Rich and Famous 11.

Sziasztok! :) 

Hoztam az új részt. :D 

Jó olvasást! :D 

xx. Mercii. 

Provance csodás ám mégis különleges környezete, teljesen elvarázsolt. Jó érzés volt ott lenni, és minden egyes bajomat elfelejteni. Egy csepp gond nélkül élni az életemet! Hogy miért tetszett ennyire ez?! Talán azért, mert egyedül lehettem, nem kellett senkivel sem törődnöm. Élhettem a magam életét, de erre sajnos csak két hetem volt. Nolan nem sokára visszaér, és akkor nekem nem lesz magányom. Ott lesz Ő –Nolan- akivel együtt kell élnem, mert a férjem..

-Nina? –szakítja félbe gondolataimat Gemma.

-Igen? –fordulok, meg és a lányra pillantok, rajtam, és a kertészen kívül még Ő él itt, a házban.

-Nem kérsz valamit enni? Mióta fel keltél itt ülsz, reggelizni sem reggeliztél. Nem lesz ez így jó, enned kell! Tudom, hogy nincs rendben minden, és egyedül akarsz lenni, de kérlek, egyél valamit! –tuszkolta rám, az ebédet, bár nagyon jól tudtam, igaza van. Semmit nem ettem!

-Igen. Öhm igazad van. Ennem kell. –egyezek bele, és besétálok a konyhába, ahol már vár rám az ebéd. Neki látok hát, és elég unott fejjel, de elkezdek enni, az étel finom, csak nekem nincs étvágyam.

-Köszönöm Gemma, nagyon finom volt. –állok fel az asztaltól, és egyenes a kertbe vettem magamat. A szőlők közt sétálgatok, csodás az a sok virágzó ültetvény. Sokáig el lehet köztük kalandozni, a gondolataimmal, végre egyedül lehettem, csakis egyedül!

Mikor vissza értem a házba, a szobámban kötöttem ki, ahol csak ültem az ágyon. Végre azt éreztem, hogy üres a fejem. Nem kavarog benne semmi, nem kell kattogni az agyamnak. Túl tökéletes volt..

-Halló? –szólók bele a telefonba, szinte azonnal, mikor meghallom azt csörögni.

-Sz.. Szia. –szól bele egy bizonytalan Sebastian.

-Sebastian?! –mosolyodok el, el sem hittem, hogy Vele beszélek. Annyira rég halottam a hangját, és most Ő vele, magával Sebbel beszélek!

-Ugye nem zavarok? Mert nem akarok.. Tudom, hogy Nászúton vagy.. Én csak.. Szerettem volna hallani a hangod. –teljes úgy magyaráz, mint egy kisgyerek, és Én el sem hittem, hogy tényleg Ő az, hogy gondol rám, abban a pillanatban, a fellegekben jártam.

-Nem, dehogy zavarsz. Tudod, most épp egyedül vagyok, és jó valakivel beszélni. Mármint otthonról. –magyarázom meg, mégsem hiheti azt, hogy unom magamat, mert nekem a nászutamon kellene lennem.

-Akkor megnyugodtam –sóhajt fel- Nina.. –habozik-, Tudod, sajnálom, hogy nem mentem el csak.. Nem tudtam megtenni, nem tudtam részt venni azon, amivel nem értek egyet. –mondja ki kerek perec.

-Seb –lágyul el a hangom, szemeimbe könnyek szöknek- köszönöm, hogy őszinte vagy, és tudod, egyáltalán nem haragszok rád. Ígérd meg, hogy ha haza értem, akkor találkozunk! –kérem meg.

-Megígérem. –mosolyodik el a hangja.

-Begyszó?

-Begyszó. –nevet fel- Bocsáss meg, de most mennem kell. Légy jó, és találkozunk, ha haza értél. –teszi le a telefont. Kedvem lett volna mindent itt hagyni, és egyenesen oda utazni hozzá, bár nem tudtam, hogy hol van versenye, de akkor is. Nem azért lettem volna mellette, mert nem hittem benne, hanem azért, mert Vele akartam lenni. Nem tudom miért, vagy hogyan, de ezt éreztem! Hirtelen fogalmam sem volt, hogy amit érzek, miért van. Vagy, hogy helyes e?! Én férjes asszony vagyok, de mégis.. Nolan most sincs mellettem. Tudom, hogy volt ez az egyességünk, na de akkor is..

Hirtelen azt sem tudjam, mit kezdjek magammal.. Vagy mit kellene tennem. El voltam veszve, és úgy éreztem segítségre, van szükségem, de az egyetlen, aki segíthetett volna, azzal nem volt merszem beszélni! Ez a valaki Rita volt..

-Gemma! –sétálok le reggel a konyhába- Gemma! –szólok újra, de nem jön válasz- Gemma! –kiabálom most már, de még mindig semmi. Ekkor kiállok a teraszra, és észre is veszem Gemmát odakint a kertben a virágágyásnál. –Gemma! –kiabálok neki oda.

