Andy és a Száguldás 36.Fejezet

Sziasztok! 

Ez úton is szeretnék Gratulálni SEBASTIAN-nak! 

Nagyon nagyon Ügyes volt! Elképesztő volt amit tett, erre nincs szó! 

Remélem a rosszakarók most belátták, NEM HIÁBA Kétszeres világbajnok! ;)

Na és persze Kimi is szuper volt! :D Gratula neki is! :) 

A fejezethez pedig jó olvasást! :))

xx. Mercii.

Szerda reggel mosolyogva keltem fel. Sebastian és Én tökéletes párt alkottunk minden rendben volt velünk, és már csak három futam van hátra. Ha pedig nem is magabiztosan, de vezeti a világbajnokságot, ami mindennél fontosabb neki is, és nekem is. Azt akarom, hogy Ő legyen a világbajnok, és ezért mindent meg fogok tenni!

Az egész napunk azzal ment el, hogy a semmit, tevést választottuk. Szerettünk volna pihenni, és szerencsére senki nem rángatott minket sehová sem.

Az egész napot átlustálkodtuk  és az ágyban töltöttük! Na persze nem beszélgetéssel ment el ez az idő….

Csütörtök.

-A mai nap nem találkozunk sokat. –öleli át Seb a derekamat reggel.

-Igen.. sajnos. –bújok hozzá. –Majd este. –fordulok meg az ölelésében és megcsókolom.

-Majd este. –simít végig a hátamon, amitől a hideg is kiráz, és még egy halk sóhajt is ki nyer belőlem.

-Mi lesz a mai programod? –terelem el a témát, és tovább öltözködök.

-Nos.. Christiannal kezdek, aztán megyek a srácokhoz végül Rocky, és a délután vár rám a sajtó. –mondja el szépen sorjában.

-Aha. –ülök le az ágyra, és várom meg.

-Neked? –kérdez rá.

-Öhm.. Sonjával kell beszélnem aztán Ciaronnal, végül interjúkra kell mennem. –soroltam fel. Persze volt benne valami, ami nem volt igaz, de nem akartam el mondani a valódi okot, hogy hová megyek, és mit teszek.

-Szia Sonja. –léptem be az irodájába.

-Szia Andy. –mosolygót rám. –Mi volt az a sürgős dolog, ami miatt este riasztottál? –kérdez rá. Na igen.. Az este mikor telefonáltam épp Heikkivel akcióztak!

-Tényleg nagyon sajnálom. –ültem le az asztala előtt lévő székbe.

-Semmi baj. –mosolyodott el. –Én nem haragszom, csak Heikki egy kicsit. –mosolyodik el, és Én is megkönnyebbülök. –Akkor miért is kell neked sürgősen beszélned velem? –pillant rám a papírjai fölül.

-Mert.. meg szeretnélek kérni, hogy kísérj el engem a csapat orvoshoz. –nyögöm ki.

-Valami baj van? –nézz rám ijedten.

-Nem, nem dehogy. Csak szeretném, ha megvizsgálni, és egyedül félek el menni.. –hajtom le a fejemet.

-Jól van. Akkor itt még befejezem ezt a pár papírt és mehetünk is, ha nincs semmi dolgod. –még irkálgat valamiket a papírra, de Én nem nagyon figyelek. Csak azt látom, ahogy jár a keze. Sokkal jobban köt most le az, ami velem fog történni..

-Akkor mehetünk is. –áll fel az asztaltól.

-Ok.. oké.. –állok fel, és indulunk el..

-Fáj mindenem.- sóhajtok fel este, már Sebastian ölelő karjai közt.

-Miért? –ijed meg.

-Oh ugyan semmi bajom, csak fáradt vagyok, és úgy érzem végem.- adom meg a választ. Még most is nehéz elhinnem, amit a csapat orvosa mondott. De egyelőre, nem szeretném tudatni senkivel sem. Megőrzöm magamnak a titkot, illetve Sonja is tudja, de Ő megőrzi amíg Én azt nem akarom, hogy tudják!

Péntek.

 -Na minden oké? –mosolyog rám Ciaron.

-Persze. Miért ne lenne? –nevetek fel, és a fejembe húzom a sisakomat. Indul az első szabadedzés.

Az első két szabadedzésen elég jól teljesítettem. Az elsőt Hamilton nyerte, míg a másodikat Sebastian, amiért nagyon boldog voltam!

