Ana Cristina Rivera
Hill.
A Gyárban megismertem Sebastian főnökeit, a csapattársát,
szerelőit, sajtósát. Mindenki nagyon kedves volt, és jól fogadtak. Teljesen meg
voltak lepődve, hogy Sebastian elhozott, mivel az, ex barátnőjét, nem hozogatta
magával.
Az épület nem csak kívülről, de belül is hatalmas volt, és
mivel Sebastian –nak mennie kellett, így a sajtósára Brittára lettem bízva.
Britta kedves volt, és segítőkész. Felajánlotta, hogy körbe
vezet, így a nyakunkba vettük az épületet.
-Na és mióta vagytok együtt?- sétálás közben természetes
volt, hogy beszélgetünk.
-Több, mint egy hónapja. –válaszolom.
-Oh.. Akkor Seb tényleg szerethet, ha elhozott ide.
–mosolyog rám.
-Remélem, bár ez nem egy családi látogatás.. –húzom el a
számat.
-Hidd el, ha ide elhozott, akkor a családjának is be fog
mutatni. Ez a hely neki nagyobb szó, mint Heppenheim. –simít végig a karomon.
-Ha tényleg így van.. –mosolyogok rá. Ezek után még rengeteg
dologról elbeszélgetünk, Britta szerencsére minden témára nyitott volt, utunk
befejeztével a büfébe mentünk, ahol elfogyasztottunk egy kis süteményt.
Az órámra pillantottam.. Este nyolc volt. Britta már elment,
Seb pedig.. fogalmam sem volt róla, hogy hol van..
Már legalább két órája lehettem egyedül, és úgy tíz órája
nem láthattam Sebet.
Nem tudtam, mit tegyek és mit ne.. Hova mehetek és hova
nem.. Vacsorázni sem vacsoráztam még, és éhes voltam..
Nagy nehézségek árán végül is úgy döntöttem, hogy nem fogok
éhen halni. Belebújtam a cipőmbe, és lelifteztem. A büfében nem voltak sokan,
alig pár ember..
Kértem magamnak egy könnyű vacsorát, és leültem az egyik
asztalhoz, és gondolkodni kezdtem.. Vajon nekem való ez az élet? Amit Sebastian
él? Szeretem.. Persze, hogy szeretem.. De akkor is.. Milyen életem lehet majd
mellette, ha ő folyamatosan úton lesz?
Végül nem kértem vacsorát, helyette a szobába siettem, és a
bőröndömet összeszedve, hívtam egy taxit.
London.. Heathrow repülőtér.. Elmegyek, az lesz a legjobb,
ha elmegyek. Lyn –el, beszéltem már, mivel Kimi –nek van pótkulcsa a házhoz
össze, szedi azt a kevés holmit, amim ott van.
Most nem megyek Svájcba, időre van szükségem. Pihenni
akarok, túl sok minden történt, és Sebastian –al túl sokat voltunk együtt, már
egy ideje úgy éreztem, megfulladok, és ez a pont most jött el.. Jegyet ugyan
vettem, haza.. Svédországba.
Mindig is különc voltam, kilógtam a sorból, ez tiszta ügy
volt nekem mindig is!
Nicole és Evelyn közt álltam. Evelyn volt az optimista, az,
aki mindig is tudta mit akar, Nicole belevágott az életbe, és az ő saját
bevallása szerint minden úgy lesz, ahogy kell majd, hogy történjen..
Én pedig.. Engem a fagyos Svédországban neveltek fel, az
édesapám megtanított vadászni, lőni, és arra, ami a túléléshez szükséges. Talán
így.. ez által nem féltem lelőni Billy –t.
Amikor London –ba költöztem, és ott kezdtem Főiskolára
járni, el akartam felejteni azt a lányt, aki oda haza voltam, fel akartam adni
azt az életet. De ma már belátom..
