hiányzott Jack és a Csapatfőnök Eric (akié a csapat is volt).  Leültem a nekem fenntartott helyre és vártam, alig két percen belül az említettek is beléptek. Leültek a helyükre, ami egy külön asztal volt előttünk és máris kezdték mondandójukat.

 

Jack.

-Először is köszönöm, hogy itt vagy Andrea. –nézett rám. –Sokat jelent nekünk, hogy elfogadod az ajánlatunkat tudván a bátyád „esetéről”. Szeretnénk közölni egy hírt, egy fontos, megdöbbentő, komoly hírt. –Itt tudtam, hogy tényleg valami igazén lényeges és fontos dologról lehet szó –Mint tudjátok, vagy éppen most tudjátok meg. –nézett itt rám. –Jack ki száll a Nascarból. –Ezt eddig is tudtam!- De sajnos már az idény felénél elhagy minket, ami azt jelenti, hogy a nyár után már Andrea lesz a csapatunk versenyzője! –nézett rám mosolyogva. Nekem elállt a szavam! Én a Nascarban! Máris versenyző?! Na ne.. Hű meg Ha! Egyből kirázott a hideg, egyszerre voltam boldog és ideges.. –Ennek nem más az oka, mint Jack betegsége. –Beteg?! -Tudatta az orvosával, hogy addig akar versenyezni, ameddig lehet, de sajnos tovább nem engedett számára a versenyzés. –Mégis mi baja lehet?! –Ezért úgy döntöttünk, hogy a Szeptemberi első versenyen már Andrea fog versenyezni. Tudván, hogy Andrea még iskolába jár, és a jövő tanévben lesz végzős, szeretnénk neki felajánlani pár dolgot. –mosolygót rám.

-Hallgatlak. –néztem rá olyan kielégült fejjel.-Szeretnénk, ha még ez alatt a fél év alatt befejezd az iskolát végérvényesen! Úgy, hogy a végzős éved is meg legyen. Mindenben segítünk neked, emelet állunk minden ezzel kapcsolatos kiadásodat, természetesen az ezen felüli pluszokat is. Szeretnénk, ha már Augusztusban, teljes mértékben csak a kocsira tud koncentrálni, ha ez lehetséges a te részedről! –nézett rám. Nem is tudtam mit szólni! Boldog voltam! Én a Nascarban! –még mindig hihetetlen! Dehogy előbb befejezni a sulit! Csak a kocsira koncentrálni.-Benne vagyok-, nevettem el magam. –Mármint ez remek, már várom! –mosolyogtam Ericre.-Akkor jó. Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. –nevette el magát. –Akkor kérlek, ismerkedj meg Sarahval és Richel. –mutatott az említettekre. Kedvesnek tűntek! –Ők itt az fő kapcsolat tartóid, hozzájuk fordulhatsz bármikor bármivel. Legalábbis Sarahoz. Rich a kocsi fő szerelője, összerakója, feltalálója. –mosolyodott el. –Tudom, hogy fiatal, de remek szakember. És ha körbenézel a legtöbben azok én is, az vagyok-, nevette el magát. -Csak én nem. –szólalt meg most először Jack.-Oh mert te veterán vagy és a legjobb! –mosolyogtam rá.-Kösz angyalom. Beismerem így van. –mosolyodott el. –Én már a bátyáddal is csatáztam. Tudod benne emberemre találtam! –mosolygót tovább. Jól estek a szavai. Jó volt tudni, hogy a bátyám Ashton jó volt! De Én még jobb leszek! És valóra váltom az álmaim! 

ÚJ TÖRTÉNET!

Sziasztok! 
Meg van az új Történet, legalábbis fejben! Mint említettem hamarosan hozom az első fejezetét (hétvégén)! Addig is gondoltam hozok egy kis ÍZELÍTŐT! :) 

"Andy egy fiatal tehetség aki a Nascarban versenyzik. Most pedig megkapja élete Nagy Lehetőségét. Versenyezhet a Forma 1-ben. A Red Bull Csapathoz kerül, a lesérült Mark Webber helyére. Így Ő lesz Sebastian Vettel Új csapattársa. 

Már csak egy a gond! 

Míg Vettel mind végig úgy, hiszi hogy csapattársa Andy egy fiatal fiú nagyot koppan, mikor meglátja az Amerikai: Andrea "Andy" Clarkot maga előtt, mint ÚJ csapattárs!"

Egyenlőre ennyit a Történetről. Jelez vissza! (Oldalt SZAVAZÁS!!!) 

Andy Clark. 

Epilógus.

Helló Mindenki! 
És itt a VÉG. Ennyi volt. Köszönöm, hogy olvastátok! :) 
Puszii*


*Láttátok, az égett Senna kocsit?! Durva... :S
*Az ÚJ történettel jelentkezem HAMAROSAN!!! (Jövő hét hétvége körül)! 




1. évvel később.


