Andy és a Száguldás 35.Fejezet

Sziasztok! 

Meg is hoztam a folytatást.! :) 

Remélem el nyeri a tetszéseteket, és kapni is fogok kommentett! :D 

Nem is beszélek tovább..

xx. Mercii.

A Svájcban töltött napok alatt..

-Még mindig nem mondta el Heikki. –panaszkodtam.

-Te tényleg ezzel vagy még mindig elfoglalva? –mosolyodott el Seb, és az ölébe húzott.

-Igen, mert érdekel. Már Augusztus óta titkolja. Azon se lepődnék meg, ha soha nem tudnánk meg, vagy csak az esküvő után. –morogtam.

-Jaj kicsim, ha szeretné, majd elmondja. –puszilta meg a fejem, én, pedig a mellkasának dőltem.

-Ha te mondod. –öleltem át. –na de mesélj, hogy halad Melanie az esküvő szervezéssel? –érdeklődtem.

-Jól, Stephanie elég sokat segít neki, meg ott van anyja, és a barátai is. –válaszolta. –Mondtam neki, hogy hívjon fel téged is..

-Jaj Seb. –néztem rá. –Melanie az Melanie.. Kár próbálkozni, én azon is meg fogok lepődni, ha meghív az esküvőre. Ez olyan dolog, amiben a családod, és a barátaid segítenek.

-Az lehet, de te is a család része vagy. –csókolt meg.

-Még nem.. És nem várom el tőle, hogy hívjon fel azzal, hogy segítsek neki. Majd segítek Silvernek, ha szeretné, de őszintén egész biztos vagyok benne, hogy már most tudja, mit akar, és két perc alatt mindent elintéz! –mosolyodtam el, hisz tudom milyen a nővérem.

-Szóval szerinted nem is fogja kérni a segítségedet? –nézz rám meglepetten.

-Ne lepődj meg!- nevettem fel. –Ő a tipikus család centrikus, mindent Ő akar intézni típus. –adtam, magyarázatot  –Én tuti rábíznám egy esküvő szerevezőre, elképzelésem sincs milyen a tökéletes esküvő, mert soha nem álmodtam erről kislányként. –bújtam vissza ölelésébe.

-Miért Te miről álmodoztál? –kérdezett rá.

-Hogy megnyerem a Nascart, és Ashtonnal együtt örülünk a sikeremnek. –szöktek könnyek a szemembe.

-Hát a Nascart megnyerted, Ashtont pedig visszakaptad. –ölelt szorosabban, ahogy érezte, rázkódik a testem.

-Tudom. Csak jó lett volna, ha Ő is ott van, és velem együtt örül. –töröltem meg szemeimet.

-Elhiszem. Szóval akkor a Mi esküvőnk milyen lenne? –kérdezett rá.

-Kicsit előre szaladtál. –néztem rá meglepetten. –De édes tőled, hogy ezt kérdezed. –csókoltam meg. –Igazából, ha esküvőről beszélünk nekem mindig Vegas jut eszembe! –mosolyodtam el.

-Vegas? –lepődik meg.

-Igen. Las Vegas. –mosolygók tovább.

-És milyen az a Vegas-i esküvő? –kérdez rá félénken, elég furcsa arckifejezéssel. Azzal az „ebből vajon mi sül ki” arccal.

-Nos a ruhám az tuti, hogy fehér vagy kék.. –gondolkodok el. –Hatalmas és csodaszép, ez kötelező. –mosolygók. –Te mindegy, hogy öltözöl, ahogy akarsz. –pillantok rá futólag. –a pap Elvis imitátor, a gyűrű lehet akár egy egyszerű ajándék bolti kétdolláros darab, ami Vegasra emlékeztet. Ja és ami fontos! Csak mi vagyunk ott ketten! –mesélem el az Én „állom esküvőmet” amin meglepődik.

-Soha nem hittem volna, hogy Te egy ilyen esküvőről álmodozol. –nézz a szemembe.

-Pedig de. –fogja meg a kezeimet. –Soha nem akartam azt a hatalmas Hercegnőesküvőt, nagy tömeget..

-Pedig a lányok általában erről álmodoznak.- gondolkodik el.

-Igen, de mint mondtam Én, nem erről álmodtam. –cáfolom meg.

-Tudom. Te Nascar bajnok akartál lenni, és az is lettél. –puszilta meg az arcomat.

-Akkor Én megkaptam a magam Álom esküvőjét. –nevetek fel.

-Hát.. Így is felfoghatod a dolgot, és igen. –mosolyog. –Tudod ez az esküvő, kicsit hasonlít a Míg a Jackpot el nem választ, című filmbelire. –nevet fel.

-Akár. –nevetek vele. –De egy különbség van, Én már alapból gazdag lennék, és Nem veszekednék a pénzen! Meghagynám a férfinak. –nevetek tovább.

-Bölcs döntés lenne. –csókol meg.

-Tudom. –csókolom most én meg.

Abu – Dhabi.

India után nem utaztunk haza, hisz a futam egyből a következő héten van. Hétfőn délelőtt utazott a csapat Abu – Dhabi-ba az Arab országba. Őszintén szólva a tv-ből már láttam az országot, és az itt élő népet, de akkor is furcsa volt itt lenni.

