Love in the Alps 7.

Lyn Hamilton.

 

A bálon rengeteg olyan ember tette tiszteletét, aki csakis a felhajtás miatt jött, és megmutassa neki több pénze, van, mint másnak! Bár ez elég frusztráló engem nem érdekelt, a lényeg az volt, hogy busás összegeket adományoztak –nem másért, mint megmutassák a másiknak, hogy ’nekem több pénzem van, mint neked’ –ez egészen addig rendben is volt, míg a jó ügyért folyt. Most pedig pont erről volt szó!

Ám ahogyan én, úgy a többiek is adományoztak, jó volt látni, hogy ezt teszik, és segítenek az árvákon.

-Köszönöm! –mosolygok Kimi- re a szállodai szobám küszöbén.

-Ugyan nem tett semmit, ez volt a legkevesebb az után, hogy úgy megbántottalak. –fogja meg a kezemet, és mindezt a szemembe mondja, most úgy érzem boldog, vagyok, nagyon..

-Tényleg köszönöm! –ölelem át, és puszit adok arcára- Jó éjt Kimi. –engedem el a kezét, és belépek a szobába.

Ana Cristina Rivera Hill.

-Billy? –hagyom abba a nevetést, és áll meg bennem az ütő. A szállodai szobám ajtajában, egy üveggel a kezében ott ül Billy –Nem megmondtam, hogy nem akarok veled beszélni! –emelkedik meg a hangom, és legszívesebben letörölném azt a vágyú vigyort a fejéről.

-Na de Cristi.. –próbál felém nyúlni, de én beférkőzök Sebastian ölelő karjaiba.

-Tűnj el Billy, vagy hívom a biztonságiakat! –fenyegetőzők, hisz nem akarom, hogy Seb megtudja mit tettem a nyáron..

-Úgyse tennéd meg velem.. –nevet fel –Tudom, hogy pont úgy élvezted a nyarat, mint én.. –lép egyet közelebb, ezzel egy időben Seb, pedig szorít rajtam- Az a sok pia.. buli.. és drog.. Meséltél róla Vettelnek? –húzza ördögi vigyorra száját, és egyszerűen elsétál.

-Jól vagy? –kérdi meg Seb már a szobában, az ágyon ülve.

-Igen, azt hiszem. –nézek rá, és mikor pillantásunk találkozik, valami furcsát vélek felfedezni az arcán –Mi a baj? –kérdezek rá.

-Nem teljesen tiszta a kép arról, hogy mi is történt közted meg Nicole testvére között a nyáron.. –húzza el a száját-, Elmondanád?

-Igen.. De nem egy leányálom, és nem vagyok büszke arra, amit tettem! –helyezkedek el az ágyon, Seb, pedig mellém fekszik, és a karjaiba zár.

2012. Június 5. –South Hampton, NY.-

-Billy ne! –nevetek fel, ahogy Nicole öccse –Billy- a medence felé tuszkol –Billy ne már! –sikítom, de, mint aki nem hal, nem lát, felemel és bedob.

-Bocs kislány! –villant rám egy ezer wattos mosolyt.

-Billy Hilton ezt még megbánod! –csapkodok össze-vissza a vízben, mire mindenki, aki lát, csak nevet rajtam.

Mikor végre megszáradtam, belépek a hatalmas nyaralóba, és Nicole barátném keresésére indulok- hisz voltaképp ő volt az, aki meghívott a nyárra, mondván töltsük együtt, ha már Evelyn nem jön, mindig a munka.. –ahogy beljebb lépkedek a házba, fel vélem fedezni a régi nyarak emlékeit, és még a közös képeink közül párat is. Másodikban itt töltöttük a tavaszi szünetet –csak én, Nicky, és Lyn- harmadikban, pedig a nyár egy részét- boldog, gondtalan idők voltak azok..

-Szép kis emlékek mi? –jön mellőlem a hang, és ott áll Nicky. Tökéletes Megjelenéssel, mint mindig. A haja feldobva, újonnan rózsaszín! Arcán mosoly ül.

-Az. Életem egyik legjobb, és legszebb időszaka volt.. Kár, hogy a mi munkamániásunk nem tud itt lenni. –húzom el a számat.

-Szerintem meg csak kifogás! Az apjától alig pár hónapja vette át a Céget, egész biztos beugorna az öreg.. Elvégre elég jó fej apja van. Tudod, hogy milyen Evelyn! Semmi buli, semmi pia. Ms. Tökély! Láttad, hogy mit művelt a Fősuli alatt, nem de? Egyszer se jött el bulizni, folyamatosan tanult.. –mindig ez megy.. Nicky egyfolytában panaszkodik Lyn –re, Lyn meg rá.. Szerintük nem normális, amit a másik tesz!

-Nicky –fogom, meg a vállat- Tudod, hogy milyen. És a tanulás meghozta az eredményét, kitűnővel végzett, és ő lett az évfolyam legjobbja. –emlékeztettem barátnémat.

-Mert szerinted stréberkedés nélkül nem ment volna neki? –csattan fel- Az IQ- a legalább akkora, mint Einstein –é. –Nicky és az ő agya.. Nem tudom, hogy diplomázott le!

-Nicky! –próbálom nevetésemet leplezni-, Emlékeztetnélek rá, hogy Einstein zseni, és autista volt, Lyn pedig nem az..

-Jól van.. Nálunk ő meg te vagy a zseni, én meg..

-Te is az vagy! –karolom át-, mindig megtalálod a megfelelő leárazásokat! –kacsintok rá.

Június 7.

-Billy.. ne.. nem.. kérlek.. kérek többet! –próbálom kimondani érthetően a mondatot, de nem nagyon megy, már így is többet ittam, mint kellett volna, és mint szerettem volna!