Szombat.

Sebastian a második szabadedzésen alig tudott ki menni, sajnos gondok voltak az autójával. Végül a harmadik edzést is Lewis nyerte, szóval mondhatjuk ez a pálya a McLarné és Hamiltoné.

Az időmérő edzésen próbáltam minél jobban teljesíteni, ez sajnos oly annyira sikerült, hogy a második helyre kvalifikáltam magamat, és még Sebastian sem tudott megelőzni, aminek nem örültem, mivel megillette volna Őt a második hely.

 

Már mentünk volna fotózkodni és interjút adni, de Sebastian sehol sem volt. Mikor megláttam a Tv-ben, hogy Sebastian alatt meg állt a kocsi.

Ijedtem meredtem a képernyőre, és legszívesebben ott lettem volna mellette, hogy átöleljem.

Sajnos nem derült ki, miért kellett megállítani az autót, de egy biztos volt mehettek az FIA-hez.

Az egész esti tanácskozás alatt alig figyeltem. Nem figyeltem arra mit magyaráz Ciaron, sokkal inkább aggódtam Sebért.

Hét körül lehetett elegem, és hagytam ott csapott papot, hogy oda menjek a srácokhoz.

-Stu- ültem le mellé.

-Szia Andy. –mosolygót rám.

-Van már valami hír? –pillantottam az épületre.

-Sajnos mg semmi. –válaszolja, és láthatóan elég nyugodt.

-Értem. Akkor várunk. –halálra untam magamat, ráadásul tiszta ideg voltam. Fel s alá járkáltam, mikor végre ki jöttek, és megszületett a döntés.

Sebastian autójában kevesebb benzin maradt, mint kellett volna, így pedig úgy járt, mint Hamilton. A rajtrács végére sorolták.

Ám a Red Bull úgy döntött át vizsgálja az autót, és Seb inkább a Boxból rajtól, így mindent át tudnak vizsgálni, és ki is tudnak cserélni.

-Annyira sajnálom. –öleltem át Sebet már a szobánkban.

-Ugyan nem Te tehetsz róla. –szorított magához.

-Tudom, de akkor is.. –motyogtam.

Az este borzasztóan aludtam. Már, ha nevezhetjük alvásnak, amit műveltem. Egész este forgolódtam az ágyban, és nem tudtam aludni. Sebastianon járt az eszem, hogy hogyan is fog boldogulni a másnapi futamon, és mire fog jutni!

Vasárnap.

Az egész délelőtt a boxban dolgoztak a fiúk Sebastian kocsiján. Elég bizakodó volt mindenki, csak Én féltem, és aggódtam.

Zenét hallgattak, és vidámak voltak, ám Én, mint aki meghülyült, vagy épp beszívott.

Végül a rajtrácson állva még idegesebb lettem. Mikor elindultam a felvezető körre tiszte ideg voltam! Velem még sohasem volt ilyen.

A rajtnál Kimi megelőzött, ez, pedig egy cseppet sem, segített sem nekem, sem Sebnek.

Én hülye próbáltam megelőzni.

Lewis Hamilton alatt meg állt az autó. Én, pedig kicsúsztam, mikor előzni próbáltam. Végül kiestem.. Egyszerűen kijelenthetjük, hogy béna voltam, mint aki ténylegesen beszívott!

Sonja elrángatott nyilatkozni, ahol sikerült pár épp kézláb mondatott kinyögnöm, majd siettem a boxba, a futamot figyelni.

Sebastian sikeresen fel jött a harmadik helyre Alonso mögé, míg az első Kimi lett, aki magabiztosan vezetett.

Rettentően boldog voltam, hogy Sebastian mind képes volt erre. Tudtam eddig is, hogy mennyire jó és remek versenyző, de most meg is mutathatta, hogy mennyire jó, és továbbra is vezette a világbajnokságot.

-Gratulálok! –ugrottam a nyakába, mikor végre a pihenőjébe jött.

-Köszönöm. –mosolygót rám, majd ajkaimra tapadt.

-Ugye tudod, hogy mi jön most? –kérdezek rá.

-Hát lenne pár ötletem.. –markolja meg fenekemet.

-Nem erre gondoltam. –nevetek fel. –Azt ígértem, hogy az Amerikai Nagydíj előtt elviszlek magamhoz Austinba. –ölelem át.

-Tényleg, de előtte.. –csókolt meg, és el döntött a kanapén…