-Jó reggelt Nina!- integet nekem oda.

-Gemma te mit csinálsz? –kötöm össze a hajamat egy copfba, miközben azt vizsgálom, mit is csinálhat ott Gemma.

-Csak az ágyást rendezgetem, tegnap észre vettem, hogy mennyire hanyagolt! De a reggelid kint vár a teraszon! –kiabálja vissza.

-Gemma kérlek, hagyd csak! –szólok neki oda- Gyere, és reggeliz velem! –kérem meg.

Pár percen belül már ott is van frissen és üdén. Sosem értettem ezeket az embereket! Korán reggel olyanok, mint akik órák óta fent vannak. Én meg.. A fél délelőttöm azzal ment el, hogy összeszedjem magamat!

-Na és milyen itt? –teszi fel a kérdést Gemma, én, pedig nem tudom, hogy mégis mit válaszolhatnék.

-Jó. Kellemes, csak tudod itt minden más. Nyugodtabb. Persze Svájc is az, de Provance teljesen más, azt hiszem itt kellett, volna leérnem az életemet, és akkor most nem lennének kétségeim. –iszok bele a kávémba.

-Ennyire bonyolult lenne az életed? –lepődik Gemma.

-Ha te azt tudnád- nevetek fel- Az Én életem maga egy tele regény, amelyet még én magam sem tudom, hogy fognak befejezni. Tudod ebben a történetben, van, amikor rossz vagyok, és van mikor jó. Egyszer minden boldog, és tökéletes, és van, amikor rossz, sőt szörnyű!

-Tehát neked sem lehet könnyű az életed. –sóhajt fel- Hidd el a történetek méltó befejezést, kapnak Mindig! –ez az egy mondata valahogy megbűvöl. Méltó befejezés? Van olyan?

-Hát köszönöm Gemma. Tudod még nem nagyon értem, hogy mire akarsz kilyukadni, de ha rájöttem, értesítelek. –állok fel az asztaltól- De ma újabb nap virradt ránk, és meggyőztél, hogy vegyem kezem az irányítást. –rohanok fel a szobámba, ahol gyorsan felöltözök.

Nem akarok azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha.. Mi lenne ha.. Csakis magamra, és a jelenre szeretnék gondolni, mert erre van szükségem, egy kis önzésre! Hogy csak magamra gondoljak, hát, ha megváltozik majd most valami..

Hampton, a ’Nászút’ után.

-Nina! –ölel át Nolan, már az otthonunkban.

-Szia. –adok az arcára egy puszit.

-Nem tűnsz valami feldobottnak. –húzza el a száját.

-Jaj Nolan! –csattanok fel- Csak fáradt vagyok oké?! –rohanok fel az emeltre, a ruháimat kidobálom a bőröndből, én magam, pedig beállok a zuhany alá, hogy végre letisztuljak.

-Na és milyen is volt.. Provance? –mosolyog rám, mikor lesétálok fürdőköpenyemben.

-Jó, kicsit kikapcsoltam. –magyarázom neki-, na és Japán? –kérdezem meg jó feleséghez méltóan-, Ugye ott voltál? –biztosítom magamat.

-Igen ott.. –sóhajt fel –Látom ennyire, figyeltél! –fűzi hozzá a sajátos, cinikus stílusában.

-Szed le a fejemet! –csattanok fel- Miért nem lehet megérteni? Miért kell nekem mindig mindent megjegyezni?! Mi vagyok Én határidő naptár? –nevetek fel.

-Oh.. Nina Ricci már megint kezdi.. Ha nem úgy történik valami, ahogy Ő azt szeretné, már hisztizik, és jönnek a hangulatváltozások! –kezd el Ő is kiabálni.

-Hagyd már abba! –ordítom torok szakadtából  Tudod mit, én megyek és csomagolok. Ritának szüksége van rám, úgy hogy megyek és utazok Vele és Kimivel! –durranok be, és a szobában el kezdem csomagolni a ruháimat bele egy nagy méretű bőröndbe.

-Most tényleg elmész? –jött utánam, és hitetlenkedve nézi, amin Én csomagolok.

-Nem csak úgy teszek. –fintorgok- El, megyek, és majd jövök, ha van kedvem. Jelenleg Te elfoglalt vagy, én meg.. Teljesen mindegy mit teszek, úgyis egyedül lennék, úgy hogy! –csapom le a bőrönd tetejét, és behúzom azt –Öltözök, és foglalok jegyet a következő Indiába tartó gépre! –hagyom magára.

Az Interneten hamar lefoglalom a jegyet egy késő esti gépre, ami Új- Delhibe megy. Nolan csak tegyen azt, amit akar, Én megyek a nővéremhez! És legalább láthatom Sebastiant is!