És itt tartom a karjaimban az én kis angyalom. A közös lányunkat Sebastiannal. 
Három hónapos, tiszta Sebastian. Kék szem, szőke haj. Olyan, mint az édesapja. Ha Seb itt lenne most akkor biztosan nagyon boldog lenne, és kényeztetné a kicsit. 
Még mindig hiányzik, bár sikerült bele törődnöm a halálába. Nehéz volt, de sikerült. Ez köszönhető Deannek is. Aki végig mellettem volt, egy percre sem hagyott magamra.
Dean..  
Akár hiszitek akár nem hozzá mentem Deanhez és boldogan élünk együtt. Elfogadta azt , hogy születik egy gyermekem Sebastiantól, és szereti a kicsi lányt. Úgy neveli, mintha csak a sajátja lenne. Bár a kicsi tudni fogja ki az édesapja, azt hiszem mindig is Deant fogja majd apjának tekinteni. 
Az én tündérkém a Stefánia nevet kapta. 
New Yorkba költöztünk, mivel Deant ide köti a munkája. Minden járata innen indul, és valahol szerettünk volna új életet kezdeni közösen. 
Persze Stefi sokat látja a nagyszüleit, amikor csak tehetjük meglátogatjuk a Vettel Családot. 
Elfogadták, hogy Dean a férjem, Heikki örült is, hogy újra kezdem az életem, hiszen fiatal vagyok.. 
Anya ott hagyta Magyarországot és ő is ki költözött az Államokba, a Keleti Parton van ő is, de ő Miamit választotta otthonának. Eladta a Pesti házunkat és ezzel apát is, akitől hivatalosan is elvált. Most neki is van valakije akivel boldog. 
Boldogok vagyunk és magunk mögött hagytuk a múltunkat. Hanna és Lily azóta is az Intézetben vannak.. Ákos és Abigél teljesen kikészült amikor megtudták mit tett a lányuk. 
Vagy milliószor bocsánatot kértek helyette is, én megbocsájtottam,de elmondta, hogy nem akarom velük tartani a kapcsolatot. Anya meg sem hallgatta őket. Megtudom érteni öt. 
Neki is nehéz volt. Valamelyest nehezebb, mint nekem. Ő is csalódott, ahogy én is. De én nekem halt meg életem szerelme.. 


2 évvel később:


Családunk legifjabb jövevénye a Deannel közös fiúnk David Sebastian. 
Dean javasolta, hogy legyen a második neve Sebastian. Én bennem fel sem merült ez az ötlet, de amikor meghallottam könnyezve egyeztem bele. 
A nagyszülők is nagyon örülnek neki, hogy ez a kicsi neve. Anya odáig meg vissza van a kicsikért, és sok időt tölt nálunk. 
A kis Stefi egy örök mozgó, csibész kislány. Hasonlít az édesapjára. Dav sokkal nyugodtabb, és türelmesebb. Teljes mértékben Dean. 
Örülök, hogy édesanya vagyok, hogy van mellettem egy férfi aki szeret és tisztel.  Az életem rendbe jött. 
De akármennyire is szeretem Deant az Én szerelmem Örökre is Sebastian marad. 
Ő vele éltem át az Igaz Szerelmet a sok szenvedést, a boldogságot. 

Stefi.



David Sebastian. 




És én mire vágyam most?!  Arra, hogy még egyszer át ölelhessem őt, hogy elmondjam mennyire szerettem. Még ma is vannak rémálmaim. Látom magam előtt, ahogy lezuhan. Ahogy nem tudnak már neki segíteni.. 
Egyedül Daniella és Maggie van itt nekem, csak bennük bízom meg, és csak ők tudjak mit is éltem át akkor, és még ma is. Ha csak egy cikket, egy képet vagy bármit látok róla a szemem könnybe lábad és sírok! 
De olyankor mindig itt van nekem Stefi aki át ölel és a fülembe súgja: "Szeret téged mami, és föntről figyel minket!"


Tudom, hogy igaza van.. Tudom, hogy szeretsz és figyelsz minket Sebastian! Annyira hiányzol..
Ha itt lennél látnád a közös lányunk, hogy mennyire szeret téged és, hogy Én mennyire Szeretlek! 
Seb.. Hiányzol! ♥

20. Fejezet Sebastian.

Sziasztok.

Az utolsó fejezettel jelentkezem! 

Köszönöm az előző fejezethez a komikat, és az összes fejezethez! 

Remélem ehhez is kapok! (Bár nem olyan hosszú, de szerintem a LÉNYEG benne van)! 

Puszilok mindenkit! 

Mercíí.*

Utáltam! Utáltam, hogy úgy kell megismernem Sebastian szüleit, hogy a fiúk temetésén veszek részt, a szerelmemén.. Utáltam, hogy nem Ő mutatott be nekik. Utáltam, hogy ott fekszik előttem egy zárt koporsóban. Utáltam, hogy nem nézhetem meg még egyszer, mert a teste és arca a földet éréskor roncsolódott. Utáltam, hogy a saját apám ölte őt meg! Gyűlöltem magam, az apám, Sebastiant mert itt hagyott és, mert Nem küzdött!

Gyűlöltem hogy Én vagyok a címlapokon és Ő. Hogy mindenki a halálról, és Ronald Deutschról beszél.. Szívesen meghaltam volna abban a pillanatban, amikor mindenki teljes megvetéssel bámul rád, azért mert valami olyan történt veled, vagy épp sajnálattal.. 

Ott haltam volna meg! Hogy vele legyek! De erre nem volt lehetőség.. 

Nekem már csak Ő maradt! 

Egy héttel korában. A Kórházban:

Miután felébredtem az orvos megvizsgált. Azt mondta már sokkal jobban vagyok. Anya is velem volt ami sokat számított. Kiderült, hogy majdnem három napig nem voltam magamnál. Sokkot kaptam a szervezetem így védekezett.. Persze! Kit hogy érint élete szerelme halála?! 

Dean velem volt! Sokat számított ez is.. Jó volt, hogy velem van, hogy támogat, hogy szeret. 

Sebastian szülei is azonnal oda utaztak és megismertek engem. Kedvesek voltak és együtt éreztek velem. Örültek, hogy megismerjük, de tudtuk mind, hogy Nem ilyen körülmények között akartuk egymást megismerni! Sebastian sokat mesélt a szüleinek rólam. Annyira kedvesek és megértőek voltam velem, mint soha senki! 