Az vagyok, aki vagyok.. Felesleges megpróbálnom másnak
lenni, mert azzal elvesztem azt az embert, aki vagyok, és el is vesztettem, a
Főiskolai évek alatt, és az alatt az időszak alatt is, ami alatt Billy
befolyásolni tudott. Akkor tért vissza az igazi Ana Cristina Rivera Hill, mikor
golyót fogott Billy Hilton –ra, és mikor lőtt!
Mert nem bánta, és nem bántam meg.. Tudtam, hogy meg kell
tennem, meg kellett tennem, ha a saját életemre vágytam, beleszólások, és
zsarolások nélkül. És végül.. Megtettem!
És, hogy mit kaptam? Szabadságot, és életet..
Ám már tudom, hogy ez az élet, nem Sebastian mellett fog eljönni.
Én meg Ő nem illünk össze, az egész csak hiú ábránd volt. Neki szinte most ért
véget a hosszú kapcsolata, nekem, pedig végre volt egy normális férfi az
életemben, és nem tudtam.. Nem akartam megtartani! Ez, pedig a saját hibám
volt.. Most már tudom.. Hozzám normális férfi nem illik, talán soha nem is fog
illeni.. Talán ilyen leszek mindig is..
A járatom számát bemondták, és én készen álltam. Kész voltam
haza menni, szembe nézni a családommal, és azzal, hogy én ilyen vagyok, és
leszek. Az a lány, aki a jég hátán is meg él, aki soha nem fogja megbánni a
döntéseit, és nem fog soha többet szenvedni..
Mert így kapják meg az emberek az igazi Ana Cristina Rivera Hill –t..
Lyn Hamilton.
Elment.. Elmegy.. Elhagyja Sebastian –t. Végre úgy
cselekszik, ahogy akkor.. Mielőtt azzá vált volna, amivé mi tettük! Az örökös
veszekedéseink Nicole –al, az hogy neki kellett minket kibékíteni, túl nagy
terhet raktunk a nyakába. Nem állt készen felnőttként viselkedni!
Én már rég a voltam, mivel így nevetlek egész életemben.
Felelősség vállalás és helyes döntés, mindig!
Nicole Hilton, pedig az a lány volt, aki mindig mindent
megkapott, és már rég a saját életét élte.. Már rég nem volt kislány.
Ana Cristina Rivera Hill viszont.. Neki volt egy szerető
családja, amelyben felnőtt, kicsit olyan jelenség volt, mint a kisvárosi lány.
Aki ugyan kemény volt, de ezt mind az otthoni környezetnek, és szeretettnek
köszönhette. A családja tette azzá, aki volt, és ezt nem rossz értelemben kell
felfogni.. Ő szerette azt a lányt, aki volt, és mi is..
De megváltoztattuk, és sajnos rossz irányba, egy gyenge nő
lett.. Ha mi nem tesszük azt amit, akkor nem kell felnőttként viselkednie, és
talán nem került volna Billy befolyása alá..
Szia!
VálaszTörlésMost ez elég hülyén fog hangozni, de szerintem neked jót tesz a betegség, vagyis az, hogy sokat és tök jó részeket tudsz hozni nekünk :))
Ez a rész nagyon tetszett, mert nagyon komolyan írtad le Ana Christina gondolatait. DE! Hatalmas hülyeség, hogy Sebbel nem illenek össze! Ők a kedvenc párosom ebből a történetből, már az első perctől kezdve egymásnak lettek teremtve :D Nem akarom, hogy szakítsanak!!!!!! :/
U.i.: jobbulást! :) Már elég régóta beteg vagy, nem?
Puszi!
Sziia :)
VálaszTörlésEgyet kell,hogy èrtsek.! Jòt tesz ;)
Hogy szakìtanak e majd kiderül. Holnap egy kis Nicole-t kaptok majd.. :)
A történetből nincs sok hàtra.!!
Köszii szépen.!<3 :D
Hàt ùgy hètvège òta tart kb.. Ês tegnap kött el az a nap,hogyha nekem suliba kell ma mennem tuti meghalok.. :|
Puszii :*