-Csak még egy pohárkával. –tolja elém, én, pedig nemlegesen rázom a fejemet- Csak az én kedvemért! –mosolyog rám.

-Ez legyen ám az utolsó! –emelem a magasba a poharat, koccintok vele, és lehúzom. Ám ez egészen más, mint a többi volt.. Valami nem stimmel. Ez csak még egy pohár volt, nem készíthet ki ennyire! Hirtelen forogni kezd velem a világ, azt sem tudom, hol vagyok. Hirtelen leszédülök a székről –ekkor jön Billy, aki felsegít- és az ő támogatásával, meg találom a szobámat. Besegít, az ágyra fektet. Kedves tőle..

Valamit matat, de csak a hangját hallom, észlelni nem észlelem. A következő pillanatban újra ott van, a felsőmet lerántja rólam. Mit csinál? Hirtelen csókolgatni kezdi a nyakamat, a melleimet fogdossa, a keze egyre lejjebb és beljebb vándorol. Én, pedig alig bírok mozdulni, mintha minden végtagom le lenne merevedve..

-Billy.. –szólok neki, de semmi. Majd megérzem őt, ahogyan, belém hatol, liheg és izzad fel lettem, én, pedig semmit nem tudok tenni, ott fekszek alatt, mint egy rongybaba..

Június 8.

Reggel az egész testem fáj, és sajog. A fejem örült tempóval lüktet, a saját ágyamban fekszem, és felrémlenek az éjszaka emlékei.. Mégis mi történhetett? És.. Miért?

Ahogy felülök az ágyban, és körbenézek a szobában, felfedezni vélem magam mellett Billyt.

-Te szemét! –kezdem ütni –Hogy tehetted ezt? Én bíztam benned! Gyűlöllek! –sírom el magamat.

-Hé! Hagyd már abba.. –kell fel, és mikor meglát, gúnyos mosoly ül ki arcára, én, pedig tovább ütöm-, Elég legyen már! –fogja le a kezeimet, és maga alá teper. Rajtam, pedig újra úrrá lesz a pánik-, Van egy szép kis videó felvételem a tegnap estéről, úgyhogy ha a Senorita jót akar magának, azt teszi, amit mondok, méghozzá, lássuk csak.. Mondjuk egész nyáron! Ha nem nagyon megbánod! A felvétel napvilágot lát, a te jó hírednek, és életednek, pedig annyi lesz.. –soha nem így ismertem meg őt, és amiket most mond. .Ha ez kiderül akkor a családom, elfordul tőlem, nem teheti meg! Nem teheti ezt velem!

-Rendben! –szöknek könnyek a szemembe. Ő, pedig szájon csókol, undorító, ahogy lenyomja a nyelvét a torkomon, legszívesebben jól fejbe verném, de nem tehetem..

-Most megyek. Pá édes. –simít végig utoljára a testemen, és magamra hagy..

Soha nem éreztem magamat még így megalázva és kiszolgáltatva, mint most.. Amit Billy tett arra nincs mentség!

-Sajnálom! –ölel még szorosabban Seb, nekem, pedig a könnyek patakokban folynak végig az arcomon.

-Nem ez a legrosszabb.- suttogom.

-Akkor mi? –kapja fel hirtelen a fejét.

-Billy –vel többszörös is úgy voltam együtt a nyáron, hogy nem akartam, voltaképp megerőszakolt, én, pedig hagytam magamat.. Aztán Szeptemberben kiderült, hogy terhes vagyok.. A baba csakis Billy –é lehetett, én, pedig undorodtam tőle, és az a baba.. Én nem akartam egy drogos, alkoholista gyerekét, főképp nem úgy, ahogyan és amit ő tett..

-Elvetetted? –kérdez rá, én, pedig akármennyire is szégyellem magamat, bólintok.

-Senki nem vethet meg ezért, hogy nem akartál egy olyan gyereket, aki lehet nem is lett, volna egészséges, és egy olyan szörnyűségre emlékeztessen, mint ez! –puszil bele a hajamba. Én, pedig zokognia kezdett, hangosan..Sebastian olyan tökéletes, mint még senki..

-Köszönöm, köszönöm!- ölelem, és úgy bőgök a karjai közt, mint egy védtelen kislány..

Nicky Hilton.

-Nyisd ki! Nyisd már ki! –dörömböl az ajtómon valaki, alig egy fél órája jöttünk meg. Heikki épp fürdik. Mégis ki az és mit akarhat?

-Jövök már! –kapom magamra a köntösömet, és az ajtóhoz sétálok, mikor kinyitom, látom, hogy Billy van itt, totál részegen!

-Mit akarsz Billy? –teszem csípőre a kezemet.

-Azt ajánlom, beszéld rá a kis barátnődet, hogy legyen velem, vagy nagyon megbánja-, kapja el a torkomat, és fojtogatni kezd- Ana Cristina kell nekem, és ezért bármire képes vagyok. Etesd meg vele, hogy megváltoztam! Mondj akármit, de kell nekem! –sziszegi az arcomba.

-Azok után, amit vele tettél szerinted kelleni, fogsz még neki? –mondom el nagy köhögések, és hörgőlések közepette.

-Az engem nem érdekel! –csattan fel, és elenged, én, pedig a földre esem, örült köhögés tör rám, és kapkodom a levegőt.

-Örült vagy!- suttogom el.

-A szerelem megőrjít! –azzal becsapja az ajtót, és távozik..

Sziasztok.! :)

Ez lett volna a folytatás, remélem tetszett! :D 

Kérnék hozzá pár komit.. meg ilyesmit..Tudjátok.. :D

és ez úton is szeretnék minden kedves Olvasónak és Idetévedőnek. 

Szeretettben teljes Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánni! 

xx. Mercii.