Abban a percben is velem voltak mikor megtudtam azt a Hírt ami mindenki életét megváltoztatta! 

-Jó napot Ms. Deutsch. Hogy van ma?! -jött be az orvosom. 

-Köszönöm jól. Ők.. -mutattam Seb szüleire, de nem bírtam. Újra elbőgtem magam. 

-Semmi baj kicsim. -jött oda egyből mellém Heikki, Seb édesanyja. Norbert eközben mindent elmondott az orvosnak, aki csak bólintott. Anya és Heikki vigasztalt.

-El kell, hogy mondjak valamit amit még én magam sem tudom, hogy fog fogadni. -nézett rám a doki együtt érzően.

-Mi az?! -néztem rá félénken egyből.

-Ms. Deutsch ön gyermeket vár! -amint kimondta ezt a szívembe hasított a fájdalom. Mindig is akartuk a közös babát, és most Újra el jött! És Ő nincs velem! Meghalt! 

-Jól vagy drágám?! -nézett rám anya.

-Azt hiszem. -simítottam végig a hasamon.

-Egy unoka. -mosolygót rám Heikki.

-És Ő nem lehet itt! Nem lehet velünk! -sírtam el magam. Újra hiszti rohamot kaptam, görcsöltem, rosszul voltam. A doktor valami nyugtatót adott be a baba és az én érdekemben. 

(Jelen):

És most itt vagyok. Itt álok előtted drága Sebastian. Terhesen, kicsit sem boldogan.

Talán egy kicsit. Boldog vagyok azért, mert terhes vagyok a te babáddal. -újra a hasamra tettem a kezem, még nem látszódott de tudtuk, hogy ott van bent, és boldogok voltunk! 

De csak is a kicsi miatt Sebastian. Azért, mert a miénk és Ő általa belőled is vissza kapunk egy kis darabot. Hidd el Seb vigyázni fogok rá. Ő lesz a szemem fénye. A mi babánk. -végig simítottam a koporsó tetején és utat engedtem a könnyeimnek. 

Seb, ha tudnád mennyire szeretlek. Mennyire hiányzol. Mennyire fáj, hogy nem lehetsz velem! 

Bárcsak itt lennél. Gondoskodnál rólam, rólunk. 

Seb ígérj meg nekem valamit! Mindig figyelsz majd minket. Engem,a kicsit. Az új életünket! És nem fogod hagyni,hogy a mi babánknak baja essen! 

Most már valamennyire fellélegezhetünk. Apa börtönbe Sebastian! Élet holtig lant kapott, gyilkossági kíséretért, és gyilkosságért. Lily és Hanna elmegyógyintézetbe kerültek. Lilyt börtönbe akarták zárni, de kiderült, hogy ott bent valami nem oké vele. 

Azt hiszem fellélegezhetünk! 

Jaj Seb hiányzol. De most mindenki itt van. A barátaid. Itt áll mellettem Kimi és Jenson. Itt van Collin és Daniella is. A szüleid, a nővéreid, az öcséd -akinek nagyon fáj, hogy nem vagy itt. -Annyira, de annyira hiányzol mindenkinek. 

Christian is itt van Markkal együtt. Ted és Maggie is eljött, és Dean is. 

Szeretném, ha nem haragudnál rám. Tudom nem telt el sok idő, és épp ezért szeretném előbb neked elmondani. Azt hiszem esélyt fogok adni Deannek és Nekem. Kell valaki aki támogat és velem van. De előbb a szüleiddel tudatom. Ez alatt az idő alatt annyira hozzám nőttek. Az édesanyád olyan, mint egy második anya nekem, az apád pedig apám helyett is apám. 

Seb örökké szeretni foglak!  

"Az önfeledt mosoly,ahogy rád néz.. És nem élheted át újra, mert elvesztetted.. Egy fájó emlék marad, de él benned öröké, mert Ő volt a mindened..."

19. Fejezet Death and Dean.

Sziiazstok! 
Na és akkor a következő fejezet! 
Egy fejezet maradt hátra és persze az Epilógus.. 
Hát ez is eljött! 
Komit tudjátok hova! :) 
És.. A vége.. Hát IGEN. 
Sorry! Sorry! Sorry! 
Jó olvasást, ha lesz.
Puszii! 


Sebastian szemszöge.
Sehol sem találtam Nikolát, kerestem égen földön, de nem volt sehol. Mint akit a föld nyelt el.
Daniella nem látta így mentem Collinhoz aki épp Üzleti Tárgyalást tartott a Konferencia Teremben. De muszáj volt félbe szakítanom őt.
Bekopogtam és intettem Collinnak, hogy jöjjön. Pár perccel később már ott is volt.
-Bocs csak nehéz lerázni őket egy tárgyalás közepette. -magyarázkodott. 
-Semmi baj. -mosolyogtam a fiúra halványan. El sem hiszem milyen jó barátom lett ez alatt az idő alatt, eddig meg totál féltékeny voltam rá! -Nem láttad esetleg Nikolát?! Nem találom sehol.. 
-Hát.. Ha minden igaz reggel még a barátaival volt, legalább is együtt reggeliztek, ha jól láttam. Még fáradt voltam és a Tárgyaló feleket vártam. De csak ő lehetett. -mosolygót rám.
-Kösz Collin. -ráztam vele kezet és már siettem is a Recepcióhoz, hogy megtudjam melyik Tedék szobája.
Mint megtudtam nincsenek a szobájukban, hanem a Bárban beszélgetnek egy bizonyos Dean Lowrey -val aki nem sokkal ezelőtt érkezett a Szállodába. 
Amint oda értem sikerült megtudnom, hogy Dean pilóta, ha nem lenne egyértelmű az öltözete! 
-Sziasztok. -léptem melléjük.
-Oh Sebastian. -köszöntött Maggie. 
-Szia. Bocs, hogy félbe szakítlak titeket, de nem láttátok Nikolát. Nem találom sehol. 
-Nikolát?! -csillant fel a szeme a drága Kapitánynak.
-Igen őt. Ismered?! -néztem rá.
-Igen ismerem. 
-Reggeli óta nem láttam. -szólt Ted. -Azt mondta fel megy hozzád, mert amikor lejött Te még aludtál. 
-Igen. -helyeselt Mag. -Várj csak, de ha jól láttam Ő ment fel a Hegyre felöltözve. -mosolygót rám.
-Köszi sokat segítettek, de tényleg! Örülök, hogy meg ismerhettelek Dean, amúgy Sebastian Vettel. -nyújtottam a kezemet. -De most rohanok! 


