Nicky Hilton.
Heikki teljesen elkényeztet. Ő végre úgy kezel, ahogy azt
megérdemlem. Meg kapok tőle mindent, szeret, és elfogad, úgy ahogy vagyok.
Mindig is ilyen férfira volt szükségem, és most megkaptam. Tudom ő olyan, akit
végre érdemes otthon bemutatni, és akit a szüleim is elfogadnak. Ráadásul
normális állása is van.. Hihetetlen, nem de? Nicky Hilton, aki a címlapok és
Celeb Királykisasszony talált magának egy normális férfit!
-Szeretlek! –bújok hozzá a gépen. Billy halála óta először
megyek haza, és hogy mi fog fogadni, még nem tudom.
-Én is téged, de most már aludj. –puszilja meg a fejemet, és
magához ölel.
Los Angeles, itt télen is meleg van. Kellemes idő fogadott
minket, még jó, hogy nyaralásból jöttünk, és lenge ruhát viseltünk! Mindig is
szerettem a várost, és mindig is ezt tekintettettem a világ legjobb helyének.
A reptérről taxival mentünk haza. Jó volt újra látni az
ismerős tájat, a házat. Azt a házat, amelyben felnőttem. Számomra mindig is egy
palota volt, és az is marad!
A ház előtt meg állt a sofőr, segített a csomagokkal, majd
fizetünk és elhajtott. Mi pedig megindultunk befelé, a macskaköves úton. Direkt
nem szerettem volna, ha a sofőr beljebb visz minket, így tudtam csodálni a rég
látott otthont, és nem kellett látnia.. Bár elég sokan tudják, hogy kik Holton
–ék..
 |
| Matildé. |
-Anya! Apa! –lépek be a házba.
-Nicky kislányom! –siet ki a konyha irányából Matildé, a
házvezető nő.
-Matildé! –mosolyodok el, átölelem a már idős hölgyet- Olyan
jó újra látni.
-Téged is kislányom. Oh.. Ő, pedig biztosan a barátod.
–pillant Heikki –re.
-Igen Matildé, ő itt Heikki Houvinen. –egy gyors
bemutatkozás után Matildé elmondja, hogy a szüleim kint vannak a hátsó kertben,
és a szokásos huszonegy partijukat játsszák.
Matildé elvállalja, hogy fel viteti a csomagokat, mi csak
menjünk ki a szüleimhez. Így aztán hallgatván Matildé –re, átszelem a házat,
Heikki –vel az oldalamon.
A szüleim a medence melletti asztalnál ülnek, kerek asztal,
négy szék, és egy napernyő. Ám anya még így is napszemüveget, és kalapot visel.
Édesapám szájában szivar, napszemüvege ingén foglal helyet. Anya egy igen
drágának tűnő nyári ruhát visel, és egy szandált- természetesen magas sarkút-
apa, mint említettem egy inget, egyszerű fehéret, lábán strandpapucs, és halász
nadrág. Kinézetük is tükrözi, melyikőjük milyen jellem..
-Sziasztok! –lépek ki a teraszra, Heikki mögöttem, jön.
-Hercegnőm! –áll fel azonnal apa, oda jön hozzám, és átölel.
-Papi! –szorítom magamhoz, és mélyen beszívom jellegzetes
parfümének illatát.
-Nicole. –áll fel anya is, és végre leveszi napszemüvegét-,
Örülünk, hogy haza jöttél. –mindig is volt benne kimértség, arisztokrácia, egy
fajta feljebb rendűség.
-Anya. –hozzám lép, átölel, de csak lazán –itt nincs
csimpaszkodás, mint apán- két puszit nyom arcomra, és visszalép a helyére.
-Anya, apa velem jött Heikki is, remélem nem baj.- mutatok a
finnemre.
-Dehogy baj, gyere csak közelebb fiam! –invitálja az
asztalhoz apa, aki kezet ráz vele.