Persze a tenger az csodás volt, meg az épületek is, minden olyan gazdag volt. De kifejezetten tetszett.

Viszont furcsa volt, hogy a nők a teljes testüket eltakarva járkáltak, ahogy a férfiak fején is volt ilyen turbán valami csoda. –sajnálom, de nem készültem fel Arab szavak ismeretéből. –Szóval ezek a hosszú ruhák, ebben a melegben.

Ha az utcán sétáltunk Sebastian szorosan húzott magához. Először nem értettem, de aztán egy kis kutakodás a nép után és mindenre rá jöttem.

Itt akár négy (!) felesége is lehet a férfinak, ha el tudja tartani őket, imádják az aranyat, és a nőket kb. semmibe, veszik, a férfi számít! A lányokat elég korán férjhez adják. A szőke nőket meg imádják.. Én meg sajnos szőke voltam.

Lehetett hallani olyan esetről is, hogy három kecskéért eladták a nőt.. Borzasztó!

Így, hát, ha utcára merészkedtünk, akkor Seb mellett mentem szorosan és szorítottam a kezét.

-Miért szorítod a kezemet? –kérdezett rá este, amikor a városban sétáltunk.

-Mert félek.. –súgtam neki.

-Mitől? –lepődik meg.

-Először nem értette mire fel, húzol magadhoz, aztán utána néztem. Elég durva dolgokat olvastam, amikkel nem értek egyet. És szőke is vagyok! –emlékeztettem. Mire ő csak fel nevetett, és megpuszilta az arcomat. Hamarosan vissza értünk a biztonságot nyújtó Szállodába, így fel lélegeztem. Vacsoraidő volt, így megcéloztuk az éttermet, ahol kiszórtuk Heikkit és Sonját az egyik asztalnál.

-Kettesben akartok enni? –léptem oda, Seb kicsit lemaradt, a másik asztalnál, pedig épp Arab férfiak ültek, akik feltűnően méregettek, így oda szóltam Sebnek, aki oda sietett én, pedig egyből magamhoz húztam, és átöleltem.

-Öhm nem. –válaszolta Heikki, aki furcsán nézett rám. A lehető legtávolabb ültem le a szomszéd asztaltól, és jó szorosan a mellettem ülő Sebhez.

-Oké most már megmondod mi bajod? –kérdezett rá Heikki.

-Fél. –kuncogott Seb.

-Hé! –csaptam vállba. –Erről szó sincs, csak.. Ha láttad volna, hogy méregettek azok a férfiak, akkor megértenéd. És csak, hogy tud pusztán megijedtem. –mosolyogtam rá.

-Most akkor mi van? –nézz továbbra is értetlenül Heikki.

-Ahj. –nevettem el magamat értetlenségén. –Heikki, Heikki. –ráztam a fejemet. –Az van, hogy utána néztem az Araboknak, és nem szimpatizálok velük. Egyébként észre vetted, hogy Sonját úgy nézik, mint akik még életükben nem láttak nőt. –pillantottam a férfiakra, akik épp Sonját méregették. Heikki amint észre vette komor lett, és közelebb ült Sonjához.

-Na erről beszéltem. –mosolyogtam rá.

A pincér hamarosan megjött és fel vette a rendelésünket. Mivel Heikki itt volt, így Seb csak mértékkel ehetett, nekem viszont nem volt Grace-em!

-Állj. Ilyet nem ehetsz! –szólt közbe Heikki.

-Miért ne ehetnék? –lepődtem meg. –Én nem hízok úgy, meg se látszik, ha eszek.. És nincs itt Grace! –emlékeztettem.

-Az egy dolog, de engem párnapja hívott fel, hogy jó lenne, ha rajtad tartanám a szememet. –nézz rám, én, pedig nem hiszek a fülemnek. Még Amerikából is irányítsa az életemet! – Szóval az előbbit már ne hozza ki. –szólt a pincérnek. Én, pedig mérgesen bámultam rá.

A telefonomért nyúltam, de el felejtettem kilépni az Internetből mikor legutóbb néztem, így szembesültem a legfrissebb hírekkel.

-Jézus! –kaptam számhoz.

-Mi az? –néznek rám ijedten a többiek.

-Ti tudtátok mi folyik az Államokban? New Yorkot kiürítették, a Keleti Partra meg Szökőár várható! –ijedtem meg. –Te jó ég. Remélem semmi baja a többieknek, és elutaztak, hogy biztonságba legyenek. –a testvéreim mind a Keleti Parton laktak, és Kalifornia Állam is érintett volt. Nekem talán annyi mázlim van, hogy Palos Verdes Estrates a hegyekben, ezáltal valamennyire magasabban fekszik.

-Nyugodj meg. –ölel át Seb. –Egész biztos nem lesz semmi bajuk. –próbál megnyugtatni, de Én mégis csak izgulok.

-Oké. –próbálom magamat megnyugtatni, így a társaságra koncentrálok.

A vacsora után mindenki nyugovóra tér, így mi is. Már nyugodtabban fekszek le aludni, és várom a másnapot. Vajon most mi folyhat az Államokban?

Sajnos Én hülye láttam a 2012 című filmet, és mindig is parás voltam.. Ez 2012. December 21.-e előzménye lenne? Tényleg jön a Világvége..?