Felmentem a szobámba és felöltöztem, megnéztem milyen ruhák lehetnek Nikolán. Hamar rájöttem, hogy a kék kabát és a fekete síoverall, a Red Bullos sapkával.
Siettem a felvonóhoz ahol leírtam Nik kinézetét és csak ugyan azt mondták, hogy fel ment a hegyre. Így hát én is indultam a hegyre, hiába voltam már ott. Nem tudtam merre kellene ŐT keresnem.. Annyira nagy volt ez az egész hely, fogtam magam és elindultam valamerre közben egyfolytában a nevét kiabáltam vagy kérdeztem, hogy nem e látták. 


Percek telhettek el így amikor egy fiatal pár reményt adok, megfelelt a leírásom egy lányra aki a Nagy Szikla felé tartott így elindultam az irányba, szerencsémre elég közel voltam hozzá így még csak sokat sem kellett mennem. 
Ám ami ott fogadott kész rém álom volt! 
Lily és Hanna egy körbe szorították az én egyetlenemet, aki a Szikla Szirthez közeledett. 
-Hagyjátok őt békén! -szóltam oda, mire Ők rám néztek és elmosolyogtak.
-Üdv a köreinkben Sebastian. -mosolyodott el a két lány, letörölhetetlen volt a képükről e vigyor.
-Jól beszél!- szólalt meg egy újabb hang. Oda pillantottam és megláttam Ront, Nikola édesapját. -Nem Nikolának kell bűnhődnie hanem neki. -mutatott rám. -Megkeserítette az életem. El vette tőlem a lányomat, elhagyta Hannát. Egy utolsó féreg aki megérdemli a halált. -már szorosan mellettem állt, de Én nem mozdultam. Ki akartam tartani, erősnek akartam látszódni. 
Pedig abban a pillanatban még Én is féltem, de ezt soha nem vallottam volna be senkinek! 
Nagyon féltem, hogy abban a pillanatban jön el a halálom, de ez nem volt így. A lányok egy bizonyos ponton megálltak és csak néztek. 
Majd mindent a fejemhez vágtak amit csak tudtak. A félelemtől reszkettem, nem tudtam, hogy mi lesz ezután. 
Percek teltek el így, amikor igazából óráknak tűntek. És egyszer csak megjelent Ő. Nem látszott rajta sem félelem, sem semmi más. Bátran állt a két lány elé védve engem. 
Ha valaki nem ismeri azt mondja semmi baja, nem fél. De aki valójában ismertem le tudta olvasni róla a félelmet, ahogyan én is. Láttam a szemében a félelmet, hogy nem tudja mi lesz! - De láttam benne felcsillanni a szerelmet is amit érzett irántam mikor megláttam. 
Majd egy újabb hang zökkentett vissza a való életbe az Ő hangja, apámé. 
-Jól beszél. -szólalt meg. -Nem Nikolának kell bűnhődnie hanem neki. Megkeserítette az életem, elvette tőlem a lányomat! Elhagyta Hannát. Egy utolsó féreg aki megérdemli a halált! -újra és újra halottam a szavakat. Mint aki a végítéletet regéli el, az Én Sebastianom végítéletét. Próbáltam küzdeni, kiabálni de semmi nem jött fel a torkomon. Némán zokogtam. 
Ő még elsuttogott egy szerelteket, majd feladta. Akkor és ott megtört bennem valami! 
Oda akartam hozzá futni, de lefogtak. Nem engedték, hiába kapáloztam a két lány erős volt. A távolból hangokat halottam, ismerős hangokat. E hangok zökkentettek újra vissza a valóságba láttam ahogy Seb hátrál apám pedig csak megy majd lök rajta egyet. Itt én is felsikítottam, elöszőr mióta  ott volt Ő is, jött fel hang a torkomból. 


Ezek után minden felgyorsult. Kezek kaptak ki a lányoktól. Ismerős kezek voltak, majd engem kezdtek szorítani és nyugtatni. Egy hang csitítgatni kezdett.
Szorosan hozzá bújtam és csak zokogtam, a szirt felé néztem és csak annyit láttam ahogyan Collin kiabál, nem tudtam kivel vagy mint. 
Daniella és Maggie is ott voltak, Maggie a két lányt próbálta lefogni, míg Ted az apámat. Daniella a telefonált és valamit nagyon kiabált, de Én magam sem tudom mit.
Az agyam mintha meg állt volna a működésben! 