-Örülünk, hogy újra láthatjuk Heikki. –Heikki, mint valami
profi, tudja, mit kell tennie, kezet csókol anyámnak, aki láthatóan
megkönnyebbül, olyan férfival áll szemben, aki tudja, hogyan kell viselkednie
vele –a ház asszonyával- szemben. Apa és Heikki remekül elbeszélgetnek, így
nekem az anyám marad.
-Hogy vagytok? –kérdezek rá.
 |
| Vivianne & Bruce Hilton. |
-Jól vagyunk Nicole. Tudod, hogy a testvéred elvesztésére
mindig is fel voltunk készülve. –épp ez az, ők már Billy tizenhetedik
születésnapjától kezdve számoltak ezzel.. Örült volt, mindig is, ezt, pedig a
születés napján is bemutatta..
-Nem is hiányzik? –faggatom tovább.
-Billy sosem volt itthon, te többet voltál a családdal, a
kötelező ünnepségeken. Billy már rég nem volt a mi fiúnk. –egyes édesanyák
csodálkoznának e kijelentéseken, nem tudnák azt mondani, amit az én anyám, de ő
kitudja, és ki is fogja mondani. Ebben más Ő..
-Értem. Ugye nem baj, hogy Heikki velem jött? –terelem el a
témát, azt hiszem épp elég szó esett Billy –ről.
-Egyáltalán nem baj, Nicole. Örülök, hogy végre találtál
magadnak egy rendes férfit. Heikki pont ilyen, bele illik a családba. –mosolyog
rám, és közben martini –át, kevergeti. Szavai jól esnek, elvégre nem mindennap
hal az ember lánya ilyet Vivianne Hilton –tól.
-Úgy örülök neki, hogy elfogadjátok. Én tényleg szeretem
Heikki –t. –mosolyodok el, és belekortyolok limonádémba.
-Tudom. Látszik rajtad, és rajta is, hogy szeret téged. Elfogadjátok egymást olyannak amilyenek vagytok. Ez, pedig fontos egy
kapcsolatban. Nézz csak rám és az apádra. Én elfogadom őt, úgy ahogy van, hogy
amellett, hogy ez gazdag és befolyásos ember, szeret lazítani, és egyszerű
ember lenni. Ő, pedig elfogadja, hogy én nem tudok úgy felszabadulni, mint ő,
mindig is lesz egy fajta merevségem, és tudja nagyon jól, hogy meg van bennem
az, ami a gazdagokban.. –nagyon jól értettem a célzását, anya nem egyszer tiport
földbe valaki, aki szegényebb volt nála. Feltétel nélkül, bárkin átgázolt, ha
kellett.
 |
| Heikki. <3 |
Egy felől felnéztem ezért rá, másfelől viszont sajnáltam
azokat, akikkel azt tette amit. De ő volt az én édesanyám, és tudtam, hogy amit
tesz, annak meg van az oka, soha nem ítéltem el érte!
-Ez így van. –mosolyogok rá- jó, hogy tudod, hogy mit
érzünk..
-Az évek során gyűjtöttem elég tapasztalatot- mosolyodik el,
ez volt az a mosoly, amit mindig is irigyeltem, túl tökéletes volt- Heikki.. Ez
milyen név? –kérdi meg.
-Heikki Finn, Finnországban született, és lakott, de
jelenleg Svájcban él. –magyarázom el.
-Svájc szép hely. –mosolyodik el anya- Apáddal pár éve
síeltünk ott.
Örültem, hogy végre el tudtam beszélgetni az édesanyámmal,
talán tényleg csak egy normális férfi kellett.. Vagy Billy halála is közre
játszott? Akármi is legyen, végre számíthattam rá..
Sziasztok! Így a kora reggeli órákban:)
Ugyan nem a leghosszabb rész, ám teljes egészében Nicky -ről szól. :)
Remélem tetszik, és kapok hozzá pár kommit, mondjuk 3-4 és még MA este hozok Új részt?
Rajtatok múlik.
Holnap mindenféle képen jövök! ;)
xX. Mercii.
.jpg)