A következő kép már egy fehér szoba, fertőtlenítő szaggal. Egyből tudtam, hogy Kórházban vagyok. Csak azt nem, hogy hogyan kerültem oda, és mit keresek ÉN ott?! 
A következő percben Maggie állt mellettem mögötte Teddel akinek keze a nő vállán pihent.
-Mi történt?! -kérdeztem elhaló hangon. Alig tudtam beszélni, marta valami a torkom, a szemeim össze voltak ragadva a sok sírástól.. 
-Semmi baj kincsem. -lépett másik oldalamra Daniella. De nem tudott sokáig beszélni, sírni kezdett. Nem értettem semmit. 
Ekkor váratlanul egy olyan ember lépett mellém aki furcsa érzelmeket hozott ki belőlem! 
-Szia Nikola. -mosolygót rám. -Minden rendbe fog jönni hidd el. -mosolygót rám azzal a mosollyal amivel régen le tudott venni a lábamról. 
-Hol van!? -tudhatta, hogy RÁ célzok, mert az arca egyből meggyötört lett.. Ekkor éreztem, tudtam, hogy az az üresség amit éreztem nem hiába való volt.. 
-Meghalt.. -mondtam elhalló hangon. Csak bólintott, a keze ami eddig is az én kezem fogta megszorítottam. Szükségem volt valakire aki tartja magát, aki mellettem áll. 
Most, hogy elveszítettem életem szerelmét! 


The Daily Mirror.
"Sebastian Vettel a híres Forma 1-es Világbajnok életét vesztette a Salt Lake City béli Utahban található hegyen, ahonnan leesett. Testén a mentősök megtalálták, de nem éppen, épp állapotban. Barátnője (Nikola Deutsch) a helyszínen eszméletét vesztette. A lányról nem tudunk friss információt. A rendőrség és a hozzátartozók NEM nyilatkoznak, ám egy dolgot már most megerősíthetünk. Nem baleset történt! 
Miért akarta volna a Világbajnok épp most, itt befejezni. Előtte állt még az élet,alig volt 24. 
Fájó szívvel veszünk búcsút a Forma 1 történetének egyik legsikeresebb pilótájától. Nyugodjon békében Sebastian Vettel, a legjobbakat kívánjuk hozzátartozóinak" 


Német RTL.
"Szörnyű hír! Adásunkat megszakítjuk, most kaptuk a hírt miszerint a Németek egyik legsikeresebb, legkiválóbb, legtehetségesebb sportolója Sebastian Vettel (kétszeres Forma 1,világbajnok) életét vesztette! Biztosak MÉG nem tudunk! Egy perces Néma Csendben emlékezünk a pilótára, és a legjobbakat kívánjuk családjának!" 


M1.
"Ronald Deutschot letartoztatták miszerint, Ő ölte meg Sebastian Vettelt. Egyelőre nem erősítette meg senki a hírt, biztosat a férfiról nem tudunk. Lányát Utahban egy magán Klinikán kezelik ideg összeroppanással, amiért elájult és több napon át nem tért magához .Az orvosok szerint így védekezik az immunrendszerre. Lily Smith (szül:Kovács Lily) és Hanna Prater (Vettel volt barátnője) jelenleg előzetes letartóztatásban van, miszerint az "összeesküvésben" ők is részt vettek. Ezenkívül biztosat eddig nem tudunk. De amint megtudunk valamit jelentkezünk." 


The Times.
"Egy világ gyászolja a híres pilótát aki életét vesztette. Bernie Ecclestone, Christian Horner, előző csapattársak, barátok fejezték ki együttérzésüket és gyászukat. Szó szerint egy Világ gyászolja a Németek gyöngyét." 


Michael Schumacher: "Olyan mintha még mindig velünk lenne. Furcsa lesz nélküle versenyezni. Imádtam a kölyköt. Örökké a szívünkbe zártuk, és azt hiszem örökké is fogunk rá emlékezni. Nyugodj békében Sebastian."


Kimi Raikkönen:"Még most is nehéz elhinni ami történt. A legjobb barátom volt. Nehéz feldolgozni a halálát, még nem kellett volna elmennie. El sem tudom képzelni mit érezhet a családja, akiknek a legjobbakat kívánom. Szerettük őt. Így búcsúzunk tőled Seb: "Szerettünk Kölyök, örökké élsz bennünk." 


A Red Bull nyilatkozatában olvashattunk olyanról is, hogy a csapatban több helyen is meg fog jeleni Sebastian arca, illetve a fekete szín. De nem csak a csapat, barátok, hozzátartózok gyászolják a fiatal pilótát. Rajongók ezrei állnak megtörten a hír után. Mindenki csak találgat: Miért őt?! Miért ilyen fiatalon?! -De kérdésükre választ nem kapnak...


Sebastian Vettel Élt 24 évet.

18. Fejezet Tod in Salt Lake City? / Death in Salt Lake City?

Sziasztok! 
Új fejezet! 
A vége hát.. Eléggé függő! :) 
Komit. :D 
Puszii. 
Nekünk jutottak a Világ legjobb barátai. Collin kivett szabadságot, hogy Négy Teljes Napot együtt tudjunk tölteni Salt Lake Cityben. Mi hárman síelni fogunk. Daniellának pedig szigorúan tilos! -Collin megtiltotta neki, és a babának! Pedig szegény lány annyira szeretett volna. 
Szóval most a Martinez magán gépen ülünk útban Utahba. 

És hogy miért pont Utah?! 
Mert ez a hely a hegyekben van és fantasztikus Sí Paradicsom.
Mert Collinék cége Tulajdonában van az egyik Hotel! -Ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjünk.
Én ennek örültem is, mert nagy álmom volt eljutni ide, és itt síelni.. Síelni mi?! -Szegény srácok azt hiszik, hogy majd velük fogok síelgetni. Pedig NEM.Én Snowboardozni fogok. Ennyi nekem is kijár, ahogy Sebnek is a Száguldás a Forma 1-ben. 


Két órával később már a csodás hotelszóbankán pakolásztam mikor kopogtat. Seb nyitott ajtót a nyakig meleg cuccba öltözött Daniellának és a kevésbé felöltözött Colnak. 
Fél órával később találkoztunk velük újra a halban. Már mi is fel voltuk  öltözve a "síeléshez". 
A kölcsönzőnél mindenki választott magának megfelelő lécet. Kivéve Danielát és engem. 
Én ugyanis a snowboardok között válogattam. Amint megtaláltam a tökéletest el vettem. 
A pályán Seb és Col nagyokat nézett rám.. Nem értem miért!? Azért, mert snowboardozok?! Tényleg..?! 
-Nem úgy volt, hogy síelünk?! -nézett rám Seb. 
-Lehet hogy ti igen, de én nem. Semmi kedvem léceken csúszni, úgy hogy én most megyek. -pattantam rá a deszkára, rácsatoltam magam és már mentem is. Még vissza néztem a srácokra akik csak néztek. Daniela pedig jót mosolygót az egészen! 


A pályák közt siklottam és élveztem a száguldást, a havat a fehérséget.. És ezt az egészet! 
Végre elmenekülhettem a gondok elől. Nem kellett megjátszanom magam. Az lehettem aki. 
Nem kellett arra figyelnem, hogy mikor törik össze körülöttem még valaki. 
Nem volt se Lily, se Ron (apa) , se Hanna. Csak ÉN és a Száguldás. 


Három órával később keveredtem vissza a szállodába. Sebastian a szobában feküdt az ágyon és valamibe bele volt merülve, ám amikor benyitottam egyből felült.
-Tudod hogy aggódtunk érted! Azt sem tudtuk hová tűntél, már rég megakartunk keresni! Daniella állított le minket! -kezdte a prédikálást, de én hamar leintettem. 
-Kösz erre nincs szükségem. Te ki éled magad a Forma 1-ben én meg itt éltem! Úgy hogy legyen elég ennyi. Oké?! -néztem rá. Ő csak megforgatta a szemeit és vissza feküdt.
Levetkőztem és bementem a fürdőbe, ahol csináltam magamnak egy nyugtató fürdőt és egy órán át áztattam magam. Majd kerestem magamnak egy ruhát és felöltöztem, sminkeltem, hajat csináltam és mikor mindennel kész voltam kimentem. 
Sebastian is fel volt már öltözve, mert úgy szólt az esti program, hogy részt veszünk egy fogadáson a barátainkkal. 


A fogadás a szálloda nagy termében volt. Mindenki igazán csinos volt, Daniellával az élen, aki egy nagyon csinos ruhát viselt, enyhén kihangsúlyozva a pocakját. (amit sehogy sem tudott volna már rejtegetni) én sikeresen össze futottam pár ismerősömmel.. 

Teddel és  Maggievel együtt jártam iskolába még Németországban. Ted apa egyik barátjának a fia volt, nagy elképzelésük volt, hogy mi ketten majd egyszer együtt leszünk.. Legalábbis nagyon ezen voltak, de amikor Ted az egyik Partira Maggievel érkezett mindenki elképedt (legalábbis a szüleim). Mint megtudtam azóta is boldogok, és van két gyermekük, Miamiban élnek és boldogok együtt. 
-Sebastian. -mentem oda partneremhez. -Szeretnék bemutatni neked valakiket. -mosolyogtam rá, majd beszélgető partneréhez fordultam. -Elnézést de el kell rabolnom az urat. -mosolyogtam a velem szemben álló férfira és már ott is hagytam. 
-Ted. -léptem a  férfi mögé. -Ő itt a barátom Sebastian Vettel. -mosolyogtam. -Seb ő az egyik barátom Ted Vanderway.
-Helló örvendek, nem is tudtam, hogy Nikolának egy Csoda Gyerek a barátja. 
-Ted! Hagyd abba, Ő nem csoda gyerek csak sikeres, és Ő a Németek egyik büszkesége. -szólt rá felesége. -Maggie vagyok Maggie Ryan-Vanderway.- nyújtotta a kezét Sebastian felé. -Ennek az idiótának a felesége. -én itt nevettem el magam. Mindig is tudtam, hogy viccesre veszik egymást, de hogy ennyire! 


A Fogadás kellő kép kifárasztott mindenkit. Fáradtan zuhantunk be az ágyba és aludtam el Szerelmem karjai között. 
-Szeretlek. -suttogtam még el. Válaszkánt kaptam egy "Én Is -t". De ezt már csak fél álomban hallottam. 
A reggel hamar megérkezett és én nem igen örültem neki. 
Fel keltem a hajam felkötöttem felöltöztem és lementem reggelizni, úgy voltam vele, ha már Én nem tudok aludni akkor nem keltek fel senki mást. 
Lementem és össze futottam Teddel és Maggievel így velük reggeliztem, felidéztük a rég múlt történeteit és jókat nevettük egy egy gyermek csínyünkön, egy egy rosszul alakult Szülinapon. Végül a Suli Bálon, ahol "én" voltam Ted kísérője, legalább a szüleink így tudták a Limoban cseréltünk párt.
Az Én kísérőm Ted legjobb barátja volt, az akkori barátom, Dean. 
Furcsa ha rágondolok elkapnak a régi érzések. Olyan mintha még indig velem lenne.. 
Azt hiszem ez azért van, mert velem lettem nővé, vele voltam először. Sokszor jut az eszembe, ennél már csak az a rosszabb, hogy néha-néha akkor is amikor Sebbel vagyok. 
Most, hogy újra itt van Maggie és Ted eszembe jutott mi lett volna, ha.. 
Ha nem megyünk vissza Magyarországra. Akkor vajon mi is együtt lennénk még mindig?! 
Lennének közös gyerekeink?! Egy szép házunk, nagy kert, kutya, cica minden?! 
Ezt valahogy Sebastiannal nem tudom elképzelni.. Ő sokat utazik és az év 365 napjából kb. 60-at van otthon, vagy éppen lenne otthon. Szeretem, de akármennyire is szeretem furcsa lenne.. 
Nem lehetnék mindig vele, nem utazhatnék mindig, Ő pedig nem lenne mindig mellettem! 


Miután megreggeliztünk fel mentem a szobánkba, de csak egy cetli várt. 
"Gyere a Nagy Sziklához 10:00-re!"
Furcsa volt. Seb nem szokott ilyen egyszerű szöveget írni. Ránéztem az órámra ami kilencet mutatott, elkezdtem készülődni, mert a Nagy - Szikla a Hegy túlsó végén volt. 
Mire összekészültem negyed tíz volt. 
A felvonóval mentem fel a hegyre, onnan pedig gyalog folytattam utamat a havas tájon.. 
Minden nyugodt, csendes és békés volt. Olyan megnyugtató! 
Pontban tízre érkeztem meg a Sziklához.  Először semmi nem tűnt fel, de rá jöttem, hogy túl nagy a csend és, hogy valami nem stimmel! 
A következő pillanatban már Hanna és Lily állt körém.
-Hiányoztunk?! -nevetett fel Lily.
-Mit akarsz?! 
-A halálod. -felelte Hanna. 
-Tudod nekünk nem jó, hogy életben vagy. -nevetett fel Lily.
-Pontosan. -helyeselt a szőke. 
-Nekem kell az apád és te el akarod tőlünk venni a vagyont. Nem szép dolog kicsi Mary-Ann. -nevetett Lily.
-Nekem pedig Basi kell, hiányzik és te vetted el tőlem! -szólt Hanna, és közeledni kezdtek felém. 
-Mit akartok?! -kérdeztem hajszál vékony hangon. Kezdtem félni, ha ezek örültek abból semmi jó nem származhat a javamra! 
-A halálod! Itt és most! -nevettek fel együtt. Remegni kezdtek a végtagjaim, kezem-lábam.


Féltem, nagyon féltem. Mi lesz akkor, ha ezek begolyóztak én pedig meg fogok rendszerint itt és most halni! 
Hátrálni kezdtem,de alig pár méter múlva ott volt a több száz méter mély szakadék.. 
Miért így kell nekem meghalni..?! -tettem fel a kérdést. 
Vajon ez lesz életem utolsó mondata..?! 

17. Fejezet Elárulva,kitaszítva,félre vezetve,eldobva..

Sziasztok! 
Új fejezettel jelentkezem! :) 
És most szólok, már csak HÁROM FEJEZET, ILLETVE EPILÓGUS VAN HÁTRA!
Örülnék pár komentnak. 
Előre is köszi, jó olvasást! ;)
Puszii. * 

-Mit akartál mondani?! -üvöltöttem torok szakadtából.
-Semmit. -játszotta az ártatlant nekem meg egyszer csak betelik a pohár, na ez a pohár most telt be. Magamnak is meglepetést okozva, téptem ki a kezemet az övéből, majd meglendítettem azt és egy hatalmas pofont kevertem le saját apámnak. Nem kicsit lepődtek meg a körülöttem állók, meg én is. Nem érdekelt akkor és ott, hogy Ő az apám. Legszívesebben titkoltam volna, hogy Ő Ronald Deutsch az apám.. Aki megannyi fájdalmat okozott nekem.. 
-Szóval mit akartál mondani?! -kérdeztem tőle már nyugodt hangnemben.
-Hogy mekkora egy ribanc vagy.. -szűrte a véres fogai között, az arca szépen fel repedt.
-Ezenkívül?! -pillantottam rá, egy csöpp megbánást sem tükrözve.
-Ha annyira hallani akarod! -nevetett fel. -Én miattam halt meg a gyerek, na persze Lily is benne volt. Ugyan már ki akarná hogy a veje Sebastian Vettel legyen?! -nézett az említettre,  mint aki mindjárt neki ugrik. Közéjük álltam ezzel is védve Sebet. 
-Hogy mekkora egy féreg vagy! -léptem elé. -És még te vagy az apám.. Legszívesebben letagadnám azt is, hogy létezel és Lilyt is! Most pedig takarodj! -kiabáltam az utolsó mondatott, el  ismételve még párszor. Felhúztam a földről is kilökdöstem az ajtón. -Menny arra amerre akarsz! -szóltam neki amikor már a kapunál voltunk. Kinyitottam azt is kilöktem rajta, mire Ő elesett. 
-Még jó, hogy minden az Én nevemen van! -nevettem fel. 
Nem kaphat meg így semmit. Sem a házat, sem a kocsikat, sem semmit, még a cégét sem. 


Fél évvel később:



Az volt az utolsó pillanat mikor az úgy nevezett apámat láttam. Hogy most hol van nem tudom! Lilyt sem láttam. Remélem boldogok együtt az a két féreg.. Akik tönkre tették az életemet! 
Ez alatt a fél év alatt sok minden történt. 
Például kezdjük a legelején. Anya lett a cég főnöke és székhelyét át tetette Milánóba. Én és Seb azóta is együtt vagyunk és még nagyobb a szerelmünk, mint volt! 
Ő már javában versenyzik és amikor csak tehettem el kísérem a futamokra! 
És én?! Mit csinálok.. Anyával élek Milánóban. Amikor tehetem ott vagyok Sebbel Svájcban, vagy a szüleinél Heppenheimben.. Igen Végre megismertek! 
És úgy kezelnek, mint a saját lányukat.. Boldog vagyok! 
Nagyon is.. De kitudja meddig..
Apropó anya és az a féreg, akinek nem említem a nevét (apám) elváltak. Hála a jó égnek! 
Anya akkor látta őt utoljára ennek négy teljes hónapja. Az életünk eddig remek.. 
De, mint említettem eddig! 


Épp hazafelé tartok, mármint Sebhez, megállók a ház előtt a kocsival mikor észre veszek egy másik kocsit. Belépek az ajtón és a nappaliban a vitázó Hannát és Sebet találom.
-Megzavartam valamit?! -néztem rájuk. Az említettek felkapták a fejüket. Hanna arcán ördögi vigyor ült, míg Sebén aggodalom. 
-Jaj de jó, hogy itt vagy kicsim! -lépett hozzám és szorosan megölelt. -Aggódtam. -motyogta szinte csak maga elé alig halhatóan. 
-Miért is?! -néztem rá. 
-Légy óvatos. -mosolyodott el Hanna. -Veszélyesek a Svájci utak, nem tudni mikor akarnak rá d támadni. -nevetett fel majd távozott.
-Ez meg mi volt?! -néztem Sebre aki a kanapéhoz húzott és leültetett. 
-Hanna megfenyegetett, de nem egyszerűen.. Azt mondta, hogy nem nyugszanak addig amíg holtan nem látnak minket. -szorította meg a kezem. 
-Lily és Ron is benne van.. -hajtottam le a fejem. 
Seb ki simított egy tincset az arcomból és lágyan megpuszilta az ajkaimat.. (Igen azóta a hajam is megnőtt) 
-Nem lesz semmi baj, ígérem. 
-Remélem Sebastian. Remélem. -öleltem át szorosan. 


-Utazunk el. -vettem fel pár órányi gondolkodás után.
-Mégis hová?! -nézett rám kérdően Seb.
-New Yorkba. Látogassuk meg Danielát és Collint, neked úgyis itt a nyári szünet. -mosolyogtam rá.
-Menjünk. -egyezett bele. -De miért pont oda?! -kérdezett azért rá.
-Csak Ők maradtak nekem a régi életemből, amikor még minden normális volt. Collinban teljesen bízok, Daniela pedig nem olyan, mint Lily és jó ideje nem beszéltek. 
-Oké, de egy kikötés, magángéppel megyünk. 
-Oké. -mosolyogtam rá. 
Felmentem és pakolni kezdtem közben telefonáltam anyának, érdeklődtem a hogy léte felől, elmondtam neki, hogy megyünk New Yorkba, persze  azt nem, hogy Hanna itt volt és mit mondott. Anya tuti kiakadna és kész lenne, de totál! 
Danielláékkal is beszéltem, hogy meglátogatjuk őket és akkor mindent részeltessen el is tudok mondani, hiszen nem mindent tudtam akkor igazán. Nem telefon téma volt.. 
Ujjongót a telefonban, hogy viszont láthat, mert már hiányzunk neki. Viszont külön meg kért, hogy ne az Upper East Sidera, hanem Hamptonba menjünk, mert most ott laknak. Normális kertes házas környezettet akartak a babának.. 


Másnap reggel már a repülőn ültünk és épp azon gondolkoztam, hogy rövid időn belül hogy megváltozott az életem! 
Egy éve ilyenkor még terhes voltam, és nem volt itt velem Sebastian. 
Akkor még azt hittem minden rendben van otthon, és azt, hogy Lily a legjobb barátnőm és, hogy ez kölcsönös.. 
De most! Minden megváltozott.. Szinte bujdosnunk kell.. 


Pár órával később Sebastian keltett fel mi szerint leszállunk, méghozzá Danielláék magán leszálló pályáján.. 
Én csak néztem. Tudtam, hogy Collin gazdag dehogy ennyire.. (Beszélik itt az aki úgy szintén milliárdos csemete..) 
Miután befejeztük a leszállást egy hét hónapos terhes Daniella igyekezett felénk. Nagyon jól állt neki az anyaság, kivirult volt és édes, mint mindig. 
-Jó téged újra látni. -siettem oda hozzá és átöleltem. -Jól áll a pocak. -néztem a hasára.
-Köszönöm. -mosolygót rám. 
Egy lakáj kezében voltak a bőröndök és Seb sietett hozzánk.
-Sebastian. -mosolygót rá Daniella, és átölelte. -Örülök, hogy láthatlak. 
-Hát még én. -mosolygót Seb. 
Majd Daniella vezetésével, Sebbel kézen fogva tértünk be a hatalmas házba. 
A nappaliban ültünk le és meséltünk el mindent Daniellának, aki a hasát simogatva hallgatta végig történetünket. Látszott rajta mennyire meglepték a történtek, bár a Lilys részeknél nem igen csodálkozott.
-Úgy sajnálom. -mondta mikor befejeztem. -Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hittem volna, hogy erre képes Lily. Hiszen valahol sejtettem, hogy nem az az ártatlan lányt.. De hogy ilyet tegyen szörnyű.
-Az. -helyeseltem és ásítottam egyet. 
-Jaj megmutatom a szobátok, remélem tetszik. -állt fel nehezen a kis mama és elindult az emelet felé. 
Egy hosszú folyosón lépdeltünk, mire a nem is tudom hányadik ajtóbál megálltunk, Daniella kinyitotta és mi beléptünk. 
-Remélem tetszik. -mosolygót tovább. -Collin este jön addig pihenjetek. Ha bármi kell szóljatok. De Arthur és Mary is szolgálatra kész. -célzott a szobalányra és a lakájra. 
-Köszönjük. -öleltem meg. 
Őt pedig el nyelte a hosszú folyosó, minket pedig az ágy ruhástól, mindenestül.